Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint tegnap már jeleztem, a három februári ülésen három különböző szempontból tekintem át ezt a négyéves ciklust. Ma a gazdaságpolitikáról fogok beszélni.

A gazdaságpolitika - mint tudjuk - sohasem a máról, mindig a holnapról szól, hiszen a holnapi gazdasági folyamatok a mai gazdaságpolitikai döntések következményei. Ennek tudatában kell szembenéznünk azzal, hogy a Fidesz részéről az elmúlt hetekben naponta azt halljuk: "Választópolgárok, hasonlítsátok össze! Bokros-csomag, ez volt az előző ciklusban - vagy Széchenyi-terv, ez van most."

Tisztelt Képviselőtársaim! Első pillanatra úgy tűnik, hogy ez az összehasonlítás a Fidesz-kormánynak kedvez, hiszen a Bokros-csomag kemény megszorításokat jelentett, a Széchenyi-terv - amit annak neveznek - állami pénzek osztogatását jelenti. Ha azonban végiggondoljuk azt, hogy mi történt és mi történik, a mérleg mindjárt megváltozik.

Mit jelentett a Bokros-csomag? Mit jelentett az előző kormány gazdaságpolitikája? Egy súlyos válsághelyzetben, amit az előző kormány örökölt, egy intézkedéscsomagot, a forint leértékelését, a csúszó leértékelés bevezetését, költségvetési megszorításokat - kisebb mértékben, mint más átalakuló országokban -, emellett a privatizáció felgyorsítását, a külföldi tőkebehozatal megerősítését. Mit hozott az országnak ez az intézkedéscsomag? Mindenekelőtt a gazdaság versenyképességének javulását, a versenyképesség javulása alapján egy exportorientált, gyors gazdasági növekedés megindulását, ami hat éve egyfolytában tart; az adósság csökkenését, az adósságcsapdából az ország kilépését, az infláció évről évre történő csökkenését - a '95-ös 28 százalékosról a '98-as 14 százalékra -; mindennek alapján Magyarországnak az OECD-hez, a nyugati gazdasági szervekhez való csatlakozását.

(20.20)

Az előző kormány egy növekvő és ugyanakkor kiegyensúlyozott állapotban levő gazdaságot hagyott maga után. Ez a növekedés kitartott mostanáig, és lehetőséget adott a jelenlegi kormánynak arra, hogy a fogyasztást számos területen növelje, hogy lakástámogatások, diákhitel, családi adókedvezmények területén adjon abból, amit átvett, abból, amit örökölt.

Az igazi kérdés azonban, mint mondtam, a gazdaságpolitikában sohasem a ma, hanem a holnap. Mit tett azért a jelenlegi kormány, hogy a növekedés alapját, a magyar gazdaság versenyképességét fenntartsa? Mit tett azért ez a kormány, hogy a jövendő növekedés feltételeit biztosítsa? Azt kell mondani, hogy míg a jelenlegi kormány első két évében úgy tűnhetett, hogy a növekedési politika nem változott, a 2000-ben bekövetkezett - mondjuk így - gazdaságpolitikai félfordulattal, háromnegyed fordulattal, részben a gazdasági team változása nyomán, ez a kormány áttért egy belső kereslet által vezérelt növekedésösztönzésre. Ez az, amit a rosszkor megvalósított sávszélesítés jelentett. Ez az, amit az erőltetett mértékű és időzítésű minimálbér-emelés jelentett. Ez az, amit a Széchenyi-terv, azt kell mondanom, inkább csak jelez, hiszen olyan kis összeg az, amit valójában eljuttattak a gazdaságba, mindössze 6 milliárd forint, aminek érdemi gazdasági hatása aligha van. A következmény azonban máris az, hogy a versenyképesség javulása megállt; vállalkozók ezrei panaszkodnak ezeknek az intézkedéseknek a káros hatásáról; az infláció csökkenése megállt; a burkolt infláció növekszik.

Tehát a holnap megalapozásának folyamatai, amelyek a Bokros-csomag gazdaságpolitikáját jelentik, a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájából eltűntek; a mérleg számunkra vállalható, kedvező.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiból.)