Felszólalás adatai

Az első Széll Kálmán-terv bejelentése óta tény, hogy a kormány komoly költségvetési megtakarítást remélt a rendszer gyökeres átalakításától. Az előzményekről annyit szeretnék elmondani, hogy a korábbi rokkantnyugdíjak egészségbiztosítási ellátássá átalakítása és a rokkantsági ellátások drasztikus csökkentése után jelentősen megszigorították a komplex minősítésekre vonatkozó szabályokat is. A minél gyorsabb kiadáscsökkentés elérése végett ráadásul kötelező felülvizsgálatokat rendeltek el az enyhébb egészségkárosodással élő, mintegy 195 ezer rokkant, megváltozott munkaképességű ember számára. Az erőltetett menetben véghezvitt intézkedések szükségességét ugyanakkor önök azzal támasztották alá, hogy nagyon sok a potyautas a rendszerben, akiket ki kell szűrni, és vissza kell terelni a munkaerőpiacra.

Na most, nézzük meg, hogy állnak konkrétan ezek a felülvizsgálatok, mit mutatnak a számok jelen pillanatban: a felülvizsgáltak közül a korábbi 1 százalékról 11-12 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik teljes egészében elveszítették juttatásaikat, egészségkárosodásuk nem érte el a jogszabályban előírt 40 százalékos mértéket. Ezek az emberek a mai napon teljes mértékben ellátatlanok.

További csoportot alkotnak azok, akiket rehabilitálhatónak minősítettek. Az utóbbi években a rokkantaknak körülbelül 10-15 százaléka lett rehabilitálható, most viszont körülbelül a duplája ez a szám, 28-30 százalék. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal beszédes adatai csakis azzal magyarázhatók, hogy az új minősítési rendszerben ugyanaz az egészségkárosodás enyhébb megítélés alá esik. Az új szabályok tehát nyilvánvalóan nem a csalók, a potyautasok kiszűrését célozzák, hanem azt, hogy lehetőleg minél kevesebb egészségkárosodott ember minősüljön megváltozott munkaképességűnek, és közülük is minél többen váljanak jogosulttá minél kisebb összegű ellátásra, mégpedig a lehető legrövidebb út alatt.

Megfontolásra javaslom azt, tisztelt államtitkár úr, hogy önöknek egy teljes koncepcionális tévedése van, hiszen a csalók, a potyautasok kiszűréséhez nem a minősítési szabályokon kellett volna tovább szigorítani, hanem sokkal inkább a meglévő szabályok betartásának az ellenőrzésén. Bár önök és az NRSZH következetesen elhárítják azokat a vádakat, amelyek a felülvizsgálatok szakszerűségére és a bizottságok által hozott határozatok megalapozottságára vonatkoznak, én e helyütt szeretném önt emlékeztetni arra, hogy a rokkantak tapasztalatai továbbra is mást mutatnak. Ezt az ellentmondást, ami az érintettek tapasztalatai és a kormány állításai között feszül, a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően feloldani önöknek. Én azt kérem öntől, államtitkár úr, hogy ezt próbálja meg, tegyen erre kísérletet a viszonválasz alkalmával.

Szeretném elmondani önnek, gyakori panasz az, hogy az egészségkárosodás mértékének megállapításánál az érintettek beszámolói alapján nem veszik számításba a rokkant ember minden betegségét. Hallani olyan esetről is, amikor irreális mértékben javul valakinek az egészségi állapota, eddig 100 százalékban rokkant embert minősítenek rehabilitálhatónak, 40-50 százalékkal kisebb egészségkárosodást állapítva meg nála. Egy rokkant férfi írta, hogy egészségkárosodását 80 százalékról 45 százalékra minősítette vissza a bizottság, az ellátását pedig 25 ezer forintra csökkentették - 25 ezer forintra! A rezsiszámlákat nem tudta fizetni ebből az összegből, ezért a villanyt kikapcsolták nála, és a legszomorúbb az, hogy ezek az emberek még örülhetnek annak, hogy egyáltalán a hideg lakásukban maradhattak, és nem rakják ki őket a lakásból. Többen már öngyilkosságba menekültek a teljes kilátástalanság elől.

Mit tesznek önök az ilyen tragédiák megelőzése végett, tisztelt államtitkár úr? Ilyen és ehhez hasonló esetek jutnak el hozzám nap mint nap, a kormányoldal mindeközben mélyen hallgat, holott a mai napig nem látni tisztán azzal kapcsolatban, hogy van-e nyomás a felülvizsgálatokat végző bizottságokon, vagy nincs. Mi a garanciája annak, hogy kevesebb visszaélés történik az új rendszerben? Számos megválaszolatlan kérdés van, amire a kormány, önök ismételten a mai napig nem tudnak elfogadható választ adni.

Az a válasz ugyanis, amelyet Székely Ildikó, az NRSZ Orvosi Módszertani Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője az egyik interjújában kifejtett, elég zavaros. Szerinte nem az orvosokkal, hanem a betegek hozzáállásával van a baj, akik azért panaszkodnak, idézem: "mert nem akarnak visszamenni dolgozni". A rendszer szigorítására szerinte a csalók miatt került sor. A felülvizsgálatokat végző orvosokról egy nyilatkozatában pedig azt mondta, szó szerint idézem: "lehet, hogy van egy-két megtévedt kolléga, vagy volt a múltban, de nem ez a jellemző, hanem az, hogy nagy klinikai tapasztalattal rendelkező, elismert orvosok végzik a szakértői tevékenységet".

Ha ez így van, tisztelt államtitkár úr, akkor eddig a magukat úgymond betegnek hazudók mégis hogy tudtak a rendszerben maradni? A tisztánlátás végett várom államtitkár úr megtisztelő és rendkívül korrekt válaszát.

Köszönöm. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)