Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt hónapban tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal a munkanélküliségi ráta alakulásának számait a tavalyi év január-novemberi időszakra vonatkozóan. Bár eszerint a munkanélküliség csökkent, a jelentés egy-két elemén érdemes alaposan elgondolkodni.

Az egyik ilyen elem az, hogy a munkavállalási korú népességnek csak 64,7 százaléka, vagyis kevesebb mint kétharmada van jelen a munkaerőpiacon. Hol van a többi, ha a munkanélküliségi ráta csak 5,5 százalék? Hol van körülbelül 30 százaléknyi munkavállalási korú ember? Ennyi leszázalékolt nincs, ennyi egyetemista, főiskolás nincs; akkor a többivel csak egy dolog történhetett: jelentős részük kikerült a nyilvántartásból.

A másik igen elgondolkodtató eleme a jelentésnek az, hogy az összes munkanélküli 24,1 százaléka, vagyis csaknem egynegyede 25 éven aluli fiatal. Ezen korosztályon belül pedig a munkanélküliségi ráta 10,8 százalék volt. Miközben országunk egyik legsúlyosabb, ha nem a legsúlyosabb problémája a népességcsökkenés, aközben ilyen számokkal kell szembesülnünk. Ennek a közel 11 százaléknak hiába sulykolják a "három szoba, három gyerek, négy kerék" jelszót, hiába csökkentik a lakásépítési és lakásvásárlási hitelek kamatait, ők kiesnek abból a reményteli létszámból, akiktől a népesség utánpótlása és gyermekeik megfelelő szintű oktatása, nevelése elvárható lenne.

Mint mindennek, persze ennek is oka van. Az egyik fő ok az MSZP-SZDSZ-kormány által megemelt nyugdíjkorhatár. Nem árt erre is emlékezni azoknak, akik már elfelejtették volna a szociális megszorításokat, az egészségügy leépítését, az oktatás megnehezítését, a gyermekvállalás büntetését; hogy a nemzeti vagyon nagy részének, köztük az energiaszektor külföldi kézbe adásáról már ne is beszéljünk. De a megemelt nyugdíjkorhatár miatt sok idős kénytelen tovább dolgozni, és emiatt nem tud sok fiatal elhelyezkedni, ehelyett idejét a plazák félkarú rablói között tölti. A hasznos családalapító helyett haszontalan, tengő-lengő fiatalok tömegét eredményezte az előző kormánynak ez az intézkedése, amely viszont sajnos még most is hatályban van.

A fiatalok magas munkanélküliségének oka az oktatásban is keresendő. Mialatt a kormányok mesterségesen felpumpálták a felsőoktatásba felvehetők létszámát, ezzel egyrészt rontva sok helyen a felsőoktatás színvonalát, másrészt egyes területeken csaknem elviselhetetlen túlképzést előidézve, például a jogászképzésben, addig a szakképzés vegetál. Pedig amilyen szükséges a sok kiművelt emberfő az ország fejlődése érdekében, ugyanolyan szükséges a sok jó szakember is, akikből viszont egyre kevesebb van. Ma már ott tartunk, hogy bizonyos szakmákban szomszéd országok közeli területeiről hozunk szakembereket, miközben fiataljaink ezrei vannak munka nélkül, mert nincs megfelelő képesítésük vagy a képesítésükből túlkínálat van. A nem kellően átgondolt szakképzés, de inkább annak hiánya miatt például a szociálisan hátrányos helyzetű, a nappali iskolákból lemorzsolódó tanulók tömegei rekednek kívül a még egyszerűnek nevezhető szakmák megszerzésének lehetőségéből is.

Mi a megoldás? A szakoktatás duális rendszerének fejlesztése érdekében a kedvezmények megfelelő rendszerével el kell érni, hogy a gazdasági szereplők részt vállaljanak a gyakorlati oktatásban. A leszakadó rétegek, az iskolákból kimaradtak számára modulrendszerű tantervek teremthetik meg a képzettség megszerzésének esélyét. Ezt kellene kiegészíteni az elemi iskolától kezdődő tehetséggondozás, tehetségmentés rendszerével. Ez esetben nem kellene a jövőben ilyen szomorú kimutatásokat olvasni a fiatalok munkanélküliségéről, és ez esetben lehetne remény a népességfogyás megállítására.

Az ország jövője az ifjúságban van. A mindenkori kormány feladata, hogy a fiatalok között is megszüntesse a munkanélküliséget, és a plazákból a szakképzés, az oktatás, a munka, a családalapítás felé irányítsa őket.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)