Felszólalás adatai

Én elfogadom, és bizonyára így van, hogy számos olyan indítvány volt, ami bár jó szándékú, de különböző megfontolásokból nem volt akceptálható kormányoldalról, de hogy 300 körüli indítványból egy sem akadt olyan, ami a túloldalról támogathatónak lett volna ítélhető, ez hallatlanul rossz üzenet nekem. Bevallom, én nem így képzeltem a nemzeti együttműködést két és fél évvel ezelőtt, amikor idekerültem. De ez csak egy ilyen sóhaj, az élet megy tovább természetesen, tudomásul kell venni, hogy csak az erő az, ami a kormányoldal részéről érvényesíthető, szakmai érvek, egyéb szándékok nem nagyon hatják meg a kormányoldalt.

Elnök Úr! Az én indítványaim kizárólag a kiadási oldalra koncentráltak, a költségvetés kiadási oldalára koncentráltak.

(17.10)

Én nem adni akarok, hanem inkább megtakarítani szeretnék, éspedig olyan megfontolásból, hogy végiggondoltam a költségvetési kiadások egyfajta, némileg önkényes minősítését, és úgy gondolom, vannak szükséges, vannak hasznos és vannak fölösleges kiadások. Ha a kormány célja világos, és a költségvetést készítők szándéka egyértelmű, akkor a szükséges feladatokat mindenképpen teljesíteni kell, és azokra mindenképpen kiadásokat kell tervezni. Számos ilyen van, ahol aligha lehet mérlegelni, hogy kell-e oda kiadás. Ilyenek a nyugdíjak, a kamatok vagy mondhatok más példákat is. Azután vannak hasznosnak mondható kiadások, amelyeket azonban már nem biztos, hogy mindenképpen teljesíteni kell, csak inkább az anyagi erőtől függően, s azután vannak fölösleges kiadások, ezeket pedig nem szabad teljesíteni, ezeket mellőzni kell. Én ezekről szeretnék néhány példát mondani.

Azt gondolom, hogy azok a példák, amelyeket itt fel fogok sorolni, és amelyekre módosító indítványokat tettem, hasznosnak mondható kiadások, de az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében, anyagi helyzetében nem hiszem, hogy érdemes ezeket az igényeket teljes mértékben kielégíteni. Amivel kezdem, az látszólag egy bagatell tétel, de a pénzügyek mögött is, a közgazdasági összefüggések mögött is valahol erkölcsi erők húzódnak meg. Tehát ez a javaslatom, amit most röviden ismertetek, elsősorban nem anyagi, nem pénzügyi. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a volt köztársasági elnökök mindegyikének 73 millió forint előirányzatot javasol a kormány, abból a célból, hogy közcélú adományokat, adakozásokat tehessenek. Nos, én azt gondolom, az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében, anyagi helyzetében ez nem túl szerencsés. Ez egy gesztusértékű döntés lenne a parlament részéről, ha a volt köztársasági elnökök is éreznék, és bizonyára éreznék is, feltételezem mindegyikükről, hogy ezt a fajta önmérsékletet vagy mérsékletet meg tudnák érteni, és azt gondolom, ez jól kommunikálható lenne az ország közvéleményének is, hogy olyan helyzetben, amilyenben az ország van, olyan helyzetben, amikor a takarékosságot hangsúlyozza, a közpénzekkel való takarékosságot hangsúlyozza több helyen az előterjesztés, nos, ilyen helyzetben egy ilyen gesztus jó hatással lenne az adófizetőkre és az egész közvéleményre. Én mindhárom volt köztársasági elnöknek ezt az előirányzatát jelképesen csökkenteni javasoltam, és nem titkolom, elsősorban Schmitt Pálra gondoltam, amikor még további faragást is el tudnék képzelni, de ennél fontosabb a gesztus.

A következő javaslatom már azért anyagilag is jelentősnek ítélhető, tudniillik ez arra vonatkozik, hogy a tisztelt pénzügyi kormányzat a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatására egy jelentős költségvetési kiadásnövekményt tervez. Ezt azért nem tudom elfogadni, és azért javasolom azt, hogy maradjon a tavalyi szinten, pontosabban a 2012-es szinten ez az előirányzat, mert azzal indokolja - egy nagyon szerény, szűk indokolás van a vastag kötetben erről - az előterjesztő, hogy az infláció mértékével arányos az a kiadási többlet, amely mintegy 7 milliárd forint. Ez egyszerűen nem igaz. 10 százalék körüli a növekmény, az infláció szerencsére nincs 10 százalékra tervezve a jövő esztendőre. Egyszerűen nem is egészen értem, hogy egy ilyen úgymond ordító hibát vagy szándékos elszámolást nem vesz észre az előterjesztő. Tehát ennek alapján sem tartom indokoltnak, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásra a közkiadásokat ilyen szintre emelje az Országgyűlés a következő esztendőre.

A következő ilyen tétel a Miniszterelnökség fejezet, ahol, megmondom őszintén, az én erkölcsi értékrendemet rendkívüli módon borzolja, ingerli az a szándék, ami ilyen horribilis kiadásokat, propagandisztikus kiadásokat irányoz elő, mint amit ebben a fejezetben látunk. Tessék már megítélni azt, hogy ezek hasznosak? Ezek a kiadások szükségesek 2013-ban? Kormányfői protokoll 500 millió forint, nemzeti kommunikáció 700 millió forint, a nemzeti konzultáció - miniszterelnökünknek ez az egyik liblingje - 1 milliárd 600 millió forint, két további konzultáció áll előttünk. Nekem szent meggyőződésem, hogy ezek kidobott pénzek. Azután összkormányzati kommunikáció 990 millió forint, a versenyszférával való további konzultáció... Horribilis összegek, én durván 3 milliárd forint olyan többletkiadást számoltam össze, amit mindenképpen fölöslegesnek tartok. 3 milliárd forint! Hadd legyek egy picit demagóg! Én falusi gyerek voltam, az én szűkebb pátriámban, Abaúj megyében 3 milliárd forint, tisztelettel jelentem, 25-30 kis falu éves költségvetése. 25-30 falu éves költségvetése az, amit a tisztelt Miniszterelnökség különböző propagandákra és a 2014-es választások előkészítésére el akar füstölni közpénzekből.

Elnök úr, köszönöm szépen, nem folytatom, mert az időm elfogyott. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)