Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, még akkor is, ha ilyen késői órán állunk most itt egy ilyen fontos törvénynél. Nem lepődtem meg, hogy utolsó napirendként fogjuk ezt a kérdést tárgyalni, hiszen elég kellemetlen, azt gondolom, a Fidesz-KDNP-frakció számára ez a javaslat. Valószínűleg a jóhiszeműségem és a naivitásom is közrejátszik abban, hogy megdöbbenek még a mai napon is, hogy szemrebbenés nélkül képesek egy éven belül pont az ellentétét állítani egyik állításuknak. Az az egy örömöm van, hogy vannak önök között még olyan képviselők - a mai napon ma nincsenek itt -, akik bevallják azt bizottsági ülésen is, hogy szemrebbenés nélkül állították pont az ellenkezőjét egy évvel ezelőtt.

Pont azért, merthogy egy évvel ezelőtt én az Igazságügyi bizottság elé járultam, és megkértem önöket arra, hogy módosítsuk ezt a törvényt, hiszen a fogadóórámon több könyvvizsgáló és könyvelő is jelezte felém, hogy probléma van ezzel a javaslattal, hiszen önök, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium félreértelmezte anno az európai uniós irányelvet, és kötelezővé tették ezt a költségátalányt. Mondhatják azt, hogy nem kötelező, csak szó szerint úgy nézett ki az akkori javaslatuk szövegében az irányelv átvétele, hogy a kötelezett késedelembe esik, köteles a jogosultnak követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Banknak a késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama szerint megfelelő forintösszegét megfizetni, tehát köteles. Ha köteles, akkor nem választható, mélyen tisztelt képviselőtársaim.

Én ezt a módosítást benyújtottam pont egy évvel ezelőtt, ahol az Igazságügyi bizottságban azzal söpörték le, és még tárgysorozatba sem vették, és nem engedték a parlament elé, pedig egy évvel ezelőtt megoldhattuk volna ezt a problémát, egy évvel ezelőtt megkönnyíthettük volna mind a könyvelő cégek, mind a vállalkozások, mind - mint azóta kiderült - a KLIK és a többi nagy állami cég életét is, ha mondjuk, nem a pökhendiség uralkodna az önök frakcióján, és néha hajlandóak lennének meghallgatni ellenzéki képviselők javaslatait is, vagy csak néha hajlandóak lennének elgondolkodni azon, amit mi mondunk, javaslunk vagy módosítást benyújtunk. Az sem baj, ha mondjuk, akkor rögtön a saját nevükön, mondjuk, Vas Imre reggel felkel, és rögtön úgy gondolja, hogy aznap még benyújtja ezt a módosítást saját nevén. Ez is elfogadható lenne. De egy évet kellett várnia mindenkinek arra, hogy észrevegyék, tényleg probléma van ezzel a törvényjavaslattal. Papcsák Ferenc egy évvel ezelőtt azzal söpörte le, hogy fogadjuk el, hogy ez kötelező, és ezt az irányelvet így kellett átvenni, és hogy miért nem egyeztettünk mi a minisztériummal és Vékás professzorral, hiszen értsük meg, hogy éveken át dolgoztak a Ptk.-n és ezen a területen is, úgyhogy biztos, hogy ez így van rendben.

(23.30)

Csak tudják, képviselőtársaim, tényleg az a megdöbbentő, hogy amikor az emberek problémáiról van szó, a vállalkozások problémáiról van szó, akkor nem foglalkoznak azzal, ha valaki javítani, jobbítani kíván egy javaslatot.

Szeretném alátámasztani még erőteljesebben azt, hogy tényleg valami probléma van vagy az önök közötti kommunikációban, vagy abban, hogy nem hajlandók azzal foglalkozni, ami az embereket igazán érinti és a mindennapokat nehezíti meg, hiszen pont képviselőtársuk az Igazságügyi bizottságban szó szerint elmondta - aki akkor még igazságügyi államtitkár úr volt -, és akkor most idézném a bizottságról, Répássy Róbert államtitkár úr volt, aki a következőket mondta: „Természetesen én frakciófegyelem okán szívesen csinálok magamból bohócot, de az az igazság, hogy tényleg úgy van, ahogy Heringes Anita mondja, és gyakorlatilag 2013 óta folyamatosan oroszlánként védtük a polgári törvénykönyvbeli szabályozást, azt állítva, hogy az európai uniós jog tudói szerint az irányelv, amelyre az általános indoklás is hivatkozik, kötelező minimumot ír elő erre a bizonyos költségátalányra. Természetesen, mondom, hogy ha valaki meggyőz erről, és most nem az előterjesztő képviseletében jelen lévő Vas Imrét piszkálom ezzel, én nagyon kíváncsi lennék az európai uniós szakértők véleményére, különösen azokéra, akik két évvel ezelőtt ennek az ellenkezőjéről győztek meg bennünket. Úgyhogy mondom, a bizottság és talán a kormánypárti képviselők komolysága érdekében magyarázatot követelek erre, hogy mi történt, ki nem tudta jól az EU-s jogot. Nagyon szívesen módosítom az álláspontomat, csak akkor derüljön ki, hogy hogyan sikerült eddig az egész Országgyűlést abban a hitben tartani, hogy bizony kötelező ez a költségátalány-kikötés.”

Tudják, képviselőtársaim, pont a délelőtt folyamán hívtam föl az önök figyelmét arra, hogy a KLIK maga nem tudja, hogy milyen szerződései vannak, mennyiről, kivel kötötte ezt a szerződést. A mai napon sem tudott államtitkár úr, Rétvári Bence arra válaszolni nekem, hogy behajtási költségátalányt egyáltalán a KLIK fizetett-e, nem fizetett-e bárkire, észrevették-e, hogy van ilyen, vagy hogy egyáltalán szükség van rá. Teljes a káosz az önök fejében, úgy látszik. Az erőteljesen érezhető, hogy csak azzal foglalkoznak, amiből saját maguknak van bevétele, ami az embereket érinti, ami a kisvállalkozásokat érinti, ami azokat az embereket érinti, akik mindennap küzdenek azért, hogy megéljenek, azok nem fontosak. Ha tényleg van némi, emberek iránti jó érzésük, akkor nyitott füleket kéne tartaniuk maguknál a bizottsági üléseken, meghallani az ellenzéki javaslatokat, nem csak azért, mert valami ellenzéki jobbító szándékú javaslat, lesöpörni az asztalról és tárgysorozatba se venni, mert akkor lehet, hogy egy évvel ezelőtt megoldottunk volna egy problémát. Mi pont ezért a sürgősséget támogattuk, hogy most végre, ha már egy év után is, de oldjuk meg, és támogatni fogjuk az önök javaslatát is, csak egyszer állnának már föl, és mondanák ki, hogy igen, hibáztunk. Nem olyan nehéz, tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm.