Felszólalás adatai

Egy olyan állapotba került az ország két évtized után, egy olyan félresiklott gazdaság- és társadalompolitika eredményét láthattuk 2010-ben, ahol az alacsony hozzáadott értéket termelő, viszont erőforrásait felélő, összeszerelő társadalom alakul ki. Azt a mérleget kell megvonni most, 2013 végén, hogy ehhez képest a kormányzati célkitűzések mit változtattak ezen a 2010-es helyzeten.

A Matolcsy-elmélet nagyjából úgy hangzott 2010-ben, hogy az egykulcsos adóval önök föltőkésítik az Orbán Viktor által nemzeti burzsoáziának nevezett oligarchacsoportot, és ők ebből a nyereségből majd vállalkozni fognak, ez az új tulajdonosi osztály majd élénkíti a keresletet, élénkíti a beruházásokat, és a kiszorított vagy visszaszorított külföldi tőke helyébe lépnek, munkahelyeket teremtenek.

No, most ebből nagyjából semmi nem lett. Ez az illúzió szertefoszlott igen hamar. Annyi történt, hogy éves szinten 1000-1200 milliárd forint kiesett a költségvetésből, a Matolcsy-illúzió árát ma az oktatás, az egészségügy és egyáltalán a jóléti szektor szenvedi meg.

Az történt továbbá, hogy önök nemcsak egy nemzeti burzsoáziát kívánnak létrehozni a saját oligarcháikból, hanem másik oldalon pedig a végletekig fokozták a munkavállalói kiszolgáltatottságot, s eközben természetesen stratégiai partnerséget ajánlottak különböző multicégeknek, miközben a választási ígéreteikkel ellentétben a hazai kis- és középvállalkozásoknak legfeljebb olyan akadályversenyek jutnak, mint például az online pénztárgépek erőltetett bevezetése.

Nézzük meg, hogy ehhez képest egyébként a tények mit mutatnak! Magyarországon ma európai összehasonlításban az emberek az uniós átlag 40 százalékát keresik, miközben az árak az uniós átlag 83 százalékát jelentik. Önök dicsekednek azzal, hogy mekkora minimálbér-emelés történt. Ha a nettó minimálbért nézzük, jó esetben 7 százalékkal növekedett a nettó minimálbér, miközben a bruttó minimálbér növekedett 38 százalékkal. Ez úgy lehetséges, hogy az adótartalma a minimálbérnek, annak, amit a legalacsonyabb keresetűek keresnek, rettenetesen megnőtt az elmúlt években. A szegényebbek fizetnek be többet, miközben a gazdagok jól jártak a fideszes adórendszerrel.

A legdrámaibb következménye az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának az, hogy 2012-ben uniós összehasonlításban Magyarország rekordot döntött a társadalmi különbségek tekintetében, egy 1:9 arányú jövedelemkülönbség van ma Magyarországon a legfelső jövedelmi tized és a legalsó jövedelmi tized között. Míg Lengyelországban 30 százalékról 26-27 százalékra csökkent ugyanezen időszak alatt, az elmúlt három évben a legkiszolgáltatottabb emberek aránya, Magyarországon a kiszolgáltatottságban élők aránya 28 százalékról 32,5 százalékra nőtt.

Munkahelyteremtés valójában Magyarországon az elsődleges munkaerőpiacon nem történt. Az a helyzet, hogy Magyarországon 2010 óta az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél, szervezeteknél a versenyszférában 21 ezerrel kevesebben dolgoznak.

(13.10)

Önök statisztikákkal bűvészkednek, a tények viszont azt mutatják, hogy ha a közfoglalkoztatást kivesszük ebből a halmazból, akkor valójában a munkahelyek száma nem növekedett, hanem fordítva: csökkent. Az a helyzet, hogy az önök szabadságharca valójában a saját oligarcháikat védi és nem az embereket. 2014-nek az lesz a nagy kérdése, hogy ki tudunk-e törni a szolgaság körforgásából, tudunk-e szakítani azzal a gyarmati függőségi léttel, ahol a választás arra korlátozódik, hogy Magyarország a multinacionális cégeknek vagy a fideszes oligarcháknak lesz-e a kiszolgáltatottja. Ma azt látjuk 2010-hez képest, hogy a fideszes kormány ugyanazon a neoliberális pályán, nagyobb sebességgel és fékek nélkül versenyez (Az elnök csenget.), mint az előző kormányok tették. Ezt a versenyzést kell megállítani 2014-ben.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)