Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt év őszén a sertéshús világpiaci ára zuhanni kezdett, és jelenleg az élősúlykilogrammonként 260 forint alatt van. Egyes meg nem alapozott vélemények szerint, amelyek a médiában is megjelentek, elképzelhető, hogy akár 200 forint alá is csökkenhet. Természetesen nem azért, mert a magyar gazdaság állítja elő drágán, hanem azért, mert versenyeznünk kellene teljesen egyenlőtlen feltételek között a szubvencionált, erős iparral és erős gazdasággal rendelkező országokkal.

A tartósan alacsony ár a mi esetünkben a sertéságazatot tönkretehetné, amely rendkívül érzékeny a költségekre. Jelenleg mintegy 4,6 millió sertés van az országban, és ez mintegy 500-600 ezer családot érint. Természetesen a társas vállalkozásokat is érinti ez a probléma, tehát a megmaradt nagyüzemi méretű sertéstelepeket is.

A helyzetet az elmúlt év őszén és egész januárban is a Vágóállat- és Hústerméktanács és az FVM példásan oldotta meg, úgy, hogy a VHT a saját intervenciós alapjából 500 milliót adott, és az FVM szintén 500 milliót hozzátett, és így egymilliárd forint támogatást kaptak a termelők. Tehát ezt a válságot a termelők szinte észre se vették.

(20.40)

Az ország sertésállományának jelenlegi szinten való megtartása - tekintettel arra, hogy a sertésre azért bizonyos hullámzás jellemző - mindenféleképpen érdekünk, tehát érdekünk az, hogy a tenyészállatokat ne vágják ki, és így a reprodukció biztosítva legyen.

Az elmúlt évben a minőségi termelés esetén akár 380 forintot is el lehetett érni, de a leggyengébb minőség is elérte a 300 forintot, így mindenki mintegy 334 forintos átlagárat kapott. Tekintettel arra - közeledve az uniós csatlakozáshoz és a nemzetközi előírásokhoz -, hogy az exportot nem lehet szubvencionálni, így a termelői típusú támogatások hosszú sora lenne megfelelő, ami természetesen minőség szerint differenciálná a jövedelemkiesés pótlását egyes minőségi osztályok között. A termelőknek természetesen a legkényelmesebb megoldás az lenne, ha a sertés árába beépülne a támogatás, és így nem kellene külön igényelni, de ha az APEH-en keresztül, tehát más csatornán kapják meg, természetesen az is megoldás. Nyilvánvalóan ennek nemcsak kényelmi okai vannak, hanem az is, hogy az ágazat - miután rendkívül tőkeigényes, rendkívül nagy a forgótőke igénye - a tőke gyors visszapótlását igényli.

Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdaságon belül az állattenyésztési főágazat egyik fontos ágazata a sertéságazat, és jelentőségét továbbá növeli az is, hogy a sertéságazat Magyarországon a zömmel jó minőségű talajainkon megtermelt abraktakarmányoknak a legfőbb fogyasztója. Abban az esetben, ha a sertéságazat tönkremegy vagy a takarmány felhasználása csökken, ez visszahat a mezőgazdaság egészére, visszahat a növénytermesztési ágazatra is, tehát mindenféleképpen érdekünk az, hogy abban az esetben, ha a sertéságazatot megmentjük, és hosszú távon biztosítjuk azt, hogy egyenletes szinten maradjon a reprodukciós lehetőségét megtartva, akkor ezzel biztosítjuk azt is, hogy a takarmányfogyasztás, a takarmányfelhasználás is valóra váljon.

Mindehhez az ország és természetesen a kormány, a minisztérium anyagi lehetőségei is kellenek, és amit a címben adtam, hogy infúziót kell adni a sertéságazatnak - itt nem az orvosi gyakorlatban használt infúzióra gondoltam, hanem ez egy pénzinfúzió -, ennek a pénzinfúziónak folyamatosnak kell lennie és pont akkora mértékűnek, hogy a sertéstartás egyenletessége és a sertéstartásnak az a jövedelmezősége, amely minden gazdálkodó ember számára fontos, fennmaradjon és ezt biztosítsák.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelettel várom a válaszát, és várom a minisztérium intézkedéseit.