Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Földtörténeti léptékű változás zajlik ezekben az évtizedekben, volt már ilyen a földtörténet során, és nekem is volt módomban azokkal a tanulmányokkal találkozni és szembesülni, amelyeket volt kollégáim készítettek a Magyar Állami Földtani Intézeten és Geofizikai Intézeten belül, amely intézet jelenleg integrált formában az alapkutatási és alkalmazott kutatási feladatokat, illetve a természeti erőforrásainkkal való készletezési feladatokat egységes keretrendszerben végzi, amely intézet helyet biztosít a Nemzeti Alkalmazkodási Központnak, amely 2012-ben azzal a céllal jött létre, hogy az éghajlatváltozáshoz és más globális folyamatokhoz kapcsolódó kutatási feladatokat elvégezze annak érdekében, hogy segítse mind központi, mind helyi szinten a kormányzati feladatokat ellátó intézményeket, segítse a gazdaság szereplőit, és segítse az állampolgárokat is azoknak a nagy, nemzeti szintű, térségi szintű vagy éppen magánéleti léptékű stratégiai döntéseknek a meghozatalában, amelyek a későbbiekben cselekvésekké is átalakíthatók, hogy ehhez a földtörténeti léptékű változáshoz legalább alapszinten alkalmazkodni lehessen. Sokan azt mondják, hogy kizárólag az emberi tevékenységnek köszönhető ez a változás. Tudnunk kell, hogy itt csak a léptékben van különbség a korábbi éghajlat-módosulások és a jelenlegi éghajlatváltozás között. De ez nagyon fontos az emberi populációra és az emberi társadalomra való tekintettel, hiszen korábban tízezer évek kellett hogy elteljenek annak érdekében vagy a természet működési rendjében, hogy 2-3-4 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésre sor kerüljön. És ez a hosszú időperiódus lehetőséget biztosított az akkori élővilág számára, a különböző fajok számára, hogy többé-kevésbé alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez, és az alkalmazkodóképességüknek köszönhetően megmaradjanak vagy éppen globálisan elpusztuljanak. Szoktuk ezt a mi szakmai környezetünkben úgy is megfogalmazni, hogy a kevésbé alkalmazkodóképesekből teremtődtek meg azok a fosszilis készletek, amelyeket az elmúlt 150-200 esztendőben az iparosodás utáni társadalmi és gazdasági keretrendszer elhasznált, ami jelentős mértékben hozzájárult azokhoz a kedvezőtlen változásokhoz, amelyeknek jelenleg nemcsak tanúi, hanem elszenvedői vagyunk.

Tehát egy olyan természetes folyamattal állunk szemben, amelyre mi, az emberi populáció a saját magatartásunkkal, a természeti környezetből történő, szinte teljes egészében megvalósuló kiszakítottságunkkal hozzájárultunk. Az emberi tevékenység nélkül ilyen mértékű éghajlat-módosulásra és felmelegedésre nem lett volna lehetőség, nem következett volna be. Ez egy nagyon fontos alapvetés, amit mindannyiunknak látni kell, és a különböző tudományágakban és a különböző hitvilágokban élők, akár kutatói tevékenységet folytatók, fizikusok vagy éppen biológusok, ökológusok, földtörténettel foglalkozók közötti viták egységes platformra történő hozatala szempontjából is egy lényeges alapvetés, hogy az éghajlat-módosulás egy természetes folyamat, amelyet az emberi tevékenység jelentős mértékben felgyorsított.

Látnunk kell, hogy a korábbi földtörténeti időszakokban sem sikerült minden fajnak az alkalmazkodás, akkor sem, ha tízezer éve volt erre. Most, úgy tűnik, évtizedeink vannak arra, hogy alkalmazkodjunk, és nem azt mondom, hogy megfordítsuk ezt a tendenciát, de legalább lassítsunk ennek a földtörténeti léptékű változásnak a mértékén annak érdekében, hogy nemzedékeken keresztül átívelő életmódváltozásból fakadó gazdaság- és társadalomszervezéssel vissza lehessen térni abba a mederbe, amely lehetőséget biztosít a normális, minőségi és alapvető  azt mondhatjuk , emberi jóléti szolgáltatásokat nyújtó természeti, társadalmi és gazdasági berendezkedésre.

A természeti rendszer, maga a természetierőforrás-rendszer egységes egészet alkot, annak mi egy töredékrészét lakjuk be és tartjuk az irányításunk alatt, legalábbis ebben hiszünk mi, emberek, az emberek közössége, de mi csak egy alrendszere vagyunk ennek a természetierőforrás-rendszernek, és ezen alrendszeren belül is csak egy alrendszerecske az a gazdaság, amely alapvetően határozza meg mindannyiunknak a létfeltételeit, gondolkodását, értékrendjének az alakulását. A gazdaság alapvetően a reális emberi igények kielégítését kellene hogy szolgálja. Ma azt látjuk, hogy nem a gazdaság van az emberért, hanem leginkább az ember van a gazdaságért. Ahogy azt Lányi András barátom szokta mondani: a legnagyobb problémánk az, hogy összetévesztettük a mennyiséget a minőséggel. Tehát csak mennyiségi növekedésben gondolkodunk, a fejlődés az, ha valami növekszik, gyarapszik, nagyobb lesz, és azt nem tartjuk értéknek, ha valami tartalmasabb lesz, szebb lesz, esztétikusabb lesz, vagy éppen erkölcsi oldalról nézve sokkal erőteljesebb, az emberi bizalom, együttműködés és szolidaritás szempontjából sokkal, de sokkal hasznosabb lesz, mint maga a gazdasági növekedés.

(12.20)

Ez nagyon lényeges dolog, mert ez rámutat arra, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben csak akkor lehet hatékony fellépés a klímaváltozás mértékének lassítása érdekében és a kedvezőtlen hatásokhoz történő alkalmazkodás érdekében, hogyha ezen a keretrendszeren tudunk változtatni. Ha rögzítenünk kellene, hogy mi az a három dolog, ami jelentős mértékben megváltozott az elmúlt 80-100 esztendőben, az az, hogy a tudomány ismeretté silányult, a cselekvőképességünk technológiai szolgáltatásokra korlátozódott. Tehát ha nincs a kezünkben technológia, akkor végünk van, és összedől a világ.

Tessék csak arra gondolni, hogy ha tartós áramszünet van egy otthonban, akkor hogyan változik meg az életünk, vagy ha lemerül az akkumulátor a telefonunkban vagy a laptopunkban, akkor kétségbeesünk, és azt gondoljuk, hogy elérkezett a világvége, és teljesen lebénulunk. Tehát a technológiák irányába egy teljes kiszolgáltatottságot mutatunk, így építettük fel az életünket, a társadalmunkat és a gazdaságunkat, amely azzal egyenértékű, hogy kiszakítottuk magunkat a természetes környezetünkből és a tudás, az az egységes, holisztikus tudás egy ismeretté csökevényesedett, és hozzátesszük azt is, hogy a jóléti társadalomról való gondolkodásunk a pazarló és irányított kényszerfogyasztással egyenértékű  tehát még egyszer, pazarló és irányított kényszerfogyasztásról beszélek , hiszen soha nem volt még olyan időszak az emberiség történetében, amely a fegyveres, információs és pénzügyi hatalom ilyen mértékű koncentrációját vonta volna maga után, és amely fegyveres, pénzügyi és információs hatalom ilyen mértékben tartotta volna kezében az elektronikus tudatipart, amely tudatiparon keresztül elsődleges szándék az, hogy a tájékozatlanságot, nagy tömegek tájékozatlanságát fenntartsa.

Ez egy újabb peremfeltétel, amin érdemes elgondolkodni, hogy mikor lesz ebben változás, és kik az érdekeltek ebben. Lehet mutogatni fölfelé, bármerre lehet. Addig például, amíg az Európai Unió legfelsőbb döntéshozó testületei is ebben a keretrendszerben gondolkodva alkotják meg a klímaváltozásra vonatkozó különböző javaslataikat vagy akár kötelező direktíváikat, amelyeket át kell ültetni a nemzeti joggyakorlatokba, akkor érdemi változás nem fog történni, mert az ő mozgásterüket is jelentős mértékben behatárolja ez az általam említett fegyveres, információs, pénzügyi hatalmi koncentráció és az arra ráépülő vagy az annak a kezében működő elektronikus tudatipar.

Ha lesz változás, az egy észrevétlen változás lesz. Minden ilyen jelentős változás észrevétlenül történik meg, és az észrevétlenség a zárványokból, a belső zárványokból indul el, olyan személyektől, olyan közösségektől, amelyek képesek a tudást és az ismeretet megkülönböztetni, és képesek a valós tudás alapján valós cselekvőképességgel valós jóléti társadalmat és közösséget építeni. Vannak erre példák Magyarországon. Vannak olyan kisközösségek, kistelepülések, amelyek önellátók, megszervezik a saját életüket. Időközönként a törvény és törvénytelenség határán mozogva, a palánkon ülve hol erre, hol arra teszik le a lábukat annak érdekében, hogy észszerűen, az egészséges életösztön és a józan ész által vezérelve biztosítsák az ott élők tényleges jólétét, amiben nemcsak a mennyiségi növekedés található meg, hanem megvan a minőségi változás, a minőségi javulás, tehát a pozitív irányú változás, amely az egymásba vetett bizalomban, a megértésben, a szolidaritásban, a helyi közösségi és a nemzeti minimum kölcsönös elfogadásában ölt testet.

Végtelenül fontos, hogy ezt is rögzítsük, hogy nemcsak a személyes, hanem a helyi közösségi, a nagyobb közösségi települések közötti hálózati együttműködésben megnyilvánuló szolidaritás és a nemzeti szolidaritás, egyetértés is alapvető kérdésekben meglegyen. Ha ez megvan, akkor értelemszerűen el tudják indítani a változást. Ezeket helyi hősöknek is nevezhetjük, prófétáknak. Ugye, a próféták nem itt vannak, nem mi vagyunk azok, akik itt beszélünk, és hangosabban, egymásnál is hangosabban akarunk itt klímaváltozásról és veszélyhelyzetről beszélni, hanem helyben vannak meg ezek a derék emberek. Az ő jó gyakorlatukat kell figyelemmel kísérni, és ezek a jó gyakorlatok azok, amelyek megtalálják egymás irányába az együttműködést a szívek és a mindennapi cselekedetek tekintetében. Tehát a szemlélet formálása a jó gyakorlatok által egy nagyon fontos dolog.

Mindezeket azért mondom, mert az elmúlt húsz esztendőben volt alkalmam arra, hogy számos ilyen kutatásszervezői feladatot elvégezzek. A vidéki kistelepülési életviszonyokat kutató falukutató mozgalom a mi védernyőnk alatt működött az elmúlt két évtizedben. Nagyon sok jó gyakorlatot sikerült ebből átmenteni és közkinccsé tenni, akár a helyi élelmezésellátás, a vízbiztonság vagy a demográfiai stabilizáció, a kritikus infrastruktúrák, helyi infrastruktúrák bevizsgálása és azok feljavítása terén. Ha ezeket kicsiben meg lehet csinálni, akkor ezeket nagyban is meg lehet csinálni.

Fiatalok voltunk még akkor, amikor a kétezres évek első felében a Bundeswehr jövőkutató intézetével volt módunk egy rövid együttműködésre, és láttuk azokat a forgatókönyveket, amelyeket nemcsak vizionáltak, hanem amelyeket papírra vetettek, megfontoltak, hogy milyen változások fognak jelentkezni az éghajlatváltozásból, az éghajlatváltozás következtében átalakított geopolitikai viszonyokból, migrációs nyomásból, a kulturális sokszínűség elvegyüléséből, milyen kihívások fognak majd jelentkezni Európa és Németország életében. Akkor döntöttünk úgy a kollégáimmal, hogy egy életünk, egy halálunk, próbáljuk meg mi is ezt az értékelési keretrendszert összerakni. A Földtani Intézetben a Nemzeti Alkalmazkodási Központon belül ez a nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszer lett az, amely erre jó lehetőséget biztosít, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy mind az élelmezésbiztonság, a vízbiztonság, a demográfiai stabilizáció és a kritikus infrastruktúrák vizsgálata szükséges beavatkozásokkal történő megerősítése modellezhetővé váljon. Ezeket a javaslatokat mind a kormányzat, mind az önkormányzatok irányába elérhetővé kell tenni, és ez így működik.

Tehát azért javaslom mindig képviselőtársaim számára is, akik klímakérdésekkel, klímapolitikával, annak alkalmazkodási aspektusával foglalkoznak, hogy regisztráljanak a nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszer platformján, mert olyan információkhoz, olyan kutatási anyagokhoz, olyan stratégiai cselekvési tervek készítéséhez szükséges háttér-információkhoz jutnak, amelyekkel nemcsak a saját maguk, hanem a környezetük életét is pozitívan tudják befolyásolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Földtörténeti léptékű változás zajlik, nem egyszerű vészhelyzetről van szó, és éppen ezért egy nagyobb összefüggési rendszerbe, keretrendszerbe kell elhelyeznünk ennek a kérdésnek a megvitatását. Tehát nem arról kell beszélnünk, hogy hirdessük ki a klímavészhelyzetet, hanem arról kell beszélni, hogy hogyan lehet az Országgyűlés által elfogadott nemzeti éghajlatváltozási stratégiát aprópénzre váltani, hogyan lehet amögé a cselekvési terveket odatenni, és hogyan lehet a cselekvési tervek mögé konkrét finanszírozási programokat is társítani, hogy a rendelkezésünkre álló pénzügyi forrásokat az önkormányzatok és a gazdasági szereplők a legoptimálisabban tudják megvalósítani.

(12.30)

Hiányoltak ilyen jellegű lépéseket a vezérszónoki felszólalásban, ezért kiemelnék néhány dolgot, például azt, hogy az elmúlt években közel 6500 hektáron valósultak meg erdőtelepítések. Az a kormányzati cél  ami a jelen időszakban is a megvalósítás útját járja , hogy az erdőterületek nagysága 21 százalékról 27 százalékra növekedjen. 2010-től 2019 júliusáig 82 új országos jelentőségű védett természeti terület létesült több mint 4 ezer hektáros területen. 2010 és 2018 között már több mint 120 milliárd forintot költött a kormány környezetikár-mentesítésre. Hamarosan elkezdődik itt a Házban a mai napon a környezetvédelmi törvény vitája, ahol a barnamezős területek revitalizációjára vonatkozó hatékonyabb kormányzati beavatkozás feltételeinek a megteremtéséről is szó lesz. Ajánlom a tisztelt figyelmükbe, mint ahogy azt is, hogy a Levegő Munkacsoporttal való egyetértésben egy olyan javaslat is szerepel, amely teljes tiltását írná elő a zöldhulladék- és avarégetésnek, amely az egyik legnagyobb légszennyező, s amely jelentős mértékben rontja a klímaváltozásból fakadó kedvezőtlen körülmények alakulását, tehát tovább ront rajtuk. Említette államtitkár úr, hogy azon 21 ország közé tartozik Magyarország a világon, ahol 1990 óta úgy nőtt a gazdasági teljesítmény és úgy jöttek létre munkahelyek, hogy a szén-dioxid-kibocsátás és az energiafelhasználás is csökkent, elvált egymástól a két folyamat. Ez egy lényeges dolog.

Az öntözött területek nagyságáról beszélnék még két gondolat erejéig. 87 ezer hektárról 2022-re, tehát két év múlva 200 ezer, 2030-ra pedig 400 ezer hektárra növeli a kormányzat az öntözhető mezőgazdasági területek nagyságát. Ha élelmezés-önrendelkezésről, élelmezésbiztonságról beszélünk, akkor ez egy alapvetően szükséges kormányzati lépés, amely már rég nem a stratégia, hanem a cselekvés szintjén tart.

Áttekintve az önök által benyújtott törvényjavaslatot, néhány észrevételt szeretnék ezzel kapcsolatosan is tenni. Képviselőcsoportunk továbbra is azon az állásponton van, hogy a nemzeti klímapolitikának igazodnia kell a klímavédelmet szolgáló nemzetközi és európai uniós vállalásainkhoz. S ahhoz is igazodnunk kell, azt is figyelembe kell vennünk, hogy ki milyen mértékben járult hozzá a jelenlegi globális változások kialakulásához nemzetállami szinten, milyen erőforrásokkal, gazdasági erővel rendelkezik, és mindezek figyelembevételével történjék meg a közös erőfeszítések meghatározása is. Tehát csak olyan mértékben, amilyen mértékű teherviselő képességünk van, és amilyen mértékben hozzájárultunk a változásokhoz, vegyünk részt a probléma kezelésében. Ez is egy alapvető nemzeti érdek. Tehát mi kis kibocsátóként hiába nyomorgatjuk magunkat jobban a nemzetközi vállalásoknál, attól még a kedvező globális változások nem fognak elindulni, nem fognak felgyorsulni, viszont a mi országunk, a mi társadalmunk és ezen belül a gazdaságunk, amely a valós igényeket kellene hogy kiszolgálja, károkat szenvedne el ebben a nemzetközi együttműködésben.

Fontosnak tartjuk, hogy az egész Kárpát-medencét érintően érvényes válaszokat kell adni. Ez a nemzeti minimumhoz hozzátartozik. Nem szeretnék itt képviselőtársat megnevezni pozitív példaként, akinek a felszólalásait a tegnapi napon is hallhattuk és vélhetően a mai napon is fogjuk még hallani és hallottuk eddig is, aki úgy fogalmaz meg kritikai észrevételeket a kormányzati cselekvések irányában, hogy közben a nemzeti minimum keretrendszeréből nem lép ki, és azt elfogadottnak tartja. Nagyon fontos, hogy normális párbeszédet tudjunk itt folytatni, hogy ilyen jellegű testtartással rendelkező képviselők vegyenek részt ezeknek a kérdéseknek a megvitatásában.

Fontosnak tartjuk, hogy a hazai környezetet, társadalmat, gazdaságot tekintve is meg kell felelni minden előttünk álló kihívásnak. Tehát a természeti, azon belül az emberi, társadalmi alrendszert és annak a gazdasági alrendszerét is figyelembe kell venni, mert bárhol nyúlunk bele a rendszerbe, a potmétert bárhol mozdítjuk meg, abban a pillanatban mozdul minden, de korántsem olyan arányban mozdul minden az alrendszereken belül, mint amekkorát mozdítunk egy társadalmi vagy gazdasági alrendszernek, fogyasztásnak a kicsi mutatóján. Fontos a karbonsemleges atomenergia-felhasználás és a fotovoltaikus energia-előállítás együttes figyelembevétele az energiamix meghatározásában.

Fontosnak tartjuk azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkentse Magyarország 2030-ig 1990-hez képest. Fontosnak tartjuk azt, hogy a végső energiafelhasználás 2030-at követően a 2005-ös szintet meghaladó növekedés esetén növekményt kizárólag karbonsemleges, tehát alapvetően atomenergia és megújuló energiaforrásból biztosítsa. Az ország a bruttó végső energiafogyasztásban legalább 21 százalékos megújuló energiaforrás-részarányt érjen el 2030-ig, és 2050-re érje el a teljes klímasemlegességet, azaz az üvegházhatású gázok még fennmaradó hazai kibocsátása, valamint elnyelése 2050-re egyensúlyba kerüljön.

Javasoljuk, hogy kapjon a kormány felhatalmazást arra, hogy dolgozza ki a magyarországi lignit- és szénerőművek bezárásának szabályozását, tekintettel a munkaerőpiaci és szociális szempontokra. Itt is ez a potméter: ha beavatkozunk egy magasabb közösségi cél érdekében, akkor a helyi érdekek jelentős mértékben sérülhetnek, olyan mértékben sérülhetnek a helyi érdekek, amelyek a napi megélhetésüket negatívan befolyásolják. Tehát ebben az esetben úgy kell kivezetni a magasabb cél érdekében egy jelentős üvegházgáz-kibocsátó szektor működését, hogy a helyben élők mindennapi megélhetése, társadalmi jóléti boldogulása biztosított legyen alapszinten.

Kapjon felhatalmazást a kormány a bruttó végső energiafogyasztás tekintetében, hogy 2030-ra legalább 21 százalékos megújuló energiaforrás-részarányt érjünk el.

Kapjon felhatalmazást a kormány arra is, hogy a lakosság és a helyi közösségi fogyasztók aktív energiatermelőkké válhassanak. Tehát ne csak fogyasztókként legyenek jelen az ellátóhálózatban, hanem aktív energiatermelőkként is, hogy a helyi szintű termelésben osztott termeléselosztás, tehát helyi ellátórendszerek jöjjenek létre, és ezt le kell követnie a jogi szabályozásnak is.

Kapjon felhatalmazást a kormány arra is, hogy kidolgozza az energiaszolgáltatókra vonatkozó energiahatékonysági kötelezettségi rendszert. Ez is az erőforrás- és a kötelezettségmegosztási rendszer egyensúlyát erősíti, elősegítve az energiahatékonyság növelésének a programját. Tehát ne csak lakossági oldalról, hanem termelői oldalról, szolgáltatói oldalról is legyen erőfeszítés.

Kapjon felhatalmazást a kormány arra is, hogy kidolgozza a hazai vállalkozások megújuló energia- és energiahatékonysági fejlesztéseinek támogatási programját. Ez is egy lényeges lépés.

S kapjon arra is felhatalmazást a kormány, hogy kidolgozza a kapcsolódó közpolitikai szabályozások, a közlekedés, energia, hulladékgazdálkodási politika, víz-, mező- és erdőgazdálkodási politika, területhasználati, terület- és településfejlesztési politika módosítását a fenntarthatóság szempontjainak a figyelembevételével, hogy ne csupán mennyiségi, hanem minőségi változások is bekövetkezzenek a létkörülményekben.

Kapjon felhatalmazást a kormány arra is, hogy olyan támogatási programokat dolgozzon ki, amelyek a klímavédelem technológiai szempontú megoldásainak ösztönzését is támogatják. Tehát nem kell megijedni a technológiától, de nem szabad, hogy csupán a feltörekvő innovációk, technológiai vívmányok és az a mögé szerveződő gazdasági érdekek domináljanak, hanem mindezt tudatosan tudjuk fölhasználni a közös céljaink megvalósítása érdekében. Ne elszenvedői legyünk a technológiai változásnak, hanem tudatos alakítói.

(12.40)

Kapjon felhatalmazást arra is a kormány, hogy a klímavédelmet szolgáló költségvetésből finanszírozott fejlesztések forrásának megteremtése céljából a zöld államkötvényt bocsássa ki, és jöjjön létre az a zöldberuházási rendszer, amely tudja segíteni mindezeknek a céloknak a megvalósítását, amelyek a kibocsátáscsökkentést is szolgálják, másrészt pedig a megváltozó körülményekhez történő sikeres alkalmazkodást is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hogyha hasonló hangnemben tudjuk lefolytatni a vitát, érdemi kérdésekről tudunk beszélni, érdemi javaslatokat tudunk megvitatni, akkor, azt gondolom, hogy születhet az elkövetkezendő hetekben Magyarországon is klímatörvény, a klímastratégiát megerősítő törvény, amely segítséget, támpontot nyújt a kormányzat számára, sőt kötelezettséget is ró a kormányzatra annak érdekében, hogy az ágazati stratégiában megfogalmazott nemzetpolitikai célok mentén történő beavatkozások cselekvési tervek formájában és finanszírozási programok keretében is segítséget nyújtsanak ennek a földtörténeti léptékű változásnak a megértéséhez, felfogásához, megfelelő értékeléséhez, a szemléletünk változásához és a szemléletünk változásából fakadó napi cselekvéseink változásához is, amiben a sok kicsi egyéni változás, a helyi közösségek erőfeszítései is összeadódhatnak, és tényleges változást tudnak elindítani.

Ebben az esetben könnyebben tudunk alkalmazkodni a megváltozó természeti feltételekhez úgy, hogy a közben ránk nehezedő, kétarcú nemzetközi politikai és gazdasági elvárások meglehetősen szűk mozgásterébe ne szoruljunk be, vagy ott ne tévedjünk el. Ez egy lényeges dolog, mert az a fajta koncentráció, amiről beszéltem, az a fegyveres, pénzügyi és információs koncentráció nem nagyon szeretné azt, hogy akár nemzetállami vagy helyi szinten a helyi közösségek olyan mozgásteret teremtsenek maguknak, amely a saját nemzeti karakterüknek megfelelő berendezkedést és mindennapi életet biztosítana. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)