Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VITÁLYOS ESZTER, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hogy mi az offshore és mi az, amit ma Magyarországon offshore-nak tekintünk, az két különböző dolog. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt rávilágítsak a különbségre egy rosszul értelmezett fogalom és a valós jelentése között!

Az offshore szakmai definíciója szerint, ha valaki A országban végez valamilyen üzleti tevékenységet, ehhez ott igénybe vesz erőforrásokat, de megítélése szerint ennek a tevékenységnek túl magas az adókulcsa, a cégét átviszi egy B országba, és ott adózik utána. Kétféle offshore trükközés létezik. Az egyik keretében az Unión belül kedvezőbb adózási feltételeket kínáló tagországba viszik pénzüket az érintettek, ezzel egységes uniós adózási politika híján nem tudnak mit kezdeni, már csak a tőke szabad áramlására vonatkozó alapjog miatt sem. Az offshore ügyek másik típusa az, amikor a cégek tulajdonosait akarják elrejteni a különböző adóparadicsomokba bejegyzett cégekkel.

Amit azonban ma Magyarországon offshore-nak tekint a közvélemény, és amiről a vita szól, az az, hogy látjuk‑e az utolsó tulajdonost egy bonyolult cégháló mögött, amely akár költségvetési forráshoz is juthatott. Önmagában az, hogy valaki az üzleti tevékenységéből származó forrásokkal mit csinál, mire és hol használja, a magyar közvélemény számára, azt gondolom, irreleváns, nem ez van a vita fókuszában ugyanis. Szögezzük le, hogy amiről a közvélemény általában negatív ítéletet alkot, az arról szól, hogy nem átlátható egy cég tulajdonosi háttere, azaz nem látszik, hogy ki a valódi tulajdonos, kiderül‑e például az, hogy vannak‑e ezek mögött a cégek mögött politikusok, politikához kötődő üzletemberek.

Ami a legfontosabb, és amit minden más előtt le kell szögeznünk: Magyarországon most van először olyan Alaptörvény, amely megtiltja, hogy átláthatatlan cégek közpénzhez jussanak. Meggyőződésünk szerint az állam csak akkor adhat pénzt egy vállalkozásnak, ha ki lehet deríteni, hogy ki áll a cégláncolat végén, ki a tulajdonos, tehát ha transzparens a cég.

(18.00)

Úgy véljük, az offshore-ozók, akik az itteni bevételeik után nem itthon adóznak, azok a magyar állampolgárokat lopják meg, mindazokat az állampolgárokat, legyenek azok pedagógusok, nővérek, állami tisztségviselők vagy akár tisztességesen működő vállalkozók, akik jövedelmük egy részét minden hónapban annak rendje és módja szerint adóként befizetik a közösbe. Abba a közösbe, amiből a magyar állam működteti az iskoláinkat, kórházainkat, amiből felújítjuk a kátyús utakat, amiből eltartjuk például azokat a rendőröket, katonákat, akik ezekben a percekben is a határainkat őrzik. Őket lopják meg az adóelkerülő offshore-ozók, akik Magyarországon megtermelt jövedelmük után nem hazánkban akarnak adózni.

Persze, az offshore lovagok nagyon diplomatikusan inkább adóoptimalizálásról beszélnek, nekik optimális, az országnak, a tisztességesen adót fizető millióknak viszont egyáltalán nem az. Alapelvünk, ahogy azt már miniszterelnök úr is világosan leszögezte, a magyar állam nem kíván foglalkozni azokkal a jogi vagy magánszemélyekkel, illetve társaságokkal, amelyekkel nem áll üzleti kapcsolatban. Ha ők a törvényeket nem sértik meg, akkor az államnak nincs köze hozzá, hogy hol és milyen cégeket alapítanak. Az viszont szintén alapelv, hogy ott kell adózni, ahol valaki megkereste a pénzt. Ezért, aki itt kereste meg a pénzét, annak hazánkban a magyar törvények alapján kell adót fizetnie.

Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy offshore-ozni nem a kispénzű nyugdíjasok, nem a településeink utcáin szolgálatot teljesítő körzeti megbízottak, nem a napi 10-12 órát is ledolgozó műtősnők és pedagógusok szoktak, hiszen nekik általában nem telik rá. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen egy olyan tanárnőről tudunk, akik több száz millióval volt érdekelt az offshore bizniszben, de kérem, higgyék el nekünk, bármennyire is szeretnénk, ilyen jól még nem tudjuk megfizetni a pedagógusainkat.

Ám az imént említett kivételes tanárnő esete ‑ aki nem mellékesen egy vezető szocialista párti politikus felesége is ‑ rávilágít az offshore-ozás másik, még nagyobb gondjára, ami miatt a magyar kormány nem tűri az offshore-ozást. Nevezetesen az hogy nemcsak adóelkerülésre ad lehetőséget, hanem a gyanús eredetű pénzek eltüntetésére is. Joggal merül fel a kérdés minden normálisan gondolkodó magyar állampolgár fejében, miből offshore-ozott több száz millió forinttal egy átlagos magyar tanárnő. Az adózott fizetésből vagy esetleg a férjének a parlamenti fizetéséből? Ha igen, akkor is fölmerül a kérdés: miért kellett ezt a pénzt elrejteni a világ, de főleg a magyar választópolgárok és a magyar adóhatóság szeme elől? Ebben és az ehhez hasonló ügyekben is joggal beszélhetünk kétes eredetű pénzekről.

Szeretném azt is leszögezni, hogy 2010 előtt a szocialista kormányok alatt semmilyen törekvés nem volt a közbeszerzéseken induló cégek tulajdonosi hátterének vizsgálatára. Fontosnak tartjuk, hogy a közélet valamennyi szereplője elkötelezett legyen az átláthatóság növelése érdekében. E tekintetben a Jobbiknak is lenne még tennivalója, azt gondoljuk, hiszen az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján a párt pénzügyi beszámolói többszörösen nem feleltek meg a legalapvetőbb követelményeknek. (Közbeszó­lások a Jobbik soraiból.)

Kétes eredetű pénzek, korrupció, adóelkerülés: mindezek az offshore szinonimái is lehetnek. Ezért döntött úgy a magyar kormány, hogy a lehetőségét is kizárja annak, hogy ilyen kétes hátterű, kétes ügyek­ben érdekelt cégek részt vehessenek a közbe­szer­zé­sek­ben és az uniós pályázatokon. A magyar jog álta­lá­nosságban nem tiltja külföldön offshore cég ala­pítását vagy az ilyen cégben való tulajdonszerzést. Magyarország Alaptörvényének 38. cikke értelmében viszont nemzeti vagyon átruházására vagy haszno­sítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható. A 39. cikk szerint pedig a központi költ­ség­ve­tésből csak olyan szervezet részére nyújtható támo­gatás vagy teljesíthető szerződés alapján kifi­zetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevé­kenysége átlátható. Tehát mindazoknak a cégeknek az átláthatóságát vizsgálni kell, amelyek támogatást igénylőként támogatási kérelmet nyújtanak be, vagy szállítóként jelennek meg állami tulajdonú ked­vezményezettnél.

Kormányunk maximálisan elkötelezett e tekin­tet­ben, ezért számos intézkedést vezettünk be az átláthatóság növelésére. Ennek egyik alappillére az 2015. november 1-jén hatályba lépett új közbe­szer­zési törvény is. Magyarország az első olyan uniós tagállam, amely mindhárom új uniós közbeszerzési irányelvet átültette a hazai joggyakorlatba. Oly­annyira élen járunk a korrupció és offshore elleni küzdelemben, hogy a jelzett irányelveket április 18-áig rajtunk kívül csak négy tagállam ültette át a saját jogrendszerébe. Az új közbeszerzési törvény ren­delkezései több helyen is szigorúbbak az irányelvi szabályoknál.

Az új közbeszerzési törvény offshore‑ellenes intézkedéseket is szép számmal tartalmaz. Az átlát­ha­tatlan hátterű gazdasági szereplők kiszűrésére a jogszabály tartalmazza ugyanis az úgynevezett off­shore-t kizáró okot. Zárójelben jegyzem meg, a kizáró ok ilyen szigorú formában tudomásunk sze­rint más tagállamban nem létezik.

Az új köz­be­szerzési törvény alapján kizárható az eljárásból az a gaz­dasági szereplő, amely nem EU-, EGT- vagy OECD-tagállamban, a WTO közbeszerzési megál­lapodásában nem részes államban vagy az Európai Unió működéséről szóló jogszabály 198. cikké­ben em­­lített tengerentúli országok és területek bár­me­lyi­ké­ben, illetve olyan államban rendelkezik adó­ille­tőséggel, amelynek nincs kétoldalú meg­álla­po­dása az Unióval a közbeszerzésekről, illetve Ma­gyarországgal a kettős adóztatás elkerüléséről, illetve amely olyan szabályozott tőzsdén nem jegyzett társaság, amely tényleges tulajdonosát nem képes meg­nevezni, vagy a gazdasági szereplőben köz­ve­tet­ten vagy köz­vet­le­nül több mint 25 százalék tulajdoni résszel, vagy sza­vazati joggal rendelkezik; olyan szabályozott tőzsdén nem jegyzett társaság, amely tényleges tulajdonosát nem képes megnevezni. A törvény a 2015. december 1-jei módosítását követően is az egyik legszigorúbb összeférhetetlenségi szabályt tartalmazza Európá­ban. Azt gondolom, hogy mind­ezekből is kitűnik, hogy a magyar kormány erő­teljesen és megfelelően védi a magyar adófizetők érdekeit, a közbeszerzések és az uniós források felhasználásának átláthatósága tekintetében mind­azoktól is, akik offshore-ozva akarják meglopni az országot.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy reagáljak Vona frakcióvezető úr kérdésére, amikor arról ér­deklődött, hogy a Regionális Fejlesztési Alap forrásai vajon kikhez vándorolnak. 2013 őszén Lázár mi­nisz­ter úr rendelte el azt a vizsgálatot, amelynek a ked­vez­ményezetti körébe mindaz a 44 ezer projekt bele­tartozott, amely 2007-13-ban nyert uniós forrást. Ebből mindösszesen 6286 projekt volt az, ahol jogi alátámasztottsága volt a vizsgálatnak. Ebből a 6286 projektből 111 esetben állapítottunk meg sza­bály­ta­lan­sági gyanút. Ezt az irányító hatósá­goknak, amelyek az operatív programok végrehajtásáért felel­nek, kiadtuk vizsgálatra.

Ennyit kívántam ezzel kapcsolatban elmondani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)