Felszólalás adatai

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Lenhardt Balázs jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirend szerint ma délelőtt 9 óra 40 perckor részletes vitára bocsátásokra kerül sor. Kérem a frakciókat, biztosítsák a szükséges határozatképességet.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: "Megszámláltattál, És hijjával találtattál. - Hány magyar van Romániában?" címmel. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A romániai népszámlálás közelmúltban megjelent drámai adatait böngészve akaratlanul is először Bánffy Miklós halhatatlan regénytrilógiájának címe, a Megszámláltattál, És hijjával találtattál, Darabokra szaggattatol, majd a Magyar Nemzet 1977. évi karácsonyi számában megjelent Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című írása jutott eszembe, s persze Gottfried Herder nevezetes jövendölése 1791-ből. "A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni." A pontos fordítás így hangzik: "A magyarok az egyetlen népe ennek a törzsnek (a finnugornak), mely a hódítók közé bejutott... Most aztán szlávok, németek, vallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják és évszázadok múltán tán már nyelvükkel is alig találkozunk."

Zrínyi második éneke betű szerint foglalja versbe Herdert: "más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép".

Azonnal felötlik bennem a dél-erdélyi "Utolsó magyar" drámai fotósorozata, és a marosvásárhelyi magyarellenes pogromban félig megvakított, s halhatatlan Sütő Andrásunk intelme. "Mert ami a szemünk előtt zajlik, növekszik: az erdélyi magyarság folyamatos kivándorlása, nem csupán érzelmi, hanem matematikai kérdés is. Amiből mindig csak elvesznek, de hozzá nem adnak, kifogy az egyszer, megszűnik törvényszerűleg... Fenyegető rémünk nem az asszimiláció, hanem a romániai magyarság teljes megsemmisülése... Aki fut, nem azért fut, hogy visszatérjen... A kivándorlás nem látványos folyamat, olyan, mint a belső vérzés."

Tisztelt Országgyűlés! A 2002-es 1 415 718-as lélekszámhoz képest mostanra az erdélyi magyarság 193 807 fővel fogyott, egészen pontosan 1 238 000-en vagyunk jelen Bethlen Gábor és Mátyás király szülőföldjén. Ehhez vegyük hozzá, hogy 1992 és 2002 között 190 ezerrel lettünk kevesebben, ez húsz év alatt 384 407 magyar. Vegyünk tehát egy nagy levegőt, és mondjuk ki: ez közel 400 ezer.

A hagyományosan magyar megyékben - Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs - 237 ezer magyar lélekkel lettünk kevesebben. A 147 ezer magyar az úgynevezett szórványból hiányzik. Dél-Erdély, Bánság, Máramaros magyarságának helyzete több mint tragikus. Míg Temes megyében 1992-ben 62 ezren voltunk, mára csak 35 ezren maradtunk. Arad megyében 61 ezerről 37 ezer főre fogyatkoztunk. Brassóban 63 ezerről 39 ezerre csökkent a magyarok száma, vagy Máramarosban 54 ezer magyarból csak 37 ezren maradtunk.

Meggyőződésem, hogy a viszonylag kedvező Hargita, Kovászna, Bihar, Szatmár és Szilágy megyei adatok nem ellensúlyozhatják Maros, Kolozs, Beszterce-Naszód, Máramaros és Fehér megye magyarságának tragikus helyzetét, és akkor még nem beszéltünk a Kincses Kolozsvár magyarjainak 19 százalékról 16 százalékra történő csökkenéséről, ami 2002-höz képest 14 ezer fős veszteséget jelent.

1910-ben Kolozsvár lakosságának 86 százaléka magyar volt. Az 1910-ben szinte színmagyar Marosvásárhely magyar lakossága 2002-ben 47 százalék, míg jelenleg a 45 százalékot sem éri el. Ady és Szent László városában, Nagyváradon, amely 91 százalékos magyar többségű volt, a 2002. évi népszámlálás szerint 27 százalék, most pedig mindössze 24 százalékra csökkent az ott élő magyarok száma. Nem lehetnek hiú reményeink a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken és Burgenlandban sem.

Tudomásul kell vennünk azt a keserű valóságot, hogy a világ és a környező országok teljesen közönyösek a magyarság létkérdése iránt, és képtelenek belátni - idézem -, hogy "a Monarchia és a történelmi Magyarország megsemmisítése volt a világtörténelem legbrutálisabb, legbarbárabb, legotrombább és legigazságtalanabb cselekedete, amelyet a bosszút lihegő értelmetlenség és barbárság szabadított a világra." Praznovszky Iván nem oly régen elhunyt diplomatát idézem.

Csoóri Sándor szerint "a sebeket letakarni is egy másik világ gyolcsával lehet, amelyet köznapi szavakkal úgy hívnak, hogy erdélyi magyar autonómia".

Tisztelt Ház! Befejezésül a közelmúltban elhunyt képviselőtársunkat, a lakiteleki alapítót, a nagy magyar drámaírót, Csurka Istvánt idézem. "Olyan nemzet vagyunk, amelynek tagjai öt világrészre vagyunk szétszóródva, s amelyeket csak akkor nem lehet kiiktatni a nemzetek közül, ha ráébred a maga megkülönböztető sajátosságára, elsősorban azokra, amelyek éppen e szétszórtságából származnak. Olyan nemzet vagyunk, amelyik végveszélyben, ha tisztségviselői felmutatták neki a véres kardot, páratlan hőstettek végbevitelére, csodára volt képes."

Engedjék meg nekem, képviselőtársaim, hogy a mártírhalált halt Batthyány Lajos miniszterelnökünk születése napján a véres kardot szimbolikusan felmutassam. (Felnyújtja a jobb kezét.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Elöljáróban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy az erdélyi magyarság kérdése, úgy tűnik, sokunk számára fontos kérdés határon belül és kívül, a parlamenti patkó több részében is, ez a magyar kormánynak is szívügye, és az egész külhoni magyarság demográfiai helyzete a kormány politikájának egyik középpontja. Azonban le kell szögezni, hogy egy közösség erejét nem kizárólag a számaránya mutatja meg.

A 2011-es népszámlálás alapján Románia állandó népessége 19 millió fő, amiből román nemzetiségűnek vallotta magát 16,8 millió fő, azaz a lakosság 88,6 százaléka, és magyarnak vallotta magát 1 238 000 fő, azaz a lakosság 6,5 százaléka. Emellett romának - tehát nem románnak, hanem romának - vallotta magát 619 ezer fő, ami az összlakosság 3,2 százalékát jelenti.

Meg kell jegyezni, hogy ezek a statisztikák, bár előzetes eredmények, amelyek kismértékben változhatnak, de ennek mértéke, a változás mértéke bizonyosan 1 százalék alatti lesz.

A magyar nemzetiségű népesség számának alakulását vizsgálva az előző, 2002-es népszámláláshoz viszonyítva, ahogy arra képviselő úr is utalt: 2011-ig a romániai magyarok száma 196 631 fővel csökkent, hasonló mértékben, mint a korábbi időszakban, a tendencia tehát nem változott.

Igaz azonban, hogy a magyarság aránya csökkent Romániában, de meg kell jegyezni, hogy ennek mértéke minimális, 1 ezrelék. 2002-ben 6,6 százalék volt a magyarság aránya a mostani 6,7-hez képest. Optimizmusra ad okot tehát, hogy a magyarok aránya nem csökkent Románia összlakosságán belül.

Az adatok elemzésével több szociológus is foglalkozott, például Kapitány Balázs, aki megállapította, hogy régiós lebontásban szemlélve erdélyi tekintetben négy nagy régiót lehet megkülönböztetni.

A hagyományos székelyföldi megyék, Hargita és Kovászna esetében a magyarság aránya alapvetően stabil. Hargitában kissé nőtt, Kovásznában némileg csökkent a magyarok száma, Székelyföldön pedig határozottan pozitív fejleményekről lehet beszámolni, hiszen a román nemzetiség aránya egyértelműen csökkent, és a magyarság aránya nőtt. Székelyföldön tehát fordulópontról beszélhetünk, megállt a románság térnyerése, és a magyarság arányának emelkedését mutató folyamat indult meg. Ezek tehát az inkább magyarlakta részek.

Észak-Partium, azaz Bihar, Szatmár és Szilágy megye a másik régió. Észak-Partium területe összességében román többségű, éppen ezért a várható borúlátó fejleményekkel szemben mégis pozitív meglepetés, hogy a magyarság arányában nem történt nagy visszaesés. Úgy tűnik, Székelyföldhöz hasonlóan Észak-Partium sem veszélyeztetett, demográfiai értelemben legalábbis.

Az észak-erdélyi vegyes lakosságú megyék, mint Maros, Kolozs, Beszterce-Naszód, Máramaros és részben Fehér megye tekintetében viszont valóban egyértelmű és nagyon szembetűnő a csökkenés.

(9.10)

Kolozsvár esetében, ahogy elmondta a képviselő úr is, 19 százalékról 16 százalékra csökkent a magyarság aránya, ami különösen fájó számunkra. Bár a különböző magyar szervezetek koncentrálnak erre a területre, a városban ötezer fő mégsem vallotta meg semmiféle nemzetiségét. Marosvásárhelyen relatíve kisebb mértékben, "csak" 2 százalékkal, 47-ről 45-re csökkent az arány. Az észak-erdélyi vegyes lakosságú megyékben csupán a szigetfalvak azok, ahol a magyarság továbbra is többséget alkot, például Szék vagy Torockó. A negyedik, demográfiai trendet tekintve megkülönböztethető régió Dél-Erdély és a Bánság. Ebben a régióban valóban nagyon rossz a helyzet: 30-35 százalékos volt a magyarság csökkenése. Általánosságban a nagyvárosokban, Temesváron, Nagybányán, Brassóban és Aradon fogyott a legnagyobb arányban a magyarság. Derűlátásra az adhat okot ebben a régióban, ami Székelyföldön jellemző: voltak olyan városok, ahol csak kisebb mértékében csökkent a magyarság aránya.

A népszámlálás kapcsán hozzá kell tenni a teljesség kedvéért, hogy az etnikumról nem nyilatkozók aránya néhány területen jelentősen nőtt. Ahogyan már említettem, Kolozsváron ötezer fő nem válaszolt a nemzetiségi kérdésre, más népszámlálási eredmények pedig azt mutatják, hogy az etnikumról nem nyilatkozók általában valamelyik kisebbséghez tartoznak. A magyar kormány úgy véli, hogy ezeket a területeket nem szabad magukra hagyni, hiszen számos esetben valóban biztató vagy legalábbis reményre okot adó a helyzet. Emellett a magyar kormány és a nemzetpolitikai államtitkárság folyamatosan olyan programokon dolgozik és olyan programokat valósít meg, amelyek a csökkenés lassítását, megállítását, adott esetben, mint például Székelyföldön, a trend megfordítását célozzák.

Bár igaz, hogy a magyar kormány közvetlenül nem tud hatni a születésszámra, meggyőződésünk, hogy a magyar intézményeken keresztül, a magyar terek bővítése által eredményesen befolyásolhatjuk a magyarság gyarapodását. Itt elsősorban az oktatási intézmények megerősítése lehet célravezető, illetve olyan más kulturális intézmények, közösségi terek gyarapítása, amelyek sikerrel járulnak hozzá a magyar identitás erősödéséhez és a magyarság gyarapodásához.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai