Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Igen, lehet. Köszönöm szépen a szót. Először államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy legyenek önök bátrak, és támogassák önök ezt a javaslatot! Mi bátrak vagyunk ahhoz, hogy előterjesszük (Nacsa Lőrinc: Nagy bátorság kellett hozzá!), önök legyenek elég bátrak, hogy fogadják ezt el! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) És még egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani, képviselőtársamnak mondanám, hogy ugye, emlékszik arra a bizonyos törvényre, amit ön nyújtott be, hogy nem lehet bekiabálni. Az nem arra vonatkozott, hogy csak az ellenzéknek nem lehet bekiabálni, hanem önnek sem. Jó. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Bocsánat, de ezt muszáj volt mondanom. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ne tessék nevetni!Egyszerre érzem magam könnyű és nehéz helyzetben, amikor az éghajlatváltozás, az agrárium és a vidék kapcsolatáról kell szólnom, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy ezek szorosan összefüggenek. Nem nehéz belátni, mert mindenki tudja, és az élelmiszerárak növekedése miatt a saját bőrén is érzi, hogy az időjárási viszonyok alakulása mennyire meghatározza nemcsak a gazdálkodás esélyeit, de a gazdák és az ott élők életkilátásait is. Ugyanakkor még ez az időkeret is kevés lenne ahhoz, hogy minden fontos problémát és feladatot akár csak felsorolás szintjén is megemlítsek, ezért ezt nem is teszem.

(15.40)

Azt szoktuk mondani, hogy Magyarország adottságai különösen kedvezőek a mezőgazdaság számára, sőt, hogy a kormány szavait idézzük: az önellátáson kívül akár még tízmilliónyi ember élelmiszer-ellátását is tudjuk biztosítani. Nos, az éghajlatváltozás várható és ma már tapasztalható következményeinek tükrében ezt a kényelmes és felelőtlen kormányzati hozzászólást alaposan újra kell gondolni, különösen annak tükrében, hogy milyen történelmi mulasztást követett el a kormány a tekintetben, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak elszalasztotta egy, a vidék élhetőségét javító, alkalmazkodó mezőgazdaság alapjainak megteremtését, de számos, ennek ellenében ható intézkedést is hozott. Pedig vissza nem térő lehetőség lehetett volna annak a sok ezermilliárd forintnak az okos elköltése, amit a csatlakozásunk óta ehhez az EU-tól kaptunk, csupán egy észszerű, ösztönző szabályozási rendszert kellett volna kialakítani.

Megbocsáthatatlan, hogy ezeket a pénzeket a legutóbbi hétéves pénzügyi időszakban milyen kis hatékonysággal engedélyezte felhasználni a kormány, leginkább csak néhány oligarcha mértéktelen gazdagodását támogatva, pedig a kilátások brutálisak. Magyarország Európában az éghajlatváltozás szempontjából az egyik legkedvezőtlenebb helyzetű ország. A tömegtermelésre szakosodott, iparszerű, nagyüzemi, a környezeti szempontokat mellőző mezőgazdasági gyakorlat táptalaja a várható kockázatoknak, így aztán vége lehet a kormány azon narratívájának, hogy 20 millió ember éléskamrája leszünk, mert jó, ha egyes években majd magunkat el tudjuk látni.

Hazánkban a nyolcvanas évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet már most 2 Celsius-fokkal nőtt, az évszázad végére pedig 4-5 fokkal is magasabb lehet. A nyár még szárazabb lehet. Mind nagyobb területeket sújthat az aszály, miközben fokozódó árvizekre és felhőszakadásokra lehet számítani; már olyan területeken is tapasztalhatunk árvizeket, ahol tulajdonképpen alig-alig van valamilyen kisebb patak, s ez is képes megáradni.

Egyes növénykultúrák esetében várhatóan akár 30 százalékos lehet a termésátlag-csökkenés. Az okok összetettek, például áradások, belvizek vagy aszály, sőt, akár sivatagosodás, erdőtüzek, melyekre már nálunk is megvan minden esély; emberre, növényre és állatra veszélyes kártevők migrációja, ami már sokkal veszélyesebb, mint az évek óta tapasztalható, ázsiai és afrikai eredetű poloskainvázió.

Sokféle mértékben és módon változik a növény- és állatfajok elterjedése is, ami egyrészt a természetes élőhelyeken a tápláléklánc felborulását, másrészt például a beporzó rovarok drasztikus csökkenését okozhatja. Ez utóbbiak nélkül viszont az élelmiszer-ellátás alapjai dőlnek be. Számos ökológiai rendszerünk rugalmasságát már most meghaladja az éghajlatváltozás. Miközben arról szólnak a hírek, hogy a kormány hogyan akarja a megmaradt állami erdőket saját holdudvarának átjátszani, érdemes volna a felelős gondolkodású erdészek hangját is meghallani, mert sajnos pusztulnak a magyar erdők, az éghajlatváltozás miatt sok területen nemhogy az erdősítés, de még a meglévő állományok megtartása is kérdéses.

A felszíni vizek vízhozama és tavaink vízszintje is számottevően csökkenhet, sőt némelyikük akár ki is száradhat, minősége leromolhat. A korábbi folyószabályozások nyomán elveszítettük árterületeink csaknem 90 százalékát. Jelenleg a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota, pedig a víz és a vizesélőhelyek az élet és a kultúra alapvető feltételei, különösen most, az éghajlatváltozás korában, amikor Magyarországra szárazodás vár, és a víz lesz a legnagyobb kincs.

Ahhoz, hogy továbbra is jó termést hozzanak talajaink, egészségesek legyenek erdeink, hogy ne apadjanak el tavaink és folyóink, új, a hagyományos tájgazdálkodásra épülő, de korszerű és fenntartható területhasználatra, erdő- és vízgazdálkodásra, a vizesélőhelyek természetvédelmi célú rekonstrukciójára volna szükség.

A kormány folyton a magyar vidék és mezőgazdaság sikereiről beszél, de nem vesz tudomást arról, hogy megfelelő szabályozás és támogatás nélkül a talajok termőképessége csak romlik. A klímaváltozáshoz igazodóan talajvédő, a sokféleségre építő gazdálkodásra volna szükség, tájfajtákkal, hozzáértő gazdákkal. Válságálló mezőgazdaságra van szükség.

De az agrárium bajai nem csak az éghajlatváltozással függenek össze. Ennél sokkal többről van szó. A jelenleg meghatározó, iparszerű mezőgazdasági termelés lerontja termőtalajaink termőképességét, vízgazdálkodását, és csak jelentős energia- és vegyszerhasználat mellett működik. Ez drága, szennyezi a környezetet és minket is. A túlzott vegyszerfelhasználás már most a beporzást végző fajok állományának kritikus csökkenését okozza. A természeti fajok és fajták kiválasztásakor még mindig hiányzik a helyi adottságok kellő figyelembevétele, holott génbankjaink gazdag tárházat adhatnak ehhez. A termesztéstechnológiát is át kell állítani a talajmegújító mezőgazdaság követelményei szerint, mert akkor sok kultúra öntözés, vegyszer és egyéb agrotechnika nélkül is megfelelő hozamot és minőséget biztosítana. S nem felejthetjük el  lásd például sertéspestis, madárinfluenza , hogy a változó körülmények miatt az állattenyésztés helyzetét is újra kell gondolnunk.

Lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy ökológiai alapokra kell helyezni a mezőgazdaságot, növelni a termelésbiztonságot és csökkenteni a kockázatot. Csak úgy lehet válságálló a magyar mezőgazdaság, ha a gazdálkodók kapnak erre ösztönzést és támogatást. Pedig a fenntarthatóságra nevelésen van a hangsúly; a tanításról a tanulásra helyeződik át. Az iskola beilleszkedik a tanuló társadalomba, kialakul a tudásmenedzsment. A fenntarthatóságra nevelés megfogalmazza a kulcskompetenciákat, esélyegyenlőséget biztosít, elősegíti a fenntarthatóságra nevelés helyi programjainak kidolgozását, új tanulásszervezési módszereket kezdeményez, segíti a források feltárását, új együttműködési formákat és érdekszövetségeket hoz létre, így az iskola is tanuló szervezetté válik, s átalakul az iskola és a helyi társadalom kapcsolata.

Félve, de határozottan teszem fel a kérdést: magát hazafiasnak, nemzetinek valló kormánynak mindezen mulasztását vajon hogyan ítélné meg a nagy magyar, Széchenyi István? Mert ő az idők szavára hallgatva saját erőforrásait sem kímélve jó döntéseket hozott. Azt gondolom, hogy az Orbán-kormány nem bírná ki az összehasonlítást, ahogyan a jelen és a jövő kihívásait sem tudja méltón felvállalni és megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)