Felszólalás adatai

KISS ANDOR (MIÉP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyetemi integráció első tapasztalatai lassan beérnek. Vannak egyetemek, ahol működik a Felsőoktatási Intézmények Egyesülése, vannak, ahol nem. A nagyobb baj persze ott van, ahol nem működik az együttműködés. Az integrációt nagyon sok intézmény csupán azért támogatta, mert anyagi előnyöket várt, elsősorban világbanki támogatást. Erről itt, a Házban is sok szó esett annak idején a törvényjavaslat szükségességének indoklásában. Sok intézmény már előre ivott a medve bőrére, azaz a támogatások elnyerése előtt túlköltekezett, aztán nem volt sikeres a pályázata, vagy nem annyi pénzt kapott, mint amennyire számított. Ez aztán elvezetett sok intézmény súlyos eladósodásához.

Ebben a folyamatban nyilván felelősek egyes intézményi vezetők is. Sokan megpróbálják magukat a kutatási pénzekből teljesen szabálytalanul eltartani, de ez sem megy mindenkinek. Ha ez sem működik, jön az ősrégi, szocializmusból ismert jelszó, az átszervezés, vagyis az intézményeknél megindul a létszámleépítés, a takarékoskodásnak nevezett hadművelet. A recept jól ismert: nézz ki egy-két keresztény-jobboldali beállítottságú, vezető beosztású oktatót, lehetetlenítsd el a tanszékét, intézményét, például ne támogasd anyagilag, ne emelj bért, terhelj rá összintézményi adósságot, kifogásold a telefonszámlát és a papírköltségeket; aztán szüntesd meg, vagy vond össze egy megbízható, régi káder vezette tanszékkel, és máris megfelelsz az átszervezés hagyományos, szocialista típusú elvárásainak.

(14.40)

Ilyen jelenségekről az ország több felsőfokú intézményéből kaptunk híreket. Ez az oktatás színvonalának további romlásához vezet, nem csökken az intézmények adóssága, tudományos kutatóműhelyek szűnhetnek meg, elüldöznek kiváló szakembereket, és szélsőséges esetekben szakmai irányzatok is megszűnhetnek. Végül eljutunk a képzés nyugat-európai vagy amerikai színvonalára, amikor diplomás analfabéták kerülhetnek utcára. Lehet, hogy az EU-tól célszerűbb lenne derogációs idő helyett degenerációs időt kérnünk.

Kérdezem ezért a tisztelt miniszter urat, hogyan ítéli meg a leírt helyzetet. Mikor lesz rendszerváltás a felsőfokú oktatási intézményhálózatban? Van-e kiút ebben a helyzetből?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP padsoraiból.)