Felszólalás adatai

Tudomásul kell vennünk, a pedagógusvilágnak is, mindannyiunknak, hogy a gyereklétszám alakulására szinte nem reagáltunk eddig. A gyereklétszám csökkent, a feladatok hellyel-közzel megmaradtak, és ugyanolyan létszámmal próbáljuk elvégezni, de ha csak egy kicsi iskola helyzetét próbáljuk megvilágítani, vajon ott, ahol egy osztály van, milyen sikere lehet annak a kémiatanárnak, aki mondjuk, abban a három-négy órájában tud csak a saját szakjának megfelelő munkát végezni? Tehát itt is lépnünk kell.

És hát a legnagyobb probléma az oktatás finanszírozása, amiről akárhogyan is vitatkozunk, meghaladja az önkormányzatok erejét. Néhány évtizede, két évtizede önkormányzati képviselőként megadatott nekem, hogy egy-egy éves költségvetés összeállításakor tíz-húsz percet kelljen csak foglalkoznunk a költségvetés összeállításával, hiszen ha alapvetően az oktatás finanszírozása - ami akkor 80-90 százalékos volt - megoldottnak tűnt, akkor megoldottnak tűnt az egész település finanszírozása is. Nos, tudjuk, hogy mára hova jutottunk.

Szólnunk kell arról is, hogy a pedagógusképzés hogyan és miképpen alakult az elmúlt időszakban. Én még emlékszem arra, amikor képesítés nélküli kollégákkal dolgozhattam együtt - van egy véleményem erről is -, de az a világ szerencsére már elmúlt. Elmúlt, és következett egy olyan, amikor hellyel-közzel azt kell hogy értékeljem, hogy túlképzés volt, olyan mértékű túlképzés, hogy azok a kollégák talán nem is jutottak el a pedagóguspályára, vagy időközben meggondolták magukat, és rövid idő után továbbálltak. Ma pedig mivel találkozunk? Néhány nagyon fontos szakterületen pedagógushiány van, egyes szakoknak nincs meg a megfelelő biztonsága. Ezért is fontos, hogy a pedagógus-életpályamodellel, a pedagógusbérekkel foglalkozzunk.

Van tehát ok bőven, amit fel tudunk sorolni, és tudom, hogy önök is tudnák folytatni, hogy miért van szükség a változásra. De ez csak az egyik része a gondolatmenetnek - lássuk, hogy mik a legszükségesebb feladatok! Nyilván, ahogy elhangzott már, az egyik legfontosabb a finanszírozás biztosítása. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez önkormányzati szinten nem kezelhető, főleg a kistelepüléseknél, tehát jó úton járunk, amikor állami feladatvállalásban gondolkodunk.

S itt van az esélyegyenlőség, amiről néha attól függően gondolkodunk, hogy milyen mez is van rajtunk. Kedves Kollégák! Nyilván a tanórai esélyegyenlőségekről is beszélhetnénk, hogy milyen esélye van egy gyereknek Hajdú-Biharban a határszélen, és milyen Budapesten, de én engedelmükkel a könnyebb érthetőség kedvéért a tanórán kívüli foglalatosságot veszem sorba. Hát vajon mi adatott meg egy nagyvárosban élőnek, esetleg egy közepes településen vagy a legkisebb településen élőknek, hogy az ilyen jellegű pluszinformációkra, lehetőségekre szert tegyenek?

S ahogy a kollégáim említették néhány perccel korábban, nem elkerülhető az oktatás világában a segítő szakmai ellenőrzés bevezetése sem. Ez megint nem várható el önkormányzati szinten, hiszen ez nem az a kategória, de sok pedagóguskollégával beszélgetve, azt hiszem, talán ők várják a legjobban, hogy ilyen jellegű segítséget is kaphassanak, hiszen abszurd esetben még az is megtörténhet, hogy valaki munkába áll, és esetleg évekig nincs alkalma konzultálni - jó, ez talán túlzás, de hónapokig nincs alkalma konzultálni - olyan szakemberekkel, akiktől nyilván nem alá-fölé rendeltségi viszonyban, hanem konzultációs viszonyban segítséget tudna kérni, illetve tanácsot tudnának adni egymásnak a kollégák. Ezért fontos tehát az állami feladatátvállalás. Úgy hiszem, hogy az elvárások elég konkrétak, hiszen várjuk a gyerekek jó felkészültségét, a gazdasági szereplőknek való megfelelést - mert előbb-utóbb azért ez is kérdés lesz ám részükről -, és nyilván kellenek hozzá pedagógusok, mert nélkülük nem működik a dolog.

Lehetne még hosszasan foglalkozni a fizetéssel vagy az óraszámokkal. A fizetéssel már az előttem szólók is foglalkoztak. Fontos, hogy az életpályához kapcsolódóan a fizetésemelés minél hamarabb megtörténjen, de az a riogatás, ami arról szól, hogy az óraszámok annyival megemelkednek, és mennyit töltenek a pedagógusok az iskolában, nem életszerű, hiszen nagyon jól tudom, hogy a kollégák mennyi időt töltenek el az iskolában úgy, hogy ennek az adminisztrációja igazából nincs is meg, hellyel-közzel - ahogy mondani szokták - a pedagóguselkötelezettség miatt.

Kedves Kollégáim! Azt hiszem, ebben a helyzetben mindenkinek egy az érdeke: az, hogy az oktatás átalakítása biztonságos legyen, és mindenképpen a gyerekek érdekében történjen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)