Felszólalás adatai

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Történelmi pillanat lesz ma, amikor az Országgyűlés név szerinti szavazással dönt a rendszerváltás egyik nagy elmaradásáról, az egyik legnagyobb elmaradásról: az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát indítványozó jobbikos javaslatról.

Bár folyosói pletykák szerint ennek az indítványnak a szavazását el kívánják halasztani, és ha így is történik, azt gondolom, nem gond, ha alszanak rá néhányat, hiszen a felelősségük, a kormánypárti képviselők felelőssége óriási. Mi nagyon örülünk annak, hogy kinyilvánítják azt az egyébként közhelyszerű alapigazságot, hogy az MSZP az MSZMP jogutódja, azonban mi, jobbikosok mindig azt követeljük, hogy az ilyen alapelveket kövessék érdemi intézkedések. Ebben egy kicsit különbözünk - vagy lehet, hogy nem is kicsit - a kormányoldaltól, hiszen megszokhattuk már azt az alaptörvénynél is, hogy egyfajta szemfényvesztésként a preambulumban szép szavakat használva a társadalom többsége által kívánatosnak tartott alapigazságokat kimondanak, azonban nem követik ezt a tettek. Kimondják például, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, azonban később az érdemi intézkedések között kiderül, hogy vannak egyenlőbbek, és például a mentelmi jogot továbbra is meg kívánják őrizni.

Ezért most az önök felelőssége óriási, hogy a preambulum után érdemi intézkedésként is csapunk-e egyet a Magyar Szocialista Pártra, hiszen kimondják azt, hogy a nemzeti emlékezet bizottsága megalakul, amely feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, és tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben teszi közzé, azonban ez minden konkrétumot nélkülöz, fából vaskarika, és sajnos ettől nem várjuk a múlt tényleges feltárását. Érdemi intézkedések szükségesek, és ezért megkerülhetetlenül mondjuk ki, és kérjük, hogy támogassák azt a módosító javaslatunkat a név szerinti szavazáson, amely szerint a nemzeti emlékezet bizottsága megnevezi és közzéteszi a BM volt állambiztonsági főcsoportfőnöksége hivatásos, nyílt és titkos állományának tagjait, valamennyi hálózati személyét, tehát az ügynököket, továbbá a katonai hírszerzés állományát és hálózatát.

A felelősségük tehát óriási. Miért van erre szükség? Azért, mert két évtized nem volt elég a saját politikusaik által is érintett, fertőzött parlamenti pártoknak, hogy a társadalom számára megnyugtatóan rendezzék az ügynökügyek teljes körét, és távozzanak a közéletből a hatalmukat átmentő nemzetáruló alakok. A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtételadás. Ezért is fontos az a leleplező munka, amelyet a kormány helyett küzdőtársunk, szakértőnk, dr. Ilkei Csaba végez kutatásaival, állambiztonsági tanulmányaival főként a kuruc.info hírportálon.

Ott egyébként olyanokat is olvashatunk, amelyeket itt most nem idézhetek büntetlenül, mert a jogszabályok az egykori ügynököket védik, és az igazság kimondását, leírását tiltják. Csak úgy fogalmazhatok, hogy a szocializmusban Martonyi János félreérthetetlen kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. Abból kell értenie most mindenkinek, hogy Bölcskei Gusztáv a református egyház szégyene, Seregély István pedig a katolikusoké. A Szalai Annamária által kinevezett, a közmédiumok és az MTI több tízmilliárdos költségvetése felett valójában rendelkező Böröcz Istvánt sem nevezem III/III-as besúgónak, mert perrel fenyegeti azt, aki ezt állítja róla. És 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után még mindig őket védi a törvény.

(11.50)

A bíróságok a hatályos jogi szabályozás miatt rágalmazásnak minősítik az ügynökvádat, ha azt rendszerint csak a 6-os kartonnal tudják alátámasztani. Hiába a történészek egybehangzó szakvéleménye, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem ad ki hamis 6-os kartont, az ügynöki munka döntő részét rejtő mágnesszalagok pedig még mindig nem nyilvánosak. A jelek azonban azt mutatják, hogy a kormányzat egészen más irányba kíván sajnos elmozdulni.

A nemzeti információs és bűnügyi elemző központ diktatórikus eszközöket kap a természetes és jogi személyek adatkezelési függetlenségének felszámolására. A szervezet éppúgy Orbán Viktor rohamcsapatát alkotja majd, mint az ORFK-n belül a terrorelhárítás. A szervezethez sajnos új besúgóhálózatot is szerveznek. Az előbbi célt polgári szinten a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság szolgálja majd nyílt kormányhivatalként, Péterfalvi Attila vezetésével, aki Sólyom László és az SZDSZ embere volt.

A személyes adatok kezelése és valamennyi adatkezelési művelet megváltoztatásra kerül. Ezen belül korlátozzák majd terveik szerint az állambiztonsági múlt feltárását azzal, hogy a tudományos kutatók, történészek nem hozhatják nyilvánosságra az ügynökök nevét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak ha azok hozzájárulnak ehhez. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból, köztük: Elnök úr, idő, idő!)

Jelenleg a kutatók az érintettek hozzájárulása nélkül megnevezhetik a felkutatott hálózati személyeket, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény 32. §-a alapján. Az életidegen, elméleti tudósnak is rossz Péterfalvi Attila azonban közölte, hogy ezt a törvényt több helyen meg kell változtatni. Félünk tehát, hogy ügynöktörvény nem lesz, Orbán Viktor sohasem fogja rendezni, tisztázni ezt a kérdéskört, sőt egyre több ismert besúgóval veszi körbe magát, akárcsak Schmitt Pál. Hiszen az államfő által november 21-én életre hívott Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) élére a közismert besúgót, Kárpáti Györgyöt állította. Az elnökség tagja lett Fenyvesi Csaba olimpiai bajnok párbajtőröző, aki szintén besúgó volt. Tárjuk fel a múltat! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy ha figyelmeztetik az elnököt, aki úgy gondolja, hogy egy gondolat végét fejezi be a képviselő, akkor egy államtitkári hozzászólásnál is tegyék azt, aki ugyanígy túllépte az időt, de úgy gondoltam, hogy az államtitkár úr hadd fejezze be a mondatát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni. Megadom a szót államtitkár úrnak, Rétvári Bencének.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Képviselőtársaim fokozott érzelmi állapotát nem is annyira az időtúllépés okozta szerintem, hanem az, hogy ön itt játszi könnyedséggel köztiszteletben álló embereket - legyenek azok világi vagy egyházi emberek - olyan könnyedén és egyik nevet a másik után olvasva, különösebb bizonyítékokat itt föl nem mutatva vádolt meg az előző rendszerrel való súlyos kollaborációval, ami méltán sokakat felháborít, akik ezeket az embereket tisztelik évek, évtizedek óta. Úgyhogy nem tudom, hogy ön hogyan tudja ezeket a vádjait bizonyítani, de arra, amit ön egyházi és világi személyekről egyaránt mondott, arra pont itt volt véletlenül államtitkártársamnál egy könyv, Csaba testvértől. Hadd idézzek önnek ebből! Szerintem egy kis szerénység így karácsony előtt nem árt önnek sem, és egy kis alázat sem. "A besúgó papok és mások társaiktól bocsánatot kértek. Azt viszont igazságtalannak tartanám, ha úgy tennénk nyilvánossá a nevüket, hogy a vezetők neve, akik a kommunizmus áldozataivá tették őket, titokban maradhat, hiszen a saját aktáikat eltüntették, megsemmisítették. (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Ez a baj!) Ez teszi feltárhatatlanná az ügynökkérdést." (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez igaz!)

Szerintem Csaba testvér pontosan a lényegére tapintott ezzel, és erre sokan rájöttünk tőle függetlenül is. A legnagyobb probléma abból van, amikor mindig az utolsó láncszemet próbálja valaki felelősségre vonni. Nem mintha annak az embernek adott esetben ne lenne felelőssége. Nem menteni kívánom őket, de a legfontosabb azoknak a személyeknek a feltárása és a Terror Házában is a verőlegények falára való kitétele, vagy máshol is, akik ezt a rendszert működtették, akik kitalálták, akik azt a logikát létrehozták. Ez ügyben nem kevés lépést tettünk, és nem a tétlenség volt jellemző az elmúlt egy évben sem a kormányra.

Az európai uniós elnökségünket arra használtuk fel, képviselő úr, amit ön is tudhat, hiszen ezt többször nyilvánosságra hoztuk, hogy európai uniós szinten hoztunk létre egy olyan deklarációt, egy úgynevezett következtetést, ami egyértelművé teszi az Európai Unió számára saját feladatként azt, hogy az ilyesfajta kommunista rendszerek működtetőit mindenképpen feltérképezze és a kommunizmustól így mindenképpen el tudjon határolódni és megakadályozza az újraéledését. De ugyanígy itt a parlamentben, szerintem önök is támogatták a Btk.-módosítást, ami a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását is büntethetővé tette. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ezen a téren nem voltunk egyáltalán tétlenek. Az igazság feltárásában előreléptünk; nem a vádaskodásban, az igazság feltárásában.

Idén, 2011-ben volt a parlament előtt az a törvényjavaslat, amely az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szólt. Ennek pontosan az volt a célkitűzése, hogy ezek az információk nyilvánosságra kerülhessenek. Egyrészről szabályozta, hogy minél szélesebb körű legyen az információs önrendelkezési jog, védi az érintettek személyes adatait, viszont a minősített adatokhoz való hozzáférést közérdeknek minősíti, tehát ehhez mindnyájan hozzá is férhessünk, ezt kívánja ez leszögezni.

Ugyanígy az alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti törvény is ezt rögzíti, ezt a részt, azt hiszem, ön nem idézte az imént, hogy a kommunista diktatúra hatalombirtokosai a mai értelemben vett közszereplőnek minősülnek. Kötelességük tehát tűrni azt, hogy róluk bármilyen tényállítások, amelyek nyilván így megalapozhatóak - nyilvánosságra kerüljenek és a szerepükkel összefüggő összes személyes adat nyilvános adatnak minősül. Ez, azt hiszem, igen nagy előrelépés azzal kapcsolatban, amit ön is és sokan, akik az igazságot szeretnék felderíteni, pártfüggetlenül előrelépésnek tarthatnak ebben az évben. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amiről ön is említést tett, valamelyest a lengyel példa nyomán is jött létre, ami a '98. évi MXVI. volt Lengyelországban. Ott nemzeti emlékezet intézetének nevezik ezt az intézetet. És pontosan a mi célunk is, amit rögzítettünk ebben a törvényben, amiről önöknek is lehetőségük lesz szavazni, a kommunista hatalom birtokosainak szerepét feltérképezni és az eredményeket közzétenni. Ez a közzététel nyilvánvalóan onnantól kezdve adott esetben annak a közzétételét jelenti, hogy ki kivel állt kapcsolatban. Vannak olyan városok, vannak olyan intézetek, amelyek erre időt, energiát fordítottak.

Nem a törvényi háttérrel van elsősorban a probléma Magyarországon. Három dologgal van a probléma Magyarországon. Az egyik, ha rossz irányba támadunk, és nem a működtetőket, hanem azokat próbáljuk célkeresztbe venni, akik a legvégén voltak ennek a sornak. A második rész, hogy ez egész egyszerűen egy munkaerő-probléma, hiszen a levéltárban nyilvános ezeknek az adatoknak a nagy része. Ami most még él, azok nagy része nyilvános, ezek kutathatók. Csak úgy kutathatók, hogy több tíz folyóméternyi irat van, nincsenek rendszerezve. Nagyon sok embernek nagyon sok munkaórája szükséges hozzá. A harmadik és legnagyobb probléma, hogy pontosan a kommunizmus működtetői '89-90-ben amit csak lehetett, megsemmisítettek, ezért soha nem fogjuk tudni sajnos az egészet feltárni. Köszönöm szépen. Igyekeztem pontos lenni, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   6-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai