Felszólalás adatai

Mindenesetre, azt hiszem, akkor most nem tudunk mást tenni, mintsem hogy egy szakaszban, de megkezdjük az érdemi részletes vitát abban a reményben, hogy a bizottsági viták után még van nyitottság és van készség arra a kormányoldalon, hogy egyáltalán bármely javaslatunkat is vagy bármely képviselőtársunk javaslatát, amely értékes és fontos, elfogadják.

Nagyon remélem, és ezúton is köszöntöm Vékás professzor urat, a kodifikációs bizottság elnökét és Bánáti János urat, az Ügyvédi Kamara elnökét, hogy ők is figyelemmel kísérik a vitát, illetve Vékás professzor úrnak külön még egyszer köszönjük a közreműködését, elengedhetetlen szerepét a polgári törvénykönyv javaslatának előkészítésében, viszont azt is kérjük tőle, hogy mint a mű egyik meghatározó atyja, azért ösztönözze néha a kormánypárti képviselőtársakat és főleg az államtitkár urat arra, hogy legyen nyitott az egyes módosító javaslatok elfogadására.

Na most, ennek előrebocsátásával akkor belekezdenék azon módosító javaslatok ismertetésébe és a mellettük szóló érvek elmondásába, amelyeket fontosnak, értékesnek tartunk.

Mindjárt akkor az Első könyvben, az alapelvek körében - már a bizottságban is megvitattuk, egyelőre ott nem sikerrel - a joggal való visszaélés különös példázatú felsorolása, ami a jelenlegi polgári törvénykönyvben is szerepel, úgy gondoljuk, helyes lenne, ha átemelődne az új könyvbe, az új kódexbe. Gyakorlatilag ez egy jól bevált, régi megfogalmazás, ami segíti a jogalkalmazókat mind a jogkeresői oldalon, mind a jogérvényesítői oldalon, tehát a joggal való visszaélés pontos törvényi definícióját adná meg ez a rendelkezés, amelyet képviselőtársaimmal, Gyüre Csabával, Staudt Gáborral és Schiffer Andrással adtunk be.

A 3. ajánlási pontban szerepel ez még itt az eredeti bizottsági módosító javaslatok között, azóta nem tudom, hogy pontosan milyen sorszámon áll, de mindenesetre úgy gondolom, fontos lenne ezt a tilalmat beemelni, ami zsinórmértékül szolgálhat a joggyakorlat számára. Tehát ha a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, az minősül joggal való visszaélésnek, és különösen pedig akkor, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására és illetéktelen előnyök szerzésére vezetne mindez.

Azt hiszem, ezt könnyű belátni, bár tényleg a kodifikációs időszak hosszú volt, és alapos mérlegelés előzhette meg ennek a rendelkezésnek a kihagyását, mi mégis azt kérjük most már a törvényhozástól - ugye, idekerült a szakértői javaslat -, hogy tényleg egyetértve azzal, hogy megtartja ezt az intézményt, ne zárjuk ki, ne emeljük ki ezt a törvényi meghatározást, mert úgy gondolom, ezzel szűkítjük a mozgásterét, nehezítjük azoknak a mozgásterét, akik szeretnék a joggal való visszaélés intézményrendszerét úgy alkalmazni, hogy az valóban hatékony legyen a joggyakorlatban.

Aztán a következő olyan javaslat, amelyről szólni szeretnék - Gyüre Csaba és Staudt Gábor képviselőtársunkkal közösen több ilyen szellemű javaslatot adtunk be -, a "jogszabályi felhatalmazás" helyett a "törvényi felhatalmazás" kategóriáját alkalmazza. Itt jelen esetben például a javaslat szerint a Második könyv 12. §-ához fűzötten az - ez a bizottsági ajánlás szerint a 7. ajánlási pont -, aminek a lényege az, hogy ne bízzuk rá önkormányzati rendeletekre olyan normák kitöltését, amelyek egyébként törvényi szabályozást igényelnek, tehát jelen esetben a korlátozottan cselekvőképes kiskorú törvényes képviselőjének közreműködése nélküli nyilatkozatának terjedelmi körét ne oldhassa meg, ne kezelhesse önkormányzati rendelet, csak és kizárólag törvény határozhassa meg.

Azt gondolom, a jogalkotási törvényben foglaltak szellemével is ez áll összhangban, illetve nem lenne jó, ha olyan országban élnénk, ahol lényegében helyi önkormányzatonként eltérő tartalmú nyilatkozattételi lehetősége lenne a korlátozottan cselekvőképes kiskorúaknak. Mivel az egységes jogrend és joggyakorlat kialakítása közös érdek, ezért kérjük ennek a megfontolását.

A következő, amit szintén javasolnék megfontolni és elfogadni - ez a Második könyv 12. §-ához fűződik szintén -, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú rendelkezési jogát jelenti. A törvényes képviselő fő szabály szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet nyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyek például a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jövedelmére vonatkoznak - így szól a javaslat. Úgy gondoljuk, hogy a "jövedelem" túl tág kategória, tehát jó lenne, ha ezt a "munkával szerzett keresményére" vagy "jövedelmére" korlátoznánk, így lenne ennek a jogintézménynek szerintünk valódi értelme.

A személyi részben szereplő módosítási javaslatok között szerepel jó pár itt a cselekvőképességgel kapcsolatban; ehhez én most nem fűznék észrevételt, majd később esetleg még ezt megtesszük.

Viszont előrelépve a javaslatok között - (A papírjai között lapozgat.) pillanat türelmet! -, a gondnokrendeléssel kapcsolatos szabályok körében, úgy gondoljuk, a gondnokul való kirendelés...; ez a 38. ajánlási pontban szerepel az én részletes ajánlásom szerint. A fő szabály úgy szól - ez a mi közös javaslatunk Staudt Gáborral -, a gondnokság alá helyezett személy fő szabály szerint a gondnok által előzetes nyilatkozatában megjelölt.... Tehát gondnokul a gondnokság alá helyezett személy által az előzetes jognyilatkozatában megjelölt vagy a gondnok kirendelése iránti eljárásban az érintett által megnevezett személyt kell kirendelni.

Mi azt szeretnénk, ha a házastárs mellett kirendelhető élettárs esetében lenne egy olyan megszorítás, hogy a közjegyző által vezetett élettársi nyilatkozatok nyilvántartásába vett élettárs lehessen csak gondnok. Az indokolási javaslatunkban részletes leírtuk, hogy ez jelent egy olyan komolysági szintet, ami az élettársak esetében elvárhatóvá teszi azt, hogy egy ilyen kapocs létrejöjjön.

A későbbiekben fogom megtenni a többi módosító javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat, hogy képviselőtársaim is még ki tudják fejteni saját álláspontjukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)