Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A parlament meg talán a közvélemény is már egy kicsit belefáradt abba a vitába, hogy Magyarországnak milyen típusú repülőgépe lesz, hiszen a Magyar Köztársaság kormánya, ön, honvédelmi miniszter úr az elmúlt másfél esztendőben legalább három típus mellett tört lándzsát. Ez önmagában is jelzi azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya milyen következetességgel, milyen konzekvenciákkal kezeli az ügyeket.

Úgy gondolom, amikor egy ország bekerül a NATO-ba, akkor teljesen természetes az, hogy figyeli a többi tagállam működését, megpróbálja ellesni azokat a belső működési mechanizmusokat, amelyek alapján ők szervezik az életüket, és megpróbálja a sajátját is ehhez igazítani. A Magyar Köztársaság kormánya is ekként járt el, hiszen annak idején amerikai átvilágítókat kért fel arra, hogy nézzék már meg, mi van a hadseregben, nézzék már meg, hogy hol lehetne, mint lehetne takarékoskodni, hogyan lehetne a rendszert úgy átszervezni, hogy az működőképes legyen, NATO-kompatíbilis legyen, az ország gazdaságát se terhelje meg nagyon, szóval, olyan legyen, mint amilyennel egy NATO-országnak rendelkeznie kell. Jöttek is az amerikaiak, tettek javaslatot, a kormány elfogadta, működget a rendszer - mondom, működget, hiszen nagy csomó kérdésben természetesen nem sikerült dűlőre jutni.

Az imént szavaztunk - talán alig egy fél órája, órája - a hivatásos katonák szolgálati viszonyát rendező törvényről, amely az amerikai modellt veszi alapul. Ez a felfelé vagy kifelé elvet használja, azt gondolom, nagyon-nagyon tévesen, hiszen egy kis rendszerben kevés a felfelé lehetőség, de az amerikai modellt használtuk, az alapján csináljuk a szolgálati törvényt. De, igen tisztelt képviselőtársaim, használjuk-e az amerikai modellt, általában a nyugati modellt a beszerzések területén? Mit tetszik gondolni, mit szólnának hozzá, ha ismernék azt az eljárási módot, amit mi itt alkalmazunk, amit mi itt csinálunk? Vajon ténylegesen ők is így csinálják-e a beszerzéseiket? Vajon elfogadja-e bármelyik NATO-tagállam parlamentje a saját kormányától azt, hogy valahol, valamikor, valamilyen gépet vegyetek?

Önök, kedves kormánypárti képviselőtársaim, most arra készülnek, hogy megszavazzák a kormánynak azt, hogy valahol, valamikor, valamit vegyen, és ehhez képest semmiféle követelményt, semmiféle mércét nem állítanak, hanem azt mondják, hogy csináljátok. Tudják-e, hogy ez mibe kerül? Mi pontosan nem tudjuk, kérdezzük is, de körülbelül 150 milliárd forint a gépek beszerzése, és még másik néhány milliárd forint a MiG repülőgépek rendben tartása. Tudják-e önök, képviselőtársaim, hogy a honvédelmi miniszter úr már talán a naptárába is beírta november 23-át vagy 24-ét, Németh Zsolt államtitkár úr már a naptárába is beleírta 23-át és 24-ét, és miközben mi itt a parlamentben vitatkozunk, aközben ők gépre ülnek, elrepülnek Svédországba, és aláírnak egy megállapodást? (Dr. Szabó János: Azt hittem, azt mondod, mulatunk.)

Tudják-e önök, képviselőtársaim, hogy miről írnak alá megállapodást? Tudják-e azt, hogy mit, mennyiért, hogyan vesznek? Annyit tudunk csak, amennyit a Magyar Nemzetben voltak szívesek kiszivárogtatni, nevezetesen azt, hogy lesz tizennégy darab Gripen harci repülőgépünk, és ahhoz majd veszünk nyugat-európai raktárakból tizenöt-húsz éves rakétákat, ami nagyon-nagyon jó fegyverzet. Megjegyzem, megnéztük: azok a rakéták ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkeznek, mint a MiG-ek, semmivel sem különbek, azaz veszünk tizennégy repülőgépet, felszereljük viszonylag ócska fegyverrel, és azt mondjuk majd, hogy mi aztán nagyon NATO-kompatíbilisek vagyunk.

(19.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Százötven milliárd forint nagyon nagy pénz, no pláne, ha nem tudjuk, honnan vesszük elő. Százötven milliárd forintból az egészségügyi miniszter szerint meg lehetne oldani az egészségügy problémáját. Az imént a zárszámadás szavazásánál, amiért nagyon-nagyon aggódtak, az egészségügy effektíve kapott körülbelül 6-10 milliárd forintot, mert az összes többi a gyógyszerkassza kiegészítésére ment. Ennek tízszeresét készülünk most nagy hirtelen elkölteni, anélkül, hogy egyébként érdemi vita lenne, anélkül hogy érdemi válaszok lennének. Ebben a szituációban, tisztelt képviselőtársaim, már majd Varga Mihály pénzügyminiszter úr sem tud felállni, hogy a lakosság 80 százaléka ezt nagyon támogatja. Mert hogyan lehet egy olyat támogatni, ami egyébként nagyon sok pénzbe kerül, a pillanatnyi felhasználását nem látjuk, a célokat nem látjuk, csak azt tudjuk pontosan, hogy erre most a kormánynak nagy hirtelen szüksége van?

De az önök ellenzéke nem azt mondta, hogy ne vegyenek repülőgépet. Az önök ellenzéke nem azt mondta, egyik sem, hogy márpedig a Magyar Köztársaságnak nincs szüksége repülőgépre. (Molnár Róbert közbeszól.) Az önök ellenzéke azt mondta, tisztelt Molnár képviselő úr, hogy vegyenek, csak legyenek kedvesek megmutatni, hogy mit és hogyan. Képzeljék el azt a társasházat, ahol a társasház néhány lakója úgy döntene, hogy nagy hirtelen felszerelnek rácsokat, nem tudom én micsodát, és egyébként a társasház valamennyi lakója járuljon hozzá x ezer forinttal. A mai jogszabályok szerint ezt nem lehetne megcsinálni. Nem lehet egy videokamerát egy társasházba úgy felszerelni, hogy a társasház négyötöde ezt ne támogassa.

Itt most a parlamentben önök arra készülnek, hogy kormánytöbbséggel 150 milliárd forintot tegyenek ki a rendszerből. Mi pedig csak azt kérjük: legyenek kedvesek már módosítani azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely ezzel az egésszel felesel, és amelyet egy évvel ezelőtt konszenzussal ugyan elfogadtunk, de akkor még önöknek nem volt repülőgép-vásárolhatnékjuk, éppen ezért teljesen természetesen nem kerülhetett bele. Legyenek kedvesek módosítani, hogy merre visszük a rendszert! Ha ez, mondjuk, stimmelne és illeszkedne ahhoz a koncepcióhoz, amelyet a Külügyminisztérium volt kedves benyújtani, és a "Nemzeti biztonsági stratégia" címet viseli, hogy tudniillik az ott megfogalmazott veszélyforrások melyikének elhárítására van önöknek szükségük repülőgépre, akkor már talán közelebb kerülnénk a dologhoz. És közelebb kerülnénk a dologhoz akkor is, ha egyáltalán a típust megmondanák.

Nevetséges az, hogy a magyar parlamentben ma most vitatkozunk, miközben már a delegáció névsora, repülőjegye megvan, hogy aláírjon egy szerződést. Képviselőtársaim, nagy dolog azt kérni, hogy beleírják, nagy dolog azt kérni, hogy erre magyarázatot adjanak?! Ez egy ellenzéki kekeckedés, ha azt kérjük, hogy nézzünk már szembe a problémával, és mondjuk meg, hogy mit mire, miért?! Én nem gondolom, hogy az lenne. Nem hiszem, hogy önök bármilyen más szituációban ugyanilyen engedékenyek lennének. Bauer képviselőtársam már erről szólt.

Éppen ezért én a józan ész logikájára szeretnék építeni. Éppen ezért, mivel most már nem lesz zárszámadás, most már nincsenek olyan nagy problémák, amelyek miatt az önök fizetése vagy képviselői státusa, jelöltsége kérdőjelessé válna, ezért nyugodtan, lelkiismeretük szerint ezt beszéljék már egyszer végig. Ne feltétlenül fogadják el a mindenkori főhatalomnak azt az ítéletét, hogy márpedig repülőgépet veszünk. És ha megbeszélték, akkor legyenek kedvesek tájékoztatni az országot! Legyenek kedvesek tájékoztatni a társadalmat arról, hogy minek, miért, hogyan, mennyiért! És utána, amikor ez megvan, akkor legyenek kedvesek egy olyan országgyűlési határozati javaslatot beterjeszteni, amelyről egyetlenegy külföldi partnerünk sem gondolja, hogy ez kabaré! - amire Brüsszelben nem fogják az emberek a hasukat, amiről nem gondolják azt, hogy ez egy tartalomjegyzék. Mert, szeretném önöknek elmondani, azoknak az átvilágítóknak, akiknek elfogadták a javaslatát, és a Magyar Honvédség átszervezése folyik, volt szerencsém megmutatni ezt a bizonyos papírt, elsősorban azt hitték, hogy ez egy tartalomjegyzék a három pontjával, és egyébként három különböző nagy dosszié ott van, amely majd megfogalmazza, hogy mire ad a magyar parlament felhatalmazást. Nem - mondom -, minálunk ez van. Azt kell mondanom önöknek, hogy szomorúak voltak. Szomorúak voltak, hogy van Európában egy olyan állam, ahol ezt ilyen módon el lehet rendezni.

Engem az ő szomorúságuk, megmondom őszintén, nem nagyon érdekel. Engem a Magyar Köztársaság jogállamisága, a Magyar Köztársaság jogbiztonsága, a saját jövőnk - és ebbe az önökét is beleértem - érdekel. Tisztelettel megkérdezem önöket, mit fognak csinálni majd öt hónap múlva, amikor ugyanezt adott esetben, amikor már kisebbségben vannak a parlamentben, a fejükre olvassák. Mélyen fognak hallgatni, uraim! Mit fognak csinálni a választási kampányban, amikor megkérdezik önöktől, hogy mondd, miért? Mélyen fognak hallgatni. És az, hogy a NATO-ba ez kell, meg az, hogy mi itt már most kompatíbilisek leszünk, önmagában nem elegendő.

Befejezésül hangsúlyozni szeretném, nem a repülőgépek magyarországi rendszerbe állítása ellen vagyunk általában. Csakhogy ahhoz, hogy meg tudjuk mondani pontosan, miért 14 és miért nem 28, vagy miért 28 és miért nem 36, és hogy mi mennyi, mindenféleképpen az szükséges, hogy a Magyar Köztársaság kormánya végre gondolkodjon már el ezen, végre terjesszen be olyan módosító javaslatot, vagy éppenséggel fogadja el a miénket, amely ezt a kérdést tisztába teszi. És ha ezt tisztába teszi, kedves képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, akkor a kormány akár dönthet is, ha ez alapján és ilyen feltételekkel csinálja. És ha bárki önök közül egyetlenegy fél mondattal is utalást talál arra, hogy ezt az egészet meg akarnánk akadályozni, akkor én azt mondom, hogy mutassa, de itt nem erről van szó; hanem arról van szó, amit az általános vitában volt szerencsém már ismertetni és itt most külön már nem teszem: hogy a demokrácia az eljárási jogok betartásának kérdése. Ezt Orbán Viktornak volt szerencséje önöknek üzenni. Nincs másról szó. Tessék ezt betartani és akkor talán működik a rendszer!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)