Felszólalás adatai

Miután ön most az elmúlt két évnek az oktatáspolitikájából szemezgetett, ezért én csak egyetlen tétellel akarom cáfolni az ön állításait. Például azt mondja, hogy nem egyedi példáról van szó, hiszen befuccsolt a felvételi rendszerünk, ezért módosítottuk a felvételi keretszámokról szóló kormányrendeletet. Ön is nagyon jól tudja, hogy olyan korrekcióról volt szó, amelyet éveken keresztül a pótfelvételivel is minden kormány megtett, a hallgatók érdekében hozott korrekció pozitív intézkedés, ennek negatív beállítása az önök politikájába és kommunikációjába illik, de egyáltalán nem felel meg a valóságnak.

Most viszont engedje meg, hogy az alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban ismertessem az álláspontomat és a kormány álláspontját. Először is: valóban elolvastam az alkotmánybírósági határozat indoklását is, hiszen ez kötelességem, és érdekelt is, idézek a dokumentumból, rövidítve, a sok számot és dátumot kihagyom: Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának megfelelően - majd itt következik egy csomó szám és utalás, most jön a lényeg - tartalmi alkotmányellenességre vonatkozó kérelem megalapozottságát nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság döntésének a lényege az, hogy a hallgatói szerződések témáját nem kormányrendeletben, hanem törvényben kellett volna szabályozni, ezt tiszteletben tartottuk, ezért, miután éppen nyitva van a felsőoktatási törvény, a kormányrendeletet a felsőoktatási törvény módosításába átemeltük, és így megfelelünk az Alkotmánybíróság döntésének.

De miután ön azt mondja, hogy elhibázott az egész politikánk, ezért engedje meg, hogy néhány dologra a múltban felhívjam a tisztelt Háznak a figyelmét.

Az Alkotmánybíróság 2005-ös, 41. számú határozata - amikor önök kormányoztak - az egyetemi autonómia és a tudomány szabadságának durva megsértéseként aposztrofálta, tehát tartalmilag ítélte el az önök törvényhozását. Ugyancsak az ön minisztersége idején, 2006-ban a 39/2006. alkotmánybírósági döntés újra a felsőoktatási autonómia megsértéseként - súlyos politikai tettként - ítélte meg az önök változtatását. A 2009-ben hozott 62. számú határozat szintén alkotmányellenesnek minősítette a felsőoktatási törvényt az autonómia megsértése miatt.

(8.40)

Ezzel szemben a mostani alkotmánybírósági határozat egy formai hibát talált, amelyet gyorsan korrigáltunk, tehát nincs szó olyanfajta durva megsértéséről a magyar felsőoktatás hagyományainak, mint az önök esetében volt. Ezért tehát nem volt igazán korrekt az ön felszólalásában úgy beállítani, mintha itt valami rombolás történt volna. Éppen ellenkezőleg, olyan kérdést szabályoztunk ebben a kormányrendeletben és most a törvényben, amely szerencsésen találkozik a tisztességes emberek józan erkölcsi ítéletével.

Tisztelt Országgyűlés! Arról van szó, hogy az alkotmányunk, az alaptörvényünk értelmében nem alanyi jog a felsőoktatásban való ingyenes tanulás, de még csak a felsőoktatásban való tanulás sem, hanem képességek és adottságok alapján. Ehhez az állam sok segítséget ad, de nem tud mindenkinek állami ösztöndíjjal segítséget adni.

Azt tartjuk méltányosnak - egybehangzóan az ország lakossága többségével -, hogy ha a magyar állam egyesek tanulmányát komoly milliókkal, esetleg tízmillióval vagy annál nagyobb összeggel támogatja, akkor ezek a fiatalok a végzés után, miután diplomához jutnak, adjanak vissza munkában valamit a közösségnek. Erről szól a hallgatói szerződés. Ezt röghöz kötésnek nevezni és negatív jelzőkkel illetni súlyos hiba és felelőtlenség.

Megismétlem, hogy a magyar társadalom józan erkölcsi ítélete alapján minden felmérés azt mutatja, hogy ezzel a szándékkal egyetértenek. Ezért tehát mindenképpen olyan értékrendet közvetít ez a törvénymódosítás, korábban a kormányrendelet, amelyet elítélni nem lehet, csak támogatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), erről van tehát szó, ez az, amit önök nem tudnak elfogadni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)