Felszólalás adatai

ELNÖK: Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és magára a vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1303. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/1303/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatáspolitika eszköz- és feltételrendszerét a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, egyszerű nevén a foglalkoztatási törvény alapozta meg. Az elmúlt tizenöt évben számos módosításon esett át a jogszabály, ami nagymértékben elősegítette, hogy az érintett intézményi rendszer egyre hatékonyabban, a munkaerőpiac elvárásait figyelembe véve tudjon működni.

A jelenlegi módosítás a hatékony és költségtakarékos ügyfélkiszolgálást, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer fejlesztését és a szervezet hatékonyabb feladatellátását szolgálja.

A törvényjavaslatban foglalt intézkedések közvetlenül kapcsolódnak a kormányprogramhoz és az Új Magyarország programban meghatározott célokhoz. A javaslattal ösztönözni kívánjuk a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatását, a foglalkoztatottak számának növekedését. Áttekinthető, korszerű, a változó helyzethez rugalmasan alkalmazkodó képzési és foglalkoztatási támogatási rendszert tervezünk létrehozni, megújítjuk az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményrendszerét.

A módosítás három fő területen jelent változást. A foglalkoztatást elősegítő támogatások eszközrendszerében, az álláskereséssel összefüggő feladatok teljesítésében és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, a munkaügyi érdekegyeztetés modernizációja területén. A foglalkoztatást elősegítő jelenlegi támogatások nagy része az 1991-ben bevezetett aktív eszközökre épül, azok továbbfejlesztett, de tartalmát illetően nagyrészt azonos változatai. Ezek - az új eszközökkel kiegészülve - alkotják a mai támogatási rendszert.

Az egyre bővülő támogatási formák mellett hatályban maradtak a korábbi foglalkoztatási eszközök is, így mára a foglalkoztatási törvény és a felhatalmazása alapján kiadott rendeletek szerint közel negyven támogatási lehetőség segíti a foglalkoztatást.

A támogatások felülvizsgálata az eredményesség javítását, a közösségi joggal történő további harmonizációt, a támogatási rendszer jobb áttekinthetőségét, a párhuzamos támogatások megszüntetését célozza. A rendszer átalakítása során a legnagyobb változást az új bértámogatás szabályainak bevezetése jelenti. Az eddigi bér- és járulékjellegű támogatások részben beolvadnak az új támogatásba, részben pedig megszűnnek.

A 2204/2002/EK rendelet meghatározza a hátrányos helyzetű munkavállaló fogalmát, az egyes hátrányos helyzetű csoportokba tartozó rétegeket. Ezt alapul véve, a támogatás azoknak a munkaadóknak nyújtható, melyek a közösségi rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő személyek foglalkoztatását vállalják.

Támogatásban részesülhet továbbá a munkaadó, ha olyan hátrányos helyzetű személy továbbfoglalkoztatására vállal kötelezettséget, akit munkahelyének elvesztése fenyeget.

(15.40)

A támogatás a foglalkoztatás megkezdését követő egyéves időszak bérköltségeinek százalékában kifejezve a hátrányos helyzetű dolgozók esetében nem haladhatja meg a bér- és járulékköltség 50 százalékát, megváltozott munkaképességű dolgozók esetében 60 százalékát. A bértámogatás bevezetésével egyidejűleg önálló támogatási formaként több támogatás is megszűnik. A bértámogatások szabályainak változása a munkaerő-piaci programok tartalmi kérdéseit is érinti. A megfelelő képzettség megszerzését, valamint az önfoglalkoztatóvá válást a képzésre és a vállalkozóvá válás támogatására vonatkozó szabályok módosításával kívánjuk ösztönözni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év november 1-jén hatályba lépett szabályok szerint az álláskeresők együttműködési kötelezettségének módját és formáit álláskeresési megállapodásban kell rögzíteni. A megállapodás bármely pontjának megszegése súlyos jogkövetkezményekkel jár. Az álláskeresők jogos érdekeinek védelme érdekében a benyújtott törvényjavaslat tételesen felsorolja azokat a kötelezettségeket, amelyek az együttműködés tartalmi elemeit képezik, és megszegésük hátrányos jogkövetkezményekkel jár. A javaslat egyértelműen megjelöli az egyes kötelezettségszegésekhez rendelt szankciókat és azok pontos mértékét. A jövőben a megállapodás megkötése abban az esetben lesz kötelező, ha az álláskereső ellátásban is részesül.

A kormány az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakítással összhangban a fővárosi és megyei munkaügyi központok hálózatának regionális szintjeit kívánja kialakítani a jövőben. A regionális munkaügyi központok a jelenlegi munkaügyi központokkal azonos jogállású szervezetek - tehát jogi személyek -, önálló szakmai, döntési és gazdálkodási jogkörrel rendelkező költségvetési szervek lesznek, amelyek élén főigazgató áll. A regionális munkaügyi központ központi szervezeti egységből és kirendeltségekből áll. A szervezetre vonatkozó szabályokat azonban a jövőben nem a foglalkoztatási törvény, hanem a törvényben foglalt felhatalmazás alapján kormányrendelet fogja tartalmazni.

A munkaügyi központok strukturális változását az érdekegyeztetési fórumoknak is követniük kell, így a jelenleg megyei, fővárosi szinten működő munkaügyi tanácsok is regionális munkaügyi tanácsokká alakulnak át javaslatunk szerint.

Az állami foglalkoztatási szolgálat szervezeti struktúrájának változása következtében a döntési szintek csökkennek, a munkafolyamatok egyszerűsödnek, így átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé válik a támogatási célok érvényre juttatása. A szervezeti változások nyomán az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó kirendeltségek adminisztratív terhei csökkennek, ami lehetővé teszi a szolgáltató tevékenység kiteljesítését.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot megtárgyalta a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete és az Országos Érdekegyeztető Tanács szakbizottsága és plenáris ülése. A regionális munkaügyi tanácsok vonatkozásában a kormány átvette a munkaadók és munkavállalók javaslatait, a törvényjavaslat többi része kapcsán a szociális partnerek kifogást nem emeltek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg, és tekintettel a foglalkoztatás kiemelt jelentőségére, felelősséggel tegyék meg javaslataikat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, az ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

A foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először a bizottság előadójának, Simon Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a foglalkoztatási bizottság megtárgyalta. A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a törvénymódosítási javaslatot 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

A vitában sokféle szakmai érvelés hangzott el. Elhangzott például, hogy a módosítás érinti az európai uniós jogharmonizáció tekintetében a magyarországi támogatási rendszert, hiszen vannak olyan támogatási formák - ezt minden bizonnyal képviselőtársaim is tudják -, amelyek 2007. január 1-jétől a jelenlegi formában nem működhetnek tovább, illetve magának a támogatási rendszernek az egyszerűsítése, áttekinthetővé tétele is fontos kritérium, hiszen jelen pillanatban harminc-negyven olyan támogatási forma létezik, amelyik sokszor párhuzamosan ugyanazt a társadalmi csoportot, ugyanazt a munkavállalói kört érinti. Ideje, hogy ezt valamilyen módon racionalizáljuk, egyszerűsítsük. Tehát a párhuzamos támogatások megszüntetéséről is szó volt. Szó volt ugyanakkor a foglalkoztatási támogatások eredményességét előidéző intézkedésekről is. Szó volt ezenkívül még az álláskeresőkre vonatkozó álláskeresési megállapodás pontosításáról, annak szükségességéről.

A módosítás vitája során sok témát érintettünk még. Érintettük többek között a munkabér és járulékok megtérítésén alapuló támogatások megváltoztatását, érintettük a képzettség megszerzésének a területét, azt, hogy hogyan lehet a munkavállaló önfoglalkoztatóvá, illetve vállalkozóvá válását támogatni, elősegíteni. Beszéltünk az állami foglalkoztatási szolgálat mint munkaerő-piaci szervezet működésének a racionalizálásáról, s nem csupán azért, mert a kormányzati szándékok abba az irányba hatnak, hogy áttekinthetőbb, egyszerűbb, takarékosabb és finanszírozhatóbb legyen a rendszer, hanem azért is, mert az élet is azt igazolja, hogy ezt a struktúrát - ami részben a közigazgatási változásokhoz is hozzáigazodna - modernizáljuk.

A többségi álláspontot képviselő képviselőtársaim a bizottságban elmondták, hogy ez a módosítás összefügg a kormányprogramnak azzal a megfogalmazott céljával, amely szerint ösztönözni kívánjuk a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatását, és támogatjuk, hogy jöjjön létre egy áttekinthetőbb, korszerűbb és rugalmasabb foglalkoztatást elősegítő támogatási rendszer.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat megújításáról már beszéltem, erről minden bizonnyal a mai plenáris vitán is bővebben lesz szó. Szeretném azt mondani, hogy a Munkaerő-piaci Alap irányító testületére vonatkozó változtatások is bírják a kormányoldal támogatását.

Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, általános vitára nem csupán alkalmasnak találjuk ezt a jogszabályt, hanem a szükséges módosítások benyújtásával és elfogadásával mindannyiunk számára javaslom ennek a módosításnak az elfogadását.

Nagy tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslat tükrözi azt a kormányzati elképzelést, sőt most már nemcsak elképzelést, hanem a kormányzatnak azt a törvénymódosítási szándékát, amely a régiók és a regionális szervezetek felállítását célozza. Ez a törvényjavaslat egy jelentős részében azt tartalmazza, hogy hogyan szűnnek meg a megyei munkaügyi tanácsok, illetve hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat mint igazgatási szervezet, illetve egység hogyan kerül ki a törvény hatálya alól, és majd valamikor egyszer egy kormányrendelet szabályozza azokat a működési szabályokat, feladat- és hatásköröket, amelyeket jelenleg a foglalkoztatási törvény szabályoz.

Az a véleményünk, hogy ez a törvényjavaslat ebben a vonatkozásban nem szakmai indokok alapján, hanem politikai okok miatt változik meg, hiszen közismert az ország közvéleménye előtt, hogy az önkormányzati választásokat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a szövetséges jobboldali pártok együttesen megnyerték az ország többségében, ezért most a megyei munkaügyi tanácsokat mint olyant meg kell szüntetni. A törvény helyi állami foglalkoztatási szervezetekről beszél, államtitkár úr pedig expozéjában nyíltan kimondta a regionális megnevezést. A kérdésre, amelyet a bizottsági ülésen is feltettem, hogy miért nem nevezik nevén a gyereket, nevezetesen ha régiókról és régiós szervezetekről van szó, akkor miért nem nevezik így a törvényjavaslatban is.

(15.50)

Államtitkár úr, engedje meg, hogy felolvassam önnek, milyen választ adott erre a minisztérium munkatársa. A következőt mondta: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy miután nincsenek megnevezve az illetékességi területek, a régiók, így a munkaügyi tanácsnak sem lehet régiós neve, mert akkor elöljáróban meg kéne nevezni, hogy milyen nevet javasol. Miután törvénytervezetet csak úgy lehet benyújtani, ha azzal az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium teljesen egyetért, ezért fegyelmezetten tudomásul vettük a történetet. Na, ez volt a magyarázat arra, hogy miért helyiként nevezik a régiót, illetve a regionális szervezeteket.

Nem értünk egyet azzal, hogy az eddig jól működő megyei munkaügyi tanácsok helyébe lépő, ezek szerint regionális munkaügyi tanácsok döntési körét megváltoztatják, hiszen eddig ezek a tanácsok döntöttek arról, hogy egy-egy megyében - most ezek után felteszem, hogy régióban - mi legyen azokkal a pénzügyi forrásokkal, amelyeket a Munkaerő-piaci Alapból decentralizált foglalkoztatási alaprészként megkaptak, és amelyről eldönthették, hogy milyen elvek szerint és milyen arányban kívánják a foglalkoztatást segíteni. Most ez a törvényjavaslat a munkaügyi tanácsoknak ezt a döntési jogkörét elveszi, nem derül ki a törvényből, hogy helyettük ki fog dönteni, legfeljebb csak véleményt mondhatnak. Úgy gondolom, remélem, ebben kormánypárti képviselők is egyetértenek, hogy óriási különbség van aszerint, hogy valamiről véleményt lehet mondani, vagy pedig döntést lehet hozni.

Mi lehet az oka annak, hogy ezt itt most megváltoztatták? Nyilvánvalóan az, hogy megváltozott a politikai összetétele az önkormányzati oldalnak, hiszen a megyei munkaügyi tanácsokban, illetve a törvényjavaslat szerint helyi munkaügyi tanácsokban az önkormányzatok is delegálnak olyan képviselőket, akik részt vesznek ezen az egyeztető fórumon. Megváltozik a delegáltak száma is, és természetszerűleg a politikai összetétele. Ezért ez a benyújtott törvényjavaslat nem tükrözi, vagy semmi olyan szakmai indokot nem tartalmaz, ami ezt a változtatást szükségessé tenné.

Ezért ezt a benyújtott törvényjavaslatot nem támogattuk, általános vitára alkalmasnak nem találtuk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Teleki Lászlónak, az emberi jogi bizottság előadójának.

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítását megtárgyalta, és azt 10 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Az álláskeresők helyzetének rendezése kapcsán javulnak az emberek munkához való jogainak érvényesítési lehetőségei, egyben beilleszkedésük is a munka világába. A szervezeti struktúra átalakításával egy időben a kirendeltségeken az adminisztráció háttérbe, az ügyfélkapcsolatok előtérbe kerülnek. A törvénymódosításban prioritást kap a foglalkoztatási rehabilitáció, amely az esélyegyenlőség biztosítását célozza meg a pályakezdőknél, az 50 év felettieknél, a romáknál, a kisgyermeket egyedül nevelőknél, a kisgyermeket nevelőknél is és a fogyatékossággal élőknél.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság támogatja és javasolja elfogadni a tisztelt Háznak a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először Tukacs István képviselő úrnak, a bizottság előadójának adom meg a szót.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta, és többségi szavazással alkalmasnak tartotta az általános vitára. A költségvetési bizottság érzékelte, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában szabályozási kérdéseket foglal magába elsősorban, ezért közvetlen költségvetést érintő javaslata nincs. Éppen ezért érzékelte, hogy az 1991-ben meghozott szabály alapszabályozás, majd az utána következő tartalmában ugyan hasonló szabályokat hozó, mégis egyre áttekinthetetlenebbé váló szabályozási rendszert módosítani, egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni szükséges.

A foglalkoztatást elősegítő támogatásokon kívül a költségvetési bizottság érzékelte azt, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatra, az álláskereséssel összefüggő feladatok teljesítésére, a Munkaerő-piaci Alap irányító testületére és a munkaügyi tanácsokra vonatkozó javaslatok is jelen vannak a javaslatban, és minősítette is ezeket. Tartalmi szempontból érzékelte azt, hogy a közösségi jognak való megfelelés, az átláthatóság, egyszerűség és a hátrányos helyzetű munkavállalók segítésének követelménye megjelenik az előterjesztésben. Nagyon fontos elemnek ítélte a bértámogatások rendszerét.

A szervezeti változások körében a munkaügyi tanácsok működésének régiós szintre delegálásával kapcsolatban elhangzott az a vélemény, amelyet a többség szavazatával megerősített, hogy a regionális munkaügyi tanácsok működésében a három oldal, a jelen lévő önkormányzatok, de a talán még fontosabb súllyal bíró munkáltatói szervezetek és munkavállalói érdekképviseletek közül az önkormányzatok négyévente megfelelő legitimitást kapva egy választás útján képviselőket küldenek a tanácsokba. Ugyanakkor, mint ahogy eddig a megyei munkaügyi tanácsokban, a regionális tanácsokban is szükséges és fontos, hogy mind a három oldal, tehát a munkavállalói oldal, a munkaadói oldal is kellő legitimitással felvértezett képviselőkkel képviseltesse magát ezeknek a tanácsoknak a munkájában.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság, megállapítva, hogy a javaslat szabályozási kérdésekre terjed ki elsősorban, azokat tartalmában támogatva azt is megállapította, hogy költségvetési érintettsége most nincs, ugyanakkor az előterjesztést általános vitára alkalmasnak ítélte.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Balla György képviselő úrnak.

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, rövid leszek, aminek egyetlenegy oka van, hogy az előttem szóló képviselő úr a többségi vélemény ismertetésekor azt reálisan állapította meg, hogy közvetlen költségvetési kihatása a jelen törvényjavaslatnak nincs, így nem látom értelmét annak, hogy a költségvetési bizottság kisebbségi véleményeként fogalmazzunk meg hosszú kritikai észrevételeket. Egyébként a törvényjavaslattal kapcsolatban célszerű ezt megfogalmazni, csak nem a bizottság kisebbségi véleményeként.

Azért, ha megengedik, néhány szóban ismertetném azokat a kifogásainkat, amelyek alaposak, és amelyek, azt gondolom, a későbbiekben bizony érinthetik a költségvetés helyzetét is. Az első és legfontosabb kritika, amelyről most előttünk hosszasan beszélt Bernáth Ildikó képviselő asszony is: önök valamiért görcsösen, mereven, indokolatlanul és teljesen érthetetlen módon nem szeretik a megyéket, és szeretik azt a régiót, ami egyébként nem létezik az országban.

A megyéknek történelmi hagyományai vannak, azt mindenki tudja, hogy miről van szó valójában. Önök ennek ellenére nem szeretik, és mindenáron olyan átalakításokat akarnak végezni, ami a megye súlyát, szerepét csökkenti, a régió szerepét - ami valójában nem létezik, semmiféle történelmi hagyománya nincs, az emberek nagy részének halványlila gőze nincs egyébként, hogy mi annak a régiónak a neve, ahol lakik, azt természetesen tudják, hogy melyik megyében élnek - erősíti.

Ez nem csak azért baj, mert teljesen érthetetlen és értelmetlen, hanem azért is baj, mert meglévő kapcsolatrendszereket, világos gondolkodást vernek szét ezzel, és látszólag, bár egyszerűsíteni szeretnék az adminisztrációt, a végeredmény az lesz, hogy nem csökkenni fog az állami bürokrácia, hanem nőni fog ezzel az átalakítással, vagy ha nem nő, akkor azt az eredményt fogják elérni, hogy maga az ellátás színvonala fog jelentősen csökkenni. Emellett meg kell állapítsuk azt is, hogy a kormány szervezetátalakítási szabadsága túl nagy, túlságosan rugalmas, nem kellően kidolgozott. A magán-munkaközvetítés szabályozása szintén nem kellően kidolgozott, a Munkaerő-piaci Alap irányító testületében a kormány befolyása teljesen indokolatlan módon nő.

Ugyanennek az alapnak a nem közszolgálati tagjai tiszteletdíját a felelős miniszter állapítja meg - nem teljesen világos, hogy miért. És meg kell állapítsuk a törvényjavaslattal kapcsolatban azt is, hogy több korábbi hatékony támogatási rendszer megszűnik, és ma még azt nem lehet látni, hogy ezen támogatási rendszerek helyett valójában működő, valójában hatékony rendszerek alakulnak-e ki. Ezzel kapcsolatban jó néhány fenntartásunk van. Nos, emiatt a költségvetési bizottságban ezen indokok miatt nem támogattuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(16.00)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Közben nincs lehetőség kétperces felszólalásokra.

Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény, az 1991. évi IV. törvény elég hosszú időt megélt, igaz, sok változtatással egyetemben. Hozzá kell tenni, hogy mondhatjuk talán, hogy a munka világát érintően ezt egy olyan alaptörvénynek lehet tekinteni, amely végigkíséri a hátunk mögött lévő másfél évtizedet, annak azt a folyamatát, ami hol nagyobb keservekkel, hol pedig pozitív változási folyamatokkal párosult az elmúlt 15 esztendőben.

Most ez a törvénymódosítás valójában mit is hordoz magában, milyen alapkérdéseket érint? Hármat mindenképpen. Egyrészt azoknak az aktív eszközöknek a rendszerét tekinti át, amelyek az elmúlt esztendők sokasága alatt terepet, lehetőséget kaptak a foglalkoztatási feszültségek oldására. Mint már elhangzott, közel 40 olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz működik ma, ami ilyen-olyan módon, egymást átfedve is segíti ezeknek a kialakult foglalkoztatáspolitikai feszültségeknek a kezelését. Nyilván egy ilyen nagyságrendű aktív eszközrendszer, aktív háló, bár a speciális élethelyzetekre, a különböző sajátosságú jegyekkel megáldott élethelyzetekre megoldási alternatívák sokaságát kínálja, mégis bizonyos értelemben azt az átfedést hordozza magában, amely már bizonyos vonatkozásban áttekinthetetlenné is teszi az igénybe vevők részéről elsődlegesen ezeknek a forrásoknak az utolérését. Ezért célszerű és ésszerű, ha egy olyan minimalizálásra, keretek közé való fogásra kerül sor, ami mértékadó támogatási feltételek mellett, érthető módon nyilván, és mindezek tekintetében átlátható módon rendezi össze az egészet; gyakorlatilag azoknak a munkáltatóknak a számára, akik ilyen típusú támogatási források mellett kívánnak foglalkoztatni, könnyedebbé teszi a pénzügyi források utolérését. Ez az egyik vetülete, amivel foglalkozik maga a törvénytervezet.

A másik, hogy ehhez persze kell egy olyan szolgáltató rendszer, amely folyamatában meggyőződésem szerint erősödő, de a mai sajátosságokhoz illesztett igényeket is figyelembe veszi. Az, ami a munkaerő-piaci hálózat rendszerében ekképpen visszaköszön, és ehhez illeszthetően az érdekegyeztetés színterén is, nyilván ezzel párhuzamosan, meggyőződésem szerint jó úton jár a vonatkozásban is, hogy azoknak a fejlesztési forrásoknak az igénybevételét, amelyek 2007 és '13 között, majd azt követően is elérik Magyarországot, könnyebben integrálhatóvá teszi. Gyakorlatilag mindegy, hogy hogyan és miképpen fogalmazunk, hogy regionalizmusról beszélünk, hogy megyék közötti összefogásról beszélünk, hogy az átjárhatóság lehetőségének a biztosításáról beszélünk, egy a lényeg: ezeknek a forrásoknak a vonatkozásában, amelyek Magyarországot különböző európai uniós pénzeken keresztül megérintik - ilyen például e témakör kapcsán a TÁMOP, a társadalmi modernizációs program -, könnyed és átjárható utakat teremtsenek. Azt hiszem, ilyen értelemben tehát helyénvaló az az átrendeződési folyamat, amelynek a másik oldalán a szolgáltatások magasabb szintű biztosítása jelenítődik meg.

Miről beszélek? Arról, hogy az a kirendeltségi hálózat, amely a munkaügyi központok berkein belül van, a lehetőségekhez illesztetten az adminisztratív terhektől bizonyos értelemben szabaduljon meg, és, mondjuk, központinak mondott kirendeltségek vállalják ezeknek az adminisztratív terheknek a vitelét. Ez megint csak annak a lehetőségét adja meg, hogy a kisebb felületeken, területeken lévő és azokat átfogó kirendeltségek a szolgáltatási szintet tudják erősíteni, növelni. Ez a legfontosabb meggyőződésem szerint, mert mind a munkáltató, mind pedig azon munkavállalási hajlandósággal bíró emberek számára az az alapvető fontosságú, hogy minél több olyan típusú információhoz juthassanak hozzá, ami az ő helyzetükön tud változtatni, a munkaadók számára pedig a lehetőségek tárházát tudja megmutatni.

Gyakorlatilag, mint mondottam, az egyik az intézményrendszer átalakulása, a másik az aktív foglalkoztatáspolitikai kérdéskörök átalakulása, és nem szabad semmiképpen elfeledkezni arról, hogy menet közben persze kell korrekciókat is beépíteni a rendszerbe, kell korábbi szabályozásokat adott esetben felülvizsgálni, és megnézni azt, hogy mennyire nyerték el a létjogosultságot, mennyire helyénvaló a működésük. Gondolok itt - mondok egy példát - a különféle álláskeresési támogatásokra vagy éppen kvázi szerződések megkötésére.

Bevezetésre került egy olyan rendszer, ami pont abba az irányba mozdította az elmúlt esztendőkben a regiszterben lévőket, hogy maguk is érezzék annak a felelősségét, hogy hogyan és miképpen lehet ebből a szituációból, mármint a munkaügyi regiszterben való létből szabadulni. Ezért nyilván olyan álláskeresési megállapodások kötésére került sor, hogy keressék ők is a lehetőségét mindennek. Látható egyrészt az, hogy ez egy nagyfokú adminisztratív terhet jelent a rendszernek.

Másrészt az is látható, hogy a munkaügyi regisztereken belül sokan vannak olyanok, akik ezzel a lehetőséggel élve keresik maguk is a megoldásokat, és persze vannak olyanok is, akik a kvázi segélyezéssel; nem segélyezés ez, mert álláskeresési támogatások jelennek meg, de mindegy, hogy a forrást milyen címszó alatt érik utol, az elsődleges cél a források utolérése. E tekintetben nyilván fel kell szabadítani úgymond a hálózatot az alól a bürokratikus teher alól, ami a mindenkivel kényszeredett módon történő álláskeresési megállapodás megkötését vagy annak a szükségszerűségét hordozza magában. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megtenni annak érdekében, hogy akiben megvan a hajlandóság, a fogékonyság és a szándék arra, hogy a munka világa felé mozduljon el, akkor ennek a lehetőségét ne kaphassa meg. Dehogynem, ez az alapvető cél. Meg kell hogy kapja, úgy, ahogy erről itt a bevezető gondolatokban is már sok minden elhangzott.

Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni és megfogalmazni, ami ennek a törvénynek ugyan az írott betűjében direkt módon nem érzékelhető, de a kormányzati tevékenységből levetíthető az elmúlt évekre vonatkoztatottan, és én szeretném megerősíteni és kérni is államtitkár urat, illetve magát a minisztériumot is arra, hogy az az elv a továbbiakban is érvényesüljön, hogy a decentralizáció egy nagyon fontos elv; az, hogy a helyben történő pénzügyi felhasználás, de nem csak a pénzügyi felhasználás, a döntések meghozatala is elengedhetetlen feltétel. Hiszen mindegy, hogy kirendeltségben, mindegy, hogy megyei munkaügyi központban, mindegy, hogy regionális területekben gondolkodunk, mind a három felület sokkal közelebb áll az élethez a tekintetben, hogy rálátása vonatkozásában talán helyesebb, mértékadóbb döntéseket tud hozni. Ehhez meggyőződésem szerint feltétlen módon és elengedhetetlenül párosítani kell azt a fajta tripartit, társadalmasított rendszert, amely a munkaügyi tanácsok rendszerén keresztül jelent meg az elmúlt esztendőkben. Ha akkor megyei, ha most helyi vagy éppen regionális szintre kiterjedő munkaügyi tanácsokon keresztül, akkor azon keresztül, de hogy ennek helye van, ebben biztos vagyok.

És abban is, hogy a decentralizáción kívül azt a gondolkodásmódot is tovább kell erősíteni, ami az elmúlt években igaz és jellemző volt, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított eszközök mértéke is a lehetőségekhez illesztetten nőjön, hiszen ezek az eszközök azok, amelyek bizonyos értelemben a kialakult feszültségekre megoldásokat kínálnak, bizonyos értelemben preventív módon is elébe tudnak menni a problémák megoldásának. Ezért a decentralizáció és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított források nagyságrendjének a növelése meggyőződésem szerint elengedhetetlen fontossággal bír.

(16.10)

Befejező gondolatként engedjék meg, hogy megfogalmazzam még azt, hogy természetesen mindezeknek - megint csak nem mondhatok mást - a munkaerőpiac, a munka világa szemszögéből feltárt helyzethez igazítottan kell működni. Mármint azoknak, amelyek a gazdálkodó szervezetek sokaságának igényeihez szorosan illeszkednek és igazodnak, azért, mert ez az érdeke mindenkinek, az ellátórendszereknek is, amelyek segítik az elhelyezkedést, a benne jelen lévőknek, akik pedig törekszenek arra, hogy ne ellátottak legyenek, hanem a munka világában találják meg a helyüket.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és a törvénytervezetet elfogadásra javasolom mindenkinek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: A Fidesz vezérszónokának, Bernáth Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót.

BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb, amikor a bizottság kisebbségi véleményét ismertettem, már elmondtam röviden, hogy miért nem támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot. Bár a benyújtott törvényjavaslatnak kétségtelenül vannak olyan változtatást javasoló módosításai, amelyek támogathatók - ilyen például a keresetpótló támogatás felemelése az eddigi 60 százalékról 100 százalékra azok részére, akik képzésben vesznek részt -, de ezek a pozitív változások kisebb mértékben szerepelnek a javaslatban, és nem fedik le azokat a változásokat, amelyek mégis negatív irányban viszik el ezt a törvényjavaslatot.

Mint már az előzőekben említettem, ennek a törvényjavaslatnak az a legnagyobb problémája és hibája, hogy feles törvénnyel módosít olyan törvényt, amelyhez a parlament kétharmadának a hozzájárulása kellene; vagyis a régiókról van szó. Az előbb Gúr Nándor képviselő úr arról beszélt, hogy különböző okok miatt milyen fontos a decentralizáció. Nos, a decentralizáció fontosságával magam is egyetértek, de ez a törvényjavaslat nem decentralizál, hanem centralizál. Úgy beszél helyi szervezetekről, hogy ez alatt régiót értenek. Még meg sem született ennek a törvénynek az elfogadása, nemcsak hogy elfogadása, de még a javaslatot sem nyújtották be a parlament elé, már meghirdették a különböző megyékben, hogy hol lesz a munkaügyi központok - amelyek eddig megyei központok voltak - régiós központja, és dúl a harc, a küzdelem, hogy a régiós munkaügyi központnak ki legyen majd a vezetője, illetőleg az igazgatója. (Csizmár Gábor: Hol?) Államtitkár úr nem tud róla, majd egy kávé mellett szívesen tájékozatom önt erről a fejleményről. (Csizmár Gábor: Köszönöm szépen.)

A megyei munkaügyi központok, a kirendeltségek és az eddigi központi irányítást ellátó Állami Foglalkoztatási Szolgálat, mint ilyen, teljes egészében kikerül a törvényből, és kormányrendelet fogja majd valamikor szabályozni mindazokat a feladatokat, egymás közötti kapcsolatokat, hatásköröket, amelyeket eddig a törvény szabályozott. Amikor ezt a módosítást megkifogásoltuk, erre az volt a válasz - kicsit ironikusan és karikírozva mondom -, hogy meg akarják kímélni a parlamentet és a képviselőket attól, hogy mindenféle csip-csup ügyekkel zargassanak bennünket.

Államtitkár úr! Nyugodtan zargassanak bennünket törvénymódosítási javaslatokkal, és ne hatalmazzák fel a kormányt olyan jogosítványokkal, amelyekre ez idáig - 1991 óta - nem volt példa. '91 óta hatályos ez a törvény, miért probléma az, hogy ezeknek a szervezeteknek a feladatát, hatáskörét, illetékességi területét - amelyet most mellesleg miniszteri rendelet fog szabályozni - ez idáig a legmagasabb szintű jogszabály, vagyis törvény szabályozta. Igen, ezek olyan fontos kérdések, amelyek módosítása, átalakítása - és nem a hatályon kívül helyezése - ide tartozik a parlament elé.

A megyei munkaügyi tanácsok feladat- és hatáskörét is teljes mértékben átalakítja, hogy egészen pontos legyek, csorbítja ez a törvény. A munkaügyi tanácsok, most szó szerint idézem, mert szeretném, ha államtitkár úr is ugyanazt hallaná, amit mondani szeretnék, tehát a szó szerinti idézet így hangzik: "A munkaügyi tanács dönt a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról." Ezt most megváltoztatják, mert sajnos kétségem nincs a felől, hogy a szocialista képviselők meg fogják ezt szavazni, még akkor is, ha esetleg nem értenek ezzel egyet.

Most a változás szerint itt csak véleményezési joga lesz a munkaügyi tanácsnak. Nem értem, miért, államtitkár úr. Hiszen a munkaügyi tanácsok ezzel a jogosítvánnyal, amely ma még hatályban van, a következőkről dönthettek: a Munkaerő-piaci Alap 2005-ös beszámolója szerint éves szinten 36 milliárd forint felett diszponáltak megyénként, egy-egy megyét illetően ez durván másfél milliárd forint körüli összeg. Olyanokról dönthettek, hogy mi legyen a közhasznú foglalkoztatással, milyen képzések legyenek, a bértámogatás, a pályakezdők támogatása, a vállalkozóvá válás, a részmunkaidős foglalkoztatás, önfoglalkoztatóvá válás, munkahelymegőrzés, járulékok átvállalása, munkaerő-piaci programok, munkaerő-piaci szolgáltatások, mobilitási szolgáltatás, csoportos létszámleépítéshez nyújtott támogatások - ezekről a dolgokról.

Most, hogy ezt a döntési kompetenciát önök megszüntetik, vajon miért lettek alkalmatlanok a munkaügyi tanácsok, hogy ezt a munkájukat tovább folytassák? Miért nem dönthetnek erről, miért csak véleményezhetnek, miért csorbítják azokat a jogokat, amelyek eddig közmegelégedésre szolgáltak? Hiszen a mi bizottságunk is megtárgyalta a munkaügyi tanácsok működését, és tudomásom szerint semmilyen - sem jogi, sem szakmai - kifogás nem volt a működésükkel kapcsolatban.

Ehhez képest ez a változtatás azt jelenti, hogy önök kétségbe vonják az ott dolgozó emberek felkészültségét, helyi ismeretét. Hiszen miről volt szó? És ez a decentralizálás egyik klasszikus esete, hogy az ott élő emberek ismerik legjobban a helyi viszonyokat, ők tudják azt, hogy kinek milyen problémája van, akár a vállalkozókat, akár a munkavállalókat illetően. Hiszen a munkaügyi tanácsban nemcsak az önkormányzatok képviselői ültek, hanem ott ültek a klasszikus érdek-képviseleti feladatot ellátó szervezetek, mint a munkavállalói és a munkáltatói oldal képviselői.

Nagyon kérem, államtitkár úr, majd ne mondja azt nekem, hogy az önkormányzati oldalnál ez a változás nem jelent semmit, mert tisztában vagyok azzal, hogy minden oldalnak egy szavazata van. Ezért nem értem, mi szükség van erre a változtatásra. Hiszen ülhet ott 35 fideszes delegált az önkormányzati oldalon és három szocialista, akkor is csak egy a szavazat. A másik két szervezet, amelyek szervezeti felépítése ugyanúgy megmaradt eddig a megyei struktúrában, most náluk majd az országos szervezetek fogják kijelölni, hogy kik vegyenek részt ott ebben a munkában. Ezzel nekem nincs is különösebb problémám. A probléma az, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat a döntési kompetenciáját csorbítja azoknak a szervezeteknek, illetve az ott ülő képviselőknek, akik eddig önök szerint is alkalmasak voltak arra, hogy ezekről a dolgokról döntsenek.

Azonkívül nagyon súlyos változtatásnak tartom, hogy a foglalkoztatási hivatal, a megyei, fővárosi központok, munkaerő-fejlesztő és képző központok, mint olyanok, ezek a szervezetek teljes egészében kikerülnek - mint említettem - a törvény hatálya alól, és kormányrendelet fogja majd szabályozni a szervezetek irányítására, hatáskörére, feladataira, szervezetére, egymás közötti kapcsolatára vonatkozó szabályokat, az illetékességre vonatkozó szabályokat pedig a miniszter rendeletben határozza meg.

(16.20)

Ez nem decentralizálás, hanem centralizálás, ez gyakorlatilag kézi vezérlés, így akar a kormány érvényt szerezni mindenáron a saját elképzeléseinek, fittyet hányva arra, hogy esetleg a megyei szervezetekben eddig dolgozó, most már a regionális szervezetekhez tartozó képviselőknek, illetve szervezeteknek miről mi a véleménye. Ez a módosítás így a Fidesz-frakció számára elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónoka, Hankó Faragó Miklós képviselő úr következik.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ma reggel nagyjából fél 9 körül, amikor a napirendi pontok tárgyalását a Ház megkezdte, akkor, miután az első napirendi pontnak, a szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításának is én voltam az SZDSZ részéről a képviselője, elmondtam, hogy ez a nap a Szociális és Munkaügyi Minisztérium napja, de azt őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz ez a nap, kicsit rövidebbnek hittem; ez a nap még jócskán tartani fog egy ideig. És ha már ezt a törvényjavaslatot megemlítettem, akkor szívesen kapcsolódnék Bernáth Ildikó képviselő asszony felszólalásának lényegéhez, aki tulajdonképpen a Fidesz nevében megkérdőjelezte a törvényjavaslat alkotmányosságát, szükségességét és lehetséges előterjesztését ebben a formájában.

Világosan látszik a törvényjavaslatból, ha azt valaki végigolvassa, hogy mi vezérelte a kormányzatot, amikor a javaslatot benyújtotta. Egyrészt a kormányzat élt azzal az alkotmányos felelősségével, feladatával, lehetőségével, kötelezettségével - többféle fogalmat is használunk rá -, hogy a szervezetalakításra, a kormányzati szervezetalakításra vonatkozóan a saját elképzeléseit előterjessze és megvalósítsa. Másrészt, ahogyan államtitkár úr is említést tett róla, bizonyos rendelkezések a közösségi joggal való nagyobb összhang megteremtését célozzák, és nyilvánvalóan látszik a javaslat előterjesztéséből az a szándék, hogy az elmúlt időszak tapasztalatait a törvényalkotás szintjén is szeretné a tárca hasznosítani, azaz ahol szükséges, ott szeretne módosításokat végrehajtani.

Amikor a jelenlegi kormányzat megalakult a nyár folyamán, akkor az Országgyűlés az ellenzék támogatásával és hozzájárulásával módosította az alkotmányt, és ennek az alkotmánymódosításnak az eredményeképpen került éppen néhány hete elénk egy igen terjedelmes törvényjavaslat, amely bizony a jogász kollégáknak is komoly fejtörést okoz, hogyha végigolvassák, hiszen közel 300 törvény módosítását tartalmazza. Éppen arról szól, amely kérdéskört ön, tisztelt képviselő asszony az imént feszegetett, a kormányzati szervezetalakítás szabadságáról. A korábbiakban, és ez egyébként minden kormányzatra igaz, teljesen mindegy, hogy most ki van kormányon, és korábban ki volt - hiszen ez lesz majd még fordítva is, biztosan -, a mindenkori kormányzatnak igen komoly feladatot és problémát jelentett az, hogy amikor bármilyen intézményi változást szeretett volna végrehajtani, az, ha egyébként nem feltétlenül kellett volna, hogy törvényalkotási körbe is kelljen tartoznia, az intézmény elnevezése miatt, amely többnyire, a legtöbb esetben... - és nemcsak a munkaügyi tárcához, hanem bármelyik más tárcához tartozó javaslatokról is van szó, az intézmény konkrét elnevezését tartalmazta a törvényjavaslat, és ez meglehetősen szűk mozgásteret eredményezett.

Nos, ha az a változtatás - a törvényjavaslat tárgyalását egyébként tegnap este megkezdtük -, ha ez a törvényjavaslat hatályba lép, és ez a szervezetalakításra vonatkozó lehetőség a kormányzat részéről úgy, ahogy ott megfogalmazásra került, a feladatkör körülírásával és nem az intézmények nevesítésével foglalkozik, akkor élhet azzal az alkotmányos jogával és felelősségével a kormányzat, hogy erre a szervezetalakításra vonatkozóan a saját elképzeléseit nem feltétlenül törvényalkotási, hanem, mondjuk, kormányrendelet-alkotási szinten végrehajtsa. Ez egyben növeli a felelősségét, és persze növeli részben a mozgásterét is. Az a jó, hogyha az intézményrendszerben, a mi esetünkben, mondjuk, az ön által említett megyei, illetve regionális munkaügyi központok működése tekintetében pozitív változások történnek, az érintettek számára kedvezőbbé válik az új szabályozás. Részben nyilván fontos az is, hogy az állam szempontjából egy olcsóbb és gazdaságosabb, áttekinthetőbb, világosabb szabályozás lépjen hatályba.

Úgy gondolom, hogy az az előterjesztés, amely előttünk fekszik, ezeknek a kritériumoknak megfelel, és ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a javaslatot fogja tudni támogatni.

Szeretnék kitérni egy kérdésre, amely nagyon sok munkanélkülit, illetve olyanokat, akik a munkanélküliség veszélyének helyzetébe kerülnek, feltétlenül érint. Államtitkár úr is kitért rá, én nagyon lényegesnek tartom, hogy ha a változások úgy lépnek hatályba, ahogy az itt a javaslatban szerepel, akkor világosabb, egyértelműbb kritériumok alapján lehet majd az álláskeresési megállapodások megkötését nyomon követni. Ez mind az érintetteknek, mind pedig azoknak, akik az állam oldaláról ezeket a megállapodásokat kötik, és felelősséggel bírnak ebben a kérdésben, számukra is világosabb és egyszerűbb helyzet keletkezik.

Egyrészt a törvény szabályozni fogja pontosabban talán, mint a korábbiakban, hogy mikor kell kötni ilyen megállapodást, mikor köthető, és mikor kell törölni ezeket a megállapodásokat. Ez azért nagyon fontos, mert mindannyian tudjuk, hogy a korábbiakban az ilyen típusú megállapodások értelmezésével kapcsolatban bizony merültek fel problémák. Vannak itt a teremben olyanok, akik ilyen területen dolgoztak, és nálam sokkal precízebb információkkal rendelkeznek esetleg erről. Szóval, ezután majd kötni kell ilyen megállapodást annak az esetében, aki támogatást kap, vagy aki rendszeres szociális segélyben részesül, és köthető abban az esetben, akinek az együttműködési kötelezettségét álláskeresési megállapodásban célszerű szabályozni, nyilván a konkrét helyzettől függően. És nagyon fontos, hogy törölni kell az ilyen típusú megállapodásokat majd, hogyha valaki a jelentkezési kötelezettségének ismételten, felszólítás ellenére nem tesz eleget, vagy a megfelelő munkahelyet nem fogadja el, vagy a munkaviszony létrejötte neki felróható okból meghiúsul. Ez, úgy gondolom, mindkét oldal számára fontos garanciális követelményeket jelent, és így világosabb és kiszámíthatóbb lesz.

Részben technikai módosításokat is tartalmaz a javaslat, és én úgy gondolom, hogy ha az, amit ön említett, és egyébként államtitkár úr is kitért arra, hogy regionális munkaügyi intézmények, központok megalakulása várható, ez nem lesz ellentétes sem a törvénnyel, sem az alkotmánnyal, hiszen ez az a szervezetalakítási jog, amelyre vonatkozóan, hogyha a feladatkör, a kormányzati feladat és felelősség a törvényben megfelelő szinten világosan szabályozásra kerül, akkor annak intézményi hátterét szabadon alakíthatja akár kormányrendelet útján is a kormányzat. Ez egy lehetőség és egyben felelősség is.

Minden bizonnyal ehhez a javaslathoz is majd kerülnek benyújtásra módosító javaslatok, a jókat szívesen támogatjuk mi is. Egyébként a törvényjavaslattal alapvetően egyet tudunk érteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most az MDF vezérszónoka következik; Vas János képviselő úré a szó.

DR. VAS JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítására irányuló javaslat egy közepes terjedelmű, de mégis nagy jelentőségű előterjesztés, amely elsődlegesen a tervezett szervezeti változtatások miatti szervezeti névváltoztatásokat és feladatátcsoportosításokat tartalmaz, de néhány hatályos törvény egyéb, érdeminek mondható rendelkezéseit is változtatni kívánja. Szól ennek megfelelően a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, az álláskereséssel összefüggő feladatokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapot érintő kérdésekről.

A szervezeti felépítés tervezett változtatásáról a javaslat alapján azonban meg kell mondani, még semmit nem tudunk. Lehet előnyös is, hogyha régiós szintű az irányítás, de természetesen, megemlítette az előttem szóló képviselőnő, hogy közjogi értelemben Magyarországon jelen pillanatban még régióról nem beszélhetünk, de az is lehet, hogy ha a megyei kirendeltségek nem kapják meg azokat a jogosítványokat, amelyek lehetővé teszik a helyi foglalkoztatási gondok kezelését, egyértelműen káros lesz ez az átszervezés mind a dolgozók, mind az ügyfelek tekintetében.

(16.30)

Mindenképpen visszalépést jelent azonban, hogy a jövőben a törvény helyett kormányrendeleti szinten fogják szabályozni a helyi munkaügyi tanácsok szervezésére és működésére vonatkozó kérdéseket. És, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az alkotmány 40. § (3) bekezdésének rendelkezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szerkezetátalakítási szabadság tekintetében minden eddig törvényben szabályozott szervezeti kérdést a jövőben a kormány rendeletben kell hogy szabályozzon.

A javaslat 7. §-ában érdekes változtatást jelent a foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatásokat szabályozó, 16. §-t érintő megoldás. Lényeges szűkítést eredményez azonban, hogy a jogosultak körét a munkavállaló helyett a külön jogszabályban meghatározott hátrányos helyzetű személy alkalmazása esetére írja elő a munkaadó részére nyújtható támogatásnál, és csökken a támogatás mértéke is, hisz eddig az 50 és 100 százalék közötti támogatásról 50-60 százalék közötti támogatásra. Meg kell azonban állapítani, hogy ebben az esetben a támogatás alapját kiterjeszti a közterhekre.

Hátrányosabb változtatás az is, hogy a korábbi három-, illetve hathavi alkalmazási feltételeket 12 hónapra emeli. Egyet lehet érteni viszont a javaslat 17. §-ában megfogalmazott azon szabályozással, mely szerint a jövőben törvény fogja meghatározni az álláskeresők együttműködési kötelezettségeit. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a döntést, mert az álláskereső helyzetének rendezése mellett az álláskeresői státushoz kapcsolódó jogos érdekének védelmében tételesen rögzítve lesznek azok a kötelezettségek a törvényben, amelyekhez a jogszabály szankciókat is fog rendelni. Véleményünk szerint ezzel kiszűrhetők lesznek azok a személyek, akik életvitelszerűen szeretnének állást keresni Magyarországon.

Mindezen észrevételek tekintetében a Magyar Demokrata Fórum az előnyeit és a hátrányait az előterjesztésnek megvitatta, és úgy gondolta, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja ezt a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek fogom megadni a szót, de előtte a kétperces felszólalásokra is lehetőséget kell adni.

Nagy László képviselő úr kezdi.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy egy picit megdöbbentem azon, amit az ellenzék képviselt, hiszen a legfőbb kritikájuk az volt, hogy az ő helyük hogyan változik a munkaügyi tanácsokban, és véletlenül sem azzal foglalkoztak, hogy a törvényjavaslat szerint az új támogatási rendszerben a támogatási feltételek jóval ésszerűbbek és áttekinthetőbbek lesznek, ezáltal hatékonyabb, rugalmasabb, eredményesebb működtetés várható.

További fontos szempont a közösségi rendeletnek való megfelelés, valamint a párhuzamos támogatások megszüntetése. A támogatási formák számának csökkentése, az átláthatóbb és követhetőbb rendszer segít eligazodni a foglalkoztatást elősegítő különböző formák tekintetében. Kár, hogy erről nem hallottunk részletesebben. Szeretnék még egy dolgot mondani, ami... (Balla György: Jól olvasol! Ügyes vagy!) Bekiabálásokkal nem biztos, hogy segít, képviselő úr.

Még egy dologra szeretném az ellenzék figyelmét felhívni. Az alkotmány 40. § (3) bekezdése úgy szól, hogy a kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szervezetet létesíteni.

A háttérintézmények nagyon nagy része kormányhatározattal jön létre. Nem tudom, hogy ezzel mi a problémájuk, ráadásul a törvény általános indoklásában benne is van, hogy a racionálisabb működés jegyében regionálissá szervezik ezeket az intézményeket, és a megyei munkaügyi tanács megszűnése is benne van azzal, hogy a regionálissá szerveződő intézményekhez regionálissá kell szervezni az egyeztető fórumot is, hiszen egy megyei munkaügyi tanács csak lóg a levegőben egy regionális intézményrendszernél.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Bernáth Ildikó következik.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Képviselő úr, ön nem figyelt arra, amit mondtam. Nem tudom, hogy mi döbbentette meg önt olyan nagyon. Ha elolvasta a törvényt - javaslatot egyelőre még csak -, akkor láthatná, hogy nem az itt ellenzéknek, az önkormányzatokban pedig a többségnek vagy a többségi akaratot kifejező megyei és régiós vezetésnek a helyével van a probléma, képviselő úr. Ugyanis ha nem tudná, akkor most elmondom magának, hogy minden megyei jogú város delegál egy képviselőt, és minden megyei önkormányzat delegál egy képviselőt a munkaügyi tanácsba.

Arról beszéltem, képviselő úr, hogy a döntési kompetenciájuk szűnik meg a munkaügyi tanácsoknak, és csak véleményezési joguk lesz, és egyébként azt is elmondtam, hogy az önkormányzati oldalnak, akárhány tagból áll, ha 25 fideszes ül ott és 3 MSZP-s, akkor is csak egy szavazata van akkor, amikor valamiről véleményt formál, mert most már nem dönt. Majd kérdezze meg Gúr Nándor urat, hogy, mondjuk, mennyire örül annak, hogy most már nincsen döntés, csak véleményezés.

ELNÖK: Most lehetősége lesz a képviselő úrnak, hiszen ő következik. Gúr Nándoré a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a biztatást, képviselőtársamnak, Bernáth Ildikónak is. No, tehát: nem megkerülve a kérdéseket a munkaügyi tanácsról beszélve - ugye, szó szerint idézte -, dönt, véleményez, figyelemmel kísér, sok egyéb más szerepet vállalt a munkaügyi tanács az elmúlt időszakban, és némi változást pedig takar a jelenlegi időszakbéli törvénytervezet.

Szeretném a következőt a figyelmébe ajánlani, talán úgy is, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Tanács elnöke. Az én értékrendemmel összefér mind a kettő, megmondom, miért. Azért, mert a munkaügyi tanácsok nem egyedi döntéseket hoznak, mint ahogy ön említette is, hogy milyen képzések legyenek. Nem, nem ők hozzák ezeket a döntéseket.

A munkaügyi tanácsok ma sem hoznak ilyen típusú döntéseket. A munkaügyi tanácsok döntési kompetenciája arról szól, hogy a rendelkezésre álló decentralizált források tekintetében az egyes aktív foglalkoztatáspoltikai eszközök tekintetében milyen súllyal vegyék figyelembe a képzést, a közhasznú foglalkoztatást, a bértámogatást a meglévő eszközök vonatkozásában. Mindehhez azért hozzáteszem, hogy kivétel nélkül a munkaügyi központok előterjesztésében történik meg, és a tanácsok ehhez természetesen a saját véleményüket hozzárakva korrigálva alakítják ki a végső álláspontjaikat.

Tehát akkor, amikor a felelősség a munkaügyi központok igazgatóinak kezében van, akkor azt gondolom, hogy szóhasználat kérdése az, amiről beszélünk. A munkaügyi tanácsok kompetenciáját ez a szóhasználatbeli változás nem fogja meggyőződésem szerint sérteni, mert az ész érvei alapján fognak kialakulni az adott helyzetek, hogy mely foglalkoztatáspolitikai eszközökre mely forrásokat tekintsük, mert nem politikai, hanem szakmai alapon dőlnek el ezek a kérdések.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szabó Erika következik.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm. Szomorú vagyok akkor, amikor azt látom a kormánypárti képviselők felszólalásaiból, hogy a demokrácia alapvető szabályait nem hajlandók elfogadni és tudomásul venni.

Amit Bernáth Ildikó képviselőtársam mondott a választási eredmények kapcsán, az megfelel a valóságnak. Ez a törvényjavaslat nem került volna így ide, ha nem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és szövetségesei nyerték volna meg az önkormányzati választásokat. A képviselő úr felháborodása vagy megdöbbenése azért is érthetetlen, mert nyilvánosságra került Lamperth Mónika miniszter asszonynak zárt ülésen az MSZP-sek számára elmondott néhány gondolata, hogy hogyan fognak majd trükközni, és mi mindent fognak elkövetni azért, hogy a kormánytöbbséget a különböző döntési szinteken biztosítani tudják.

Ezért jogos Bernáth Ildikó képviselőtársam fölszólalása, és ezért demokráciaellenes az önöké. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Soltész Miklós közbeszól.)

ELNÖK: Gúr Nándor következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem minősítek. Nem mondom, hogy mi demokratikus vagy demokráciaellenes. Már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy egy szakmai törvénytervezetről tárgyalunk, amely törvénytervezet keretei között sokkal inkább arról érdemes beszélni, hogy milyen tartalmi változások következnek be.

Csak a figyelemfelkeltés érdekében fogalmazom meg a következőket. Köszönöm képviselőtársamnak, Bernáth Ildikónak, hogy ő is szóba hozta például azt, hogy a képzések tekintetében olyan típusú változásokat próbáljunk eszközölni, amelyek már egy mai tárgyalt korábbi napirend kapcsán is a felszínre jöttek, amikor a szakképzésről, felnőttképzésről tárgyaltunk, hogy teremtsük meg a motiváltságot abban, hogy minél több olyan ember vegyen részt, aki egyébként élethelyzetéből fakadóan a mindennapi megélhetésének adott esetben a szűkössége miatt nem teszi meg ezt.

(16.40)

A keresetpótló támogatások tekintetében ugyanis ma a minimálbér 60 százalékáig lehet forrást biztosítani a képzésben részt vevőknek.

A mostani előterjesztés pedig a minimálbérrel megegyező, tehát 100 százalékos mértékű keresetpótló juttatást biztosít azoknak, akik az álláskeresési támogatást szüneteltetve, képzést vállalva, keresetpótló juttatáshoz jutnak. És azt gondolom, hogy ezzel egy olyan típusú támogatási feltételrendszert alapozunk meg, amely legkiváltképpen azok számára ad lehetőséget és azokat motiválja, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy megszerezzék azt a tudásanyagot, tudásmennyiséget, amellyel a munkaadók számára hasznossá tudják tenni magukat. Hiszen azért azt nem vitathatja el egyikünk sem, hogy a munkaadók alapvetően nem szociális megfontolás alapján foglalkoztatnak, hanem a hozam, a profit reményében. És ehhez illesztetten olyan munkavállalókra van szükségük, akik ezt képesek megtermelni, életre hívni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Bernáth Ildikónak adom meg a szót.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nem gondoltam volna, hogy a kormánypárti képviselők még tudnak meglepetést okozni nekem, ugyanis szándékosan szó szerint olvastam fel, hogy miről dönthetett eddig a munkaügyi tanács.

Képviselő úr, most ön vagy szándékosan félreértette azt, amit mondtam, vagy nem akarja meghallani, amit mondtam, vagy nem ismeri a törvényt. Nem azt mondtam, hogy a munkaügyi tanács Kovács 23 János részére megállapította, hogy akkor most ahhoz, hogy Gipsz Jakabot felvegye, 500 ezer forint támogatást nyújt. Én azt mondtam, hogy elvekről és arányokról dönthetett ez idáig a munkaügyi tanács.

Ha egyébként nem hisz nekem, szívesen kölcsönadom a hatályos törvényt. De mint volt munkaügyi igazgató és mint jelenlegi munkaügyitanács-elnök, én azt remélem, hogy tisztában van ezzel.

ELNÖK: Gúr Nándor következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő a figyelmeztetés a szó szerinti olvasásra. Majd a jegyzőkönyvet is tessék szíves lenni szó szerint végigolvasni, amiben úgy fogalmazott, hogy milyen képzések legyenek. Ez, azt hiszem, konkrét, hogy milyen képzések legyenek.

Végül is még egyszer megismétlem azt, amit mondtam, olyan értelemben, hogy tisztán, világosan látható legyen mindenki számára. A munkaügyi tanácsok kompetenciájába nem az egyedi döntések tartoznak, úgy, ahogy most mondta, képviselő asszony, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök között a források elosztása, hogy mely eszközökre milyen nagyságrendű források kerüljenek elkülönítésre és felhasználásra, amit követnek az egyedi döntések, amelyeket természetszerűleg a munkaügyi központok hoznak meg.

Még egyszer azt szeretném csak hangsúlyozni, hogy a munkaügyi központok meggyőződésem szerint kellő szakmai felkészültséggel állnak rendelkezésre, 15-16 év gyakorlata, tapasztalata van a hátuk mögött abban a vonatkozásban, hogy az aktuális helyi munkaerő-piaci ismeretek figyelembevételével megfelelő előterjesztéseket tudjanak készíteni a munkaügyi tanácsnak.

Ennek a tekintetében, hogy a korábbiakban döntés címszó alatt szerepelt a dolog, vagy a jelen időszakban éppen a figyelemmel kísérés címszava alatt szerepel, az én értékrendem szerint majdnem hogy mindegy, mert egy alapos, megfontolt, szakmai előkészített munka közös konzultatív eredményeképpen születik a végső döntés a tanáccsal együttesen. Hívhatjuk döntésnek, hívhatjuk másnak, de ez történik, hogy a források felhasználása az egyes eszközök között hogyan történjen meg.

Azt gondolom, ez a legfontosabb, ez a leglényegesebb, az, hogy minden olyan forrás, ami a Munkaerő-piaci Alapból decentralizálásra kerül, az csakis szakmai alapon, szakmai megfontoltság alapján, a munkaerő-piaci igényekhez illesztetten kerüljön felhasználásra, és ne másképp.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most valóban az írásban előre jelentkezett képviselőknek tudom megadni a szót, Czomba Sándor képviselő úré a szó.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A foglalkoztatási törvény elég ritkán kerül a parlament elé, ez jó is, meg rossz is. Jó olyan szempontból, hogy úgy tűnik, hogy a törvény működik. Rossz, hogy ha nem jól működik, akkor ritkán van lehetőség módosításra. Én azt javaslom, a tisztánlátás érdekében lépjünk egyet hátra, és nézzük meg, hogy gyakorlatilag hol is tart ma a foglalkoztatáspolitika.

Engedjenek meg itt egy kétperces kitérőt, hadd mondjak el egy olyan élményt, amit személyesen megéltem, és jellemző a mai magyar munkaerőpiacra. Korábban egy munkaügyi kirendeltséget vezettem, és a 2001-es árvízkor - a Beregből jövök - az árvízi újjáépítés kapcsán a konzorciumi tagok megkerestek bennünket mint munkaügyi kirendeltséget, hogy szükség van kőművesekre, ácsokra, asztalosokra sürgősen. Nem kérnek támogatást, csak gyorsan elégítsük ki a munkaerőigényüket.

Kiértesítettük a kőműveseket, akkortájt éppen 60 kőműves volt a rendszerünkben. A 60 emberből bejött 27, a többiek úgy gondolták, hogy nem szükséges bejönni. A 27 embernek korrekt tájékoztatást tartott a konzorcium vezetője. Előtte egyeztettünk, és kérdezte, hogy mit mondjon ő majd a bérről ezeknek az embereknek. Mondtam neki, hogy: "Nézd, ezeknek az embereknek egy jelentős része feketén foglalkoztatva van, ezt én is tudom, meg te is tudod, tehát ha 50 ezer forintot fogsz mondani, szóba se állnak veled. Tehát egy nettó 80 ezret - 2001-et írunk - legalább mondj nekik. - Rendben van." Elmondta, hogy szállítja, utaztatja őket, minden. Kit érdekel? Maradt 9 ember, a 27-ből 9. Kilenc ember bent maradt, és a kilencből egy úriember felállt, és azt mondta, hogy: "főnök, mielőtt bármihez hozzákezdene, napi nettó 10 ezret kérünk, úgy, hogy nem jelent be, meg tetőre nem nagyon mennénk, mert szédülősek vagyunk." Ezek után összezárta az úriember a mappáját, és azt mondta, hogy menjünk, igyunk egy kávét, és akkor itt felejtsük el az egészet.

Hölgyeim és Uraim! Kettő kőművest tudtunk kiközvetíteni, kettőt, két hónapra, és ez a két kőműves is két hónap múlva visszajött a rendszerbe. Ez is a magyar munkaerőpiac jellemzője ma!

És itt van előttünk három törvény, a szakképzési törvény, a foglalkoztatási törvény meg a szociális törvény - itt van elhantolva az eb! Itt kellene azokat a jogszabályokat megalkotni, amik ezt nem teszik lehetővé. Mert ma aztán nagyon sok esetben mindenre ösztönöz - most a szociális törvényre nem térek ki, mert nem annak a napirendjét tárgyaljuk, tehát lehetne változtatni. Önök szerint ezek a változtatások, amelyek most a parlament előtt vannak, meg fogják oldani ezt a problémát? Én nem azt mondom, hogy nincsenek benne jó elemek. Elmondtam a szociális törvény kapcsán is, most is mindjárt el fogom mondani, hogy mi az, amit egyébként jónak tartok, de megint csak a jéghegy csúcsát kapirgáljuk, és nem érdemi változásokat fog ez okozni.

A részletekkel kapcsolatban, hiszen a törvény általános vitájáról beszélünk, a keresetpótló támogatásról már elhangzott, hogy 60 százalékról 100 százalékra fog emelkedni. Ezt valóban jónak tartjuk, hiszen ahhoz, hogy a képzésben való aktivitást próbáljuk ösztönözni, mindenképpen szükséges ezt az összeget emelni. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban: honnan származik majd erre a fedezet? Mert hogyha egyébként a képzések rovására megy, akkor baj van. Akkor az azt jelenti, hogy országos szinten kevesebb képzést fogunk tudni indítani, mint egyébként, ha a 60 százalékos kerpótló marad. Nyilván önök is tudják, hogy ha a kirendeltségnek nincs pénze, vagy a munkaügyi szervezetnek nem volt pénze, akkor azt csinálta, hogy nem azokat az embereket vonta be, akik kerpótlóra egyébként jogosultak, tehát az ellátottakat, hanem máshonnan kereste a lehetőséget. Tehát jó dolog ez, csak nem látom a forrást, ami ezt lehetővé teszi.

A bértámogatással kapcsolatban. EU-s jogszabály az, ami lépéskényszerbe hozott bennünket. Azt látom, és azzal egyet is értek, hogy az a rengeteg fajta apró eszköz, ahogy mi annak idején neveztük, aminek a fele nem is működött már évek óta, mobilitástámogatás, nem akarom ragozni, valóban felesleges, már régen össze kellett volna vonni, vagy egyszerűsíteni ezt a rendszert. Itt a gondom az, hogy taxatíve rögzíti a jogszabály, hogy 50 százalék, illetve 60 százalék. Ha ez az EU-jogharmonizáció miatt kötelező lépés, ezzel sajnos nem nagyon tud az ember mit kezdeni, tartok tőle, hogy ez van a jogszabály-módosítás mögött, de emögött óriási feszültségek vannak. Gondoljanak bele: munkatapasztalat-szerzési támogatás, pályakezdő fiataloknál a leghatékonyabb eszköz volt, amivel a pályakezdő fiatalt ki tudtuk helyezni.

(16.50)

Ott, a Beregben, ahonnan én jövök, a munkanélküliségi ráta 20 százalék alá ritkán szokott menni, tehát ott minden eszköz rettenetesen fontos. Itt az az óriási probléma, hogy ez az 50 százalék nem lesz elegendő. Hiába beszélünk arról, hogy ez az 50 százalék járulékokkal együtt, magyarul ez azt jelenti, hogy megfeleződtek a költségek a leendő munkáltató és a támogatás között. Meggyőződésem, hogy ez ott nem lesz elegendő. Ugyanígy igaz ez a 45 éven felüliek programjával kapcsolatban. Tehát pontosan azt a réteget, amelyet eddig érdemben tudtunk segíteni ezzel az eszközzel, arra most nem lesz lehetőség; illetve a munkaerő-piaci programokkal kapcsolatban van ott egy mondat, hogy programszerű finanszírozás esetén 100 százalékban támogatható. Gondolom, hogy ilyen helyeken egy-egy célzott program indításával egy-egy célcsoportot ki lehet majd lőni, amivel lehet majd támogatni, segíteni ezeket az egyébként hátrányos helyzetben lévő csoportokat.

Sokszor elhangzik a Start-kártya, hogy mennyire jó dolog a Start-program, és ugye most halljuk, hogy Plusz és Extra néven is jön majd be. Én is azt mondom, hogy van realitása, de azért azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a Start-program és a Start-kártya azért volt olyan népszerű, mert nagyon sokszor munkatapasztalat-szerzési támogatással együtt vitték ki, ami teljesen rendben van, hiszen jogszabály lehetővé tette. De a kettő együtt, tehát magyarul a bér és járulékainak együttes igénybevétele segítette oly mértékben a támogatást.

Még egy személyes megjegyzést engedjen meg az államtitkár úr. Mondtam az elején, hogy az első ciklusban vagyok, és ön erre úgy reagált, valószínűleg ez az oka annak, hogy nem vagyok tisztában a különböző lehetőségekkel, hogy mit hol lehet megtalálni. Nem ez az alapvető problémám; egyébként nyilván ez is igaz részben. Az alapvető problémám az, hogy sokszor azt érzékelem, hogy önök sem látják előre. Egy-két lépést látnak előre, de nem látják a végét a dolognak. S ha nem látják a végét, akkor tőlünk hogyan lehet elvárni, hogy mi lássuk? Én pedig olyan szándékkal ülök itt a parlamentben, hogy mindenképp arra törekszem, a politika miatt a szakmai tisztánlátásomat sose veszítsem el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Gúr Nándornak.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Czomba képviselőtársam a saját élettapasztalataiból olyan dolgokat mondott el, amelyek minden bizonnyal helytállóak. Tehát egy pillanatig nem akarom kétségbe vonni. Nem is teszem.

Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy mennyire disszonáns, mennyire ellentmondásos az a helyzet, amely akár a magyar munkaerőpiacot, akár a munkaügyi regiszterben való létet, sok minden egyéb mást magában hordoz. Sokszor arról beszélünk, hogy nincs munkahely. Azt mondja a politika különböző szegmentuma, hogy munkahelyeket kell teremteni. Persze, kell, helyes módon, igen, mindenkinek ezt kell segíteni.

A másik oldalról meg azt mondjuk, hogy ha van munkahely, akkor a regiszterből nem tudunk rendelkezésre álló embert biztosítani a foglalkoztatási szándékkal megáldott munkáltatónak. Igen! Igen, ezek az ellentmondásos helyzetek vannak együtt. Ennek a feloldását vagy e feloldás elősegítését kell megtennünk. Azt gondolom, jó úton kezdtünk el járni, amikor azt tesszük, hogy példaként a szociális segélyezési rendszert, és mondjuk, a közcélú foglalkoztatás dolgait összetoljuk egymással. Akkor, amikor azt mondjuk, hogy ne csak úgy l'art pour l'art alapú segélyezések legyenek, hanem valamilyenfajta "ellenszolgáltatások" is jelenjenek meg, igen, a munka világa irányába próbáljunk meg minél több embert terelni, mert hiszen ez teremt hozamot, ez ad járulékbefizetési lehetőséget és sok minden egyéb mást.

Tehát az ellentmondásosságok közepette akkor, amikor azt mondjuk, hogy nincs munkahely, akkor, amikor van munkahely, és nincs, aki a munkahelyeken szerepet vállaljon, akkor ezernyi tennivalónk van. Ezért mondtam és mondom még egyszer, hangsúlyozom, mindenkit a lehetőségekhez illesztetten abba a helyzetbe kell hozni, hogy meglegyen a készsége, a képessége, a hajlandósága arra, hogy foglalkoztathatóvá váljon. Ez az indulópontja a történetnek. Ha ez adott, akkor már van esély arra, hogy a meglévő munkahelyeken tényleg foglalkoztatottá váljanak ezek az emberek.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Teleki László következik.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a törvény mindenképpen arra is nagyon pontosan rá tud világítani, amit a képviselőtársam mondott az ellenzéki padsorokból a feketemunkával kapcsolatban, hogy keresett, de mégsem talált olyan szakmunkást, aki el tudott volna látni egy munkafeladatot. Azt gondolom, e törvény hatálybalépése lehetőséget ad arra, hogy az esélyegyenlőség érdekében azokat a kiskapukat, amelyeket most láthatunk, talán bezárja.

Mire is gondolok? Több kirendeltségen is lehet látni és tapasztalni, hogy ha regisztrálja magát valaki, akkor még nem biztos, hogy munkát is fog vállalni. Ha kiközvetítik, akkor onnantól kezdve jelzi azt, hogy ő nem akar dolgozni, és más szándéka van. Akkor nagyon sokszor ebben partnerek azok a munkaadók, akik fogadják. Ezért gondolom azt, hogy ha egy kicsit jobban megpróbáljuk kezelni ezt a kérdést, akkor nem kibújunk az alól, hogy hogyan tudunk dolgozni, hanem pont ellenkezőleg, a munkát fogjuk elfogadni. Ez az egyik oldal, amit nagyon fontosnak tartok.

A másik, amit Gúr Nándor képviselőtársam mondott, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében nem a szociális szféra felé tolja el a köz- és közhasznú munkában való foglalkoztatást, hanem azt mondja, hogy olyan teret biztosít a foglalkoztatási integrációra és reintegrációra, amelyre nagyon régóta vártak azok a halmozottan hátrányos helyzetűek, kiemeltképpen a romák, akik nem nagyon tudtak munkahelyeken eltölteni bizonyos időszakot. Ezért azt gondolom, hogy ha ezzel a törvénnyel meg tudjuk tenni azt, hogy a közmunkát és a közhasznú munkát ki tudjuk ajánlani a segélyezés helyett, akkor azt nagyon fontosnak tartom, mert végre el tudunk oda jutni, hogy valaki, aki még nem is szokta meg a munka világát, az mehessen, és tudja meg, mit jelent az, dolgozni, mit jelent időre elmenni bizonyos foglalkoztatási cégekhez. Azt gondolom ezért, hogy ezt a törvényt mindenképpen támogatni kell, hogy esélyt tudjon kapni az a csoport, amely eddig nem tudott kapni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Czomba Sándor következik.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem akarok visszaélni a türelmükkel, de két mondatot engedjenek meg. Azzal tökéletesen egyetértünk, hogy a cél a munka világába visszavezetni az embereket, és nem segélyezni.

Mi újság ma a rendszerben? Ugye látszik, majd a következő törvény próbál segíteni a dolgon. Most az a helyzet, hogy ha valaki otthon ül, az jobban jár, mint aki elmegy dolgozni. Tessenek utánaszámolni! Ha van egy család, a családban legalább az egyik fő minimálbéren be van jelentve, a másik meg nincs, akkor a szülő, az anya a gyerekek után, mondjuk, két-három gyerek után kap egy-kétezer forintos kiegészítő támogatást. Ha ugyanebben a családban egyik ember sem dolgozik, akkor gyakorlatilag ezt a támogatást segélyként megkapja. Tessenek utánanézni! Ez pontosan így működik. Ezért van az, hogy a szociális törvényt próbálják módosítani. Megmondom őszintén, ezzel a módosítással sem értek egyet, ezt még mindig kevésnek tartom, de nem ezt tárgyaljuk, úgyhogy ebbe nem kívánok belemenni.

A másik: én azt látom, hogy attól, hogy a munkanélkülit álláskeresőnek hívjuk, a helyzet még nem sokat fog változni! Ha a mögöttes tartalomban is lényegi, érdemi változás van, akkor igen. De ha nincs, hát mit várunk el most az álláskeresőktől? Hogy havonta legalább két munkahelyet keressen fel, hogy vagy telefonon, vagy újsághirdetés útján beírja és szignózza magának. Méltánytalan helyzetbe hozzuk őt is és magunkat is. Mit ellenőrzünk ilyenkor? Szóval ne látszattevékenységet folytassunk, hanem akkor nyúljunk bele valóban a törvénybe, és érdemben változtassuk meg, hogy valóban a munka világára ösztönözzön, ne pedig az otthonmaradásra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gúr Nándoré a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Ígérem, elnök úr, megpróbálok önkorlátozó lenni, és a későbbiekben csak akkor szólni, ha feltétlenül fontosnak érzem. (Taps a Fidesz soraiból.) Köszönöm szépen.

Azt gondolom, sok igazság van mindabban, amiről közösen, kölcsönösen beszélünk a dolog kapcsán. Lépésről lépésre lehet ezekben az ügyekben előremenni, tesszük a lépéseket.

Azt hiszem, jó az az út, és majd arra kérem Czomba képviselőtársamat is, hogy meggondolva mindezt támogassa a következő törvényhozásokat, amelyek a szociális ügyeket érintik. Mert pont arról szól, hogy legyen valami összekötés a munka világával kapcsolatosan.

Még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, a legfontosabbnak azt ítélem, hogy azok a mondhatni, nem túl jó szociális helyzetben lévők is motiváltak legyenek arra, hogy közelebb kerülhessenek, közelebb kerüljenek a munka világához, ha másért nem, azért, hogy képzésben legyen részük, szakmai tudással ruházzák fel önmagukat, tehát ha kell, akkor ehhez a kerpótló támogatás megemelését kell biztosítani.

De egy kérdést nem akarok megkerülni, amely persze nem biztos, hogy az én tisztem, hogy erre válaszoljak, az államtitkár úr biztosan fogja érinteni ezt a kérdést. Ez arról szólt, hogy megemelik a keresetpótló támogatás összegét. Na, jó-jó, de akkor hogyan fog kinézni ez a történet? Kevesebb pénz fog jutni az effektív képzésekre? Dehogy! Szó nincs erről. Hiszen pontosan arról van szó, amit már érintettünk többen, hogy a társadalmi modernizációs program, a TÁMOP keretei között olyan típusú pénzforrások jelennek meg, amelyek eddig nem álltak rendelkezésre, és amelyek a képzés lehetőségét, a képzésfinanszírozás lehetőségét is magukban hordozzák.

(17.00)

Tehát egy átrendeződési folyamatról van szó, nem forrás szűküléséről, hanem az egyik oldalról a lehetőségek megadásáról arra, hogy az élethelyzethez illesztetten motivációs alapok teremtődjenek, hogy részt vegyenek a képzésben, a másik oldalról pedig új típusú források bevonásáról, és ez a kettő együtt már segíti azt, hogy ezek a képzési lehetőségek tényleg utolérhetővé váljanak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket és türelmüket.

ELNÖK: Még egy írásban előre jelentkezett képviselő van a monitoron, Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Bernáth Ildikónak mondom, látom az új regionális munkaügyi tanács elnökét magam előtt, már hogyha ez a törvény el lesz fogadva.

De tényleg félre a viccet, Nagy László képviselőtársam felrótta, hogy Bernáth Ildikó hogyan próbált fogalmazni a helyhatósági választások után. Ha valaki tényleg odafigyelt, és ha nem azt nézi, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond, Bernáth Ildikó úgy kezdte a szavait, hogy számos területen ezzel a törvénnyel egyet lehet érteni. Két kifogást emelt. Ez a két kifogás az intézményrendszer átalakítása és a munkaügyi tanácsok működési átalakulása. De ugyanezt mondta el Vas képviselőtársam is, annak ellenére, hogy ő is ellenzéki, de ő jelezte, hogy el fogják fogadni a törvényt, mert egyetértenek vele.

Én is azt mondom, amit Bernáth Ildikó mondott, hogy a törvénynek számos passzusa nagyon jó, támogatandó, sőt mi több, hogy ha az ellenzék részéről megfogalmazható, bizonyos területen még további szigorítást kellene azért alkalmazni, hogy azok a dolgok ne forduljanak elő, amelyeket Gúr Nándor is mondott, és amit képviselőtársam is mondott. Tehát a munka világába való visszavezetés ne húzódjon el annyira, és ne adjon esélyt annyira és olyan hosszú időre, hogy adott esetben egy olyan érzés alakuljon ki a munkanélküli személyben, hogy elnézést, mi a manónak dolgozzak, hogyha úgyis kapok valamilyen segélyt, és akkor onnantól fogva, ha egy picikét még a szürkegazdaságban is ténykedem, akkor esetleg azzal még ki lehet egészíteni, és egészen jól élek. Tehát valóban a rendszerbe bele kell iktatni olyan elemeket, amelyek további szigorítást tesznek lehetővé, és valóban a munkanélkülit is ösztökélik arra, hogy saját maga is aktív legyen.

Örülök annak, amit államtitkár úrnak kívánok mondani, egyrészt a megváltozott munkaképességűek esetében is a juttatható támogatások nagyságrendjének átalakítása: ezt teljesen helyesnek tartom, mert a visszaélések zöme akkor és úgy keletkezett, amikor 300, vagy nem tudom, hány százalékos támogatást kaptak, és azt megpróbálták minél tökéletesebben lefölözni, és azt kihasználva, adott esetben kihasználva magát a dolgozót, fogalmazzunk úgy, hogy törvénytelenségek tömkelegét alkalmazni annak érdekében, hogy ehhez a forráshoz hozzájussanak.

Itt egy óriási nagy kérdés, hogy a támogatások nagyságrendje éves szinten megmarad-e. Ha az megmarad, akkor több embert lehet foglalkoztatni, például a megváltozott munkaképességűek esetében is. Itt még egy dolgot kell államtitkár úrnak és a minisztériumnak is figyelembe venni, hogy ha marad az 52 milliárd, marad a bér- és járulékköltségeinek 60 százalékos támogatása, az adott esetben fennálló jelenlegi létszámstopot, mondjuk, megszüntetni, mert a többletfoglalkoztatás a megváltozott munkaképességűek esetében is érdeke az államnak és a kormánynak is.

Nagyon helyesnek tartom azt, hogy a negyvenféle különböző támogatási rendszert megpróbálja szűkíteni és a különböző átfedéseket kivenni a rendszerből. Azért is mondtam számos vitában, itt a gázkompenzáció kérdésénél is, hogy egy dolgot kellene csinálni: a szociális alapú támogatásokat egy alapba belerakni, és annak adni, aki valóban rászorult. Egy dolgot higgyenek el nekem, ha valakik tudják, hogy egy ember milyen mértékben rászorult, azok általában az önkormányzatok, hiszen az önkormányzatok élnek együtt az állampolgárokkal, és nem mindenféle ilyen kompenzációs dolgokat kitalálni, energiakompenzáció, gázkompenzáció, hanem valóban alanyi joggá tenni a szociális támogatások rendszerét. Akkor nem kell megkeverni sem a Kincstárnak a belső ügyrendjét, mert ebből is egy óriási káosz lesz majd, hogy az összes kitöltött ív tulajdonképpen a Kincstárhoz fog bekerülni, majd az APEH odamegy, és azon keresztül fogja ellenőrizgetni a jogosultságot vagy nem jogosultságot. Egyet higgyenek el nekem: a helyhatóságok tudják a legjobban, hogy ki az a személy, melyik az a család, amelyik valóban jogosult arra, hogy megfelelő szociális támogatást kapjon.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Én is azt mondom, amit Bernáth Ildikó mond, hogy a törvény számos eleme támogatható, sőt mi több: tovább szigorítható. Egészen biztos, hogy módosító indítványokkal ezek a javaslatok be fognak érkezni. Egy dolog nem fogadható el, amit képviselőtársam, képviselő asszony is mondott, és Vas képviselő úr is mondott, hogy a törvényesség kérdése az, ami ebben a kérdéskörben megkérdőjelezhető. Azért is mondom Nagy képviselőtársamnak, hogy talán oda kellett volna figyelni arra, amit a képviselőtársaim mondtak, és abból egyértelmű lenne az is, hogy nem biztos, hogy az ilyen típusú átalakítás - amikor azt mondjuk, hogy majd a kormány felelőssége - minden esetben a törvényesség határain belül mozog; itt vannak bizonyos megkérdőjelezési szintek. Visszaemlékszem olyan vitára, amikor mi voltunk kormányon, akkor az önök részéről milyen őrületes támadás érte az esetleges törvényalkotás szintjét, amikor a törvényesség határának a súrolása folyt. Több kétharmados törvény esetében volt, hogy önök is kivonultak a parlamenti patkóból. Nem Gúr Nándor vonult ki, hanem akik akkor részesei voltak a parlamenti munkának.

Ezért is mondom, hogy én nem kívánom tovább húzni, és egyet higgyenek el nekem és nekünk is, hogy a törvénynek számos eleme támogatható. Vannak kérdések, vannak kételyek, ami miatt adott esetben nem magát az egész törvényt kérdőjelezzük meg, hanem a törvénynek bizonyos passzusait, amiről úgy érezzük, hogy nem helyes, és talán a törvénytelenség szintjén mozog.

Ennyi az álláspontunk, és úgy érzem, hogy ezzel senkit nem bántottunk, hanem valóban olyan dolgot próbáltunk meg felvetni, amit nem tartunk helyesnek, ezáltal az álláspontunk az, hogy nem. Tehát ezt kell tudomásul venni, és nagyon sok dologban egyetértünk, sőt azt hiszem, ezt még lehetne fokozni, Gúr Nándor képviselőtársam. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk a vitát, egy bejelentést kérem, hadd olvassak fel önöknek. A tegnapi bejelentésnek megfelelően a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjavaslat általános vitáját most lezárom. Azért volt ez érdekes, mert most 5 óráig lehetett a korábbi megállapodás szerint módosító indítványokat benyújtani. Tehát most már módosító indítványok benyújtására - ehhez a törvényjavaslathoz legalábbis - már nincs lehetőség.

Most pedig folytatjuk a vitát. Két hozzászóló jelentkezett még: Borsos József képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-frakcióból; őt majd Horváth János követi, szintén a Fidesz-frakcióból.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én meglehetősen nagy érdeklődéssel és várakozással tekintettem a foglalkoztatási törvény módosítása elé, mint olyan ember, aki mondjuk, a szervezeten belül az ügyintézői szinttől az igazgatói székig megjártam a terepet. Jómagam is tudom azt, hogy ez a törvény már ezer sebből vérzett, és nagyon sok mindent javítani kellene rajta.

Ehhez képest azt gondolom, hogy néhány kérdésben tisztázni kellene néhány álláspontot. Rögtön az elején kezdeném azzal, Hankó Faragó képviselőtársam beszélt arról, hogy a kormányzatnak joga van ahhoz, hogy átalakítsa a saját igazgatási rendszerét. Ezzel úgy alapvetően egyet is értek, csak ez a szervezet, a munkaerő-piaci szervezet nem egy kifejezetten és kizárólag igazgatási szervezet, hiszen rajta keresztül költünk el egy több száz milliárdos olyan alapot, ami a munkaadók és a munkavállalók befizetéseiből jön létre, és alapvetően nem kizárólag igazgatási funkciókat lát el, hanem azért a munkaerőpiacon nagyon sok egyéb tennivalója is akad. És mint ilyen, azt gondolom, hogy ha arról beszélünk, mint amiről majd fogunk a következő törvényjavaslatok kapcsán, hogy európai szociális párbeszéd és egyéb ilyen kérdések, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ezt célszerű kormányhatározati szintre vinni, legalábbis minden részletét nem célszerű ilyen szintre vinni. Már csak azért sem, mert ennek a szervezetnek - mint általában az államigazgatási szervezeteknek - a stabilitására valamilyen módon azért szükség van, mert az azért nem mehet, hogy minden komolyabb államigazgatási szervezetnek a neve, a felállása, az alakulása, mondjuk, négyévente kormányonként megváltozzon.

(17.10)

A közigazgatásban nagyon szükséges és fontos egyfajta stabilitás, annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk - és egyet is értünk abban -, hogy sok tekintetben át kell alakítani a rendszereket, de úgy kell átalakítani, hogy nyilvános legyen, és folyamatában jól előrelátható legyen, hogy mikor mi, hogy változik.

Ha már az Unióról beszélünk, és majd fogunk beszélni a kétoldalú párbeszédek rendszeréről, felhívom a tisztelt kormányzat figyelmét arra a fogalomra és az Unióban egyre inkább elterjedő munkamódszerre, amelynek még nem alakult ki a magyar megfelelője, és ott úgy hívják, hogy concertation. Ez arról szól, hogy általában munkaügyi, szociális és gazdasági kérdésekben, témákban egy háromoldalú, tripartit módon történő egyeztetés és menedzselés jelenik meg, de ez nemcsak ebben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy közösen jelölik ki a célokat, közösen választják meg az eszközöket, módszereket, és együttesen vállalnak felelősséget a végrehajtásért és a megvalósításért.

Ennek egyfajta csírájának volt tekinthető a munkaügyi tanácsi rendszer Magyarországon. E tekintetben nem lenne célszerű visszalépnünk, már csak azért sem, mert más irányokban nagyjából ezt az elvet, ezt az uniós elvárási rendszert próbáljuk meg visszaerősíteni. Azt gondolom, hogy az olyan érdekegyeztetési fórumoknak, mint az érdekegyeztető tanácsok, inkább több jogosítványt kellene adni, több lehetőséget és ezzel együtt több felelősséget is ennek az uniós elvnek megfelelően. Nem jó, ha a törvényben e tekintetben visszalépések történnek.

Arról a kérdésről, hogy Magyarországon vannak-e régiók vagy nincsenek, nyilván megoszlik a véleményünk. Az én személyes véleményem az, hogy Magyarországon vannak régiók, de csonka régiók, mert a természetes régiók másik fele általában a határon túl található, és ha a jövőben regionális politikát szeretnénk folytatni, akkor lehet, hogy nekünk inkább ezzel együtt kellene a régiókat kezelni. De ezt tegyük félre, és megengedve azt, hogy Magyarországon lehetséges a régiós rendszer, nézzük meg, hogy az a régió, amit önök szeretnének felállítani, jól fog-e működni.

Ha azt az elvet folytatnánk, hogy helyben szülessenek meg a döntések, akkor nem nagyon tudom elképzelni, hogy jó rendszereket, megoldásokat tudunk kialakítani például a nyugat-dunántúli régióban egyazon tanács vagy szervezet keretében egy győri térségre vagy egy kanizsai térségre. Hiszen a lényeg az lenne, és abban az irányban kellett volna tovább gondolkodni, hogy itt három törvényt kellett volna létrehozni. Egy törvényt kellett volna létrehozni arra, hogy az az alap, amelyiket felhasznált ez a szervezet, hogyan képződik és milyen elvek szerint használódjon fel a pénze. Ezt ugyanis ma elég puha pénznek használják a kormányzatok, és innen egyre inkább olyan kormányzati feladatokra folyik be a pénz, amelyek esetében egyáltalán nem biztos, hogy ennek az alapnak lenne a feladata, hogy ezekkel foglalkozzon.

Egy másik törvénynek lenne célszerű szabályozni azt, hogy ebből az alapból milyen eszközökkel, milyen módszerekkel használjuk fel a pénzeket. Ha már régióban próbálnak önök gondolkozni, akkor célszerű lenne keret eszközrendszereket kialakítani - hiszen a vitában többször is elhangzott, hogy a munkaerőpiac elég bonyolult és térségenként, kistérségenként más-más problémák jelentkeznek -, hogy az önök megfogalmazása szerint a helyi munkaügyi tanácsok finomíthassák ezeket a szabályokat az ottani speciális lehetőségekre, tehát nagyobb mozgásteret lenne célszerű számukra adni. Európában ilyen megoldásokra van példa. Ha komolyan vesszük, hogy helyben szülessenek a döntések, akkor lehetőséget is célszerű adni nekik.

A másik, amit érdemes megvizsgálni, az a kisebb állam kérdése. Önök folyamatosan azt mondják, hogy kisebb államot szeretnének létrehozni. Nézzük meg, hogy fog felépülni ez a regionális szervezet. Eddig volt három munkaügyiközpont-igazgató, és volt három munkaügyi központ. Most lesz egy regionális főigazgató, ennek lesz négy főigazgató-helyettese, és minden megyében lesz három igazgató, aki az úgynevezett megyei adminisztratív irodát - az eddigi megyei munkaügyi központot - fogja tovább irányítani. Nem gondolom, hogy ez igazából a kisebb és az olcsóbb állam irányába hat, sőt megsokszorozza a döntési szinteket.

Az adminisztráció kérdése: amikor a legutóbbi módosítás után bevezették az együttműködési rendszert, a munkaügyi kirendeltségeken lebénította a munkát, és a munkatársak kiszámolták, hogy az eddigi x gramm papír helyett háromszor x gramm papírt kell egy-egy kapcsolatfelvételnél kitölteni. Ez hihetetlenül nagy teher. Azt gondolom, nem abba az irányba kell menni, hogy az államnak mindenre rá kell telepednie, és mindenkit ellenőriznie kell, hanem abból kell kiindulni, hogy az álláskereső attól álláskereső, hogy állást keres. Nyilván vannak, akik nem keresnek állást. Nem azokból célszerű kiindulni, akik nem keresnek állást, és úgy foglalkozni azokkal is, akik állást keresnek, mintha ők is olyanok lennének, mint akik nem akarnak állást keresni. Ezt elég bonyolultan adtam elő, de a lényeg az, hogy túladminisztráljuk ezt a dolgot, és nem ott kezeljük ezt a kérdést, ahol célszerű lenne a helyén kezelni.

A tanácsokkal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy én megtapasztaltam a tanácsok működését úgy is, mint akire a döntéseik hatással voltak - mint igazgató -, meg úgy is, mint munkaügyitanács-tag meg néha-néha soros elnök. A munkaügyi tanácsoknak vannak működési problémáik, ez nyilvánvaló, de ezen is lehet módosítani, amire van is igény. Egyébként a törvényjavaslat nem véletlenül beszél helyi munkaügyi tanácsokról, mert vannak olyan elképzelések is, hogy a kirendeltségek mellett is működjenek valamiféle ilyen tanácsok, még jobban megbonyolítva a helyzetet.

2007 következik. Megfontolásra javaslom, hogy ezt a jogszabály-módosítást gondoljuk végig újra. Jövő évtől kezdve el kell kezdeni tudnunk lehívni azt a sok-sok pénzt, ami idejön foglalkoztatásra és minden egyébre. A munkaerő-piaci szervezet egy kialakult jó szervezet, amely képes ilyeneket lehívni, nem biztos, hogy most kell felbolygatni ezt a szervezetet, és hogy most kell olyan helyzetet teremteni, hogy lebénuljon egy vagy másfél évig, mert minden átszervezés körülbelül eddig tart.

Köszönöm a figyelmüket, és javaslom, hogy fontoljuk meg ezt a törvényt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatás elősegítéséről van előttünk egy törvényjavaslat. Felvetődik a kérdés - hiszen felvetette már több képviselőtársam -, hogy szükséges-e ez, támogatható-e ez így, érdemes-e támogatni. A válaszok így is meg úgy is elhangzottak, és örülök annak, hogy az igenlő és a nemleges válaszok nem mindig a pártintézmények vonalán hangzottak el, hanem önálló gondolatok vagy kritikák is előkerültek.

Amiért nekem kétségem van a támogathatóságot illetőleg, az az, tisztelt Országgyűlés, hogy az a törvény, ami ebből megszületne, nem lépés a piacgazdaság irányába. Ennek a gazdasági szférának az újabb intézményesítésével foglalkozunk.

(17.20)

Megszűnik, 40-nél kevesebb vagy több lesz, ezt is többféleképpen lehet értelmezni. Azonban az az alapvető kritérium, amit javasolok, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek után, ha ebből törvény lesz, akkor kevesebb lesz-e az adminisztráció, a bürokrácia, vagy több. Persze, ezt az előbb sokkal egyszerűbben úgy mondtam, hogy a piacgazdaság felé haladunk-e, vagy pedig onnan el. A piacgazdaság megold dolgokat - kereslet-kínálat -, ez áll a termelőeszközökre éppúgy, mint a termékekre, a kenyérre vagy más fogyasztási cikkre, áll a termelőeszközökre, a munkára, a földre, a tőkére s a többi.

Itt a munkáról lévén szó, hogy is rendezzük ezt? Mi lesz az eredménye annak, ha ebből tényleg törvény lesz? Az lesz, tisztelt Országgyűlés, hogy előírja a törvényhozó a gazdasági élet több szereplőjének, hogy hogyan kell viselkedni. Na, ez aztán szép dolog! Amikor azt hallottuk a legelején ennek a törvényismertetésnek az államtitkár úrtól és a bizottsági jelentésekből, hogy ennek nincs költségvetési vonzata - hohohó, Mikulás-idő van! Nincs költségvetési vonzata talán az Államkincstárat illetően, de ahogy hallottam, később ott is van. De a jelentés költségvetési vonzata a gazdaságban van, a piaci szférában, tehát az egész nemzetgazdaságban. De van ám!

Ugyanis itt meg ott előírja, hogy mit kell tenni, hogy mennyi lesz az információhoz jutás költsége, hogyan is lesz az a 60 vagy 50 százalék. Ezek értékek, amiket valaki kifizet, és valaki megkap. Ahhoz, hogy valaki megkapja, valakinek ki kell fizetni.

Tehát igenis van újraelosztási következménye, konzekvenciája ennek a törvénynek. És mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy az mennyi, addig jobb nem sötétbe ugrani. Mert ez olyan, hogy igen, igen, talán arra van észak vagy arra, de nem biztos, mert sötét van, most nem is tudjuk, de azért jó valamerre menni.

Majdnem így érzem magam, amikor ezt a törvényjavaslatot olvasom, és azt próbálom kisilabizálni, hogy mi lesz ennek az újraelosztási hatása. Nem tudja, én nem tudom. Attól tartok, a törvényalkotó vagy a törvényt javasoló kormány sem tudja, mert ha tudná, megosztotta volna velünk ezt az információt. El is dicsekedett volna vele, hogy milyen jól kiszámolták. Hát ez nem történt meg, tisztelt Országgyűlés!

Ismétlem, azzal a metaforával fejezem be, hogy körülbelül úgy nézünk ki most, tisztelt Országgyűlés, mert hiszen jön a Mikulás december elején, Mikulást játszunk, és azt hisszük, hogy majd mindenki jól jár vele, mert Mikuláskor illik mindenkinek jól járni. De nem úgy van, ez mégsem olyan.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. Akkor megkérdezem, hogy Csizmár Gábor államtitkár úr most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csak röviden szeretnék reagálni néhány dologra, ami a vitában elhangzott.

Ami a régiós munkaszervezetet illeti, a Fidesz eddig sem akart egyetérteni a régiós logikával, nem csodálom, hogy most a fideszes politikusok hozzászólása azt mutatta, hogy a régiós szerveződéssel nem értenek egyet. A jövőt tekintve mi szükségét érezzük az állami foglalkoztatási szolgálat régiós átszervezésének, tekintettel arra, hogy a következő, 2013-ig terjedő időszakban a fejlesztési források jelentős részben régiókhoz érkeznek. Ha ezzel nem stimmel az állami foglalkoztatási szolgálat szervezete, akkor nagyon nehéz lesz harmonikusan és eredményesen felhasználni, foglalkoztatást bővítő módon felhasználni ezeket a forrásokat.

Úgyhogy, ha magyarázatot kérnek még képviselőtársaim arra, hogy mi volt az oka ennek az átszervezésnek, akkor ez az egyik oka. Van racionalizálási oka is, nyilvánvalóan kevesebbe kerül az, ha valamit hét helyen csinálnak, mintha húsz helyen csinálják, tehát a párhuzamos tevékenységeket ki lehet szűrni. Ez az átszervezés teszi lehetővé azt, hogy adminisztrációban is tehermentesíteni lehessen a kirendeltségeket, hogy az ügyfelekkel foglalkozzanak elsősorban. Ami a hatásköröket illeti, itt valóban ahhoz alkalmazkodunk, hogy egyfelől foglalkoztatási és szociális támogató és ellátórendszert szeretnénk integrálni. Ékes József is célzott rá, ő a támogatási formákat említette, de azt gondolom, ennél tágabb a kör. Tehát támogatások, szolgáltatások és intézményrendszer integrációjáról van szó. Ez az egész kormányzati ciklus alatt megvalósuló program.

Ez az átszervezés lehetőséget teremt arra, hogy ez a fajta, mi úgy mondjuk, egyablakos ügyintézés megvalósulhasson. A szociális problémák és a foglalkoztatási problémák nagyon sokszor együtt jelentkeznek, és azt gondoljuk, meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy ne az ügyfél keresse, hogy hol oldják meg az ő problémáját, hanem akár önkormányzatnál, akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségénél megjelenik, ott minden szolgáltatást megkaphasson, szakszerű szolgáltatást. Ehhez teremtünk feltételt, így minden kistérségben jelen lesz a szolgálat, át is neveződik, nem tartjuk titokban, állami foglalkoztatási és szociális intézményrendszert szervezünk, a foglalkoztatási hivatal is foglalkoztatási és szociális hivatal lesz.

Számos olyan szolgáltatást integrálunk ide, ami a szociális területen különböző helyeken létezett, akár az ifjúsági szolgáltatások terén, akár pedig a sajnos hosszú évekig, évtizedekig háttérben maradt foglalkoztatási rehabilitáció ügyét, amit kiemelt jelentőségű feladatnak tartunk a következő esztendőkben, külön létszámbővítéssel és szervezeti átalakítással ide integráljuk majd. Ennek törvénymódosítási javaslataival fognak a képviselő hölgyek és urak találkozni.

Ebből tehát az is következik, hogy szó sincs centralizációról, hanem éppen arról van szó, hogy a problémamegoldási lehetőségek a legközelebb kerüljenek az emberekhez, a kistérségben legyen jelen a szolgálat, a régióban a fejlesztési programokhoz alkalmazkodó eszközrendszer legyen, és lényegében mindenütt a kirendeltségeken az ügyfeleket szolgálják.

Miért a kormány határozza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szervezetét, miért nem az Országgyűlés? Pontosan ezért, amit említettem, mert folyamatosan kell, hogy úgy mondjam, terhelni az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot. Amikor a parlamentnek nyári vagy téli szünete van, akkor is meg kell tenni a lépéseket. Nem lehet, hogy hetekig, hónapokig álljon azért valami, mert a parlamentnek ülésszünete van. Másrészt pedig nem kell egy munkaszervezési kérdéssel terhelni a törvényhozást. Azt gondolom, hogy ebben az alkotmány nagyon helyesen ad olyan útmutatást, hogy a kormánynak ebben szabad rendelkezése van. Ez egy munkaszervezési kérdés, nem több, ami törvényi szabályozási kötelezettség és felelősség, az benne van a törvényjavaslatban, attól eltérni egyébként nincs is szándékunkban.

A regionális munkaügyi tanácsok véleményezési jogkörét kifogásolta Bernáth lldikó képviselő asszony, hogy miért nem ők döntenek. Azt gondolom, hogy nagyjából most fog szinkronba kerülni a felelősség és a forrás feletti rendelkezés ügye. Átalakult a foglalkoztatástámogatási forrásrendszer, ma már nemcsak költségvetési és Munkaerő-piaci Alap létezik, amely ezt szolgálhatja, hanem igen jelentős mértékben összemérhető nagyságrendben európai uniós források is jelen vannak. Jogosan várható el a kormánytól, hogy ezeknek a forrásoknak a felhasználását koordináltan szervezze, ne egymással párhuzamos megoldások, programok, eszközök, módszerek működjenek. Ebből következik, hogy ennek a forráskoordinációnak a felelősségét, a döntési kompetenciát is úgy kell megszervezni, hogy ne összevissza tényezők mozgassák ennek az összességében meglehetősen jelentős foglalkoztatástámogatási forrásnak a felhasználását.

(17.30)

Ha önök rajtunk itt a parlamentben akár hetente számon kérik, hogy mit teszünk a foglalkoztatás bővítése érdekében, akkor ennek a felelősségre vonásnak, számonkérésnek, tájékoztatáskérésnek a kormány legyen képes eleget tenni, legyen a kezében az a hatáskör, a források feletti rendelkezési jog, ami lehetővé teszi valóban a foglalkoztatás bővítését, összhangban ezeknek a forrásoknak a működésével.

Erről szól ez a módosítási javaslat, nem többről, nincs benne politikai hatalmi logika. Nincs benne olyan szándék, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony feltételezett, ez nem a politikai játszma része, egyszerűen csak arról van szó, hogy megváltozott a forrásösszetétele a foglalkoztatásbővítésnek, és a felelősség és a hatáskör szinkronizálásáról van szó. Hozzáteszem, hogy erős hatáskörei megmaradtak, sőt megerősödtek a regionális munkaügyi tanácsoknak a javaslatunk szerint, az egész Állami Foglalkoztatási Szolgálatot rendszeresen beszámoltathatja, gondolom, a nyilvánosság előtt vállalt véleményével kontroll alatt tarthatja, úgyhogy nincs arról szó, hogy a jelentősége szűkült volna, sőt szerintem nagyon erős hatásköre van.

Czomba Sándor képviselő úr azt mondja, hogy nem látjuk a végét ezeknek a módosításoknak, merthogy mindig csak darabokban jelenik meg. Arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy az előző kormányzati ciklus végén a kormány elődeitől eltérő módon a parlament asztalára tette a foglalkoztatás helyzetéről szóló átfogó jelentést, és ebben letette azt is, hogy milyen intézkedéseket tervez a foglalkoztatás bővítése érdekében. Szíves figyelmébe ajánlom ezt a meglehetősen vaskos jelentést, amelyet az Országgyűlés támogatott.

Hasonlóképpen a kormány benyújtotta az úgynevezett lisszaboni nemzeti akciótervet Brüsszelnek, mint ahogy ezt minden uniós tagállam kormánya megtette. Ebben elég világosan benne van a három fejezetből egyikként, hogy a foglalkoztatás bővítése érdekében milyen intézkedéseket kíván megtenni a kormány, és milyen forrásokat kíván erre szánni.

Ugyanígy - és ma másodszor idézem - közzétette a társadalmi megújulás operatív program keretében a kormány, hogy milyen foglalkoztatásbővítő intézkedéseket tervez, és erre milyen forrásokat szán a rendelkezésre álló uniós támogatásokból. Ennek vitája jelenleg zajlik, a képviselő úrnak is van lehetősége véleményt nyilvánítani. Hamarosan a kormány véglegesíti. A szociális partnerek egyébként támogatták ezeket a kezdeményezéseket. Tehát van stratégia, van program, van konkrét intézményrendszer és intézkedéssor, ami a foglalkoztatás bővítését célozza. Ehhez most a hiányzó törvényi feltételeket teremtjük meg, illetve a szükséges módosításokat tesszük meg.

Egyébként is nyilvánvaló, hogy általában úgy működik a dolog, hogy ha egy kormány beavatkozik a munkaerőpiacon a maga korlátozott lehetőségeivel, és nem az a hatás, amit szándékozik, akkor nyilván keresi a szabályozásban azt a korrekciót, amivel valóságos, tényleges, a foglalkoztatásbővülés szándékának megfelelő hatásokat tud elérni. Ezért soha nem átfogóan szerepel a foglalkoztatási törvény, vagy nagyon ritkán szerepel átfogóan a foglalkoztatási törvény a tisztelt Ház előtt, hanem bizonyos darabjai. Egyébiránt én is aggódnék, ha a hálózatban dolgozó szakember lennék, hogyha magának a törvénynek valamennyi fejezete és valamennyi eleme egyszerre mozdulna meg. Ez nem is lett volna sem ősszel célszerű, amikor a munkanélküli-ellátórendszeren módosítottunk, sem most, amikor a támogatási rendszeren módosítunk. Úgy gondolom, hogy ezért aztán megvalósíthatónak kell lenni a törvényjavaslatnak.

Ékes József képviselőtársam a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról szólt. Itt arra tudom felhívni a figyelmet, hogy a kormány e tekintetben kicsit megelőzte ezt a törvényjavaslatot, mert éppen tapasztalva a visszaéléseket, a korábbi rendszer rossz szabályozási körülményeit, magát a megváltozott munkaképességűek, fogyatékossággal élők foglalkoztatási támogatási rendszerét ez év január 1-jétől már megváltoztatta oly módon, hogy párhuzamosan működik a régi és az új rendszer 2007. június 30-áig. Ezzel lehetővé tettük, hogy a régi szabályokat az utolsó napig kihasználjuk, de az új szereplőknek már az uniós normáknak megfelelő szabályozást írtuk elő. Ez azt is jelenti, hogy valóban az általános szabályok szerint a versenyszférában 60 százalékos lehet a javasolt szerinti bértámogatás, de fölmehet 100 százalékig, viszont azon nem teljesen természetes eseteket, ami 360 százalékos támogatást jelentett, elkerüli ez a támogatási rendszer.

Bevezettük a foglalkoztatók akkreditációját, hogy kiszűrjük a visszaélőket, és azt gondolom, a következő esztendőkben a foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatás kiépítésével, a rehabilitációs járadék bevezetésével, amit a következő fél évben tervezünk a törvényhozás elé hozni, egy új típusú, új logikájú támogatási rendszer alakulhat ki, aminek éppen az a lényege, hogy nem azt nézi a rendszer, hogy mi az, amilyen munkaképessége elfogyott az embernek, hanem mi az, ami megmaradt, és abban segíti, hogy abban viszont százszázalékos munkavégző képességgel rendelkezzen. Ehhez segíti a rehabilitációs szolgáltatásokkal, a rehabilitációs járadékkal, hogy a munkaerőpiacon ténylegesen el tudjon helyezkedni, ne csak izolált, zárt, védett szervezetekben, hanem az elsődleges munkaerőpiacon is. Ez több év, ez nem megy egyik évről a másikra, és pontosan tudjuk, hogy ehhez jelentős források kellenek. Az állami költségvetésből az erre biztosított több mint 52 milliárd forintot most is beterveztük, és jelentős uniós forrásokat kívánunk bevonni ebbe a munkába. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy a következő esztendőkben inkább bővülni fognak a források, mint szűkülni. Sosem volt szándéka egyébként ezen forrásokat szűkíteni a kormánynak.

Köszönöm szépen az Országgyűlésnek, képviselőtársaimnak a törvény jelentőségéhez illő szakmai vitát. Bízom benne, hogy a törvényjavaslat részletes vitájában a módosító indítványokkal is hasonló szakmai légkörben fogunk tudni vitatkozni és megegyezni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára is a következő ülésünkön kerül majd sor.

Most pedig soron következik az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat, valamint az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket T/1306. és T/1307. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 15 perc áll rendelkezésére, hogy ismertesse a kormány álláspontját.