Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatokat T/5590., T/5591. és T/5592. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5590/1., 2. és 3., T/5591/1. és 2., valamint T/5592/1. számokon a honlapon elérhetik.

Most megadom a szót Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak, 35 perces időkeretben.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Urak! Viszonylag szűk körben kezdi meg az Országgyűlés ennek a három törvényjavaslatnak a vitáját, azonban úgy gondolom, hogy maga az ügy nemcsak hogy a Házban, hanem leginkább az ország egészében tarthat számot igencsak széles körű érdeklődésre. Csak érzékeltetésül: a magyar bíróságokra egy esztendőben körülbelül 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer ügy kerül bírósági ügyként, a nem peres eljárások száma körülbelül 500 ezer. Óriási tömegről van szó tehát, vállalkozások tíz- és százezrei, állampolgárok milliói érintettek ebben.

Óriási vívmány, hogy a rendszerváltást követően kiépült a törvényesen és természetesen a jogállami elveknek megfelelően függetlenül működő magyar igazságszolgáltatás, amelynek személyi, anyagi, technikai feltételei az elmúlt esztendőkben látványosan javultak. Elég utalni arra, hogy az elmúlt hat esztendőben több mint megkétszereződtek az igazságszolgáltatásra fordított költségvetési kiadások.

Ugyanakkor úgy gondolom, széles körben vett társadalmi tapasztalat, hogy miközben a bíróság függetlensége, az ítélkezés törvényessége - egyes konkrét esetektől eltekintve természetesen - nem vonható kétségbe, azonban az eljárások kiszámíthatósága, elsősorban azok befejezésének időpontját tekintve rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Lényegében a peres felek, amikor nekilátnak egy eljárás indításának, nem tudhatják, hogy mikor jutnak majd jogerős ítélethez. Másrészt pedig jelentős, megítélésem szerint elfogadhatatlan különbségek alakultak ki elsősorban Budapest és Pest megye és az ország egyéb részei tekintetében abban az összefüggésben, hogy mikorra lehet jogerős ítéletig eljutni. Ez a különbség 1:4, 1:3 Budapest és Pest megye rovására. Ez természetesen két dolgot jelent; egyrészt azt, hogy az ügyfelek számára körülbelül három-négyszer annyi ideig tart a fővárosban és környékén egy-egy ügy elintézése, és persze az itt dolgozó bírák is lényegesen nagyobb munkateherrel kell hogy szembenézzenek.

Úgy gondolom, nem halasztható tehát, hogy a jogállami intézmények és eljárások kialakítását követően nekilássunk az igazságszolgáltatás ügyfél- és szolgáltatás-központú modernizációjának. Ennek a modernizációnak több pillére van. Az első pillér: alkossunk olyan szabályokat, amelyek egyszerre teremtenek nagyobb kényszert a gyorsaság tekintetében a bíróságra, és természetesen követelnek meg nagyobb fegyelmet az eljáró felektől. A második pillér: használjuk ki a modern informatikában és távközlésben rejlő lehetőségeket. A harmadik pillér pedig, hogy alkalmazzunk olyan megoldásokat, amelyek minél nagyobb arányban teszik lehetővé per nélkül a jogviták rendezését, a hatásos, eredményes, hatékony jogérvényesítést.

Erre a három pillérre támaszkodva szeretnénk azt elérni - természetesen fokozatosan, az egyszerűbb és leggyakrabban használt eljárásoktól kezdve a bonyolultabbak felé haladva -, hogy az eljárások legyenek gyorsabbak, egyszerűbbek, kiszámíthatóbbak, ezen keresztül természetesen erősítsék a jogbiztonságot, járuljanak hozzá a versenyképesség erősítéséhez, és mindezek révén magától értetődően csökkenjenek a jogviták rendezésével kapcsolatos társadalmi költségek, az igazságszolgáltatáson belül pedig az erőforrásokat a bonyolultabb, nagyobb hozzáértést igénylő ügyekre lehessen a mainál sokkal nagyobb arányban koncentrálni.

Ezeknek a célkitűzéseknek, új megközelítéseknek a jegyében nyújtottunk be három törvényjavaslatot. Ez a három törvényjavaslat ezekre a pillérekre támaszkodva az említett célokat kívánja elérni. Központi eleme ennek a javaslatcsomagnak a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása. Ennek lényege, hogy a kis értékű ügyekben - az 1 millió forintnál kisebb pénz követelésére irányuló pereket értjük ez alatt, ebből egy esztendőben körülbelül 70 ezer van, ezekben a kis értékű perekben - olyan eljárási szabályokat alakítsunk ki, amelyek ha nem is garantálják, de valószínűvé teszik, hogy a felek megfelelő magatartása esetén három hónap alatt, a kereset benyújtásától kezdődően három hónap alatt elsőfokú ítélethez lehet jutni. Úgy gondolom, hogy ez a mai állapothoz képest, amikor ez az időtartam 6-9 hónap általában, nagyon sok esetben ennél lényegesen hosszabb idő is lehet, drámai és kedvező irányú drámai változást jelent majd.

Természetesen annak érdekében, hogy még 70 ezer ilyen per se kerüljön a bíróságokra, korszerűsítjük a fizetési meghagyásokra vonatkozó eljárást is, elsősorban annak révén, hogy az eddigi 200 ezer forintos határt 1 millióra javasoljuk emelni, magyarán: ezekben a kis értékű perekben a per megkezdését megelőzően mindenképpen fizetési meghagyásos eljárásra kerülne sor. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a tapasztalatok szerint az érintettek túlnyomó része a fizetési meghagyás kibocsátását követően eleget tesz fizetési kötelezettségének.

(14.00)

Tegyük ezt meg egy szélesebb körben, nem 200 ezer, hanem 1 millió forintos értékhatár mellett, bízva abban, hogy ez a majdnem önkéntes jogkövetést erősíti, és ezen keresztül lehetővé teszi a jogviták gyorsabb lezárását.

Másik lényeges változás a fizetési meghagyásos eljárásban, és ez az elektronizáló pillérrel van összefüggésben, hogy megnyílik az elektronikus ügyintézés lehetősége a javaslat szerint 2009. július 1-jétől ebben az eljárásban, méghozzá nemcsak annak érdekében, hogy a hatóság és az ügyfél közötti kommunikációt tereljük az eddigi drága és időigényes postai kézbesítés helyett elektronikus útra, hanem egyidejűleg változtassuk meg a beérkező kérelmek feldolgozási módját is. Magyarán, az eddigi - inkább formális, mint tartalmi mérlegelésen alapuló - emberi munka helyett alkalmazzunk lényegében automatizált megoldást, ami fölött csak kontrollt kell gyakorolni, és ezt a kontrollt nem kell feltétlenül bírónak vagy bírósági titkárnak gyakorolnia, így elérhető az, hogy az eddigi 15 nap plusz a kézbesítési idők helyett 3 nap alatt kibocsátott fizetési meghagyáshoz lehessen jutni, lényegében tehát 2-3 hetet spórolva már az eljárás legelején. Ha ezek után ellentmondásra kerül sor, akkor megindul az új szabályok szerinti per. Ebben a perben érvényesül az a két elv, amit a bevezetőben említettem. Szigorú eljárási határidők a bíróság számára, hogy bizonyos eljárási cselekményeket mennyi idő alatt kell elvégezni - ez új vonás. Viszonylag kevés olyan eljárás van, ahol a bíróságnak szigorú törvényi határidőkhöz kell alkalmazkodni.

Úgy gondolom azonban, hogy a jövőben egyre több esetben tennénk ilyen tartalmú törvényjavaslatra kezdeményezést, elsősorban azért, hogy világossá váljék: az államnak akkor, amikor ezt a nagyon fontos közhatalmi szolgáltatást nyújtja, nemcsak az a felelőssége, hogy törvényes és szakszerű ítélet szülessék, hanem az is, hogy az ésszerű időben, kiszámítható módon legyen elérhető a felek számára. Tehát szigorú eljárási határidők a bíróság számára éppen úgy, mint a felek számára, és felelősebb magatartás megkövetelése a peres felektől, leginkább egyébként az eljárást kezdeményező felperestől.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a felperesnek a keresettel egyidejűleg valamennyi bizonyítékát a bíróság elé kell tárnia, és a keresetindítással egy időben végig kell gondolnia, hogy pontosan mi is az ő kérelme, mert ennek változtatására ebben az eljárásban már nem lesz lehetőség. Ez megteremti annak az esélyét, hogy a felperesi követelés és a bizonyítékok ismeretében az alperes erre a következő tárgyaláson megfelelően reagáljon, a bíróság pedig az elé tárt kereseti kérelem és bizonyítékok alapján egy vagy legfeljebb két tárgyalásban döntést tudjon hozni, és tartható legyen a jelzett, nagyjából 3 hónapos határidő az elsőfokú ítélet megszületéséig.

Csak érzékeltetésül: számításaink szerint mintegy 300 nappal - 300 nappal, majdnem egy esztendővel - rövidíthető le egy átlag peres eljárás ennek az új szabályrendszernek az eredményeképpen. Úgy gondolom tehát, hogy jelentős társadalmi haszon származik ezeknek a szabályoknak az elfogadásából, és egyidejűleg világossá válik, hogy aki jogot keres, az állam közbejöttével kívánja az igazát érvényesíteni - és jogállamban ez a természetes módja az igényérvényesítésnek -, az világos, kiszámítható eljárással kell hogy szembenézzen. Olyan időn belül juthat megfelelő ítélethez, ami számára vagy kedvező, vagy nem - de ez már az eljárás velejárója -, ami lehetővé teszi, hogy az ő igényét tisztességes módon kielégítsék, ne kelljen attól tartani, hogy közben a potenciális adós vagyona elvész, csökken, kimentik, más módon elvész a kielégítés alapja, vagy hoppon marad valamilyen praktika folytán a hitelező.

Természetesen, ha azt szeretnénk, hogy az igényeket egy kiszámítható eljárásban lehessen érvényesíteni, akkor nem elegendő a per előtti szakasz szabályait átalakítani, nem elegendő a per szabályait átalakítani, fontos, hogy a végrehajtási eljárásban is érvényesüljenek új megoldások. Erre is javaslatot teszünk a végrehajtási törvény megfelelő módosításával. Ennek az új javaslatnak az a lényege, hogy az internetes technológia alkalmazásával valamennyi ingatlanárverést és az ingóárverések zömét nem a hagyományos, "kitűzünk egy cetlit a bíróság hirdetőtáblájára" technikával indítjuk, és egy szűk kör által ismert és elérhető, személyes megjelenést igénylő árverésen fejezzük be, hanem az internet nyújtotta lehetőségek felhasználásával, az egész ország számára lehetővé tesszük az árverésen való részvételt, ráadásul nem is csak egy meghatározott időpontban, hanem egy 30 napos perióduson keresztül, ingók esetében 15 napos perióduson keresztül.

Ezektől a változtatásoktól azt várjuk, hogy jórészt megszűnnek a ma meglévő visszaélési lehetőségek, hiszen nem számítható ki előre, hogy kik lesznek az ajánlattevők, kik lesznek az érdeklődők, őket nem lehet törvényellenes eszközökkel befolyásolni. És valószínűleg a sokkal szélesebb körű hozzáférés révén többen fognak érdeklődni, többen tesznek ajánlatot, erősebb lesz a verseny, magasabb értéken kelnek el az árverésre bocsátott vagyontárgyak, ez pedig lehetővé teszi, hogy mind a hitelező, mind pedig az adós érdekei következetesebben érvényesüljenek, kevesebb legyen az abból adódó konfliktus, hogy esetleg értékes vagyontárgyak meglehetősen alacsony értéken, lényegesen valódi értékük alatt kelnek el egy-egy árverés folyamán.

További változás a végrehajtási eljárásban, hogy lehetővé tesszük, hogy a felek választásuktól függően egy egyszerűsített, gyors végrehajtási formát válasszanak. Ez sok-sok hónappal, akár évekkel is rövidítheti annak az idejét, míg egy jogerős, végrehajtható döntésből valódi végrehajtás lesz majd; megint csak társadalmi költséget kímélve, vállalkozások számára versenyképességet erősítve.

(A jegyzői székben Béki Gabriellát Szűcs Lajos
váltja fel.)

A javaslatcsomag következő és egyben utolsó eleme azt szolgálja, hogy ahol csak lehet, a jogviták intéződjenek el a bíróság közbejötte nélkül, vagy ha abban van is némi bírósági közreműködés, az legyen gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb, mint a hagyományos peres út. Ennek érdekében kötelezővé tesszük a felek egyeztetését bizonyos gazdasági perekben, és ami talán a magyar jogrendszerben nagyobb újdonság, hogy a közjegyzők előtt lehetővé válik olyan perelőkészítő cselekmények elvégzése, amelyek tehermentesítik a bíróságot, legalább kétféle értelemben.

(14.10)

Egyrészt azok a felek, akik korábban, még a per megkezdése előtt szakértő kirendelését kérik a közjegyzőtől, és egy szakértői vélemény birtokában tudják azt eldönteni, hogy egyáltalán perre mennek-e, vagy hasonlóképpen bizonyítási cselekmények, például tanúvallomások felvételét kérik a közjegyzőtől, tudhatják azt, hogy elég erős-e a bizonyítékuk ahhoz, hogy perre menjenek, de ha mégis perre mennek, a bíróság számára egyszerűbb lesz a korábban egy hatósági személy, a közjegyző előtt dokumentált bizonyítékokat figyelembe venni a későbbi eljárás során. Ez megint rövidíti az eljárást, egyszerűsíti a bíróság eljárását, tehermentesíti azt.

Úgy gondolom tehát, hogy ezekkel a javaslatokkal megkezdünk egy folyamatot, megkezdjük a magyar igazságszolgáltatás szolgáltatási jellegének megerősítését az ügyfelek, a jogkereső közönség érdekében azért, hogy egyszerűbben és kiszámíthatóbban, és az ország egészében, ha nem is teljesen azonos, de egymáshoz közel álló feltételekkel nyújtsa mindenkinek az állam ezt a szolgáltatást, tegye lehetővé a különböző igények állami csatornákon, állami intézmények közbejöttével történő érvényesítését.

Kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását a javaslatokhoz, és egyúttal szeretném jelezni, hogy ha ez a javaslatcsomag kedvező fogadtatásra talál a Házban, akkor a következő hónapokban hasonló szellemű javaslatok sorozatát kívánjuk majd a Ház asztalára tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő urat illeti a szó.

DR. SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszter úr a törvény célját és szükségszerűségét kellőképpen ecsetelte miniszteri expozéjában, úgyhogy én inkább azokra a részletszabályokra szeretnék kitérni, amelyek valószínűleg ugyanennyire fontosak, azonban nyilván az időkeret miatt ezek nem hangzottak el. Azonban én magam is meg szeretném erősíteni azt a társadalmi elvárást, amit, azt gondolom, a jogalkotókon kívül jogalkalmazóként is nap mint nap érzünk, ugyanis az ország lakosai rendkívül nagy számban azt várják el tőlünk, hogy a törvényalkotás során minél nagyobb figyelmet fordítsunk arra, hogy az eljárások sokkal gyorsabban, sokkal szakszerűbben és bizonyos esetekben költségkímélőbben történjenek meg, hiszen azok a célok, amelyeket a miniszter úr felsorolt, bizonyos esetekben költségkímélő eszközökkel is párosulhatnak.

Azon túlmenően, hogy folyamatos volt ez a társadalmi elvárás, a kormányprogramnak is részét képezi az a javaslatcsomag, amely benyújtásra került, és most megkezdődik az általános vitája. Én a benyújtás sorrendjében néhány részletszabályt kívánok kiemelni és ismertetni.

A polgári perrendtartásról szóló törvény két nagyobb és több kisebb jogintézmény módosítását, illetve bevezetését tartalmazza: egyrészt a kis értékű perek szabályainak és a fizetési meghagyásos eljárás módosítását, másrészt többek között a képviseletre vonatkozó szabályok módosítását, továbbá a kézbesítési megbízott intézményének, a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésének, a kötelező permegelőzésnek, a tanú adatainak zártan történő kezelésének, valamint az elektronikus okiratról készített, papíralapú okirat bizonyító erejének szabályozását.

Ez a felsorolás is, azt gondolom, mindnyájunk számára kellőképpen jelzi, hogy az a javaslatcsomag, amely most a Ház asztalán fekszik, összetett, áttekinti a polgári perrendtartás mindazon részelemeit, amelyek a gyorsítást és a hatékonyabb működést szolgálják. Ezek közül kiemelve: hasonlóan Európa legtöbb perjogi rendszeréhez és az Európai Unió jogához is illeszkedve nagyobb szerepet kíván a jövőben a pertárgy értékének tulajdonítani az előterjesztés. 1998 óta ismét ismeri a magyar jogrendszer a kis perértékű ügyek fogalmát, de eddig csak a perorvoslati szakaszban. A kis perértékű, kisebb súlyú ügyek külön kezelésének indoka az, hogy ebben az amúgy nem homogén percsoportban a pertárgy értéke miatt érezhetően eltérő az eljárással szemben támasztott társadalmi igény, a felek helyzete, mint jelentősebb értékű perek esetén. Így a kis perértékű ügyekben sokkal nagyobb számban fordulnak elő szerényebb anyagi körülmények között élő magánszemélyek, akiknek a helyzetét néhány tíz- vagy százezer forintos jogvita is jelentősen veszélyezteti, illetve olyan kisebb vállalkozások, amelyeknek egy hasonló, kis pertárgyértékű eljárás is akár likviditási problémákat okozhat. A kis perértékű eljárásokban természetesen a fajlagos költség is jóval nagyobb, mint a jelentősebb súlyú ügyekben, ezért a bizonyítási költségek magas szintje sok esetben a pertárgy értékével is vetélkedhet.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a kisebb súlyú ügyeknek immár nemcsak a fellebbezés és a felülvizsgálat területén kell relevanciát tulajdonítani, hanem az elsőfokú eljárás során is. A kis perértékű perek szabályai a tervezet szerint sok esetben lényegesen szigorúbbak lesznek, erőteljesen korlátozni fogják a perelhúzás lehetőségét. A jogalkotó ebben a körben inkább a jogbiztonság, a függő jogi helyzetek gyors felszámolása mellett kíván állást foglalni.

A javaslat helyesen látta meg, hogy a közigazgatási és bírósági ügyintézés területén az utóbbi időben egyre inkább megnőtt az igény a modern technikai eszközök alkalmazására is és az ezzel együtt járó lehetséges előnyök kiaknázására. Az Európai Unió több országában az utóbbi években sorra születtek azok a jogszabályok, technikai megoldások, amelyek főként az elektronikus ügyintézés területén az egyes eljárásokat automatikus formában megjelenítve, szoftverek alkalmazásával minimálisra csökkentették az eljárás lefolytatásához szükséges időtartamot, és minimálisra csökkentették a bírói közreműködés mértékét is. Figyelemmel erre az európai uniós jogfejlődésre, a hazai környezetben bekövetkezett technikai fejlődésre, időszerűvé vált a fizetési meghagyások kibocsátásával kapcsolatos nem peres eljárás szabályainak a modernizációja, ezzel összefüggésben az automatizált eljárás bevezetése is.

A Pp.-t, a polgári eljárásjogot érintő egyéb módosítások közül szeretném még kiemelni a gazdasági jellegű pereket érintően azon módosítást, amely a megyei bíróság hatáskörébe tartozó pereknél kötelezővé teszi a jogi személy cégek részére egymás közötti pereikben a jogi képviseletet, amely természetesen szintén azt a szabályt és azt a fő célt kívánja erősíteni, hogy az eljárások minél szakszerűbb keretek között zajlanak le, annál inkább gyorsulhatnak, és a perelhúzás annál inkább csökkenhet.

Végezetül ki szeretném emelni a Pp. szabályai és módosítása közül a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésének szabályozását is, amely egy korábbi, elavult szabályozást szeretne felváltani. Természetesen itt figyelemmel volt a kormány az előterjesztésekor az Alkotmánybíróság korábbi idevonatkozó döntésére is.

Az előterjesztés második nagy csoportja a bírósági végrehajtást érintő rendelkezések, amelyek szintén az eljárások gyorsítását, valamint az igazságszolgáltatás intézményeinek permegelőző, perelhárító, adott esetben a végrehajtással összefüggő jogviták kialakulását megelőző funkcióit erősítik, újabb megoldásokat biztosítva a hatékony jogérvényesítéshez.

A bírósági végrehajtás során az ingatlanok hatósági kényszerrel történő értékesítése alapvetően három módon történhet: a licitálók személyes részvételével zajló árveréssel, az írásbeli licitálást is lehetővé tevő nyilvános pályázattal és az előre meghatározott vevő részére az árverési vétel hatályával történő eladással.

Az előterjesztő 2009. január 1-jével olyan módon javasolja átalakítani az ingatlanárverés törvényi szabályozását, hogy az árverés egyaránt magában foglalja az elektronikus és szóbeli ajánlattétel lehetőségét is.

(14.20)

Ennek folytán nem lenne szükség többféle értékesítési formára, hiszen az ingatlanárverés során az ajánlatokat mind az árverésen megjelenve személyesen, mind pedig írásban is lehetne tenni. Az elektronikus ajánlattétel lényegében az írásbeli ajánlattétel modernebb, az elektronikus kommunikáció lehetőségeit felhasználó, az ügyfelek biztonságát fokozottabban garantáló változata. Az árverési értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítása számos előnnyel jár, lehetőség nyílik az értékesítések szélesebb körben történő meghirdetésére, az ajánlattevők biztonsága fokozható, ezzel pedig bővül a lehetséges vevőkör is.

Az értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítását a törvényjavaslat nemcsak az ingatlanok, hanem az ingók esetében is lehetővé teszi 2009. január 1-jétől. Az elektronikus eljárás leginkább azoknak a lefoglalt dolgoknak az értékesítésére alkalmas, amelyeket nem szükséges az árverés helyszínén tartani, és a vételárukat sem szükséges a vételi szándék kinyilatkoztatását követően egyidejűleg megfizetni.

A végrehajtás alá vont ingatlan árverésen kívül, az árverési vétel hatályával is eladható egy meghatározott vevőnek, ha a felek így rendelkeztek. Az intézmény ugyancsak a végrehajtási kényszer arányos alkalmazásával, a felek rendelkezési jogának érvényesítésével függ össze: jogos érdekeik védelmét az árverési vevők érdekeivel szemben is biztosítja a jog, ha ez a végrehajtás sikerét nem veszélyezteti.

A zálogjogosult követelésének bírósági végrehajtási úton történő behajtására két módon kerülhet sor a jövőben, egyrészt ha a követelése végrehajtási szakaszba jut, akkor az általános szabályok szerint lehet a végrehajtást kérni, ha pedig ez még nem következett be, de más jogosult tartozásának behajtása veszélyezteti a követelés megtérülését, kérheti a végrehajtásba történő bekapcsolódás engedélyezését is, és a zálogtárgyból való esetleges kielégítést. A bekapcsolódást a Vht. alapján a bíróság egy speciális nem peres eljárásban engedélyezi; perre akkor kerül sor, ha a nem peres eljárásban nem állapíthatók meg a bekapcsolódás feltételei.

A bekapcsolódás az adós ellen folyamatban levő végrehajtási eljárásba történik, nem kizárt ugyanakkor, hogy az adós ellen a bekapcsolódás engedélyezését követően, de még a befejeződése előtt újabb végrehajtási eljárás vagy eljárások indulhatnak. Ha ezekben sor kerül a zálogtárgy értékesítésére, ugyancsak biztosítani kell a zálogjogosult előnyös kielégítését.

A törvénymódosítási javaslat egyik fontos célja a tehermentesítés és a költségek csökkentése mellett az, hogy a zálogjoggal tipikusan biztosított hosszú lejáratú hitelszerződéseket kevesebb esetben kelljen felmondani amiatt, hogy a zálogjog már nem biztosít kellő védelmet a jogosult követeléseinek megtérülésére.

A jogalkotó a közjegyzőknek az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslatban alapvetően azt a szerepet szánta, hogy a jogszolgáltatási tevékenységükkel járuljanak hozzá a jogviták elkerüléséhez, és ezzel tehermentesítsék a bíróságokat. A közjegyző feladata többek között az, hogy a feleknek pártatlan jogi segítséget nyújtson annak érdekében, hogy a jövőbeni viták elkerülhetőek legyenek; ez a célja azoknak a közjegyzői nem peres eljárásoknak is, amelyekre eltérő rendelkezés hiányában a Pp. szabályait kell alkalmazni. E nem peres eljárások szabályai ma a közjegyzőkről szóló törvényben, illetve egyéb jogszabályokban találhatóak.

A törvényjavaslat a fentiek alapján egyrészt megállapítja a közjegyzői nem peres eljárások közös szabályait, másrészt négy nem peres eljárást teljeskörűen is szabályoz. Az okiratok és értékpapírok megsemmisítésére irányuló eljárást ma is a közjegyzők folytatják le. E tekintetben tehát csak a szabályozás korszerűsítése, törvényi szintre emelése történik meg. A többi nem peres eljárás - a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő közjegyzői eljárásban történő kirendelése és az általános meghatalmazások nyilvántartásának vezetése - új igényérvényesítési lehetőségek, amelyek hozzájárulnak a perek gyorsításához, illetve elkerüléséhez, továbbá szükségtelenné teszik a képviseleti jogosultság igazolását.

A törvényjavaslatban szabályozott előzetes bizonyítást, valamint az igazságügyi szakértő kirendelését a fél továbbra is kérheti a bíróságtól, így a jövőben a jogkeresők döntik el, hogy a bíróság vagy a közjegyző előtt próbálkoznak-e az eljárások megindításával.

A jelenleg hatályos szabályozás tehát a magyar jogrendben négy, a polgári perrendtartás szabályainak megfelelő alkalmazásával lefolytatandó közjegyzői nem peres eljárást ismer. A törvényjavaslat hatálybalépésével ezen eljárások száma hétre fog emelkedni. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a törvényben foglalt nem peres eljárások lefolytatása közjegyzői hatáskörbe tartozik, egyértelműen meghatározva a törvényjavaslat tárgyi hatályát. A közjegyző eljárása - mint polgári nem peres eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú, ugyanakkor azonos hatályú az eljárás során hozott határozata jogorvoslat szempontjából is a helyi bíróság végzésével.

Illetékesség tekintetében a törvényjavaslat meghatározza az általános illetékességi okot, amely magánszemély kérelmező esetében a kérelmező lakóhelye, míg jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági táraság, valamint olyan, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében, amelyet törvény jogképesnek nyilvánít, a székhely vagy a képviseletére hivatott szerv székhelye.

Igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendelését jelenleg a bíróságtól lehet kérni, a törvényjavaslat hatálybalépését követően azonban a közjegyzőtől is. A törvényjavaslat rendelkezései a közjegyzőnek ezen eljárásban aktívabb szerepet fognak biztosítani.

(Szűcs Lajost a jegyzői székben Gulyás József
váltja fel.)

Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat hatálybalépését követően a közjegyzők a bíróságok eljárásához hasonló szabályozás mellett folytathatják le a magyar jogban jól ismert előzetes bizonyítást.

Az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásának vezetése a törvényjavaslat új jogintézménye, illetve korábbi jogintézmény módosított változata. Alapvető rendeltetése az, hogy a jogügyletek megkötése során egyszerűbben és biztonságosabban meggyőződhessenek az érintettek a jognyilatkozatot tevő másik fél képviseleti jogának fennállásáról, arról, hogy joghatályosan tesz-e nyilatkozatot.

A törvényjavaslat tehát részben azokat a jogszabályokat módosítja, amelyek a törvényjavaslat rendelkezéseinek alkalmazásához szükségesek, másrészt azokat, amelyek megteremtik a törvényjavaslatban szabályozott eljárások anyagi jogi hátterét.

Tisztelt Ház! A kormány előterjesztése gyakorlatilag azokat a célokat szolgálja, amelyek a kormányprogramban is bemutatásra kerültek, megfelelő kidolgozottsággal. A módosítások jelentős része a gyorsításra, egyszerűsítésre, elektronikus eljárási rendre történő átállást tartalmazza, ezért az MSZP-frakció nevében mondhatom, hogy frakciónk támogatja a benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyébként is elég bőséges felszólalási időmből nem sokat venne el az, ha személy szerint, illetőleg név szerint köszönteném a jelen levő képviselőtársaimat, hogy a rádióhallgatók is lássák (Dr. Avarkeszi Dezső: Hallják...), illetőleg hallják, hogy néhány elszánt képviselő részt vesz egy ilyen lényeges vitában.

Egyetértve a miniszter úr expozéjában, illetőleg az expozéja előtt tett megjegyzéssel, miszerint igen jelentős és sokakat érintő életviszonyokat szabályoz a most előttünk álló három törvényjavaslat, nevezetesen a polgári perrendtartásról, a bírósági végrehajtásról, valamint az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslat, elöljáróban szeretném leszögezni azt, hogy már egyáltalán annak is örülünk, hogy érdemi, tényleges társadalmi viszonyokat szabályozó törvényjavaslatokkal találkozunk, mert a 2008. évi tavaszi ülésszak alatt alig tárgyalt ilyet a tisztelt Ház. Ez azt jelenti, hogy a kormány eddig úgy tett, mintha dolgozott volna, most már talán ténylegesen is végzi a dolgát. Bár ismét csak kapkodás lesz belőle, hiszen ismereteink szerint a tavaszi ülésszakból már egy hónap sincs hátra. Ilyen rövid idő alatt nagy horderejű törvényeket már meg sem lehet tárgyalni.

Ami a beterjesztett törvényjavaslat alapgondolatát, illetve koncepcióját illeti - nevezetesen az eljárások gyorsítása, a jogérvényesítés hatékonyabbá tétele, az igazságszolgáltatás időszerűsége, a jogviták elintézésének időtartama, és hogy mindezek a jogkeresők számára érzékelhető módon javuljanak -, egyetértünk.

(14.30)

Fontos az, hogy a jogbiztonság érvényesüljön, amelynek egy időszerűen, hatékonyan, szakszerűen és nem utolsósorban ügyfélbarát módon működő igazságszolgáltatás lehet az alapja.

Azt csupán csak megjegyezni kívánjuk, hogy a kormányprogram átfogó kodifikációról szólt, ezzel szemben annak vagyunk tanúi, hogy jelentősebb törvényeink - az előttünk fekvő polgári perrendtartás is - toldozgatással-foltozgatással próbál lépést tartani a kialakult életviszonyokkal. Megállapítjuk tehát, hogy a kormány - ellentétben az előttem szóló MSZP-s képviselőtársammal - ezen a téren sem tartotta be ígéretét, már ami a jogszabályalkotást illeti. Valóban elemi igénye a jogkereső állampolgároknak a gyors és szakszerű ügyintézés, és ennek a feltételnek a beterjesztett jogszabályok többé-kevésbé próbálnak eleget tenni.

Mindhárom beterjesztett törvényben nyomon követhető a kor követelményeihez való alkalmazkodás, így az elektronikus úton történő ügyintézés mind a bírósági, mind a végrehajtói, mind a közjegyzői eljárásban.

Tisztelt Ház! Sajnos, a törvény alkalmazásának sem személyi, sem tárgyi, sem technikai feltételei nem adottak jelenleg. Itt szeretném idézni Gatter Lászlónak, a Fővárosi Bíróság elnökének az elmúlt hónapban megtartott összbírói értekezleten elhangzott idevonatkozó megállapításait. A Fővárosi Bíróság elnöke szerint több bíróra, titkárra, fogalmazóra és tisztviselőre volna szükség ahhoz, hogy az eljárások felgyorsuljanak. Ám miközben létszámnövelés lenne indokolt, tavaly például 21 fővel csökkent a Fővárosi Bíróság dolgozóinak száma.

A cégbíróságokon július 1-jével bevezetendő egyórás bejegyzési határidő alkalmazásának sem a törvényi, sem a technikai feltételei nem állnak fenn, és hogy ez valóban működőképes legyen, ahhoz további jogszabályalkotás kéretik. Ugyanis nem született meg például az elektronikus tértivevényről szóló törvény. Ha nincs elektronikus tértivevény, akkor a határidők igazolása lehetetlen.

A technikai feltételek hiánya vonatkozásában példaként hozható fel - szintén elnök úrtól idézem - a cégbejegyzés körében, hogy a cég azonnali bejegyezhetőségéhez rögtön adószámot és statisztikai számot kell kapnia a cégbíróságnak egy elektronikus rendszeren keresztül. Ez a rendszer jelenleg sem működik megnyugtató módon, s ebből következik, ha egy napra leáll az adószámnak a cégbírósághoz való érkezése, akkor semmilyen módon nem tudják tartani az egyórás határidőt. Ezen túlmenően a bíróságok számítógéppel való felszereltsége is kívánnivalót hagy maga után, hiszen 6-7 éves elavult számítógéppel rendelkezik bíróságaink nagy része. Egyes bíróságoknak nemcsak a számítógépparkja, hanem maga az épülete is elavult, s néhány helyen - például választókörzetemben, Debrecenben - olyan az épület állapota, ami már nemcsak az ítélkezés tekintélyét rombolja, hanem a jogkeresők és a jogalkalmazók életét is veszélyezteti.

Ez a példa csak arra utal, hogy az elhatározott szándék és a tényleges valóság között micsoda űr tátong. Ahhoz, hogy a most előttünk lévő törvényekben foglaltak a gyakorlatban alkalmazhatók legyenek, jelentős költségvetési támogatásra lenne szükségük a bíróságoknak.

Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatokban foglaltak némely vonatkozásban érthetetlenek számunkra, így például az is, hogy miért kell a bíróságoktól a közjegyzőkhöz telepíteni a meghatalmazások országos elektronikus nyilvántartását. Úgy véljük, emögött is az áll, hogy nincs költségvetési fedezet a számítógépes hálózat kiépítésére.

Véleményünk szerint az előzetes bizonyítás, valamint a szakértő kirendelésének közjegyzői nem peres eljárásba történő utalása szintén költségvetési megfontolásokon alapszik. Erre utal az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslat általános indoklása, amely szerint a közjegyzői eljárásban ma sem biztosított költségkedvezmény, és a javaslat sem ad lehetőséget költségmentességre, valamint költségfeljegyzésre, azaz így a javaslatnak ezért költségvetési kihatása nincs. Tehát a jogkereső állampolgároknak kell a zsebükbe nyúlniuk.

Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy valóban érvényesülhessenek e három törvényjavaslatban megfogalmazott célok, azaz az igazságszolgáltatás időszerűsége, mindenképpen szükség van arra, hogy a kormány a bíróságokat nagyobb költségvetési támogatásban részesítse, teremtse meg a jogalkalmazás korszerű feltételeit.

A törvényjavaslatok egyes elemeivel kapcsolatos konkrét további észrevételeinket egyrészt a részletes vitában fejtjük ki, másrészt néhány módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatok alapvető céljával egyetértünk, azokat támogatni fogjuk, figyelemmel majd az általunk benyújtandó módosító javaslatokra is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Vitányi István képviselő úr, kolléga úr hozzászólására rögtön az elején szeretnék nagyon röviden, egy-két mondattal reagálni. Mert bár alapvetően nagyon sok mindenben egyetértünk, minden parlamenti frakció támogatja mindhárom törvényjavaslatot - legalábbis ez derült ki az alkotmányügyi bizottság vitája során -, elhangzott azonban az mint alapvető probléma, hogy nincs megfelelő költségvetési támogatás a bíróságok mögött, és hogy ezt feltétlenül növelni kell. Szeretném jelezni önnek és mindenki másnak, aki ezzel nincs tisztában, hogy legjobb emlékezetem szerint a költségvetésnek nincs olyan fejezete, amely két egymást követő évben olyan arányú többlettámogatásban részesült volna, mint öt és négy évvel ezelőtt, 2003-ra és 2004-re vonatkozóan a bírósági fejezetek: a kormány a költségvetési támogatás 42 és 43 százalékos emelését valósította meg. Egyetlenegy más helyen sem tartotta annyira fontosnak, mint itt, hogy ezt biztosítsa.

Azt gondolom, egyértelmű a kormányzat elhatározása arra vonatkozóan, hogy a megvalósítandó változtatások mögé költségvetési támogatást és fedezetet kell biztosítani, s ez eddig egyértelműen igazolható a tényekkel. Minden bizonnyal ezután is így lesz. Kétségtelen, költségvetési többlettámogatást igényel sok változtatás, enélkül mit sem ér egyik sem. Ennek nyilvánvalóan meg kell jelennie a költségvetésben.

A kormány által benyújtott, a polgári perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat határozott célkitűzések mentén kívánja megreformálni a polgári peres eljárás szabályait. Ezek - részben már hallhattuk - az ítélkezés gyorsítása, a minőségi ítélkezés feltételeinek erősítése, a permegelőzés, a perelterelés hatékonyabbá tétele, a bíróságok tehermentesítése és nem utolsósorban az elektronikus ügyintézés szélesebb körben való előterjesztése. Ez egyébként már a cégeljárásban jól nyomon követhető.

A javaslat ezen célokra figyelemmel modernizálja a fizetési meghagyásos eljárást, és megteremti a kis értékű perek elsőfokú szabályait. Ezek mellett tartalmaz módosításokat a törvényjavaslat a képviseletre, a kézbesítési megbízott intézményére, a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésére, a kötelező permegelőzésre, a tanú adatainak zártan történő kezelésére, a titokvédelemre és az elektronikus okiratról készített papíralapú okiratok bizonyító erejére vonatkozóan.

Aki az utóbbi években figyelemmel kísérte az igazságügyi tárca honlapján közzétett szakmai koncepciókat, tervezeteket, láthatta, hogy az előttünk fekvő javaslatban foglalt rendelkezések elemeiben már hosszabb idő óta érlelődtek. Nem egy hirtelen összeállított munkáról van tehát szó, hanem sok-sok szakmai vitát megjárt, átgondolt, véleményem szerint jól kimunkált polgári perrendtartási novelláról.

A polgári perrendtartás módosításának két legfontosabb eleme a fizetési meghagyásos eljárás, valamint a kis értékű perek szabályrendszerének átalakítása. Mint ismeretes, a fizetési meghagyásos eljárás vagy százéves, egész Európában alkalmazott perelhárító, nem peres eljárás. A fizetési meghagyás automatizált, elektronikus elintézése terén a német törvényalkotó jutott eddig a legmesszebbre. Az NSZK-ban már 1982-ben megkezdődött ez a fejlesztési folyamat az úgynevezett stuttgarti eljárás néven, s ma már mind a 16 tartományban évi összesen majd' 9 millió ilyen eljárást folytatnak le automatizált módon, számítógép segítségével.

Az utóbbi években az Európai Unió jogalkotása is felfigyelt a jogintézményre, és jövőre hatályba is lép az a rendelet, amely a határokon átnyúló fizetési meghagyásokban egységes szabályokat ír elő. Ez a jogszabály német példára lehetőséget biztosít az elektronikus eljárásra is európai uniós szinten. Mind jómagam, mind pedig a frakcióm kifejezetten támogatjuk, hogy a magyar jogalkotó se maradjon le az Európai Unió tagállamaihoz képest, és a határon belüli ügyekben is lehetőség legyen majd a fizetési meghagyás automatizált kibocsátására.

(14.40)

Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy az igazságügyi tárca a jogszabály kidolgozása során kiemelt figyelemmel volt a német és az osztrák eljárásjog eddig elért sikereire, ami természetesen nem véletlen, hiszen a magyar, a német és osztrák jogrendszer évszázadok óta vagy jó pár évtizede hasonló jelleget mutat.

Ami a kis perértékű ügyeket illeti, szintén elmondható, hogy határozott célok mentén világos követelményeket támaszt a törvényjavaslat mind a bíróságok, mind a felek irányába. Mindkettőt nagyon fontosnak tartom. Nem engedi ugyanis a bíró kezei között szétfolyni az eljárást, hogy ezzel aztán olyan bonyolult akta álljon össze, amelyet az idő előrehaladtával sokkal nehezebb lesz eldönteni. Éppen ellenkezőleg, helyesen az első tárgyalásra összpontosítja a figyelmet, ekkor kell megtenni a feleknek a legfontosabb jognyilatkozataikat, és azután ettől kezdve ebben a mederben egyértelmű korlátok között folyhat tovább az eljárás.

Összességében a kis perértékű ügyekről is elmondható, hogy előremutató szabályozásról van szó, amely valóban garantálhatja az összes polgári per mintegy harmadát jelentő kis értékű perek három-hat hónapon belüli elbírálásának lehetőségét. Ennek pedig nagyon jelentős következményei lehetnek mind az állampolgárok, mind pedig a gazdaság számára. Az úgynevezett tucatperek - gondoljunk csak a kifizetetlen számlákra - az eddiginél sokkal gyorsabban elintézhetők lesznek, javul a jogalanyok közérzete, nő a jogbiztonság, és a vállalkozói körbetartozások mértéke jelentősen csökkenhet.

Ez azért is nagyon fontos, mert talán ennek révén majd el tudjuk érni azt, hogy egyébként is a keresetlevél benyújtásához, annak időpontjához számos jogkövetkezményt érdemes fűzni más eljárások keretén belül is. Ismerjük azt a módszert, hogy ma már nagyon sokan gondolják azt, hogy indítsunk egy pert, aztán majd lesz valahogy az eljárás során később. Azt gondolom, más ügyekben is érdemes megfontolni azt, hogy a keresetlevél benyújtásához, a keresetlevél különböző kellékeinek kötelező biztosításához komolyabb jogkövetkezmények fűződjenek, mert a per megváltoztatása, az eljárás egészének megváltoztatása nagyon jelentős időveszteséget jelenthet.

Ehhez még annyit érdemes talán hozzáfűzni, hogy alapvetően véleményem szerint most sem csak ott van a baj, hogy nincsenek megfelelő határidők a polgári perrendtartásban. Léteznek ezek a határidők, csak nem feltétlenül alkalmazzák következetesen a jogkövetkezményeket, és ami nagyon lényeges, hogy amíg a felekre nézve esetlegesen súlyosabb következményekkel jár, ha elmulasztanak egy határidőt, addig, leszámítva az eljárási kifogás intézményét, magára a bíróságra nézve nincsenek jogkövetkezmények. Ez azért is probléma, mert véleményem szerint egyrészt demoralizáló, hiszen ha azt látják a felek, hogy nekünk mindent meg kell csinálni, bármilyen határidő elmulasztása komoly veszteséggel jár - időveszteséggel, akár végső esetben perveszteséggel is, a költségekről nem is beszélve -, addig a hatóság oldalán, a bíróság oldalán nem feltétlenül látják azt, hogy az elmulasztott határidőnek komolyabb következményei lennének.

Ehhez persze nagyon sok mindenre szükség van. Szükség van törvénymódosításra, de például szükség van arra is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a saját kebelén belül, saját eljárási szabályainak, saját szabályrendszerének kidolgozásával megteremtse annak lehetőségét és követelményeit, hogy a bíróságok is tartsák be a szabályokat. Csak abban az esetben várható el az állampolgári jogkövetés, ha látják az állampolgárok, hogy a bírói jogkövetés is megvalósul mögötte.

A másodikként benyújtott, egyes közjegyzői nem peres eljárásokkal kapcsolatos törvényjavaslatról is azt tudom mondani, mint amit várhatóan minden frakció fog majd a parlamentben is mondani, hogy néhány kisebb módosítástól eltekintve - és ez igaz a polgári perrendtartásra is - támogatni tudjuk a javaslatot. Egyetértünk azzal, hogy a közjegyzők nem peres eljárás keretében előzetes bizonyítást folytathassanak le, és igazságügyi szakértőt rendelhessenek ki. A törvényjavaslat ezzel, amellett, hogy hozzájárul a bíróságok tehermentesítéséhez, alternatívát is teremt a bíróságok és a közjegyzők vonatkozásában a felek számára, általa az állampolgárok az eljárás költségét, időigényét, valamint az eljáró hatóság sajátosságait, munkarendjét mérlegelve szabadon hozhatnak döntést abban a kérdésben, hogy a bíróság vagy a közjegyző eljárását kezdeményezik-e.

Az államnak is élnie kell az informatikai fejlődés nyújtotta lehetőségekkel. Ezért örömmel látjuk, hogy a törvényjavaslatban ez a törekvés egyértelműen megjelenik. A javaslat két esetben is épít a számítástechnikai eszközökre. Az értékpapírok és az okiratok megsemmisítésének jelenleg is létező eljárását úgy modernizálja, hogy a bírósági hirdetőtábla intézményét felváltja egy, az interneten mindenki által elérhető nyilvántartással. Ez a jelenlegi rendszernél jóval szélesebb körű tájékoztatásra, illetve az értékpapírokkal, okiratokkal való visszaélések eredményesebb megelőzésére adhat lehetőséget. Ezzel párhuzamosan pedig az eljárás hossza is lerövidíthető, így a hirdetményezéssel bekövetkező függő jogi helyzet is hamarabb megszűnik, és ez egyértelműen növeli a jogbiztonságot.

Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni azt, hogy a közjegyzők tevékenységének mindenkor az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia. Ezért a törvény hatályosulásának vizsgálatakor fokozottan oda kell majd figyelni arra, hogy az új közjegyzői nem peres eljárások megteremtése ne járjon a közjegyzői ügyintézés lelassulásával. Ezzel elveszne mindaz az előny, amit a jogalkotó szeretne elérni a törvényjavaslattal.

Az időszerűség követelményének a közjegyző valamennyi eljárása esetében, így a hagyatéki eljárás során is érvényesülnie kell. Jellegénél, tárgyánál fogva ez az az eljárás a közjegyzői ügyek között, ami viszonylag hosszabb ideig tarthat. Szükség van a hagyatéki eljárást újraszabályozó törvényjavaslat megalkotására és benyújtására is, amely reményeink szerint egy modern szabályozási koncepciót fog tükrözni, akárcsak ez a mostani, előttünk fekvő javaslat.

A bírósági végrehajtás nagyon fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben, szoros összefüggésben az előző törvényjavaslatokkal. Messzemenőkig egyetértünk azzal, hogy a kormány a polgári perrendtartás mellett a Vht. módosítására is javaslatot tesz. A perrendtartási módosítások egy része remélhetőleg valóban alkalmas lesz a perek megelőzésére, a jogviták megnyugtató lezárására, az ügyek jelentős részében viszont persze feltehetőleg továbbra is szükség lesz majd a bírósági ítéletekben foglaltak kikényszerítésére.

A követelések behajtásának egyik eszköze az adós vagyonának értékesítése, az árverés. Ezek lebonyolítását rendszeresen meglehetősen sok kritika éri. A végrehajtást kérők hosszadalmasnak, bonyolultnak tartják az eljárást, az adósok pedig sérelmezik a becsértéket, az árverési vételárat, számos esetben pedig az eljárások szabályszerűtlenségére hivatkoznak a különböző kifogásokban. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy az árverés szabályozásának sok érdekre kell figyelemmel lennie: az adósok, a végrehajtást kérők, a társtulajdonosok vagy éppen az ingatlanban lakók érdekeire is. Ezért az egyszerűsítés, a gyorsítás, amivel mindenképpen egyetértünk, a felek, egyéb érintettek jogait, érdekeit védő alapvető garanciákat nem sértheti, azokat szem előtt tartva kell a változtatásokat végrehajtani.

Nincs könnyű helyzetben a jogalkotó akkor, amikor egy ilyen bonyolult viszonyrendszert szabályozó intézményhez nyúl. Úgy látjuk, hogy a törvény-előkészítőknek is számos szempontot kellett mérlegelniük akkor, amikor javaslatot tettek az elektronikus árverési rendszer létrehozására. Ezek közül én talán a visszaélések elleni küzdelmet, az eljárások szabályszerűségének, tisztaságának biztosítását emelném ki mint érdemet.

Az elektronikus árverési rendszer ezt több oldalról is támogatja, biztosítja; elsőként úgy, hogy az eljárásában a nyilvánosságnak egy más szintjét garantálja. Számtalanszor hallottuk már azt kifogásként, hogy azért nem lehetett sikeres vagy sikeresebb az árverés, mert nem is tudtak róla a potenciális vevők. A hirdetmények internetre való feltétele az ilyen kifogásokat megelőzheti, ma ugyanis ez az a fórum, amelyik a legszélesebb körű nyilvánosságot tudja biztosítani.

Másodsorban pedig az elektronikus licitálás azokat is mozgósíthatja a vásárlás érdekében, akik ma akár félelmeik miatt, akár idő hiányában nem tudnak részt venni az árverésen. Ha pedig többen vannak a vevők, egyértelműen nagyobb az esély az árversenyre, egy tisztességesebb, elfogadhatóbb vételárra. Ez mindegyik félnek az érdeke: a hitelező is hozzájuthat a követeléséhez, az adós pedig hamarabb mentesülhet a tartozása alól.

Összességében véve: mi mind a három törvényjavaslatot megfelelőnek, előremutatónak, abból a két fontos szempontból, amelyeket miniszter úr is kiemelt az expozéjában, a gyorsaság növelése érdekében és a szolgáltatási jelleg növelése érdekében egyaránt alkalmasnak tartjuk arra, hogy az Országgyűlés támogassa. Mi is ezt fogjuk tenni, néhány módosító javaslatunkat majd kérem, támogassák a tisztelt frakciók és a kormány is. Ezek után minden bizonnyal három elfogadott törvénnyel állhatunk szemben közel egy hónap múlva.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(14.50)

ELNÖK: Most megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán kezdhetném azzal, hogy legalább négy párt által támogatott törvényeket tárgyalunk most, bár megjegyzem, Schopenhauer mondása jutott az eszembe, hogy köszöntöm, aki vagyok, siratom, aki lehettem volna.

Valamikor, a ciklusok elején azt gondoltuk, hogy egyszer majd egy új Ptk.-val és egy új Btk.-val fogunk találkozni. Nem ez történt. Novellisztikus jellegű módosítás zajlik a Pp. módosítása kapcsán, bár meg kell mondanom, a körülményeket mérlegelve ezt üdvözlendőnek tartom. Azt gondolom, az igazságszolgáltatás rendszerében olyan feszültségek halmozódnak fel nap mint nap, az ügyhátralékokat is figyelembe véve, amikor egy felelős kormányzatnak ezt észlelve a jogalkotás területén döntenie kell. Ebből a szempontból, azt gondolom, üdvözlendő, amiért nem várnak arra, hogy egy teljesen új Pp.-t nyújtsanak be, hogy adott esetben a szükséges intézményrendszereket próbálják szabályozni.

Egy kicsit elnézést kérek, hogy szkeptikus vagyok. 1976-tól a joggyakorlatban még nem találkoztam olyan Pp.- vagy Ptk.-módosítással, ami ne az egyszerűsítést és a gyorsítást szolgálta volna. Ennek ellenére állítom, azok a lépések és azok az intézményrendszerek, amelyek jelen esetben a polgári perrendtartásban szabályozásra kerülnek, valóban alkalmasak arra, hogy ezeket a célokat elérjük velük, illetőleg alkalmasak lennének, ha bátrabban mernénk lépni.

Megmondom, mire gondolok. Az első ilyen, amikor a kötelező egyeztetés rendszerét bevezetjük. Egyrészt azt gondolom, végig kell gondolni ismételten vagy módosító indítványok kapcsán az alanyi kört. Valóban ez a kötelező egyeztetési rendszer csak akkor működik, ha jogi személyű társaságok esetében írjuk elő. Vajon ebben az esetben a Pp.-nek azt a szabályát, hogy az önkormányzatokat azonosnak tekintem a jogi személyű társasággal vagy gazdasági társasággal, alkalmazhatónak tartja-e a jogalkotó? Tudniillik igazán nagy, komoly volumenű polgári perekben, mondjuk, egy szennyvízcsatorna elszámolási perében, ha valahol, akkor ott indokolt lenne az ilyen típusú eljárás.

Elégtelennek tartom a szabályozásnak olyan módját, hogy a beadványra részletes választ kell adni. Az egyeztetési eljárás során - hogy érthető legyen, amit mondani kívánok - azt gondolom, ez striktebb, pontosabb szabályozást igényel, tehát az egyeztetési eljárás során mik azok az alapvető tartalmi kellékek, ahol a jogi képviselőknek felelősségük tudatában jogi válaszokat kell adni. Akár a Pp.-ben való vagy máshol megtalálható felsorolásra utalva, akár itt példálózóan megemlítve, majd az összes beadványra - nyilván nem csak a tényállás egyes részeire -, például a jogalap kérdésében kötelező legyen a nyilatkozattétel, illetve a jogalapra való nyilatkozattétel. Ha ezeket nem írjuk elő, akkor fennáll a veszélye annak, hogy formálisan megtartunk valamifajta eljárást, ugyanakkor, ha valóban bíróság elé kerül az ügy, a bíró nincs abban a helyzetben, hogy egy pontos tényállás alapján, a felek pontos jognyilatkozata ismeretében próbálja vezetni a tárgyalást. Én ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a módosító indítványoknak helye kell hogy legyen, annak érdekében, hogy ez az intézmény valóban úgy funkcionáljon, ahogyan a jogalkotó, a beterjesztő azt tervezte.

Egyetértünk azokkal a törekvésekkel, ahol a fizetési meghagyásos eljárás, illetve a kis értékű perek megoldási javaslata található a polgári perrendtartásban, illetőleg a benyújtott módosításban, azonban függetlenül attól, hogy ez valóban az összes perek mintegy egyharmadát érinti - valamikori principálisom úgy tanított, hogy azok számára minden ügy nagy ügy, aki érintett benne -, ezért azokkal a jogi garanciákkal, amelyek egyébként az előterjesztésben megtalálhatók, elfogadhatók, függetlenül attól, hogy vigyázni kell, ezeket hogyan kommunikáljuk. Állítom, az emberek, sokszor a kisemberek életében a kis értékű ügy komoly és nagy értékű ügynek tekintendő, tehát nagyon vigyáznunk kell, hogy akár a jogalkotási szóhasználatban, akár a joggyakorlatban ne legyen olyan érzésük, hogy azért, mert adott esetben ezeknek a kis ügyeknek a szenvedő alanyai, ez valamifajta lenézésüket jelenti.

Meg kell őszintén mondanom, hogy a három beterjesztett törvényjavaslatnak vannak érintkezési pontjai, ugyanakkor azt senki nem állítja, hogy ezek valahogyan egymásra épülő és egymást teljes mértékig kiegészítők. Jelen esetben azért fogadom el, és azért tárgyaljuk együttesen a három törvényjavaslatot, mert vannak érintkezési pontjaik.

A közjegyzői eljárások tekintetében az előzetes bizonyítási intézmény már a korábbi joggyakorlatban is ismert volt. Az kérdés, hogy megvannak-e az előzetes bizonyításnál, pláne a szakértő kirendelésénél azok a garanciális feltételek, amelyek kontradiktórius eljárásban megvannak, és valóban ez a felhasználható szakértői bizonyítás, ha ilyen tág teret engedünk az előzetes bizonyításnak, szolgálja-e azt a célt, hogy ebből nem perelhúzás lesz. Hiszen egy ilyen eljárásban nem gondolom, hogy egy per során a másik peres fél vagy annak képviselője, vagy meghatalmazottja ezt a bizonyítási eljárást el fogja fogadni, és egy szabad bizonyítási rendszerben nem fog egy másik bizonyítással élni. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy azt a célt, hogy az egyezség irányába menő és megnyugtató eljárást szolgálna az előzetes bizonyítás, ha nincsenek meg azok a korlátai az előzetes bizonyításnak, hogy mikor vannak feltételei, akkor csorbát fog szenvedni az az elv, ahol a tisztességes eljáráshoz való érdeket erősebbnek érzem. Ezt egy kontradiktórikus eljárásban meg lehet tenni, de egy előzetes közjegyzői bizonyításban nem.

Ha kitekintünk, és nem egy jogszabályra koncentrálunk, hanem a jogrendben próbálunk gondolkozni - hiszen ez volna a jogalkotás igazi feladata, hogy nem egy jogszabályban, hanem jogrendben próbálunk gondolkozni, és a jogrendet próbálja alakítani -, akkor az értékpapír- és okirat-megsemmisítési eljárásoknak az a kérdése, hogy milyen módon és mennyiben lehet ezzel visszaélni, és ha ezzel visszaélnek, megvannak-e a védelmi eszközeink. Úgyhogy azt gondolom, ennek kapcsán végig kell gondolni például a büntetőjogi rendszer átgondolását, hogy milyen védelmet tudunk nyújtani annak érdekében, hogy ezzel az intézményrendszerrel ne lehessen visszaélni.

Az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartása: lakonikus egyszerűséggel az indokolás ebben arra utal, hogy már korábban is ilyenfajta nyilvántartási rendszer a közjegyzőknél működött. Praktikus szempontból azonban fel kell tennem két kérdést. Nevezetesen, hogyha valaki egy cégről kíván információt szerezni, akkor a cégnyilvántartásban próbál keresni. Vajon nem volna-e célszerű, ha a cégnyilvántartás tartalmazná az általános meghatalmazást? Vajon akkor az általános meghatalmazások rendszerét tényleg a közjegyzőkhöz kell-e helyezni? Én elfogadom, mert vannak olyan területek, amelyek a cégnyilvántartáson kívül esnek, de akkor az volna célszerű, ha a két rendszer összekapcsolható volna.

(15.00)

Ha egy cégről minden adatot a cégnyilvántartásból tudok meg, akkor ezt az adatot, hogy ki az, akivel a kapcsolatot felveszem, és ki az, aki jogszerűen képviselheti a céget, vajon miért nem a cégnyilvántartásból tudom meg? Adatvédelmi szempontból sem tartom kizártnak a két nyilvántartási rendszer valamifajta olyan összekapcsolását, amely a jogbiztonságot egyébként növeli.

Végül a végrehajtási törvényről. Talán nem érezzük, hiszen technikai dolognak gondoljuk, hogy a számítógépek használata során és az elektronikus nyilvántartás rendszerében nemcsak azt jelenti az elektronikus árverés, ami egy technikai könnyebbséget ad, nemcsak azt jelenti, egyetértve az előttem szóló képviselőtársammal, hogy bizonyos visszaélésekkel szemben biztonságot ad, de azt is jelenti, hogy bizony vannak jelentős politikai vetületei is ennek a kérdésnek. Nevezetesen arra gondolok, hogy ma sajnálatos módon Magyarországon a lakosság körében a jelzáloghitelek oly mértékben növekedtek meg, amire joggal számíthatunk, hogy olyan végrehajtási eljárásokat indítanak, amelyek egzisztenciálisan érintenek. Itt és most vetem fel ezért azt a kérdést, hiszen idevalónak érzem, hogy vajon ebben az eljárásban nem volna-e szükség valamifajta közvetítői rendszerre.

Meggyőződésem, hogy humánus és tisztességes hozzáállással megmenthetők azok az érdekek, amelyek a jelzálogjog jogosultjának érdekeit a végrehajtási eljárásban biztosítják, de megmenthetők azok az érdekek is, amelyek azt kívánják, hogy emberek egzisztenciálisan ne menjenek tönkre, különösen ne menjenek tönkre egzisztenciálisan emberek, akik saját önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe, gondolok itt a kiskorúakra, a gyerekekre. Ennek következtében, ha valahol, akkor ebben a rendszerben, ezen a ponton beépíthetőnek tarthatnék egy olyan közvetítői eljárást, ahol a jelzálogjog jogosultja hozzájut a biztosított vagyontárgyhoz, illetőleg annak ellenértékéhez, másrészről viszont megoldhatóak azok a szociális feszültségek, problémák, amelyek a következő időben bekövetkezhetnek.

Végül, már egyszer e falak között elmondtam, most csak megismétlem: miután több részletben érinti a közvetítői eljárásokat a törvény módosítása, ezért végiggondolandónak tartanám azt, hogy az eddigi közvetítői eljárások egy intézményrendszerben legyenek egyesítve. A közvetítői eljárások hatékonyabbak lennének, ha jelenleg nem három különböző intézményrendszerben zajlanának. Az egyeztetési eljárások is hatékonyabbak lehetnének. Azt gondolom, hogy az intézményrendszer egységesítése olyan feladat, amely megint csak nem egy jogszabályt, hanem a jogrendet, nemcsak egy jogintézményt, hanem magát az egész jogrendet alakítaná.

Azzal fejezem be, amivel kezdtem, hogy a kormány beterjesztését a céljaival egyetértve támogatni tudjuk. Ami pedig a végiggondolásra ítélendő kérdések sorát illeti, a módosító indítványokkal kívánjuk érvényesíteni, amely ebben a hangnemben és ebben a párbeszédben, azt gondolom, eredményes, szakszerű lehet, és úgy gondolom, minden felszólaló úgy állt hozzá, úgy gondolkodott ezekről a kérdésekről, ami lehetőséget ad arra, hogy akár közös módosító indítványokat nyújtsunk be.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására várhatóan a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirendi ajánlás szerint most négy általános vita lezárása következik. Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy a tegnapi napon az előterjesztések általános vitája befejeződött, de a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a viták lezárására nem került sor, ezért most zárom le az általános vitákat.

A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló T/5451. számú törvényjavaslat, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló T/5448. számú törvényjavaslat, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/5449. számú törvényjavaslat, valamint az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló T/5450. számú törvényjavaslat általános vitáját lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. A mai napon napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

Az Országgyűlés következő, várhatóan háromnapos ülését 2008. május 19-én 13 órára összehívom.

Megköszönöm munkájukat. Ezzel az ülést bezárom.

(Az ülés 15 óra 6 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2006-2010-es országgyűlési ciklus

21027 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 26. ülésnapja 2008. május 14-én, szerdán 21028