Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Az acélipari válság kezdete óta a diósgyőri kohászat folyamatos és jelentős állami támogatásban részesült. Ennek ellenére az 1990-es években a pénzügyi helyzete folyamatosan romlott. Az MSZP-SZDSZ-kormány 1997-ben határozott a Diósgyőri Acélművek válságkezeléséről, amelynek során - eléggé sajátos módon - egy privatizációs pályázat keretében a magyar acélipar fellegvárát eladták a szlovákoknak, egy kassai acélipari vállalatnak, mondhatnánk azt is, hogy a szlovák konkurenciának. Jutányos áron történt ez a privatizáció, mert a 7,9 milliárd forint össznévértékű részvénycsomagért a szlovákok mindössze 1 dollárt fizettek. Az új szlovák tulajdonosok ígéretet tettek 4,5 milliárd forintos alaptőke-emelésre és a termelés fenntartására. Ám az ígéretek nem váltak valóra, ugyanis 2000 márciusában a bíróság a DAM Rt. felszámolását rendelte el.

A termelést a felszámolási eljárás során újraindították, amely egy évig tartott; ez alatt 20,8 milliárd forintos veszteség keletkezett a Diósgyőri Acélműveknél. A veszteségesen működtetett gyárat aztán a felszámoló 1,5 milliárd forint plusz áfa értéken egy olasz acélipari cégnek értékesítette. Az olasz vevő átvállalta a jelentős olasz érdekeltséggel bíró CIB Bank Rt. által adott hitelt is és az 1650 fő munkavállaló további foglalkoztatását. Az új olasz tulajdonos a privatizációt követően azonban két alkalommal is csökkentette a dolgozói létszámot, amely most 500 főt tesz ki, és tovább növeli a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkanélküliségi mutatókat.

Ha összegzést készítünk a felszámolásról, amelynek során először a szlovákokkal, majd az olaszokkal kötött privatizációs szerződést az ÁPV Rt., láthatjuk, hogy a vagyoncsökkentést tiltó rendelkezések semmissé váltak, a vagyon eltűnt, illetve nem ellenőrizhető módon külföldi kézbe került. A magyar államot több milliárd forintos kár érte. Az elbocsátott dolgozók nagy része a végkielégítését sem kapta meg, ugyanakkor az olasz érdekeltségű CIB Bank egyedülálló módon milliárdos nagyságrendű bevételre tett szert.

A német tulajdonban lévő Észak-magyarországi Áramszolgáltató pedig sikeresen érvényesítette villamosenergia-áremelési törekvéseit, és közel tíz hónap alatt havi 100 millió forintos többletbevételt realizált, úgy, hogy a közel kétszáz éves kohászati kultúrával rendelkező Diósgyőri Acélművek Rt.-t és több száz munkahelyet tönkretettek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezek alapján kérdezem, hogy a Ferihegy 2/B terminál privatizációs szerződésének felülvizsgálata során megtapasztalt kormányzati intézkedések, azaz a privatizáció felülvizsgálatához hasonló eljárásra mikor kerül sor a Diósgyőri Acélművek Rt. privatizációs szerződésénél.

Várom válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.)