A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk jelentős aggályaink vannak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, nemcsak azért, mert nem készült - szokás szerint - semmiféle hatástanulmány arra vonatkozóan, hogy egy ilyen intézkedésnek milyen hatásai lesznek főként a felszín alatti vízbázisainkra, hanem azért is, mert gyakorlatilag szinte csak népszerűségi szempontok alapján születnek meg olyan törvények, amelyek többek között a jövő nemzedékek jogaira és életfeltételeire is jelentős kihatással lehetnek, vannak. A kormány tulajdonképpen beismeri, hogy nincs eszköze arra, hogy feltérképezze vagy szabályozza azt, hogy ki és milyen körülmények között, milyen feltételekkel létesít egy felszín alatti vízbázisból egy vízkivételi művet vagy kutat, és ma gyakorlatilag ezerszámra vagy tízezer számra létesülnek ezek a kutak ellenőrizetlenül Magyarországon. Mivel nem tudjuk, hogy hol és milyen feltételekkel létesültek ezek a kutak, így abban sem lehetünk biztosak, hogy ezeken a kutakon keresztül nem történik az ivóvízbázis elszennyezése.

Két, Alaptörvénybe foglalt joggal is ütközik ez a törvény, ha ebben a formában kerül elfogadásra: egyrészt a nemzeti örökségünk, az ivóvizünk, a vízbázisaink védelmével kapcsolatos, Alaptörvénybe foglalt joggal, másrészt pedig az egészséges ivóvízhez való jog - szintén mint Alaptörvénybe foglalt alapjog - sérül ezen a módon. Hiszen Magyarországon már ma sem teljesül mindenhol, különösen a dél-alföldi régióban az egészséges ivóvízhez való jog, ahol a nagy arzéntartalma miatt nem sikerül egészséges ivóvízhez juttatni mindenhol a lakosságot, természetesen a mezőgazdasági célokra felhasznált vízről már nem is beszélve. Másrészt pedig igen nagy a veszélye annak, hogy ezek az ivóvízkivételi művek, mivel ellenőrizetlenül létesülnek kutak mindenfelé az országban, a vízbázisok maguk szennyeződni fognak, hiszen, és ezt a jövő nemzedékekért felelős ombudsmanhelyettes, dr. Bándi Gyula is kifejtette a levelében vagy állásfoglalásában, amit erről a törvényjavaslatról írt, hogy Magyarországon az ivóvízkivételi célú kutaknak több mint a fele 80 méternél sekélyebb mélységű, tehát ahonnan az ország ivóvízellátása származik, annak több mint a fele 80 méternél sekélyebb, magyarul: érintett ez által a törvényjavaslat által, hiszen az engedély nélkül mélyített, 80 méternél sekélyebb kutak bármelyike ezeket az ivóvízbázisokat potenciálisan elszennyezheti. És azt tudjuk, hogy ha egy ivóvízbázist elszennyezünk, azt már megtisztítani vagy csak igen horribilis költségen lehet, vagy leginkább egyáltalán nem lehet.

Az egyik legnagyobb kincsünk a még nagy mennyiségben és bőven rendelkezésre álló, jó minőségű ivóvíz. Én azt gondolom, ez mindannyiunknak pártok felett álló érdeke, nyilván a fenntarthatóság amúgy is egy pártok felett álló szempont és érdek, de az ivóvízbázisunk védelme - mint egyetlen megmaradt legnagyobb nemzeti kincsünk védelme -, azt hiszem, nem kérdés, hogy nem szabadna, hogy bármilyen más szempontnak alá legyen rendelve.

Természetesen abban is egyetértünk, hogy nagyon fontos, hogy a vidéken élő emberek a háztáji kertjükben, veteményesükben a lehető legjobb feltételekkel állítsanak elő egészséges élelmiszert, és ehhez az öntözést is megfelelően garantálni tudják sekély felszín alatti vízkivételi művekből, magyarul, hogy ne legyen megakadályozva az, hogy ők fúrt kutakon keresztül locsoljanak, vagy sok helyen akár még ásott kutak is vannak. Hiszen ez egy jelenleg is élő dolog vidéken Magyarországon mindenhol, és ez fenn is kell maradjon, hiszen enélkül a magyar mezőgazdaság, főleg a családi gazdálkodások, a kis háztáji veteményesek igencsak veszélybe kerülnének. Nyilván az egészséges élelmiszerrel való ellátás egy alapvető dolog Magyarországon, ami alapvetően egy agrárország, tehát senki nem akarja ezt a jogot elvenni a vidéken élő és gazdálkodó emberektől. Viszont a mérleg másik oldala, a mérleg másik serpenyője is nagyon súlyos, hogy ha nem figyelünk oda, ha nem ellenőrizzük, ha nem szabályozott módon történnek meg ezek a vízkivételek, akkor olyan szennyeződése következhet be ezeknek a vízbázisoknak, ami visszafordíthatatlan.

Úgyhogy emiatt is, illetve amiatt, hogy több szakmai szervezet is, többek között a Vízkútfúrók Egyesülete is aggályát fejezte ki e miatt a törvényjavaslat miatt, és még egyszer mondom, Bándi Gyula professzor úr, a jövő nemzedékekért felelős ombudsmanhelyettes és mellette még sok más szakmai szervezet is, ezért is, meg a józan észérvek alapján is ezt a javaslatot mi ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Bár látjuk benne azt a szándékot, hogy legalábbis papíron, formálisan az ilyen kutakkal rendelkező emberek helyzetét igyekszik rendezni, de kérdés, hogy valójában rendezi-e. Valójában rendezi-e, vagy csak még nagyobb káoszt teremt azáltal, hogy nem köti engedélyhez a 80 méternél sekélyebb kutakat továbbra sem?

Mindenki nyilvánvalóan attól tart és fél, akinek ilyen kútja van jelen pillanatban, hogy ha ő bejelenti és ez regisztrálva lesz, akár az ingatlan tulajdoni lapján feltüntetve, akkor különböző illetékek, díjak, bírságok alanya lehet azáltal, hogy ez a vízkivételi mű már a hatóság látókörébe bekerül. De ez az egyik véglet, ez a félelem egyik oldala.

A másik oldala meg az a félelem, hogy az ellenőrizetlen vízkivételekkel veszélybe kerülnek a vízkészletek, és itt most nemcsak az elszennyeződésről van szó egyébként, hanem az ellenőrizetlen mennyiségű vízkivételről is. Mert azért egy közös víztestet használók nem árt, ha tudják, hogy összesen mennyien létesítettek kutakat azon a víztesten, és ott mekkora vízkivétel történik, mert nemcsak az ő saját vízkivételüket lehetetlenítheti el, hanem, főleg ha ez a talajvízzel van összefüggésben, akkor a talajvízszint süllyedésével a környékbeli növényzet állapotát is veszélyezteti egy túlzott vízkivétel, egy ellenőrizetlen mennyiségű vízkivétel. Tehát ezt mindenképpen valahogy meg kell oldani, orvosolni kell.

Mi is azt szeretnénk, ha nem volna ez anyagi teher a kutat létesítőknek, különösen, még egyszer mondom, a családi, háztáji használatra létesült kis mennyiségű kutaknál. A 80 métert nem tudom, mivel indokolták, mi a szakmai indoka, hogy éppen 80 méternél húzták meg ezt a határt. Egy picit soknak tűnik így nekem, bár megjegyzem, hogy bár környezetmérnöki végzettségem van, de nem nevezem magam szakértőnek ezen a területen. Lehet, hogy van indoka, sőt nyilván van indoka, hogy miért pont 80 méter a 80 méter. Viszont én azt gondolom, hogy a legtöbb ilyen háztáji kút, a 20, 30, 40, 50 méternél fúrt kutak sem mennek mélyebbre, hiszen elérhetőek vízbázisok ezekben a mélységekben szinte mindenhol Magyarország területén.

Úgyhogy aggályainkat kifejezve azt mondhatom a legnagyobb ellenzéki frakció képviseletében, hogy mi ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudjuk támogatni, és az aggályaink a vízkészleteink hosszú távú biztonsága érdekében merültek fel. Azt szeretnénk, ezzel kezdtem és ezzel is fejezem be, ha az ivóvízbázis, a felszín alatti vízbázisunk, Magyarország jelen pillanatban talán legnagyobb természeti kincse a jövő generációk számára is megmaradna. Fenntartható használatával mi biztosítani tudnánk azt, hogy mind minőségileg, mind mennyiségileg megfeleljünk a jövőbeli generációk elvárásainak. És természetesen a jelen generációk, tehát a most élő magyarok is egyforma feltétellel, egyformán jó minőségben juthatnának ivóvízhez, és természetesen az ár sem egy utolsó szempont, hogy kedvező áron.

(12.00)

Bár tudom, hogy ez a mostani javaslat nem az ivóvízkivételi célú kutakról szól, de természetesen, mint az előbb említettem vagy indokoltam, kihatással van azokra is, és hosszú távon súlyos hatással is lehet akár az ivóvízellátásra is.

Úgyhogy védjük meg felszín alatti vízbázisainkat. Egy olyan törvényt szíveskedjenek beterjeszteni az Országgyűlés elé, ami szakmai szervezetekkel történt konzultáció után, megfelelő hatástanulmányokkal megalapozott törvényjavaslat, ami megoldást nyújt a kutakkal rendelkezők problémáira és ugyanakkor a vízbázisainkat se veszélyezteti, és akkor fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha abban a hurráoptimizmusban nem is osztozunk, amit itt Bánki Erik képviselőtársam előadott, de abban egyetérthetünk, hogy vannak ennek a törvényjavaslatnak, ennek az indítványnak olyan pontjai, amelyeket támogathatónak tartunk, és ezt az előzetes egyeztetések során is jeleztük. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál jelen pillanatban is több száz olyan eset van, és több mint ezer panaszt vizsgáltak már ki az elmúlt időszakban, amely a szolgáltatói visszaélésekkel kapcsolatos. S valóban nagyon fontos az, hogyha az energetikai ágazatról vagy a közműágazatról beszélünk, hogy a szolgáltatók visszaéléseit valamilyen úton-módon meg lehessen fékezni, hiszen ez a fogyasztóknak rendkívül nagy kárt okoz, sokszor úgy, hogy észre sem veszik. A túlszámlázások és egyéb problémás esetek gyakran úgy történnek meg, hogy nem, vagy csak késve jönnek rá a fogyasztók, hogy meg lettek károsítva. Tehát ha abba az irányba indulunk el, hogy ezen változtatni szeretne a kormány és erősíteni szeretné a jogköröket akár a közérdekű igényérvényesítés eszközével vagy más módon, az természetesen támogatható részünkről is.

Azt viszont nem szeretnénk, és erre majd nyilván oda is fogunk figyelni a későbbiek során, hogy mi lesz ennek a törvényjavaslatnak az útja és a sorsa az elfogadása után, ha ez a szolgáltató és szolgáltató közötti különbségtétel alapjául szolgálhatna; magyarul, a közérdekű igényérvényesítés eszközével, ne adj’ isten nem élni, hanem visszaélni kívánna a hivatal. Az ezzel kapcsolatos félelmek azért megvannak bennünk, de talán a jóindulatunk jeléül mondhatjuk, bízunk abban, hogy a közérdekű igényérvényesítés kizárólag a fogyasztók érdekeit fogja majd a jövőben szolgálni, és ezek a perindítások pontosan azt a célt fogják szolgálni, amit a kormány az indokolásban is kifejtett, hogy minél több ilyen ügyben ki lehessen állni a hivatalnak a fogyasztók érdekei mellett. Maga a közérdekű igényérvényesítés mint eszköz, igazából ezt a célt fogja szolgálni.

A javaslat másik része, ami szintén ébresztett némi kétséget bennünk, az az illetményalapnak a szabadon történő megállapítása. Arról szintén beszéltünk az egyeztetések során, hogy nem szeretnénk egy olyan javaslatot támogatni a szavazatunkkal, amely utána azt fogja szolgálni, hogy a sajtóban majd megjelennek különböző hírek, hogy milyen milliós mértékű fizetések vannak a Magyar Energetikai és Köz-mű-szabályozási Hivatalnál, s amelyek a társadalom többségének vagy jó részének a nemtetszését váltanák ki. Mint ahogy nem olyan régen jelent meg a sajtóban, hogy 4,5 millió forintra növelik az energiahivatal vezetőjének a fizetését, a helyetteséét pedig 2,5 millióra.

Természetesen tudjuk azt, és nem akarok átcsapni közkeletű frázisokba, demagógiába meg pláne, hogy a versenyszférában ezen a területen nagyon magas fizetésekkel találkozhatunk, és ezekkel a hivatalnak valahol lépést kell tartania. A lényegi kérdés mindig az, hogy arányban állnake ezek a juttatások, fizetések egyrészt a más hivataloknál hasonló területeken dolgozók juttatásaival, illetményével, másrészt pedig a versenyszférában hasonló élettapasztalattal, végzettséggel, egyéb kvalitásokkal megkereshető bérezéssel. S hogy természetesen vane plafon, hiszen mindig, amikor egy jogkört adunk egy hivatal vezetőjének, hogy saját maga szabadon megállapíthassa az illetményezést a közszolgálati tisztviselők szabályozásától, a törvényben foglaltaktól eltérően, akkor egyben ez az aggály is felmerül. Természetesen van egy kerete erre a hivatalnak, amit a költségvetés biztosít számára, hiszen elhangzott itt, hogy egy önálló szerv, egy független szerv a Magyar Energia és Közmű-szabályozási Hivatal, legalábbis a jogszabályok szerint, és rendelkezik a saját költségvetésével, és az a rész, amit bérezésre fordíthat, nyilvánvalóan adott, azonban hogy egy-egy vezetőnek, osztályvezetőnek, tisztviselőnek milyen illetményalapot állapít meg, az innentől kezdve teljesen a hivatal vezetőjének a hatáskörébe fog tartozni.

A másik pedig a bevételeknek a központi költségvetésbe befizetendő nagyságrendje, hogy a 40-ről 30 százalékra csökkentett még nagyobb alap felett gazdálkodhat majd ezentúl a Magyar Energia és Közmű-szabályozási Hivatal. Mindenképpen szeretnénk elkerülni, hogy ez a törvényjavaslat bármilyen módon visszaélésre adjon lehetőséget, akár a közérdekű igényérvényesítés, akár az illetmények megállapítása tekintetében.

(13.00)

Természetesen mi ezt nem tudjuk elkerülni. Mi ellenzéki párt vagyunk, maximum felállunk itt a parlamenti vitában, elmondjuk a véleményünket, amire államtitkár úr majd nyilvánvalóan reagálni fog. Ez azonban a kormány feladata, felelőssége, hatásköre, hogy ezzel a felhatalmazással a későbbiekben hogyan fog élni.

És természetesen vannak ennek a szabályozásnak minősített többséget, tehát kétharmadot igénylő részei, ezt is el tudják önök az ellenzék szavazatai nélkül is jelen állás szerint fogadni, hiszen megvan hozzá a szükséges többségük az Országgyűlésben. Azonban mi akkor is fontosnak tartjuk azt, hogy szavazatunkkal jelezzük azt, hogy egy adott törvényjavaslat valójában mennyire szolgálja az állampolgárok érdekeit, mennyire előremutató, és hogy a Jobbik saját politikájába, saját programjába mennyire illeszthető be.

Attól függetlenül, hogy kelle a mi szavazatunk annak az elfogadásához vagy nem, mi igenis megfontoljuk szakmailag, megfontoljuk politikailag azt a döntést, mielőtt meghozzuk, és nem bólintunk rá olyan törvényjavaslatra természetszerűen, amiben a kételynek csak a legkisebb csírája is felmerül bennünk, hogy ez nem azokat a célokat szolgálja esetleg, mint amit itt szövegszerűen leírnak.

Gyakorlatilag saját magamat tudom ismételni akkor, amikor azt mondom, hogy szükség van ebben a jelenlegi fogyasztásorientált világban, társadalomban fogyasztóvédelemre, és sokkal erősebben, még a jelenleginél is sokkal erősebben kellene védeni a fogyasztói jogokat. Hiszen ki vannak téve a szolgáltatók önkényének, ha úgy tetszik, a fogyasztók. Legtöbbször a fogyasztó nem jogvégzett ember, könnyű bevinni úgymond az erdőbe, nem mindig látja át azt, hogy neki miért kell azért a bizonyos szolgáltatásért annyit fizetnie, vagy kelle a szolgáltatónak valami többletet teljesítenie azért az összegért, amit elvár. A szerződésekben az apró betűs részeket sokszor el sem olvassák, csak aláírják. Sokszor még a nagybetűseket sem, nemhogy az apró betűseket.

Alapvetően, ahogy mondtam, egy szolgáltatói „önkénynek” kitett fogyasztói réteggel van dolgunk. Természetesen az is egy pozitív dolog, hogy azokat a civil szervezeteket akár, amelyek a fogyasztóvédelmi felvilágosítást szolgálják, a befolyt hivatalos bírságokból is támogatni lehet. Itt is változást hozott a törvényjavaslat, hogy milyen célokra lehet a bírságösszegeket felhasználni. Ezek többnyire sport-, kulturális, illetve fogyasztóvédelmi célú támogatások kifizetését teszik lehetővé.

Nagyon fontos volna, de jelen pillanatban még mindig nem dőlhetünk hátra. Nagyon is nem dőlhetünk hátra, hiszen számos szolgáltatói visszaélés, a fogyasztók kárára történő visszaélés történik még mindig nap mint nap. E területen bizony  és erre mondtam azt, hogy abban a hurráoptimizmusban nem tudok osztozni, amit Bánki Erik képviselőtársam előadott  jócskán van még teendő, várnak még ránk feladatok. Arra ösztönözzük a kormányt, államtitkár urat is, tudván, hogy a terület szakértőjéről van szó, az energetikai, közműszabályozási területen elismert szaktekintélyről, aki valójában érti is azt a területet, amit államtitkárként művel, arra kérem, hogy igyekezzen is az államtitkári munkája során ezt minél inkább a jogszabályokban érvényesíteni, hiszen nagyon le vagyunk még maradva ezen a területen, nagyon sok mindent kell tennünk.

Ha azt akarjuk, hogy az Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal valójában azt a feladatot lássa el, amire papíron létrehozták, létrejött, ami valóban fontos volna, hogy a fogyasztói jogokat védje, és a magyar embereket, a magyar állampolgárokat, a kisembereket megvédje azoktól a visszaélésektől, amelyek ma tucatszám leselkednek rájuk, akkor itt ebben a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti frakciója partner lesz a későbbiekben is. Ha azt látjuk, hogy valódi szakmai munka folyik, és valóban olyan viták folynak a parlamentben, amelyek nem a ma jellemző olcsó politikai demagógián alapulnak, hanem valóban a törvényjavaslatok szakmai lényegéről szólnak, és érdemi vitákat lehet folytatni, válaszokat is kapunk a vitában a kérdéseinkre, akkor természetesen a mi hozzáállásunk is sokkal pozitívabb lesz, mint akkor, amikor érdemi válasz nélküli elutasításban vagy a zárszóban előadott néhány körmondatban intézik el a több órás érdemi felvetéseket, amelyeket az ellenzék megfogalmaz.

Úgyhogy nagyjából ennyit tudtam volna ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán elmondani itt a vezérszónoki felszólalásban. A későbbiek során még a kiegészítéseimet majd, ha szükségét látom, akkor meg fogom tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Talán a mikrofonom is a helyén marad, és akkor el tudom mondani a nem túl hosszúra tervezett vezérszónoki felszólalásomat.Alapvetően én most megóvnám magunkat attól, bár nyilvánvaló, hogy nem mindenki fog így tenni, hogy a Paks II.-beruházással kapcsolatos véleményemet ismertessem ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, így inkább arra szorítkoznék, amiről a törvényjavaslat szól.

(13.50)

Nyilvánvalóan nagyon fontos, különösen az atomenergiával kapcsolatos nukleáris engedélyeztetés során a különböző beruházásoknál, hogy független szakértői vélemények is alátámasszák egy-egy engedély kiadását vagy egy-egy kérdés, szakkérdés eldöntését.

Egy messzire vezető és talán hosszúra nyúló vitát generálhatnánk azzal, ha belemennénk abba, hogy ki is az a független szakértő, vane olyan, hogy független szakértő, hiszen minden szakértőt fizet valaki. Én magam is, mielőtt politikai pályára léptem volna, a Mérnöki Kamaránál regisztrált környezetvédelmi szakértőként dolgoztam, és természetesen ezzel nem azt mondom, hogy a szakértők úgy általában elfogultak az iránt, akitől a javadalmazásukat kapják, hiszen akkor nem volna értelme az egész szakértői kamarai tagságnak és az egész szakértői rendszernek, csupán egy kicsit elvi síkra tereltem volna ezzel a kérdést, de tény, hogy szükség van mind független szakértőkre, mind szakértői szervezetekre, akik valójában csak szakmai szempontok alapján döntenek el bizonyos, akár mérnöki vagy más területre eső szakmai kérdéseket.

A törvényjavaslat részünkről igazából támogatható, hiszen ez alapvetően ezt a kérdéskört szabályozza. Még egyszer mondom, semmilyen más konkrét beruházásról, konkrét atomenergetikai kérdésekről nem nyilvánítunk véleményt, amikor azt mondjuk, hogy ez a javaslat támogatható.

Kérdés, ami talán nem volt teljesen világos számomra a javaslat tanulmányozásakor, a szakértői szervezetnél az volt a kitétel, mint általában is nyilvánvalóan az a kitétel, hogy szakértői szervezetként nyilvántartásba vegyenek egy társaságot, hogy legalább egy fő van, aki az adott területen szakértőként regisztrálva van a Mérnöki Kamaránál. Illetve az indokolásban valami olyasmi is szerepelt, hogy azért jó, hogyha szakértői szervezeteket is regisztrálnak, mert adott esetben, ha többféle szakterületről kell állást foglalni egy kérdésben és többféle szakértő is dolgozik egy szakértői szervezetnél, akkor egy szervezetnek a megbízásával egyszerre akár több kérdést is el lehet dönteni; vagy lehet, hogy ezt csak én értelmeztem így, de valahogy ezt találtam kihámozni a javaslat indokolásából.

Természetesen ez is lehet egy észszerű indoka annak, hogy nem kell adott esetben több független szakértőt megbízni egy kérdés elbírálásához, amennyiben az többféle szakterületre esik, hanem ez akár egy szakértői szervezet megbízásával is elintézhető.

A kérdés az, amit sajnos muszáj felvetni  és ez nem az államtitkár úrnak, nem a tárcának szól, hanem úgy általában a kormány politikájának -, hogy ezeknek a szakértői megbízásoknak a kiadásánál, különösen itt most állami megrendelésekről van szó, amikor egy állami beruházásnál szakértőket kérnek fel, milyen szempontok játszanak közre. Közrejátszanake személyi, politikai kérdések, vagy pedig ténylegesen az adott szakértői szervezet vagy az adott szakértő múltja, referencialistája, szakmai tapasztalata és életútja játssza a szerepet, mint ahogy egy ideális országban ez elvárható volna ideális körülmények között. Nem mindig ezt tapasztaljuk, de a remény hal meg utoljára. Bízunk benne, hogy ezen a területen is, de ez különösen fontos egy olyan területen, mint az atomenergetika területe, ahol azért egy-egy szakértői vélemény nyomán kiadott engedélynek azért súlya van, azért következménye van, hiszen egy atomerőmű működése során még egyébként nem közvetlenül a nukleáris folyamatokat érintő beruházásnak vagy intézkedésnek is lehetnek viszonylag fajsúlyos következményei. Ha atomerőmű-beruházásról beszélünk, akkor akár anyagiakban mért fajsúlyos következményei, de ami még rosszabb, hogy az emberi biztonságra nézve nagyon súlyos következményei lehetnek.

Úgyhogy mindenképpen szükséges szabályozni ezt a területet, és úgy egyébként a kamarai tevékenység, a szakértői tevékenység újraszabályozására, újragondolására és sok esetben szigorítására is szükség volna, de ez most nem tartozik ennek a törvényjavaslatnak a témájába. Remélem, hogy majd ez is terítékre fog kerülni az Országgyűlésben, és akkor ezt megvitathatjuk egy kicsit nagyobb szemszögből is. Azzal zárom talán, amivel kezdtem, hogy a Jobbik részéről ez a javaslat támogatható. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csatlakozni szeretnék az elhangzottakhoz azt illetően, hogy valóban, a környezetvédelem és a környezetvédelemre szánt költségvetés ma Magyarországon egészen színvonal alatt van. Hiába propagálja azt a kormány, hogy egyre többet fordít erre a területre, valójában a valóság teljesen mást mutat, hiszen még azokat a forrásokat is elveszik a magyar emberek elől, amelyeket az Európai Unió arra szánna, hogy Magyarországon a lakások, az épületállomány energetikai hatékonysága javuljon. Önök ugyanis évekkel ezelőtt megszavazták, kitalálták, hogy azokat a forrásokat, amelyek a családi házak energiahatékonyságának javítására lettek szánva, átcsoportosítják a középületekre, ezt azóta már végre is hajtották, és az Európai Uniónak természetesen egy szava sincsen ahhoz, hogy önök ezt megtehették, és egy százmilliárdos nagyságrendű összeget elvettek a magyar emberektől. Természetesen ez azzal járt, hogy Magyarország klímapolitikai célkitűzésein, energiahatékonysági célkitűzésein rontani kellett. Hiszen hogyha valóban családi házakra fordítanák ezeket az összegeket, és a magyar emberek tudnák a saját otthonaikat szigetelni és valódi rezsicsökkentést végrehajtani a saját hosszú távú érdekeiket szem előtt tartva, akkor ez a klímapolitikai célkitűzésekkel is összefüggne, hiszen csökkenne az üvegházhatású gázkibocsátás, nőne az energiahatékonyság, a gazdaságot is élénkítené, és valóban, ez egy igazán jó befektetés lenne Magyarország számára. Valamiért önök azt gondolják, hogy a középületeknél hatékonyabban lehet megvalósítani ezt az energiahatékonyság-javítást, ez azonban ellentmond a valóságnak.

Tulajdonképpen még hosszasan lehetne sorolni azokat a területeket, ahol ugyanez a probléma fennáll, hogy önök a meglévő forrásokat, akár az európai uniós, akár a hazai forrásokat úgy csoportosítják át, hogy azzal csak a saját érdekköreik járnak jól, de a magyar emberek nem, és ez a hazai környezet állapotán is meglátszik. Ez a jelenlegi költségvetésre is jellemző, ezért sem támogatható ez a Jobbik számára. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, a hétpárti egyeztetésen és az általános vitában is jeleztük az azzal kapcsolatos aggályainkat, hogy a hivatal vezetőinek a bérmegállapításra vonatkozó jogosultságait túlságosan tágra venné ez a módosító indítvány, mármint annak az eredeti formája, amit beterjesztettek az Országgyűlés elé. Nagy örömmel láttuk, vagy inkább azt mondhatom, hogy megnyugvással  hiszen az öröm talán erős kifejezés , hogy ez kikerült a végleges javaslatból, és megpróbálja a kormány egységesen rendezni a köztisztviselők, a közhivatalt ellátók bérezését. Ez nyilvánvalóan jó hír lehet azoknak, akik ebben a szektorban dolgoznak, és nemcsak az energiaszektorban, hanem általában állami hivataloknál, hiszen egységesen lesz kezelve az ő bérezésük, és nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy az energiahivatal vezetője az általa ráruházott jogkörnél fogva megállapít egy aránytalanul magas bérezést.

(19.30)

Bár persze, elmondtuk azt is a vitában, hogy tudjuk, az energiaszektorban, a versenyszférában nagyon magasak a jövedelmek, és a bérezési szint sokkal magasabb, mint amit egy állami hivatalnál egyáltalán meg lehet fizetni, és csak próbálja az állam, a kormány ezt utolérni. De mégis, bizonyos feszültségeket szülhetett volna, ha az egyik állami hivatalnál, mondjuk, ugyanabban a beosztásban ennyit keres egy osztályvezető, teszem azt, vagy főosztályvezető, míg a másik állami vagy kormányhivatalnál ennek a többszörösét akár vagy legalábbis aránytalanul többet.

Így talán ez a legkifogásolhatóbb rész kikerült ebből a javaslatból. Azt gondolom, semmi akadálya nem maradt annak, hogy ezt szavazatunkkal támogassuk, hiszen ami benne maradt, az egyrészt a statisztikai feladatok ellátásával foglalkozik, másrészt az eljárás felfüggesztésére vonatkozó nagyon helyes és jogtechnikailag is mindenképpen kívánatos rész, harmadrészt pedig a fogyasztói igényérvényesítéssel kapcsolatos előírások. Tehát amennyiben jól értelmezzük, márpedig remélhetőleg jól értelmezzük az összegző javaslatot, a végső javaslatban ezek a módosítások maradtak benne.

Anélkül, hogy itt a részemre rendelkezésre álló időkeretet kibeszélném, tekintettel a késői időpontra is, azt tudom mondani államtitkár úrnak mint a kormány képviselőjének, hogy örülünk annak, bármi volt is igazából a kiváltó oka ennek a döntésnek, hogy úgy érezhetjük ellenzékként, hogy egy kicsit a javaslatainkat figyelembe veszik időnként. Ha nem is túl gyakran fordul sajnos elő, bár az energetikai jellegű szakmai vitákban azért talán az átlagosnál jobb az arány.

Örülök, hogy ez most így történt, örülök, hogy ezt a vitatható részt a jogszabálytervezetből kivették, és ennek köszönhetően mondhatom azt, hogy a holnapi zárószavazáson a Jobbik frakciója támogatni tudja a javaslatot. Köszönöm szépen.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit más szemszögből közelíteném meg, mint az előttem szóló LMP-s képviselőtársam. Azt már megszokhattuk, hogy az LMP-nek a Paks valami pavlovi beidegződés alapján mindig ugyanaz jut eszébe, nemcsak az atomerőművet vagy az atomenergiát, hanem talán még Paks városát is betiltanák, ha tehetnék, vagy a Paks szót a szótárból szívesen törölnék. Egy ennél picit szakmaibb kérdésem volna államtitkár úrhoz. Valóban, a szakértői működéssel kapcsolatos kérdés kapcsán felmerül az, hogy amennyiben egy szakértő…  és jól tudjuk, hogy atomenergetikai szakértőkből nem lehet Dunát rekeszteni Magyarországon, hiszen egy meglehetősen vékony piac ez, és most, hogy egy új atomerőmű engedélyezése folyik, azért az ő jelentőségük felértékelődik, és nyilván nem véletlen az, hogy a szakértői szervezetekbe is szeretnék őket minél inkább bevonni. De azért mégiscsak annak vane valamiféle gátja, hogy egy szakértő hány ilyen szakértői szervezethez adhatja a nevét? Azért ez egy fontos kérdés lehet, hiszen valóban egy jól körülhatárolható számú atomenergetikai szakértő van ma Magyarországon.

Hogy szakértői szervezet mennyi lehet? Ez alapján a módosítási javaslat alapján gyakorlatilag bármennyi, ha jól értelmezzük, hiszen egyetlenegy atomenergetikai szakértő bármilyen jogviszonyban történő foglalkoztatása már megalapozza, hogy azt a szervezetet atomenergetika terén szakértői szervezetnek hívják.

És ennyiben adnék igazat LMP-s képviselőtársamnak, hogy van egy ilyen kérdés, felmerül ennek kapcsán, hogy vane ennek bármiféle gátja, hogy egy szakértő hány szakértői szervezetben működhet közre akár ugyanabban az engedélyezési eljárásban. Hiszen attól még valóban szakmailag nem tesz hozzá többet, ha három, négy, öt vagy hat szervezetnél is ugyanazt a tevékenységet vagy ugyanazt a szakértői munkát elvégzi, attól még az ő szakértelme nem fog megsokszorozódni.

És valóban szükség volna új szakértőkre atomenergetikai téren is; ha és amennyiben, márpedig úgy tűnik, ha a jelen helyzetet vesszük alapul, ez a beruházás elindult, az engedélyeztetése zajlik, a beruházás meg volt valósulni, és az ellenzék részéről maximum ezt kritizálni lehet, de jelen pillanatban befolyásolni nem, és nyilván vérmérséklettől függően ez nem is feltétlenül cél.

Azt mindenesetre figyelemmel kell követnünk, hogy ez a hitel, amit a rendkívül nagy és költséges beruházásra felvettek, egyrészt hogyan hasznosul. Ezzel már én is egy picit eltérek nyilván a jelen törvényjavaslat témájától, de ezt mindig muszáj megemlíteni, hogy ahol ekkora összeg van, ott nyilván felüti a fejét korrupció lehetősége. Ellenzékiként nekünk az a felelősségünk, hogy erre, amennyiben tudunk és amennyiben a titkosítások nem terjednek ki az adott területre, bizony meggyőződjünk arról, hogy minden a törvényeknek megfelelően és a jogszabályoknak megfelelően történik a beruházás során.

Ezeket a szakmai aggályokat, szakpolitikai aggályokat, amennyiben államtitkár úr eloszlatná, és erre válaszokat kapnánk…  ahogy már az általános vitában is elmondtam, igazából nem látjuk akadályát annak, hogy a törvényjavaslatot támogatni tudjuk, hiszen mi nem látjuk mögé azokat a rémlátomásokat, azokat a víziókat, amiket itt előttem Ungár képviselőtársam elmondott. Alapvetően próbáljuk úgy értelmezni, ahogy az a törvényben le van írva, és nem is hiszem, hogy ez a módosítás lehetőséget adna arra, hogy akár a Roszatom, akár más szervezetek jobban hozzáférhessenek ehhez a beruházáshoz, vagy jobban közreműködhessenek, mint ahogy egyébként a módosítás nélkül is megtehetnék.

Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek benne ebben a beruházásban, hiszen nyilvánvalóan benne vannak, meg nyilvánvalóan intenzívebben, hiszen az a 40 százalékos magyar beszállítói hányad, amit annak idején, a szerződés megkötésekor kikötöttek a felek, egyre kétségesebb, hogy teljesülni tud-e, mivel egyre nagyobb a munkaerőhiány, a szakemberhiány Magyarországon, a megfelelően felkészült vállalkozások is igen kétséges, hogy rendelkezésre állnake és fognake tudni közreműködni a beruházás érdemi részében. Ezért fennáll a veszélye annak, nyilvánvaló, hogy ez a 40 százalékos beszállítói hányad sem fog tudni teljesülni.

Ennek ellenére legalább szakértői szinten nekünk is az a célunk  és szerintem mindenkinek itt a Magyar Országgyűlésben , hogy minél több magyar szakértő, jól felkészült szakértő működjön közre az új atomerő építésében, engedélyeztetésében, megvalósításában, hiszen a jelenleg működő atomerőműnél, bármennyi is a kritikus hang, azt el lehet mondani, hogy olyan felkészült és tapasztalt szakemberek állnak rendelkezésre  és amíg itt vannak és amíg a tudásukat át tudják adni, nagyon jó is, ha ezt megteszik , akikre büszkék lehetünk, hiszen azért mégiscsak 30 éve működtetnek egy atomerőművet biztonságban, és a mi biztonságunk, a magyar emberek biztonsága nagyon fontos.

Ez az atomerőmű további húsz évig üzemel, a Paks I. atomerőmű, tehát a jelenleg működő blokkokról van szó, ez a négy blokk 2032 és 2037 között fog leállni majd fokozatosan. Nagyon fontos, hogy továbbra is biztonságban tudják ezt az atomerőművet is üzemeltetni és természetesen a megépülő új atomerőművet is.

Úgyhogy a szakértői képzés, a szakértők számának növelése mindenképpen egy nagyon fontos kérdés. Minden olyan törvényjavaslat, amely ténylegesen ezt a célt szolgálja, az részünkről támogatható. Itt most arról van szó, hogy szakértői szervezeteknek adhatnak kamarai regisztrációt, szakértői engedélyt az alapján, hogy egy szakértőt bármilyen jogviszonyban foglalkoztatnak.

(12.20)

Ez is segítség lehet a beruházások engedélyezésének könnyítésénél. S ha az aggályainkat államtitkár úr megfelelően el tudja hárítani, akkor ennek megfelelően fogjuk a végső szavazatunkat meghatározni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Elnézést kérek, közben szétesett a mikrofonom. Csak nagyon röviden szeretnék reagálni a képviselőtársam elmondottakra, kicsit rácsatlakozni. Ez nyilván messze visz az eredeti törvényjavaslat témájától, de ha már felmerült, akkor illik elmondani, mi ilyenkor mindig el is szoktuk mondani, hogy ami az atomerőmű vízellátását illeti, a Jobbiknak, talán az egyetlen pártnak a jelenlegi parlamentben, komplett javaslata volt arról, hogy Magyarország vízgazdálkodását hogyan állítsuk helyre. Itt az atomerőmű vízellátása úgy jön szóba, hogy a Duna vízszintjének, vízellátási helyzetének a rendezése egy markáns része volt ennek már a 2014-es választási programunkban, sőt talán már a 2010-esben is szereplő kérdésnek. Hiszen mi nemcsak energetikai szempontú vízgazdálkodást és -hasznosítást terveztünk be ebben a programban, hanem az ország vízháztartásának a javítását is egy nagyon fontos célként tűztük ki, hogy amikor aszályos időszak van, amikor alacsony a Duna vízállása, akkor is például az atomerőmű hűtéséhez is megfelelő mennyiségű víz álljon rendelkezésre. S hát ez egy nagyon fontos kérdés, amit továbbra is napirenden kell tartani, hiszen az éghajlatváltozásnak köszönhetően egyre szélsőségesebb a csapadékelosztás, és egyre inkább fontos az, hogy ezt a szélsőséges hatást, ezt az egyenlőtlenséget megpróbáljuk kiküszöbölni. Továbbra sem látjuk azt a kormány részéről, hogy erre törekvéseket tenne, mármint arra, hogy ezeket a hatásokat a következő évtizedekben kiküszöbölje, és ne csak az árvízvédelemre, hanem az alacsony vízszintekre, a vízmegtartásra is koncentráljon. Nekünk erre komplex kidolgozott programunk van. Ezt most csak azért mondtam el, mert szóba kerül, de nyilvánvalóan nem kapcsolódik az előttünk fekvő törvényjavaslathoz.

Az viszont kapcsolódik, hogy tényleg nagyon fontos, hogy ne csak szakértők álljanak rendelkezésre megfelelő számban egy ilyen beruházásnál, hanem a kivitelezésben közreműködő szakemberek, munkások, jól képzett munkaerő is. Már az előző felszólalásomban is elmondtam, hogy ez szintén kritikus helyzet, mert az elvándorlásnak köszönhetően nagyon kevés és egyre kevesebb főleg a szakképzett munkaerő. S most nemcsak az atomenergia területére gondolok, hiszen ez egy óriási nagy beruházás, ha úgy tetszik, egy építkezés. Speciális építkezés ugyan, de építőipari vállalkozások tömkelege kell hozzá, hogy egy ilyen beruházást végrehajtsunk.

(12.30)

Ilyen területen is már most szakemberhiány van Magyarországon, és még sok minden más olyan területen, ahol már most gondoskodni kéne arról, hogy a következő egy-két évtizedben ezek megfelelő számban rendelkezésre álljanak.

A képzés  hiszen az atomerőművet utána több évtizeden keresztül, 40-50-60 éven keresztül üzemeltetni is kell. Tehát hogy a közép- és felsőfokú szakképzés milyen szinten áll rendelkezésre, mennyire alkalmazkodik az igényekhez, az is nagyon fontos kérdés.

És itt már, ha felsőfokú képesítésről beszélünk, akkor már szakértők is szóba kerülhetnek, hiszen azokból lesznek előbb-utóbb az atomenergetikai szakértők, megfelelő évnyi tapasztalattal, szakmai gyakorlattal, akik ezekből a felsőoktatási intézményekből, elsősorban műszaki felsőoktatási intézményekből, kifejezetten atomenergetikai területről kikerülnek. De akár pozitív példaként megemlíthetném a most ősszel elsőként beinduló atomenergetikaiszakjogász-képzést is, ami nyilvánvalóan fontos, főleg az engedélyezési eljárásban, de a kivitelezésnél a szakemberhiányt nem fogja pótolni.

Egyebekben tartom magam az általam korábban elmondottakhoz, és ezzel kapcsolatban várom majd államtitkár úr válaszát, ha előbb nem, akkor a zárszóban. Hiszen már időkeretünk amúgy sem nagyon maradna a reagálásra, de remélem, hogy a zárszóban ennek ellenére meg fogom kapni az általam igényelt válaszokat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

KEPLI LAJOS, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fenntartható fejlődés bizottságában megfogalmazódott egy kisebbségi vélemény, amit Schmuck Erzsébet képviselő asszonnyal, a bizottság elnökével mi ketten, illetve az ellenzéki képviselők vallottak, mégpedig az, hogy ez a javaslat fenntarthatósági szempontból, vízbázisvédelmi szempontból veszélyt jelent vízbázisainkra, veszélyt jelent arra a kincsre, amely Magyarország egyik legértékesebb természeti kincse, jelen pillanatban még bőségesen rendelkezésre álló ivóvize és vízkészlete.

(13.50)

Ezt a vízkészletet jelen pillanatban nemcsak elsősorban az illegálisan fúrt kutak veszélyeztetik, hanem nyilvánvalóan az a több évtizedes „örökség”  ezt az örökséget idézőjelben mondom , amely az ipari tevékenység folyományaként maradt itt, és amely időzített bombaként ketyeg sok helyen az országban a lábunk alatt, hiszen sok olyan terület van, amelyek kármentesítésen még nem estek át, és veszélyes anyagok találhatók a földben, akár a föld felszíne felett, és veszélyeztetik a vízbázisainkat. Az elszennyeződés veszélye folyamatosan fennáll. Erről nagyon sokat beszéltünk már és még fogunk is beszélni itt az Országgyűlésben.

Azonban hogyan juthat be ezekbe a vízbázisokba, ezekbe a víztestekbe a szennyeződés? Nyilvánvalóan vagy a csapadékkal beszivárog a talajon keresztül, vagy pedig az állam által nem ismert helyen és módon fúrt és létesített kutakon keresztül, hiszen ezek közvetlen kapcsolatot létesítenek a felszín és az adott víztest között, a lehető legegyszerűbben. Ezen ugye nemcsak kinyerni lehet a vizet, hanem a szennyezés le is tud jutni, pontosan ezért is veszélyesek ezek a mélyített fúrások.

Természetesen nem a házi, kerti, konyhakerti célú locsolást szeretné a Jobbik sem megakadályozni vagy bármiféle teherrel sújtani. Hiszen az, hogy tudunk róla, hogy hol, ki, milyen formában mélyített ilyen kutakat, furatokat, és van róla egy pontos katasztere az illetékes hatóságnak, hogy ez hogyan és miként zajlik az országban, még nem jelenti azt, hogy ez bármiféle terhet jelentene azok számára, akik ezeket a kutakat saját családi használatra létesítették. Természetesen mi sem szeretnénk a konyhakerti növénytermesztést, a családi gazdálkodásokat azzal bármilyen nehéz helyzetbe hozni vagy ellehetetleníteni, hogy nem tesszük lehetővé számukra, hogy öntözzék ezekben a klímaszempontból meglehetősen kritikus időkben a veteményeskertjeiket.

Még egyszer mondom, arról van szó, hogy ellenőrizni kell, hiszen az államnak, a kormánynak az a feladata, hogy beavatkozzon, és ellenőrizze azt, hogy ki milyen feltételekkel és hogyan mélyíti ezeket a kutakat. Ez a javaslat pont azt tenné lehetővé, hogy ez gyakorlatilag szabadon megtörténhessen, ne legyen semmilyen engedélyhez kötve 80 méter talpmélységig. Ezt a bizottság kisebbségi véleményeként elfogadhatatlannak tartjuk, és arra kértük a kormányt, hogy ezt a javaslatot vonja vissza. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm. Igyekszem nem ismételni magam, és amiket kisebbségi véleményként a bizottság előadójaként már elmondtam, igyekszem nem felsorolni újra. Tény és való, hogy azért nagyon fontos ez a javaslat, mert talán az egyik legfontosabb természeti erőforrásunk, természeti kincsünk  ezt már korábban is említettem  az ivóvíz. A 80 méteres talpmélység egy igen nagy mérték, igen nagy szám, különösen annak fényében, hogy Magyarország felhasznált ivóvízkészletének a nagy többségét, a zömét 80 méternél sekélyebb kutakból nyerik ki. Tehát gyakorlatilag az ivóvízbázisunk nagy része 80 méternél sekélyebb területeken fekszik, magyarul nem éri el a 80 méteres talpmélységet.

Ez azt jelenti, bár volt egy olyan kitétel, hogy a karsztvíz, a hideg és a termál karsztvíz esetében is mindenféle tevékenység engedélyhez kötött továbbra is, ennek ellenére mégis, ha 80 méterig a kút engedély és bejelentési kötelezettség nélkül fúrható, akkor ez nem biztosítja azt, hogy ezek a vízkészletek végül nem lesznek mégiscsak veszélyeztetve, ami egy átlagosan sima felszín alatti vízbázisnál is eléggé nagy veszélyeket rejt magában, de egy karsztvízbázisnál, ahol gyakorlatilag minden mindennel összefügg, és több kilométeres területeken keresztül ezek a karsztvíztestek egymással összeérnek, egy szennyeződés azt jelentheti, hogy akár egy teljes ivóvízbázist vonunk ki a forgalomból azáltal, hogy nem figyeltünk oda kellőképpen a szabályozásnál arra, hogy megelőzzük az ilyenfajta károsodását az ivóvízbázisnak.

(14.00)

Úgyhogy továbbra is, nemcsak mint a bizottság kisebbségi véleményének, hanem mint a Jobbik-frakció álláspontjának ismertetője is azt tudom mondani, hogy nagyon szeretnénk, ha Magyarországon a vízellátás, az öntözés a jelenleginél jóval nagyobb mértékben rendelkezésre állna mezőgazdasági célokra is. Ennek alapja azonban egy átfogó vízgazdálkodási rendezés lenne, amit a Jobbik már régóta javasol és szorgalmaz. Választási programjainkban az egymást követő ciklusokban mindig külön fejezetet szenteltünk ennek a témának. Nem lehet ezt csupán a felszín alatti vízkészletekre, víztestekre építve megoldani, még egyébként családi házas vagy családi felhasználási szinten sem; tehát még ha nem nagyüzemi mezőgazdálkodásra gondolunk, hanem a családi házak környékén létesített kiskertekre, konyhakertekre, akkor sem.

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben Szávay István váltja fel.)

Ehhez a felszíni vízkészleteinket is igénybe kell venni. Egyébként teljesen logikátlan is lenne a locsolást kizárólag a felszín alatti vízkészletekre alapozni, hiszen tudjuk, hogy óriási nagy mennyiségű víz felszíni víz formájában, folyókon áramlik át Magyarország területén, és ennek csak nagyon minimális részét hasznosítjuk. Hiszen nem vagyunk felkészülve a vizek visszatartására, betározására.

Egy olyan komplex vízgazdálkodási reform kellene, ami nem tartozik ennek a törvénynek a hatálya alá, de igencsak várat már magára, és nagyon-nagyon jó volna, ha a kormány ennek érdekében lépne, ami lehetővé tenné, hogy ezeket a Magyarország területén bármiféle érdemi hasznosítás nélkül keresztülfolyó vizeket is tározókban, különböző módokon vissza tudjuk tartani és ezt akár öntözésre, akár a súlyos talajvízproblémák kezelésére felhasználni. Hiszen elsősorban a Duna-Tisza közén, a homokhátság területén érzékelhető problémák, amelyek a kutak kiszáradását, a talajvízszint egyre mélyebbre kerülését érintik, csak még intenzívebbé válhatnak azáltal, hogy gyakorlatilag bárki a telkén otthon fúr egy kutat, és az így kinyert vizet, felszín alatti vízkészletet kihasználhatja öntözési célra. Magyarul, sem mennyiségileg, sem minőségileg nincs ellenőrizve a vízkivétel, hiszen még csak bejelentéshez sem kötött.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát ha hosszú távon tervezünk, a jövő generációk magyarjainak érdekeit is figyelembe vesszük, semmiképpen nem lehet cél, hogy ilyen módon aknázzuk ki a vízkészleteinket, akkor sem, ha nem ipari méretekben történik ez, hanem családi gazdálkodások vagy családi házas övezetek területén vagy formájában. De ha nincs ellenőrzés, ha nincs bejelentési kötelezettség, akkor honnan tudjuk, hogy pontosan ki és mennyi vizet nyer ki ezekből a kutakból és milyen célra?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, amit lehet, hogy majd kormányrendeletekkel fognak tudni rendezni, de még valószínűbb, hogy nem. Hiszen az egész szabályozás valószínűleg abból adódik, hogy már jelen pillanatban sincs tisztában azzal Magyarországon az erre illetékes hatóság, hogy hol és pontosan, szám szerint mennyi kút létesült Magyarország területén.

Volt egy kútkataszter úgymond a vízügyi hatóságnál, de elsősorban azon is inkább a vizsgálati célra létesült monitoringkutak, a nagyobb gazdasági célú vízkivételi művek voltak és vannak feltüntetve, ha megvan még egyáltalán ez az adatbázis. A vízügyi intézményi rendszert olyan sikeresen verték szét, meg szüntették meg a Vitukit és más intézményeket, ahol ezek még elérhetőek voltak, ez a nagy információ- és tudásbázis, hogy gyakorlatilag nem is tudom, hogy ez még egyáltalán helyreállítható-e, vagy jelen pillanatban ki gyakorolja a felügyeletet ezek felett az információk és adatbázisok felett.

De az tény, hogy amikor egy-egy kút felszín alatti vizekre gyakorolt hatását kellett felmérni, már egy évtizeddel ezelőtt is problémákba ütköztünk, amikor a vízügyi hatóságnál próbáltuk egy-egy kút adatait kikérni, mert gyakran maguk sem tudtak arról, hogy ez a kút egyáltalán létezik. Ez még környezetmérnöki koromban gyakori probléma volt, amikor ezeket az engedélyeztetési eljárásokat próbáltuk lefolytatni, a dokumentációt összeállítani.

A vízkészletekre vonatkozóan gyakorlatilag már most is érezzük a hatását annak, hogy mi történik akkor, amikor a vízbázisunk elszennyeződik, mert nem megfelelően figyelünk rá, nem óvjuk a különböző szennyezésektől. Az csak egy dolog, hogy a rendszerváltás előtti időben annak még semmiféle kultúrája nem volt, hogy ne szennyezzük el a talajt, és onnan ne juthasson be az ivóvízbázisba a szennyezés. De a probléma inkább az, hogy azóta is több száz vagy több ezer olyan pont van még Magyarországon, ahol a potenciális szennyezés veszélye fennáll, amire a kormány mindig olyankor lép, amikor már valamely civil szervezet vagy a helyben élők felhívták a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára, vagy olyankor sem. Hiszen vannak jelen pillanatban is olyan veszélyeshulladék-tonnákat tároló lerakóhelyek, ahol a kormány azt mondja, hogy mivel még a cég, amelyik ezt üzemeltette, nincs felszámolva, ezért az állam nem avatkozik be, megvan rá a kötelezett. A kötelezett természetesen már nem létezik, csak papíron, nem fog csinálni semmit. Telik az idő és fokozódik az elszennyeződés veszélye.

Ezeket most csak azért mondtam el, mert ami a vízbázisokat illeti, természetesen ez szorosan összefügg azzal, hogy ezeken a mélyítendő, létesítendő kutakon keresztül hogyan jut le ez a szennyezés a vízbázisba. Hiszen ezek a kutak nemcsak arra alkalmasak, hogy kinyerjünk rajtuk keresztül vizet, hanem arra is, ahogy az előbb már elmondtam, hogy a szennyezés lejusson ezekbe az egyébként zárt víztestekbe, mivel ezt a vízzáró réteget megfúrjuk, amikor a kutat mélyítjük, és ezen keresztül természetesen igenis megvan a potenciális veszélye, hogy ez az értékes természeti kincsünk tönkremegy, elszennyeződik.

Tehát az átfogó megoldáson túl, ami Magyarország vízgazdálkodását illeti, jelen törvényjavaslattal kapcsolatban azt tudjuk javasolni egyrészt, hogy vonja vissza a kormány ezt az előterjesztést, és megfelelő megalapozottsággal a későbbiekben, akár az őszi ülésszakban hozza be újra a Ház elé. Egyébként a szakmai szervezetek tömkelege fejezte ki ellenkezését, többek között maguk a kútfúrók is a javaslattal szemben, hiszen ők is szakmaiatlannak és veszélyesnek tartják.

Nyilvánvaló, hiszen a kútfúrás, ahogy már elhangzott képviselőtársam szájából is, egy szakma, amit nem lehet akárhogy, kontár módon végezni. Hiszen oda kell figyelni arra, hogy milyen károkat okozunk egyrészt a kutak mélyítésekor, másrészt meg, hogy szakszerűen legyen megvalósítva az adott furat. A kútfúrók ezt szakmaként gyakorolják, míg ha engedély és bármiféle bejelentés nélkül ezt bárki elvégezheti, akkor az már nyilvánvalóan egy teljesen más eredményt hozhat.

Tehát újra: visszavonni a javaslatot, egyeztetni a szakmával, a szakmán természetesen a vízügyi szakmát értjük és magukat kútfúrókat. És utána újra behozni a Ház elé, hogy hogyan lehet azt megoldani, amit egyébként aláírunk és támogatunk, hogy egy egyszerű, akár alföldi, akár dunántúli, az ország bármely részén élő család, akiknek saját háztáji földjét öntözni kell, és erre kutat kell létesíteni, ezt megvalósíthassa anélkül, hogy veszélyeztetné a felszín alatti vízbázisokat, hogy ez őneki bármilyen egyéb terhet jelentene. Hiszen, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, ezt senki nem szeretné.

Azt szeretnénk, ha valóban könnyebbé válna a háztáji területek öntözése, ugyanakkor minden erőnkkel és energiánkkal kiállunk a vízkincsünk védelme mellett. Hiszen számunkra ez az esély csak egyszer játszható el. Ha ezt a vízkincset egyszer elszennyezzük, vagy ellenőrizetlen formában nyerjük ki mennyiségileg és minőségileg, akkor a jövőre vonatkozóan igen nehéz helyzet elé állunk. Most is van már jó néhány terület Magyarországon, ahol nagyon nehézkes megfelelő egészséges ivóvízzel ellátni a lakosságot, akár az arzéntartalom vagy akár más egyéb problémák miatt időnként elszennyeződik egy vízbázis, akkor máshonnan kell ivóvizet hozni arra a területre.

Tehát ezek súlyos milliárdokat is jelentenek, a környezeti kárt, az eszmei értéket pedig fel sem lehet mérni ezekben az esetekben. Ezért kell a kormánynak a jövőre, a fenntarthatóságra nagyobb figyelmet fordítani, nagyobb hangsúlyt helyeznie, és az ilyen törvényjavaslatokat sokkal jobban megfontolni ilyen szempontból is és nem csak pillanatnyi háttérérdekekért, politikai érdekekért, jól kommunikálható törvényjavaslatért feladni a hosszú távú vízgazdálkodási vagy környezetvédelmi fenntarthatósági érdekeinket. Ezt ilyen formában így nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.10)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Rövid leszek. Képviselő úr, higgye el, hogy mi is a homokhátságon élő emberekért és úgy általában a Magyarországon élő emberekért aggódva fogalmaztuk meg, úgy fogalmaztam meg én magam is az aggályaimat. Azt szeretnénk, ha Magyarországon olyan vízgazdálkodás lenne és olyan törvények születnének, hogy ne csak azon nosztalgiázzunk, hogy ötven éve azért létesülhettek települések a homokhátságon, mert rendelkezésre álltak ezek a kutak, ez valóban így van, hanem mi azt szeretnénk, ha ötven év múlva is ezek a települések még élnének, és ezeken a településeken még lehetne arról beszélni, hogy vizet vesznek ki a kutakból, nem sivatagosodnának el, nem néptelenednének el. Tehát ebben fogjunk össze mi valamennyien, parlamenti pártok, szerintem ebben nincs köztünk különbség, és ennek érdekében fogalmazzuk meg a törvényjavaslatainkat. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel, ahogy azt korábban hallottuk az előterjesztőtől és a kormánypárti frakció vezérszónokától, egy abszolút formális egyezménymódosítás elfogadásáról van szó, ezért elintézhetném azzal az egyetlen mondattal, hogy a Jobbik frakciója természetesen támogatni tudja az egyezményt, annál is inkább, mivel maga az indokolás is tartalmazza, hogy a részes felek számára új kötelezettséget nem tartalmaz, tartalmi módosítást nem vezet be, csupán a nem európai államok számára lehetővé teszi az egyezményhez történő csatlakozást, megnyitva az utat az egyezmény és az Európai Unió felé. Azt természetesen mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy mind a természeti, mind a kultúrtájak tekintetében Magyarország a tájvédelemmel kapcsolatban bizony járhatna előrébb is, és volnának még feladataink a tekintetben, hogy mindenféle szempontból megfeleljünk, nem is annyira az Európai Unió, mint inkább a saját elvárásainknak.

(14.40)

Hiszen azért azt le kell szögezni, hogy a tájvédelem is az utóbbi években nem azt az utat járta be, amit egyébként be kellett volna járnia. A szakmai kifogásainkat már számtalanszor itt a parlament előtt elmondtuk, amikor ilyen vagy ehhez hasonló célú vagy témájú javaslat volt. A korábbi napirendben is az államtitkár úr kifogásolta, amikor eltértünk konkrétan a javaslatban foglaltaktól, de egy általános vita során azért ez megengedhető.

Én most ezzel a kicsi kritikai észrevétellel be is fejezném az úgynevezett vezérszónoki felszólalást, amit nem neveznék most vezérszónoki felszólalásnak, hiszen mindössze a támogatásunkat fejeztük ki és egy pici kritikai hangot, hogy a tájvédelem és a kapcsolódó területek terén bőven van még tennivalónk. Ezeket majd egy későbbi javaslat során, illetve akár módosító indítványok formájában  nem ehhez a javaslathoz természetesen, hiszen ez csak egy nemzetközi egyezmény kihirdetése  meg fogjuk tenni, ahogy korábban is megtettük. Úgyhogy ez esetben csak annyit szeretnék kifejezni, hogy ezt a teljesen formális egyezménymódosítást támogatni fogjuk természetesen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Mikrofon nélkül a pulpitusról:) Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! (Közbeszólások: Nincs hang! Nem halljuk!  A hangosítás helyreáll.) Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném felszólalásomat, hogy minden stratégia annyit ér, amennyit abból megvalósítanak, és talán közhelyszerűen hangzik, de attól még igaz, hiszen így van. Nagyon jól hangzottak, nagyon szépen hangzottak azok a mondatok, amelyeket Áder János köztársasági elnök úr elmondott innen az emelvényről, azonban sajnos azt kell tapasztaljuk, hogy a kormányzati cselekvés, amit az elmúlt több mint 8 évben megtapasztalhattunk, az majdhogynem pont az ellenkezőjét mutatja annak, mint ami itt nagyon szép körmondatokban, fellengzős mondatokban elhangzott. És nagyon tiszteletteljes és megköszönendő köztársasági elnök úrnak az, hogy nemzetközi színtéren is képviseli a klímavédelem, a klímaváltozás elleni harc ügyét, azonban sajnos, és talán ez nem feltétlenül csak az ő hibája, itthon nem sikerült olyan eredményeket elérnie, hogy a saját kormányát, illetve azt a kormányt, amely őt a köztársasági elnöki székbe juttatta, meggyőzze arról, hogy mennyire fontos a klímaváltozás elleni harc, és a kormány cselekedetei sokszor éppen az ellenkezőjét mutatják.

A klímaváltozás elleni harc egy nemzetközi összefogáson alapuló ügy, akár európai uniós, akár világszinten inkább összefogni kellene. Magyarország a külpolitikáját illetően pedig inkább az elszigetelődés irányába indult el, mint európai szinten, hiszen az Európai Unión belül is a fekete bárány szerepét kezdi magára venni, illetve az ENSZ-szel is inkább azt láthattuk, hogy összeveszett, és kormányzati célokra, propagandacélokra használta fel az ENSZ elleni támadást, amely pedig nyilvánvalóan a klímaváltozás elleni harc egyik legfontosabb szerve volt az elmúlt években és nyilvánvalóan lesz a jövőben is, hiszen azok az országok, amelyek a klímavédelem ellen kívánnak fellépni, ott fognak össze ebben a szervezetben. Magyarul, összefoglalva azt lehet mondani, hogy nem elszigetelni, hanem leszigetelni kellene Magyarországot.

(11.20)

Azt már sokszor elmondtuk mi is itt a parlamentben, hogy Magyarország épületállománya energetikai szempontból mennyire rossz állapotban van, és hogy mennyire fontos lenne az, hogy a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb programok induljanak az energiahatékonyság javítására, az épületek leszigetelésére. Tehát felhívnám a kormány figyelmét, hogy nem elszigetelni, hanem leszigetelni kellene az országot, és mi szeretnénk, ha ez a cél megvalósulna.

A köztársasági elnök úr is elmondta, hogy az utóbbi években hatodik vagyunk az Európai Unióban az egy főre eső üvegházhatású gázkibocsátás tekintetében, vagyis nőtt, nem pedig csökkent. Tehát ami a kormány zöldpolitikáját illeti, hogy hogy áll hozzá a jelenlegi kormányzat a klímavédelmi célok teljesüléséhez, nagyon jól alátámasztja ez a mutatószám, hogy nőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása az elmúlt években. Egyfajta „eldobható” társadalommá váltunk. Erről is beszélt a köztársasági elnök úr. Az utóbbi évtizedekben nagyon nagy divat lett az eldobható, egyszer használatos eszközök minél nagyobb arányú alkalmazása a fogyasztói társadalomban. Nagyon beszédes az, amikor maga az országimázs is a nemzetközi sajtóban egy eldobható eszköz, egy eldobható nadrágpelenka útján jelenik meg, és pont az jeleníti meg ezen az úton, akinek az országimázsért és az ország nemzetközi megítéléséért, akár informálisan is, de a turizmus útján tenni kellene.

Tehát nagyon nagy a felelőssége a kormánynak, nagy a felelőssége természetesen a kormány mögött álló, akár üzleti, akár társadalmi, tanácsadói köröknek abban, hogy milyen irányba mozdítják el az Orbán-kormányt a környezetvédelem, a klímapolitika ügyében. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem a jó irányba történik ez. Orbán Viktort magát, tulajdonképpen kimondva-kimondatlanul, de nem érdekli a környezetvédelem ügye, talán egy szükséges rosszként elfogadja, hogy létezik, de a lehető legkevesebbet igyekszik törődni azzal. Természetesen annak, aki egyfajta urizáló, helikopterező, magánrepülőző, rénszarvasvadászó kormány fejeként próbálja elhitetni nemzetközi szinten azt, hogy Magyarország igenis ad a környezetvédelemre, annak nincs könnyű dolga, hiszen valószínűleg jóval nagyobb Garancsi gépének az ökológiai lábnyoma, mint mondjuk, akár egy személyautóé vagy akár egy vonaté vagy bármilyen más tömegközlekedési eszközé.

Nagyon fontos egyébként, attól egy kormányfő önmagában nem lesz kisebb, nem fog sérülni a méltósága, ha akár a mindennapi közlekedése során is a környezetvédelmet, a klímavédelmet mint szempontot figyelembe veszi. A holland miniszterelnök példájával jönnék, aki kerékpárral közlekedik, és nem hiszem, hogy ettől kisebb lenne, mint Orbán Viktor (Moraj a kormánypárti padsorokból.  Halász János: Jaj!  További közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.), és nem hiszem, hogy a méltósága, mondjuk, jobban sérülne azáltal (Balla György: Mivel jöttél ma?  Bana Tibor Balla Györgynek: Ne idegeskedj!), hogy komolyabban veszi a klímavédelmet, mint magyar kollégája. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiból.  Balla György: Mivel jöttél?  Bana Tibor: Ideges vagy?  További közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nagyon gyenge vagy!) Igenis jó példával kellene a kormánytagoknak és önöknek is mint kormánypárti képviselőknek elöl járni ezen a téren, ha ilyen… (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Az elnök megkocogtatja a csengőt.  Balla György: Mivel jöttél ma a parlamentbe?) Képviselőtársam, nyugodjon meg, önöknek is volt lehetőségük vezérszónoki felszólalásukat elmondani! Tehát egy miniszterelnöknek igenis jó példával kell elöl járnia és a kormány tagjainak természetesen.

Az elektromos autókról volt szó. Nagyon fontos az, hogy az elektromos autózás egyre jobban elterjed, ami egyébként jó és pozitív, különösen a főváros, különösen a nagyvárosok levegőminőségére igencsak pozitív hatással bír. Azonban nem mindegy természetesen, hogy az az elektromos áram, amit ezekbe az autókba üzemanyagként betöltünk, az milyen erőművekben, milyen módon jött létre. Hiszen ez csak akkor előrelépés és csak akkor nem lokális, hanem teljes körű megoldás, ha megújuló energiaforrásokból állítják elő, és klímabarát szempontból legalább semleges energiaforrásokból állítják elő azt a villamos energiát, amelyet felhasználunk.

Jelen pillanatban mondhatná Magyarország akár azt is, hogy mennyire környezettudatos az erőműparkja, hiszen a szénerőművek egyre inkább leépülnek, elöregednek és bezárnak. Azonban amikor van egy-egy olyan nap, hogy 50 százalékát akár az elektromosáram-felhasználásunknak importból fedezzük, az az import pedig Ukrajna felől jön, ahol többségében még szénerőművekben állítják elő fosszilis energiahordozók felhasználásával, akkor ez egy országon belül lehet, hogy egy kicsit környezetbarátabbnak tűnik, de ha a teljes képet nézzük, akkor megint csak nem az. Tehát ez picit egyfajta látszatpolitizálásnak tűnik. Mindenképpen azt kell elérni, hogy minél nagyobb arányban hazai felhasználásból és minél nagyobb arányban megújuló energiákból tudjuk az elektromosenergia-felhasználásunkat fedezni. Természetesen ilyen szempontból, klímabarát szempontból az atomenergia is idesorolandó.

Nyolcmilliárd ember élelmezése nem kis dolog. Magyarország jelen pillanatban agrárországnak mondható, és bizony az élelmiszer-termelésben, az élelmiszer-előállításban sikeresen ellenáll a GMO-harcban, és igyekszik egészséges élelmiszer termesztésével, előállításával a magyar embereket ellátni. Viszont a következő évtizedekben ez nagyon kritikus kérdés lesz, hiszen akár ha a húsipart tekintjük, annak az ökológiai lábnyoma rendkívül magas. Én is mint húsevő ember mondom, hogy nyilvánvalóan nem lehet mindenkit növényevésre vagy vegán étkezésre szoktatni, azonban arra oda kell figyelni, hogy a mezőgazdaság az egyik legnagyobb klímahatásúgáz-kibocsátó szektor, és a mezőgazdaságban kell leginkább odafigyelni arra, hiszen nyolcmilliárd embert kell maholnap a Földön élelmezni, hogy hogyan tudjuk ezt a lehető legnagyobb mértékben lecsökkenteni vagy minél hatékonyabbá tenni a mezőgazdaságot is.

A napelem-forradalomról is szó esett. Valóban van egy ilyen tendencia, hogy nő Magyarországon. Van honnan nőni, hiszen szinte a nulláról kellett felnőni a telepített napelemparkok számának. Ez nagyon dicséretes, azonban itt is jó volna, ha ezek a megoldások csatlakoznának az ország összes, teljes energiarendszeréhez, és egyre inkább átállna Magyarország egy okosenergia-hálózatra. Mert ez annak a feltétele, hogy minél több megújuló energia tudjon beimplantálódni a rendszerbe, hogy maga az energiahálózat is alkalmas legyen arra, és ki tudja küszöbölni azt az ingadozást, amit a megújuló energiaforrások jelentenek.

Erre, az okoshálózatok elmozdulása irányába nem történtek jelentős lépések az elmúlt években az országban, pedig nyilvánvaló, hogy a jövő ez. Főleg azt tekintve, hogy egyre inkább a nagy erőművek felől a következő évtizedekben a helyi előállítású energia felé fogunk elmozdulni. Egyre több az olyan háztartás, kisközösség, amely saját maga termeli meg akár napelemmel, szélerőművel, más egyéb megújuló energiaforrással a saját közössége számára az elektromos energiát, és természetesen a felesleget szeretné a hálózatba visszatáplálni. Ehhez azonban a jelenleginél jóval rugalmasabbá és alkalmasabbá kell tennünk a hálózatunkat.

Szó esett már talán többek részéről is a vízügy kérdéséről. Nagyon-nagyon fontos része a klímaváltozás elleni harcnak a felkészülés a klímaváltozás hatásainak kivédésére. Mert bármilyen vállalásokat is tehetünk, a tendencia már megindult, a tendencia zajlik, az átlaghőmérséklet növekszik, és azt láthatjuk világszinten és Magyarországon is, hogy egyre inkább szélsőségesebbé válnak az időjárási jelenségek, a csapadékeloszlás Magyarországon belül is. Vannak olyan napok, hetek, amikor szinte a teljes éves csapadékmennyiség nagy része lezúdul egyszerre felhőszakadás formájában, majd utána aszályos időszakok következnek. Tehát nincs egy egyenletes csapadékeloszlás, és erre a jelenlegi vízháztartása, vízgazdálkodása Magyarországnak egyszerűen nincs felkészülve. Arra vagyunk valamilyen szinten felkészülve, hiszen erre koncentrált a vízügy az elmúlt évtizedekben, hogy a hirtelen érkező vizeket, árvizeket minél gyorsabban le tudjuk vezetni. Ez nagyon fontos katasztrófavédelmi szempontból, viszont a vízmegtartó képességünk szempontjából negatív hatással bír nyilvánvalóan, hiszen lehet, hogy néhány héttel később arra a vízmennyiségre pedig szükség volna. Nincsenek meg azok a tározókapacitások, nincs meg az a vízügyi rendszer, amely kiegyensúlyozná ezt a hektikus csapadékeloszlást.

Erre mindenképpen fel kell készülnünk. Az őseink már ezer évvel ezelőtt is tudták, hogy hogyan kell a vízmennyiséget, ami hirtelen átzúdul az országon, hiszen a folyóink 95 százaléka külföldről érkezik, a folyóinkon érkező vízmennyiség 95 százaléka, hogyan kell annak minél nagyobb részét megtartani. Ez a fokgazdálkodás működött ezer évvel ezelőtt is akár vagy több száz évvel ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy manapság ennek már vannak akadályai, hiszen ez óriási területeket vett igénybe, és nyilvánvalóan teljesen más a civilizáció és a beépítettségi környezet jelen pillanatban, mint akkoriban volt. Viszont a vízmegtartásnak az új megoldásait, a technológia fejlődését igenis figyelembe kellene venni, és lépni kellene ebbe az irányba gyakorlati cselekedetekkel is. Tehát nemcsak elméleti konferenciákon kell elmondani, hogy mennyire fontos lenne a vízmegtartás a későbbi aszályosabb időszakok szempontjából, hanem tenni is azért, hogy ez megvalósuljon.

A csapadékvíz-elvezetés is óriási problémákat okoz helyi szinten, települési szinten, nem megfelelően megoldott, akár azt is láthatjuk, hogy a belvízelvezetéssel is problémák vannak, hiszen az évtizedekig, évszázadokig létező csapadékvíz-elvezető árkokat beszántották, megszüntették az elmúlt évtizedekben, és ezeket újra meg kell tervezni, újra létre kell hozni ahhoz, hogy ne fenyegesse katasztrófahelyzet Magyarországot.

(11.30)

Nagyon belementem a részletekbe, de összességében, összegezve azért el kell hogy mondjuk, hogy az a tendencia, amely az elmúlt nyolc év kormányzását, az Orbán-kormány tevékenységét jellemzi, az inkább egy negatív tendencia, hiszen az intézményrendszer leépülését láthatjuk folyamatosan. Az önálló környezetvédelmi hatóság, az önálló ombudsmani tisztség és még sok minden más olyan, a klímapolitikához, a környezetvédelemhez, a vízügyhöz kapcsolódó szervezetnek a megszűnése zajlott az elmúlt évtizedekben  elég, ha csak mondjuk, a Vitukira térek ki , amelyek fontos feladatokat láttak el, és fontos adatbázisok felett rendelkeztek, amelyek, úgy tűnik, nem voltak eléggé fontosak a jelenlegi kormányzat számára. Reméljük, hogy ez a tendencia vissza fog fordulni, és pozitív irányt fog venni, és hogyha sokat is kritizáltam az elmúlt 15 percben a kormány tevékenységét (Dr. Rétvári Bence: 13!), ennek ellenére  ennek ellenére!  mi mindenképpen természetesen ennek a javaslatnak, a stratégiának az elfogadásával és a határozati javaslat támogatásával is és minden egyéb módon, ahogy eddig is tettük, szeretnénk a kormánynak partnerei lenni abban, hogy ha ilyen irányban kíván elindulni, hogy ha ilyen lépéseket kíván tenni, akkor mindig ott leszünk, és mindig meg fogjuk adni a támogató szavazatunkat ehhez.

Azonban mint ellenzéki pártnak, természetesen fontos feladatunk az, hogy a hiányosságokra is felhívjuk a figyelmet, és hiányosság sajnos jelen pillanatban jóval több van, mint pozitív kezdeményezés, pozitív lépés, de természetesen azért vagyunk itt, tisztelt képviselőtársaim, és természetesen próbáljuk meg azt, hogy pártok felett állóan egy összefogással fogadjuk el az ilyen javaslatokat teljes konszenzussal az egész Országgyűlésben, és konstruktív javaslatokat téve, hogy a környezetvédelem valóban legközelebb, hogyha a köztársasági elnök úr egy nemzetközi fórumon beszél Magyarországról, akkor valóban majd egy idő után, remélem, hogy évek után pozitív példák sorával tudja alátámasztani a saját országából is, hogy milyen kezdeményezésekkel segíti Magyarország a klímaváltozás elleni harcot.

A további észrevételeinket pedig majd a vita további részében fogjuk ismertetni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt azért el kell mondani, hogy egészen addig hiteltelen bármilyen klímapolitikai célkitűzésnek a vállalása vagy az arról való vita itt a parlamentben a kormánypártok részéről, amíg szeptember 21-én a külügyminiszter úr szájából elhangzott az a nyilatkozat vagy az a kitétel, hogy a német autóipar támogatása fontosabb a klímacéloknál a magyar külügy számára, és hogy semmilyen olyan klímapolitikai célkitűzést nem fognak Brüsszelben sem  és akkor gondolom, itthon sem  támogatni, amely ezzel ellentétes, tehát amely a német autóipar céljaival és növekedési tendenciájával ellentétben áll.Ez gyakorlatilag ezt jelenti, hiszen valószínűleg az autóipar mint egy fejlődőben lévő iparág célkitűzései nem eshetnek egybe a klímapolitikai célkitűzésekkel, ez azért elég nonszensz volna, akkor azt jelenti, hogy a német gazdaság  hiszen Magyarországon ennek a német gazdaságnak kihelyezett összeszerelő üzemei léteznek  fontosabb Magyarország számára, mint a klímapolitikai célkitűzések, ami lehetséges, hiszen ez a kormánynak lehetősége és szíve joga, hogy ezt kinyilatkozza. Csak akkor hogyan tudják összeegyeztetni azzal a határozati javaslattal, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, és hogyan akarják a klímapolitikai célokat európai uniós szinten, akár magyarországi szinten képviselni és megvalósítani, hogyha ez az álláspontjuk? Illetve Szijjártó Péter adott esetben egyeztetett-e Áder Jánossal, amikor ezt a kijelentést tette, vagy azóta volt-e ennek bármilyen következménye? Egyetért-e a kormány jelen lévő képviselője, államtitkár úr ezen kijelentésekkel, vagy pedig cáfolja azt, és a kormány álláspontja eltér attól, amit Szijjártó Péter kijelentett Brüsszelben? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szilágyi György képviselőtársam egy hete kérdést tett fel Orbán Viktor miniszterelnök úrnak annak kapcsán, hogy egy olyan személy luxus-magánrepülőjén repül focimeccsekre, aki a kormánynak köszönhetően pályázati pénzek milliárdjait zsebeli be. Az ilyen nagy értékű ajándék elfogadása minimum etikai kérdéseket vet fel, ám a miniszterelnök úr szerint minden rendben van  mondja mindezt a kormány feje. Tekintettel erre, további kérdések is felmerülnek az ügy kapcsán, hiszen ő azt mondta, hogy ez 30 éve így van, így is marad, és így is lesz. Vajon bevett szokás-e a kormány tagjainál, hogy főnökük példáját követve nagy értékű ajándékokat fogadnak el a munkájuk kapcsán? És egy ezermilliárdos értékű szerződés, mint amilyen a Paksi Atomerőmű új blokkjainak megépítését szolgáló magyar-orosz államközi szerződés, joggal veti fel a kérdést, hogy vajon fogadott-e el bárki hasonló gesztust a szerződő felek valamelyikétől.

Ennek egyértelmű tisztázása természetesen mindenkinek, így önöknek is az érdekük. Így mint az új blokkok építéséért felelős tárca nélküli miniszter képviselőjét kérdezem államtitkár urat, hogy mióta Süli János miniszter úr felel a bővítésért, fogadott-e el ő vagy bárki más nagy értékű ajándékot olyanoktól, akik érdekeltek vagy érdekeltek lehetnek a beruházással kapcsolatban.

Tudomása van-e arról, hogy bárki ellentételezés nélküli ajándékot akár dolog vagy szolgáltatás formájában fogadott volna el a Paks II.-szerződések megkötése kapcsán? Egyetért-e ön, államtitkár úr, illetve a miniszter úr, akit ön képvisel, azzal, hogy ez egy 30 éve bevett szokás, amely teljesen rendjén való, és így is kell maradnia? Várom őszinte és érdemi válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Örök érvényű Gandhinak a sokszor és sokat hangoztatott, talán leggyakrabban hangoztatott idézete: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” És ez így is van. Éppen ezért a Jobbik képviselőjeként és magánvéleményemként is osztom azt, hogy a XXI. században egyáltalán nem szabadna élő állatokon kísérletet végezni, különösen olyan kegyetlenséggel és olyan célokból, amelyekkel és ahogyan ma még világszerte zajlanak ezek a kísérletek. Az Európai Unió, azt mondhatom, még talán élen jár világszinten is abban, hogy legalább kozmetikai célokra már öt évvel ezelőtt betiltotta az állatkísérleteket, azonban még mindig nagyon nagy számú kísérletek folynak akár hadiipari célokra és természetesen egészségügyi célokra is. És nagyon sok esetben egyébként tudományosan bebizonyították, hogy ezek a kísérletek igazából nem indokoltak, nem hoznak olyan szignifikáns eredményeket, amelyeket utána az orvostudomány fel tudna használni. Igen, vannak olyan esetek is, amikor jelen pillanatban még nélkülözhetetlen, és ezt senki nem is vitatja, hogy életmentő gyógyszerek kifejlesztése érdekében akár rágcsálókon vagy más állatokon kísérleteket végezzenek, de összességében mi azt szeretnénk és az a határozott álláspontunk, hogy Magyarországnak mindenféle állatkísérletet fokozatosan ki kellene vezetnie, és nem szabadna az állatokon semmifajta kísérletet végrehajtani. Természetesen ez nem megy máról holnapra, ez egy hosszabb folyamat, de valahol el kell kezdeni, ahogy megtették a belgák is, hiszen Belgiumban már törvényi szabályozás született arra, hogy 2020-tól kutyákon, macskákon és főemlősökön nem lehet állatkísérleteket végezni, 2025-től pedig semmilyen élő állatot nem lehet kísérleti célra felhasználni.

(14.00)

Ez egy követendő példa is lehet akár. A dátumok tekintetében természetesen lehet eltérés. Ez egy pártpolitika felett álló dolog, Magyarországon a magyar emberek alapvetően állatbarát, állatszerető emberek és állatvédő emberek többségében, én legalábbis ezt tapasztalom, és azt gondolom, bizony támogatnának egy olyan kezdeményezést, hogy legalább elvben a Magyar Országgyűlés fejezze ki azt, hogy szeretné az állatkísérleteket kivezetni, törvényileg megtiltani egy bizonyos derogációs idő elteltével. Ezért be fogunk nyújtani egy határozati javaslatot, amely ezt fogja tartalmazni.

(Szávay Istvánt a jegyzői székben Tordai Bence váltja fel.)

Természetesen jelen pillanatban itt a kötelezettségszegési eljárással érintett törvényjavaslatot támogatjuk, hiszen ez a módosítás azt szolgálja, hogy megfeleljünk a jelenlegi európai uniós szabályozásnak, azonban azt semmi nem tiltja, hogy élen járva, más európai uniós tagállamokhoz hasonlóan még szigorúbb feltételeket is alkalmazzunk. Hiszen az is bebizonyosodott, hogy azok az állatkísérletek, amelyek az állatok jelentős megkínzásával járnak, ma már sok esetben kiválthatóak, csupán pénzspórolási okokból vagy egyéb megszokásból, egyéb okokból végzik ezeket a kísérleteket a mai napig is állatokon, és egyébként nemcsak rágcsálókon, hanem a jelenleg hatályos magyar jogszabályok lehetővé teszik bizonyos feltételek esetén kutyákon, macskákon, főemlősökön is, bár Magyarországon nyilván nem ez a gyakoribb. Kutyák és macskák viszont nagy számban állnak rendelkezésre, hiszen kóbor állatok befogása után is lehetőség van, az állategészségügyi hatóság lehetőséget adhat kivételként ezeken való kísérletezésre. Azt gondolom, ezeket teljes egészében ki kell zárni előbb-utóbb.

Előre is elnézést kérek elnök úrtól, nem az Országgyűlés rendjét kívánom megzavarni, de némi szemléltetést indokoltnak tartok, hogy bemutassuk egy picit képi eszközökkel is, hogy akár rágcsálók esetében, akár más állatok esetében hogyan zajlanak ezek az állatkísérletek. (A4-es méretű képeket mutat fel.) Természetesen az állatok jelentős mértékű kínzása történik minden olyan állatkísérletnél, ami akár kozmetikai, akár egészségügyi, akár más célokkal zajlik; kozmetikai már az Európai Unió területén nem végezhető, amint azt elmondtam az imént is. Talán azok az emberek, akik bármilyen szinten, akár otthonukban saját maguk is tartanak házi kedvencet, akár csak egy pici jóérzéssel is bírnak más élőlények, állatok iránt, csak támogatni tudnak egy olyan kezdeményezést, amely az állatkísérletek teljes betiltását célozza.

Száz szónak is egy a vége: a Jobbik ezt a javaslatot az Országgyűlés elé fogja terjeszteni, ez egy elvi jelentőségű határozati javaslat lesz, egy vitaalap, remélem, az Országgyűlés majd ezt tárgysorozatba fogja venni. A dátumok tekintetében, a feltételek tekintetében még lehet és nyilván fogunk is erről beszélni, egyezkedni. Amennyiben az Országgyűlés ezt tárgysorozatba veszi, akkor lehetőség nyílik arra, hogy különböző szakmai indokok ütközzenek, hogy szükség vane Magyarországon állatkísérletekre avagy nincs, be tudjuke ezt belátható, záros határidőn belül tiltani avagy nem. Mi természetesen azon az állásponton vagyunk, ahogy már az elején is elmondtam, hogy igen, Magyarországon mindennemű állatkísérletet be kell tiltani a jóérzésű emberek nevében és érdekében és természetesen az állatbarátok, az állatvédők nevében és érdekében.

Így ezt a kezdeményezésünket a napokban a Ház elé fogjuk terjeszteni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalásomból kimaradt, de mivel az általam említett határozati javaslat pártpolitika feletti, ezért természetesen nagyon szívesen várjuk csatlakozóként valamennyi frakció képviselőit. Ezt az üzenetet minden frakcióhoz el fogjuk juttatni, hiszen azt szeretnénk, ha valóban olyan nemes ügy lenne, ami pártpolitika feletti, minden frakció egyformán csatlakozna, és közös nyilatkozatként, mintegy elvi nyilatkozatként fogadhatná el az Országgyűlés. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Márciusban a választási kampány hevében Kontrát Károly, választókerületem azóta újraválasztott országgyűlési képviselője (Cseresnyés Péter: Hiteles, azért!) ígéretet tett a királyszentistváni hulladéklerakó térségében élőknek a probléma megoldására, a telep bezárására. A Királyszentistván, Papkeszi, Balatonfűzfő és Litér térségében élők évek óta panaszkodnak a telep néha elviselhetetlen bűzhatására. Számtalan alkalommal fordultak a hatósághoz, képviselő úrhoz, a kormányhoz és mind ez idáig, úgy tűnik, végeredményben eredménytelenül. A lerakó azóta is működik, megkeserítve a környékbeliek életét. Az a néhány kiszabott, csekély összegű bírság láthatóan nem szegte kedvét az üzemeltetőnek. Tavasszal maga Weingartner Balázs, aki azóta az önök államtitkárává avanzsált, de akkor még a kétes hírű nemzeti kukaholding elnök-vezérigazgatójaként tevékenykedett, levélben ígérte meg a telep bezárását. Furcsa módon azonban ezt a levelet csak a két érintett fideszes országgyűlésiképviselő-jelölt kapta meg, akik nem is késlekedtek közösségi oldalukon ezt közzétenni, mint egy győzelmi jelentést. A szépséghiba mindössze annyi, hogy azóta eltelt fél év, azonban úgy tűnik, hogy a választáson bezsebelt extraszavazatok tudatában mintha az érintettek megfeledkeztek volna az ígéretükről. Arra gondolni sem merek, hogy a hulladéklerakó bezárására tett ígéret is hazugság lett volna, és már a levél megszületése pillanatában sem gondolták volna komolyan. Egy biztos: a helyben élők joggal várják a megoldást egyre türelmetlenebbül.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mire várnak még? Meg fog-e valósulni ez a választási ígéret, vagy csak egy az újabb, légből kapott kacsák sorában? Valami bűzlik, nemcsak Királyszentistvánon, de önöknél is. A helyzet viszont egyre feszültebb. Valljanak színt, vagy hallgassanak, de viseljék az átverésük következményeit! Ugyanis nincs távol az a nap, amikor az emberek élni fognak a törvény adta jogaikkal, és saját kezükbe fogják venni a helyzet megoldását, akár a polgári engedetlenség árán is. Ezt szeretnék? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom első alkalommal két évvel ezelőtt nyújtott be egy határozati javaslatot az Országgyűlésbe, amely az évenkénti kétszeri óraátállítás eltörlését és a nyári időszámításra történő végleges áttérést tartalmazta. A kormánypártok akkor számomra  és talán saját maguk számára is  meglepő módon támogatták a javaslat tárgysorozatba vételét, sőt az általános vita le is folyt itt az Országgyűlésben. Azóta azonban úgy tűnik, hogy az elmúlt másfél évben nem hajlandók ezzel foglalkozni, bojkottálják a határozati javaslat továbbvitelét, a részletes vita még nem folyt le a bizottság előtt, így hát végszavazásra sem lehetett bocsátani, annak ellenére, hogy köztudott, hogy a magyarok túlnyomó többsége is megszüntetné az évenkénti kétszeri óraátállítást. Az idő azóta minket igazolt, hiszen az Európai Parlament, majd később az Európai Bizottság is kinyilvánította, hogy az Európai Unió teljes területén meg kívánják szüntetni ezt az intézkedést, az óraátállítást. A közel 5 millió fős részvétellel zajlott európai konzultációban a megkérdezettek 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljesen feleslegesnek és károsnak tartja az évenkénti kétszeri óraátállítást.

Mindezek fényében szeretnénk a kormány álláspontját is tudni. Minimum furcsa, hogy mind ez idáig semmi reakciót, érdemi reagálást a kormány részéről nem hallottunk, pedig elvileg márciusig kellene a kormánynak arról nyilatkozni, hogy Magyarország a téli vagy a nyári időszámítást szeretné-e véglegesen megtartani 2019 után. Bár most már olyan hírek is megjelentek az interpellációm beadása után, hogy néhány ország bojkottálni szeretné ezt az európai uniós kezdeményezést, és nem szeretnék, hogy ha már jövőre életbe lépne az óraátállítás eltörlése. Ennek ellenére szeretnénk tudni, hogy mi a kormány álláspontja ezzel kapcsolatban.

A Jobbik akkor egyértelműen a nyári időszámítás megtartása mellett foglalt állást, hiszen keleti fekvésű országként számunkra ez kedvezőbb volna, bár nyilván ez egy szubjektív dolog és egyéni megítélés függvénye. Tény azonban, hogy a kormánynak is valamilyen módon döntést kéne hoznia ebben a kérdésben.

Azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy meg kívánják-e kérdezni a társadalmat erről, hiszen az volna a legcélszerűbb, ha az emberek maguk dönthetnék el, nyilván a környező országokkal összehangolva, hogy az óraátállítás eltörlése után a téli vagy a nyári időszámítást szeretnék-e megtartani. Egy internetes felmérést követően nyújtottuk be annak idején mi is a javaslatunkat, és ez a felmérésünk azt mutatta, hogy a nyári időszámítás megtartása mellett voksolnak többen, hiszen több olyan nap lenne télen, amikor délután egy órával később sötétedik. Igaz, az érem másik oldala az, hogy később is világosodik reggel; ezért mondtam azt, hogy ez egy szubjektív döntés. Az tény, hogy a jelenlegi rendszer, az óraátállítás az emberek életét, egészségét megkárosító intézkedés, és teljesen felesleges.

Tegnap ismét átállítottuk az óráinkat, reméltük, hogy utoljára, de sajnos úgy tűnik, hogy egyelőre még nem utoljára. De szeretnénk tudni ezzel kapcsolatban a kormány álláspontját, hogy mit tervez a kormány. Szeretnénk, ha minél hamarabb döntést hoznának annak érdekében, hogy az óraátállítás eltörlésre kerülhessen. Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Ebből a rögtönzött történelemórából csak az derült ki, hogy már az ókori rómaiaknak is több eszük volt, mint a jelenkori magyar kormánynak. (Cseresnyés Péter: Nem! Mint nektek.) Ezenkívül elhiszem, hogy nincsenek lenyúlható milliárdok ebben a témában, de a Jobbik számára minden olyan téma fontos, amely a magyar társadalom többségét zavarja. A magyar társadalom többségét érdekli, hogy lesz-e óraátállítás vagy nem, és a téli vagy a nyári időszámítás kerül-e megtartásra.

(16.30)

Elhiszem, hogy önök ebben a kérdésben is próbálnak szembemenni Brüsszellel, mint oly sok más téren, de itt ez most nem az a téma. Ez az a téma, amit egységesen, európai uniós szinten kell kezelni, bár önök, elhiszem, hogy megtennék azt, hogy egyfajta pannon Chuck Norrisként akkor is átállítanák az óráikat, ha a teljes Európai Unió területén eltörlésre kerül az óraátállítás, de ez egy egészen elképesztő hozzáállás a magyar kormány részéről.

A magyar emberek érdekeit kellene nézni, nem pedig, mint mindig, a saját egyéni, önös érdekeiket. Vagy nem tudom, ez esetben milyen érdekről lehet egyáltalán beszélni, hiszen egyértelmű, hogy az óraátállítás eltörlése mindenkinek közös érdeke. A Jobbik továbbra is ezért fog küzdeni. Köszönöm szépen, nem fogadom el a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A politikai kommunikáció nem a nyilvános és nyílt diskurzusról szól, hanem arról, hogy válogatott vagy kevésbé válogatott eszközökkel a kormány sulykolja az álláspontját. Ezt nem én mondom, hanem az önök egykori minisztere, egy korábbi fideszes miniszter, Balog Zoltán mondta, és ennek ékes példáját látjuk nap mint nap a parlamentben. És ennek ékes példája volt legutóbb a Hegedűs Lorántné képviselőtársam interpellációjára adott válasza is.Már akkor arra figyelmeztettük a kormányzatot, hogy a kukaholding inkompetens hozzáállásával veszélyezteti a hulladékszállítást országszerte, a teljes Magyarország területén. Ezzel kapcsolatban pedig két konkrét esetet is megemlítettünk, az egyik a Zöld Híd esete volt, a másik pedig a fővárosi közterület-fenntartóé. Az utóbbi esetében maga Tarlós István járt közbe miniszterelnök úrnál annak érdekében, hogy március elejével a közterület-fenntartó visszakapja azt a jogosultságát, hogy a járandóságot ő szedheti be, és addig is a központilag beszedett díjakból, ígéretet kapott arra, hogy megkapja azt a részt, amit eddig nem vagy csak jelentős késéssel kapott meg.

Nagyon örülünk annak, hogy Budapest esetében sikerült ezt rendezni, azonban Magyarország jóval több településből áll, és nagyon sok településen a mai napig is veszélyben van a szemétszállítás. Ezzel kapcsolatban felmerül néhány kérdés, hogy az ottani közszolgáltatók vajon mikor juthatnak a pénzükhöz. El tudják-e még holnap, jövő héten is vinni majd a lakossági hulladékot, szemetet a lakosságtól? Miért kell még mindig arra várni, hogy beismerjék, hogy ez a hulladékgazdálkodási rendszer, amit önök felállítottak, működésképtelen?

Nagyon érdekes persze az is, hogy miért pont a Zöld Hídtól vonták meg önök az engedélyt annak ellenére, hogy ha megkapta volna a járandóságát, ami neki jár, akkor a feladatát el tudta volna látni. (Dr. Rétvári Bence: Nem szállította el a szemetet, de megkapta a járandóságát.) Vajon van-e ennek köze ahhoz, hogy a Zöld Híd volt az, amelyik a kezdetek óta bírálta a hulladékgazdálkodás rendszerét, a nemzeti kukaholding tevékenységét? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem voltam tagja az előző szociálliberális kormányzatnak, így semmiféle ezzel kapcsolatos felelősséget sem én, sem frakcióm nem viselünk. Tehát visszadobom ezt a labdát. Ráadásul nem is mi vagyunk azok, akik politikai célra használják fel a hulladékgazdálkodás rendszerét is, politikai leszámolás céljára. Teljesen egyértelmű és felesleges mellébeszélni, a szemetet el kell szállítani. Mi annak idején a rezsicsökkentést is támogattuk, ezzel kapcsolatban sem terheli semmi a lelkiismeretünket itt az Országgyűlésben, valahányszor erről szavazni kellett.Viszont ez nem mentesíti önöket az alól a felelősség alól, hogy egy olyan rendszert alkottak meg, ahol más végzi el a szolgáltatást, és más, egy központi cég szedi be az ezért járó díjazást. És igenis nem működő rendszert hoztak létre, nem fizeti vissza megfelelő mennyiségben a szolgáltató cégeknek a díjazást. Emiatt akadozik a szolgáltatás, emiatt nem viszik el a szemetet. Tehát felesleges mellébeszélni, a rendszer jelen pillanatban nem működik.

Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, az egész magyar társadalom abban érdekelt, hogy egy jól működő rendszer jöjjön létre, ahol mind a lakossági szempontok, mind pedig a környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási szempontok érvényesülnek. Így hát ezt a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma már itt elhangzott, hogy a kormány egy példátlan létszámleépítést, vagy ha úgy tetszik, vérengzést tartott az Agrárminisztérium környezetvédelmi államtitkárságán. Az ezzel kapcsolatos részletekre volnánk kíváncsiak, hiszen egészen példátlan az a nagyságrendű, 44 százalékos létszámleépítés, amely a hírek szerint bekövetkezett, és éppen a környezetvédelmi főosztálynál. Mintha az Agrárminisztériumon belül is, ahogy az előző években is láthattuk, a legkisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező államtitkárságon vernék el a port, és építik le azt a területet, amely amúgy is már a megszűnés határára került az elmúlt nyolc évben, vagy talán már túl is van azon a határon, hiszen érdemben környezetvédelemről, természetvédelemről egyre kevésbé beszélhetünk Magyarországon. Az imént miniszterelnök-helyettes úr egy előző azonnali kérdésre csak általánosságokban válaszolt, illetve azt mondta, hogy minden rendben van a felmondásokkal, hiszen az ügyfélkapun keresztüli értesítés mindenben megfelel a hatályos törvényeknek. Mi ettől még nem gondolnánk, hogy ezek az elbocsátások rendben lennének, hiszen olyan, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakembereket küldtek el, akik a szakmai munkáért nap mint nap helytálltak, hogy azok a határozatok, azok az okiratok, amelyek kikerülnek az államtitkárságról, szakmailag valóban megalapozottak legyenek az egyes ügyekben, amelyekben nap mint nap eljártak. Ezeket az embereket megpróbálják majd én nem tudom, hogy mivé átképezni különféle programok segítségével, de ez a környezetvédelmi ágazat helyzetén semmit nem javít.

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy azok a számok, amelyek itt elhangzottak, valósak-e, és ha igen, hogyan fogja ezek után az államtitkárság a szakmai feladatait ellátni. Ezért aggódunk másodsorban; elsősorban természetesen a kirúgott emberekért, de az ágazati helyzetért és a szakmapolitikáért is mindenképpen. S arra is kíváncsiak vagyunk, hogy követik-e ezt még további leépítések. Hírlik, hogy a nemzeti parkok is összevonásra kerülnek a kormány tervei szerint. Erről is mondhatna valamit államtitkár úr. Egyáltalán mi az elképzelésük, hogy van-e még értelme Magyarországon környezetvédelemről vagy természetvédelemről beszélni? Köszönöm szépen és várom a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Örülök, hogy önöket az államtitkár megnyugtatta, hogy az önök munkája megmarad, és hogy még maradnak néhányan a minisztériumban. Azt nem gondolom, hogy ha a megmaradtaknak a már régóta esedékes valamilyen szintű béremelést végrehajtanak, az pótolni fogja azt a közel 60 embert, 56 embert, akit az államtitkárságról elküldenek, hiszen ez egy 44 százalékos leépítést jelent. Ez vagy azt jelenti, hogy az a 44 százaléknyi ember eddig sem végzett önök szerint érdemi munkát és ezért nem fognak hiányozni, vagy pedig azt jelenti, hogy önök 44 százalékkal, majdnem a jelenlegi létszám felével is el tudják végezni, végeztetni ugyanazt a munkát, mert nyilvánvalóan nem önök fogják elvégezni, hanem a megmaradt emberek. Ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan, hiszen a környezetvédelmi és a természetvédelmi szektor működőképességét sodorja a megszűnés határára.

S még a nemzeti parkokkal kapcsolatban szeretném, ha államtitkár úr arra is válaszolna, hogy van-e terv további elbocsátásokra, illetve a nemzeti parkok összevonására. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tűnik, hogy a kormánypárt vezérszónoka éppen más közfeladatát teljesíti, de reméljük, hogy majd a vita egy későbbi szakaszában tudja ezt a felszólalását pótolni, hiszen kíváncsiak vagyunk a kormánypárt álláspontjára is, bár nyilván az előterjesztésből ez azért nagyjából átjött. Nekünk viszont vannak aggályaink nyilvánvalóan a törvényjavaslattal kapcsolatban, és főleg a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ kapcsán, hiszen egy olyan adatbázist hoz létre ezáltal ismét a kormányzat, amely magában foglal olyan veszélyeket, hogy a jövőben, ha nem is bárki, de nagyon sokan  olyanok is talán, akikre nem is gondolnánk jelen pillanatban  hozzáférhetnek olyan adatokhoz egy központi adatbázisban, hogy ki hol, mikor, milyen időtartamban és milyen szálláshelyeket vett igénybe. A kritikánk egyik oka nyilvánvalóan az, hogy ezek a személyes adatok nagyon sérülékeny adatokat képeznek, és nagyon veszélyes az, ha illetéktelen kezekbe jut akár. Másrészt pedig gazdasági előnyöket is rejthet magában, ha valaki ezekhez az adatokhoz akár legálisan, akár illegálisan hozzáférhet. Mert nyilvánvalóan minden olyan esetben, amikor egy központi adatbázis létesül, és egy adatbázisban tárolják minden szolgáltató adatait, ezek a veszélyek mindig fennállnak, és minden ilyen esetben el is szoktuk azt mondani.

A gazdaság kifehérítése is akkor valósulhat meg ezáltal nyilvánvalóan, ha ezt a rendszert nem tudják akár a legális, féllegális, illegális szálláshely-szolgáltatással foglalkozók megkerülni, illetve nem irányítja át az idegenforgalmi szálláshelyet igénybe vevők egy részét erre a területre.

Természetesen vannak komoly aggályok e tekintetben is a törvényjavaslat kapcsán. És már maga a létrejötte is elég érdekes körülményeket vet fel, hiszen egy olyan társaság nyerte el idén júniusban a közbeszerzésen  az érdekes körülmények között lezajlott közbeszerzésen  ennek a központi szoftvernek, rendszernek a kifejlesztését, amely nagyon jól fekszik mostanában a kormánynál és nagyon sok közbeszerzést nyert. Itt is például úgy, hogy négy pályázat volt, és abból hármat érvénytelennek nyilvánítottak, és érdekes módon ez az egy maradt állva. Közel 2 milliárd forintért, 1,9 milliárd forintért sikerült ezt a szoftvert kifejleszteni, amit majd aztán ingyenesen bocsát a törvényjavaslat szerint a szálláshely-szolgáltatók vagy legalábbis azok egy részének rendelkezésére a kormány.

A turizmus valóban egy fejlődőképes ágazat, és van benne pluszpotenciál Magyarországon, és nagyon szeretnénk, ha valóban a turizmus kifehérítése mint cél megvalósulhatna, és annak minden eszközét tudjuk támogatni, azonban jelen pillanatban súlyos aggályaink vannak ennek a rendszernek a működésével kapcsolatban, hogy ki és milyen körülmények között férhet majd hozzá ezekhez az adatokhoz. Jól tudjuk, hogy vannak kormányközeli érdekeltségek is szép számmal a turizmusban, hogyan fognak tudni például majd versenyelőnyt, gazdasági előnyt kovácsolni abból, ha egy picivel több olyan információhoz férnek hozzá, amely akár a szálláshelyek pillanatnyi telítettségét mutatja, vagy egy adott időszakra vonatkozóan, egy adott eseményhez kapcsolódóan mutatja azt, hogy milyen jellegű igénybevétele van az egyes szálláshelyeknek, amit az indokolásban egyébként maga a kormány is kiemelt, hogy ilyen célja is van az adatbázis létrehozásának.

Természetesen összpontosul egy konkrét üzleti kör, egy kormányközeli üzleti kör kezében a turizmusnak és a szálláshely-szolgáltatásnak egy egyre nagyobb hányada, és ilyen szempontból is ez súlyos kérdéseket és aggályokat vet fel, hogy bizony a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül vagy más módon ez a kör vajon kedvezményezettje lesz-e ennek az adatbázisnak vagy az itt szereplő adatoknak, vagy az azokhoz való hozzáférésnek. Ma, amikor talán a legnagyobb érték az információ, az adat, a XXI. században, és már a bűncselekmények egy része is az informatikai rendszereken keresztül történik, adatbázisok ellen történik, akkor bizony súlyos biztonsági kérdéseket is felvet.

Illetve persze nyilvánvalóan majd az is kérdéses lesz, hogy hogyan tudja a miniszterelnök a saját hazájukban korrupció miatt körözött miniszterelnök barátait elbújtatni ötcsillagos szállodákban, ha ilyen rendszeren keresztül kell majd regisztráltatni idegenrendészeti szempontból is a vendégeket. (Csárdi Antal: Női ruhában.) Talán már a női ruha sem fog feltétlenül segíteni, hiszen okmányok nélkül nem fogja tudni ezt megoldani. De ezt csak zárójelben jegyzem meg. Természetesen, ha ilyen idegenrendészeti hatása volna ennek a törvényjavaslatnak, akkor az a része mindenképpen támogatható volna részünkről. Így azonban, amellett, hogy látjuk, vannak és lesznek ennek a törvénynek pozitív vonatkozásai, talán az önkormányzatok szempontjából; ebből a szemszögből majd képviselőtársam fogja egy későbbi felszólalásban megvilágítani azokat az észrevételeinket, amiket megfogalmaztunk, hogy hogyan fogja ez az idegenforgalmi adó behajtását esetlegesen az önkormányzatoknak segíteni vagy hogyan nem, illetve hogy milyen problémák merülnek fel ezzel kapcsolatban. Mert azért helyi szinten is, én is egy turisztikai térségben, a Balatonnál élek, tehát azt látom, hogy hogyan próbálják a kiskapukat egyes szálláshely-szolgáltatók vagy ingatlantulajdonosok kihasználni, és ezeket esetlegesen majd be tudja-e a zárni a kormány akár ezzel a javaslattal, akár más javaslatokkal.

Tehát meglehetősen ambivalens érzelmeink vannak a törvényjavaslat kapcsán, és ez leginkább azt vetíti előre, hogy a nem támogatás és a tartózkodás között fogjuk a végső álláspontunkat majd meghatározni, a vita később szakaszában elhangzó, illetve a válaszban elhangzó érvek hatására fogjuk majd ezt eldönteni. Első olvasatra, azt hiszem, hogy mindannyiunkon és még nagyon sokunkon az országban a meghökkenés lett úrrá, és kicsit újraéljük az 1984-et, az orwelli világot, hogy már gyakorlatilag minden lépésünket egy központi adatbázisban rögzítik maholnap.

Természetesen súlyos aggodalmak ezzel kapcsolatban fogalmazódnak meg bennünk, és ezekre a kérdésekre majd választ várunk a kormány képviselőjétől. A későbbiekben pedig, a vita során még az egyéb aggályainkat is el fogjuk mondani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A népnyelvben csak kukaholdingként ismert Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. hétről hétre újabb témát szolgáltat felszólalásainkhoz. Ezúttal ugye attól volt hangos a sajtó, hogy a cég kintlévőségeinek, a be nem hajtott szemétszállítási díjaknak a behajtásával egy nyírségi, Nagykálló nevű község egyik kocsmájába bejegyzett négyfős gazdasági társaság lett megbízva, amelynek mindössze 19 millió forintos árbevétele volt a 2017-es évben. Tehát egy minimális árbevételű mikrovállalkozás, mégis megnyerhetett egy 7,6 milliárdos tendert, igaz, hogy a Díjbeszedő Zrt.-vel közösen, de kérdés, hogy miért volt erre a vállalkozásra szükség, amelynek tulajdonosa egyébként  talán véletlen  éppen azon a településen, Kisvárdán él, ahonnan Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter is származik, aki jóváhagyta azt, hogy a kukaholding kiszervezheti ezt a díjbehajtást. Kicsit sok a véletlen. És még több a véletlen, amikor azt halljuk, hogy ez a cég már az előtt elkezdte a díjbeszedő-hálózatát szervezni, hogy kihirdették volna az eredményét a tendernek. Egyáltalán hogy indulhatott el a közbeszerzésen, hiszen korábban a NAV végrehajtást is indított ellene? Az is kérdéses, egyáltalán hogyan indulhatott el, hogyan nyerhetett, mi volt a szerepe a Díjbeszedő Zrt. mellett egy kisvállalkozásnak a kintlévőségek behajtásában.

Nagyon sok a kérdés, hiszen a NAV köztartozásként a törvény értelmében egyébként is köteles behajtani az elmaradt szemétszállítási díjakat, de tudjuk, hogy az elmaradás a kukaholding hibájából következett be, hiszen a számlázóprogramot hiába vették meg Garancsiéktól 700 millióért, az nem működött, több hónapos vagy éves csúszással tudták csak a számlákat kiküldeni.

Egészen botrányos működés jellemzi azóta is ezt a társaságot. Ezért kérdezem államtitkár urat, és remélem, érdemi választ fogunk arra kapni, hogy mikor számolják fel ezt a botrányos működésű rendszert, mikor raknak rendet kukaholding területén, mikor szüntetik be ezt a hulladékmaffiát. Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.  Szórványos taps a Párbeszéd padsoraiból.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Talán nagy meglepetést nem árulok el, ha azt mondom, hogy az előttem szólókhoz hasonlóan a Jobbik is támogatni tudja ezt az előterjesztést. Nyilvánvalóan itt arról van szó, hogy egyfajta stratégiai készletezését, a célkitűzéseinek a teljesítését segítjük az ausztrál kormánynak, és nem pedig arról, hogy itt valóban kőolajmozgások fognak bekövetkezni Magyarország irányából Ausztrália irányába, már csak a földrajzi távolság okán is, ahogy szintén már minden előttem felszólaló ezt elmondta.Ennek ellenére persze természetesen nagyon fontos, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökségnek tett kötelezettségeit mind a 29 tagállam teljesíteni tudja. Nyilvánvaló  ahogy elhangzott az előterjesztésből , ennek ez idáig egyedül Ausztrália nem tudott megfelelni. Természetes, hogy ez ügyben felkutat minden olyan szövetséges országot, mármint a Nemzetközi Energia Ügynökségben tag szövetséges országot, ahol megfelelő tárolókapacitások állnak rendelkezésre.

Természetesen azt hozzá kell tenni, mindenképpen oda kell figyelni arra, de azt hiszem, ezzel sem lesz probléma, hogy Magyarország számára Magyarország ellátásbiztonságát semmilyen módon ne veszélyeztethesse, hiszen csak azokat a felesleges fennálló tárolókapacitásokat szabad és lehet ilyenre felhasználni, amely azon a tárolókapacitáson felül rendelkezésre áll, ami ahhoz szükséges, hogy Magyarországon minden körülmények között, akár egy-egy krízisidőszakban is a megfelelő mennyiségű kőolajkészlet, stratégiai készlet rendelkezésre álljon.

Amennyiben ez teljesül, és természetesen többletkapacitással rendelkezünk, ahogy az az előző években vagy évtizedekben kialakult, Magyarországon többlettároló kapacitások állnak rendelkezésre, különösen ha nemzetgazdasági bevétel is származik belőle, akkor nincs annak akadálya, hogy a mindenkori kormány saját politikai kapcsolatrendszere szerint, illetve a nemzetközi különböző szervezetekben történő tagsága alapján ezeket a rendelkezésre álló tárolókapacitásokat felhasználja.

Úgyhogy száz szónak is egy a vége, ezt a nemzetközi együttműködési megállapodást vagy országközi együttműködési megállapodást a Jobbik frakciója támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Az előző napirendi ponthoz hasonlóan most sem kívánok hosszas és részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni az előterjesztés kapcsán, hiszen bár valóban vannak benne jelentősebbnek mondható változtatások, mégis azt gondolom, hogy nagyon sok az adminisztratív és az előző időszak tapasztalatai alapján felmerült technikai jellegű pontosítás. Talán amihez mégis hozzáfűznék pár mondatot, az éppen a klímapolitikával kapcsolatos, illetve a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos kereskedelem és az abból származó bevételeknek a kérdése, hiszen itt elhangzott az imént a fideszes képviselő vezérszónoki felszólalásából, Manninger képviselő úr felszólalásából, hogy tulajdonképpen nemzetközi nyomásra döntött úgy Magyarország, hogy a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó bevételeinek a száz százalékát zöldítésre fogja fordítani. Számunkra teljesen természetes volna, hogy ez így történik, azonban úgy tűnik, hogy a kormány számára eddig nem volt természetes, most azonban a kvótavásárlók kérésére…  elhangzott, hogy akkor érdekeltek magyar egységek megvásárlásában, hogyha Magyarország a bevételeket teljes egészében zöldítésre fordítja. Ez szerintem nagyon jó és nagyon helyes, hiszen nagyon sok tennivaló van, különösen az energiahatékonyság területén, és bármilyen pluszforrás, ami erre rendelkezésre áll, mind üdvözlendő, és hogyha ezt mostantól törvényileg is szabályozzuk, az különösen kívánatos és üdvözlendő számunkra vagy részünkről.

Azonban az energiahatékonyság területén szintén tartalmazza a törvényjavaslat, hogy az épületállománynak, az alapterületre nézve a kritikus épületállománynak a 3 százalékát minden évben fel kell újítani, vagyis korszerűsíteni energiahatékonysági szempontból. Ez a 3 százalék nem tűnik egy túlzottan ambiciózus vállalásnak, hiszen hogyha így, ebben az ütemben haladunk, akkor nagyon soká mondhatjuk el azt, hogy Magyarországon az épületállomány az energiahatékonyság szempontjából megfelelő, és megspóroljuk azt az energiamennyiséget, amelyet jelen pillanatban tulajdonképpen az ablakon dobunk ki, hiszen nem épületfűtési célokat vagy az épületenergetikát szolgálja, hanem tulajdonképpen a feleslegesen felhasznált energia kategóriájába esik amiatt, hogy ezek az épületek nincsenek megfelelően szigetelve, épületgépészetileg megfelelő energiahatékonyságú berendezésekkel ellátva.

Ezt sokkal-sokkal erőteljesebben kellene a kormánynak és a szakminisztériumnak képviselnie nemcsak a közcélú középületek, hanem a lakások kapcsán is, és itt különösen a családi házakra, az úgynevezett Kádár-kockákra gondolunk, mert még mindig rengeteg olyan lakóépület van, amely rendkívül rossz energiahatékonysággal rendelkezik, és ezekre igazából számottevő forrás az elmúlt években nem állt rendelkezésre, hogy ezen érdemben javítsunk, beszélhetünk itt akár európai uniós forrásokról vagy hazairól. Többek között persze azért nem áll rendelkezésre, mert a kormány az erre rendelkezésre bocsátott európai uniós forrásokat még az előző ciklusban átcsoportosította a középületek felújítására vagy energiahatékonysági javítására, emiatt a családi házak forrás nélkül maradtak, és ez azt eredményezi, hogy Magyarországon…

Valódi rezsicsökkentést úgy lehetne végrehajtani, hogyha a családok, a magyar családok így a családok évében lehetőséget kapnának arra, hogy a lakóingatlanjaikat, a családi házaikat, lakásaikat korszerű nyílászárókkal, épületgépészeti berendezésekkel vagy hőszigeteléssel láthassák el, és valóban hosszú távon spórolhassanak a rezsiköltségeiken, és ne csak az a 10 vagy 20 százalékos, törvény által szabályozott rezsicsökkentés álljon a rendelkezésükre, hanem így akár a 40-50 százalékát is meg tudnák spórolni az energiaköltségeiknek, természetesen a kiindulási helyzet függvényében akár még nagyobb hányadot is.

Úgyhogy azt szeretnénk, hogyha hatást tudnánk gyakorolni a kormányra, bár tudom, hogy az ellenzéki pártok ma, a mai Országgyűlésben vajmi kevés hatást tudnak gyakorolni a kormány politikájára, de mégis abban bízom és abban reménykedem, hogy legalább a szakmai kérdésekben sikerül valamiféle konszenzusra jutnunk a tekintetben, hogy rendkívül fontos volna egyrészt a klímapolitikai célok teljesítése és minél hatékonyabb megvalósítása, másrészt ezen belül  talán mondhatom, hiszen ez is a részét képezi  az épületek energiahatékonyságának javítása. Természetesen ez az energiahatékonyság kérdésének csak az egyik része, mert rendkívül energiapazarló többek között a közlekedésünk is, és más szegmensekről is beszélhetnék, de most a jelen törvényjavaslat kapcsán én maradnék annál, amit a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy korszerűsítsük az épületeinket, és szigeteljük, hiszen ez a gazdaságot is élénkíteni tudja, és természetesen valódi megtakarítást eredményez a magyar lakosság számára.

A törvényjavaslat többi elemét igazából azért nem fejteném most itt ki részletesebben, mert  mint azt említettem  részben technikai jellegű módosításokat tartalmaz, részben pedig már korábban említésre kerültek, illetve majd nyilván képviselőtársaim is igény szerint fognak róla beszélni. Egyébként azok a részei számunkra vagy részünkről támogathatóak, ez az egy olyan kritikus pont van, a klímavédelem és az energiahatékonyság, amelynek a kapcsán szükségesnek tartottam ezeket a gondolatokat elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat, különösen azok, akik próbálják a saját felelősségüket elbagatellizálni a közös jövőnkkel kapcsolatban.Én viszont azt mondom, hogy minden egyes fecske és minden egyes ember tevőleges hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a jövő valóban olyan legyen, amire büszkék lehetünk, hogy bolygónkat megvédhessük és megmenthessük.

(12.10)

Ehhez képest, ha már a fecskéknél tartunk, egyébként nagyon szomorú, hogy egymillió fecske hiányzik Magyarországról jelen pillanatban. Hogy hogy jön ez a klímavédelemhez és ehhez a törvényjavaslathoz, arra is hamarosan rá fogok térni, hiszen nem véletlen, hogy ez az egymillió fecske eltűnt Magyarországról. Az emberi tevékenység, a korlátlan és felelőtlen vegyszerhasználat és sok minden más, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. (Koncz Ferenc közbeszól.)

Amennyiben államtitkár úr és elnök úr megengedi, akkor én egy picit tágabb perspektívában beszélnék erről a kérdéskörről, hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslat egy abszolút technikai javaslat és jogharmonizációs célú. Természetesen nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek alapjaiban változtatnák meg a klímapolitikához való hozzáállásunkat vagy akár ennek az eredményét. Ezért szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, a vezérszónoki felszólalás lehetőségét, hogy ismételten elmondjuk azt, amiben szerintem minden jóérzésű magyar országgyűlési képviselő egyetért, mindenki, aki erre a témára egy kicsit fogékony vagy érzékeny, hogy valamit tennünk kell, és nagyon sürgősen tennünk kell a klímaváltozás megfékezése kapcsán, és sokkal többet, mint amit jelen pillanatban ezek a törvényjavaslatok, ezek a törvénymódosítások lehetővé tesznek. Hiszen nem 2030-ra vagy 2050-re kell nekünk előrenéznünk, hanem már a következő évekre, és már a következő hónapokra is, hiszen itt van és kézzelfogható jelei vannak a klímaváltozásnak már a jelen pillanatban is. Tehát valószínűleg az üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében és más klímavédelmi intézkedések tekintetében nem tettünk meg mindent mi, emberiség az elmúlt években, és nem teszünk meg most sem.

Nagyon szomorú és egyben jelképes is, hogy erre az egész világ figyelmét egy 16 éves fiatal svéd diáklánynak kell felhívni, aki tüntetést szervezett a svéd parlament előtt ebbéli érzékenysége okán, hogy a svéd parlament, amely egyébként talán világszinten is a legtöbbet tesz a klímaváltozás elleni harcban  az egyike legalábbis azoknak az országoknak , még többet tegyen meg, hiszen nincsenek már évtizedeink, nincsenek éveink arra, hogy megállítsuk azt a folyamatot, ami előbb-utóbb visszafordíthatatlan lesz. A Greta Thunberg nevű hölgy elindította ezt a Fridays for Future nevű kezdeményezést, ami azt jelenti, hogy Magyarországon is, többek között itt, a Parlament előtt is péntekenként klímatüntetéseket tartanak diákok, és természetesen nagyon üdvözlendő, és jó, hogy egyre többen emelik fel a szavukat a jövőért és a klímáért.

A helyzet aggasztó, és ugye, elhangzott egy héttel ezelőtt Cañete uniós biztos látogatásán is, amikor is a Fenntartható fejlődés bizottságával és más bizottság tagjaival közös találkozón eszméket cseréltünk azzal kapcsolatban, hogy vajon megvalósulhat-e az a szén-dioxid-semleges Európa 2050-re, amit az Európai Bizottság elképzelt. Kifejeztem abbéli aggodalmamat, hogy valószínűleg ennek nem 2050-re kellene megvalósulnia, hanem jóval hamarabb ahhoz, hogy visszafordítsuk azokat a folyamatokat, amelyeket már jelenleg is érzékelhetünk.

Sokan mondják azt, hogy ez nem Magyarország problémája, világszintű probléma, mi, magyarok olyan sokat nem tudunk ehhez hozzátenni, sőt vajmi keveset, hiszen a szennyező nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok meg Kína, nem annyira látszik hozzájárulni ezekhez a folyamatokhoz, és ez valóban így van, de ennek ellenére nekünk a saját részünket kell kivenni ebből a harcból. Magyarország igenis ki van téve annak a kockázatnak, amit a klímaváltozás jelent. Ezt már ma is tapasztalhatjuk a szélsőséges időjárási körülmények kapcsán a nyári hőségnapok számában, akkor a csapadékeloszlás szélsőségessége okán hol árvíz-, hol aszályjelenségek fordulnak elő, eltűnnek fajok, és ezek helyét olyan özönfajok veszik át, amik az allergia mint megbetegedés kockázatát fokozzák, egyre több az allergiás megbetegedés, ez is összefügg az éghajlatváltozással. Minden mindennel összefügg, tehát még egyszer mondom, hogy igenis ehhez a törvényjavaslathoz szervesen kapcsolódik az, amiről most itt beszélek.

Hogy Magyarországon még milyen jelei vannak annak, hogy a klímánk igenis változik, és hogy nagyon sürgősen tennie kell a kormánynak radikális, drasztikus intézkedéseket, annak kapcsán a fecskékről már beszéltem. Azért hoztam szóba, mert a rovarfajok eltűnése és a vegyszerhasználat volt az oka annak, hogy a madárállomány is ilyen nagy mértékben lecsökkent, de mondjuk, az egyéb betegségeket, vírusokat hordozó vérszívók száma viszont igenis szaporodik, és olyan betegségeknek, mint a nílusi láz, amik soha nem fordultak elő, mondjuk, korábban Magyarországon vagy csak elvétve, bizony 2025-re Európában Szerbia után a második leggyakoribb előfordulása Magyarországon lesz. Természetesen sok olyan tényező van, amiben mi magunk is tehetünk ennek a hatásnak a megfékezéséért.

Itt nagyon sok mindenről lehetne beszélni, akár az energiahatékonysági intézkedések kapcsán, akár a lakossági szokások megváltozása kapcsán. Sok helyen részben a szegénység okán, részben más okokból kifolyólag a fatüzelésű tüzelőberendezésekben hulladékkal is tüzelnek, főleg műanyag hulladékkal, ami nemcsak az egészségre, de a klímára is rendkívül káros hatással bír. De természetesen az sem egy pozitív folyamat, hogy miközben a klímavédelem élharcosainak igyekszünk feltüntetni magunkat  köztársasági elnök úr legalábbis nemzetközi fórumokon , aközben a nálunk székelő összeszerelő üzemek, autógyárak kedvéért pedig derogációs kérelmekkel fordulunk az Európai Bizottsághoz, illetve nem is derogációs kérelmekkel, hanem nagyobb szennyezési kvótát kérve a lehetőségeinkhez képest, hiszen ezek az autógyárak adják ma, jelen pillanatban a magyar gazdaság egy jelentős részét, és sajnos ez egy egyoldalú függőséget jelent ahelyett, hogy klímasemleges vagy klímabarát iparágakkal próbálná ezt a kormány kiváltani hosszabb távon, még inkább, és ahogy telnek az évek, egyre jobban építünk az autóiparra.

Zárójelben jegyzem meg  és ez már inkább gazdasági kérdés , hogy amint egy világválság bekövetkezik, gazdasági válság, azt nyilván az autóipar fogja talán az elsők között megérezni, és ha egy ország gazdasága ennyire egyoldalúan az autóiparra és annak a beszállítóiparára épül, akkor bizony nagyon-nagyon érzékeny és kitett az ilyen gazdasági válságoknak. De ez nem klímavédelmi kérdés.

A mezőgazdaság tekintetében is…  ez a klímavédelem szempontjából az egyik jelentős ágazat, hiszen az állattenyésztés miatt irtják ki a legtöbb erdőt világszerte, de Magyarországon is nagyon-nagyon meg fogja sínyleni a klímaváltozás hatásait, hiszen előrejelzések szerint például 2050-ben nem fog már burgonya teremni Magyarországon, és ez is azt jelzi, hogy egyre kevesebb a csapadék, egyre szélsőségesebb az eloszlás, és emiatt bizony nekünk nagyon oda kell figyelni a klímavédelmi intézkedésekre. A párizsi egyezmény 2 fokos célkitűzést írt elő, hogy a 2 fokon belül maradjon a felmelegedés mértéke, illetve lehetőség szerint 1,5 fok, ehhez képest a jelenlegi vállalások alapján 3 és 4 fok közé teszik azt a felmelegedési intervallumot, ami várhatóan be fog következni, ez pedig katasztrofális, valószínűleg visszafordíthatatlan következményekkel jár. Tehát nekünk mindenképpen cselekednünk kell, és radikálisan kell cselekednünk.

Természetesen a közlekedési ágazatok…  ugye, itt a törvényjavaslatban is a légi közlekedésre vonatkozó szabályozás is felmerült, csak hogy utaljak valamiben magára a szabályozásra is. A légi közlekedés az egyike azoknak, amelyek leginkább hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Manapság rendkívül intenzív légi forgalom tapasztalható Magyarország területén is többek között, és nyilvánvaló, hogy a jövőben nem csökkenni, hanem növekedni fog ennek az intenzitása. Tehát meg kell próbálnunk a közlekedési ágazatokat is klímabarátabbá tenni, és ezeknek a szerkezetét, legalább a földi közlekedését megváltoztatni, és egyre inkább átterelni akár az elektromobilitás irányba. Természetesen ott sem mindegy, hogy milyen energiahordozóból termeljük meg azt az áramot. Lehetőleg megújuló energiaforrások felé kellene elmozdulni.

(12.20)

Nagyon sok mindenről tudnék még beszélni természetesen ennek a témának a kapcsán. Azért is próbáltam egy kicsit tágabb prespektívából rávilágítani a kérdésre, mert nagyon ritkán hangzik el a parlament előtt olyan felszólalás, amelyben mi magunk, országgyűlési képviselők, törvényhozók felelősségét hívjuk fel arra, hogy milyen fontos és súlyos kérdés előtt állunk. Még ma nem hisszük el, amíg egyre inkább a kézzelfogható jeleit nem tapasztaljuk, mennyire hatással lesz a mindennapi életünkre, már a mi sajátunkra is, de a gyerekeinkére meg az unokáinkéra aztán végképp, és mi vagyunk az az utolsó generáció, azt mondják, aki ez ellen még tehet valamit. Ezért természetes, hogy minden, akár még ilyen technikai jellegű törvénymódosító javaslatot is ki kell használni arra, hogy ezekre a veszélyekre felhívjuk a figyelmet.

Az Európai Unió egyébként valóban az a közösség, amely talán világszinten is éllovas abban, hogy akadályozzuk meg a klímaváltozást, amennyire lehet. De jó lenne, ha abban is éllovas lenne, Magyarország is többek között, hogy hogyan készüljünk fel a mégis bekövetkező éghajlatváltozás hatásaira, hiszen legalább akkora, de szerintem inkább még többszörös költséggel fog járni az, hogy kivédjük az áradások, az aszályos időszakok, a megbetegedések fokozódása és különböző egyéb más következményeit a klímaváltozásnak. Tehát az Európai Unió élen jár e küzdelemben, de világszinten ez még természetesen kevés ahhoz, hogy eredményt tudjunk elérni. Én azt gondolom, hogy a körforgásos gazdaság az egyik valóban hatékony módja annak, hogy ténylegesen tegyünk a klímaváltozás hatásainak megfékezéséért vagy megakadályozásáért. Az erre való áttérés egy nagyon sürgető feladat, hogy minél inkább elsajátítsuk ezt a szemléletet, hogy az iparunkat és a mindennapi életünket úgy alakítsuk ki, hogy a fogyasztói társadalom ne egy óriási hulladéktermelő szektor legyen, hanem valóban  ha csak a hulladék területére kitérek egy mondat erejéig , minél inkább a megelőzés és a teljes körű újrahasznosítás szempontja végre-valahára teret nyerjen Magyarországon is. Jelen pillanatban sajnos még nem errefelé haladunk.

Egyébként pedig, és ezzel zárnám a gondolataimat, az emberi tudatnak, tudatosságnak az átalakítása nélkül nagyon nehéz lesz eredményeket elérni. Hiszen amíg legtöbben ma, amikor éghajlatváltozásról vagy klímavédelemről hallanak, csak megvonják a vállukat, vagy egy félmosolyt eleresztenek, hogy hol érint ez minket, jelentéktelen témának hajlamosak besorolni, addig nagyon nagy bajban vagyunk. S főleg, ha döntéshozók teszik ezt. Egy  idézőjelben  „egyszerű” átlagpolgárnál is veszélyes az, ha a saját életében ezeket a hatásokat nem veszi figyelembe vagy nem úgy éli az életét, de egy döntéshozó, aki akár emberek millióinak a jövőbeli sorsáról dönt, és jelen esetben különösen gondolok a kormánypárti döntéshozókra, hiszen az ő kezükben és az ő felelősségükben van ebben a kérdésben is a döntés, az már jóval súlyosabb, fajsúlyosabb.

Államtitkár úr képviselője a klímavédelemnek, ennek a területnek és az energetikának is a kormányon belül. Én azzal az üzenettel szeretném zárni, hogy minden olyan törvényjavaslatot, ahogy eddig is, amely picikét is hozzájárulhat ahhoz, hogy előrébb lépjünk akár egy apró lépést, a Jobbik és személy szerint jómagam is jó szívvel támogatok. De azt szeretném kérni, hogy az apró lépések helyett próbáljunk meg jóval nagyobb lépéseket megtenni azért, hogy Magyarország, egyáltalán az emberiség és a Föld a jövőben is élhető maradjon. Nekünk természetesen a szívünkhöz legközelebb Magyarország áll. Mi azt szeretnénk, ha Magyarországon az éghajlatváltozás nem teremtene olyan feltételeket, ami miatt akár egyetlen embernek is el kellene hagynia ezt az országot. Viszont az ellentétes irányú folyamatnak igen nagy a veszélye, hiszen a klímaváltozás miatti migráció óriási veszély, ami százmilliókat mozdíthat el Afrika szubszaharai részéről, az otthonaikból a jövőben. Erre is fel kell készülnünk. Emiatt is cselekednünk kell, és természetesen az emberiség megmentése érdekében is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány politikai és szakmai vitát is lefolytattunk már itt az Országgyűlésben az elmúlt időszakban a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítéséről vagy inkább -fenntartásáról, kinek hogy tetszik, mind a két kifejezés elterjedt a hazai sajtóban; inkább a fenntartás talán a célszerűbb, hiszen hosszú távon a jelenlegi blokkoknak a kiváltásáról van szó, néminemű teljesítménynöveléssel egyetemben. Ennek kapcsán a politikai és a szakmai véleménye a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak nem mindig egyezik meg, hiszen politikai szempontból nagyon sokszor és sokat bíráltuk a megkötött kétoldalú megállapodást, annak a titkosítását, és elmondtuk a számunkra nem megismerhető részekkel kapcsolatos bizonytalanságunkat, ami a mai napig is bennünk van, és ami továbbra is az egész beruházást úgy összességében, annak az elfogadhatóságát bizonytalanná teszi, és nemcsak számunkra, hanem a társadalom jelentős többsége számára is. Hiszen ma már sajnos ezekkel a kétes kérdésekkel sikerült azt elérni, hogy nemcsak a Paks II. beruházás, hanem úgy általában a nukleáris energia megítélése a társadalomban változott, és nem pozitív irányban változott, legalábbis az erről szóló felmérések alapján.

Azt is tudni kell, hogy a Jobbik a kezdetektől fogva, megalakulásától, 2003-tól kezdve a nukleáris energiát mint reális alternatívát támogatta, a magyarországi energiamixben való megjelenését, és a jelenlegi működő Paksi Atomerőmű blokkjait egy biztonságos erőműnek tartja. Műszaki hibák természetesen mindenhol előfordulnak, de azoknak a szakembereknek köszönhetően, akik az elmúlt harminc évben vezették ezt az erőművet, hála istennek, és le is kell természetesen kopogni, normál üzemmenet szerint, kisebb műszaki problémáktól és veszélyhelyzetektől eltekintve működött ez a létesítmény. És nagyon reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen a blokkok üzemidő-hosszabbítást kaptak, és ezek az üzemidő-hosszabbítások 2032 és 2037 között fognak lejárni, tehát akkor fogják leállítani folyamatosan a négy blokkot. És természetesen annak idején, 2012 környékén, amikor az orosz-magyar államközi szerződés megköttetett, mi itt a parlamentben támogattuk, hogy a jelenlegi blokkok kiváltására új blokkok létesüljenek. A politikai körülmények azóta változtak meg jelentősen, és azóta vált rendkívül bizonytalanná ennek a szerződésnek és ennek a beruházásnak a támogathatósága részünkről. Sajnos a helyzet olyan, hogy javarészt olyan körülmények miatt, amelyeket nem ismerhetünk a szerződésre vonatkozó titkosítások miatt, de amik napvilágra kerültek, azok nem feltétlenül erősítették bennünk azt, hogy ez egy támogatható projekt volna, így jelen pillanatban minimum kérdéses a hozzáállásunk.

Azonban ha szakmailag nézzük, a jelenlegi kormánypártok és a kormányzat felelőssége, hogy ez a projekt megvalósul, nem valósul meg, mikor valósul meg, milyen határidőkkel, milyen feltételekkel, milyen szakmai minőségben, és ahhoz bizony szükséges, hogy meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyeknek az egyik példája az előttünk fekvő módosítási javaslat, amely rendelkezik a szakhatóságok kérdésköréről. Természetesen az, hogy egy ilyen súlyú kérdésben, egy ilyen kiemelt nemzetgazdasági beruházásnak számító kérdésben, mint egy atomerőművi blokk, a tűzvédelmi szakhatósági feladatokat egy központi szerv, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság lássa el, ez teljesen helyénvaló, ebben semmiféle kivetnivalót nem találunk. A kifogásaink, amiket minden alkalommal elmondunk, inkább politikai és nem annyira szakmai jellegűek.

Nagyon sajnáljuk azt, hogy bár egyre jobban feltörekvőben vannak a megújuló energiaforrások, nemcsak Magyarországon, hanem úgy általában Európa-szerte vagy világszerte, még mindig bizonytalan annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy Magyarország középtávon mivel fogja a villamosenergia-szükségletét fedezni.

Az előző napirendi pontnál egy klímavédelmi szempontból rendkívül általános vezérszónoki felszólalást mondtam, most ennyire nem akarok azért az általánosságok irányába elmenni, nagyjából maradnék a törvényjavaslatnál, de azért mégiscsak felvetődik ilyenkor a kérdés, ha Paks II. szóba kerül, hogy azt az akár 8-10 ezer megawattnyi kapacitást, ami hiányozni fog Magyarország energiamixéből a kiöregedő erőművek kapcsán, hogyan fogjuk tudni pótolni. Mert 2400 megawatt, ha meg is valósul ez a beruházás, a jelenlegi 2000 megawattnak a pótlása, illetve némileg növelt teljesítmény, de ezenkívül még azért jelentős villamosenergia-szükséglet fog fennállni, amit tisztán a megújuló energiákból jelen állás szerint nem fogunk tudni fedezni, és fennmarad a kérdés, hogy akkor ez hogyan lesz. Volt itt már szó  fantáziálás szintjén nyilván  ötös meg hatos paksi blokkról, volt szó gázmotoros erőművekről, minden más egyébről; nyilván ez nem egy energiapolitikai vitanap, tehát nem erre szeretnénk most választ kapni az államtitkár úrtól, inkább csak az ezzel kapcsolatos álláspontunkat vagy kétségeinket szeretném e vita kapcsán ismertetni.

Egészen természetes, hogy ha egy ilyen beruházás megvalósul, akkor az egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásként valósul meg, azonban elég jelentős csúszás történt a megvalósítás tekintetében már az engedélyezési szakaszban úgy, hogy még egyetlen kapavágás sem történt a beruházás kapcsán. Korábban szó volt róla, 2018 tavaszán, hogy megtörténik majd az első  idézőjelben  kapavágás, tehát a felvonulási épületek területén majd valamiféle munkavégzés megkezdődik. Én jártam ott az ősz folyamán, és semmiféle munkavégzésnek a nyomát nem láttam, és valószínűleg a mai napon sem láthatnám, merthogy ez továbbra is várat magára. Jelen állás szerint 2020 talán az, amikor megkezdődhet, de egyre tolódik ki nyilván ezzel a lehetséges átadásnak az időtartama is, ami előbb-utóbb, ha a késés, a csúszás olyan mértékű lesz, akkor egybecsúszhat a jelenlegi blokkok leállításával.

(13.50)

Tehát nem lesz az az átmeneti időszak, amelyben egyszerre fog Paks I. és Paks II. termelni. Bár az is kérdés volt, hogy azzal a villamosenergia-mennyiséggel mit tudnánk kezdeni, amikor együtt üzemel Paks I. és Paks II. Természetesen nem egy szabályozható erőműről van szó. Akkor a leggazdaságosabbak a reaktorok, ha maximális teljesítményen üzemelnek, akkor tudják a legjobb teljesítményt leadni, és a legjobb villamosenergia-költséget is akkor lehet elérni vele. Ezért is kérdés az, hogy egy ilyen zsinórban termelő létesítmény, amiből 2000 megawatt Paks I. és 2400 megawatt Paks II., azaz 4400 megawatt összesen, ha párhuzamosan üzemelne, ezt hogyan tudná a rendszer ellátni. De úgy néz ki, hogy ez a kérdés nem fog felmerülni, mert ahogy tolódik ki a megvalósulás, egyre kisebb lesz az az intervallum, amiben ez a kérdés felmerülhetne, vagy megvalósulhatna a párhuzamos üzemelés.

Habár kiemelt nemzetgazdasági szempontból a beruházás, azért a csúszást mégsem az ügyintézési határidők csökkentésével kell behozni. Azt hiszem, hogy ebben egyetérthetünk, hiszen az a biztonság rovására mehet, ha az engedélyezési határidőket egy bizonyos határon túl csökkentik, és a hatóságnak fizikailag sincs elég ideje arra, hogy az egyes engedélyezési dokumentációkat érdemben áttanulmányozza. Azt hiszem, hogy egy atomerőmű esetében ezeknek a határidőknek nagyon nagy fontossága van. Még csak az engedélyezésnél tartunk, illetve a létesítési dokumentációknál, s majd annak idején az üzembe helyezésre vonatkozó eljárásokra is vonatkozik el, bár azt hiszem, hogy addig még jó néhány parlamenti ciklust lehúzunk ebben az Országgyűlésben, vagy lehúznak a mindenkori képviselők.

Összességében, s akkor ezzel is zárnám a mondandóm, ez a dilemma továbbra is fennáll a részünkről, mivelhogy politikailag kevésbé tudjuk magát az egész eljárást és a Paks II.-beruházást támogatni. Szakmai megalapozottságát a magyar villamosenergia-rendszerben látjuk, ezért valószínűleg ezen törvényjavaslat kapcsán is, ahogy az utóbbi időben bevett szokásunk volt, e miatt a kettőség miatt a tartózkodás álláspontjára fogunk helyezkedni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, és a gesztust is. Természetesen a kérdés elhangzása előtt szeretném kifejezni a Jobbik frakciója nevében is a részvétem a múlt heti hajóbalesetben elhunyt személyek hozzátartozói felé. A tragédia szörnyű sebet idézett elő számos család életében, osztozunk fájdalmukban.Mint ismert, az elmúlt héten, szerdán, a Margit-híd alatti áthaladás közben egy szállodahajó maga alá gyűrt egy turistahajót, melynek fedélzetén a kétfős személyzettel együtt összesen 35 fő tartózkodott. A tragédiát mindössze heten élték túl, hét holttestet még aznap megtaláltak, a többi 21 személyt egyelőre eltűntként tartják nyilván.

A baleset számos kérdést felvet, melyet szakértőknek kell megvizsgálni, viszont nem mehetünk el amellett, hogy a kérdést a hajózás szabályozása oldaláról is megvizsgáljuk. A Duna budapesti szakaszán az év folyamán a hajózható időszakokban óriási vízi forgalom tapasztalható, a Margit-híd és a Parlament környéke a legforgalmasabb szakaszok közé tartozik. Az utóbbi években gombamód elszaporodtak a kis méretű BKK-hajók, a városnéző turistahajók mellett a hatalmas szállodahajók is. Utóbbiak gyakorlatilag úszó hotelek, alkalmanként akár több száz emberrel a fedélzetükön. Jelenlétükkel nemcsak a Duna, hanem a kikötőkön át a rakpartok forgalmára is jelentős hatással vannak, ezek a kikötők a Duna fővárosi szakaszán rengeteg problémát okoznak. Kétségtelen, hogy a turizmus a főváros egyik legjelentősebb bevételi forrása, de ezek a vízi objektumok nemcsak a Duna szennyezéséhez járulnak hozzá, de sokszor a műemléki látképet is eltakarják, elrondítják, a balesetveszélyről pedig a múlt heti katasztrófa után nyomatékosan szót kell ejteni. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kockázatot a lehető legkisebbre csökkentsük, az itt élő és az idelátogató emberek életének és testi épségének védelmében.

A kérdésem államtitkár úrhoz, hogy kíván-e a kormány szabályozást bevezetni a Duna fővárosi szakaszán a hajóforgalom megregulázására. Szükség lehet-e úgynevezett szeparációs zónák kijelölésére a hajózó útvonalakon? A kikötők számának és elhelyezkedésének felülvizsgálata indokolt-e? Tervezik-e esetleg a belvárosból a szállodahajó-kikötők átköltöztetését a külső folyami szakaszokra? Mivel mindez a hajózási jogszabályokat is érinti, ezért kérdezem, hogy mi erről a kormány álláspontja, és hogyan kívánják megelőzni a hasonló tragédiák bekövetkezését. Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőtársaim, önök ígéretet tettek valamennyien. Nyolc évvel ezelőtt Magyarország Alaptörvényében a nyolcadik mondatban megígérték, hogy „Felelősséget vállalunk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” Mit tettek ígéretük teljesítéséért? Tettek-e egyáltalán valamit? Ígéretük kijelentése óta hazánk brutális pusztítás áldozatául esett, az erdők, a szántóföldek, a folyók, a vizek, a levegő, és még sorolhatnám hosszan. Ugyanakkor pusztítás áldozatául estek a kórházaink, iskoláink, az oktatás, az elszegényített és totális ellenőrzés alá vont önkormányzatok. Össze van törve a civil társadalom, és jelenleg éppen a Magyar Tudományos Akadémia szétverésén fáradoznak.

Miközben ezt a helyzetet az Országház ablakából figyelik, gyermekeink vonulnak ide péntekenként, és tábláikon jelzik felénk, hogy a politika változzon, ne a klíma, és hogy legyen egyáltalán jövőjük, ezt követelik. A felelősség pedig itt van a mi kezünkben, csak és kizárólag a mi kezünkben, mi fogjuk eldönteni a törvények megszavazásakor, hogy gyermekeinknek lesz-e élhető jövője. Olyan mértékben mérgezzük környezetünket a vegyszerekkel, annyi szennyező energiát használunk és annyira pazarló módon élünk mi, emberiség, hogy egy szennyező, eldobható fogyasztói társadalmat alakítottunk ki a profit és a kényelmünk miatt, és ha nem cselekszünk most, mindezek hamarosan az emberiség vesztét fogják okozni.

A klímaváltozás elleni és a környezetünk megóvásáért folytatott küzdelem közös ügyünk. Ez egy politikai ügy, hiszen politikai akarat kell a rendszerszintű változáshoz, de nem szabad, hogy csak egyes pártok ügye legyen, hiszen saját gyermekeink jövője a tét. Az elmúlt fél évben már nemcsak a tudósok, hanem az őket megértő politikusok és képviselők is azt mondják világszerte, hogy nem egyszerűen egy klímaváltozásban élünk, hanem ez már éghajlati vészhelyzet. Halljuk meg a gyermekeink, a tudósok és a világ értelmesebb politikusainak a hangját, és kötelezzük el magunkat ennek a haldokló civilizációnak, gyermekeinknek és unokáinknak a túléléséért!

A következő években  csak hogy egy példát említsek  a Földön élő rovarfajok 40 százalékát a kihalás fenyegeti. Nem kell mondanom, hogy ez az ökoszisztéma egészének a felborulásához és ebből következően globális élelmiszer-termelési válsághoz fog vezetni, melynek a következményei beláthatatlanok. Az éghajlatváltozás Magyarországot sem kíméli. Hazánk gyorsabban melegszik, mint a világátlag. 2018 volt a legmelegebb év 1901 óta. Tavaly nyáron a Duna vízállása olyan alacsony volt, hogy többször is rekordot döntött, negatív rekordot. Korábban trópusinak tartott betegségek egyre gyakrabban fordulnak elő nálunk is, az aszályok pedig az élelmiszer-termelésünket veszélyeztetik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése szerint Magyarországon kisméretűrészecske-szennyezés miatt évente közel 13 ezer ember hal meg; ez a szám Európára vetítve 430 ezer fő. Ennél is nagyobb probléma, hogy a légszennyezés által okozott megbetegedések száma nagyságrendekkel nagyobb még ennél is. Magyarország energiaellátásának körülbelül kétharmada fosszilis tüzelőanyagokból származik, s az üvegházhatású gázok kibocsátása is nemrég újra növekedésnek indult.

A globális felmelegedés szkeptikusainak jeleznénk, ha még akad egyáltalán ilyen közöttünk, hogy 2002-2006 között Grönlandon mintegy 280 gigatonnányi jég tűnt el évente. A sziget 14 év alatt az alacsonyabb fekvésű parti területeken közel 4 méternyi vastagságú jégtömeget vesztett el.

A párizsi klímaegyezmény egy apró siker, de ugyanakkor kudarc is a másik oldalon  a megállapodás nem elég ahhoz, hogy megelőzze a globális civilizáció összeomlását. A tudósok szerint körülbelül 10-12 évünk van hátra, hogy valamit tegyünk még a folyamat visszafordítására.

(15.20)

Ráadásul a nemzetek még azt sem tartják be, amit vállalásaikban megígértek. Tovább nőtt a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Magyarország sem jár élen ebben, amikor kinyilvánítja a külügyminiszter, hogy az autóipar számára fontosabb, mint a klímacélok teljesítése. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) Természetesen most azonnal forradalmi változásokat kell eszközölnünk ahhoz, hogy ezt a folyamatot megfordíthassuk. És mondhatjuk, hogy mi kicsik vagyunk, Magyarország kicsi a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásában, de természetesen mindenkinek a saját részét kell ehhez hozzátenni; mi mások helyett nem, magunk helyett viszont kötelesek vagyunk cselekedni.

Tisztelettel kérem ezért önöket, hogy éghajlati veszélyhelyzetet, ahogy azt már sok más országban is megtették, nyilvánítson ki a magyar Országgyűlés, és tegyünk meg mindent gyermekeink jövőjéért. Mi vagyunk ugyanis azok, akik segíthetnek ezen a problémán. Az Alaptörvényben ránk rótt kötelezettséget kell hogy teljesítsük ezzel kapcsolatban, mert azt mondja az Alaptörvény, hogy „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet”. Továbbá azt valljuk, hogy minden embernek joga van az élethez. Legyen minden magyar embernek joga az egészséges élethez! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a kép valóban tökéletesen jellemzi nemcsak a mai magyar parlamenti állapotokat és a parlamenti vitakultúrát a kormány részéről, hanem a klímaváltozáshoz, a globális felmelegedéshez, a környezetvédelemhez való hozzáállását is ennek a kormányzatnak. Az, hogy az ülésteremben sem a levezető elnöki pulpituson, sem a képviselői padsorokban egyetlen kormánypárti képviselő sem foglal helyet, egészen példátlan, hiszen a parlament normális működéséhez nyilvánvalóan hozzátartozna, gondolom én naivan, egy normális demokráciában, hogy vitázni lehessen azokkal, akik a törvényeket alkotják. Esetünkben azt mondta a Fenntartható fejlődés bizottságának ülésén Böröcz képviselő úr, hogy a kormány tesz a klímaváltozás ellen, csak nem ezekkel az eszközökkel, és ők ezt majd máshogy megoldják, mert beterjesztenek ilyen meg olyan javaslatokat. Hát látjuk, hogy mennyire tesz a kormány a klímaváltozás ellen, amikor azt nyilatkozza a külügyminiszter, hogy az autóipari érdek fontosabb, mint a szén-dioxid-kibocsátás, amikor sorra szűnnek meg a környezetvédelmet szolgáló intézmények, kormányzati és nem kormányzati intézmények, és sorra szűkül be a lehetőségük azoknak, akik valamit még tenni szeretnének a klímaváltozás ellen, tenni szeretnének azért, hogy a jövő generációk is normális életfeltételek között élhessenek.

Ez nem egy klisé vagy nem egy évtizedek távlatában bekövetkező lehetőség, hanem ez már a mai napon most itt valóság. Hát látjuk, hogy egy olyan esős időszak után, amikor az éves csapadékmennyiség nagy része egyszerre zúdult le néhány napon vagy néhány héten belül, most bekövetkezett egy kánikulai időszak, amit több hétre jósolnak, többhetes időtartamúra, amikor viszont átcsap az ellenkezőjébe, és hőhullámok fogják majd megkínozni a lakosságot, illetve az arra érzékenyeket.

Ez természetesen csak a jéghegy csúcsa, mert ami ránk vár, az valami egészen megdöbbentő a tudósok és a klímaváltozást kutatók előrejelzései szerint. Úgyhogy fel kéne ébredni, és főleg a kormánynak kéne felébredni és végre cselekedni valamit, vagy pedig azt a kormányt, amelyik nem cselekszik és nem teszi meg a gyermekeink és unokáink érdekében ezeket a lépéseket, az embereknek egész egyszerűen el kell zavarni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól számolom, ez már a tizedik költségvetési vita, amin részt veszek itt, a tisztelt Házban, a Parlament falai között, és számomra utolsó is, de talán mindez alkalmat ad arra, hogy összegezzem azt, hogy mi az, ami változott az elmúlt kilenc évben, és mi az, ami nem. 2010-ben, amikor bekerültem és a Jobbik maga is bekerült az Országgyűlésbe, akkor ősszel a 2011. évi költségvetés tárgyalása volt az első, amikor is részt vettünk benne, és az egyik első felszólalásom pont a költségvetés zöldszempontú, környezetvédelmi szempontú bírálata volt.

Nagyon sok minden van, ami sajnos azóta sem változott, a bírálat ugyanúgy megmaradt, viszont akkor még amiket bírálni tudtunk, azokat sajnos ma már bírálni sem tudjuk, mert azok az intézmények, illetve amely intézmények költségvetését bíráltuk, azok ma már nem is léteznek. Ilyen volt az önálló zöldhatóság és több más, környezetvédelmet, vízügyet, természetvédelmet szolgáló intézmény, amelyet azóta beolvasztott, megszüntetett, bedarált a kormányzat.

Úgyhogy nem mondhatjuk el, hogy 2010 óta javult volna a helyzet. Akkor azon aggódtunk, hogy megszűnt az önálló zöldminisztérium, és akkor azzal nyugtattak minket, hogy nem kell ahhoz önálló minisztérium, más minisztériumon belül államtitkárság formájában is ugyanúgy el tudja látni az érdekérvényesítést és a feladatát.

Ez azóta bebizonyosodott, hogy nem így van, hiszen jelentősen gyengült a környezetvédelmi ágazatnak a kormányzaton belül a szerepe; 2010 óta is először államtitkárság formájában  földművelésügyi vagy agrárminisztérium, éppen attól függően, hogy éppen mikor hogy hívták a minisztériumot az elmúlt kilenc év alatt , és természetesen a személyi pozíciók is egyre gyengültek ennek a feladatnak az ellátásában, hiszen legtöbbször az agrárérdekek  vagy nem is legtöbbször de nagyon sokszor  ütköznek sajnos a zöldérdekekkel. Próbálta ezt többször az éppen aktuális államtitkár összehangolni, de sajnos ez nem mindig sikerült. Attól függött éppen, hogy kinek volt nagyobb a lobbiereje, és sajnos legtöbbször a zöldterület maradt a vesztese ezeknek a csatározásoknak.

Tehát megszűnt az önálló zöldhatóság, és azóta jó néhány olyan eset következett be, környezetszennyezési esetek, amelyek azt mutatják, hogy igenis szükség volna újra egy erős, önálló, független zöldhatóságra. Ezt azóta is mondjuk, mióta megszüntették, de sajnos semmi nem utal arra, hogy ez az ágazat, ez a terület erősödne, inkább gyengül tovább.

(15.50)

De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelynek kormányfője egy ilyen baloldali issue-nak vagy nem is tudom, minek nevezte a környezetvédelmet, egy szükséges rossznak vagy még inkább szükségtelen rossznak, talán ez a helyesebb kifejezés, ha azt nézzük, hogy mit tett az elmúlt években a kormányzat ezen a területen. És mit várunk akkor, ha a külgazdasági és külügyminiszter azt nyilatkozza rendre, hogy a német autóipar érdekei fontosabbak, mint a klímavédelmi célkitűzések? És természetesen mit várunk akkor, amikor az európai uniós klímavédelmi célokat is megvétózza Magyarország az európai uniós színtéren?

Mindezt itthon is láthatjuk, és bár kommunikációsan a köztársasági elnök úron keresztül nagyon szépen kiállnak a klímavédelmi célok mellett, az ivóvíz, a vízcélok mentén világszerte is, csak mindaddig, amíg itthon nem történik komolyabb lépés ezekben az ügyekben, amíg itthon ennek az ellenkezőjét cselekszik, kevésbé hitelesek ezek a szavak, bármennyiszer is ismétli el őket köztársasági elnök úr.

Gyakorlatilag az itthoni színtéren a klímaváltozásra való felkészülés, a klímaváltozás hatásaira való felkészülés olyan szinten gyermekcipőben jár, hogy mostanában, ahogy egyre inkább tapasztaljuk a saját bőrünkön ennek a következményeit, kézzelfogható nyomai vannak annak, hogy nem tudunk mit kezdeni például a hirtelen lezúduló óriási mennyiségű csapadékokkal, amelyeknek az eloszlása egyre szélsőségesebb. Megint bejárták a médiát a tegnapi vagy tegnapelőtti nagy zivatarban egy szolnoki aluljáró képei, ahol az autók eltűntek a víz alatt. Korábban ilyet Kelet-Ázsiából meg nem tudom én, honnan láthattunk a tv-közvetítésekben, hogy autókat visz a víz, nálunk azért ez nem volt egy megszokott dolog. Sajnos, ahogy egyre jobban megyünk bele a klímaváltozásba, egyre szélsőségesebbé válik az időjárás és a csapadékeloszlás, sajnos ezzel számolnunk kell.

Ehhez képest nem látjuk azt, hogy olyan jelentős összegek lennének a felkészülésre, akár a vízgazdálkodás, akár a csapadékvíz-elvezetés javítására, hiszen ezzel számolni kell, hogy egyre nagyobb mennyiségek fognak egyre kisebb időintervallumok alatt lezúdulni, utána meg lehet, hogy hosszú hetekig vagy hónapokig aszályos időszak következik. Ehhez képest beépítünk minél több területet, leburkoljuk, lebetonozzuk, ahonnan természetesen a csapadékvizet el kell vezetnünk valahova, mert ha nem vezetjük el, akkor megáll például az aluljárókban.

Természetesen a mezőgazdaságra is jelentős kihatása van. Hogy az öntözött területek arányát növeljük, az nagyon jó, csak ennek az infrastrukturális háttere nem igazán adott. Ezt jelentős mértékben kellene fejleszteni, hiszen szintén a csapadékeloszlás szélsőségességéből adódik, hogy ami víz, csapadékvíz leesik, abból minél többet el kellene tárolni azért, hogy utána különböző csatornákon keresztül öntözni lehessen. Ezt hívják vízvisszatartásnak. Nemcsak az árvízlevezetésre, hanem a vízvisszatartásra kellene koncentrálni. Talán mióta parlamenti képviselő vagyok, kilenc éve hangoztatom ezt is, voltak is különböző programjaink az Országgyűlés előtt a folyók szabályozásával kapcsolatban például. Sajnos, ezek aktualitása egyre fokozódik, és minél tovább várakozunk, annál sürgetőbb lesz.

Nagyon-nagyon sok mindenről lehetne még beszélni a környezetvédelem címszó alatt. Az energiahatékonyság: ha valami, akkor ez egy nagyon-nagyon sürgető és fontos feladat, hogy a villamosenergia- és hőenergia-igényünknek a lehető legnagyobb részét váltsuk ki azzal, hogy energiahatékonysági beruházásokat teszünk. Természetesen ez nemcsak azt jelenti, hogy leszigeteljük az épületeinket, és lehetővé tesszük minél több magyar családnak, hogy ezt megtegye, hanem azt is jelenti, hogy segítünk nekik, hogy a központi villamosenergia-igényt kiválthassák helyi megoldásokkal, jelesül napelemmel vagy más egyéb megoldással. Mert nyilvánvaló, hogy ez a nagy központi erőművekről veszi le a terhet, amelyek egyre inkább kiöregednek, egyre inkább megszűnnek. Ugye, Paks II. megvalósul, nem valósul, de igazából még az a 2400 megawatt is kevés, édeskedvés ahhoz, amennyi szükséges, körülbelül 8-10 ezer megawattnyi kapacitáshiány lesz néhány évtizeden belül Magyarországon az elöregedő erőművek miatt. Tehát az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrásoknak sokkal-sokkal nagyobb figyelmet kellene ennek a költségvetésnek is szentelni.

Talán a légszennyezés az, ami kritikus, és a hulladék területe, amiről muszáj, hogy szót ejtsünk. Hiszen szálló por, kis méretű részecskeszennyezés tekintetében nagyon rossz helyzetben van Magyarország. Gyakori a nagyvárosokban is a szmoghelyzet, de egyébként a kisebb falvakban is, ahol a szilárd tüzelésű helyi tüzelőberendezések, kályhák miatt alakul ki kritikus helyzet gyakrabban. Ráadásul szintén a klímaváltozás miatt a légköri viszonyok is olyanok, hogy ezek még inkább jelentkeznek, és fokozottabb veszélyt jelentenek a helyben élőkre, illetve nyílván azért is, mert sok helyen már nincs pénzük normál tüzelőre az embereknek és a szemetüket tüzelik el, ami még rosszabbá teszi a levegőminőséget. Tehát légszennyezés tekintetében mind a nagyvárosokban, mind a kistelepüléseken jelentős feladatok volnának.

Hiába tüntet péntekenként néhány száz vagy akár több ezer diák, fiatal itt, a Parlament épülete előtt, úgy tűnik, hogy a Parlament épületébe nem hallatszik be a hangjuk, hiszen ez idáig eredménytelen maradt az a kezdeményezés, hogy Magyarországon is hirdessenek klímavészhelyzetet. Ma még sokan ezen mosolyognak, hogy miért volna vészhelyzet, de azért egyre inkább tapasztaljuk ennek jeleit, és jobb félni, mint megijedni alapon mi támogattuk egyébként az LMP erre vonatkozó kezdeményezését, hogy tárgysorozatba vegyék egyáltalán ezt a vitát. Sajnos önök, kormánypárti képviselők, nem támogatták, pedig a téma fontosságára való tekintettel bizony, azt gondolom, hogy minden olyan javaslat, amely ezzel kapcsolatos, ide kellene hogy jöjjön a Ház elé, és érdemi vitát kellene róla folytatni. Itt bukik el a dolog, mert érdemi vitát folytatni ma itt, az Országgyűlésben sajnos egyre reménytelenebb, hiszen válaszokat, érdemi, szakmai válaszokat ezekre a kérdésekre elvétve lehet csak kapni, de nyilván a remény hal meg utoljára.

Gyakorlatilag azzal fejezném be, amivel kezdtem, hogy tíz költségvetés, tíz központi költségvetés vitáján vettem részt, és nagyjából az első és utolsó felszólalásom ugyanazokat a problémákat és hiányosságokat vetette fel, csakhogy azóta még súlyosbodott, még inkább fokozódott a helyzet, még kevésbé lett fontos az azóta is regnáló Orbán-kormány számára a környezetvédelem. Erre sokkal-sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben, hiszen nemcsak azért, elsősorban természetesen azért, hogy a gyermekeink, unokáink is egy egészséges és normális klímájú országban biztonságban élhessenek, de ezenkívül természetesen azért is, mert  ezen a nyelven önök úgyis jobban értenek  ez konkrét, kézzelfogható gazdasági kiesést jelent nemcsak a káresemények, a szélsőséges időjárás következtében bekövetkező káresemények, hanem akár a turizmusban mint egy fontos nemzetgazdasági ágazatban jelentős bevételkieséseket jelent, például az, ami a Balatonnal történik vagy történhet a klímaváltozás kapcsán. Az egyik legnagyobb nemzetgazdasági bevételt jelentő tavunk, és egyik legnagyobb természeti kincsünk.

Amikor önök a kutatóintézetek szétverésén szorgoskodnak, akkor ne felejtsük el, hogy a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet az egyik olyan jelentős értéke, tudományos értéke ennek az országnak, akik lehetővé teszik azt, hogy a Balaton ökológiai állapota olyan legyen, amilyen, hogy a kiváló vízminőség mellett mind a turizmus célját is szolgálhassa, de mellette a természetes környezet is fennmaradhasson, a természetes halfajok újra elszaporodhassanak, a növényzet egy élő ökoszisztémát, egy élő tavat mutasson.

Mindeközben persze folyamatosan folyik a koncepciótlan építkezésen a parton, a partrombolások, a nádasok kiirtása, különböző módokon pusztítják a partot és a vízterületet. Ennek megálljt kell szabni mindenképpen, és ez nemcsak a Balatonra igaz, hanem valamennyi élővizünkre, vízpartunkra és teljes magyarországi ökoszisztémára, sokkal fokozottabb védelmet kell neki nyújtani, és ez a költségvetés erre nem alkalmas.

Természetesen nemcsak ezért, hanem sok minden másért is, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója nem fogja támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A korábbi felszólalásomban szakpolitikai, környezetvédelmi vonatkozásban értékeltem a költségvetést. Mint említettem, ez már a tizedik költségvetési vitám itt a parlamentben, és egyben az utolsó is. Minden költségvetési vitában megpróbálkoztunk, megpróbálkoztam én magam is azzal, hogy választókerületem és a településem érdekében módosító indítványokat nyújtsak be. Hogy a hagyományt ne szakítsam meg, ezt természetesen most is megtettem, bízva abban, hogy ezekből az indítványokból lehetőleg minél több meg is fog valósulni. Néhány percben ezeket szeretném most ismertetni. Talán azt gondolja az ember, hogy egy Balaton-parti város, még ha kisváros is, nem küzd financiális jellegű problémákkal, hiszen akár turizmusból, más egyébből megvannak a megfelelő adóbevételei. Sajnos ez vagy nem így van, vagy a város vezetői nem gazdálkodnak megfelelően a rendelkezésre álló forrásokkal. Tény, ami tény, hogy jó néhány problémát vetettek fel nekem az elmúlt időszakban a helyiek, amelyek megjelennek ezekben a módosító indítványokban, tehát a balatonalmádi lakosok javaslatait tolmácsolom most itt önöknek.

Ami szerintem Magyarországon szinte minden településen probléma, az az önkormányzati utak állapota. Meglehetősen nagy, kiterjedt úthálózattal rendelkezik a település, Veszprém megyében a második legnagyobb közúthálózata van, és sokszor, sok helyen meglehetősen kritikus állapotúak ezek az utak, és folyamatosan forrásokat igényel ezeknek a rendbetétele, az utak, a járdák építése és a csapadékvíz-elvezetés, ami mostanában egyre nagyobb probléma a hirtelen lezúduló nagy záporok miatt.

Ugyancsak problémás a parkolás, és ezt már máshogyan, mint egy parkolóház vagy mélygarázs építésével, nem lehet megoldani. Erre vonatkozóan is megtettük a magunk indítványát, hogy erre forrást különítsünk el, hiszen ez nem egy kis tétel, főleg különösen egy tízezer fő alatti település költségvetésében. Természetesen vannak rá források. Mi azt szeretnénk, ha bármilyen forrásból is, de rendelkezésre állna erre megfelelő összeg a következő időszakban. Mi egyébként a kormányzati kommunikáció milliárdjaiból vettük el és csoportosítottuk át.

(19.40)

Mindig azt látjuk, hogy tizen-huszon milliárdok jutnak kormányzati kommunikációra. Akkor abból néhány százmillió, vagy adott esetben néhány milliárd forintot olyan hasznos fejlesztésekre, amelyek több tízezer ember életét könnyítik meg az agglomerációval együtt adott esetben, miért is ne lehetne találni? Vagy ilyen például a fedett piac. Nincs már manapság olyan jelentősebb város Magyarországon, ahol ne lenne vásárcsarnok vagy egy piaccsarnok, ahol normális, időjárástól független körülmények között vásárolhatnak a helyi lakosok. Nem hiszem, hogy ezek olyan nagy igények volnának a helyiek részéről, amelyek ne lennének megvalósíthatók.

Mint említettem, meglehetősen nagy a település területe, ezért néhány elektromos üzemű busz beszerzésére tettünk javaslatot, indítványt, amelyből egy helyi tömegközlekedés alapjait lehetne kialakítani. Ha már közlekedésnél tartunk, a település központjában található autóbusz-pályaudvar meglehetősen retró, a nyolcvanas évek hangulatát idézi, és a felújítása, energetikai korszerűsítése már réges-régóta várat magára, melyre vonatkozóan szintén a balatonalmádi emberek javaslatára megtettük az indítványunkat.

Állandó probléma az elavult ivóvízvezetékek cseréje, illetve toldozása-foldozása jelen pillanatban. Mindennaposak, különösen a nyári szezonban a csőtörések, ami miatt ivóvízszolgáltatás-kimaradások vannak. Természetesen ez egy nagyobb beruházás része, hiszen az elavult, elöregedett vízvezetékek kicserélése több éves folyamat adott esetben, és nyilvánvalóan nem lehet egy költségvetés terhére megvalósítani. Itt egy első lépésre tettünk indítványt.

Nem akarom az amúgy is szűkös időkeretünk nagy részét erre felhasználni, de itt még szerepelnek olyan tételek, amelyek szintén egy Balaton-parti településnél, amely turizmusból él, rendkívül fontosak, mint a mederkotrás vagy a közvilágítás. Botrány, hogy egyáltalán fel kell még vetni ilyet, hogy normális közvilágítás legyen egy városban, egy Balaton-parti településen, de sajnos erre is szükség van.

Természetesen az infrastrukturális beruházások középpontja egy városközpont, egy olyan városközpont, amely minden városban az a helyszín, ahol a helyi lakosok és a turisták összejönnek, és akár rendezvények helyszínére is alkalmas. Ennek kialakítása, egy városkép kialakítása természetesen jelentős forrást igényel. Erre vonatkozóan is megtettük a magunk javaslatait.

Összességében elmondható, hogy ismételten javaslatot tettünk arra, hogy olyan forrásokat csoportosítson át a központi költségvetés Balatonalmádi városának javára, amely az ott élők életminőségén javítana elsősorban, nem utolsósorban pedig a turizmus, mint a nemzetgazdaság egyik legfontosabb bevételt hozó ága, fejlesztését is szolgálná, hiszen minél több vendég érkezik a Balaton-partra, a városba és természetesen minél több pénzt költenek el ott, az nemcsak a helyi embereknek, nemcsak a balatonalmádiaknak, hanem az ország költségvetésének is jó. Ezért visszatérülnek ezek a beruházások, azt gondolom. Kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, államtitkár urat, hogy az illetékeseknek tolmácsolva fogadják meg ezeket a javaslataimat. Köszönöm szépen még egyszer, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Felszólalásom apropója az állatok védelme, hiszen jelen pillanatban is számtalan olyan szörnyű cselekmény történik szerte a világban, és sajnos Magyarországon is, ahol állatok milliói vannak kitéve különböző bántalmazásoknak, vagy pedig egyszerűen tartásból eredően szenvednek valamilyen brutális cselekmény miatt. És hogy mégis miért történik ez? Mi elkezdtünk erőszakot tenni a bolygón, amit fokozatosan összetévesztettünk a haladással; az erőszakot. A megfelelő haladáshoz inkább a minőségre kellett volna koncentrálnunk, nem pedig a mennyiségre. Egyesek számára az élet jobb lett, de milliók számára viszont keservesebb, mint valaha. Az emberiség világuralomra tört, és a bolygó uralma közben elfelejtette, hogy csupán a bioszféra része, és tekintettel kell lennie más élőlényekre is.

Saját kényelmünk érdekében tettünk ugyan rengeteg újítást, de a következményeket, azt hiszem, elfelejtettük. És valahol elrontottuk, azt gondolom, amikor az önző érdekeink miatt megfeledkeztünk a természet és a természet részét alkotó állatok tiszteletéről. Egy olyan kihalási hullám zajlik jelenleg, amire 65 millió év óta, a dinoszauruszok kihalása óta nem volt példa. A szakértők becslése szerint évente körülbelül 137 növény-, állat- és rovarfaj hal ki az esőerdők pusztulása miatt, és 2048-ban, nem a túl távoli jövőben már az óceánokban több szemét lesz, mint hal, több műanyag flakon fog úszkálni, mint hal. Ez eléggé szemléletes kép, és eléggé megdöbbentő mindannyiunk számára.

Becslések szerint a világ teljes üvegházhatást okozó gázainak 25 százalékát önmagában az erdőirtás eredményezi. Amikor az erdőkben lévő fák elpusztulnak, a fában tárolt szén-dioxid a légkörbe távozik, és ezen túlmenően ahelyett, hogy a földterületet milliók élelmezésére szolgáló termények ültetésére használnák, a mezőgazdasági területek legalább 70 százalékát és a Föld szárazföldjeinek 45 százalékát állattenyésztéshez szükséges takarmányozásra vagy legeltetésre használják.

Mégis, ezközben 1 milliárd ember hajtja bolygószerte álomra a fejét éhezve minden egyes este. Ugyanis nemcsak az éghajlatváltozás felgyorsulásához járul hozzá ez a nagyüzemi állattenyésztés, de az általa fedezett étrend, egészségtelen étrend túlsúlyos, mégis alultáplált népességhez vezet világszerte. És természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy olyan körülmények között tartják ezeket az állatokat, amelyeket később a húsukért legyilkolnak, amelyek teljesen embertelenek, hogy ezt a képet alkalmazzam. Gyakran megbetegszenek, megsérülnek, és olyan körülmények között vannak tartva, hogy egyáltalán az is csoda, hogy utána a levágott állatok húsa egyáltalán ehető még és fogyasztható az emberek számára.

Sajnos nyilvánvaló, hogy nem lehet beszüntetni a húsevést, hiszen rengeteg  magam is húsfogyasztó vagyok  húsevő ember él a világon, többségében húst fogyasztunk, viszont a növényi alapú étrendre való fokozottabb átállás nyilvánvaló, hogy megoldást jelenthet arra a globális problémára, amit a nagyüzemi állattartás jelent, és természetesen a húsfogyasztók számára is az olyan körülmények között tartott állatok, ahol semmiféle állatkínzásnak még az esélye sem merül fel.

(20.00)

Természetesen, mivel most már 7 milliárdnál többen vagyunk a bolygón, ezért ezt nem lehet megoldani, nyilvánvaló, hogy a növényi alapú táplálkozás lehet a jövőben a megoldás arra, hogyha az egész bolygót etetni akarjuk. Az állatkísérletek teljes beszüntetése is megoldás kell hogy legyen, hiszen ahogy már néhány állam megtette, ezt előbb-utóbb mindenütt már csak kíméletből és emberségből is meg kell hogy tegyük, hiszen amikor egy élőlény szenved, akkor nem létezhet erkölcsi igazolás arra, hogy miért tesszük azt meg, és nincsen szükséges szenvedés. Bár szoktuk használni ezt a kifejezést, de valójában, amit lehet, azt száz százalékig el kell kerülni.

A saját szórakoztatásra tartott állatokról pedig nem is beszélünk, és rengeteg olyan példát mondhatnék még  csak ez sajnos az ötperces időkeretbe nem fér bele , ahol az állatokat olyan célokra használják, ami rendkívüli kínzással, kínlódással és gyötrelemmel jár számukra.

Tehát azzal fejezném be gondolataimat, hogy gondoljunk az állatvédelemre, és gondoljunk arra, hogy ezek az élőlények érző élőlények, ugyanúgy szükségét érzik annak, hogy mi, emberek odafigyeljünk rájuk, és körültekintőbben bánjunk velük, mert ahogy Gandhi is elmondta, és mi is szoktuk idézni, hogy egy nemzetnek az erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik, és Magyarországon még van jócskán teendő ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre nyomasztóbb és aggasztóbb hírek látnak napvilágot és egyre nagyobb gyakorisággal a médiában arról, hogy milyen változások következnek be az éghajlatunkban, és ez milyen következményekkel jár a Föld egyes pontjain. Mielőtt azt hinnénk, hogy ez csak távoli földrészeket fenyegető veszély, azt láthatjuk, hogy egyre közelebb kerülnek ezek a természeti katasztrófák, ezek a jelenségek hozzánk. Magyarországon is tapasztalható már olyan özönvízszerű esőzés, ami korábban nem volt látható vagy tapasztalható. Tapasztalható óriási aszály, és ezeknek a mértéke és a gyakorisága az, ami egyre inkább aggódással tölt el minket. Bizony nem 2050-ben kell már gondolkodnunk, hanem abban, hogy néhány éven belül, esetleg tíz éven belül már visszafordíthatatlanná válnak azok a folyamatok, amelyekért most még lehetne tenni.Meglehetősen aggasztó az, amikor ennek fényében olyan nyilatkozatokat hall a kormány részéről a magyar átlagember, hogy a gazdaság számára a német autóipar céljai fontosabbak, mint a klímacélok; vagy amikor azt látjuk, hogy európai uniós szinten megvétózzuk a 2050-es klímasemlegességi célokat, arra hivatkozva, hogy ez a lakosság rezsiköltségét megemelné, miközben a hivatkozás következő mondatában már ott van, hogy egyébként is 2030-ig 90 százalékban szén-dioxid-semleges lesz a magyar energetika vagy villamosenergia-termelés. Akkor hol itt az összeütközés, vagy milyen ellentmondás van itt, amit fel kellene oldani? Gyakorlatilag, ha azt látjuk, hogy milyen következményekkel jár az az éghajlatváltozás, amelyről a kormány jelen pillanatban nem akar tudomást venni és amellyel teljes egészében szembemegy jelen pillanatban, akkor igencsak aggódásra van okunk.

Kérdezem miniszter urat, hogy ön hogy fog a gyermeke, unokája, utóda szemébe nézni, hogy önök az a generáció és önök az a kormány, akik még tehetnének az ellen, hogy ez a klímaváltozás ne vagy ne így következzen be, ha nem teszik meg a megfelelő intézkedéseket. Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr, Miniszter Úr! Ezek kétségtelenül nagyon jól kidolgozott kommunikációs panelek, csak azt vegyék már észre végre, hogy a világ túlhaladt a kommunikációs paneleken, és tegyük félre a pártpolitikát. Nekem ez az utolsó felszólalásom itt, a magyar Országgyűlésben, és mint ilyen, szeretném teljes egészében most, az utolsó néhány másodpercben a pártpolitikát félretenni, és kérni szeretném önöket arra, hogy ez az egy ügy legyen az, a klímaváltozás ügye, amíg még nem késő, és amíg ténylegesen lehet cselekedni, ahol ne kommunikációs paneleket és ne pártszlogeneket pufogtassunk, hanem tényleg együtt, összefogva, az Országgyűlés és az egész nemzet tegyen azért, hogy minél inkább megelőzzük azt a bajt, ami jön, vagy minél kisebbre tegyük ennek a mértékét. Hiszen mi, magyarok önmagunkban kicsik vagyunk ahhoz, hogy teljes világszinten a folyamatokat megváltoztassuk, viszont ahhoz elegek vagyunk, hogy példát mutassunk, ahhoz elegek vagyunk, hogy európai szinten igenis cselekedni tudjunk és megtegyük a magunkét. Én ezt szeretném itt hagyni a magyar Országgyűlésben utolsó szavaimmal, hogy ezt tegyük meg, és ezt pártpolitika-mentesen tegyék itt a jövőben is, az Országgyűlés falai között. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)