A felszólalás szövege:

BORENSZKI ERVIN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága október 3-ai ülésén megvitatta a T/827. számú törvényjavaslatot, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálva egyhangúlag általános vitára ajánlotta.

A törvényjavaslat elfogadásával, ahogy államtitkár úr is jelezte, a nemzeti szabályozás összhangba kerül a közösségi szabályozással, valamint jogszabályi keretek biztosítják annak a több mint 200 ezer földalapú támogatást igénybe vevő kérelmezőnek a jogi helyzetét, akinek kérelme jogsértő módon illeték nélkül került benyújtásra a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. A módosítás értelmében a törvény az MVH által a közösségi és a nemzeti támogatásokkal összefüggésben lefolytatott eljárásokat mentesíti a közterhek alól, és visszamenőleges hatállyal 2006. január 1-jétől érvényes.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BORENSZKI ERVIN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2006. november 14-én tárgyalta, vitatta meg a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló javaslatot. A törvényjavaslat célja, hogy a kormány a szervezetalakítási szabadságát figyelembe véve a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény rendelkezéseit is ténylegesen érvényre juttassa. A törvényjavaslat a kormányzati szervezetalakítás következtében megváltozott jogszabályi környezethez igazítja a hatályos törvényi rendelkezéseket, elvégzi a felesleges jogszabályok deregulációját és az egységes terminológiai szabályozás kialakítását. A javaslat biztosítja, hogy olyan kormányzati szervezet jöjjön létre, amely hatékonyan tudja ellátni az állami feladatokat.

A törvényjavaslat 7. fejezete foglalkozik az agrárigazgatással, amelyben huszonöt, agráriumot érintő törvényt kíván módosítani.

(21.30)

A bizottsági ülésen vita alakult ki. A többségi véleményt képviselők támogatták, hogy a törvényjavaslat átfogó jelleggel hatályon kívül helyezi az egyes hatósági eljárásban szakhatóságként közreműködő szervek törvényi szintű meghatározását. A javaslat hatályon kívül helyezi, illetve az érintett rendelkezés tartalmának megfelelően módosítja az országos hatáskörű szerv, illetve a Ksztv. rendszerében létre nem hozható minisztériumi hivatal fogalmat, az összefoglaló elnevezések helyett fő szabályként a központi államigazgatási szerv fogalmat alkalmazva.

A törvényjavaslat megszünteti az államigazgatási szerv nevesítését, és a tulajdonnévi megjelölés helyett a feladatkörre utaló köznévi fogalmat állapít meg. Ezzel párhuzamosan felhatalmazó rendelkezéseket állapít meg arra vonatkozóan, hogy a kormány a feladat- és hatáskört gyakorló államigazgatási szervet rendeletben jelölje ki.

A javaslatban előfordulnak hibák, melyeket kiigazító módosításokkal fogunk orvosolni. A mezőgazdasági bizottság 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében induló kiemelt támogatási jogcímekkel kapcsolatban szeretnék néhány általános megjegyzést tenni. Fontos jelezni, hogy a korábbi támogatási rendszerektől eltérően több olyan jogcím kerül kihirdetésre, amelyben a támogatás intenzitása magasabb lesz, mint 50 százalék. A magasabb támogatási intenzitás következménye azonban, hogy a beruházás értékhatártól függően közbeszerzés-kötelezett lesz. Ennek a tehernek a feloldásaként a közbeszerzésre kötelezett beruházások esetén a benyújtás előtt meg lehet kezdeni a közbeszerzési eljárást. Ezt célszerű is megtenni, hiszen ezáltal közbeszerzési kiadásai elszámolhatók lesznek.

Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy a törvényjavaslat gyorsabb, egyszerűbb eljárást eredményez, a könnyebb pályázatírást segíti elő. A végrehajtás kidolgozása során - a leggyakrabban előforduló beruházások tipizálása eredményeképpen - majdnem minden beruházási típushoz normagyűjtemény, egységár vagy referenciaár kerül meghatározásra. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a gazdálkodóknak minden egyes beruházási tételhez árajánlatot kelljen benyújtani.

A sikeres támogatási kérelem elkészítéséhez önmagában nem elegendő az adott támogatási jogcím ismerete. A minisztérium által tervezett tájékoztató segíteni fogja a gazdálkodókat abban, hogy teljes képet kapjanak a jelenlegi szabályozási háttérről. Az FVM és az MVH honlapján már most is folyamatosan hozzáférhetők a jogszabálytervezetek aktuális verziói, naprakész információkat tesznek fel a jogcímek ütemezéséről, indulásának időpontjáról. Így mindenki hét évre előre megtervezheti lépéseit, és ebben a helyi vidékfejlesztési irodák tanácsadói segítséget fognak nyújtani. (Taps az MSZP soraiból.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyilvánosság, adatvédelem kérdésével többen foglalkoztak. A törvényjavaslat 24. §-a foglalkozik ezzel a kérdéssel, a támogatást igénybe vevők adatainak nyilvánosságával.

(13.30)

Örülök annak - mint a bevezetőben is szó volt már erről -, hogy egyfajta politikai konszenzus felé közelítünk ebben a kérdésben, ez már a bizottsági vitában is körvonalazódott. Annál is inkább örülök ennek, hiszen valahol Magyarországon 2006-ban, az országgyűlési választási kampányban egy képviselőjelölt arra gondolt, hogy nyilvánosságra hozza, és egy újságban közzéteszi, hogy az adott választókerületben kik kaptak támogatást, ilyet-olyat, kik jutottak hozzá közpénzhez. Képviselőtársaim - ilyen szlengben szólva -, ne tudják meg, hogy milyen felháborodást váltott ki ez a dolog, és egy bizonyos politikai oldalhoz kötődő vállalkozók, magánszemélyek voltak azok, akik ezt a képviselőt a választási bizottságnál is megtámadták. Pedig ez a képviselő nem is arra volt kíváncsi, mint Ángyán képviselőtársam, hogy derüljön ki, ki a Philip Morris vagy a magyar királynő, hanem csupán azt gondolta, hogy aki közpénzhez jut, aki támogatást vesz igénybe - él azzal a lehetőséggel, nem zárkózik el -, akkor a személyiségi jogai mögé ne bújjon, hanem a közösség felé ezzel a támogatással számoljon el.

Maximálisan támogatni tudom azt, hogy terjesszük ki a direkt támogatások körére is, amit a vidékfejlesztési támogatásoknál kötelezően teljesíteni kell. (Taps az MSZP soraiból.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Ángyán képviselő úr föltette azt a költői kérdést, hogy kulcskérdés a vidékfejlesztésben, hogy hová kerül ez a forrás. Nógrád megyéből jövök. Nógrád megyében nem jellemző, hogy a nagytőkés agrárbefektetők sűrűn szaladgálnának, ezért mondanék egy jó példát talán, hogy hol lesz jó helyük az ilyen forrásoknak.

A '90-es évek elején az ecsegi és a kozárdi családok összefogásával létrejött egy egyszerű agrárvállalkozás, amely kezdetben mintegy 30 hektár, kárpótláson visszaszerzett földön, tönkrement áfészból megvett boltban kocsmát és szeszfőzdét üzemeltetve indult. Az évek során számos céget, helyi termelőt integráltak. A gazdálkodás jelenleg 1100 hektáron folyik, Kozárd és Ecseg határa ma már nem hasonlítható a 10-20 évvel ezelőttihez: völgyzárógátas víztározó, barackos-, szilvás-, almáskertek, ribiszkeföldek, domboldali mangalicafarm és agroturizmus keretében gyönyörűen felújított falusi házak jelzik az alvó, elfelejtett vidék új lehetőségeit.

Új, pragmatikus, térségformáló fejlesztési programjuk középpontjában a korábbi gabonanövények helyett a következő években több ezer tonna gyümölcsaszalvány, természetes gyümölcskészítmények, pálinka, mangalicaszalámi, hidegen sajtolt étolajak, tiszta virágmézek sorakoznak. Az elmúlt tíz évben megvalósított több mint 2 milliárdos fejlesztési program eredményeként az Agroszervíz Csoport a térség jelentős munkahelyteremtő beruházásává vált. Kulturális és ifjúsági projektek, kulturális, gasztronómiai fesztiválok, almavirágünnep, magyar ízek, magyar színek, kozárdi művészeti napok megvalósítása teszi élhetőbbé, kedveltté az érintett falvakat. Talán ilyen helyekre jó helyre megy ez a pénz.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonal mentén lévő települések polgármesterei arról tájékoztattak, hogy a miniszter úr hatáskörébe tartozó Észak-magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Iroda október 18-ára Szécsénybe invitálta őket úgynevezett társadalmi egyeztetés céljából.

Kérdezem, ki, mikor, kinek az utasítására, milyen jogon döntött arról, hogy itt megszűnik a vasúti közlekedés. Készült-e hatástanulmány erről a vidéki emberek nem jelentéktelen százalékának életét nyilvánvalóan megváltoztató súlyosbító döntésnek a hátteréről, illetve előfordulhatott-e az, hogy ez esetben is korrekt hatástanulmány nélküli, néhány ellenőrizetlen adatra hivatkozó ad hoc döntésről van szó?

Ki ad garanciát arra, hogy a terv szerinti vasútpótló autóbusz-közlekedés legalább olyan szintű szolgáltatást biztosít, mint a vasúti, illetve ki ad garanciát arra, hogy a közúti vállalat pár hónap után gazdaságtalanságra hivatkozva nem vonul ki a területről, hiszen ezt számos helyen már megtették? Hasonló esetben az érintett települések lakói milyen közforgalmú eszközzel közlekedjenek?

Tisztelt Államtitkár Úr! Döntéshozói szinten kinek mikor jut elsőként eszébe, hogy a vasúti mellékvonalak kérdése nem szűk vasútszakmai, és nem kizárólagosan pénzügyi, közlekedésgazdasági kérdés, hanem a vidéki Magyarország ügye, tehát megkerülhetetlen és elodázhatatlan társadalmi-politikai kérdés?

Kinek mikor jut elsőként eszébe a vidéki állampolgárok kemény adóforintjaiból is fizetett szakemberek, gazdaság- és közlekedéspolitikusok közül, hogy a vasúti mellékvonalakat nem megszüntetni, elpusztítani, hanem térségi vasutakká, regionális közlekedésszervezési szövetségekké átszervezni és fejleszteni kell?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Élek a gyanúperrel, államtitkár úr, hogy ilyen látszategyeztetéssel állunk szemben, tekintettel az eredeti meghívóra, ahol már döntésről beszélt a meghívó fél.

Új szakmai szempontként talán azt tudom elmondani, hogy az Ipoly-völgyi vasúthálózati rendszer, amit 1885-ben kezdtek építeni, és 1909-ben fejeztek be, egy egységes vasút, gerinc- és mellékvonalakkal rendelkező rendszer volt, eredményeképpen talán a legnagyobb fejlődés időszakát élte át az a térség.

A világháborúkat követő diktátumok során a gerincet képező Párkány-Ipolyság-Drégelypalánk-Balassagyarmat-Ipolytarnóc vonal nagy része határszakasszá vált, de egységes rendszer maradt. 1960-ban - ma sem tudja senki megmondani, miért, érhetetlen módon - Magyarország felszedte a síneket Ipolyság és Drégelypalánk között hat kilométeres szakaszon, ezzel megszakítva az egységes rendszert. Az akkori döntés gazdasági hatása mára nyilvánvaló. Tartok tőle, hogy a mostani, várható döntés hatása katasztrofális lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), újabb megszakítása ennek az egységes rendszernek, és nem ad esélyt se a területnek egy programhoz való csatlakozásra, amelyet Magyarország és Szlovákia miniszterelnöke írt alá, "Közös múlt és közös jövő" címmel. További elszegényedését eredményezheti a térségnek. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez már az ítélet!)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy ítéljük meg, hogy a schengeni csatlakozásunk óta új helyzet van, a 2000-es, 2004-es tanulmányok óta új helyzet van. Ez egy új dimenziót is nyit a határ menti és határon átnyúló kapcsolatok fejlesztése terén. Üdvözöljük, és örülünk annak, hogy az Ipoly-hidak ügyében előrelépésről tudunk beszámolni. Ellenben azt gondoljuk, hogy a jelenlegi határforgalom, amelyre tetszett utalni, hogy a vasút tekintetében nincs meg, csak akkor állítható helyre, és akkor pezsdülhet fel, ha annak a feltételei megteremtődnek.

Tehát azt gondoljuk, hogy ennek a 6 kilométeres szakasznak az újjáépítése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ez a történelmi vasútvonal újra funkcionálni, újra működni tudjon. Ha a minisztérium ebben mind gazdaságdiplomáciai, mind közlekedésszakmai szempontból nekünk segítséget ad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ebben az esetben tudjuk elfogadni a választ.

Köszönöm szépen.

BORENSZKI ERVIN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2008. április 23-i ülésén megvitatta a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslatot, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálva 12 igen és 8 nem szavazattal általános vitára ajánlja azt.

A vita során a kormánypárti többség abból indult ki, hogy ez a szabályozási szükséglet az Európai Unió közösségi jogi kötelezettségéből ered, az európai parlamenti és tanácsi irányelv átvételét szolgálja. Ez - ahogy államtitkár úr is jelezte - egy maximumharmonizációs irányelv, tulajdonképpen közösségi rendeletként működik, szinte szövegszerűen kellett átvenni törvényi szinten a harmonizáció keretében. Adottságként fogadjuk el, hogy a közösségi jogalkotó az irányelv megalkotásával véget vet azoknak a nemzeti jogi megoldásoknak, amelyek a fogyasztói érdekek védelmére hivatkozással akadályozták az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Mint tudjuk, ez az Európai Unió alapelvei között szerepelt annak idején.

A közösségi jogalkotó teljes harmonizációt valósít meg, meghatározva a nemzeti jogalkotás számára azt a határvonalat, ameddig terjeszkedhet. Ugyanakkor a közösségi szabályozás a fogyasztói érdekek védelmének eddig elért legmagasabb szintjéből indul ki. Azt gondolom, hogy ez optimizmussal töltheti el a magyar fogyasztókat is.

Az irányelv három síkon tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Ezt államtitkár úr részletezte, én csak megemlíteném, hogy kimond egy általános tilalmat, megnevez néhány fontos fogalmi kört, mint például a megtévesztő, illetve agresszív kereskedelmi gyakorlat, amelyeket külön-külön tipizálva is tilt. S nem utolsósorban tartalmaz egy úgynevezett feketelistát, amely harmincegy pontban sorol fel olyan konkrét magatartásokat, amelyek az Európai Unió területén az eddigi jogalkalmazási gyakorlatban megjelentek, és a jövőben minden körülmények között tisztességtelennek fognak számítani, minősülni.

(11.30)

Vita alakult ki a bizottságban arról, hogy a hazai szabályozásban mely hatóságokat vonjuk be az irányelv kikényszerítésébe. Az ellenzéki képviselők kifogásolták az alkalmazott többszereplős rendszert, míg a többség éppen a fogyasztók ügyeinek hatékony, szakszerű ügyintézése érdekében elfogadja az alkalmazott megoldást, és bízik a három hatóság között a törvény által előírt együttműködési rendszer eredményességében.

Mint a fogyasztóvédelmi eseti albizottság tagja, jól tudom, hogy ez a gyakorlat a korábbi években nem alakult ki, megerősítem azt, hogy ez az együttműködési rendszer reményt ad csupán, és nagyon szükséges, hogy a törvény alkalmazása során erre kifejezett figyelmet fordítsunk. Bízom abban is, hogy az ellenzéki képviselőkkel folytatott vitánk itt a törvényjavaslat tárgyalása során folytatódik, és egy olyan kompromisszumot tudunk kötni, amely a törvény végleges szövegezésénél mindkét fél számára elfogadható lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

BORENSZKI ERVIN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2008. április 23-ai ülésén megtárgyalta a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és a Házszabály alapján megvizsgálva 12 igen, 10 nem szavazattal általános vitára ajánlja.

A bizottság megállapította, hogy a törvény megnyitására az európai jogharmonizációs kötelezettségek, a tavaly elfogadott harmadik fogyasztóvédelmi politika, illetve a végrehajtására szolgáló négyéves cselekvési programban meghatározott feladatok teljesítése miatt kerül sor. A hatályos fogyasztóvédelmi törvény által használt fogalmakat az évek során sok esetben bírálat érte. Örömmel tapasztaltuk, hogy a törvényjavaslatban ezek pontosítása megtörtént, tehát hogy mi a fogyasztó, a vállalkozás, a kereskedő, a szolgáltatás, a reklám, a hirdetés, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

(13.20)

Tudomásul vesszük, hogy a törvény anyagi jogi szabályainak egy részét hatályon kívül kell helyezni, annál is inkább, mivel - ahogy az előző napirendi pontban tárgyaltunk róla - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslattal való összevetése, harmonizálása igényelte ezt.

Ugyancsak fontosnak tartjuk a hatósági döntések nyilvánosságra hozatalának, a lejárat módjának, illetve a mérlegelési jogok gyakorlásának szabályozását. Úgy érezzük, hogy a közzétételi szabályok átalakításának az a fő célja, hogy a szigorítás mellett legyen egyszerűsítés, kiszámíthatóság is mind a fogyasztók, mind a vállalkozások részére. Úgy ítéljük meg, hogy a fogyasztók biztonsága érdekében fontosak a bírságokra vonatkozó szabályok. A törvény rögzíti az egységes fogyasztóvédelmi bírság alsó és felső határát, 30 ezertől akár 2 milliárd forintig terjedhet, kisebb vállalkozások esetében azonban ez a bírságplafon 1 millió forint lesz, hiszen nem a kisebb vállalkozások ellehetetlenítése a cél, hanem a jogkövető magatartás ösztönzése.

Üdvözöljük azt, hogy a jövőben egységessé válik a panaszkezelés és az ügyfélszolgálatok szabályozása. Új elem és üdvözlendő elem a törvényben, hogy az állam egy fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatot fog létrehozni 2009. január 1-jétől, amelynek feladata lesz a fogyasztók tájékoztatása és a különböző fogyasztói beadványok fogadása, illetve megfelelő hatóságokhoz való továbbítása. Tehát a jogszabályok dzsungelében nem kell a fogyasztónak eligazodni, elég, ha egy hatósághoz eljuttatja a beadványát, onnéttól kezdve az útja biztosítva lesz a panaszának. Fontosnak tartjuk, hogy a tizennyolc éven aluliakat védő rendelkezések szigorodnak a jogszabályban.

Úgy látjuk, hogy az 1999 óta működő békéltetőtestületekkel kapcsolatos módosítások a gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével történtek; megnyugtatónak tartjuk, hogy az állam a mindenkori központi költségvetésben fog gondoskodni e testületek támogatásáról.

Végül, reméljük, hogy a bizottsági vitában felmerülő kérdésekben, amelyek akár a fogyasztóvédelem társadalmasítása, a civil szervezetek szerepe, a békéltetőtestületek és kamarák viszonya körében felszínre kerültek, a törvény vitája során közelíteni tudjuk álláspontjainkat. Bízunk abban, hogy ez a törvénycsomag egy olyan törvénycsomag lehet, amelyet a Ház ötpárti egyetértéssel tud a viták végén majd elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök nagyon ennek a vitának, ami itt előttünk zajlik, múltkor is már elkezdtük ezt. Azért örülök neki, mert úgy gondolom, hogy ebben a vitában tudjuk közelíteni azokat a ma még kicsit távol lévő álláspontokat, amelyekre egy-két pontban szeretnék kitérni.

Két dologgal szeretnék foglalkozni. Az egyik, hogy miért került a hatósági oldal ily módon szabályozásra, illetve, ha lesz időm, akkor szeretnék egy-két mondatot arról is szólni, hogy a fogyasztóvédelmi hatósági munkába miért ne vonjuk be a békéltetőtestületeket.

Az általános vita eddigi szakaszában több helyen is felbukkant már, hogy vannak, akik nem értenek egyet azzal, hogy a hatósági oldalon többszereplős modellt hoz a törvény. Azt gondolom, hogy a jelenlegi hatályos rendszerben is ez a többszereplős gyakorlat megvan, még a javaslatban lévőtől több ágon is, habár a generális szabályok szintjén, tehát a nagyon általános megfogalmazásban ezek a megtévesztési tilalmak már most is benne vannak a hatályos jogrendszerben, a versenytörvényben, illetve a reklámtörvényben például. A jelenlegi törvényi szabályozás ennél részletesebb értelemszerűen, mivelhogy az uniós jog átvétele történik meg.

A hatósági szabályozás oldalát tekintve a nemzeti szabályozásunknak egy kicsit több tere volt, hogy mely hatóságokat vonja be az irányelvek kikényszerítésébe. Így az első és legfontosabb hatóságként a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot jelöli meg a törvény, a pénzügyi terület tekintetében meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét jelöli meg, a versenyt érdemben érintő ügyekben pedig a Gazdasági Versenyhivatalt.

A pénzügyi terület rendkívül speciálisan szabályozott abból a szempontból is, hogy a fogyasztóvédelem egyrészt elsődlegesen a fogyasztók tájékoztatásával összefüggő szabályok betartása esetére vonatkozik, másrészt ezen a területen a közösségi jog is speciális szabályokat tartalmaz, és a magyar jog is az ágazati törvényekben sokkal részletesebben szabályoz, s ezért került ennek a speciális ismeretnek a birtokában levő PSZÁF-hez, az egyébként jól elhatárolható területre ez a rész.

A múlt héten szerdán a fogyasztóvédelmi eseti bizottsági ülésen a PSZÁF képviselője is hosszasan indokolta, hogy miért örül annak, hogy ez a világos, terület szerinti elválasztás megtörténik arra tekintettel, hogy adott esetben a megtévesztés ténye is olyan pénzügyi, egyéb banki szakkérdésektől függhet, amelyekre ott van alapvetően megfelelő hatáskör, és arra tekintettel is, hogy ezekkel a fajta megtévesztő gyakorlatokkal összefüggésben a felügyelet egyébként is általános felügyeleti hatáskörrel, tehát az ő eljárásaiban jobban biztosítható pénzügyi szempont tekintetében a szakszerű eljárás az egyes fogyasztói panaszok ügyében.

A Gazdasági Versenyhivatal is megmaradt a rendszerben, arra tekintettel, hogy ez az, amelynek ezekben az ügyekben eddig gyakorlata volt és eljárt. Másrészt pedig két arca van ennek a szabálynak is, egyrészt nyilván a fogyasztók védelme, másrészt versenyvonatkozásai is lehetnek egy ilyen megtévesztő gyakorlatnak, így azokban az ügyekben, amelyekben már a verseny intézményét is érdemben veszélyeztetik, a Gazdasági Versenyhivatal járna el.

Hogyan igazodik el az állampolgár ebben a jogszabálydzsungelben? Azt hisszük, hogy a fogyasztónak nem kell tudnia, hogy melyik hatósághoz kell a három közül beadnia a panaszát. Egyrészt ez a három hatóság egymással együttműködési megállapodást köt, tehát a hatáskörrel rendelkező hatósághoz rövid úton el fog jutni az ügy.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két területtel szeretnék foglalkozni felszólalásomban; egyrészt a szankciórendszerrel, amit a törvény alkalmaz, másrészt a fogyasztóvédelmi civil szervezetek szerepével, egyáltalán a társadalmasítás értelmezésével a törvény szellemében.

Úgy látszik, az általános vita eddigi szakaszában nekem úgy tűnt, hogy az egyik vitatott pontja a szabályozás módosításának éppen a szankciórendszer. Tekintettel arra, hogy gondolom, minden képviselőtársam kapott egy levelet német, francia, osztrák, angol kamarák részéről, amelyben a nagyvállalkozások hátrányos megkülönböztetéséről, a szankciók arányosságáról szólnak, hívják fel a figyelmünket, erre reagálva mondanám, hogy szerintem a törvényben ami mozgásterünk van, itt mindenekelőtt a nemzeti érdeket, a fogyasztók érdekeit kellene legfőképpen figyelembe venni.

Úgy gondolom, hogy a jelenleg hatályos szabályozás nem tartalmaz felső korlátot a bírságok tekintetében, tehát ha úgy tetszik, még szűkül is a felső korlát meghatározásával a fogyasztóvédelmi hatóság mozgástere. Valóban szükséges az, hogy a bírságkereteken belül a vállalkozások méretéhez, árbevételéhez igazítva egy igazságosabb bírságkirovó rendszert hozzunk létre, ami azt jelenti, hogy a kisebb vállalkozások esetében csak egy kisebb bírság kiszabására nyílik lehetőség. Nem gondolom, hogy igazságos lenne az, hogy egy adott típusú jogsértés esetén egy kis üzlet, legyen akár városban, akár főleg faluhelyen, ugyanakkora bírságot kapjon, mint az a nagyvállalkozás, aki több ezer fogyasztóval találkozik eladásai során, fogyasztók tömegeivel találkozik a jogsértés során.

A szankciórendszerről Dér Zsuzsa képviselő asszony is szólt. Nemcsak a bírságok összege változott, hanem bekerült egy enyhébb szabályozási lehetőség is, intézkedési eljárási lehetőség, amely kötelezi a vállalkozást arra, hogy a hiányosságokat szüntesse meg. Ugyanakkor egy erősebb kategória is bekerült a szabályozásba, ami egy szélesebb körben lévő üzletbezárás lehetőségét adja meg, mérlegelési jogkörben természetesen.

(12.10)

Rátérve a társadalmasításra, a fogyasztóvédelmi civil szervezetek dolgára, a konkrét törvényszöveg egy helyen fogalmaz meg e tekintetben változtatást, kiegészíti a civil célokat azzal a ponttal, amely azt fogja segíteni, hogy ebben a társadalmasítási folyamatban minél inkább részt vehessenek, és ha a pályázati cél megvalósítása anyagi forrást igényel, a pályázati célok, felhívások során e tekintetben forrásokat élvezhessenek. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy minden cél megvalósítása anyagi forrást igényel, ezért is került erre sor. Azt nem gondolom, hogy ezen túl bizonyos normaszövegeket kellene beszúrni. Mindenképpen indokolt azonban, hogy e területen léptünk, civil szervezetek egyre nagyobb arányban vonódnak be a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásába. Úgy gondolom, ez nem igényel külön szabályozást.

2008. január 1-jétől létrejött a fogyasztóvédelmi tanácsi irodák országos hálózata. Ez úgy működik jelenleg, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság és a civilek közös együttműködésben, általában a hatóságok mellett vagy más helyiségben minden megyében látnak el ügyfélszolgálati tevékenységet. Ez a pont szolgál arra, hogy megerősítsük a civil szervezeteket, amelyek ténylegesen részt akarnak venni ebben a munkában, és kiszámítható támogatást is adunk számukra, hogy ellássák ezt a nagyon fontos feladatot. Azonban mégis két fogalmi kör él a köztudatban a fogyasztóvédelmi civil szervezetekről. Egyrészt ezek a szervezetek jogosultak Magyarországon közérdekű keresetet indítani, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy kétéves működés során egyre nagyobb létszámban jönnek létre ilyen civil szervezetek, amelyeknek a komolyabb súlyt az adja, hogy taglétszámukban is népesek.

Másrészt van egy másik terület, ahol ezzel a fogalmi körrel találkozunk, akik - most tisztelet a kivételnek - azt használják ki, hogy erre bizonyos állami támogatást igénybe lehet venni. Beteszik az alapszabályukba, alapító okiratukba a fogyasztóvédelmet mint célt, és ennek megfelelően próbálnak állami forráshoz jutni. Azt gondolom, hogy ez a szabályozás, amit egyesek szűkítésként fogalmaztak meg - hogy nem lehet, mondjuk, tíz fővel létrehozni ilyen típusú szervezetet -, helyes, mert nem az a cél, hogy ilyen módon adjunk támogatást egyébként fogyasztóvédelemmel olyan nagyon nem foglalkozó szervezeteknek, hanem éppen azokat részesítsük támogatásban, akik eddig ezzel komolyan foglalkoztak, és szeretnének foglalkozni a jövőben is.

A civil szervezeteknek ad nagyobb mozgásteret a jövőben a panaszügyintézés és a tájékoztatás terén adott nagyobb lehetőség. Az év második felében fog - és erről ugyancsak beszélt Dér Zsuzsa képviselő asszony - egy nagyon erőteljes oktatási munka beindulni a közoktatásban és a felsőoktatásban, valamint az iskolán kívüli képzésekben. A pályázati támogatásokkal be tudjuk vonni a civil szervezeteket ebbe a körbe is, hogy így itt is még erősebb jogosítványuk és szerepvállalásuk legyen a jövőben. Bízom abban, hogy az általános vita keretében ezekben a kérdésekben közeledhet majd az álláspontunk, és a részletes vita során egészen közel jutunk ahhoz, hogy jó szívvel szavazzuk meg ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor arról vitatkozunk itt, hogy érdemes-e most nekünk ezt a rendszert választanunk, és csatlakoznunk a 15 alapító tagállamhoz és Máltához meg Szlovéniához, én azt gondolom, hogy végig kéne azt gondolni, hogy ők, mármint nem is Málta meg nem is Szlovénia, hanem a 15-ök miért választották ezt. Miért nem maradtak az eredeti földalapú támogatási rendszernél? Talán azért nem maradtak ott, mert az olyan nagyon-nagyon jó volt, ami megfelelt nekik? Vagy pedig van valami sejtelmes oka, hogy ehhez csatlakoztak. Azt gondolom, hogy ezt nagyon meg kellene gondolnunk.

Amikor azt javasolja nekünk ez a 15 tagállam, hogy isten őrizz, hogy válasszuk ezt a rendszert, akkor talán van valami hátsó oka, valami különleges oka, hogy ezt a rendszert ne válasszuk. Talán az, hogy egy olyan versenytárs lépne be ebbe a rendszerbe, ami számukra nem biztos, hogy kedvező. Ezt az összefüggést is ajánlom képviselőtársaim figyelmébe.

És a másik. Államtitkár úr is ecsetelte már ezt, hogy ez a 180 vagy akárhány tőkés társaság részesül majd ennek előnyeiből, és sokkal erőteljesebben, mint mások. Én azt hiszem, hogy ez a gazdaságtámogatási rendszer 200 ezer magyar termelőről szól, nem 180-ról, mindenki hozzá fog jutni, aki ennek az előnyeit élvezheti, és meggyőződésem, hogy élvezni fogja, és a magyar agrárstruktúrát is egy kicsit átváltoztatjuk.

Köszönöm szépen.

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyasszay képviselőtársam mondja, hogy kiszúrtak velünk az EU-ban. Még egyet is lehetne érteni ezzel a megállapítással sok tekintetben. De azt gondolom, hogy olyan történelmi pillanatban léptünk be, amikor tíz ország csatlakozott. És talán megérthető, hogy nem lehet tíz országnál egyszerre emelni, százszázalékos támogatást megadni akkor, amikor ez az agrárbüdzsé, ami az Európai Uniónak van, annyi kritikát kap.

Most már bent vagyunk mitőlünk, magunktól is, és a legtöbb gondunk ebből származik, hogy persze szebbnek látszott ez a menyasszony. De arra azért én felhívnám a figyelmet, hogy a 25 százalékkal nagyon nem voltunk megelégedve, de pont 25 százalékkal van több, mint a nulla.

A másik a bázisév dolga. Képviselőtársaimtól a bizottságban számos alkalommal hallottam már ezt az érvet, hogy a spekulációt mindenképpen meg kell akadályozni, törekedni kell arra, hogy nehogy valaki egy előre látható időpontban gondolkodva már tudjon lépni. Akkor lehetne a spekulációt igazán véghezvinni, ha egy olyan időpontot tűznénk ki, ami előre látható volt. De engedtessék meg, a 2006-os évet nem lehetett így előre látni. Most, 2008-ból visszanézünk erre, amikor erről beszélünk.

Amikor az Európai Unióban bevezették az SPS-t, ott is így csinálták, hogy egy korábbi évet tűztek ki bázisévnek, és így akadályozható meg, hogy valaki arra spekuláljon, hogy a támogatást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) így tudja igénybe venni. (Taps az MSZP soraiban.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy főleg ezek a kétperces viták rávilágítanak arra, hogy alapvető problémánk van egy dologban mindenképpen: hogy bízunk-e egymásban, bízunk-e a másikban, bízunk-e abban, hogy ő sem akar rosszat a magyar mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági termelőknek. Azt gondolom, a bizalom nagyon szükséges lenne ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni. Ez okozza azt, hogy ilyen extrém helyzeteket vizionálunk rémálomként, amire Bedő Tamás képviselőtársam is utalt.

A másik megjegyzésem: többször elhangzott már, hogy a mindenkori földhasználók kapják a jogosultságot, ők legyenek jogosultak támogatás igénybevételére. Tisztelettel jelentem, hogy csak a mindenkori földhasználók fognak támogatást igénybe venni, senki más. A két-három évre - én hajlok arra, hogy két év legyen - azért van szükség, ahogy az előbb államtitkár úr is utalt rá, mert nyilván önök sem akarják tönkretenni a meglévő mezőgazdasági termelőket. Ugye, nem? Ha pedig nem, akkor készüljünk fel olyan helyzetre, amikor nem tudja igénybe venni, nem tudja aktiválni a támogatási jogosultságát, és ebben az esetben legyen lehetősége arra - ez az oka annak, hogy két évig még lehívhassa -, hogy beszerezzen ehhez földet, mert csak így együtt lesz a mindenkori földhasználói jogosultsága érvényesíthető.

Köszönöm szépen.

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! "A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeljük, amire vágyunk, aztán akarjuk, amit elképzelünk, s végül megalkotjuk, amit akarunk." A fenti Bernard Shaw-idézet jutott eszembe, amikor készülve hozzászólásomra, arra gondoltam, milyen lelkiállapotban, milyen vágyakkal, milyen elképzelésekkel készültünk két év szigorú költségvetési politikája után a 2009. évi költségvetés benyújtására.

(16.30)

Arra gondoltunk két nehéz év után, megköszönve az emberek megértését és a megszorítások elviselését, el tudunk indítani egy érdemi reálbér-növekedést, adó- és járulékcsökkentést, a reálgazdaság élénkítését, hogy csak a legfontosabb céljainkat említsem. Azután a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok, a világméretű pénzügyi válság miatt az egyensúly fenntarthatósága érdekében szükségessé vált a benyújtottnál lényegesen takarékosabb költségvetés kialakítása.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Szeretném önöket megnyugtatni, hogy a részletes vitában nem azért vitatjuk az önök által benyújtott módosító indítványokat, mert nekünk ne lennének ötleteink, vágyaink, vagy ad absurdum szőrősszívűek lennénk. Higgyék el, mi nem vagyunk kőszívű emberek, akik jókedvünkben sanyargatjuk az embereket, ellenkezőleg.

A mezőgazdasági bizottság ellenzéki képviselői által benyújtott módosító indítványok céljai nagy részével magunk is egyetértünk. Valóban elkelne több pénz a tanyavillamosításra, állati hulladék megsemmisítésére, osztatlan földtulajdon kimérésére, ahogyan előbb Örvendi képviselőtársam is ezt szorgalmazta, vagy a mezőgazdasági középfokú szakoktatásra, szaktanácsadásra, állattenyésztési feladatok támogatására, hogy másokat ne említsek. De most úgy érezzük, nem annak van az ideje, tisztelt képviselőtársaim, amikor azzal megoldhatnánk akár csak a fenti problémákat is, hogy mondjuk, a Miniszterelnöki Hivatal igazgatásától, a MeH Központi Szolgáltatási Főigazgatóságtól vagy netán a külképviseletek igazgatása terhére átcsoportosítanánk e területre.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ha ad absurdum a Ház elfogadná a benyújtott módosító javaslatok mindegyikét, nemcsak ezeket, amelyeket önök tettek, hanem a többi ellenzéki képviselő javaslatát is, akik ugyanezeket a helyeket pécézték ki, előfordulna az a helyzet, hogy egy-egy fejezet teljesen kiürülne, mínuszba kerülne. Gondolom, képviselőtársaim, ezt nem szeretnék.

Az agrár- és vidékfejlesztési munkacsoportunk részéről mi azért nem nyújtottunk be módosítókat, mert megértettük, hogy a 2009. évi költségvetés az ország védelmének költségvetése. Minden eszközt mozgósít, hogy megerősítse a munkahelyek, a hazai vállalkozások, az emberek megtakarított pénzének védelmét. Tudomásul vettük, hogy az elmúlt két évben megszenvedett költségvetési egyensúly, a fenntartható nyugdíjrendszer megvédése fontosabb, mint mondjuk - és ne tessék érte megsértődni -, az állati hulladék megsemmisítésének jobb megoldása. Önök is tudják, ennek a védelemnek ára van, és ezt az árat csak közösen fizethetjük meg. Minden egyes ágazatnak, társadalmi csoportnak, embernek ki kell vennie a részét abból a teherből, amelyet kénytelenek vagyunk elviselni.

A pénzügyminiszter úr módosító javaslatai a legérzékenyebben az FVM-hez tartozó költségvetési intézmények személyi juttatásait és járulékait érintik, illetve az egyéb fejezeti kezelésű előirányzatok csökkennek 8 százalékkal 2008-hoz viszonyítva, ugyanakkor az FVM által felügyelt intézmények költségvetési támogatása 2009-re 4,6 százalékkal növekszik. Ezzel együtt, tudva azt, hogy a szigorú költségvetés nem kedvez a teljesítményösztönzésnek, tudva azt, hogy a 2006-hoz képest 3 ezer fővel csökkent intézményi létszám próbára teszi a vezetőket és az alkalmazottakat egyaránt, mégis muszáj azt kérnünk, legyen prioritás a közfeladat-ellátás szolgáltató jellegének erősítése. Ebben a nehéz helyzetben is folytatódjon az intézményhálózat korszerűsítése, fontos feladatként kell kezelni a mezőgazdasági szakigazgatási és vidékfejlesztési hivatalok szervezeti integrációjának elmélyítését, egy fizikai térben való elhelyezésének megoldását minél több helyen, minél több megyében, hiszen ez az ésszerű vagyon- és költségvetési gazdálkodás az erőforrások hatékony felhasználása mellett a gazdáknak nyújtott szolgáltatások, az ügyintézés gyorsaságát szolgálja.

Az MSZP agrár- és vidékfejlesztési munkacsoportjában úgy gondoljuk, hogy a 2009. évi költségvetés-tervezet előirányzatai alapján az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra felhasználható összes forrás a 2008. évit mintegy 50 milliárd forinttal meghaladva, 480 milliárd 250 millió forint elegendő lehet a magyar agrárpolitika céljainak megvalósításához. Melyek ezek a célok? A több mint tízmillió hazai fogyasztó és az exportpiacok egészséges élelmiszerekkel történő ellátása, a vidéken élők jövedelembiztonságának és megélhetésének javítása, a közös agrárpolitika keretein hazánk számára rendelkezésre álló ágazati és vidékfejlesztési források lehívása elegendő hazai társfinanszírozási forrás biztosításával.

Végezetül szeretnénk felhívni képviselőtársaink figyelmét arra, hogy a költségvetés általános tartalékképzésénél figyelembe kell vennünk az előre nem látható események, például az időjárás okozta nagyobb károk, súlyos piaci zavarok miatt szükséges beavatkozások forrásszükségletét, mivel a fejezeti költségvetésben ilyen esetekre nincs elegendő tartalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy támogassák a brutális külső kényszerhelyzet miatt ilyetén módosított 2009. évi költségvetési javaslatot, amely reményeink szerint megvédi a munkahelyeket, a hazai vállalkozásokat, a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát, az emberek megtakarításait.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, triviális megállapítás, hogy az erdő a legösszetettebb, legváltozatosabb szárazföldi életközösség, s éppen ebből fakadóan minden más természeti erőforrásnál többet ad az embernek. Napjainkban legértékesebb adományai: az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a biológiai sokféleség védelme, a fa mint megújuló nyersanyag és energiaforrás biztosítása, a vidéki lakosság munka- és megélhetési lehetőségeinek javítása, a termőtalaj, a mezőgazdasági területek és az ivóvízbázisok védelme, az ország lakossága testi-lelki felüdülésének biztosítéka.

Ki mondaná meg azt, hogy ezek közül vajon melyik a legfontosabb? Hiszen a vidéki embernek más, mint a városinak. Az ingatlanbefektetőnek és a munka után pihenni vágyó embernek szintén mások a szempontjai. Egy azonban a legtöbb esetben közös: mint minden természeti erőforrás, az erdő esetében is a maga legnagyobb hasznára a saját igényei szerint a legtöbbet akarja kivenni ebből a forrásból. Ennek érdekében az erdők legnagyobb részén gazdálkodunk, valamilyen emberi tevékenységet végzünk. Ha azonban ezt hosszú távon akarjunk folytatni mindenki legnagyobb megelégedésére, ennek egyetlen módja lehetséges: a fenntartható fejlődés és a fenntartható művelés.

Amit apáinktól kaptunk, legalább azt adjuk tovább unokáinknak - tartja az ősi bölcsesség, tehát, hogy rövid távú céljaink ne veszélyeztessék sohasem a jövőt. A nemzeti erdőprogram, amelyet 2004-ben fogadott el a parlament, ennél sokkal ambiciózusabb célt tűzött ki: közel 700 ezer hektár telepítését, ami Magyarország erdővel való fedettségét 20 százalékról 27 százalékra emeli.

(12.00)

Hozzászólásomban öt témáról szeretnék röviden szólni: a törvényjavaslat egyeztetéséről, előkészítéséről, az erdőfelújítás garanciarendszeréről, az erdő üdülésre, szórakozásra, sportolásra való igénybevételéről, az erdészeti szakszemélyzetről és az erdővédelmi szolgálat szerepéről. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a magam részéről is az előkészítésben részt vevő minden szereplő munkáját, különös tekintettel a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozók munkáját.

Annyiban mindenképpen egyetérthetünk, hogy ez a törvény XXI. századi lesz, hiszen éppen ebben a században születik meg. Bízom benne, hogy a hosszú egyeztetési folyamat, amely 2005-ben indult, meghozza azt az eredményt, hogy a törvény módosítások után ugyan, de valóban a XXI. század emberét szolgálja, hiszen az előkészítés során törekedtek a minél szélesebb körű egyeztetések elvégzésére a gazdálkodók, a civil szervezetek és az erdészeti igazgatás körében. Jellemző volt, hogy sok ellentétes vélemény és állásfoglalás érkezett, amelyek nagy terjedelműek voltak. A legnagyobb ellentét a gazdálkodók és a civil szervezetek között alakult ki. A civil szervezetek szeretnének beleszólni az erdőgazdálkodásba úgy, hogy az egyes eljárásokban ügyféli jogosultságot igényelnek maguknak, míg a gazdálkodók ezt sérelmezték, mondván, az ő gazdálkodási területükön, az ő pénzükből ne akarjon senki természetet védeni. Úgy gondolom, ebből is látható, hogy az álláspontok igen messze voltak egymástól. Ezt az ellentétet fel kellett oldani a kodifikáció, a normaszöveg megszületése során, de úgy érzem, hogy a benyújtáskor végzett egyeztetéseken is sikerült közelíteni egymáshoz a rendkívül szélsőséges álláspontokat.

Az erdőtörvény normaszöveg-tervezetével a gazdálkodók több ponton nem értettek egyet, mivel a gazdálkodási viszonyaikba való indokolatlan beavatkozást láttak benne. Itt nyilvánvalóan az egyéni vagy kiscsoportos érdek, valamint a közérdek összeegyeztetését kellett hatékonyan megoldani, ami alapvetően mindkét fél részéről a másik szempontjainak világos ismeretét követeli meg. A gazdálkodók a természetvédelemmel kapcsolatban szerzett eddigi rossz tapasztalataik miatt kerülni akartak minden olyan megfogalmazást, ami magában hordozza a természetvédelem térnyerését eredményező értelmezés lehetőségét, ebből adódóan - s a mai vitát is hallva - az az érzésem, hogy sok-sok apró módosító javaslatot várhatunk e témakörben.

Nagy jelentőségű ütközési pont volt az erdőfelújítás garanciarendszerének a léte és módja. A magán-erdőgazdálkodók érdekképviseletei az első egyeztetéseken elutasították mindenféle garanciarendszer bevezetését, mivel álláspontjuk szerint az erdészeti hatóságnak utólagos szankciórendszerrel kell biztosítani az erdők felújítását, nem alkalmazható a megelőzés jellegű pénzeszközlekötés. A későbbiekben azonban körvonalazódott, hogy már a kisebbségi tulajdoni hányad - ami 25 százalék -, a tulajdonosi akarat kinyilvánítása esetén is kötelező lehet a pénzügyi garancia letétele az erdőgazdálkodó számára. Ez abban az esetben különösen fontos, amikor az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó személye elválik egymástól; valljuk meg őszintén, sok ilyent látunk a magán-erdőtulajdonosi körben. A pénzügyi garancia nyilvánvalóan a tulajdonos érdekeit hivatott védeni. Természetesen a korábban már gazdálkodói hiba miatt szankcionált erdőgazdálkodók esetében kötelezően írja elő a törvény a garancia adását, amiben teljes volt az egyetértés.

A következő terület, amiről szólni szeretnék: Nógrád megyében, ahol élek, sok negatív visszhangra talált az erdőben való sportolás, különös tekintettel a technikai sportokra. A külföldiek által szervezett kvad- és terepmotorversenyek, de nemegyszer a hazai versenyzők is károsítják az erdőt, és zavarják a vadat, zavarják az ott élő apróállatokat. Úgy érzem, sikerült egy olyan szabályt létrehozni, amely kiszorítja az erdőből a technikai sportokat, míg az erdőtalajt ugyan károsító, de az erdő közjóléti szolgáltatásainak kihasználása érdekében támogatható tevékenységet - így a lovaglást, a kerékpározást - az arra kijelölt útvonalakra kell terelni. Természetesen az ilyen útvonalak kijelölését ezzel együtt meg kell valósítani.

Az erdőgazdálkodó és az erdészeti hatóság közötti közvetítő szerepét egyre növekvő súllyal az erdészeti szakszemélyzet fogja ellátni. Az ő munkájukra rendkívül nagy szükség van, hiszen államtitkár úr expozéjában is hallhattuk, hogy 250 ezer hektár magánerdő gazdálkodásba való bevonása a legsürgősebb feladat. Esetükben kötelezően előír a törvény több, a gazdálkodás szakszerűségét, jogszerűségét biztosító elemet. Ilyen például a tudomására jutott adatváltozásról az erdészeti hatóság értesítése, a zöldkártya kiadása. A szakszemélyzet felelőssége tehát nagy, ezért az annak működését engedélyező igazolvány visszavonásának lehetőségét is biztosítani kell a hatóság részére.

Az erdő őrzése tekintetében az erdőgazdálkodó kötelessége az erdőt ért károkozás haladéktalan bejelentése az illetékes rendőri szervnek, valamint az erdészeti hatóságnak. Többen szóvá tették ma a falopásokat. Tekintettel azonban arra, hogy az erdőgazdálkodó erőforrásai messze nem elégségesek a megelőzésre és a kárelhárításra, valamint az erdő védelme a társadalom érdeke is, az illegális fakitermelések visszaszorítása, valamint - hogy mást is mondjak - az erdőtüzek megelőzése, hatékony oltása, valamint más károsítások kezelése érdekében az állam erdővédelmi őrszolgálatot hoz létre. Ez új elem a korábbi erdőtörvényhez képest. A bizottsági vitában is többen beszéltünk erről, többen érintették ezt, és úgy érzem, hogy kicsit szkeptikusak vagyunk. Egy kis létszámú rendvédelmi koordináló szerv jön létre az erdészeti szakigazgatáson belül, amely minden erdővel kapcsolatos károkozás megelőzésében és a kárelhárításban központi szerepet fog játszani, s az erdő esetében ellátja a szabálysértési jogkört is.

A működés alapelve az, hogy ehhez a szervhez érkeznek az információk, akik az adott erdőkárosítás szempontjából leghatékonyabb közreműködésre képes rendőrséggel, tűz esetén a tűzoltósággal vagy a katasztrófavédelemmel, más esetekben pedig a polgárőrséggel vagy más őrszolgálatokkal felveszik a kapcsolatot, és a terepen azokkal együttműködve megteszik a szükséges intézkedéseket. Ez a szervezet tehát nem magas létszámmal, nem erődemonstrációval lép fel, hanem megfelelő koordinációval. A már meglévő erőforrások - amiről Jakab úr is beszélt -, a meglévő szervezetek bevonásával, azok koordinálásával tud igazán jelentős tevékenységet kifejteni. A siker kulcsa tehát nem abban van, hogy önállóan milyen hatékonyan működik, hanem abban, hogy hogyan tud együttműködni az erdő védelmében érdekelt szereplőkkel.

Én az együttműködésre helyezném a hangsúlyt, és a törvény is ezt célozza. Igaz, ez nekünk, magyaroknak mostanában nem nagyon sikerül, de bízom benne, hogy az erdészeti szakszemélyzetnek, az erdővédelmi őrszolgálatnak, az erdőt helyben megvédeni akaró embereknek ez sikerülni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.10)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ a magyar agrárium olyan két kulturális intézménye, amely számos szakmai feladat ellátásával szerepet vállal a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar jelenlegi és jövőbeni szerepének, feladatainak, lehetőségeinek megismertetésében és tudatosításában.

A hazánk legjelentősebb mezőgazdasági dokumentumgyűjteményével rendelkező tudományos könyvtár 1952-ben jött létre, földművelésügyi miniszter kezdeményezésére. A könyvtárat a mezőgazdasági szakirodalom anyagának egységes gyűjteménybe foglalása, a kutatás és oktatás értékeinek megfelelő rendszeres továbbfejlesztése céljából létesítették.

Európa legnagyobb mezőgazdasági múzeuma, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum ennél is régebbi múltra tekint vissza, ezen intézményt 1896-ban alapította a földművelési miniszter. Közművelődési funkciója mellett egyúttal agrárszakmai célokat is szolgál.

Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról szóló kormányhatározat 2006-ban előírta, hogy az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2007. január 1-jétől az agrártárcától kerüljön át az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alá. Az átadás azonban nem valósult meg, a 2237-es kormányhatározat hatályon kívül helyezte a korábbi rendelkezést. A határozat módosítása óta több mint egy év telt el. Ezen időtartam egyúttal alkalmas lehet azon kérdés megválaszolására is, hogy a könyvtár és a múzeum valóban a földművelésügyi tárca felügyelete alatt képes-e leghatékonyabban ellátni a feladatát, tevékenységét.

Kérem válaszát.

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, válaszában tulajdonképpen igazolta azt, amit annak idején a rendeletalkotás időszakában a mezőgazdasági és vidékfejlesztési munkacsoportunkban mi is megfogalmaztunk aggályként, és kértük a kormányt, hogy tekintettel arra, hogy speciális helyzetben van ez a két intézmény, egy olyan szimbiózis van a magyar mezőgazdaság szereplőivel, ami feloldódva az Oktatási és Kulturális Minisztérium sokféle intézménye között, nem tudná ellátni ilyen hatékonyan, ilyen jól fejlesztve a magyar mezőgazdasági lehetőségeket.

Tehát örülök annak, hogy ez az egyéves mérlegalkotás azt az eredményt hozta, amit a miniszter úr elmondott, megnyugtatónak tartom a válaszát a jövőre vonatkozóan.

Köszönöm szépen.

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban én is az üzemmóddal kapcsolatos módosító, illetve kapcsolódó módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, hozzájárulni a vitában.

Az erdőgazdálkodás üzemmódjáról az európai erdőtörvények nem rendelkeznek ily módon, mint ahogy a mi mostani hazai szabályozásunk tervezi.

(9.30)

Ennek oka valószínűleg a tulajdon működtetésébe való túlzott mértékű beavatkozás, beleszólás elkerülése volt, ami természetesen szinkronban van a nyugat-európai jogrenddel. A hazai gyakorlatba mégis most szeretnénk, ha ezek az üzemmód-kategóriák bekerülnének. Az erdészeti szakmai és a kívánatos természetvédelmi és közjóléti elvárások fokozottabb, de megvalósítható módon történő teljesítése vezérelte a jogszabály alkotóját az üzemmód törvényi megjelenítésében. Ezzel európai és világviszonylatban is előremutató lépést teszünk.

Az üzemmód vágásos, szálaló, átalakító vagy faanyagtermelést nem szolgáló lehet. Ennek megállapítása, illetve meglévő üzemmód megváltoztatása a tervezet szerint általában a tulajdonosok tulajdonhányada alapján számított kétharmad részének hozzájárulása, javaslata alapján az erdészeti hatóság feladata. Úgy véljük, ez a minimális gazdálkodói szabadság kötelező megnyilvánulása.

Az üzemmód megválasztása hosszú távú szakmai és gazdasági döntés az erdőgazdálkodó részéről, amit nem másnak, hanem magának, neki kell meghoznia. Meg kell említeni, hogy a védett területeken gazdálkodó nemzeti parkok sem alkalmaznak minden arra alkalmas területen szálaló üzemmódot, ami a természetvédelem által hangoztatott kívánatos cél. Ez is azt támasztja alá, hogy még van mit kísérletezni és üzemszerűen kipróbálni az üzemmódok tekintetében.

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy ami kötelező, az nem működik. Meg kell értetnünk, hogy amennyiben az egyik üzemmód előnyösebb volta világossá válik a tulajdonosok, gazdálkodók előtt, akkor úgyis kérni fogják a meglévő ilyen irányú megváltoztatását. Ily módon a szálaló üzemmód nagymértékű előretörése várható a jövőben, hiszen reményeink szerint mind a hivatásos, mind a civil természetvédelem mind komolyabb bizonyítékokkal szolgál ennek ökológiai és gazdasági előnyére vonatkozóan a vágásos üzemmóddal szemben. Amennyiben ezek a feltevések a gyakorlatban is igazolódnak a különböző állománytípusokban, akkor a tulajdonosok jól felfogott érdeke is azt diktálja majd, hogy erdeink üzemmódját ebbe az irányba módosítsák.

A védett természeti területen lévő erdők esetében pedig a tervezet egyértelműen lehetővé teszi a természetvédelmi kezelésért felelős szerv beavatkozását az üzemmód megváltoztatása érdekében, ugyanakkor nagyon helyesen és európai módon jelzi, hogy az erdőgazdálkodó ebben az esetben külön jogszabály szerint kártalanításra lesz jogosult.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Demendi László tapsol.)

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásomban a szabad rendelkezésű erdők kategóriáról szeretnék beszélni, különös tekintettel arra az összefüggésre, hogy szeretnénk a törvényjavaslatot pontosítani. Ehhez kapcsolódón módosító indítványt is nyújtunk be.

A pontosítás iránya mindenekelőtt a szigorítást szolgálja, de azért néhány gondolatot szeretnék arról szólni, hogy ez a szabad rendelkezésű erdő kategória tulajdonképpen ajándék a társadalom számára, az eddig erősen korlátozott gazdálkodói szabadság szimbóluma, ugyanakkor s egyben a saját gondolatok, ötletek, kutatások színtere is lehet a jövőben. Ennek az erdőkategóriának a megszületésére már nagyon régen vártak az erdő- és földtulajdonosok, végre lehetőséget nyújt mindazok számára, akik ténylegesen szeretnék magukénak érezni a saját földjükön saját erejükből létrehozott vagy maguktól létrejött erdőket, akik túlzottan szigorúnak érzik az erdőkre vonatkozó erőírásokat, vagy akik csak egyszerűen nem akarják magukat örökre elkötelezni e művelési ág mellett földjük használatakor. Ezeket a kívánalmakat jól lefedik a faültetvények, a sajáterős erdősítések. Itt a tervezet előrelátóan már kizárja a védett természeti területen lévő földek ily módon történő hasznosítását, és a tulajdonos által kérelmezett, úgynevezett önerdősült területeket. Ezek a kategóriák jól megfoghatóak, körülírhatóak, értelmük lényeges és világos.

A tervezet igen bölcsen kizárja e körből a csereerdősítéseket, ugyanakkor az erdőtörvény azon szabályait, amelyek a környezet biztonsága és a természet védelme szempontjából fontosak és általános érvényűek, a szabad rendelkezésű erdőkre nézve is kötelezően elő kell írni. Ilyenek például a károsítók elleni védekezésre, a káros tevékenységek elleni védelemre vagy a talaj-, illetve az erdőtűz elleni védekezésre vonatkozó paragrafusok, de az erdőtelepítési, -nyilvántartási, fakitermelési vagy az erdő látogatására vonatkozó rendelkezések jelentős része is.

A tervezet ugyanakkor lehetőséget kínál a tulajdonosnak arra is, hogy kérelme esetén szabad rendelkezésű erdeje átsorolással a törvény valamennyi előírása alá kerüljön, mint bármely más erdőterület. Ilyen általában az az eset, amikor a tulajdonos eldöntheti, hogy területének művelési ága akár azért, mert más hasznosításra nem alkalmas, akár más okból véglegesen erdő legyen.

Kapcsolódó módosító indítványunk a törvény 41. § (2) bekezdése szabályozási rendszerét módosítja, a 39. § (1) bekezdésének szabályozási rendszeréhez igazítja, hiszen a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek 200 méteres körzetében, vagy ha a telepítés meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti, szabad rendelkezésű erdő és fásítás telepítését is korlátozni kell, mint jeleztem. Bizonyos élethelyzetekben a polgári vagy közigazgatási eljárás során jelentősége lehet, hogy a telepítő már a telepítés megkezdését megelőzően megbizonyosodjon arról, hogy a szabad rendelkezésű erdő telepítéséhez az erdészeti hatóság hozzájárult-e.

Összefoglalva: a szabad rendelkezésű erdő a klasszikus értelemben vett magántulajdon megnyilvánulásának lehetősége az erdőterületen is, ugyanakkor meghagyva mindazokat az általános korlátokat az ingatlan hasznosítása során, amik más ágazatban is betartandók. Megjelenése e törvénytervezetben, úgy gondoljuk, üde színfolt, gesztus a tulajdonosok felé, és az okszerű földhasznosítás szép, Nyugat-Európában már régen elfogadott és jól működő formája.

Köszönöm szépen a figyelmet.

BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen azt szerettem volna elmondani, amit Gőgös Zoltán államtitkár úr. Mindenekelőtt én is azt gondolom, hogy nem elég arról beszélni, hogy ezek nem légből kapott gondolatok, nem kamu, hanem ha ilyenről konkrétan tud képviselő úr, ilyen előkészületekről, akkor erről, ha konkrétan tud, konkrétan lehet bejelentést tenni, nota bene más eszközökkel is lehet élni (Gőgös Zoltán: Így van!), egy országgyűlési képviselőnek minden eszköze megvan erre, nem itt a parlamentben egyedül.

A másik, hogy az önkormányzatok tekintetében én csak jó tapasztalatokról tudok beszámolni. Az én megyémben, Nógrád megyében az Ipoly Erdő Zrt. kiváló kapcsolatot ápol a helyi önkormányzatokkal, olyan programjai vannak, amelyek azt bizonyítják, hogy igenis integráns részeként tekintik magukat az adott településnek, ahol működnek. Ezt bizonyítják az erdei iskolák, azok a játszóterek, a több tíz millió forintos játszóterek, amiket a településeken létrehoznak, azok a közjóléti, jóléti funkciók, amiket a települések részeként, integráns részeként ezek az erdőgazdaságok működtetnek. Itt az erdei tanösvényektől kezdve sok mindenről lehet beszélni, és nem Kasszandraként kellene itt a képviselő úrnak megnyilvánulni, akár a törvény kapcsán, hanem figyelemmel kísérni azokat a tényleges mozgásokat, amik az elmúlt években, évtizedekben, lehet mondani, az erdőgazdaságok és az önkormányzatok között szerencsés módon, jól működnek.

Köszönöm szépen.