Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Körömi képviselőtársunk valóban engem is meglepett - pánikba nem estem, ezen már túl vagyok -, meglepett, amikor azzal a koncepcióval állt elő, hogy legyen konszenzus, hogyan legyen konszenzus: úgy, hogy a kormány mondja a magáét, és az ellenzék azt elfogadja. Ez, tisztelt képviselőtársaim, nem konszenzus - ez diktátum, és az ellenzék kapitulációja lenne.

Másrészt azt mondja Körömi képviselő úr, hogy az ellenzéknek katonai kérdésekben meg kell bízni abban, hogy a kormány jól csinálja, amit csinál, és a kormány biztosan a legjobban fogja csinálni azt, amit csinál. Nos, ezt a feltevést úgy hívják, hogy pártállam - tudniillik a demokráciának az a lényege, hogy a kormányt ellenőrzik. Talán Körömi képviselő úr is tudja, aki, ha jól tévedek, a honvédelmi bizottság tagja, hogy a honvédelmi bizottság tagjainak a parlamentben különféle vizsgálatokon kell keresztülmenniük, és olyan információkhoz is hozzájutnak, amihez én például, aki nem vagyok a honvédelmi bizottság tagja, nem juthatok hozzá. Azért van ez a rendszer, hogy a honvédelmi bizottság tagjai, tehát a kormánypárti és az ellenzéki tagok, ilyen vizsgálatokon keresztülmenve mindazokhoz a titkokhoz hozzájuthassanak, amelyekhez azért kell hozzájutniuk, hogy ellenőrizhessék katonai kérdésekben is a kormányt. Mert ha ezt nem tennék, akkor honvédelmi kérdésekben nem működne a parlament, és nem működne a parlamentarizmus. Az a felfogás, amit itt Körömi képviselő úr képviselt, tulajdonképpen ezt jelenti, egy feltétlen bizalmat a kormány iránt.

(19.20)

Mi ezt nem így gondoljuk, mi ezt a feltétlen bizalmat nem tudjuk megadni sem a jelenlegi kormánynak, sem másnak. Mi nem állítjuk azt, hogy rossz a döntés, nem állítjuk azt, hogy jó a döntés, én az általános vitában is azt mondtam: nem tudjuk, mert önök nem avattak be bennünket.

Köszönöm szépen.