Felszólalás adatai

LENGYEL JÁNOS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A Felső-Tisza vidékén élő lakosság egyik legnagyobb barátja a víz, ugyanakkor egyik legnagyobb ellensége is. Hogy ellenség tud lenni, ez többször is bebizonyosodott, például 1970-ben, amikor a Tisza-Szamos-közben okozott hatalmas károkat, vagy legutóbb 2001 márciusában Beregben és Szatmárban több ezren váltak hajléktalanná, mondhatnám úgy is, hogy földönfutóvá.

A kormány és a magyar lakosság segítségünkre sietett, a védekezés és az újjáépítés során az emberi összefogás szép példáját mutatva ezzel. Szeretném a magam és a szatmár-beregi lakosság köszönetét tolmácsolni; soha nem feledjük, hogy az egész ország osztozott a sorsunkban, soha nem feledjük, hogy a bajban nem maradtunk magunkra. Köszönjük az adózó állampolgároknak, soha nem hallottunk olyat, hogy sajnálták volna azt a közel 60 milliárd forintot, amit a kormány az újjáépítésre és a gátak, utak építésére fordított.

A Tisza-Szamos-közben élők ilyenkor aggódva figyelik a meteorológiai jelentéseket, kémlelik az eget, vajon mire számíthatnak. Már decemberben hallottunk olyat, hogy márciusban megint nagy árhullám levonulására számíthatunk. Vajon honnan tudják ezek a nagyokosok? Jósnőnél voltak? Feleslegesen miért riogatnak bennünket?

Kérdezem miniszter urat, hogy mit tett a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium az itt élő lakosság védelme érdekében. A katasztrófa kialakulását megelőző gátépítés hogyan, milyen ütemben folytatódik 2002-ben?

Tudjuk, hogy a gátakat nem lehet az égig emelni - lesznek-e víztározók? Hogyan áll a vízügyi, a katasztrófavédelmi és polgári, központi és helyi védekezés összehangolása?

Miniszter úr, kérdezem, hogy bízhatunk-e Európa segítségében, hogy nemzetközi összefogással összehangolt vízrendezés, vízgazdálkodás valósuljon meg a határon túl is, hiszen Trianonnal nemcsak a magyarlakta települések kerültek a határon kívülre, hanem a vízgyűjtő területünk nagyobbik része is.

Miniszter Úr! Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps az FKGP soraiban.)