Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Mint köztudott, 2016-ban a vadászat előtt egy komoly vízválasztó volt/van, hiszen húsz évre dől el, hogy a vadászati jogokat, a tájegységi határokat hogyan is határozzuk meg, azaz kik és hol fognak tudni majd húsz éven keresztül vadászni. A vadászati törvénynek egy viszonylagos konszenzusos elfogadása után, mondhatom azt, hogy a szakmát és minket, képviselőket is hidegzuhanyként ért, hogy mégis a gyakorlatban ez hogyan csapódik le.

A probléma ott áll fenn, ahol egy adott területen több társaság szeretne vadászni, ahol pedig állami terület is van, ott csak halmozódik ez a probléma, hiszen ugyan a privatizáció után ezek az állami területek ma már csak erdőt jelentenek, természetvédelmi területet vagy éppen repteret, de bizony ilyenkor az államnak el kell döntenie, hogy melyik kezdeményezés oldalára áll. Esetek sokaságát küldtem el miniszter úrnak, és gondolom, miniszter úron ke­resz­tül az illetékes államtitkár úr is megkapta, ahol szá­munkra felfoghatatlan módon születtek meg a dön­tések, szakmailag semmiképp nem lehet alátámasztani azt, hogy ezekben az esetekben bizonyos tár­saságokat miért golyóztak ki a vadászat lehetőségéből.

Mindezt miért tették? Most már azért látszik, hogy kik a nyertesek, egy jól körülhatárolható, kormányhoz köthető lobbicsoport, politikusok és fide­szes vállalkozók köre az, akik ezeken a területeken vadászni fognak majd húsz éven keresztül, és gyakorlatilag kényük-kedvük szerint az történhet ott, amit ők akarnak. Ráadásul olyan eseteket is államtitkár úr elé tártam, ahol külföldi érdeket támogatott az állam a hatvan éve működő helyi vadászközösséggel szemben. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Olyan eseteket is bemutattam, ahol a nyertes társaság, akit támogatott az állam a területeivel, az lényegesen kevesebb bérleti díjat fog ezért a tevékenységért fizetni a földhasználóknak, mint a konkurens, meglévő, régi, jól működő társaság, ezzel megkárosítva a földtulajdonosokat és magát a magyar államot is. De az a helyzet sem jobb, amikor olyanok nyernek ‑ jól ismert budapesti fideszes ügyvédek ‑, akik szintén évtizedek óta jól működő helyi közösségeket tudnak erről a pozícióról eltüntetni, lenullázni, szakmai munkájukat tönkretenni.

Olyan esetet is feltártam, ahol külföldi vadászoligarchát segített a kormányzat. Nem is mondom, hogy pletykák, hanem ennél azért jóval komolyabb hírek szerint pedig miniszterek, államtitkárok és fideszes politikusok vadásznak ezen a területen. Így már érthető, hogy miért nem tudtak racionálisan dönteni, miért nem tudtak a helyi közösségek oldalára állni, amikor kellett.

Ezekre a problémákra érdemi választ nem kaptam, ezért kellett egy vadászati kerekasztalt összehívnom, ahol még több hasonló történetet mondtak el nekem a vadászok. Kérdezem tehát államtitkár urat, hogyan képzeli ezt az állam. Hogyan teheti meg a magyar állam, hogy a vidéki vadászközösségek helyett ezen érdekcsoportok oldalára áll? Miért nem a szakmaiság számított itt sem, amikor döntöttek? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)