Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A belügyi együttműködésről szeretnék röviden szólni, mint egy olyan területről, amely viszonylag új az uniós közösségi együttműködésben, részben pedig bizonyos értelemben sajátos is.

Elöljáróban azonban szabad legyen elmondanom, hogy én is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy itt ma nekünk a felkészülés címén inkább tényleg a jövőről kellene beszélni, annak megkísérléséről, hogy bizonyos folyamatokat, most már mint az Európai Unió tagja, hogyan értékelünk, milyenek lehetnek ezek a folyamatok, milyen hatást gyakorolhatnak a magyar társadalomra. Ennek van, azt hiszem, igazándiból értelme, mert a felkészültség mint olyan május 1-jén eldőlt.

A másik megjegyzés ehhez a vitához kapcsolódik. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik hangsúlyozzák, hogy az uniós tagság előnyei kihasználásainak nagyon lényeges feltétele az állami cselekvés, az állami jelenlét, hogy mit csinál az állam. De ha azt az érzetet erősítjük, ami itt nagyon-nagyon sok felszólalásban nekem legalábbis kicsendült, még kormánypártiban is, hogy minden az államon múlik, akkor, azt hiszem, nagyon rossz úton járunk. Ha nem segítjük azt elő, hogy az állampolgárok, az egyén, azoknak kisebb-nagyobb közössége a maguk aktivitásával, a maguk érdekei mentén maguk is közvetlenül próbáljanak ebben a nagy térségben jelen lenni és kihasználni az előnyeit, akkor, azt hiszem, többen lesznek a vesztesek, mint amennyien kellene hogy legyenek. Nem szabad azt az érzetet keltenünk, hogy kérem szépen, az “állam bácsiö itt megint mindenkit kiszolgál, neked elég, ha megírod a pályázatot, és akkor jön a pénz. Nem így működik a dolog, és nekünk nem szabad ezt az egyébként erős történelmi hagyományokból táplálkozó állampolgári érzetet erősíteni. Ez nem EU-konform dolog, ha szabad ezt a kifejezést használni.

Ami pedig a belügyi együttműködést illeti, annyit csak nagyon röviden, hogy azt hiszem, ez olyan területe az Uniónak, ami kényes téma. Valljuk be őszintén, az uniós állampolgárokat tulajdonképpen a csatlakozás kapcsán két dolog foglalkoztatja, már ami a közvéleményt illeti: az egyik a munkaerő-áramlás, a másik pedig az, hogy mi lesz a bűnözéssel; ugye, az új tagok hozzák a bűnözőket, a bűnözők beáramlanak az Unióba - van egy nagyfokú fenntartás. Ezért érdemes hangsúlyozni, hogy mi, magyarok egy jó közbiztonságot viszünk be az Unióba: az összehasonlítható számok szintjén Magyarországon a százezer lakosra eső bűnözés alacsonyabb a korábbi tagok nagy részénél. S úgy hiszem, hogy az eddigi bűnügyi együttműködésben a magyar bűnüldöző szervek mutatták azt a készségüket és képességüket, amely lehetővé teszi, hogy most már teljes tagként bekapcsolódva az Unió bűnüldöző intézményeibe, tudják szolgáltatni azt a hátteret, ami mind a szervezett bűnözés, mind a terrorizmus, mind az egyéb területeken a magyar bűnüldöző szervek képességeit mutatja. Hozzátartozik ehhez az is, hogy mi is nyerünk közbiztonság terén is az uniós csatlakozással, hiszen olyan információkhoz juthatunk, amelyek segítik az itthoni bűnüldözést is, és azt hiszem, fogalmazhatunk úgy is, hogy viszonylag rövid időn belül Magyarországon már nemcsak a látható rendőrségről beszélhetünk, hanem a látható rendészetről is. Hiszen nem szűnik meg sem a vám-, sem a határőrségi ellenőrzés, csak a határokról beljebb tolódik az ország mélységébe, és ha az illetékes szervek közötti együttműködés és a technikai feltételek kiépülnek, akkor, azt hiszem, ezzel a rendszerrel az egész magyar közbiztonság is nyerni fog.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, úgy hiszem, a belügyi együttműködés terén is optimisták lehetünk, a jelenlegi adottságokhoz képest a felkészültségünk megfelelő, és a további lehetőségeket kihasználva nemcsak az Európai Unió közbiztonságához tudunk hozzájárulni, hanem a magyar közbiztonság erősítéséhez is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)