Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kósa Pál emlékezete. Balatonfüreden született 1921. január 25-én, egy asztalosmester családjában. A négy elemi és a négy polgári elvégzése után ipari tanuló lett, és bútor-, valamint épületasztalos végzettségre tett szert. Apja műhelyében dolgozott. 1942-ben megnősült, két leányuk született. Ugyanezen évben behívták katonának, csak a háború befejezése után, 1946-ban szerelt le őrmesterként.

Belépett a Magyar Kommunista Pártba, de 1948-ban kizárták, mert szóvá tette a párton belüli visszásságokat és visszaéléseket. 1956 nyarán levelet írt az NSZK kormányának és különböző német szervezeteknek, amelyekben felhívta őket, hogy tiltsák be a német kommunista pártot, mivel az Moszkva fizetett ügynöksége.

Október 23-án részt vett az újpesti tüntetésen, aznap este több társával fegyvert követelt a flottilla laktanyája előtt, ahol megpróbálta a katonákat a felkelés mellé állítani. Másnap jelen van a szovjet emlékmű ledöntésénél, a kerületi kapitányság és a tanácsháza elfoglalásánál. A harcok során elesett felkelőtársa ravatalánál lendületes beszédben általános sztrájkra szólította fel az egybegyűlteket.

Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak, majd dinamizmusa és jó szervezőkészsége miatt október 30-án őt választották elnökké. Megszervezte a munkásváros, a mindig is önállóságra törekvő Újpest élelmezését, megszervezte a Nemzetőrséget, fenntartatta a rendet, gondoskodott az üzemek védelméről, és a munkástanácsok birtokukba vehették gyáraikat. Átállította a flottillát a forradalom mellé, élelmiszert, fegyvereket küldött a harcoló felkelőknek, többek között a Corvin közieknek is.

Elfogatta az Állami Egyházügyi Hivatal ott lakó vezetőjét, Horváth Jánost, hogy ezzel kikényszerítse Mindszenty József bíboros szabadon engedését, majd küldöttséget küldött Mindszenty kiszabadítására. A Nemzeti Bizottság tagjai páncélosok támogatásával elősegítették a Gyűjtőfogház politikai foglyainak kiengedését. Irányításával felvették a kapcsolatot Nagy Imrével, a kormánnyal, az Írószövetséggel és a forradalom szerveivel.

Újpest igazi gazdája lett, szinte mindenre kiterjedt a figyelme. Hihetetlen aktivitásával és szervezőkészségével nemcsak gondoskodott Újpest népéről, de védte is őket, és a forradalom egyik legerősebb bástyájává tette. Felvette a kapcsolatot a honvédséggel és a légierővel is, utóbbit azonban a szovjet csapatok már november 4-e előtt elszigetelték.

November 4-én a szovjet támadás hírére ellenállásra szólította fel a lakosságot. A laktanyából 12 teherautónyi fegyvert és lőszert hozatott, majd bölcs előrelátással két részre osztotta a Nemzeti Bizottságot, egy legális és egy illegális részre; megszabta feladataikat arra az esetre, hogyha le fogják tartóztatni őket. Így készült az agresszió utáni helyzetre.

November 8-án felvették a harcot a városrészbe vonuló szovjet katonákkal, akik közül többen elestek és megsebesültek. November 12-én, miután a kommunista vezetők becsületszavukat adták, hogy nem lesz bántódásuk, elment tárgyalni a Nemzeti Bizottság a kerületi tanáccsal, ezen nem ismerték el a Kádár által kinevezett vezetőket, követelték eltávolításukat, valamint a Nagy-kormány visszahozatalát. Ekkor szovjet harckocsik vették körül a városházát, és Földes László irányítása mellett letartóztatták őket.

Kádárék rettenetes bosszút álltak azért, mert a munkásváros, a vörösnek eufemizált Újpest állt ellen legkeményebben - a vörös Csepellel együtt - a szovjet agressziónak és Kádáréknak. Harminchárom, zömmel munkásembert állítottak a hírhedt népbírósági tanácsok elé. Halász Pál elnökletével tíz embert ítéltek halálra, és hetüket végezték ki. Kósa Pál a Kisfogházban is ellenállt, hogy ne végezhessék ki a gyűlölt Kádárék, felvágta ereit. Megmentették, felerősítették, s miután sebe behegedt, mert a cinikus törvény szerint csak egészséges emberen lehetett a halálbüntetést végrehajtani, egy hét múlva, 1959. augusztus 5-én őt is kivégezték. A szabad, demokratikus Magyarországot éltette ez a nagyszerű ember.

Csak lábjegyzetben jegyzem meg, hogy a három életben maradt halálraítélt évekkel ezelőtt már szívinfarktusban meghalt. Isten áldja meg emléküket!

Köszönöm szépen. (Taps.)