Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tényleg mindig csodálkozom, hogy a frakcióm ilyen fontos feladatokat bíz rám, és tényleg, amikor készültem erre a dologra, akkor valóban ez volt a fejemben, de most, hogy meghallgattam jobbikos képviselőtársam gondolatait, tényleg elképesztő széles tárháza nyílik meg a gondolatoknak ezen napirend kapcsán. De hadd térjek vissza az előző hozzászólásomban is említett tételre, mert mégiscsak fontosnak tartom, hogy akkor ez a parlament most hogyan és miképpen működik. Én értem a miniszterelnök úr minden mondatát, meg értem mindenkinek a mondatát, hogy valójában a parlament bármilyen módon a vészhelyzetet bármikor megszüntethetné, de tudják, ez olyan, mint amikor a tyúkólba bemegy három farkas, bent van két tyúk, és szavaznak arról, hogy mi legyen az ebéd. Tehát ez körülbelül úgy néz ki, hogy semmi, de semmi esélye nincs azoknak, akik esetleg másképp gondolkoznak arról, hogy hogyan, miképpen kéne működnie ennek a világnak.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy a politika mégiscsak azért egy virtuális tudomány, bármennyire igyekszünk, és a mai kommunikációs technikák megpróbálják nagyon kézzelfogható termékké tenni. Nekem volt egy nagyon jó barátom, tanítómesterem, aki már nem lehet közöttünk, sokan a teremben dolgoztak vele, ismerték, Kiss Péternek hívták, volt kancelláriaminiszter az előző időszakban, egy nagyon-nagyon bölcs és okos ember volt. Ő maga is mérnök volt, én is mérnök vagyok, és neki volt mindig az a mondása, hogy a gépészet és a politika között az a különbség, hogy ha egy erőkart összerakunk, és a különböző fogaskerekek mind a helyükön vannak, s ha tekerjük, akkor a végén annak forognia kell. A politikában az a különbség, hogy ha bármikor egy fogaskereket kiveszünk, és tekerjük, és az embereknek azt mondjuk, hogy de látjátok, hogy forog, és amíg elhiszik, addig az politika, akkor az működik. De van egy pillanat, amikor nem fogják elhinni.

Ezt szerettem volna, tudom, hogy vicces, hogy Schengen kapcsán beszélek erről, de azt akartam elmondani, hogy ez a lényeg, hogy van egy pillanat, amikor a kommunikáció és a valóság, ha tartósan elválik egymástól, akkor az lesz a probléma, hogy minden, ami addig felépült, az nem picit nem esik le, akkor minden, ami felépült, az valamilyen formában össze fog omlani.

A másik dolog, amit szeretnék elmondani, ez szerintem egy picit reagálás mindarra, amiről az előttem lévő képviselők szóltak. Nagyon érdekes, ez egy korosztályos kérdés lehet, hogy amikor én a Schengen szót meghallom, tényleg egy nagyon-nagyon fontos és nagyon boldog érzés tölt el. Én nagyon sajnálom azt, hogy arrafele ment a világpolitika, arrafele ment a magyarországi kommunikáció, hogy amikor Schengenről beszélünk, akkor egy nagyon pici ugrással már azonnal a migránskérdésre, a menekültkérdésre próbálunk meg átugrani.

Én tényleg őszintén mondom azt, az én korosztályom számára  én a ’80-as évek végén végeztem az egyetemet  mindaz, ami a berlini fal környékén történt  én még jártam úgy Berlinben, hogy én rajta tudtam maradni azon a metrón, amelyik átment Nyugat-Berlinbe az akkori, utolsó pár éves útlevelünkkel , tehát tényleg számomra az, amit ez a Schengen szó jelent, valóban arról szól, hogy megnyílnak a lehetőségek, megnyílnak a határok, és talán, azt hiszem, Nacsa képviselő úr mondta, hogy a szabad mozgás maga az egyik legnagyobb vívmánya az Uniónak.

Tényleg maradjunk már ennél, és minden olyan javaslat, minden olyan tétel, amelyik arról szól, hogy hogyan, miképpen lehet ezt pontosabbá tenni, hogyan, miképpen lehet ezt hatékonyabbá tenni, hogyan, miképpen lehet pont azokat kiszűrni, akik adott esetben visszaélnek ezzel  és nagyon fontosnak tartom az előterjesztésben a gyermekekkel kapcsolatos részt , tehát mindaz, amit ki lehet ebből szűrni, tovább lehet pontosítani, még inkább olyanná lehet tenni, amelyik kiszűri azokat, akik visszaélnek ezzel, de lehetőséget jelent azok számára, akik viszont élni tudnak és élni akarnak vele, ezt nagyon fontosnak tartom.

Úgyhogy bocsánat, megint abban a könnyű helyzetben voltam, hogy a tartalmi elemzésekkel nem fogok tudni versenyezni a teremben, megint azt szeretném mondani, hogy támogatni fogjuk a javaslatot, és köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)