Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nem szerettem volna nőnap alkalmából felszólalást tenni a parlamentben, de a Novák Katalin államtitkár asszonnyal történt riport mégiscsak arra késztetett, hogy mégis megteszem így, napirend után. Azt gondolom, hogy az, hogy valaki ünneplie a nőnapot, az magánügye lehetne, ha nem tölt be ilyen fontos pozíciót, mint Novák Katalin államtitkár, aki a családügyi államtitkár a kormányban. Ugyebár megjelent egy cikk az egyik újságban vagy internetes portálon, ahol elmondja, hogy ők a családjukban nem ünneplik ezt a jeles napot, nem is vár el a férjétől és fiától virágot. Úgy nyilatkozik, hogy: „Nálunk ez a nap pontosan olyan, mint bármelyik másik. Persze nem panaszkodom, ugyanis az anyák napja nagyon fontos a családban, akkor nem maradhat el a köszöntés.”

Itt már látszik, hogy Novák Katalin két fontos ünnepet kever össze, de utána még folytatja: „Az, hogy nőnek születtem, egy olyan kiváltság, amelyért nagyon hálás vagyok, és minden napomra hatással van. Ennek köszönhetem, hogy háromszor is átélhettem a csodát, hogy gyermeknek adok életet.” Azt gondolom, hogy ma Magyarországon több százezerre tehető azoknak a családoknak és nőknek a száma, akiknek nem lehet gyermeke, és nem azért, mert ők nem akarnak, hanem valamilyen betegség meggátolja ebben őket. És nőnapon lenyilatkozni egy államtitkárnak, aki a családokért felelős, hogy ő élete legnagyobb csodájának tekinti, ami természetes, és én is annak tekintem, de bocsánat, ne sértsen már meg nőnapon több százezer magyar nőt. Ne üzenje nekik azt, hogy netán ők nem olyan egyenrangú felek, mint a többiek!

Rájöttem, hogy én miért nem szeretem a nőnapot. Azért, mert az ilyen mondások figyelmeztettek engem tíz éven keresztül, hogy nem vagyok teljes jogú állampolgára ennek az országnak, mert nem tudom teljesíteni azt, amit gondolnak itt egyesek, mondjuk, a politikán belül, hogy én csak azért jöttem világra, hogy utána gyermeket adhassak és gyermeket szüljek. És rohadtul rosszulesik  bocsánat a kifejezésért, mert csak kicsúszott a számon, elnézést, elnök úr , ha ez egy nő szájából hangzik el. Én kikérem magamnak azoknak a nőknek a nevében, akik nem tehetnek arról, hogy édesanyákká válhassanak!

És Novák Katalin még egyetlenegyet felejtett el: a nőnap egy nagyon komoly vívmánya a nőknek, a nőmozgalomnak. Ez azért indult, mert annak idején nem volt szavazati joga a nőknek, nem dolgozhattak a nők, és sokkal kevesebbért állhattak munkába  ez még mindig fennáll Magyarországon is , mint a férfiak. Olyan jogokról beszélünk, nem az anyaságot vitatjuk el a nőktől a nőnapon, hanem azokat a jogokat próbáljuk felidézni embertársainknak, ami nem volt természetes, mondjuk, még száz évvel ezelőtt, nem volt mindenkinek, nem kaphatta meg. És akkor még beszélhetnénk a tanuláshoz való jogról is. Ne keverjük össze az anyasággal, én ezt kérem Novák Katalintól.

És azt kérem Novák Katalintól, hogy ne emlegesse fel azt azoknak a hölgyeknek egy ilyen nap alkalmából…  igen, lesz majd egy nap, úgy hívják május első vasárnapját, hogy anyák napja, ami legalább annyira fájdalmas ezeknek a hölgyeknek és családoknak, ahol nem születhet gyermek.

Azt gondolom, hogy amikor ilyen napokat ünnepelünk, tekintettel kell lenni azokra az emberekre is, akik nem élhetik át ezt a csodát és ezt a boldogságot. Én ezt kérem mindenkitől  és főleg a kormány tagjaitól , hogy gondoljunk azokra is ilyenkor, és ne sértsünk meg olyan embereket, akiknek ez nem adatik meg.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)