Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ezek elfogadását kezdeményező, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatok általános vitája a lezárásig.

A házbizottság legutóbbi ülésein foglalkozott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az általa később benyújtott jelentés tárgyalásának kérdésével. Az Országgyűlés elnöke felhívta a frakciók képviselőinek figyelmét, hogy a napirenden a 2006. évi tevékenységről szóló beszámoló szerepel. Az általános helyettes múlt héten benyújtotta jelentését, az eddigi gyakorlatnak megfelelően a bizottságok fogják megtárgyalni szándékuk szerint. Kérem a vitában résztvevőket, hogy ezt vegyék figyelembe.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a napirendi pontok tárgyalásához meghívott kisebbségi önkormányzatok vezetőit, valamint az Országgyűlési Biztosok Hivatalának munkatársait.

Az elfogadott napirend szerint a beszámolók tárgyalása során elsőként az országgyűlési biztosok egymást követő felszólalásaira kerül sor, majd a kormány képviselője fejtheti ki a beszámolókra vonatkozó álláspontját. Ezt követően külön-külön kerül sor az egyes beszámolók és a hozzá kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitájára, amelynek során elsőként a határozati javaslat előterjesztője kap szót, és ezt követik a bizottsági előadók felszólalásai, majd a vezérszónoki és a képviselői felszólalások.

Most az országgyűlési biztosok expozéi következnek. Elsőként megadom a szót Takács Albert úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének, 35 perces időkeretben.

DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Érdeklődők! Az országgyűlési biztos éves beszámolója mindig összegzés a tárgyalt évről, egyszersmind alapvetése, bevezetője a következő évnek.

Ez a mai beszámoló az országgyűlési biztosi intézmény második ciklusának utolsó teljes évéről szól, így egyfajta hosszú távú visszatekintésként is szolgálhat. Adatvédelmi biztosként abban a különös helyzetben vagyok, hogy a megválasztásomat megelőző féléves vitának köszönhetően - a többi biztostól eltérően - még ez az egész év hátravan megbízásomból. Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a következő beszámolót már a harmadik ciklus adatvédelmi biztosa fogja benyújtani. Így ez a beszámoló is összegzi az elmúlt évek tapasztalatait, ugyanakkor felvezeti az idei évet, azt az évet, amelyben reményeim szerint sikerül megoldást találnunk néhány újonnan felmerült vagy éppen az elmúlt években folyamatosan duzzadó problémára.

Az elmúlt hat év kétségkívül legmarkánsabb jellemzője az volt, hogy a vizsgálatok száma a korábbi évek átlagához képest több mint duplájára emelkedett, majd ezen a szinten stabilizálódott.

Az ügyszámok emelkedése nagyjából azonos arányban érintette mindhárom fő területet - adatvédelem, információszabadság, jogszabály-véleményezés -, jelentős azonban a szerkezeti változás.

Új, hangsúlyos tevékenységként pedig megjelentek a határokon túlnyúló vizsgálatok, a nemzetközi kötelezettségek és együttműködés.

A szerkezeti változás leginkább az adatvédelemmel kapcsolatos ügyekben figyelhető meg. Az állam mint adatkezelő egyre inkább háttérbe szorul munkánk során, míg a magánszféra adatkezelései egyre többször késztetik a polgárt arra, hogy tollat ragadjon és leírja a sérelmeit. Egyre nehezebb tartani a hagyományos tagozódást is, hiszen számos esetben nem egyes adatkezelők, hanem módszerek azok, amelyek kiváltják a polgárok ellenérzéseit. Ez pedig jelzi azt a jelenséget, amely egyre inkább meghatározza az adatvédők munkáját, nem csupán nálunk, hanem szinte bárhol a világon - ez pedig a technika fejlődésének adatvédelemre gyakorolt hatása.

A biometrikus azonosítók, a rádiójellel működő azonosító csipek, a fejlett kamerarendszerek, adatelemző programok új kihívást jelentenek. Nem csupán azért, mert nehéz lépést tartani a rohamos fejlődéssel, hanem azért is, mert a gondolkodásunkon kell változtatni. A korábbi, az adatkezelőkre és az adatkezelésekre való irányultság helyett teljesen más szemléletet igényel az, ha egy technológiát, annak lehetséges hatásait és alkalmazási területeit vizsgáljuk. Ez a folyamat az elmúlt években a beszámolókon is éreztette hatását.

A további érdekes ügycsoportok között először a kamerák, majd a biometrikus azonosítók kérdéskörét tárgyaltuk külön, most azonban, immár kiemelt helyen, nagyobb terjedelemben foglalkozunk egy újszerű és a jövőben minden bizonnyal meghatározó technológiával, a rádióhullámon alapuló azonosítással.

Ugyancsak megfigyelhető volt az a folyamat is, amely 2006-ban nagyon markánsan megjelent. Adataink már nem védhetők a határainkon belül. A közhatalmi adatkezelések közül a bűnüldözést, a bűnmegelőzést szolgálók azok, amelyek egyre inkább összekapcsolódnak a terrorizmus, a szervezett bűnözés elleni nemzetközi harc jegyében, de európai szinten más jellegű, gazdasági célú együttműködési folyamatok is igénylik a közös adatkezelési rendszereket, adatszolgáltatási csatornákat. A gazdasági szféra pedig már régóta nem ismeri a határokat. A multik korában élünk; a bankok, távközlési szolgáltatók, marketingcégek, de az internetnek köszönhetően még áruházak is, számos országban jelen lévő nagyvállalatok igyekeznek egységes szempontok szerint működni, függetlenül az egyes országokban megjelenő jogi háttértől. Ez sokszor eredményezi, hogy a máshol bevett gyakorlat nálunk jogellenes adatkezelést jelent, egyúttal szükségessé teszi a nemzetközi együttműködést is.

Az ilyen jellegű ügyeinkről a korábbinál terjedelmesebben, lényegesen informatívabban a "Nemzetközi ügyek" című fejezete szól a beszámolónak. Már egyre nehezebb megvonni a határt a nemzeti és nemzetközi ügyek között. A schengeni csatlakozásunk kapcsán 2006-ban az uniós értékelő csoport a hivatalomat is vizsgálta; felkészültségét, alkalmasságát megfelelőnek találta. Ugyanakkor én is vizsgáltam azokat a nagykövetségeket, konzulátusokat, ahol a legtöbb vízum kerül kiadásra. A mi tapasztalatunk is kedvező.

Nemzetközi kapcsolataink tekintetében kiemelkedő jelentőségű volt a 2006. év, hiszen Magyarország rendezte az adatvédelmi biztosok európai konferenciáját tavasszal, ősszel pedig az európai információs jogok biztosainak találkozóját.

Megfigyelhető, hogy szinte minden, a közvéleményt foglalkoztató eseményhez, folyamathoz kapcsolódnak adatvédelmi kérdések. Bár ezt a kijelentést sokan kétségbe vonják, a szeptemberi-októberi fővárosi zavargások tökéletesen igazolják helytálló voltát, így ennek adatvédelmi vonatkozásait külön alfejezetben ismerteti a beszámoló.

E megállapítás természetesen igaz a választásokra is, hiszen ezek adatvédelmi aspektusból is kiemelkedő jelentőségűek, miután a kampányidőszakban akár több millió választópolgár személyes adatai kerülhetnek a pártok, jelölőszervezetek és jelöltek birtokába. Annak ellenére, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választások előtt, mintegy az esetleges jogsértéseket megelőzendő, közleményben hívtam fel a jelölőszervezetek és a választópolgárok figyelmét a politikai kampány adatvédelmi kérdéseivel kapcsolatos fontosabb tudnivalókra, megállapítható, hogy érezteti hiányát a politikai marketing kérdéseit szabályozó, átfogó törvényi szabályozás.

Ugyancsak munkánk meghatározó tényezőjévé vált a jogalkotásban való részvételünk. Ez természetesen elsősorban az előkészítő szakaszra vonatkozik, melynek során egy-egy tervezetről nyilvánítunk véleményt. Ez a munka sokszor nehéz, hiszen jellemzőek a nagy terjedelmű munkaanyagok, illetve esetenként a véleményezésre adott rövid határidő - a néhány órás terjedelemmel - mintegy jelzi: a vélemény kérése inkább formális procedúra.

Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni e tevékenység fontosságát. Míg konkrét panaszügyekben arra van lehetőségünk, hogy a jogszabályt sértő magatartást megakadályozzuk, egy tervezetről nyilvánított vélemény és annak határozott képviselete megelőzheti azt, hogy sok állampolgár érezze sértve alkotmányban biztosított jogait.

A munkánk azonban nem csupán az előkészítő szakaszra korlátozódik. Számos esetben már elfogadott jogszabály megváltoztatását kezdeményezzük a jogalkotónál. E tevékenységünk változó sikert hoz. Előfordult az is, hogy sikertelen egyeztetések, kezdeményezések után az Alkotmánybíróság mondta ki a végső szót.

Miután megválasztásomkor már jeleztem, hogy a jogalkotásnak kiemelt szerepet tulajdonítok, hivatalomban kifejlesztésre került egy számítógépes program is, amellyel nemcsak a folyamatban lévő jogszabály-véleményezéseket, hanem az elfogadott jogszabályokat is nyomon tudjuk követni. Ez a munkánkat segíti annak kapcsán, hogy meg tudjuk nézni, járt-e nálunk a jogszabály, illetőleg van-e benne olyan súlyos adatvédelmi probléma, amely miatt utólagosan kell a jogszabály-módosítást kezdeményezni, esetlegesen Alkotmánybírósághoz fordulni.

(9.50)

S lehetőséget ad arra, hogy ez a program különböző elemzéseket végezzen, ezért a jogszabály-véleményezéseknek is fontos hangsúlyt adtam a beszámolóban, azért, hogy a tisztelt országgyűlési képviselőket is tájékoztassam a jogalkotással kapcsolatos feladatainkról.

Természetesen nem hagyta változatlanul az idő a másik fontos védendő alapjogot, a közérdekű adatok nyilvánosságát sem. A vizsgálatok számának rohamos emelkedése az információszabadságot is érintette. A polgárok egyre öntudatosabbak ezen a téren is; ha tudni akarnak valamit, nem félnek kérdezni a választ birtokló szervtől, ha elutasítják őket, akár harcolnak is azért, hogy tájékoztassák őket arról, amihez közük van.

Jelentős változást hozott az elektronikus információszabadságról szóló törvény is, bár annak teljes körű érvényesülése még várat magára, minden bizonnyal azért, mert még az állam szerveinek is meg kell tanulniuk azt, hogy már nemcsak akkor kell válaszolniuk, ha kérdezik őket, hanem maguktól is tájékoztatást kell adniuk mindarról, ami a polgárokat esetleg érdekelheti. Pozitívum, hogy egyre több állami szerv honlapján található meg a szervezeti felépítés leírása, az egyes vezetők, tisztviselők elérhetőségei, a szerv munkáját meghatározó vagy annak eredményeként megjelenő dokumentumok.

Az újszerű feladatok természetesen új szemléletet is kívánnak. Egyre inkább lehetetlen egysíkú jogászi szemlélettel választ találni a kérdésekre, az adatvédőknek mindig érteni kell a vizsgált terület általános jellemzőihez, sőt immár elengedhetetlen bizonyos szintű informatikai műveltség is. Szükséges tehát a szemlélet változása, és ez szükségessé teszi azt is, hogy a jogosítványok változzanak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nyomán hatályba lépett új szabályok, amelyek egyfajta hatósági jogkört biztosítanak az adatvédelmi biztosnak azzal, hogy kötelező, csak bíróság által felülbírálandó döntési jogkört adnak neki, mindenképpen előrelépést jelentenek. Valószínűsíthető azonban, hogy mire majd lejár a harmadik ciklus is, és az intézmény a maga 18 évével nagykorúvá válik, további szemléletváltozásra és jogszabály-módosításra lesz szükség ahhoz, hogy az adatvédelem valóban hatékony, a modern kor követelményeinek és kihívásainak megfelelni tudó jogintézménnyé válhasson.

Azt, hogy ez az év mit hoz, nem tudhatjuk. Számos régi és új kihívás áll előttünk, ezekkel szembenézni sokszor nehéz feladat. Különösen ilyennek ítélem az úgynevezett pozitívadós-nyilvántartási rendszerre vonatkozó elképzelést. Azt mindenesetre kijelenthetem, munkatársaimmal együtt azon vagyok, hogy az adatvédelem ne akadályként jelenjen meg, hanem a fejlődést helyes irányba mozdító tényezőként, melynek köszönhetően a technikai fejlődés előnyeit úgy élvezhetjük, hogy közben jogainkról sem kell lemondanunk. E helyen is szeretném megköszönni munkatársaimnak az elmúlt évben nyújtott kiemelkedő munkájukat, hogy meg tudtunk felelni a megváltozott feladatoknak és kihívásoknak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Ezzel az együttes általános vitát lezártnak tekintem. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az ennek elfogadását kezdeményező, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/2100. és H/2810. számon kapták kézhez. A kijelölt bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/2100/1-4. számokon, valamint a H/2810/1. számon megkaptak.

Megadom a szót Bíró Ildikó képviselő asszonynak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának, a bizottsági határozati javaslat előterjesztőjének, tízperces időkeretben.

BÍRÓ ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság egyhangúlag elfogadásra ajánlja adatvédelmi biztos úr beszámolóját. A bizottság tagjai alaposan áttanulmányozták a beszámolót, és biztos úrnak lehetősége volt a bizottság ülésén szóbeli kiegészítéseket is tenni.

A szóbeli kiegészítés konkrét ügyeket nem érintett, inkább bizonyos tendenciákra mutatott rá. Ilyen tendenciának minősülhet az a két kihívás, amellyel az adatvédelemnek folyamatosan szembe kell néznie, az egyik a technika fejlődéséből ered, a másikat pedig nevezhetjük a bűnüldözés, bűnmegelőzés, a terrorizmus elleni küzdelem jegyében történő együttműködés kihívásának. A beszámoló is azt tartalmazza, hogy az állampolgárok most már nemcsak egyes adatkezelők eljárását kifogásolják, hanem bizonyos módszerek adatvédelmi vonatkozásairól is érdeklődnek. Ilyenek a biometrikus azonosítók, a rádiófrekvenciás azonosítások, kamerarendszerek, nyomkövető rendszerek, akár a rádió-mobiltelefon helymeghatározási szolgáltatásai, akár olyan új adatelemző programok, amelyek a hang stressz- vagy igazmondási vonatkozásait képesek elemezni. Ezek az új módszerekből eredő kihívások a technikai fejlődés lehetőségei kapcsán jutnak előtérbe, és egyrészt megjelennek a különböző jogszabályi rendelkezésekben, másrészt pedig az egyes konkrét, megvalósult adatkezelések kapcsán találkozunk velük.

Örömmel hallottuk, hogy a biztos úr - hűen megválasztásakor megfogalmazott ígéretéhez - munkájában kiemelt figyelmet fordít a jogalkotással kapcsolatos feladatokra. Az adatkezelések vizsgálatában ugyanis csak tüneti megoldást nyújthat egy jogellenesség megállapítása, preventív hatással a jogszabály-véleményezés útján lehet elejét venni a jogellenes adatkezeléseknek.

A bizottság ülésén szó esett a futballhuliganizmus nem létező magyarországi adatbázisának kérdéséről is. A biztos úr kiemelte, nem látja jogszabályi akadályát annak, hogy egy korrekt törvénnyel ilyen adatbázis létrejöjjön. Egyre égetőbb a megfelelő szabályozás megalkotása, és e tekintetben a vonatkozó nemzetközi egyezményhez való csatlakozásunk is hiányt szenved.

Az elmúlt év adatvédelme és a közérdekű adatok nyilvánossága szempontjából külön jelentőséggel bíró, meghatározó tényező volt az országgyűlési és a kisebbségi választás. A beszámoló ismét sürgeti egy, a technikai fejlődés hatásait is figyelembe vevő politikaimarketing-törvény elkészítését.

Az adatvédelmi biztosi intézmény eddigi tizenkét évében mindössze két alkalommal szerepeltek az egyházak külön alfejezetben a beszámolóban. Ezért is hallgattuk érdeklődve, hogy most miért kellett másodjára is külön foglalkozni ezzel a témával. Biztos úr elmondta, hogy 2006-ban olyan jellegű beadványok érkeztek hozzá, amelyek miatt fel kellett eleveníteni az egyházakkal foglalkozó fejezetet, és amelynek külön apropóját adta a Szcientológiai Egyháznál lefolytatott vizsgálat. Ez a vizsgálat az adatvédelem alapjait érintette, azt, hogy kinek az adatával rendelkezik az állampolgár, másról szolgáltathat-e adatot. Olyan alapvető kérdésekre is kiterjedt, amelyek a hozzájárulás jogszerűségéhez igazodnak, valamint a szükséges tájékoztatás tartalmát boncolgatja, amit az adatkezelő köteles nyújtani az érintett számára a hozzájárulás megadása előtt. Ebből a szempontból külön érdekes, hogy a beszámoló tartalmazza az e-méterrel kapcsolatos adatvédelmi biztosi állásfoglalást is. Meg kívánom jegyezni, hogy álláspontunk szerint az ügyben további, esetlegesen ügyészi vizsgálatoknak lenne helye.

Képviselői felvetés kapcsán saját mulasztásunk is előkerült. Kiderült, hogy az Országgyűlés nem igazán tudta megnyugtatóan rendezni, hogy ki minősül közszereplőnek. A közelmúlt történetét vizsgálók számára pedig ez egy ilyen lényeges, kutatásaikat meghatározó kérdés.

Szóba került a bizottsági ülésen a személyes adat, a magántitok, az üzleti titok és a magánadat elválasztásának kérdése. Az egyértelmű, hogy személyes adata csak természetes személynek van. Voltak erről jogértelmezési viták, jogalkotási pontatlanság is előkerült ezen a téren, de ezek eszerint szerencsére megoldódtak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jogi személyeknek ne lenne semmiféle joguk ez ügyben. Aki közfeladatot lát el, annak a feladatával összefüggő adat is közérdekű. Itt az államtitok, a szolgálati titok, illetve az üzleti titok nyújthat védelmet.

Adatvédelmi biztos úr álláspontja szerint - amivel azonban nem mindenki ért egyet, hiszen ő a szigorúbb álláspontot képviseli - a nem közfeladatot ellátó szervezeteknek az üzleti titok mellett is van magánadatuk, és nem minden automatikusan nyilvános abból, ami például egy egyesületnél vagy alapítványnál felmerül. Több bírósági, alkotmánybírósági határozat is van, ami ezeknek a szervezeteknek a magánadatokhoz való jogát elismeri. Az más kérdés, hogy ebben a kérdéskörben az adatvédelmi biztosnak nincs kompetenciája, itt nekünk, törvényhozóknak lenne még jogalkotási tennivalónk, pontosan definiálni főleg a civil szervezetek és szerveződések esetében, hogy adataikat hogyan és miként lehet védeni.

A bizottsági ülésen külön blokkban foglalkoztunk az egészségügyi adatkezeléssel, tekintettel arra, hogy az elmúlt évben nagyon sok változás állt be. Kiderült, hogy a vizitdíj visszaigénylési rendje miatt a biztos úr az Alkotmánybírósághoz fordult. Ezt azért is fontosnak tartom kiemelni, mert pont tegnap tárgyaltuk a vonatkozó törvény módosítását, amellyel kapcsolatban a biztos úr továbbra is fenntartja aggályait. Talán jó lenne vele a kormányzatnak komolyabb párbeszédet folytatni.

Kiemelkedőnek tartjuk, ahogyan a beszámoló a tavaly őszi eseményeket kezeli. Helyes, ha egy ombudsman megjelöli a konkrét jogsérelmeket, és azok orvosolásának módjára is iránymutatást nyújt, nem nézve, hogy az illető a barikád melyik oldalán szenvedett sérüléseket. Ebben a beszámolóban benne vannak azok a konkrétumok, amelyeket az általános helyettes beszámolójából oly nagyon hiányolunk a mai napig.

(14.10)

A beszámolóból egy negatívum mégis előkerül, ez a negatívum azonban nem az adatvédelmi biztos munkáját érinti, hanem az ügyészséget. Úgy tűnik, az ügyészség nem reagál megfelelően az adatvédelmi visszaélésekre. Több olyan ügy is van, de köztük kiemelkedően a már említett egyházi közösség, amelyeknél az adatvédelmi biztos tényfeltáró munkáját követően az ügyészségnek lépnie kellene. Reméljük, hogy ebben az évben itt is előrelépés lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság egyhangúlag elfogadásra ajánlja az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót, ám az adatvédelmi biztos tevékenységéről sokkal fontosabb ítéletet hoztak maguk a magyar állampolgárok akkor, amikor intézményét a 2006. év egyik leginkább közmegbecsülésnek örvendő intézményévé tették.

Sikerként könyvelhetjük el azt is többek között, hogy az adatvédelmi biztosnak köszönhetően a személyes adatok védelme az egyik legismertebb alkotmányos alapjogunk lett.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15 perces időkeretben. Elsőként az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának, Tóth Gyulának adom meg a szót.

TÓTH GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több mint 17 év telt el azóta, hogy az ombudsman intézményét a rendszerváltó alkotmány megteremtette Magyarországon. Tizennégy éve annak, hogy az erről szóló törvényt elfogadta a köztársaság parlamentje.

Annak idején az ombudsmani törvényt előterjesztője azzal ajánlotta a képviselők figyelmébe, hogy "Elfogadásával nálunk is létrejöhet az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartásának, a szolgáltató és nem hatalmi jellegű közigazgatásnak egyik fontos garanciája, és a megválasztott ombudsman a nép igazi, elkötelezett ügyvédjeként kezdheti meg a könnyűnek nem ígérhető, de remélhetőleg hatékony munkáját.".

Mára már elmondhatjuk, hogy az egy tucat éve megválasztott első ombudsmanoktól számítva a 100 ezernél is több ügyfél bizalma, akik személyesen, írásban vagy telefonon hozzájuk fordultak, igazolja a valóban hatékony munkát. Nyilvánvaló, ehhez az is kellett, hogy az ombudsmani intézmény munkatársai is igazolták elkötelezettségüket, azt is, hogy hozzáértéssel, megértő emberséggel a sérelmet szenvedettek oldalán álltak.

Az is elmondható, hogy az egy tucat év alatt ez a nemzeti közjogban korábban ismeretlen, tradíciók nélküli intézmény stabilizálódott, vitathatatlan szerepet tölt be a demokrácia és a törvényesség megszilárdításában, mert a demokratikus jogállamiság alapvető ismérve az is, hogy az állam működése minden polgára számára követhető és átlátható legyen, míg az egyes emberek magánélete védendő minden jogszerűtlen behatolás, kíváncsi tekintet elől. Reményeim szerint mára már a Magyar Köztársaság állampolgárai érezhetik, hogy az átláthatatlan polgár-átlátható állam viszony értékként kezelt gyakorlattá vált.

Ebben kiemelkedő szerepe van az adatvédelmi biztos irodájának, ahol erős jogvédő szemlélettel, de - ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni - törvényi felhatalmazás keretein belül végzik munkájukat. Az információs alapjogokat érintő panaszok, konfliktusok elbírálása során igyekeznek a gyakorlatban is kivitelezhető megoldások mellé állni, kerülik a szélsőségesség minden formáját.

Különösen figyelnek az utóbbira azóta, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal a klasszikus adatvédelmi ombudsmani szerepkör is gyökeresen megváltozott, tudván, hogy a törvény adatvédelmi hatósági jellegű eljárást is lehetővé tesz. Erre bizony szükség is van, hiszen a korábbi évek tendenciája tovább folytatódott, mi több, erősödött. Egyre több olyan törekvéssel kell szembenéznünk, amely a polgárok ellenőrzésére, adataik új módszerekkel vagy új struktúrában történő nyilvántartására irányul, néha-néha bizony megtévesztően, álságos módon, a biztonságra törekvés jól hangzó jelszavával.

Egy átlagpolgárról akár tucatnyi videofelvétel készülhet egy nap alatt. Megfigyelésünk már reggel elkezdődhet a lakóhelyünket pásztázó térfigyelő kamerákkal. A tehetősebbekre a lakópark biztonsági rendszere vigyáz, míg a lakótelepen élőket önkormányzati rendszerek figyelik. Autóba ülve rendőrségi kamerák tucatjai előtt haladunk el. Munkahelyünkön - akár a beleegyezésünk nélkül - elektronikus szemek pásztázhatják ténykedésünket. Délutánra kamera figyeli a vásárlásunkat a bevásárlóközpontban, pénzkivételünket a bankautomatánál, tankolásunkat a benzinkútnál, árgus szemek követnek az autópályán vagy éppen a repülőtéren.

Az első térfigyelő rendszer telepítésekor, és ennek már tíz éve, még tiltakoztak a helyiek, de a példa ragadós lett, olyannyira, hogy mára már több ezer kamera működik szerte az országban. Az elektronikus őrszemek pontos számát és helyét csak a rendőrség ismeri, bár az Országos Rendőr-főkapitányság saját szabályzata szerint is tilos a térfigyelő kamerák rejtett működtetése. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetnek három évig kellett pereskednie a robotszemek adatainak nyilvánosságra hozataláért.

Ennek eredményeként a rendőrség köteles tájékoztatni a lakosságot a térfigyelő kamerák elhelyezkedéséről. Ebbéli kötelezettsége alól bűnmegelőzési érdekekre hivatkozva sem bújhat ki, sőt nyilvánosságra kell hoznia a térfigyelő rendszerekkel kapcsolatos szerződéseit is. A kezdeti tiltakozás után a témában végzett utolsó ismert közvélemény-kutatásból már az derül ki, hogy a megkérdezettek 64 százaléka hasznosnak tartotta a térfigyelő kamerák működtetését.

Illúzió azonban azt hinni, hogy az új elektronikus korszak, a számítástechnika, a telekommunikáció, az internet technikai fejlődése és elterjedése az állampolgárok minden gondját megoldja majd, hiszen a gyorsabb, hatékonyabb és összehasonlíthatatlanul fejlettebb technológiák alkalmazása a rólunk szóló információk sorsának nyomon követését csak még bonyolultabbá teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fogadóóráinkon, ha nem is gyakran, de találkozhatunk az adatvédelem néha túl tágra vagy éppen szűkre szabott fogalmi megközelítésével. A legtöbbször azonban a hozzánk fordulók technikai adatokra gondolnak, márpedig az adatvédelem alatt soha nem a technikai értelemben vett adat, hanem mindig a mögötte álló ember személyiségének, információs jogainak védelmét értjük, mindazt, ami az érintettel bármilyen módon, akár közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba hozható információ. Bármilyen adat, ami egy élő, természetes személyre utal.

A személyes adatok köre természetesen nem feltétlenül korlátozódik csak az állampolgár magánéletére; szakmai tevékenysége, közszereplése során léteznek olyan információk, amelyek védelméhez vagy akár eltitkolásához alkotmányos joga és érdeke fűződik.

Személyes adatok kezelésének minősül az adatokon végzett bármely művelet, mondhatnám akár az adatok gyűjtését, felvételét, rögzítését, felhasználását vagy továbbítását is, azonban valamennyi állampolgárnak tudnia kell, az adatkezelés csak és csakis akkor jogszerű, ha ehhez az érintett önkéntesen és megfelelő tájékoztatást követően a hozzájárulását adta; különleges adatok esetében az írásbeli nyilatkozatára is szükség van, vagy az adatkezelést éppen törvény rendeli el.

(14.20)

A jogellenes adatkezelés ellen természetesen az érintett tiltakozhat, jogsértés esetén bírósághoz fordulhat, kárigényt érvényesíthet. Persze az éremnek van egy másik oldala is, a személyes adatok védelméhez való jognak a párja: a közérdekű adatok nyilvánosságának elve.

A nyilvánosság azonban nemcsak a közhatalmi szervek működésének átláthatóságát jelenti. A közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzése, a környezeti adatok megismerhetősége érdekében a törvényhozás a magánszférára is kiterjesztette a nyilvánosság követelményét. Az ilyen adatokat a törvény közérdekből nyilvános adatnak tekinti. Emiatt ebbe a körbe tartoznak a közfeladatot ellátó személyek feladatkörével összefüggő személyes adatai is.

Az információszabadság tehát az állam átláthatóságának követelményét, az adatvédelem pedig a polgároknak az állammal és másokkal szembeni - mások alatt a közhatalom, a piac, a szervezetek, de más polgár is értendő - védelmének a biztosítását jelenti. Ma mindkét érték egyaránt építőköve a modern alkotmányos állami berendezkedésnek.

Tisztelt Országgyűlés! A 2006-os esztendő választási kampányai és belpolitikai eseményei nemcsak a személyes adatok védelmével, hanem a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos beadványokban is megjelentek. Ha az őszödi beszéddel kapcsolatos állásfoglalást nézzük, akkor természetesen azt is meg kell állapítanunk, hogy az adatvédelmi biztos úrnak volt egy másik ügyben hozott állásfoglalása is, amely a most tárgyalt beszámoló 147. oldalán olvasható. Ezt azért tartom rendkívüli fontosságúnak, mert azt mondja ki, hogy semmiféle adateltitkolás nem történt a költségvetési hiány mértékét illetően, sőt úgy fogalmaz, hogy a Pénzügyminisztérium a 217/1998-as kormányrendeletben foglalt határidőket betartotta. Csak a történelmi hűség kedvéért: ez a kormányrendelet a Fidesz-MDF-FKGP-kormány időszakában született, tehát még arról sem lehet beszélni, hogy bármiféle jogszabály-módosítással próbálta volna a kormány magát jobb helyzetbe hozni. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, mert ha arról beszélünk, hogy valamilyen hazugság történt a választási kampányban, illetve közérdekű adattal való visszaélés bűncselekménye valósult meg, akkor ez konkrétan mindig csak a költségvetési hiány mértékével összefüggésben merülhetett fel. A mítoszokat tehát nyugodtan félre kellene tenni, hivatkozni kellene az adatvédelmi biztos megállapítására, és ennek alapján kellene a hazugságkampányt megítélni. Ennek alapján meg csak azt lehet mondani, hogy konkrét közérdekű adat eltitkolása, illetve meghamisítása nem történt.

Olyan kormányzati politika folytatása, amely nem volt adekvát a választási kampány minden egyes megnyilvánulásával - ha nem is természetesen -, történt és történik is 1990 óta, amióta többpárti választások vannak, ezt fel lehetne sorolni valamennyi kormány esetében.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak a honi labdarúgás szempontjából kell szólni a futballhuliganizmus nem létező magyarországi adatbázisának kérdéséről is. Az adatvédelmi biztos úr többször elmondta, nem látja jogszabályi akadályát annak, hogy egy korrekt törvénnyel egy ilyen adatbázis létrejöjjön. Bízom abban, hogy nem pusztába kiáltott szó az eddigi, mert előbb-utóbb mindenképpen szükség lesz egy ilyen törvényi szabályozásra, mert mint ahogyan korábban már elhangzott, a vonatkozó nemzetközi egyezményhez való csatlakozásunk is kényszerítően hat.

A korrekt törvényalkotási folyamatban az Országgyűlés szocialista frakciója korrekt partner kíván lenni, az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolóját pedig elfogadásra ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek.

Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vitányi Istvánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről támogatjuk az adatvédelmi biztos 2006-os beszámolójának elfogadását, amely szokás szerint alapos tárházát adja az adatvédelmi problémáknak, illetve az azokban az ügyekben meghatározott állásfoglalásoknak.

Az adatvédelmi biztos tapasztalatai szerint már nem az állami adatkezelők adták a bepanaszolt szervek többségét. A tendencia megváltozott, és egyre inkább a magánszektor, a magánszféra adatkezelését sérelmezték az állampolgárok. Sok esetben a panaszosok nem is az egyes adatkezeléseket, hanem azokat a módszereket kifogásolták, amelyek részben az új technikai fejlődés kapcsán kialakultak, és amelyek az állampolgárok ellenérzését váltották ki. Ilyenek például a biometrikus azonosítók, a rádiófrekvenciás azonosítók, a kamerarendszerek vagy akár az adatelemző, egyszerű hazugságvizsgálati szoftverek.

A beszámoló ebben az évben is tartalmazza az elmúlt év legfontosabb statisztikai adatait. Az ügyiratok száma némileg csökkent, ez azonban a biztos tájékoztatása szerint a jogszabály-véleményezések miatt következett be. A panaszügyek száma nem csökkent, a jogszabály-véleményezéseknél viszont figyelembe kell venni azt, hogy az elmúlt év választási év volt, ezért némileg csökkent a jogszabálytervezetek száma.

Sérelmezi az adatvédelmi biztos, hogy bár a schengeni csatlakozásunk kapcsán új feladatokat kapott hivatala, ez mindeddig nem párosult semmiféle költségvetési többlettámogatással. Sőt a megszorító intézkedések miatt még abból a létszámból is vissza kellett vennie, amely az egyéb megnövekedett feladatokkal, a közös európai ellenőrző munkacsoportban való részvételünkkel járna.

Az adatvédelmi ombudsman jelezte az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy az általános biztos és közte ellentétes álláspont alakult ki a pozitívadós-nyilvántartási rendszerrel kapcsolatosan. Az adatvédelmi biztos felhívta a figyelmünket arra, hogy a maga részéről nem támogatja a tervezett törvényi szabályozást, mert álláspontja szerint az alkotmányos alapjogok szempontjából aggályokat vet fel a tervezet.

Tisztelt Ház! A 2006-os beszámoló közel tízoldalnyi terjedelemben foglalkozik az őszi zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdésekkel. Aki végignézte a ma délelőtti vitát, amely délutánra is áthózódott, az láthatja, hogy az eltelt néhány órából legalább egyharmada az őszi zavargásokkal foglalkozott. A szeptemberi-októberi események ugyanis nemcsak az állampolgári jogok biztosának adtak feladatot, hanem az adatvédelmi biztosnak ugyanúgy.

Az adatvédelmi biztos úr beszámolójában részletezi, hogy milyen problémákkal fordultak hozzá a panaszosok. Megtudhattuk, hogy a rendőrség több ízben is adatvédelmi szempontból teljesen jogellenes megkereséssel fordult a kórházakhoz a sérült tüntetők adatai után. A rendőrség a 2006. október 23-24-ei időpontban orvosi ellátásra jelentkezett betegek mindegyikének adatait meg akarta szerezni, válogatás nélkül és tekintet nélkül arra, hogy esetleg kapcsolatba hozhatók-e a büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekményekkel. Vagyis az adatszolgáltatás teljesítésével a rendőrség megkapta volna az otthoni sérüléssel, egyéb megbetegedéssel kezelt betegek adatait is. A rendőrség megkeresése alapján az érintett kör kiterjedt volna a pár hónapos csecsemőkre és a nyolcvanéves mozgáskorlátozott állampolgárokra is.

Szintén a rendőrségi eljárást érintette egy másik vizsgálat, amely azokon a bejelentéseken, tájékoztatókon alapul, amelyek szerint a rendőrség, illetve a büntetés-végrehajtás egyes intézményeiben működtetett kamerák felvételeiről az érintettek kérésükre nem kaptak semmiféle tájékoztatást. Számukra a betekintést megtagadták azzal az indokkal, hogy a kamerák a kérdéses intézményekben nem működtek. A kérdéses ügyekben az érintettek azért kérték a felvételeket, mert azokat bizonyítékként akarták felhasználni a rendőrség ellen indítandó eljárásokban, erre ugyanis az információs önrendelkezési jog alapján lehetőségük van.

(14.30)

Tisztelt Ház! A felsorolt ügyek mellett én egy másik problémát is fel szeretnék vetni. Az őszi zavargások kapcsán két gyanúsítotti, ha úgy tetszik, bűnelkövetői körrel állunk szemben: az egyik a tüntetők bűncselekményei, a másik pedig a rendőrök bűncselekményei. Ennek a körnek az adatvédelme - finoman szólva - egyáltalán nem egyformán valósult meg.

Gondolok arra, hogy miközben a tüntetők és esetleg bűncselekményt elkövető tüntetők személyes adatai a teljes nyilvánosság előtt zajlottak, a becenevüktől kezdve a lehallgatott telefonbeszélgetésükig, az arcképük és minden egyes személyes adatuk megjelent, eközben a mai napig egyetlen eljáró rendőr nevét nem lehetett megismerni, nem tudjuk, hogy kik azok, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban.

Nem is beszélve arról, ami a médiában megfigyelhető, hogy míg a bírósági tárgyalásokon a tüntetők esetében a fiatalkorúakat leszámítva minden esetben megmutatják azt, hogy kiről van szó, eközben a rendőrök, akik mégiscsak hivatalos személyként jártak el ezekben az eseményekben, mindenféle kitakarással, eltorzított hangon és egyéb módon jelennek meg. Mindez annak ellenére így történik, hogy a közfeladatot ellátó személy feladatával összefüggő adata nyilvános. Engem a leginkább az érdekel, hogy nincs-e itt valamiféle visszásság. Hiszen az egyik egy magánszemély, aki még ha bűncselekményt is követett is el vagy pontosan ennek gyanúja fennáll, neki a személyiségi adatait nem tartják tiszteletben, amivel ellentétben a hatósági személyek teljes anonimitása látható ezekben az ügyekben. Ha egy kicsit sarkítani akarnék, akkor azt mondanám, hogy nemcsak azonosító jelvény nélkül léptek fel, hanem gyakorlatilag arctalanul egy csomó Anonymus követte el a gyanú szerinti bűncselekményeket.

Azért hangsúlyozom ezt, mert 170 feljelentés érkezett a rendőri brutalitások kapcsán, és több mint 37 esetben már meggyanúsított rendőrökről van szó. Még egyszer mondom, mintha a mai napig is óriási titokban tartanák ezeket, amit én nem értek, hogy miért van. Hiszen ha például az MSZP kongresszusán üdítőt elcsent rendőröket azonnal felfüggesztették a szolgálatból, akkor vajon a másik esetben, akik ennél jóval súlyosabb bűncselekményt követtek el, ez miért nem merült fel? Amennyiben ezeknek a személyeknek a kiléte ismert lenne, akkor felmerülhetne, hogy velük szemben is felfüggesztést alkalmazzanak.

Tisztelt Ház! Összefoglalva úgy látom, hogy ez egy nagyon bonyolult ügy, egyenlőtlennek látom itt a felek harcát, pedig a jog szempontjából ugyanolyan gyanúsítottakról van szó. Adott esetben ha elítélik őket, akkor azt kell mondanunk, hogy bűncselekményt elkövető személyekről van szó, függetlenül attól, hogy rendőrként voltak érintettek ezekben az akciókban, vagy tüntetőként voltak érintettek. A magunk részéről úgy látjuk, hogy a jogegyenlőség elve nem érvényesül ebben a tekintetben, de legalábbis nem maradéktalanul. Ezért szeretnénk, ha ezeket az ügyeket az adatvédelmi biztos úr a jövőben is figyelemmel kísérné, és a 2007. évi beszámoló összeállítása kapcsán kitérne a már megindult eljárások utóéletére, tapasztalataira.

Mindezek után szeretném megköszönni adatvédelmi biztos úr és a hivatal dolgozóinak lelkiismeretes munkáját, beszámolóját támogatni fogjuk a szavazás során, és a 2007. esztendőre is további jó munkát kívánok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy köszöntsem Lenkovics Barnabás urat, aki a beszámolási időszakban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tisztét töltötte be. (Taps.)

Folytatjuk a vezérszónoki kört. Megadom a szót Gusztos Péternek, az SZDSZ vezérszónokának.

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Volt alkalmunk az elmúlt években rendszeresen az adatvédelmi biztos beszámolójának tárgyalásakor beszélni azokról az általános problémákról, amelyek a biztos működése során nagy figyelmet kapnak. Sokat beszéltünk arról, hogy a modern és a globális világnak milyen kihívásai vannak, amelyek fontossá teszik azt, hogy egy erős adatvédelmi biztos védje az egyénnek, az állampolgárnak egyrészt az információszabadsághoz való jogát, másrészt pedig a személyes szféráját, a személyes adatait. Nagyon sok adatunk van nagyon sok nagy rendszerben, állami intézmények és magáncégek nagy rendszerében keringenek ezek az adataink, és tudjuk, hogy az információ hatalmat jelent, ezért az egyes egyén lehet kiszolgáltatott, amikor saját adatai olyan helyre kerülnek vagy olyan felhasználásra kerülnek, amelyet ő nem igényelt vagy nem szeretett volna.

A hazai ombudsmanok közül a legerősebb ombudsman az adatvédelmi biztos, és ez jól van így, az elmúlt évek visszaigazolták azt, hogy jó döntés volt az adatvédelmi biztos erejét meghatározó politikai és törvényhozási döntés. Ha a nagy, globális kihívásokról beszélünk, akkor láthatjuk, hogy a jövő egyik legnagyobb társadalmi problémájaként megjelenik a klímaváltozás kérdése, amire a környezetvédelemnek, az energiapolitikának és az iparpolitikának a válaszait várjuk. Legalább ekkora nagy, szintén globális kihívás a nemzetközi terrorizmus, illetve a nemzetközi politikának a nemzetközi terrorizmus elleni fellépésre adott válaszai önmagukban. A jelentés évről évre foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és én valamiért azt feltételezem kissé pesszimistaként, hogy az elkövetkező években vagy majd egy-két évtized múlva még inkább ezek a típusú kérdések sokkal nagyobb problémák lesznek számunkra. Az ujjlenyomat, a biometrikus adatok kezelése, a különböző egyedi azonosítók kezelésének, a nemzetközi adatoknak a nemzetközi rendszerekbe való bekerülése olyan kérdéseket, olyan politikai és jogi dilemmákat vet föl, amelyekre bizony sokszor nagyon nehéz választ adni.

Egyébként talán éppen a liberálisok találják meg a legnehezebben ezekre a válaszokat, hiszen az egyéni szabadságok legteljesebb körét biztosítani akaró liberálisok egy komoly dilemmával állnak szemben akkor, amikor arra kell választ adni, hogy egy ilyen típusú kérdésben, ahol a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés jegyében bizony nagyon-nagyon fontos és egyértelmű, azonosíthatóvá tevő egyedi adatokat nemzetközileg kezdenek el kezelni államok, amiről persze minden jóérzésű és valamiképpen olvasott embernek az orwelli nagy regény, az "1984" és az abban lévő kisember kiszolgáltatottsága jut eszébe. Mondom még egyszer, ezek olyan politikai és jogi dilemmák, amelyeket nehéz megoldani. Ezért nagyon fontos, hogy a konkrét, egyedi ügyekben évről évre meg tudjuk nézni azt, hogy mit mond az adatvédelmi biztos.

Ezúton is szeretném természetesen a liberális frakció nevében megköszönni Péterfalvi adatvédelmi biztos úrnak és munkatársainak azt a munkát, amit évről évre kifejtenek. Azt gondolom, érdemes ebből a beszámolóból is, vagy ebből talán még inkább, mint az előzőből kiemelni néhány olyan ügyet, amelyek speciálisan az elmúlt évhez kapcsolódnak, és talán a többinél egy picikét a politikai szenzitivitásuk erősebb.

Annak nagyon örülök, hogy a Fidesz megszólalói megdicsérték azért az adatvédelmi biztost, amiért kritizálták az általános biztosnak a helyettesét. Most megnéztem, három és fél oldal foglalkozik ebben a biztosi jelentésben a tavaly őszi eseményekkel; egy picit kevesebb, mint amiért nagyon csúnya, nagyon szigorú kritikát kapott az általános biztos helyettese. Itt nagyon helyesen elhangzott az, hogy nagyon helyes, hogy az adatvédelmi biztos a tavaly őszi események adatvédelmi vonatkozásaival foglalkozott. Mondom még egyszer, ez ebben a beszámolóban, írd és mondd, három és fél oldal, ahol egyébként minden le van írva azokban az ügycsoportokban, amelyekkel az adatvédelmi biztosnak foglalkoznia kellett. Csak ezek után már különösen nehezen értem, hogy akkor pontosan mit is kértek az előző körben olyan vehemensen és politikailag olyan élesen számon az általános biztos helyettesén, aki ennél körülbelül egy oldallal hosszabban írt a saját beszámolójában az őszi eseményekről.

Hagyjuk is ezt, nézzük a konkrétumokat! A tavalyi évből két ügycsoportot emelnék ki, amelyeket maga a beszámoló is külön fejezetben kezel, a 2006. évnek a "További érdekes ügycsoportok" című fejezetében szerepelnek.

Az egyik az őszi zavargásokkal kapcsolatos. A másik pedig az - adatvédelmi biztos úr azt hiszem, tudja ezt tanúsítani; nem minden képviselőtársam volt itt a korábbi vitákon -, hogy nekem személyesen magánemberként és politikusként is vesszőparipám a választásokkal kapcsolatos adatkezelés kérdése és az, hogy a politikai pártoknak sokkal, de sokkal nagyobb önkorlátozást kellene alkalmazniuk a választási kampányok során az adatok megszerzésében és felhasználásában.

(14.40)

Ezzel a két üggyel szeretnék egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Ami a rendőrség adatkezelését, illetve adatkérését illeti: a fideszes vezérszónok az imént azt persze elfelejtette közölni, hogy az adatvédelmi biztos ajánlásainak megfelelően harmadik alkalommal már a rendőrség adatvédelmi szempontból is rendben lévőnek találtatott kéréssel fordult a kórházak felé. Azt meg csak nagyon-nagyon halkan jegyzem meg, hogy örültem volna pár évvel ezelőtt, ha a konzervatív politikusok ugyanilyen adatvédelmi érzékenységgel léptek volna föl akkor, amikor kábítószerfüggő beteg emberek vagy a tűcsereprogramokban részt vevő beteg, segítségre szoruló emberek személyes adatait kísérelték megszerezni, és sajnos sokszor meg is szerezték az eljáró rendőrök egészségügyi intézményektől. Az pontosan ugyanez a történet volt, igaz, politikailag valószínűleg kevésbé lett volna kifizetődő szót emelni benne az ellenzéki párt részéről.

A kamerák kérdéséhez: az mindenképpen tisztázandó lenne egyszer s mindenkorra, hogy pontosan mit is akarunk a kameráktól, meg hogy milyen gyakorlatot is folytatunk ebben. A legutóbbi beszámoló vitájakor felmerült az a szempont is, hogy egyes külföldi tudományos kutatások szerint ezek természetesen csak lokálisan tudják megoldani a problémát, és egy öngerjesztő folyamatot indítanak el, az ikszedik kerület bekamerázott utcáiban értelemszerűen egy picit nagyobb rend lesz, de az ugyanabban a kerületben vagy a szomszéd kerületben lévő környező utcákba, vagy egy kerülettel arrébb tevődik át az a cselekmény, amit a kamerák onnan kiszorítottak. S oda talán nem szeretnénk eljutni, hogy minden utca és minden kerület teljesen be legyen kamerázva.

Az pedig különösen érdekes - és ezt hadd mondjam most kormánypárti képviselőként -, és a kommunikáció tekintetében némiképp emlékeztet a pártállami gyakorlatra, hogy ha egyszer már vannak ilyen kamerák és felvételek, akkor hogy lehet az, hogy néhány nappal az események után azok az emberek, akik részesei voltak valamilyen utcai atrocitásnak, és szeretnék magukat tisztázni, vagy úgy érzik, hogy sérelem érte őket egy büntetés-végrehajtási intézetben, amely szintén be van kamerázva, és ez ügyben szeretnének panaszt tenni, akkor hirtelen eltűnnek a felvételek.

Persze tudjuk, hogy a felvételek alapvetően folyamatosan törlődnek és nem megtarthatók, de hogy néhány nappal az olyan események után, amelyek kritikusak és büntetőjogilag is komoly kérdéseket vetnek fel, és adott esetben állampolgárok a saját jóhiszeműségüket és ártatlanságukat ezekkel a felvételekkel tudnák bizonyítani, ilyenkor egyszerűen eltűnnek a felvételek, az mindenképpen furcsa. Én magam személyesen nehezen tudtam elhinni ősszel azt, hogy ezek ilyen kritikus események után egy-két nap alatt hirtelen eltűntek, amikor az eseményben részt vettek magukat próbálták tisztázni, és megmondom őszintén, akár bv-intézetben, akár valahányadik rendőrkapitányságon kezelik a felvételeket, nem lehet jó szemmel nézni az ilyen típusú gyakorlatot és kommunikációt. Tehát valamifajta egységes gyakorlat mindenképpen fontos lenne.

Nagyon örülök annak - hogy szintén egy politikailag szenzitív kérdésnél maradjunk -, hogy az adatvédelmi biztos nagyon határozottan megszólalt és fellépett azzal a gyakorlattal szemben, ami büntetőjogilag nem nagyon szankcionálható, hiszen gondosan egy külföldi szerverről folytatják - a Kuruc.infóról van szó -, ahol adatvédelmi szempontból is egy egészen gyalázatos politikai akciót követtek el, hiszen bírókat és ügyészeket akartak megfélemlíteni azzal, hogy a legszemélyesebb adataikat, mobiltelefonszámot és ilyeneket feltettek. Nagyon helyes, hogy ebben jelzés történt.

Amit még a választásokkal kapcsolatban szintén ebből a fejezetből szeretnék kiemelni, az a politikai marketing bővülő eszköztárával és egyre intenzívebb agresszivitásával kapcsolatos. A politikai pártok versenyében, a modern politikai kommunikációban az utóbbi években, fél évtizedben teljesen egyértelmű tendencia az, hogy a közvetlen megkeresés különböző technikái felértékelődtek, mind a személyes megkeresés a lakóhelyen, mind pedig a telefonon, akár automatizált hívásokkal, vagy pedig SMS-ben, e-mailben történő elérés. Elképesztő sebességgel tanulnak egymástól a különböző kampánycsapatok, és amelyik eszközt egy politikai erő bedobott és hatékonynak bizonyult, azt valószínűleg még ugyanabban a választási kampányban, de legkésőbb a következőben természetesen a többiek azonnal használni fogják.

Kollektív gátlástalanságot látok ezen a területen, nem hiszem, hogy bármelyikünk pártja fehér bárányként tudna állni ezen a téren, politikusként pedig valamennyien nagyon sok választóval találkozunk, akiknek - mondjuk ki - tele van a hócipőjük azzal, hogy a választási kampány idején, de sokszor már előtte is a pártok képtelenek önkorlátozást tanúsítani abban a tekintetben, hogy a választópolgár magánszféráját tiszteletben tartsák. Természetesen nem szeretnék álnaiv lenni, tudom, hogy nagyon kemény verseny a választási kampány, és mivel a tudományos felmérések azt mutatják, hogy a közvetlen megkeresés nagyon hatékony tud lenni, a politikai pártoknak ez az eszköz az elkövetkező években természetesen még inkább kedvelt eszközük lesz. Ugyanakkor mindenképpen szükséges, hogy itt valamilyen adatvédelmi biztosítékokat beépítsünk a rendszerbe.

A korábbi évek nagy eredménye volt, hogy a polgárok le tudják tiltani a saját nevüket és címüket abban a tekintetben, hogy kívánnak-e kéretlen, direkt marketing leveleket kapni magáncégektől. Ez nagyon helyes. Valószínűleg nem kell hozzá túl nagy jogalkotói bravúr, hogy ezt a más területen már működő szabályozást a választási kampányban a politikai célú, politikai tartalmú direkt marketing kiadványokkal kapcsolatban is intézményesíteni lehessen. Adjuk meg a választópolgárnak azt a jogot, hogy ha azt kéri, akkor ne részesüljön ezekből a dolgokból. Legalább arra legyen lehetősége, hogy ebben az időszakban valamennyire megpróbálja megvédeni a saját magánszféráját.

Hozzáteszem egyébként, hogy ez nem a politikai pártok érdeke ellen való, hiszen aki beszélt már épeszű választópolgárral - rengeteg ilyen van, a legtöbbjük ilyen, és nagyon sokukkal beszélünk -, ők azért el szokták mondani, hogy nagyjából egy csomagban dobnak ki mindent, amit a postaládájukba kapnak, egy bizonyos szint után az a marketingmérgezés, amit a politikai pártoktól kapnak, teljesen immunissá teszi őket, tehát ha tetszik, már-már nagyon sok esetben kontraproduktív az a gyakorlat, amivel bombázzuk a választópolgárokat. Érdemes lenne tehát arról beszélni, hogy hogyan lehet lehetőséget adni az egyénnek, a polgárnak arra, hogy legalább megkísérelje megvédeni a saját magánszféráját akkor, amikor rá akarunk törni valamennyien az egymással versenyző kiadványainkkal.

Ugyanez vonatkozik egy másik kampánytechnikára - és nagyon fontosnak tartom, hogy ugyanez a problémafelvetés megjelenik -, amely szintén a személyes kapcsolatra épül. Ez Magyarországon legerősebben az utolsó, a 2006-os választási kampányban jelent meg, az egyik nagy párt láthatóan fontos kampánytechnikai újításként vetette be a teljes országot, az összes választókerületet, lehetőség szerint a választópolgárok legnagyobb részét lefedő gyakorlatilag totális személyes felkeresést, ami természetesen rendben van, mert mindenkinek joga van hozzá, hogy ezt csinálja; ugyanakkor a beszámolóból kiderül, hogy ez is adatvédelmi problémákat vet fel, a lakóhelyen történő megkeresés adott esetben a politikai szimpátiáknak a lakcímmel és más személyes adatokkal való tömeges együttes kezelése a politikai pártok rendszereiben adatvédelmi aggályokat vet fel. Adott esetben érdemes lenne arról is beszélni, hogy ez a kérdés kíván-e valamilyen szabályozást. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Pettkó András képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának adom meg a szót.

PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! Az elmúlt hat évben a vizsgálatok száma több mint a duplájára emelkedett az adatvédelem, az információszabadság, a jogszabály-véleményezés területén, amelyek mellett új hangsúlyos tevékenységként jelent meg a határokon átnyúló vizsgálat, a nemzetközi kötelezettségből eredő együttműködés. A technikai fejlődés, a netpolgár-társadalom is jelentős hatást gyakorolt az adatvédelmi biztos munkájára. 2006-ban nagyon markánsan megjelent, hogy az adataink már nem védhetők a határainkon belül. Az adatvédelmi biztos jogalkotásban való részvétele elsősorban az előkészítő szakaszra vonatkozik.

(14.50)

Konkrét panaszügyekben arra van lehetősége, hogy a jogszabályt sértő magatartást megakadályozza, egy tervezetről nyilvánított vélemény és annak határozott képviselete megelőzheti azt, hogy sok állampolgár sértve érezze alkotmányos jogait.

A vizsgálatok egyre nagyobb számban irányulnak magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó adatkezelésekre, miközben az új technológiákhoz kapcsolódva jogértelmezési kérdések is felmerülnek. Kamerák jelennek meg a munkahelyeken, üzletekben, bankokban, véget nem érő adatfelvétel a hitelképesség vizsgálata jegyében, bonyolult adatszolgáltatási rendszerek ügyfélként, adósként, munkavállalóként. Ezekre a viszonyokra ráadásul a függőség, a kiszolgáltatottság jellemző. Nehézséget okoz a jogszabályi környezet, sok a rendezetlen kérdés, megengedő szabály, így nehéz látni a határt a jogszerű és a jogellenes között.

Az adatvédelmi biztos már kötelező döntést is hozhat, amely ellen az adatkezelő bírósághoz fordulhat. A 2006-os évben két ilyen eset történt, a bíróság mindkét esetben a biztos álláspontját osztotta.

A beléptetőrendszerek már számos helyen alkalmaznak RFID-technológiát. A járművek lopásvédelmi eszköze az autópályadíjak megfizetésére, helymeghatározásra, nyomkövetésre szolgáló eszköz is lehet, de a személyek ellenőrzésére, azonosítására és helyzetének nyomon követésére is lehetőséget ad.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként azt gondolom, az adatvédelemnek a tájékoztatásra kell helyeznie a hangsúlyt. Az egyén magánszférája az, amely technikai eszközök által érintetlen, egyre szűkül.

Tisztelt Ház! A panaszosok továbbra is fordulnak a biztoshoz azért, mert a népesség-nyilvántartó név- és lakcímadataikat direkt marketing cégekhez kiadja. A rendőrséggel kapcsolatban az állampolgárok sok esetben téves információk és jogérzet alapján vélik úgy, hogy a rendőrség jogszerűtlenül jár el velük szemben. A rendőrségi határozatok adattartalmával kapcsolatban a leggyakoribb kifogás, hogy a nyomozást megszüntető határozatban feltüntetett személyes adatok az eljárásban ellenérdekelt felek tudomására jutottak, mivel ugyanolyan adattartalmú határozatot kaptak. A biztos álláspontja szerint ez szükségtelen és veszélyes is. Ugyanakkor amennyiben a balesetben részes, vétlen fél a határozatról abból a célból kíván másolatot kapni, hogy azt jogos kárigénye érvényesítéséhez felhasználja, úgy ez az adatátadás teljes mértékben jogszerű. Sajnos, a Ház a szabálysértési törvényhez benyújtott módosításomat nem támogatta, pedig ezt a kérdést mindörökre rendezhettük volna. A biztos álláspontja továbbá, hogy a gépjármű-körözési adatok nem minősülnek személyes adatnak addig, ameddig egy meghatározott személyhez nem köthetők.

A vám- és pénzügyőrség ellenőrzési tevékenységéhez kapcsolódóan azt a kérdést vizsgálta, hogy az egyéni vállalkozók adatai személyes adatnak minősülnek-e vagy sem. A beadványok jelentős része azzal volt kapcsolatos, hogy az állami adóhatóságnak mely adatokat kell átadni, milyen információkat kérhet különféle eljárásai során, másrészt pedig arra, hogy az adóhatóság mely adatokat tehet megismerhetővé mások számára az adózási információk közül. A biztos szerint aggasztó, hogy a törvényi rendelkezések minden nagyobb módosító törvénycsomag kapcsán kiegészülnek egy-egy átadandó adatfajtával, továbbá az adatátadásban részt vevő adatkezelő szervvel, hatósággal, de az adattovábbítások köre, mértéke, bővítésének indokoltsága nincs megfelelően alátámasztva.

A 2006-os év egyik legjelentősebb problémája a háziorvosok tételes betegforgalmi jelentésének, illetve a BNO-kód vényeken való feltüntetésének kötelezővé tétele volt. Az adatvédelmi biztos átfogó vizsgálatot folytatott le a közgyógyellátás rendszerének adatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban is. A korábbi véleményét továbbra is fenntartotta, ezzel a Magyar Demokrata Fórum is teljes mértékben egyetért. Eszerint a megyei egészségbiztosítási pénztár számára nem szükséges a közgyógyellátásra való jogosultságot megállapító határozat teljes tartalmának megismerése, mert az a tevékenységéhez nem szükséges.

Az egyik biztosítótársaság egy kártérítési ügyben felkérte az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet, hogy az érintett beleegyezésével készítsen szakvéleményt. A panaszos, érintett ezt követően sikertelenül próbálta megszerezni a szakvéleményt. A biztosító szerint az ő megrendelésükre készült, belső kárrendezési irat, ezért nem adják ki. A biztos nem osztotta ezt az álláspontot.

Egy panaszos kifogásolta az egyik egészségpénztár gyakorlatát, ahol a telefonos és honlapon történő egyenleglekérdezés az adóazonosító jel segítségével történik. A biztos tájékoztatta az egészpénztárt, hogy a centeres általános ügyfél-azonosítójaként az adóazonosító jel alkalmazása aggályos, ezzel én is az MDF képviselőjeként egyetértek.

Az önkormányzatoknál dolgozó szakemberek továbbra is gyakran kérnek konzultációs lehetőséget, jogi állásfoglalást a biztostól. A képviselő-testület és a képviselők tevékenységéhez, tájékoztatásához - például költségvetési kérdések, rendeletalkotás esetén - a biztos szerint elegendő anonimizált, összesített adatok, elemzések átadása. Ezeket viszont bárki megismerheti. A képviselői minőség önmagában nem jogosít személyes adatok megismerésére és kezelésére.

Tisztelt Ház! 2006-ban az egészségügyi politika a finanszírozási gondokra olyan új adatbegyűjtési tervekkel reagált, amelyekről általánosságban elmondható, hogy nem felelt meg az adatkezelés egyik fő elvének, hogy csak a cél eléréséhez szükséges adat gyűjthető be. Sokan kifogásolták, hogy a háziorvosok kötelesek havi rendszerességgel adatokat szolgáltatni az OEP-nek. A kormányrendeleti felhatalmazás megsérti az adatvédelmi törvény kritériumait, ezért formai alkotmányossági okok miatt egyértelműen jogellenesnek minősíthető. A vizsgálat még tart, de eddig megállapította: kifogásolható, hogy a különleges adatok kötelező kezelésének szabályozását a jogalkotó sorozatban rendeleti úton próbálja megoldani, törvényi szintű előírás helyett. Nem tudni, hogy az összegyűjtött adatállományok a jövőben milyen célokat fognak szolgálni, milyen elvek és kritériumok mentén kerül majd sor az adatok feldolgozására.

A munkavállalók egyre tudatosabban figyelnek magánszférájuk védelmére munkahelyükön, ugyanakkor az egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt ez a jogérzék sokszor pusztán az észlelésre korlátozódik. A jeligés álláshirdetések, valamint a magán-munkaközvetítők adatkezelésének utólagos nyomon követése évről évre visszatérő kérdésként merül fel; az MDF is számtalanszor elmondta a tisztelt Ház falai között a kifogásait.

Az elmúlt években megjelenő, ez évben pedig egyre több beadvány tárgyát képező adatkezelési forma a dolgozó földrajzi helyzetét meghatározó rendszerek alkalmazása is. A jogsértés minden esetben a konkrét ügy vizsgálatával állapítható meg. Általánosságban elmondható, hogy a munkáltató ellenőrzési jogköre nem azonos a munkavállaló megfigyelésével.

Fontosnak tartom, hogy immár évek óta folyik a vizsgálat a Győri Szent István Egyetem adatkezelési gyakorlatának ügyében. A 2004 óta tartó vizsgálatban az egyetem és az érintett kollégium vezetői minimális együttműködési hajlandóságot sem mutatnak, sajnos. Az egyetem egyik kollégiumában ujjlenyomat-vizsgáló beléptetőrendszert vezettek be, majd azóta már a kollégium parkolóját, portáit, folyosóit és lépcsőfordulóit is kamerás megfigyelőrendszerrel szerelték fel. A beléptetőrendszert a rektor már átalakítatta, a kamerás megfigyelés ügyében még a mai napig is tart a vizsgálat.

Az elmúlt években a veszélyes fenyegetés szabálysértés esetében mind a sérelmet szenvedett állampolgárok, mind a bírák jelezték, hogy az elkövető kilétének megállapítása, illetve a bizonyítás nem lehetséges akkor, ha a fenyegetés telefonon keresztül történik, ugyanis az Eht. alapján nem adhatók át a hívó fél adatai a bíráknak. Ilyenkor a bíróság csak akkor tud eljárni, ha a feljelentő ismeri a hang vagy a kijelzett hívószám alapján az elkövetőt, és ezt bizonyítani is tudja. Úgy gondolom, az Eht.-t minél hamarabb módosítani szükséges.

A biztos jelezte az igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy adatvédelmi szempontból nem lenne aggályos, ha a vonatkozó törvények módosítása minél hamarabb megtörténne. Ezzel netpolgárként is teljes mértékben egyetértek.

Megjelentek újabb beadványtípusok, így a közösségépítő weboldalak adatkezelésével vagy az IP-cím szolgáltató általi ellenőrzésével kapcsolatban. A biztos egy kérdésre, hogy az interneten használatos különféle azonosítók személyes adatnak minősülnek-e, kifejtette, az elektronikus levélcím, a telefonszám, az msn és egyéb azonosító személyes adat, mert egy természetes személlyel összefüggésbe hozható adatok.

A felhasználó az internetes társadalomban ezekkel az azonosítókkal vesz részt, ahogy az életben a polgári nevével vagy fizikai elérhetőségével. A kéretlen elektronikus levelekkel, spamekkel kapcsolatban továbbra is nagy mennyiségben érkezik panasz. Azt gondolom, erre megoldás lehet a nemsokára az Országgyűlés elé kerülő, az elektronikus kereskedelemről szóló törvény módosítása. Ezt infopolitikusként üdvözlöm.

A hitelintézetek direkt marketing célú adatkezelésével összefüggésben hivatalból is vizsgálat indult, amelynek során a biztos megállapította, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések nem egyértelműek, az elektronikus levelezés vonatkozásában pedig kifejezetten ellentétesek egymással. Több indítvány arra a gyakorlatra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes kereskedelmi cégek a bankkártyával történő fizetés, kiegyenlítés esetén a számítógépes rendszerben rögzítik az adatokat. A biztos megállapította, hogy a cégek eljárása jogszerűtlen, és komoly biztonsági kockázatot rejt magában.

A panaszosok véleménye szerint a biztosító az életbiztosítások megkötése során számos olyan egészségügyi, tehát különleges adatot kér az ügyfelektől, amelyek nem szükségesek a biztosítási kockázat elbírálásához. A biztos megállapította, hogy a biztosító a biztosított esetleges genetikai vizsgálatáról történő adatkérése, illetve a biztosított családtagjainak egészségi állapotára vonatkozó kérdések nem a célhoz kötöttség okán jogellenesek.

(15.00)

Visszatérő probléma, hogy a biztosítók olyan adatkezelési nyilatkozatot íratnak alá ügyfeleikkel, amelyben azok a jövőre nézve a titokkör pontos megjelölése nélkül adnak felmentést az őket kezelő orvosnak a titoktartási kötelezettség alól. Több adatvédelmi biztosi állásfoglalás egyértelműen kimondta, hogy az érintetteknek a hozzájáruló nyilatkozatuk megadása előtt tudomásukra kell hozni, hogy adataikat kik milyen célból fogják kezelni és feldolgozni.

Több panaszos azért fordult a biztoshoz, mert beleegyezése nélkül jelent meg róluk - illetve más esetben kiskorú gyermekeikről - készült fotó az újságokban. A biztos kiemelte, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata szerint a képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, hanem a felvétel összhatásában örökít meg egy nyilvánosság előtt lezajlott eseményt.

Ebben az évben a gázártámogatásokkal összefüggésben különösen a gázszolgáltatók adatkezelését kifogásolták az állampolgárok. A biztos szerint egy bonyolult, nagy adminisztrációval járó rendszer jött létre, amelyben sok adatkezelő vesz részt, az érintettek számára nehezen követhető az adataik sorsa és a kezelésének a módja. Az adatkezelés folyamatának részletei sincsenek átgondolva.

A társasházak, lakásszövetkezetek adatkezelésével kapcsolatban a legtöbbször felmerülő probléma a közös költségekkel tartozók nevének nyilvánosságra hozatalának, kifüggesztésének a kérdése. Problémák még a társasházakban működő kamerák jogszerűségével kapcsolatban merültek fel.

Fontos kiemelni, hogy az ügyek nagy része nem panaszügyeken alapult; elsősorban egyházi vezetők, tisztségviselők fordultak a biztoshoz állásfoglalást kérve.

Az ügyek közel egyharmada évek óta az önkormányzatok működésnek nyilvánosságával kapcsolatos. A beadványok szerint a zárt ülések elrendelése, az ott hozott döntések nyilvánossága még mindig fejtörést okoz az önkormányzati tisztségviselőknek.

2006 decemberében az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium elkészített egy, az önkormányzatok adatkezelésére vonatkozó és az önkormányzatoknak szánt szakmai útmutatót, melyet véleményezésre megküldött az adatvédelmi biztosnak, aki örömmel vette és üdvözölte a kezdeményezést.

A fogyasztóvédelmi szabályok kapcsán a biztos kezdeményezte, hogy az ismétlődő súlyos, szándékos jogsértések esetén a hatóságoknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, a jogszabály kötelezze őket erre.

Végül szeretném megköszönni az adatvédelmi biztos úrnak, hogy a képviselői munkánk ellátását és a helyes döntések meghozatalát rendszeresen elősegíti ajánlásaival, és hogy ilyen tartalmas és színvonalas beszámolót terjesztett elő, amit a Magyar Demokrata Fórum nevében természetesen elfogadásra javaslok a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szép Béla képviselő úrnak, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Úr! Ha megengedi, akkor először kimondom a véleményemet, úgy is mondhatom, ítéletemet: nekem ez a beszámoló tetszik. Tetszik a beszámoló, nem azért vagy nemcsak azért, mert most nem két kötetben, hanem egy kötetben taglalja mindazokat a megállapításokat, amelyek 2006-ot jellemezték, hanem azért, mert olyan megállapítások, mondatok vannak benne, amelyekkel mindenben egyetértek. Vannak benne általános és vannak speciális helyzetre szánt megállapítások, amelyekből röviden idéznék. "A rendőrséggel kapcsolatos ügyek, illetve panaszbeadványok a 2006. év folyamán sem számokban, sem pedig az egyéb ügyekhez viszonyított arányukban nem mutattak jelentős változást az elmúlt évhez képest. Továbbra is igaz, hogy a panaszok jelentős részének vizsgálatakor a biztos a rendőrség jogszerű eljárását állapította meg." Mindezen túl pedig van benne olyan általános megállapítás is, amely úgy gondolom, hogy nem pusztán ehhez a napirendhez, az adatvédelmi biztos beszámolójához, hanem a reggel 9 óra óta kora délutánig tartott, úgy is mondhatom, politikai cirkuszhoz tartozóan értékelendő lett volna. Gondolom, most is figyelembe kell vennünk ezt a ténymegállapítást, amely szerint az adatvédelmi biztosnak azonban csak annyi lehet a feladata, hogy a felmerülő adatvédelmi kérdésekben állást foglaljon. Ugyanez az álláspont, ugyanez az elhatárolás illette, pontosabban illette volna az állampolgári jogok biztosának általános helyettesét is az előző napirend keretében. Úgy gondolom, az egyenlő mérce követelménye ebben az esetben is alapvető feltétel lenne.

De tetszik ez a beszámoló azért is, mert nemcsak statikus megállapításokat, nemcsak egy kimerevített helyzetet, hanem folyamatokat is rögzít. Nagyon fontos ez, hiszen a gyakorlatunk fejlődése, a technika fejlődése, a jogszabályok fejlődése, mindezek részese, mindezek kedvezményezettje az emberek tudatának, ismeretének fejlődése egy nagyon fontos kérdés.

Mik is ezek a folyamatok, amelyeket rögzít az adatvédelmi biztos a beszámolójában? Például megállapítja, hogy a hivatal munkájában az állam tevékenységével összefüggő kérdések, úgy is fogalmazhatok, problémák visszaszorulóban vannak. Ez egyfajta burkolt dicséret - köszönet a megállapításért, és köszönet, hogy erre a megállapításra sor kerülhetett.

De nagyon fontos folyamatot rögzít, amikor megállapítja, hogy a határon átnyúló emberi és gazdasági kapcsolatok olyan adatkezelési, adattovábbítási kérdéseket vetnek fel, amelyek korábban nem vagy más módon jelentkeztek.

Miért is fontos, hogy az adatvédelmi biztos foglalkozik ezekkel a kérdésekkel? Legalább három dolog miatt. Az első, hogy ezek a kérdések, ezeknek az ügyeknek a kezelése hazánk külföldi megítélését meghatározzák.

Van egy második szempont is, hogy az adatbiztonságunk garantálása nemcsak határon belül, hanem azon kívül is rendkívül fontos, hiszen megtapasztalhattuk, sérelem onnan is érhet bennünket.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Van egy harmadik szempont, amit keveset szoktunk emlegetni, de számomra talán az egyik legfontosabb, ez a példaadás kérdése. Nagyon örülök annak, hogy a biztos meglátogatta Ungváron a főkonzulátust és Beregszászon a kirendeltséget, és meggyőződött arról, hogy hogyan folyik az ügyintézés, megfelel-e minden olyan követelménynek, amelyeket Magyarországon támasztunk, ugyanakkor külföldön, Ukrajnában élő ügyfelekkel szemben alkalmazunk. Örülök annak, hogy bár tett megállapításokat, de azok csekély súlyúak voltak, és haladéktalanul ezeket az ajánlásokat alkalmazták is. Ezzel egy olyan mintaszerű, az ügyfelek érdekeit figyelembe vevő, gyors, az adataikat védő, ugyanakkor tapasztalatom szerint a kivételezés lehetőségét megszüntető ügyintézési gyakorlat alakult ki, amely Ukrajna területén példát mutathat, hogy hogyan lehet az ügyféli jogokat ilyen módon óvni, védeni és biztosítani az eljárások során.

Nagyon fontos az is, hogy a fejlődésnek egy olyan területe is a beszámoló részévé vált, amely a technika fejlődésével függ össze. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor az információáramlás, az adatközlés füstjelekkel történt vagy dobbal, akkor senki nem számíthatott arra, hogy a továbbított információ csak a célszemélyhez jut el. Nem is véletlen, hogy a technológia fejlődött, hiszen feltalálták a postagalambot. A postagalamb alkalmazásának már volt egy olyan szándéka, hogy az a küldemény, az az adat, az az üzenet csak a címzetthez jusson el, és senki máshoz. Aztán gyorsan továbbfejlődött a technika, a technológia, és megmaradt az a szándék, ami a postagalamb feltalálásával kapcsolatos, hogy lehetőleg csak ahhoz jusson el, de ahhoz biztosan eljusson, akinek azt szánjuk.

(15.10)

De mi is fenyegeti ezt a szándékot, ezt az érdeket? Nagyon sokféle dolog, és aszerint, hogy milyen technika alkalmazásáról van szó. Nagyon fontos, hogy a beszámoló foglalkozik az internet használatával és az internethasználattal összefüggő kockázatokkal, miközben azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a technika persze változik, de egyfajta adottságként kezelhető. Mindezen túl nagyon fontos a szabályozás, aminek szintén fontos a fejlesztése, de legalább ennyire fontos, hogy mi, alkalmazók felnőtten vegyük igénybe ezeket az eszközöket. Buta módon ne adjunk ki önként olyan adatokat, amelyek később károkat, veszélyeket jelenthetnek számunkra. Mert ha ezt nem tesszük, és élünk a szabály adta lehetőséggel, ami a beszámolóból is kitetszik - vagyis az internet adta adattovábbítás, adatszolgáltatás egyik alapvető feltétele, hogy önkéntes, és az önkéntességből következik, hogy nemcsak egy alkalommal adható meg a hozzájárulás, hanem később bármikor visszavonható -, ez biztonságot ad, de csak azok számára, akik, még egyszer mondom, felnőtt emberként használják ezeket a szabályozás adta lehetőségeket.

Több szó esett erről a vitában is, és a beszámoló is említi a kéretlen hirdetéseket, üzeneteket, spameket. A postagalamb hasonlat alapján ezt úgy tudom tekinteni, mint amikor tömegesen jelennek meg a postagalambok, és ott hagyják a nem kért ürüléket, a guanót. Hát így szeretjük mi ezt. Magam is úgy gondolom, hogy a szabályozásnak fejlődnie kell, és ki kell takarítani az életünkből ezeket a nemkívánatos melléktermékeket. Viszont legalább ekkora, sőt azt mondom, nagyobb kockázatot jelent magánéletünkre, hogy új technológiák jelentek meg, a bizottsági ülésen is egy kicsit másként fogalmaztam, próbáltam magyarul vagy magyarabban megfogalmazni, a követést lehetővé tevő technikák és technológiák. Ezek olyan új kihívást jelentenek, ami nemcsak az adatvédelmi biztosnak, hanem nekünk, jogalkotóknak is sok feladatot fog még adni a jövőben, mert ez komoly kockázatot, veszélyt jelent számunkra, ha nem megfelelően, nem a jelenleg hatályos törvény céljainak megfelelően használják.

És van a technika kérdéskörében még egy fontos kérdés, a kamera, amiről most nem ejtenék szót. (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő lejártát.) Ellenben, ha elnök úr megenged még egy mondatot, nagyon fontos a jogfejlődésben a politikai marketingre vonatkozó megállapítás, mert azt nem engedhetjük meg, hogy a politikai kampányban, a választási kampányban valakik bármit megtehessenek, majd utána azt mondják, jó napot.

Köszönöm.

ELNÖK: Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Gusztos Péter képviselőtársam felszólalása után nyomtam meg a kétperces gombot, mert nem értek egyet képviselő úrral. Azt gondolom, el kell dönteni azt, hogy egy politikai erő törvényesen vagy törvénytelenül gyűjt információkat.

Például nekem a www.pettkoandras.hu oldalon van egy heti hírlevelem, amit már több mint 1500-an olvasnak. Ide önként lehet felcsatlakozni, aki ide önként felcsatlakozik, mindenféle szempontnak megfelelően kap egy e-mailt, majd, ahogy ezt a törvények előírják, ha nem kíváncsi a hírlevelemre, innen leiratkozik.

Amikor politikai marketingről vagy bármiről beszélünk, úgy emlékszem, voltak Kovács Pistinek is barátai, és a Kovács Pisti baráti körhöz is lehetett jelentkezni, és aki akart, bejelentkezett, aki nem akart, nem jelentkezett be. Én, miután gyűjtöm az ilyen politikai marketing dolgokat, bejelentkeztem, tehát én Kovács Pisti barátja vagyok, mint ahogy a KDNP és a Fidesz hírleveleit is meg szoktam kapni. Ebben tehát nem látok semmi kivetnivalót. Az a probléma, hogy politikai párt törvénytelen eszközökön keresztül jut hozzá információkhoz, adatbázishoz.

A kamerák tekintetében pedig azt mondom, hogy engem nem zavarnak a kamerák, mint ahogy a törvénytisztelő embereket nem zavarják a kamerák. Az a jó, ha minél több kamera van. Persze, ezt a költségvetésnek kellene biztosítani, mondjuk, a helyi önkormányzatok részére, hogy ahol kamera van, az legalább működjön, mert néhány hónapon keresztül például a Belügyminisztérium környékén sem működtek a kamerák Magyarországon, ez is előfordult. Tehát azt gondolom, hogy itt jelentős dologról van szó a kamerák tekintetében, az a jó, ha működik a kamera.

Amit Szép Béla képviselőtársam mondott, azzal teljes mértékben egyetértek. Persze, minden képviselő maga dönti el azt, hogy az iwiw-rendszeren kiírja-e a mobiltelefonszámát. Nemrégiben egy alpolgármestert, akinek az iwiw-en kint volt a telefonszáma, egy óra alatt több száz szülő próbált meg felhívni, azután a képviselő asszony egyből levette a telefonszámát az iwiw-ről, de önként írta oda a számát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, SZDSZ.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Képviselő úr, ha ez ilyen feltétlen reflexszé válik, hogy a kétperces gombot nyomogatjuk, ha a másik felszólal, akkor egy rosszul sikerült politikai Stan és Panként fogunk bevonulni a magyar parlament történelmébe. (Derültség.) Ettől megóvnám magunkat.

Csak egy dolog: Kovács Pisti barátja a képviselő úr úgy lehet, hogy feliratkozott erre. Most mondanám, hogy én a pettkoandras.hu-ról kaptam hírlevelet anélkül, hogy én oda feliratkoztam volna. Csak egyszer, mert utána leiratkoztam erről a hírlevélről. A lényeg tényleg az, hogy törvényes vagy törvénytelen-e ez az adatkezelés, illetve a lényeg az, hogy mit engednek meg a törvények, és én a felszólalásomban arról beszéltem, hogy talán egy picit túl sok mindent, vagy megfordítva: a választópolgár oldaláról túl keveset. Arról beszéltem, hogy teremtsük meg annak lehetőségét, ahogy az a hagyományos, normál kereskedelmi célú direkt marketing esetében lehetséges, hogy az ember rendelkezhet róla, hogy a névjegyzékből az ő adatait ne adják ki az X. Y. bármelyik nagy banknak, bármilyen kereskedelmi célú reklám direkt marketing kampányába, hogy ezt itt ugyanúgy meg lehessen tenni. Ez egy nagyon egyszerű dolog, nem kell hozzá nagy kodifikátori bravúr.

Ezt a lehetőséget meg kell teremtenünk a választópolgároknak a választási kampány idején a politikai típusú direkt marketing esetében is. Tekintsük át együtt! Szándékoltan arra törekedtem, hogy arról beszéljek, ahogy legutóbb is, hogy ez egy közös dolog, ahol valami közös önmérsékletet kellene tanúsítani. Nem azt mondtam, hogy az SZDSZ-en kívül mindenki galád módon jár el ebben a dologban, azt mondtam, hogy természetes része a politikai tevékenységnek, hogy egyre erősebb benne a direkt marketing eszközök használata, van egy verseny a pártok között, az egyik aláírást gyűjt az utcán, az MDF is csinálja, a másik véletlenszerű telefonhívásokat generál a választási kampányban, ezt a szocialisták is csinálták, mi is csináljuk egyes kampányokban. Ezeket érdemes lenne egységesen áttekinteni, hogy milyen adatvédelmi problémákat vetnek fel, és ez benne van a biztosi beszámolóban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz, 10 perces időkeretben.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nem viccelődni akarok, de egészen humoros volt, amit Gusztos Péter képviselőtársam mondott. A politikai és a direkt marketing kérdésére is rá szeretnék világítani. Itt szeretném kihangsúlyozni, nem véletlen, hogy az adatvédelmi biztos urat tisztelem, és az általa mondottakat is szeretem betartani és betartatni másokkal is. Ma reggel, amikor jöttem fel Pestre, egy ajkai kolléga hívott fel, hogy a postaládája állandóan tele van különböző marketinganyagokkal, de a legrosszabb az, hogy sokszor címmel együtt. Tehát címzetten szól a részére.

Itt mondom Gusztos Péternek, nem biztos, hogy a politikai pártok adatbázisára kellene hagyatkozni, hanem valamelyik ilyen direkt marketinget alkalmazó céget is meg lehet keresni, és lehet, hogy egy csomó listát kap meg az ember, annak ellenére, hogy az állampolgár nem kívánja, hogy őt olyannal keressék meg.

Én nagyon sok országban voltam választásokat ellenőrizni, és tudom azt, hogy mindegyik országban a választási kampányidőszakban a választók heves időszakot élnek át, és próbálja mindenki, főleg abban az esetben, ha veszít egy választáson, megfogalmazni az összes negatívumot, amit adott esetben törvénnyel kellene mindenképpen rendezni.

Részese voltam annak a négypárti egyeztetésnek, amely az Európai Parlament választójogi törvényére négypárti közös megegyezéssel próbált kialakítani egyfajta választójogi törvényt.

(15.20)

Mindannyian tudjuk, hogy hihetetlen nehéz ebben a kérdésben előrelépni. Ezt Gusztos Péter képviselőtársam is nagyon jól tudja: mindenki más és máshonnan próbál meg kiindulni; mindegyik fél a másiktól, és onnantól fogva adott esetben nem kerülnek be azok az ésszerű megoldások, amelyeket az adatvédelmi biztos a saját maga részéről javasol, hogy egy választójogi vagy egy politikai marketingtevékenységben mit és hogyan kellene betartani. Nem vagyunk képesek odafigyelni egymásra. Én azért is mondtam, hogy tisztelem és elfogadom azokat a javaslatokat és véleményeket, amelyeket az adatvédelmi biztos mond.

Egy példát szeretnék mondani arra, amit Pettkó András is mondott, az önkormányzati törvényből adódó adatszolgáltatások kérdésére. (Dr. Takács Albert felé fordulva:) Tavaly decemberben kerestem meg önt, de nemcsak önhöz, hanem mindegyik biztoshoz, ombudsmanhoz is fordultam egy önkormányzat viselkedése kapcsán, amikor egy polgármester sajátságosan értelmezi magát a törvényt, és mondjuk, állampolgári megkeresésre vagy adott esetben képviselői megkeresésre nem hajlandó adatot szolgáltatni vagy nem enged sem a jegyzőnek, sem az osztályvezetőknek olyan anyagot kiadni, ami törvényileg az állampolgárnak az információhoz való jogát kellene hogy biztosítsa.

Szeretném mindenképp, ha ebben a kérdésben is az önkormányzati törvényen és a törvény adta lehetőségen belül az adatszolgáltatás megvalósulna, természetesen nem sértve azt, ha valaki szociális támogatást kap - mert teljesen logikus, hogy az zárt ülésen történik, az összes betegségével, bajával az igénylő személy nevét, adatait nem hozzuk nyilvánosságra -, de amikor közpénzeket használ fel egy gazdasági társaság vagy ad át az önkormányzat egy gazdasági társaságnak, és mondjuk, szerződésekre kíváncsiak az állampolgárok vagy képviselők, akkor azt azonnal és minden további nélkül ki kellene szolgáltatni, hogy valóban minden információ rendelkezésére álljon magának a képviselőnek vagy az állampolgárnak is. Számos ilyen probléma volt az elmúlt időszakban, és derült fény arra, hogy késői információból ezek a későbbiek során ügyészségi vagy adott esetben rendőrségi eljárásokkal fejeződtek be.

Amit Szép Béla képviselőtársam mondott, hogy politikai cirkusz: a törvényeinket kellene úgy alakítani, hogy adott esetben minél kevesebb vita származzék abból, amit például az adatvédelmi biztos a saját maga részéről megfogalmaz. Ő is úgy fogalmaz, hogy bizonyos területen engedőnek kellene lenni, de bizonyos területen sokkal szigorúbban kellene fellépni, és amit ön is elmondott, hogy nemzetközi vagy akár hazai viszonylatban az adataink kiszolgáltatását sokkal keményebben kellene megkövetelni mindenkitől a végrehajtás minden területén. Mert nem véletlen mondtam a direkt marketing kérdését, amikor direkt jön hozzám személyre szólóan a családhoz különböző anyag, brosúra, prospektus, és elnézést, nem kértem, de mégis odaadják.

A magam részéről csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni, és itt szeretném kérni azt a parlamenttől, hogy az önkormányzati törvényt és az önkormányzati adatszolgáltatást tekintsük át, és még egyszer mondom Gusztos Péter képviselőtársamnak, hogy valóban komolyan kellene venni magát a választójogi törvény kérdését, a politikai marketing kérdését, adott esetben a közpénzek felhasználását vagy a politikai pártok részéről a különböző, kampányidőszakban történő források felhasználását. Valóban, úgy érzem, hogy ebben önnek is szerepe van frakcióvezető-helyettesként kezdeményezni olyan ötpárti egyeztetést, ahol tényleg egy új, korszerű, a mai kihívásoknak maximálisan megfelelő rendszert tudnánk kialakítani, és az adatvédelmi biztosnak is kevesebb alkalommal kellene azt megfogalmazni, hogy ez helytelen, törvénytelen vagy ezen változtatni kellene.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, SZDSZ.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ékes képviselőtársam, köszönöm szépen, örülök, hogy volt egy mondatom, ami elnyerte a tetszését. Kár, hogy ez a mai napon az általam elmondottak közül a legkomolytalanabb mondat volt, de ez is egy előrelépés.

Azért kértem még egyszer szót, mert itt a kéretlen levelekről beszélünk sokat, illetve arról, az egyébként fizikailag viszonylag könnyen legyőzhető kellemetlenségről, amit az okoz, hogy jönnek a választási kampányban csőstül a kiadványok - ezt azért meg tudják oldani a választópolgárok: egy kupacban dobja ki, akinek nem kell -, illetve a legtöbb társasháznál azt látjuk, hogy ezt már be sem engedik az ajtón, hanem külön a társasház bejárati ajtaján van egy egyébként szemetesként fungáló valami, ahova ezeket be lehet dobni. Ez is fontos kérdés persze, pláne, ha zavarja a választópolgárt az a része, amikor névre szólóan érkezik valami. Sokan nem értik, hogy az pontosan hogyan is van, mint ahogy sajnos még sokan azt sem tudják, hogy az egyéb kereskedelmi célú direkt marketing esetében le tudják tiltani az ilyen dolgokat.

Én most valami másról szeretnék beszélni, ami ennél szerintem emberi jogi szempontból egy sokkal, hat tetszik, szenzitívebb dolog. Ez pedig a pártoknak az a típusú adatkezelése, amikor a politikai szimpátiát is elkezdik nyilvántartani.

Természetesen egy választópolgárnak szíve joga, hogy a saját személyes adatait megadja, mondjuk, annak a politikai erőnek, amellyel ő szimpatizál. Sok olyan választópolgár van, aki igényt is tart arra, hogy valamilyen kapcsolatban legyen azzal a párttal, amelyiket választott, ezért feliratkozik különböző petíciós listákra, megadja a postacímét, az e-mail címét, és örül ezeknek a kiadványoknak. Igen ám, de mi van azzal a helyzettel, amikor a telefonos megkeresés vagy a lakáson történő személyes megkeresés után a pártok aktivistái nemcsak a saját szimpatizánsaiknak az adatait kezdik el gyűjteni, hanem későbbi szervezési egyszerűsítés, kampányszervezési technika, más megfontolások miatt különböző csoportokra osztják a választópolgárokat, és a velük nem szimpatizáló választópolgárok adatait is politikai hovatartozás szempontjából rögzítik.

Ugye emlékszünk arra a botrányra, ami akkor alakult ki, amikor olyan listák kerültek elő az egyik párt saját adatbázisából - teljesen mindegy, hogy melyik volt, mert azt gondolom, hogy a magyarországi viszonyokat illetően ez gyakorlatilag akár mással is előfordulhatott volna, tehát most nem politikai adok-kapok miatt mondom, hanem az ügyet magát szeretném nézni -, ahol a szimpatizáns, biztos szavazó volt az egyik kategória. Ott volt a reménytelen, ellenség - azt hiszem, talán "e" betűvel jelölték, aki ellenségesen viszonyult az adott párthoz -, és ott volt egy ingadozó, a harmadik kategória, a magyar politika kedvenc kategóriája, az ingadozó középparaszt, akire később még rá lehet nyomulni valamilyen jó kis személyes marketingtevékenységgel. Hát ez azért nagyon aggályos!

Igazából azért kértem szót még egyszer, hogy felidézzem konkrétan, hogy szerepel egy nagyon fontos állásfoglalás ebben a beszámolóban, ez pedig az adatvédelmi biztosok közös nyilatkozata 2005-ből, ebből idéznék röviden. "A pártok különböző személyekről tolakodó módszerek alkalmazásával olyan képet állítanak föl, amelynek alapján őket - néha alaptalanul - szimpatizánsként, támogatóként, párttagként tüntetik fel, hogy saját politikai céljaik eléréséhez fokozni tudják az állampolgárokat megcélzó kommunikáció hatékonyságát. A határozat kimondja, hogy minden politikai kommunikációs tevékenység során -ideérve a választási kampányhoz nem kötődő tevékenységeket is, amely együtt jár személyes adatok kezelésével - tiszteletben kell tartani az érdekelt személyek alapvető jogait és szabadságait, ideértve a személyes adatok védelméhez való jogot és az elfogadott adatvédelmi alapelveket."

Nincs a világon olyan fideszes szavazó, aki szeretne az MSZP adatbázisában szerepelni azzal, hogy ő az MSZP szempontjából reménytelen, pláne olyannal nem szeretne, hogy mondjuk, ingadozó. És fordítva sincsen. Nincsen egyetlenegy szocialista szavazó, aki szeretne benne lenni a Fidesz adatbázisában mint adott esetben még meggyőzhető vagy meggyőzhetetlen személy. Ezek szenzitív adatok. Gyakorlatilag ha én akarom, megadom a saját pártomnak, a számomra szimpatikus pártnak ezt a fajta adatot, hogy politikailag szimpatizálok vele, egyébként pedig senkinek semmi köze nincs hozzá.

Aztán kilyukadunk oda, hogy vannak itt más problémák is. Most azt nem is mondom, hogy a technika fejlődésével - e-mail-, SMS-kampányok - gyakorlatilag a magyarországi kampánycsendre vonatkozó szabályokat úgy lehet kidobni az ablakon, ahogy azok vannak, hiszen ebben a körben alkalmazhatatlan. Ezt az OVB is elmondta többször, az adatvédelmi biztos beszámolójában is benne van, vagy fel lehetne idézni azt is, hogy a kopogtatócédulákon szereplő adatokkal kapcsolatos törvényi szabályozás és az azzal kapcsolatban valószínűleg általános magyar politikai gyakorlat finoman szólva is messze van egymástól.

Ezeket a típusú kérdéseket azzal együtt, amit az előbb a képviselő úr említett, valamikor így csomagban tényleg át kellene tárgyalnia a magyar politikának. Talán ez a mostani időszak alkalmas erre, hiszen éppen más, a pártok szempontjából nagyon kényes és csak nagyon erős konszenzussal szabályozható kérdések ügyében indultak el meglehetősen biztató tárgyalások; a pártfinanszírozás, kampányfinanszírozás kérdésére gondolok.

(15.30)

Lehet, hogy nem azzal együtt, nem ezzel csomagban, hanem valami hasonló metódussal most, amíg még a következő választási kampány viszonylag távoli időszakban van, érdemes lenne tenni egy kísérletet arra, hogy ezeket a választási kampánnyal kapcsolatos adatvédelmi kérdéseket úgy a maguk egészében megpróbáljuk szabályozni, és valamilyen közös önkorlátozással éljen a magyar politika.

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tényleg nagyon röviden: én nem a leggyengébb szavakra kívántam odafigyelni, hanem előtte már két képviselőtársam lefolytatta azt a vitát, hogy mit nevezünk törvényesnek vagy törvénytelennek egy kampány időszakában az adatfelhasználás tekintetében. Maximálisan egyetértek vele. Én is kaptam olyan Gyurcsány-telefont a lakásomra, hogy tisztel, és szeretné, ha őrá szavaznék. Ez is abba a kategóriába tartozik, amikor adatokat úgy próbálunk meg felhasználni, hogy kampányidőszakban a párt saját maga számára próbálja meg a legtöbbet és a legjobbat eladni, adott esetben vagy törvényesen, vagy törvénytelenül.

Ezzel maximálisan egyetértek. Talán túl sok szó esik az adatvédelmi biztosi jelentéssel kapcsolatban a pártok kampányidőszakáról és adott esetben az ott történő viselkedésről. Ezért kellene egy olyan törvényt megalkotni, ami tényleg a XXI. század választójogi törvényével és az esetleges kulturált viselkedéssel történő kampányolásnak a fogalmával tudna felérni. Én sem értek egyet nagyon sok dologgal, a kopogtatócédulák esetleges kitöltése vagy ki nem töltése, mások helyett történő gyűjtése, majd később történő kitöltése. Ezért kellene átalakítani magát a választójogi törvényt és a hozzá kapcsolódó összes olyan rendelkezést, ami adott esetben sokkal korszerűbben szabályozza ezt a kérdést.

Én kellőképpen odafigyeltem, képviselőtársam, de ezt a vitát előtte már Pettkó Andrással lefolytatta. Mindketten azt mondták, hogy vannak törvénytelen eszközök, és vannak legális eszközök, amelyeket mindegyik párt használ a saját maga részéről, és nem kell mutogatni senkire sem, mert mindenki használja dettó ugyanúgy.

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki részt venni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, így megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:)

Megadom a szót Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos úrnak.

DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólásokból köszönöm szépen a dicséretet, köszönöm szépen a kritikát, hiszen ez is útmutatásul szolgál, és külön örülök annak és köszönöm szépen, hogy minden hozzászólás utalt azokra a kérdésekre vagy a kérdések egy részére, amely a jövőben feladatot fog adni nemcsak az Országgyűlésnek mint jogalkotónak, hanem azt gondolom, hogy a társadalomnak is, hogy legalábbis a gondolkodását alakítsa azokhoz az adatkezelésekhez, amelyek valamilyen szinten biztos, hogy szükségesek például a terrorizmus elleni küzdelem jegyében vagy a futballhuliganizmus kapcsán megszületendő új típusú és határon átnyúló adatkezeléseknél is.

A teljesség igénye nélkül szeretnék egy-egy ilyen kérdésre újólag rávilágítani. Valóban azt tapasztaltuk, hogy rossz a visszaélés személyes adattal bűncselekményi tényállás. Ezt a problémámat jeleztem igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy a soron következő Btk.-módosításnál előterjeszthetjük azt a változtatási igényt, amely egy olyan törvényi tényállást biztosít, amely alapján valóban el lehet járni a jogsértőkkel szemben, és a megfelelő büntetőjogi fenyegetettséget is megadja jogellenesség esetén.

Többen érintették, Tóth Gyula képviselő úr, Gusztos Péter képviselő úr is a kamerákkal kapcsolatos problémákat. Változatlanul várat magára az az átfogó tanulmány, amely szakmai szempontból teljeskörűen értékelné a hasznosságát és a hátrányát, illetőleg költségvonzatát a kamera telepítésének. Azt gondolom egyébként, hogy a társadalommal is csak egy ilyen megalapozott tanulmány tudja elfogadtatni azt a szerepet, amelyet a kamerák játszhatnak. Ezt a 60 százalékos felmérési adatot én is ismerem, de azt gondolom, ez nem biztos, hogy reális, vagy nem biztos, hogy annak a tudatában született az igen vagy a nem behúzása, ami a valós tényeken alapulhat.

Vitányi István képviselő úr felszólalásához azt tudom hozzátenni, hogy a jogszabályi rendelkezések a bűncselekmény elkövetőivel szemben nem tesznek különbséget az elkövetők között. Egyébként az adatvédelmi biztos gyakorlata az, hogy a tájékoztatásnál nyilvánvalóan azt, aki közfeladatot ellátó személy, kevesebb jog illeti meg, vagyis többet kell tűrnie, mint más személyeknek. Ezért itt mindenképp a gyakorlaton kell változtatni, hiszen a jogszabályok biztosítják itt az egyenlőséget.

Gusztos Péter képviselő úr egész tárházát adta azoknak a problémáknak vagy jelezte azokat a problémákat és kérdéseket, amelyeket szükséges szabályozni, beleértendő a globalizmusból eredő, a munka világában szükségesnek ítélhető külföldre történő adattovábbítás a dolgozók esetében, azonban itt is szükséges a törvényi alap megteremtése. Erre is jelzést tettem a munka világáért felelős miniszternek, és pozitív választ kaptam, úgyhogy előbb-utóbb remélhetőleg megjelenik szövegben is ez a fajta felhatalmazás.

Egyetértek a terrorizmus elleni küzdelem fontosságában. Azt is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi hatóságok azt kérik a nemzeti kormányoktól, hogy olyan álláspontot képviseljenek, amely hasonlóan szigorú elveket fogalmaz meg a harmadik pilléres adatkezeléseknél. Ebben a magyar kormányzat maximális partnernek bizonyult, és ezt a szigorú álláspontot képviseli.

Egyetértek a választással kapcsolatos adatvédelmi kérdések rendezésével. Természetesen ez talán politikailag a legszenzitívebb kérdés, hiszen itt a politikusoknak önmérsékletet kell tanúsítaniuk.

Egyetértek azzal, és erre az első felszólalásomban is utaltam, hogy fejlődnie kell. Nemcsak a technikák fejlődnek és az adatkezelések bonyolódnak például a terrorizmus elleni küzdelem jegyében, nyilván ehhez kell igazodnia felfogásában és szerepében is az adatvédelmi biztosnak. Azt gondolom, hogy ezt a fejlődést jól mutatja be a beszámoló.

Természetesen azt is tudjuk, hogy további fejlődés is szükséges ezen a területen, összhangban természetesen az Alkotmánybíróság gyakorlatával, hiszen itt azért a legdöntőbb befolyása van az adatvédelmi biztos mellett, hiszen az én állásfoglalásom a jogalkotás szempontjából csak jelzésértékű, de kötelező érvénnyel az Alkotmánybíróság mondja ki a végső szót.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról döntünk.

Most soron következik a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az ennek elfogadását kezdeményező, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/2099. és H/2811. számokon kapták kézhez. A kijelölt bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/2099/1-6. számokon, valamint H/2811/1. számon szintén megkaptak.

Most megadom a szót Teleki Lászlónak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának, a bizottsági határozati javaslat előterjesztőjének, 10 perces időkeretben. Képviselő urat illeti a szó.