Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mi merőben mást gondolunk erről a dologról. Itt pillanatnyilag felkészülés van a rendeleti kormányzásra.

Önök elmondják azt, hogy az egyik előirányzatról a másikra át lehet tenni a tartalékot. Biztosak abban, hogy azzal az előirányzattal, az ahhoz rendelt kötelezettséggel, az ott ellátandó feladattal minden esetben elérik azt a célt, mielőtt elveszik onnan azt a pénzt, hogy másra költsék, ami önök szerint, a kormány szerint fontos? Arra fogják majd költeni, amit önök kigondolnak, és elveszik onnan, ahol még lehet, hogy szükség lenne rá, csak önök úgy gondolták, hogy ezzel a feladattal már végeztünk. Akkor viszont nem jól tervezik meg a költségvetést.

Akkor nem jól tervezik meg azt a költségvetést, amit elénk beterjesztenek. Igaz, hogy már nagyjából júniusban, gondolom, megint el kell fogadni, és ennek megfelelően szabadon rendelkeznek ezekkel a pénzeszközökkel. És ez akkor is csorbítja a parlament költségvetés-alkotási jogát, és akkor is csorbítja a Költségvetési Tanács jogköreit, hogyha önök ezerszer mondják el, hogy nem így van. Önök először elköltik a pénzt, vagy legalábbis elmondják, hogy mire kellene pénzt költeni, azt is elmondják, hogy mennyit, elköltik, és egyszer majd keletkezik egy ilyen előirányzat, nagyjából az elszámolás kedvéért. Uraim, összekeverik a zárszámadást a költségvetéssel. Számszerűleg biztosan rendben lesz. Én biztos vagyok benne, hogy erre kiváló szakemberek vannak a minisztériumokban. Hogy azokat az elveket, amiket eddig vallottunk a transzparenciáról, az átláthatóságról, a közpénzek kezelésének tisztaságáról, a közpénzek közpénz jellegéről, arról, én úgy gondolom, hogy önök most elkezdenek nagyon-nagyon másképpen gondolkozni.

Én örülök neki, hogyha örömteli hírt hozott nekünk Szűcs Lajos képviselőtársam, hogy az NGM azzal szembesült, hogy többlet van a költségvetésben, ellentétben azzal, ami eddig volt. Viszont ez a hír olyan örömteli volt, tisztelt képviselőtársaim, hogy mégiscsak a Miniszterelnökség volt az, aki beterjesztette ezt a javaslatot, és nem az NGM. A Miniszterelnökségtől én nem vitatom el a jogot, olyan javaslatot hoznak be, amilyet gondolnak - és biztos vagyok benne, hogy még esetleg a statútumban is találhatnánk egy olyan fejezetet, egy olyan bekezdést, ami alapján egy ilyen javaslatot ide behozhatnak -, de annyira megörült ennek az NGM-miniszter, Varga Mihály, hogy elfelejtett írni egy ilyen előterjesztést, sőt megkérte rá Lázár Jánost, hogy írasson egy ilyen előterjesztést.

Ha figyeltük a sajtót ebben az ügyben, mi figyeltük, ott olyan dolgokat mondtak, hogy először is az NGM-ben azért azt lehetett látni, nem feltétlenül lelkesednek azért az ötletért, hogy valamiről valakik kitalálják, nagyobbrészt azok, akik a kormányban ülnek, hogy ez most egy nagyon-nagyon fontos cél, amit el kell érnünk. Meg is mondják, hogy ez mennyibe kerül, gyorsan kötelezettséggel is terhelik. És bizony az NGM munkatársaira, pláne politikai vezetőire az a feladat hárul, hogy most aztán egy-két hónap alatt gyorsan kerítsék elő ezt a pénzt, találják ki, hogy melyik előirányzaton van már tartalék; hol lett elegendő a feladat, amit elvégeztek; honnan vegyünk el pénzt. Ez erről szól: minek a terhére vegyünk el pénzt a megállapított költségvetéshez képest, és milyen célokra adjuk oda, amit éppen akkor találunk ki. Ez az előterjesztés nagyjában-egészében erről szól.

Láttam persze a reakciókat, amikor a rendeleti kormányzásról kezdtem el beszélni. De emlékeztessük magunkat: először a Magyar Fejlesztési Bankkal kezdődött. A Magyar Fejlesztési Banknak a kormánytöbbség tagjai először kiszélesítették az eljárási jogköreit, aztán utána bevonták a Miniszterelnökség alá, hiszen a Magyar Nemzeti Bank most már bármilyen vagyont megszerezhet, ahhoz már nem kell a parlament, még a parlament többsége sem kell. Ahhoz egyetlen egy dolog kell: Lázár János rendelete. Rámutat valamire, és a Magyar Fejlesztési Bank kaphat pénzt; vehet fel hitelt; alakíthat projektcéget; megvásárolhat valamilyen céget - egyelőre még pénzért akarnak megszerezni bármilyen gazdasági szereplőt. De csak egy rendelet kell hozzá, nem kell behozni a vagyontörvényt módosítani, nem kell behozni a vagyongazdálkodásról szóló törvényeket, és talán egyszer még a Miniszterelnökséget vezető miniszter is be fog majd számolni erről a tevékenységéről.

Most a költségvetést húzzák ki ez alól. És tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akik nem túl sokan vannak most itt, hogy kövessék ezt a vitát, önök nem érzik úgy, hogy valójában az önök kezéből veszik ki? Az ellenzék általában nem szokta támogatni a kormány törekvéseit, főleg azért nem, mert nem értünk velük egyet. De önöknek most majd támogatni kell azokat a törekvéseket, amik az önök kezéből csavarják ki azt a döntési lehetőséget, hogy legalább elmondhassák a véleményüket egy bizottsági ülésen, vagy elmondhassák a véleményüket itt a parlamentben. Hát, ha ez önöknek nem kell, akkor valószínűleg elegendő lesz ehhez egy rendelet; elegendő lesz ehhez Orbán Viktor aláírása.

Álláspontom szerint ebből kapkodás lesz. Mindig is szembesíteni kell és szembesíteni is fogjuk önöket azzal, ha bármilyen feladatról a korábban megtervezetthez képest egy új, önök által kreált, kitalált vagy éppen valós feladatra el akarják vonni a pénzt, és előirányzat nélkül kötelezettséget akarnak vállalni, hogy egyfelől nem jól tervezték meg, másfelől a korábbi feladattal nem végeztek. Én nem hiszem el, hogy tud olyan tartalék keletkezni bármilyen előirányzaton, amelyik kapcsán ebben az országban nem lehetne valamit szebbé és jobbá tenni. Csak az, amit éppen kitalálnak, hogy ez most nemzetgazdaságilag éppen fontos?

És amit önök most éppen próbálnak megérvelni, arra ott van a rendkívüli kormányzati intézkedések sora. Már megemelték tavaly is, még támogattuk is. Mi jobb szerettük volna, hogyha nem kerül be egy ilyen nagy, feneketlen vödörbe, ahol attól lehet tartani, hogy esetleg a rendőröknek vagy a katonáknak a béréből, amit vagy visszakérnek, vagy nem a rendelkezésre állás kapcsán, nehogy abból is olimpia legyen, vagy megint valamilyen vízilabdacsarnok, vagy bármi az égadta világon. Azt szeretnénk, hogyha átláthatóan és minél jobban nyomon követhetően sikerülne a költségvetési gazdálkodást végrehajtani. Most ez nem sikerül, nagyobb teret akarnak. Nem elég a rendkívüli kormányzati intézkedések kerete, az egész költségvetést akarják. Bárhol, ahol lesz egy forint, arra rá fogják tenni a kezüket, és erre most saját magukat felhatalmazzák. Mi természetesen ezt nem támogatjuk.

Én úgy gondolom, hogy a kormánypárti képvi­selőknek sem kellene támogatni azt, hogy néha hetek, néha hónapok múlva majd megtudják, mire köl­tötte el az önök kormánya a pénzt, és utána önöknek nem lesz más lehetősége, mint hogy jóváhagyják azt, amit gondolom, akkor nem Lázár János, hanem a nemzetgazdasági miniszter nevével fémjelezve majd idehoznak elénk, hogy önök szavazzák meg.

Én úgy gondolom, hogy elegendő tartalékot lehetett volna képezni. Minden egyes vitában arról vitatkoztunk, hogy elég-e a tartalék vagy nem elég a tartalék; elég-e a rendkívüli kormányzati intézkedésekre; elég-e a nem várt eseményekre a tartalék. Mindig azt mondták, nem ön, államtitkár úr, hanem Banai államtitkár úr minden esetben azt mondta: elég a tartalék. Akkor miért kell most a többihez hozzányúlni? Miért kell most hirtelen sokkal nagyobb falat ebből? Megszűnik először az MNB pénzeinek a közpénz jellege. Lassan a költségvetésnek a közpénz jellege is megszűnik. Máskor meg egy nap alatt fognak törvényt hozni, például holnap is fogunk csinálni egy ilyet.

Nyugodtan be lehet hozni ennek a Háznak a falai közé. Érveljenek, egymást is győzzék meg, ne csak szavazógépek legyenek, és utána pedig a törvényhozás normál menetében módosítsuk a költségvetést! Én úgy gondolom, hogy ezt meg lehet tenni, ekkora mozgásteret egy kormánynak nem lehet adni, ez a rendeleti kormányzás eszközrendszere. Én arra kérem a tisztelt Házat, hogy ne támogassa, mi nem fogjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)