Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell hogy mondjuk, az offshore, offshore-ozás körüli problémakör Magyarországon számos vetületben megjelent, utoljára például a taxisok versus Uber vita során is. De azt látni kell, hogy az úgynevezett Panama-papírok megjelenése és számos dokumentum kiszivárgása óta látható, gazdasági szinten is látható, hogy az offshore-ozás ma már nem egy egyszerű adóoptimalizációs ügyeskedés vagy ügyeskedési mechanizmus, hanem valójában a piacgazdaság előtt álló egyik legkomolyabb probléma, amelynek a megoldása tekintetében ha nem találunk választ, akkor bizony Magyarország is eláshat bizonyos terveket.

Látjuk, hogy a különböző becslések szerint mintegy 7-32 ezer milliárd dollár közé teszik a különböző adóparadicsomba menekített vagyonok tömegét, és elképesztő az összehasonlítás, ha Magyarország teljes évi nemzeti össztermékét vesszük figyelembe, amely nagyjából 140 milliárd dollár körül mozog az előbb említett számhoz képest. Még ijesztőbb a kép, hogy a Wall Street Journalban lehetett tavaly egy nagyon érdekes elemzést találni a témában, melynek értelmében az USA-ban megtermelt profit több mint fele valamilyen offshore csatornán folyik keresztül, és míg 1982-ben a különböző nyereségtípusok alig 20 százalékát tudták ilyen csatornákon keresztülcsorgatni, 2000-ben már 35 százalékot, mára pedig 55 százalékot.

Itt merül fel egy állam felelőssége a sokkal szofisztikáltabb, kifinomultabb módszerek ismeretében, az offshore bizniszbe ma már nemcsak úgy szállhat bele valaki, hogy tételesen alacsony adókulcsokat állapít meg, különböző tőketípusokat magához vonz, ragad és csoportosít ezáltal, vagy éppen csökkenti minimálisra, szállítja le az adóterheket, hanem úgy is, ha olyan jogi környezetet teremt, amely kedvez a közterhektől fázó cégeknek, ahogy a kiváló Balogh Gábor publicista fogalmazta meg. Erre sajnos jó példának tűnik álláspontom szerint Magyarország is, hiszen hazánk, évek, most már mondhatom, évtizedek óta súlyos milliárdokat, sok milliárd forintnyi adót enged el különböző multicégeknek az úgynevezett munkahelyteremtésért cserébe. Teszi ezt úgy, mintha a munkahelyteremtés valamifajta karitatív célzat lenne, amit jó szándékból, jó­szol­gá­latból megtesznek itt nálunk, és mintha ez a munka nem a profittermelést szolgálná, sokszor egyébként szégyenletesen alacsony bérekért.

Azt látjuk az utóbb benyújtott költségvetési tervezetben is, amiből egyébként költségvetési törvény válik, hogy bizony nemcsak az államadósság menedzselésének módja nem változott, hanem az sem, hogy Magyarországon továbbra is évente 4 ezer milliárd forint fölötti az a megtermelt nyereség, amelyet ezek a multihálózatok kivonnak, nyilván adóopti­malizációs céllal, vagy máshol adóznak utána, vagy egyáltalán nem adóznak.

De Magyarországon ha csak 10-15 százalékot meg tudnánk fogni ebből az összegből, az már nemzetgazdasági szinten is érzékelhető lenne. Ugyanakkor e problémakör menedzselése szempontjából nem látszik érdemi különbség a korábbi balliberális kormányzatok és a jelenlegi kabinet tevékenysége között.

Az pedig egy külön baj, ami az úgynevezett sharing economy begyűrűzésével, az Uber, az Airbnb és különböző ágak megjelenésével megjelent Magyarországon, miszerint tökéletesen felkészületlen nemcsak a mostani, de eddig a mindenkori kormányzat azon problémakörrel szemben, hogy egy modern, XXI. századi digitális technológián alapuló gazdaságszervezéssel szemben milyen szabályozási eszközöket vessen be.

Az utolsó elvetélt kísérlet az online szerencsejáték-oldalak tiltásának szándéka volt, amely kettő kattintással vált kikerülhetővé, tehát teljes kudarc volt ez a rendezési kísérlet. Most pedig az Uber mint applikáció, alkalmazás lényegében betiltásának szándékával jelent meg a kormányzat, ami az internet korában kissé vicces, kissé gyermeteg elképzelés, az internetet ugyanis nem lehet betiltani. Ugyanolyan távol áll tőlem az a szélsőségesen liberális álláspont, hogy dobjuk be a gyeplőt a lovak közé, és majd az adóelkerülők ügyeskednek, ahogy akarnak. Mi ezt sem tudjuk elfogadni. Az Uber példája egyébként az offshore-ozás alapreceptjének a tökéletes mintája.

(21.10)

Hiszen a 2009-ben klasszikus startup vállalkozásként alapított cég ‑ egyébként emlékeim szerint mindösszesen 200 ezer dollár volt az az alaptőke, ami egy jobb magyarországi családi ház árának megfelelő vagy még annál is kevesebb, így indult ez a történet ‑ értelmében az ember letölt egy mobil­applikációt, amelynek segítségével a legközelebb található sofőrt el tudja érni. Nincsen járműpark, nincsen diszpécserszolgálat, és látszólag nincsen közvetítő sem, az Uber viszont minden fuvar díjának a 20 százalékát zsebre teszi. Tehát amellett, hogy a 80 százalékokat visszaosztja a sofőr számára, a 20 százalékokból a működési 40 országban dollármilliárdos nyereség keletkezik.

Látható, hogy minden fuvar árának az egyötöde lényegében egy hollandiai céghez folyik be, de még ott sem fizetnek szinte semmilyen közterhet ezután, hiszen az anyacég létrehozott egy leányvállalatot Hollandiában, majd egy egyszeri jelképes összegért eladta neki a szoftver és az ötlet használatának jogát az USA-n kívül, majd alapítottak egy másik vállalkozást, amely üzemelteti ezt az egész rendszert és szisztémát, és beszedi a közvetítői díjakat. Természetesen nekik már fizetniük kellene az előbbi cég számára az Uber-applikáció használatáért, mégpedig az ebből származó bevételek 90 százalékát, csakhogy a jogdíj a holland törvények értelmében adómentes.

Akadna még egy, a közteherviselés felé mutató ág, miszerint a világ minden pontján, ha egy vállalkozás nyereséges, akkor ezután általában százalékos alapon azért illik adót fizetni. Szinte mindenhol ezt ta­pasztaljuk, de még pontosabb úgy mondanunk, hogy majdnem mindenhol. A jogdíjat birtokló cég, a­mely­hez tehát ezek a milliárdok folynak, székhelye vé­letlenül éppen egy olyan helyen, Bermudán találha­tó, ahol ezen adózási kulcs nulla százaléknak felel meg.

Tehát egy nagyon jól szervezett nemzetközi adóoptimalizációs, adóelkerülő mechanizmusról van szó, amellyel szemben fel kell lépni, amellyel szemben nem a betiltás a megfelelő mód, hanem a közteherviselés felé való elmozdítás egy átalánytípusú adóval. Amellett, hogy a lényegi és hosszú távú problémát egyértelműen az jelenti, hogy Magyarország Kormánya olyan hiányos jogszabályi környezetet teremt, ami az offshore-ozásnak gyakorlatilag a melegágyát jelenti, és aminek értelmében Magyarországon munkahelyteremtési és egyéb olyan programokkal, amelyek nem éppen hatékonyak, engedik azt, hogy innen egyrészt indokolatlan kedvezményekhez juthassanak multihálózatok, másrészt ezermilliárdos szinten adózatlanul vigyék ki a hasznot az országból, nyerészkedjenek a magyar emberek munkáján. Na, ez az, amivel szemben önöknek fel kellene lépniük. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)