Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az iménti hozzászólás végén voltak gondolatok, amikkel azonosulni tudtam, ugyanakkor igyekszem visszatérni a tartalmi, szakmai vitához, kevésbé politikai térre terelve ezt a rendkívül fontos kérdést.Nagyon örülök annak, sokadik felszólalóként a vitában, hogy valamennyi frakció felszólalója egyetértett abban, hogy most a legfontosabb feladat közvetlenül a járványügyi helyzet kezelése, az emberi élet védelme, illetve a kibontakozó gazdasági válság kapcsán azoknak az embereknek, azoknak a családoknak a megsegítése, akik bajba kerülnek, ugyanakkor mindenki aláhúzta azt, hogy ennek a vitának van létjogosultsága és fontos. Azt is főleg kormánypárti képviselők nehezményezték, hogy nem előbb került rá sor, amit kicsit cinikusnak tartok. Szeptemberben nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, illetve határozati javaslatot, és csak most kerülhetett a Ház elé, de most ne ezt nézzük. Azt gondolom, hogy örülünk neki, hogy erről a kérdésről tudunk vitatkozni.

Az nagyon igaz, és erre többen utaltak az előttem felszólalók között, hogy most azon túl, hogy küzdünk a járvánnyal és ennek a hatásaival, már most látnunk kell azt, hogy nem lehet cél, hogy oda, ahhoz a működési mechanizmushoz térjünk vissza, ami megfigyelhető volt az elmúlt hosszú-hosszú időszak alatt. Tehát nem lehet célja senkinek, hogy azt a gazdasági logikát, azt a gazdaságpolitikai szerkezetet próbáljuk rekonstruálni, ami sok tekintetben olyan szinten kiszolgáltatottá tette a társadalmat és a gazdaságot, aminek a gyengeségét és kiszolgáltatottságát egyébként most ez a tragikus járvány megmutatta.

Úgyhogy most egy vitát indítottunk el. Nem lefolytatunk itt ma egy vitát, hanem elindítottunk egy vitát. Én is ezzel szeretnék mindenképpen hozzájárulni, tehát reagálva kicsit az elmúlt évek kormányzására, reagálva az itt elhangzott felszólalásokra, megfogalmazott tervekre, szeretném ezt a vitát beindítani úgymond, hogy konkrétumokra reagálok, és arra próbálok majd fókuszálni, hogy mi az, amit most rosszul csinálunk, és mit kell azonnal más irányba fordítani annak érdekében, hogy esélyünk legyen egy fenntarthatóbb rendszer alapjaira újraépíteni a gazdaságot.

Nagyon örültem néhány felszólalásnak, és külön meg kell említenem Bencsik képviselő úr felszólalását, amit én majd tartalmában is kénytelen leszek bizonyos elemeiben szembeállítani a kormány elmúlt tízéves cselekvésével. Itt cselekvés és kimondott gondolatok, tervek ellentmondásba tudnak kerülni, és szembe kell majd állítanom a kormány képviselőjével is. De én nagyon fontosnak tartottam Bencsik képviselő úr utolsó gondolatát, miszerint bízik abban, hogy itt egy vitafolyamat végén megszülethet egy olyan törvény, ami, mondjuk, ha nem is minden elemében teljes konszenzust tartalmaz, de legalább körvonalaz egy olyan irányt, aminek a döntő többségében, legfontosabb elemei tekintetében egyetértünk. Nagyon boldog lennék, ha ennek a vitafolyamatnak a végére eljuthatnánk idáig. Ez szerintem óriási lépés lenne, és mindenképpen az elmúlt ciklusok legfontosabb fejleménye lenne, ha idáig el tudnánk jutni.

Nagyon fontos, hogy ebben a vitában, nemcsak a mai vitában, hanem a következő hetekben és ezt követően, ha esetleg más javaslatok is az Országgyűlés elé kerülnek, akkor megpróbáljunk odáig eljutni, hogy pontosan tisztázzuk azokat a kihívásokat, amikkel szembesülünk. A különböző felszólalók között még adott politikai oldalon belül is nagyon komoly  nem csak árnyalatnyi, nagyon komoly  eltérések vannak a helyzet értékelésében. És ahhoz, ha megoldásokat akarunk keresni, akkor a helyzetértékelést kell nagyon pontosan lefektetni, hogy tehát pontosan milyen kihívásokkal szembesülünk. Utána lehet vitatkozni a megoldásokon, de egyáltalán a célokig jussunk el, hogy mik a célok.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Földi László váltja fel.)

Látnunk kell, hogy milyen hibákat követett el nemcsak az elmúlt tíz évben a politika, hanem az elmúlt ciklusokban, mondjuk, a rendszerváltástól kezdve e tekintetben. Lehetne sorolni nagyon hosszan a jelenlegi kormánynak és az azt megelőző balliberális kormányoknak is a súlyos hibáit, ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy azonnali beavatkozásra van szükség, mert most is az Országgyűlés előtt vannak, illetve elindultak olyan projektek, amik gyakorlatilag az eszközeit, a lehetőségeit vennék el annak a zöldfordulatnak, aminek a fontosságáról egyébként mindenki beszél. Ezekről is szeretnék majd részletesebben szólni.

(14.00)

Nos, én egyetértek azokkal a megnyilvánulásokkal, hogy itt nem az a fontos, hogy milyen jelszavakat mondunk ki, milyen intézkedéseket hozunk, pontosabban hogy annak mi a címe, hanem hogy mi a tartalma. Itt valóban arra kell figyelni, hogy nem az a lényeg, hogy miről beszélünk, hanem az, hogy miként cselekszünk.

És akkor szeretnék rögtön a kormány részéről felszólaló Schanda Tamás államtitkár úrra reagálni. Ugye, itt egy kicsit talán cinikusnak tekinthető hozzászólást hallhattunk, hogy fejlődik az ellenzék, hogy itt van. Tekintsük ezt pozitív megnyilvánulásnak a kormány részéről, hogy mondjuk, ez sikeredett a legpozitívabb kijelentésnek az ellenzék felé. Én azt gondolom, hogy akkor ezt meghálálhatjuk egy hasonló összehasonlítással: fejlődik a kormány is, hogy már nem bolsevista trükknek tekinti az éghajlatváltozást, hanem elhangozhattak kormánypárti képviselőtől is olyan gondolatok, hogy bizony ez korunk egyik legnagyobb, a mi olvasatunkban a legnagyobb kihívása. Tehát ilyen szempontból nekem is hasonló dicséretet kell megfogalmaznom, ez egy viszonylag gyors változás, gyors pálfordulás, de nevezzük ezt most ebben a vitában fejlődésnek, amit be tudott mutatni a kormányoldal; ez mindenképpen előrelépés, amit szerettem volna megemlíteni.

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben dr. Lukács László György váltja fel.)

Nos, azt mindenképpen ki kell emelni ugyanakkor az előterjesztő államtitkár úr felszólalásából, hogy a problémák értelmezésében, a helyzet értékelésében még óriási távolság van, mondjuk, az LMP frakciója és a kormány olvasata között. Ugyan azt láttuk az elmúlt tíz évben, nem azt, amit mondanak, hanem hogy mit cselekedtek, hogy gyakorlatilag a környezetvédelmet egyfajta korlátozó tényezőnek tekintették a tekintetben, hogy voltak különböző, az önök szívének kedves beruházások, amelyek tekintetében gyakorlatilag önök eltakarították azt az intézményrendszert, a környezetvédelmi intézményrendszert, amire valószínű, hogy tehertételként tekintettek, és úgy gondolták, hogy ezt fel kell számolni. Én nagyon bízom benne, hogy ezzel a szemlélettel legalább tíz év ilyen irányú rombolás után szembemennek. Az elmúlt tíz évben azt tapasztaltuk, hogy önök nem védték meg a természeti kincseket, sőt ezzel ellentétes politikát csináltak, és nagyon sok esetben még piacosították is ezeket az alapvető, védendő nemzeti és természeti kincseket és értékeket, amelyeknek a birtoklása, a védelme alapvető nemzeti érdek, ha a jövőbe tekintünk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is látjuk, és erről már szó esett korábbi felszólalásokban, hogy fenntartható társadalmi működésről akkor beszélhetünk, ha kiegyensúlyozott lesz a területi fejlődés Magyarországon belül, és újra élettel töltjük meg a most leszakadó periférikus vidéki térségeket is. Hát, ezzel ellentétes nagyon sok olyan intézkedés, ami szintén most előttünk van, tehát konkrétan gyakorlati, politikai lépésekre is szükség lesz.

És ami az egyik legfontosabb kijelentése, és mondjuk úgy, legfájóbb kijelentése volt államtitkár úrnak, és akkor most itt nyilván nem államtitkár úrról van szó, hanem a kormány álláspontjáról, amivel nagyon nem értünk egyet, hogy önök azzal vádolták meg az ellenzéki javaslattevőket, hogy mi szembeállítjuk a gazdasági fejlődést az éghajlatváltozás kérdésével  ez nem igaz. Mi azt mondjuk, hogy a végeláthatatlan növekedést hajszoló gazdaságpolitika értelmezhetetlen egy olyan világban, amikor a természeti erőforrások korlátosak. Mi azt mondjuk, hogy nem a profitot kell hajtani, mi azt mondjuk, hogy nem a növekedés a megfelelő mércéje a gazdasági fejlődésnek, és ebben van önökkel egy nagyon-nagyon komoly vitánk. Önök egy színtiszta, vadliberális, neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak, és ezzel valóban óriási vitánk van; alapvető szemléletváltásra van szükség a gazdaságpolitikában, tehát gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra. Én azt gondolom, ha ebben a kérdésben nem sikerül dűlőre jutni, akkor nem fogunk tudni továbblépni érdemben ilyen kérdések megvitatása kapcsán.

És akkor most szeretnék itt a reakciók tekintetében visszatérni Bencsik képviselő úr felszólalására. Annak ellenére, hogy voltak pontok, amelyekkel nagyon-nagyon nem tudtam azonosulni, itt főleg az atomenergia felhasználása tekintetében, alapvetően fontosnak tartom kimondani, hogy egy kormánypárti képviselő itt döntően egy nagyon-nagyon sok tekintetben támogatható, pozitív jövőképet festett elénk, és kimondott olyan gondolatokat, amelyeket én, megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy a mai országgyűlési többség bármely képviselője itt, az Országgyűlés ülésén meg fog fogalmazni. Igen, valóban mondhatjuk, hogy kisebbségben van képviselő úr, és az is megfogalmazódott itt már, nem is tudom, melyik képviselőtársamtól, hogy a mai vitára a Fidesz nem állított vezérszónokot, mert Bencsik képviselő úr gyakorlatilag egy pozitív, egy nagyon-nagyon jó, pozitív, koherens hozzászólást tett, amely nagyon sok elemében tökéletes ellentmondásban van azzal, amit itt az elmúlt tíz évben a politikai cselekvés és döntéshozatal szintjén láttunk.

Nagyon fontos volt képviselő úr gondolataiban, hogy igen, ki kell mondani, hogy most az éghajlatváltozás jelenlegi üteme egy példátlan folyamat, és ebben óriási szerepe van az emberi tevékenységnek, a gazdaságnak. Nagyon-nagyon fontos gondolat volt szintén, hogy évtizedeink vannak csak, és lehet, hogy itt nem is lehet többes számban beszélni, annak érdekében, hogy ezt a hatást lassítani lehessen. Itt nem oly rég az Országgyűlésben még voltak olyan baloldali képviselők, akik arról beszéltek egy picit talán tévútra terelve ezt a kérdést, hogy meg kell állítani az éghajlatváltozást. Nagyon helyes volt a képviselő úr részéről, hogy arról beszélt, hogy meg kell próbálni mérsékelni és csökkenteni a hatásait. Hát, ne kergessünk illúziókat! Tehát nagyon-nagyon fontos, hogy ezt a kérdést reálisan ítéljük meg.

Nagyon-nagyon fontosnak tartottam a normális jóléti szolgáltatásokra, a túlzott fogyasztás, a túlfogyasztás elutasítására vonatkozó gondolatokat. Azt szintén ki szeretném emelni, hogy a technológia irányában jelenleg teljes a kiszolgáltatottság, pazarló kényszerfogyasztás folyik, és azzal is tökéletesen egyetértek, és ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés volt, hogy gyakorlatilag  most akár ha csak az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusáról beszélünk  valóban ezt rabul ejtették olyan erők, amelyeknek nem érdeke, hogy ezek az alapvető változások megtörténjenek. Nagyon sok vitát folytattunk már és folytatni is fogunk még az Európai Unió működéséről, de az világosan látszik, hogy az nagyon sok tekintetben hibás, hogy hatalmas világcégek lobbistáinak ezrei ejtették fogságba az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusát, és nagyon sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy valóban egy olyan működést tudjon felmutatni az európai integráció, az Európai Unió, amely az európai polgárok érdekeit teszi előtérbe, szemben, mondjuk, a nagyvállalati profitérdekekkel. Tehát e tekintetben is egyetértés van.

Szintén egy fontos gondolat volt az, amire már utaltam is, hogy egy egységes településrendszerben kell gondolkodnunk, tehát fenntartható akkor lesz az élet, akkor lesz a társadalom, akkor lesz a gazdaság Magyarországon, ha újra a különböző méretű települések megtalálják egymással azt a természetes kapcsolatot, ami alapján így, ahogy most látjuk, kialakult a településrendszer Magyarországon. És ennek szerintem nagyon komoly aspektusai vannak, és ez messze nem környezetvédelmi kérdés, ez egy gazdaságpolitikai, területfejlesztési kérdés.

És akkor rátérve a konkrétumokra, rohamosan fogy az idő: gazdaságpolitikai fordulat, gazdaságpolitikai változás. Erről nem szeretnék nagyon sokat beszélni, mert én azt gondolom, egy picit kevés most erre az idő, de amit láttunk a kormánytól, az nem volt más, mint egy liberális, a multicégek profitérdekeit szolgai módon kiszolgáló politika. Itt sorra kötötték a stratégiai megállapodásokat a multinacionális cégekkel, támadást indítottak a felsőoktatás ellen, és képesek voltak olyan helyzetbe hozni Magyarországot, hogy leépül a tudományos szektor, leépül a felsőoktatás, leépül a teljes oktatási ágazat. Nagyok sokan elmentek ebből az országból kiművelt emberfők, tehetséges fiatalok, keresve a boldogulást, és Magyarországból egy összeszerelő üzemet akartak csinálni, mert úgy gondolták, hogy rövid távon, ameddig önök gondolkodni képesek, a politikai érdekeiket ez szolgálja, nem egy hosszú távú gondolkodás. Ennek a nehézségei most vissza fognak ütni, tisztelt államtitkár úr.

Tehát azért mondom, hogy alapvetően egy teljesen más gazdaságpolitikát kell képviselni, látni kell és érezni kell a XXI. század kihívásait, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk, és milyen módon tud erre felkészülni egy ország. És mi azt mondjuk, hogy alapvetően a tudásra, a jól képzett fiatalokra, a jól képzett szakemberekre kell alapozni ezt a gazdaságpolitikát, a magas hozzáadott értékű termékekre, arra kell felkészülni, hogy a lehető legszélesebb mértékben megvalósítsuk az önellátást. A legfontosabb javakat, termékeket meg kell próbálni hazai szinten vagy legalábbis regionális együttműködésben előállítani, nem távoli kontinensekről ideszállítani a tömegtermékeket, illetve a jól képzett magyar munkaerőt rákényszerítve az elvándorlásra, itt az összeszerelő üzemeknek a minimális hozzáadott értékű és óriási energiaigényű gazdaságpolitikájára építeni. Tehát itt van egy óriási különbség.

Én azt mondom, államtitkár úr, és nem személyesen önnel van problémám, ezt szeretném hangsúlyozni, hanem a mai, Orbán Viktor által vezetett kormány színtiszta örököse az SZDSZ-nek, a szabad demokratáknak, amelynek egykor, mondhatjuk, hogy az ifjúsági tagozata volt (Koncz Ferenc: Ejnye-ejnye!), és ilyen módon Orbán Viktor hű maradt ahhoz, hogy a Liberális Internacionálé alelnöke volt, hiszen beszélhet retorikusan nemzeti módon, de nézzük meg, hogy mit tesz, nézzük meg, hogy a politikájának mi a hatása, és a politikájának sajnos olyan hatása van, amire mondjuk, Kóka János is büszke lehetne. (Z. Kárpát Dániel: Sajnos, igen!)

Nos, akkor nézzük meg a konkrétumokat, amelyekről önök beszéltek! Ugye, nagyon-nagyon fontos kérdés az energia, az energiapolitika kérdése, és azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol a legkomolyabb vitáink lesznek önökkel. Mielőtt még rátérnék az atomenergiával kapcsolatban Aradszki képviselő úrtól is elhangzott gondolatokra, önök nem beszéltek, kerülték az energiahatékonyság kérdését. Tehát itt az alapvető feladat az energiaellátás mellett az, hogy törekedjünk egy olyan gazdaságszerkezet kialakítására, hogy kevesebb energia felhasználására legyen szükség a gazdaság működéséhez, fűtéséhez, és a többi.

(14.10)

Erről nagyon keveset beszéltek, holott ebben óriási gazdaságfejlesztési potenciál lenne, ha olyan lehetőségeket hoznának létre épületszigeteléssel, különböző épületgépészeti eszközök gyártásával, tehát az energiafelhasználás csökkentésére vonatkozó gazdasági ágazat támogatásával rengeteg munkahelyet lehetne teremteni. És valóban ezek zöldmunkahelyek lennének, és ez lenne az első lépés, ha az energiapolitikáról beszélünk, hogy hogyan tudunk egy olyan fordulatot végrehajtani, hogy kevesebb energia felhasználására legyen szükség.

Akkor itt rátérhetünk rögtön az atomenergia használatára. Önök elkészítettek egy klímastratégiát, beterjesztették az Országgyűlés elé, és sajnos azt kell mondanunk, bizonyos problémafelvetések kapcsán mondhatjuk ezt előrelépésnek, bizonyos megfogalmazott retorikai elemek tekintetében egyetértésünket is kifejezhetjük, de alapvetően ez a klímastratégia, úgy látjuk, azt hivatott szolgálni, hogy ezzel próbálják legitimálni a Paks II.-gigaprojektet. Ugyanakkor mi ezzel semmilyen módon nem értünk egyet, és lehet, hogy vitába kell majd szállnunk ellenzéki frakciókkal is Paks kapcsán.

Ugye, emlékszünk még arra, hogy Paks II. kapcsán a szerződést önök 2014-ben kötötték meg olyan módon, ahogy megkötötték, de 2009-ben volt az előképe ennek a döntésnek, és 2009-ben még balliberális kormányok vezették az országot, és mondhatjuk, hogy egy nagykoalíciós döntés volt 2009-ben a paksi bővítés elindítása kapcsán. Ugye, akkor még sem az LMP, sem a Jobbik nem volt még tagja a magyar Országgyűlésnek. Tehát én azt gondolom, hogy itt sokkal messzebb kell mennünk annál, mint hogy egy jelenleg fennálló kormánypárti és ellenzéki ellentétet keressünk, hogy ezzel alátámasztható lenne ez. Tehát mi azt mondjuk, hogy az atomenergia fetisizálása és erőltetése helyett egy fenntartható energiamixet kell létrehozni, alapvetően a megújuló energiákra kellene alapozni és olyan rugalmas hálózatokra, amelyekkel az ellátásbiztonságot meg lehet oldani.

Az atomenergia és konkrétan a paksi bővítés kapcsán önök nagyon sok érvet megfogalmaztak, de ha ezeket végigvesszük, amire most nyilvánvalóan nem lesz idő, akkor láthatjuk, hogy ezek többsége azóta már tévedésnek vagy egyszerűen hazugságnak bizonyult. Tehát nem igaz, hogy az atomenergia olcsó lenne, nem igaz, hogy kiszámítható és biztonságos az atomenergia, és nem igaz, hogy az atomenergia zöld, és ezt, képviselőtársaim, majd bizonyítani is fogom, és őszintén remélem, hogy a vita során erről konkrétan párbeszéd jellegű vitát felépítve tudunk beszélni.

Most alapesetben 4000 milliárdra teszik a paksi bővítés költségeit, ha az akkori terveket nézzük, ugyanakkor ebbe a költségbe nem számolták bele a majdani leszerelés költségét, nem számolták bele a nukleáris hulladékok kezelésének költségét, nem tudjuk pontosan, hogy milyen műszaki elemekkel számolnak, mert azt tudjuk, hogy óriási késésekkel tudták az oroszok leszállítani a terveket, és úgy tudom, hogy a mai napig nem készült el a teljes engedélyezési dokumentáció. Nem tudjuk, hogy számolnake hűtőtornyokkal, hűtőtavakkal, de azt tudjuk, hogy ha ez a beruházás megvalósul, akkor óriási fejlesztéseket kell végrehajtani a magyar villamos hálózatban, ami szintén százmilliárdokban mérhető. És ha az összes ilyen költséget mellé tesszük, akkor egy hatalmas, sokkal nagyobb összeg fog kijönni, tehát itt 5000 milliárd forintról minimum beszélhetnénk, de a 6500-7000 milliárd forint sem irreális.

Ha megnézzük, hogy milyen egyéb költségekkel számol, akkor látszik, hogy egyáltalán nem lesz olcsó az atomenergia, sőt rettenetesen drága lesz, és ez nagyon sok pénzbe fog kerülni, nagyon sok lemondást fog a magyar lakosság részéről igényelni. Tehát mi azt mondjuk, hogy a paksi projektet nem halasztgatni kell, hanem le kell állítani, és ezt a hatalmas nagy összeget egy fenntartható energiastratégia megalapozására kellene fordítani.

Elhangzottak olyan érvek önöktől, hogy az atomenergia zöld lenne. Na most, ha közvetlenül csak a kibocsátást tekintjük, a teljes életciklust és minden egyéb kapcsolódó tevékenységet, akkor nem zöldebb, mint a megújuló energia, ez teljesen világos, azt gondolom, nem érdemes ezzel kapcsolatban vitát nyitni, de ha más aspektusokat is megnézünk, és a nukleáris energia biztonságára vonatkozó kérdéseket egy pillanatra félretesszük, akkor a fűtőanyagok előállítása tekintetében érdemes egy kitérőt tenni. Én magam pécsi vagyok, és aki Pécsett, Baranyában vagy Pécs környékén él, az pontosan tudja, hogy milyen brutális környezetpusztító iparág az uránbányászat. Ott volt Magyarországon uránbányászat egy viszonylag rövid ideig, nyilván politikai okokból, soha nem volt reális, nyilván ennek katonai okai voltak, egészen elképesztő volt az a környezetpusztítás, amely a mai napig látható. És alá kell húznom, tisztelt képviselőtársaim, mert erről keveset beszélünk, és talán önök máshol élnek, nem tudják, hogy ez soha helyre nem állítható környezetpusztítást okozott. Eddig 30 milliárd forintba került a magyar adófizetőknek a rekultiváció tevékenysége, de ezt a folyamatot soha nem lehet leállítani. Én azt javaslom mindenkinek, hogy tegyen egy látogatást azon a környéken, és ugyan ránézésre ezeknek a nyomoknak már csak egy részét fogja látni, de azt gondolom, ott lehet szembesülni azzal, hogy az atomenergia felhasználása semmiképpen nem tekinthető zöldenergiának.

Ha azt tekintjük, hogy milyen szintű biztonsági intézkedéseket igényel az atomenergia használata, akkor azt is nagyon-nagyon egyszerűen ki lehet számolni, hogy ez is óriási költségnövekményt jelent majd a nukleáris energia ellen. Tehát ez is a nukleáris energia ellen szól.

Önök szintén érvelnek amellett, hogy ez az oroszoktól való energiafüggőségünket csökkenti. Ez nyilvánvaló tévedés, nyilván a beruházás finanszírozása tekintetében, a kivitelezés, a technológia tekintetében, a fűtőelemek megszerzése tekintetében is, minden szempontból növeli a kitettségünket, növeli a függőségünket Oroszországtól.

Paks II. kapcsán azt is elmondhatjuk, hogy ez nem illeszthető egy rendszerbe  már csak a logikája alapján sem  a megújuló energiákkal, tehát az semmiképpen nem jó, és ez lehetetlenné teszi, ha valóban egy fenntartható energiapolitikát, energiarendszert akarunk létrehozni.

Hogy mennyire kiszámítható és mennyire biztonságos az atomenergia, javaslom ezt a vitát rövidre zárni azzal, ha megnézzük, hogy az elmúlt években hány ilyen-olyan meghibásodás, probléma, leállás volt a jelenlegi Paksi Atomerőmű kapcsán. Meglepően nagy számot fognak kapni  én készültem egyébként adatokkal, ha szükségük van rá a vitában, én nagyon szívesen ismertetem , hogy hányszor került sor olyan előre nem látott leállásra, ami semmiképpen nem amelletti érv, hogy az atomenergia kiszámítható lenne. A nukleáris baleset szerencsére ritka, láttunk erre történelmi tragédiákat, de azt tudjuk, ha megtörténik, annak egészen beláthatatlan következményei vannak. Erre figyelni kell, és ezért a nukleáris energia felhasználásával kapcsolatban a biztonság óriási költségeket emészt fel.

De beszélnünk kell arról is, hogyha atomenergiáról beszélünk, hogy mi lesz annak a kifutása. Tehát ha a teljes életciklust tekintjük, és felelősen gondolkodunk  én azt gondolom, hogy ez minimálisan elvárható mindannyiunk részéről , akkor végig kell gondolni, hogy mi fog történni adott esetben a lejárt üzemidejű atomerőművekkel, és mi fog történni a kiégett fűtőelemekkel, mit fogunk ezekkel csinálni. Jelenleg elfogadott szakmai konszenzus, amit egyébként rögzített a magyar Országgyűlés is egy döntésében, hogy végleges mélygeológiai tárolóban kell elhelyezni a nukleáris fűtőelemeket. De nem tudom, azt tudják-e, képviselőtársaim, hogy erre a világon sehol nincs végleges megoldás, tehát sem a technológia nem létezik, a csomagoláslezárási technológiát nem tudták sehol minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy létezik ez a technológia, nincs meg rá a finanszírozási modell, és nincs meg rá a megfelelő helyszínválasztásnak sem az eljárása, ezért a világon sehol nincs végleges, nagy aktivitású nukleáris hulladékok tárolására szolgáló objektum. Erről a mai napon a következő napirendi pontnál részletes vitát fogunk folytatni. Tehát az önmagában is egy rendkívül súlyos és felelőtlen politika, hogyha egy olyan technológiába fektetnek be őrületesen sok pénzt, amelynek nincs megoldása, amelynek egy fontos elemére, a végleges leszerelésre és a nukleáris hulladékok biztonságos tárolására nincs megoldás. Itt Magyarországon Pécs közelében, Boda térségében folynak kutatások ezzel kapcsolatban, és az nagyon világossá vált, hogy az az elképzelés is, hogy egy nagyvárosi agglomeráció közelében akarnak egy ilyen objektumot létrehozni, az sem megalapozott, és ezzel kapcsolatban is önöknek szüksége lesz, hogy felülvizsgálják az eddigi döntéseiket és az eddigi politikájukat.

Ennyit hirtelen az atomenergiáról. És azt tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban bejelentett, járványügyi, gazdaságpolitikai intézkedések kapcsán bejelentett átcsoportosításnak persze örültünk, hogy talán egy 30 milliárdos összeget a paksi tőkeemelésből átcsoportosítanak a gazdaságvédelmi akciótervbe, de ezt még kevésnek találjuk. Paks II. kapcsán az idei költségvetésben 92 milliárd forint szerepel, mi azt javasoljuk, hogy ezt a teljes összeget fordítsák a nehéz helyzetbe került magyar családok, magyar emberek támogatására. Én azt gondolom, abban nem lehet vita, hogy ez most a legfontosabb, és ez egy rendkívül fontos lépés lenne.

Egy kis ugrással: itt hallottam még kormánypárti képviselőtársaimtól olyan kijelentéseket, hogy a rezsicsökkentés eredményeit meg kell védeni, hallottam olyat, hogy a tiszta víz nemzeti kincs. Utóbbival egyetértek, az előbbit mindenképpen falsnak és álszent gondolatnak tartom.

Mi történt itt a vízkincs védelme tekintetében és a vízügy védelme tekintetében az elmúlt tíz év alatt? És ne legyünk igazságtalanok, a 2010 előtti időszakban ugyanez volt megfigyelhető. Tehát önök gyakorlatilag a legfontosabb kincsünk, az ivóvíz tekintetében egy rendkívül felelőtlen, romboló politikát folytattak, hasonlóképpen elődeikhez. Gyakorlatilag odáig jutottunk el, hogy a teljes vízügyi ágazat Magyarországon az összeomlás szélére került, és az elmúlt időszakban is tapasztalhattuk, hogy ezt még egy ilyen rendkívül súlyos helyzetben, egy járványügyi helyzetben, egy gazdasági válság kibontakozásának időszakában sem hajlandó a kormány meghallani. Ugye, a 2010 utáni időszakról beszélünk, azóta megduplázódott a meghibásodások száma.

(14.20)

20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítéssel rendelkező vízrendszerek száma. Körülbelül 30 százalék a hálózati veszteség, tehát a megtermelt ivóvíz 30 százaléka a rossz minőségű hálózat miatt egyszerűen elfolyik a rendszerből  ez teljes mértékben elfogadhatatlan. A különböző becslések 1500 és 3000 milliárd forint közé teszik azt a hatalmas összeget, ami 15 éves távlatban hiányzik ahhoz, hogy a megfelelő karbantartási, pótlási munkákat el lehessen végezni ahhoz, hogy az alapvető infrastruktúra, az ivóvízellátás és a szennyvizek elvezetése és megfelelő kezelése megvalósuljon. És ha a szennyvizek kezelése nem valósul meg, akkor egyértelmű következménye lesz, hogy a vízbázisok sérülni fognak, adott esetben menthetetlenül, ez pedig szintén azzal az állításukkal ellentétes, hogy a tiszta víz nemzeti kincs. Igen, csak meg is kéne védeni ezt a nemzeti kincset, nemcsak magunkra, hanem a jövő generációkra, gyermekeink jövőjére gondolva is. És ehhez képest tapasztalhattuk azt, hogy az elmúlt napokban a Magyar Víziközmű Szövetség a kormánytól kért segítséget, miszerint hozzon olyan intézkedést a magyar kormány, hogy a többnyire önkormányzatok tulajdonában, fenntartásában működő vízszolgáltató cégek kapjanak haladékot a közműadó kifizetése kapcsán, mert már amúgy is óriási működési problémákkal szembesülnek  hát, sajnos süket fülekre talált ez az igény is. Ha egy kicsit továbbgondolják a képviselőtársaim, hogy milyen következménye lehet ennek, ha elnehezedik a működése a víziközműcégeknek, annak valóban beláthatatlan következményei lesznek  én azt gondolom, hogy ezt senki nem vállalhatja fel.

De hasonlóan beszéltek már röviden a képviselőtársaim a vízkormányzásnak, vízgazdálkodásnak, felelős vízgazdálkodásnak a kérdéséről, ennek a fontosságáról és az ebben rejlő, egyébként nagyon-nagyon komoly gazdaságpolitikai lehetőségekről is.

És valóban szó esett már a kiegyensúlyozott településrendszerről, a vidéki térségekről, a kistelepülések működéséről. És ha megnézzük, hogy milyen módon vannak kitéve, kiszolgáltatva ezek a kistelepülések az éghajlatváltozás hatásainak, akkor ismét csak azt mondhatjuk, hogy ezek azok az intézkedések, amelyek nem egy hosszú távú gondolkodás, hanem egy azonnali, gyors politikai cselekvést, döntéshozatalt igényelnének.

Látjuk azt, és ezt mindannyian tapasztalhatjuk, akár városban élünk, akár kistelepülésen, vidéken, hogy az éghajlatváltozás milyen extrém hatásokkal mutatkozik meg. Tehát olyan időjárási anomáliákat látunk, amelyek, mondjuk, korábban százévente egyszer fordultak elő, most pedig kétévente tapasztaljuk őket. És egyik napról a másikra érkezhetnek egészen brutális viharok, olyan környezeti katasztrófák, amelyekkel kapcsolatban nincsenek felkészülve főleg a kistelepülések. Mi ezzel kapcsolatban is tettünk már indítványt, hogy készüljön jogalkotás arra vonatkozóan, hogy kapjanak segítséget ezek a kistelepülések, egyrészt egy szakmai felkészülésre legyen nekik valamiféle szakmai háttér, illetve legyen olyan költségvetési forrás, ami megadja a lehetőséget nekik, hogy ilyen esetben tudjanak azonnal intézkedni és tudjanak mihez nyúlni. De hozzáteszem, hogy az ilyen események, például a villámárvizek kapcsán a megfelelő infrastruktúra, mondjuk, vízelvezető árkok megépítése tekintetében is azonnali átszabályozásra lenne szükség, hiszen rengeteg olyan műszaki szabvány van, ami nem is tudja kezelni ezeket az éghajlati változásokat. Tehát mondhatjuk, hogy még ha rendelkezésre is állnak pályázati források, amikről tudjuk, hogy nagyon nehézkesek, nagyon bürokratikusak, akkor is sok esetben képtelenség ezeknek a feladatoknak megfelelni, és ez nagyon-nagyon komoly kockázatokat hordoz.

Már alig-alig lesz időm ebben a szűk 30 percben beszélni egy szintén fontos területről, amit említettek a képviselőtársaim, ez pedig a közlekedés, a közlekedéspolitikának a kérdése. És most szintén nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy a jelenlegi kormányt támadjam és kritizáljam, mert ugyanezeket a kritikákat szinte automatikusan a 2010 előtti kormányokra is érvényesíteni lehet, de tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hol van a hosszú-hosszú évek óta ígért közlekedési stratégia? Hol van a nemzeti buszgyártás? Hol van egy olyanfajta közlekedési hálózatnak, közlekedési rendszernek a kialakítása, ami valóban a közösségi közlekedést preferálná az egyéni közlekedéssel szemben? Ennek sajnos a nyomait se látjuk. Azt látjuk, hogy ilyen-olyan-amolyan átszervezéseket hajtottak végre a közösségi közlekedést ellátó cégek kapcsán, de ezek nem vittek közelebb egy fenntartható közösségi közlekedési rendszer kialakításához. Az teljesen egyértelmű, hogy itt is megvan az azonnali cselekvésnek a menetrendje, és hozzáteszem: néhány évvel ezelőtt, amikor ellenzéki frakciókkal közösen  akkor én még ebben szakértőként vettem részt  kidolgoztunk egy közlekedésstratégiára vonatkozó javaslatot, még egy  most nem mondom név szerint, nem akarok neki bajt okozni , az önök soraiban ülő kormánypárti politikus is azt mondta, hogy ezzel tökéletesen egyetért, csak neki nincs meg a politikai hatalma ahhoz, hogy ezt érvényesítse. Tehát ott van egyébként a szakmai szervezetekkel egyeztetve egy közlekedési stratégia évek óta önök előtt, önök ennek a megvalósítását sajnos elmulasztották. És azt is láthatjuk, hogy milyen állapotban van a közösségi közlekedésnek a buszparkja, a buszállomány, és hogy e tekintetben sem tesznek a közelgő kihívásoknak megfelelő lépéseket. És azzal pedig szerintem Aradszki képviselő úr alá is húzta, hogy egyetért, hogy a közlekedés a második legnagyobb károsanyag-kibocsátó, tehát e tekintetben szintén óriási a fontossága az azonnali és gyors politikai cselekvésnek.

Látva, hogy rohamosan közeledik a felszólalásom idejének a vége, arra szeretném még felhívni a figyelmet egyelőre, képviselőtársaim, hogy vannak konkrétan a járványügyi helyzettel kapcsolatosan azonnali megteendő intézkedések is. Erről majd később fogunk vitatkozni, például az avarégetésről is szó volt, ami a légszennyezettségnek egy nagyon komoly összetevője, ezeket nem 2021-ben kellene, képviselőtársaim, életbe léptetni, hanem azonnali lépéseket, azonnali intézkedéseket kell annak érdekében foganatosítani, hogy a légszennyezettséget csökkenteni lehessen. Pontosan tudjuk azt, hogy a járványügyi helyzetben a légszennyezettség nagyon erőteljesen megnöveli a kockázatát a veszélyes szövődményeknek. Tehát ebben a helyzetben végig kell gondolnunk, hogy mi az az alapvető irány és mi az az alapvető stratégiaváltás, amivel újra kell terveznünk mindannyiunknak az életét globális szinten a járvány elmúltával, de vannak itt olyan nagyon-nagyon fontos intézkedések, amelyeknek a meghozatalával napokat sem lehet késlekedni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)