Felszólalás adatai

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délután Vojnik képviselő asszony és Zatykó képviselő úr már szólt ennek a problémának a gondjáról, nehézségeiről és mindarról, ami feszíti azokat az embereket, akik ma közalkalmazottként dolgoznak. Félreértés volt persze a kormánypártok és az ellenzék között, a félreértés tárgya az volt, hogy a kormánypártok úgy gondolják, egyedül a minimálbér emelése a fontos - ebben tévednek. A minimálbér emelése, amelyet 1999 áprilisában a szocialista frakció kezdeményezett, egyike az olyan lépéseknek... (Felzúdulás, közbekiáltások a Fidesz soraiban.) Képviselőtársaim! Vegyék elő az akkori újságokat, MTI-jelentést, 1999 áprilisában, megtalálhatják. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Kezdd elölről! - Ez nagy volt! - Bravó!)

Van azonban egy probléma, nevezetesen az, hogy a minimálbér emelése miatt (Az elnök csenget.) és annak következtében a garantált bértábla összecsúszott. Nagyon sok olyan magasabb képzettségű, hosszabb ideje dolgozó ember van, akik nem kapják meg a garantált bért annak a törvénynek a szellemében, amely a közalkalmazottakról szól.

Javaslatunk ezt a problémát kívánja kezelni, méghozzá a következő módon: az a javaslatunk, hogy a garantált béreknél a legkisebb illetmény, tehát a kiinduló alap maga az 50 ezer forintos minimálbér legyen. Ennek az a megoldása és az a következménye, hogy az az 530 ezer ember, akinek több mint 65 százaléka magasabb képzettségű, hosszabb ideje dolgozik, méltányos garantált bért kaphat. (Folyamatos közbekiáltások.)

Elfogadom, hogy a kormánypártok számára ez nem fontos, elfogadom, hogy önök a reakciójukban elutasítják ezeknek az embereknek az érdekeit. Lelkük rajta, önök vannak ugyanis olyan helyzetben, hogy még ebben az évben 2002. január 1-jétől megkapják (Az elnök ismét csenget.) azok az emberek a garantált bért, akik azt egyébként munkájukkal, képzettségükkel megszolgálták. Különben hogyan állhat elő az a helyzet, amiről Vojnik képviselő asszony is beszélt, hogy 50 ezer forintot keres - egyébként helyesen - egy nyolc általános iskolát végzett gondnok, és 56 334 forintot pedig egy húsz éve dolgozó szakképzett ápolónő?! És hogyan állhat elő az a helyzet, hogy még kisebb a különbség, mondjuk, a kulturális területen egy gondnok, egy jegyszedő és egy színész, egy művész között vagy egy iskolai takarító és egy pedagógus között? Arról van szó, hogy a szakismeretet, a munkában töltött időt szükséges elismerni nemcsak azért, mert így logikus, hanem azért is, mert egyébként törvény írja elő, méghozzá egy olyan törvény, amelyet 1991-ben hozott ez az Országgyűlés, és ami azóta is érvényben van.

Fontos kérdés persze, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása milyen költségvetési következményekkel jár. Számba véve azokat a közalkalmazottakat, akik ma dolgoznak és az egyes fizetési kategóriába tartoznak - figyelembe véve, hogy ma mennyi bért kapnak -, ez az új bértábla 40 milliárd forint idei költségvetési pluszkiadással járna; nem több száz milliárddal, nem ezermilliárddal, mint ahogy elhangzott, hanem 40 milliárd forinttal járna.

A kérdés az, hogy a kormánypárti többség hajlandó-e arról tárgyalni, hogy ezek a közalkalmazottak méltányos bért kapjanak. A kérdés az, hogy ha hajlandó tárgyalni az Országgyűlésben a kormánypárti többség és a kormány, akkor ezt a javaslatot vagy ennek bármely módosított formáját elfogadja-e, és ennek következtében visszamenőlegesen 2002. január 1-jétől ezek a közalkalmazottak megkaphatják az őket megillető bért.

Két választási lehetőség van: ma az Országgyűlés tárgysorozatba veszi ezt a javaslatot, tárgyal róla, és a döntés gyorsan megszületik; a másik lehetőség az, hogy önök elutasítják ezt a javaslatot - mint már mondtam, ez az önök felelőssége -, és akkor természetesen az új kormány 2003. január 1-jétől ezt életbe fogja léptetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)