Felszólalás adatai

Öné a szó, képviselő asszony.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Boldog Apor Vilmos, a győri mártír püspök 120 éve született, 1892. február 29-én Segesváron, székely főnemesi családból. A kilenc testvér között ő volt a második legfiatalabb. Mindössze hatéves volt, amikor édesapja váratlanul elhunyt. Az özvegy a gyermekeit jellemre nevelte. A fiatal bárónak gyermekkori vágya teljesült, amikor a jezsuitáknál szerzett érettségi után megkezdte teológiai tanulmányait a győri szemináriumban, folytatta az innsbrucki egyetemen, ahol teológiai doktorátust szerzett. 1915-ben szentelték pappá Nagyváradon, Gyulán káplán lett, majd katonalelkész egy kórházvonaton.

(13.50)

Vészterhes időben, 1918-ban 26 évesen ismét Gyulára került plébánosnak. Arra törekedett, hogy megvalósítsa a Szent Pál-i gondolatot, miszerint "mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek". A bizonyítás nem váratott magára. A vesztes háború csonka családokat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, fiukat gyászoló családokat, menekülteket hagyott maga után. Az együtt érző pap figyelme túlterjedt a templom falain, segített övéinek. Aztán jött a kommunista direktórium, amely a központ utasítására vérengzést tervezett, de Apor Vilmos halált megvető bátorsággal elment a direktórium elé, és arisztokrataként kiállt, ezért Gyulán nem folyt a vér. Életét kockáztatta övéiért.

Majd jött a román megszállás. A románok internálták a magyar tiszteket. Bukarestbe utazott, és Mária királynétól kieszközölte az internáltak és a román katonák által túszként elfogott gyulai polgárok szabadon bocsátását. Ismét kiált övéiért. Így kapta a kezdetben csak báróként emlegetett fiatal pap, a kiskáplán, majd a mi papunk és végül a szegények plébánosa titulust. Ugyanis különösen foglalkoztatták a szociális problémák, felkarolta a munkásifjúságot, gondoskodott a szegény gyerekek taníttatásáról, tandíjukról, ruházkodásukról, meghonosította Gyulán a szociális missziót és az egri Ferences Szegénygondozó Nővéreket. Amikor a közjó érdekében szót emelt, sikeresen fogott össze más vallásúakkal és más világnézetűekkel is.

XII. Pius pápa 1941-ben győri megyés püspökké nevezte ki. Győrbe is embert próbáló időben érkezett. 1944 pünkösdvasárnapján Apor püspök éppen a székesegyházba indult, amikor megtudta, hogy Győrben is felállítják a gettót.

A szószéken félretette aznapra készített prédikációját, és a következőket mondta: "Felelőssé teszem a belügyminisztert, aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak embercsoportok és fajok, amelyeknek gyűlölete meg van engedve. Aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek vagy zsidók, azt, bármennyire is dicsekszik kereszténységével, pogánynak kell tekintenünk."

Következett a végső tanúságtétel. 1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. A püspökvár pincéjében ekkor már 300-400 menekült tartózkodott. A következő napok folyamán egyre gyakrabban látogatták a vöröskatonák a püspökvárat. A főpásztor felkészült rá, hogy megvédi nyáját.

Március 30-án, nagypénteken a rezidenciájára menekült fiatal nőket követelő szovjet tisztnek útját állta, aki dulakodás közben pisztolyt rántva, három helyen is megsebesítette. A püspök összeroskadt, a megmentettek döbbenten mondták: "Püspök atyánk, értünk tette!"

Fokozódó fájdalmai közepette annyit válaszolt: "Nagyon szívesen." Április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sebeibe. Halálos ágyán is egyházára, hazájára és népére gondolt. "Még egyszer üdvözlöm papságomat!" - üzente. "Legyenek hűek az egyházhoz, segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat!"

Átmenetileg a karmeliták kriptájában temették el. A sötétség, a szocializmus gyáva építői rettegtek a világosságtól, a bátor vértanú püspök szellemétől. 41 év után engedélyezték, hogy csak titokban, két kőműves és két pap jelenlétében vihetik fel a mártír püspök koporsóját végső nyughelyére, a székesegyházba. 1997. november 9-én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta. Izrael Államtól "A világ igaza" elismerésben részesült. Legyen minden, a hazáját, népét, egyházát szerető magyarnak örök eszményképe!

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Sajnos Magyarország XX. századi történelme bővelkedik hasonló mártírokban és példaképekben, akik mind a nyilas, mind a kommunista diktatúrával szembeszálltak, és megvédték az emberséget.

Jól látható, hogy amikor azt mondjuk, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy semmilyen, akkor mire gondolunk. Mi volt az az eszme, mi volt az az erkölcsiség, amely mindkét kilengéstől megpróbálta Európát megvédeni, és a mindkettő által kitaszítottaknak próbált menedéket nyújtani? Apor Vilmos is volt, hogy Gyulán, volt, hogy Győrben, volt, hogy szerzetesházban, volt, hogy kórházban, volt, hogy püspökvárban, mindenféle helyen mentette azokat, akik éppen üldöztetést szenvedtek abban a pillanatban.

Tehát nyilvánvalóan ez már a családi neveltetésből is adódott, hiszen mind édesapja, mind édesanyja kiváló ember volt. Báró Apor Gábor államtitkár volt az édesapja, ő mondta el, neki volt a jelmondata, hogy "felejtsük el önmagunkat másokért". Úgy gondolom, hogy ez ma is minden állami vezető vagy parlamenti képviselő számára politikusként fontos jelmondat lehet. De édesanyja, Pálffy Fidélia is azt tanította neki, hogy ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út.

Így nevelkedett tehát Apor Vilmos, és a XX. században nem csak ő volt az, aki mindnyájunk számára példakép lehet, ugyanígy 120 éves évfordulója van Mindszenty József születésének, Mindszenty-emlékév is van idén. De ugyanígy nehéz időkben hirdették az igazságot és álltak ki az emberek mellett és az igazság mellett: Márton Áron erdélyi püspök, Scheffler János szatmári püspök, boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, boldog Meszlényi Zoltán esztergomi, boldog Romzsa Tódor és Orosz Péter munkácsi görög katolikus püspökök vagy éppen Ravasz László református püspökként vagy Ordass Lajos evangélikus püspökként.

Sokan voltak tehát, akik példaképek lehetnek mindnyájunk számára, és a XX. században kiálltak a magyarokért, pontosan azért, mert erős volt a keresztény hitük, erős volt a keresztény meggyőződésük, és ez a hit volt az, ami őket szembe tudta fordítani a legembertelenebb rendszerekkel is.

Végül engedjék meg, hogy két gondolatot idézzek tőle, amelyet már utolsó perceiben mondott, egyrészről, amikor már tudta, hogy közel a vég, megkérdezte, hogy a püspökvárban megmenekültek-e azok, akiket védett saját testével is, és amikor igenlő választ kapott, csak ennyit mondott: "Köszönöm a Jóistennek, hogy elfogadta áldozatomat." Utolsó szavai pedig hasonlóak voltak: "Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!"

Köszönöm szépen. (Taps.)

Felszólalások:   21-24   25-28   29-30      Ülésnap adatai