Felszólalás adatai

Sajnos a parlamentben ülő, magukat felelősnek tartó és nevező pártok többségébe nagyon sok felelősség ezen a téren nem szorult, leszámítva itt a Jobbikot. Sajnos meg kellett hogy éljük azt, ami idén történt, hogy két héttel ezelőtt nyilvánosságra hozta a kormány, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium úgynevezett "összetartozás dala" címmel azt a szégyent, ami egyszerűen felfoghatatlan és megemészthetetlen, hogy a trianoni gyásznap emlékére egy Vidám Vasárnap hangulatára emlékeztető, gagyi, megemészthetetlen giccsdallal (Dr. Józsa István: Hát ez igaz.) akarják úgymond a hazafias érzelmeket feloldani és gyakorlatilag a nemzeti összefogást ezáltal megvalósítani.

Ez a trianoni döntés Magyarország több mint ezeréves írott történetének az egyik vagy - ki merem jelenteni - a legnagyobb tragédiája, egy soha be nem hegedő sebként lüktet nemzetünk testén, önöknek pedig ennyit jelent. Elvesztettük a területünk kétharmadát, a 18 milliós lakosságból alig több mint 7 millió maradt meg, és a határon kívülre került milliókat is a mai napig a megszálló utódállamok naponta alázzák meg.

Az ő fájdalmuk és ezáltal minden magyar ember fájdalma örök, amit érzünk ezen a napon, június 4-én, és ebbe tapostak bele a magyar kormány részéről hozzá nem értő és durva kezek, ennek az ünnepnek vagy ennek a gyásznak, ennek a megemlékezésnek a szentségébe.

(16.50)

Kénytelen vagyok röviden idézni is, hogy miről van szó: "Álmodtam egy barackfáról / ami alatt mindenki táncol..." "... Kezeink összeérnek / talpaink egymásra lépnek / szemünkben a boldogság fényei."

Van egy favágós tréfa, amikor az egyik favágó levágja a másik kezét, és az visszakérdez, hogy ez most vicc volt vagy komoly. Hát, komoly. Az jó, mert viccnek durva lett volna. Ezt érzi most minden normális magyar ember, és tudom, hogy önök is, akik normálisan gondolkodnak a kormánypártban, mert ez elképesztő szégyen, viccnek durva.

Ez olyan, amikor a D-209 december 1-jén Adrian Năstaséval - aki azóta megérdemelten börtönben ül -, a Kempinski Hotelben Budapesten koccintott a román egyesülés napjára, amikor ők kimondták Gyulafehérváron, hogy Erdély elszakad és egyesül Romániával. Úgyhogy az önök kormánya most bebizonyította, hogy hiába a nagy szavak, a nagy víziók összetartozásról, nemzetről, a történelmünk, a gyászunk iránt a tisztelet abszolút hiányzik önökből, illetve azokból, akik ezt a döntést lehetővé tették és engedélyezték.

És úgy tűnik az is, hogy vannak ma is Magyarországon itthon, akiknek Trianon valóban ünnep lehet, akik tényleg barackfáról álmodnak vidáman. Meg kell említsem, hogy a szerző egy Bársony Bálint nevű tehetségtelen zenész, aki az interneten közzétett nyílt levél alapján az egész dal ötletét és az ország megénekeltetésének koncepcióját is lopta.

Amikor ezen a nemzeti gyásznapunkon - és itt a Kupola-teremben már hangol a szentegyházi filharmonikus gyermekkórus, hogy ezt a szörnyűséget szabadítsa a világra - ezt kell hallgassuk, akkor eszembe jut, hogy a megélhetési emlékezők, akikkel hetente valamilyen holokauszt-emléknapra kell emlékezni, vajon mit szólnának, ha nekik is írna valaki pöttyös labdákról, vidáman pöfögő vonatokról és friss tábori levegőről egy dalt, hogy ők így dolgozzák föl magukban és így emlékezzenek erre a nagyszerű eseményre.

Úgyhogy ez a dal szégyen, és külön pikantériája a történetnek, hogy a dal előadója Gergely Éva, aki Doncsev András államtitkár felesége, úgyhogy úgy tűnik, hogy a gyalázat mellett még egy kis üzleti lehetőséget is láttak benne, és hirdetik - meg nyilván pénzt is adott rá a kormány -, és itt az újságban fel is hívják a figyelmet, hogy énekeljük el (Az elnök többször csenget.) minél többen az összetartozás dalát. Úgyhogy ez egy botrány, és a kormány vonja vissza ennek a propagálását...

ELNÖK: Képviselő úr, túlmentünk az időkereten!

DR. LENHARDT BALÁZS (független): ...és kérjen bocsánatot minden magyar embertől!

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. LENHARDT BALÁZS (független): Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)