Felszólalás adatai

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációjában említett tények java része 1998 előttre nyúlik vissza. E kétségtelenül szomorú történet arról szól, hogy hogyan tett tönkre egy nagy hagyományokkal rendelkező magyar nagyüzemet az ésszerű piacvédelem hiánya, a szabályozatlan importdömping, a cég hagyományos piacainak óvatlan átengedése a konkurenciának, és hogyan tették a szakszerűtlen reorganizációs próbálkozások, az elvtelen politikai összefonódások, a gondatlan vagyonkezelés e céget a magyar költségvetés egyik hatalmas pénznyelőjévé az elmúlt évtized folyamán.

A DAM ÁPV Rt.-tulajdonú részvénycsomagjának értékesítésére is még 1998. január 9-én került sor, így a szlovák konkurencia kiválasztása, a szerződési feltételek megállapítása és persze benne a vételár meghatározása is az MSZP-SZDSZ-kormány döntése volt. Tekintettel arra, hogy a szerződést a hatályos jogszabályokhoz gondosan alkalmazkodva kötötték, törvénysértés gyanúja nem merült fel, így a szerződés felülvizsgálatát nem tartjuk eredménnyel kecsegtető lehetőségnek.

A polgári kormány idejére lényegében csupán az évtizedes kudarctörténet végjátéka esett. Lévén azonban ebben az időszakban a DAM már magántulajdonú társaság, a polgári kormánynak meglehetősen korlátozott eszközök álltak rendelkezésére az események befolyásolására.

A szlovák tulajdonos valóban kötelezettséget vállalt több részletben való tőkeemelésre, azonban az egyik tőkeemelést az előírt határidőnél később hajtotta végre. A szerződés erre az esetre kötbér fizetését írja elő. Mivel az ÁPV Rt.-nek a kötbér-kötelezettség teljesítését célzó tárgyalásai eddig eredménytelennek bizonyultak, a vagyonkezelő így ezt - érthető okokból - jogi úton próbálja érvényesíteni.

A felszámolással kapcsolatban az államra szintén nem hárulnak közvetlen kötelezettségek, mivel ez az illetékes bíróság, illetve a felszámoló szervezet feladata. Mivel az ÁPV Rt. hitelezői igénye nem érte el az összes hitelezői igény 1 százalékát sem, jelen esetben az állam hitelezői érdekei érvényesítésének sincs meghatározó jelentősége.

Azt azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a termelés újraindítása az esetek legnagyobb részében nemhogy nem kifogásolható, de kifejezetten ésszerű felszámolói döntés, mivel gyakran ezen az úton biztosítható leginkább a hitelezők követeléseinek megtérítése. Elég, ha itt például a MiZo Tejipari Vállalat sikeres újraindítására utalok, mint egy korrekt és minden érintett felet kielégítő felszámolási megoldásra.

Képviselő úr nyilván azért minősíti ezt a folyamatot annyira negatívan, ahogy azt tette az indoklásában, felvezető szövegében, mert a veszteség mértékét, azt hiszem, némileg eltúlozza. Az illetékes bíróság által már jóváhagyott közbenső mérleg szerint mintegy 22,7 milliárdos üzemeltetési költséggel szemben 21,3 milliárd realizált ár áll, így a veszteség nem 21,4, hanem csupán - bár ez is jelentős összeg - 1,4 milliárd forint.

A felszámolás végén ellenőrizhető módon, pályázati eljárás keretében került az olasz vevő birtokába a működő vagyon. Az olasz cég a vételáron felül külön 1,9 milliárdot fizetett a készletekért, és magára vállalta a környezeti károk elhárítását, valamint a munkavállalók jogutódlásának átvételét is. Ez további 3,2 milliárdos kötelezettségvállalást jelent, és ez teszi lehetővé például azt is, hogy az esetleges elbocsátásoknál a dolgozók egyáltalán részesüljenek végkielégítésben.

A termelés ma is folyik, és több mint ezer munkahelyet sikerült máig is megőrizni. Mindez ugyan - én belátom és elfogadom az ön felvezetését - nagyon szerény eredmény, de azt gondolom, hogy egyfajta történelmi kármentésként nem lebecsülendő.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)