A felszólalás szövege:

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/25. számon képviselői önálló indítványként benyújtott törvényjavaslatot a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága június 5-én tárgyalta.

A bizottság többsége a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét támogatta, a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság kormánypárti többsége ugyanis jól ismeri a népi bölcsességet, mely szerint kétszer ad, aki gyorsan ad. Pontosan tudjuk, hogy a gyorsaság most kötelességünk, és nem kapkodás, nem vétkes elsietettség, ahogy ellenzéki képviselőtársaink aggódva mondták. A gyors döntés igenis kötelesség akkor, ha visszaadni kell olyan jogokat, amelyeket a munkavállalók már egyszer kivívtak, és amelyeket elvettek tőlük.

Álságos volt az érvelés a munka törvénykönyvének az előző kormányzati ciklusban történt többszöri módosításakor. Álságos volt, hogy az európai uniós normákra, elvárásokra hivatkoztak, hiszen az Európai Unióban a hozzánk hasonló kis országok éppen azért rendelkeznek lényegesen jobb munkaerő-piaci pozíciókkal, mint mi, mert náluk rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, mert náluk élő és valóságos a közös érdekeken alapuló együttműködés a munkaadók és a munkavállalók között.

(14.40)

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén az ellenzéki oldal sem kérdőjelezte meg azt az alaptételt, amely szerint a munka törvénykönyvének mindenkori feladata az, hogy a munkaadók oldalán meglévő gazdasági erőfölényt a munkavállalók oldalán fokozottabb jogi védelemmel kompenzálja. Vitánk abban volt, hogy valóban megbomlott-e az egyensúly a munkavállalók kárára, és azt helyre kell-e állítani. Szerintünk megbomlott ez az egyensúly, és helyre kell állítani, mégpedig sürgősen, késedelem nélkül - ezt ígértük választóinknak.

Szerintünk a törvényjavaslat a munkavállalók, illetőleg a munkavállalói érdekképviseletek pozícióinak a megerősítését szolgálja úgy, hogy eközben a munkaadók versenyképessége nem kerül veszélybe. A javaslat érvényre juttatja azt az elvet, amely szerint többletmunkáért többletbér jár; érvényre juttatja a pihenéshez való jog alkotmányos elvét, és méltányolja azt az általunk mélyen tisztelt igényt, hogy a családok, szülők és gyerekeik minden héten legalább egy napon, vasárnap együtt lehessenek.

A törvényjavaslat megerősíti a kollektív munkavállalói jogokat, a kollektív szerződés intézményét. A kirendelés, az áthelyezés szabályainak szigorítása, az utazási idő korlátozása, a helyettesítés díjazása, a délutáni és éjszakai munkavégzés, a heti pihenőnapok vagy a belföldi kiküldetés szabályainak módosítása mind egyértelműen a munkavállalók javát szolgálja, kiszolgáltatottságukat csökkenti. És ami ugyancsak lényeges: ezek a szabályok ismereteink szerint élvezik a hosszú távon és felelősséggel gondolkodó munkaadói szervezetek támogatását is.

Tisztelt Ház! A bizottság ülésén dr. Őry Csaba képviselő úr élesen bírálta, támadta a munkavállalói érdekképviseleteket, egyenesen paraszolvencia-törvényről beszélt. Őry Csaba úrtól ez nem szép dolog (Derültség az MSZP soraiban.), hiszen ő, tudomásom szerint, régi szakszervezeti ember, és pontosan tudnia kell, hogy a dolgozók érdekében fellépni, egyáltalán szakszervezetet szervezni a munkahelyek jelentős részében ma még kockázatos vállalkozás. Ez a munka megítélésünk szerint messze nincs arányban azzal a minimális kedvezménnyel, amit a törvényjavaslat számukra biztosít.

Összességében tehát kérem a parlamentet, hogy vitassa meg és fogadja el a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! - mondanám, de nem látom a miniszter urat, és nem tudom, hogy szabad-e mondani. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Képviselő Asszony! Köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet. Kérem szépen a képviselőtársaim türelmét addig, amíg a miniszter úr az ülésterembe érkezik. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Kérem, intézkedjenek!

Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő asszonynak igaza van. Sem a miniszter úr... (Jelzésre:) Az államtitkár úr jelen van. Öné a szó, képviselő asszony.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szülővárosom iránti elfogultságom okán úgy vélem, mindenki tudja, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastély hazánk egyik legértékesebb műemlékegyüttese.

Az államtitkár úr bizonyára azt is tudja, hogy e kastély helyreállítása és hasznosítása 1994 és 1998 között kormányzatilag kiemelt feladat volt, amelyre a költségvetés közel kétmilliárd forintot fordított. Ekkor kerültek helyreállításra az épület legszebb szárnyai, a díszudvar, a főhomlokzat előtti kertek és a park egy része. A műemlékvédelem zászlóshajójának nevezett beruházás térségfejlesztő hatású is volt. A gödöllői kastély 1996-os megnyitása 80 munkahely létesítése mellett szó szerint a semmiből teremtett évi 220-240 ezer fős idegenforgalmat, erre épülő turisztikai szolgáltatásokat és vállalkozói holdudvart is.

(10.30)

Sajnos, a helyreállítás lendülete az 1998-as kormányváltást követően megtört. Az állami többségű közhasznú szervezetben az üzletrész osztódott, a kulturális és a környezetvédelmi tárcák együttműködése nem jött létre. Néhány kisebb munka elvégzésére ugyan sor került, de a kastély helyreállítása lényegében azóta is áll. Hogy szemléletesen fogalmazzak: ha egy mai látogató megtekinti a gödöllői kastélyt, még mindig csak azt látja, amit már 1998-ban is láthatott. Az elmúlt években a kastély körül számos botrány is volt, pereskedések, a kastélyvezetést elmarasztaló bírósági ítéletek és vizsgálatok, műemléki hatósági problémák, és nem sorolom tovább.

Tisztelt Államtitkár Úr! A hazai építészeti örökség, ezen belül a gödöllői Grassalkovich-kastély védelmének kormányzati felelősségét az önök tárcája viseli, ebből fakadóan kérdezem önt tisztelettel:

1. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kívánja-e a közeljövőben rendezni a kastély kht.-ban működő munkaszervezetének immár akuttá vált problémáit?

2. És ez a lényeg: tervezik-e a kastély helyreállításának felgyorsítását? Mert ön is bizonyára tudja, hogy a '94 és '98 közötti lendületet megismételve, három-négy év alatt, vagyis ebben a kormányzati ciklusban a teljes munka elvégezhető, mint ahogy befejezhető lett volna már az elmúlt négy évben.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm válaszát és elfogadom. (Taps az ellenzék soraiból.) Elfogadom abban a tudatban, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány egyszer már bebizonyította, hogy valóban elkötelezettje a hazai kulturális örökség védelmének. (Moraj és taps az ellenzék soraiból.) Elfogadom, mert méltán bízhatom abban (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy amit a Horn-kormány megtett, amit az Orbán-kormány sajnos nem folytatott, azt a Medgyessy-kormány folytatni fogja.

És egy dologban bízom még, abban, hogy szülővárosom ellenzéki polgármestere többre tartja Gödöllő város érdekét, mint a saját politikai presztízsét netán, és partnere lesz a gödöllői Grassalkovich-kastéllyal kapcsolatos kormányzati szándékok megvalósításának.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Zsúfolt napon, további hosszú órák előtt, és bevallom, számomra furcsa helyzetben kell most megszólalnom. Mégis engedjék meg, hogy néhány mondattal kiegészítsem az önök előtt lévő határozati javaslatot, hiszen a feladat, ami előttünk áll, tragikusan aktuális - azt hiszem, mondhatom ezt.

Az úgynevezett célba nem ért 1 százalékos személyi jövedelemadó-felajánlások elosztására az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága, a hajléktalan emberek ellátását végző közhasznú szervezetek működési támogatására hirdetett pályázatot. Az odaítélhető pénzösszeg 57,9 millió forint. A kiírásra 95 pályázat érkezett, 200 millió 287 ezer forint igénnyel - a túljelentkezés tehát négyszeres volt. A kiírásra jelentkező 95 pályázóból 62 támogatását javasoljuk.

Előnyben részesítettük a téli krízis megoldását célzó pályázatokat, közöttük az utcai vagy szociális konyhán történő étkeztetést, az utcai szociális munkát, vagy az időszakos férőhelybővítést végző szervezeteket, hiszen sajnos tudjuk, hogy ebben a hidegben a meleg étel és a fedél a legfontosabb, életeket menthető segítség. A nagyobb költségigényű felújításokat, eszközvásárlást a bizottság most forrás híján nem tudta támogatni, és ugyanúgy nem támogatta a nem kifejezetten hajléktalanok segítését végző szervezetek pályázatát sem. A hajléktalanság problémáját természetesen ez a pénz nem tudja megoldani, de a fedél nélkül élő emberek helyzetének javításához, sorsuk megkönnyítéséhez talán hozzájárulhatunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök pontosan tudják, hogy a működési támogatás elosztása nehéz dolog. Most, a négy párt által delegált szakértők részvételével, végül konszenzussal született meg a döntési javaslat. Ünnep lett volna - mondtam volna - így, az ünnepek előtt, ha itt, a parlamentben is teljes egyetértésben tudtunk volna határozatot hozni. Erre kértem volna valamennyi képviselőtársamat. Sajnos, most ellenzéki képviselőtársaimat, az ellenzéki frakciókat erre már nem kérhetem, de erre kérem önöket, tisztelettel. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy arról a vitában szó esett, a munka világát érintő európai uniós jogharmonizáció egyik lényeges elemét képezik a munkaviszonyt leplező szerződések ellen tervezett új jogszabályok. E fellépés ma Magyarországon különösen indokolt, és engedjék meg, hogy én is erről beszéljek, hiszen az érintettek többen, egyre többen, már több százezren vannak. Több százezren vannak, akik jogilag vállalkozók, de a gyakorlatban alkalmazottak, beosztottként munkahelyen, kötött munkaidőben dolgoznak, a főnök utasításait hajtják végre, a munka törvénykönyvének a védelme alól mégis kiesnek. Kényszerből vállalkoznak valamire, aminek a pontos jogi és pénzügyi hátterét gyakran nem is ismerik. Van, akinek már eleve a vállalkozói megoldást kínálja a "munkaadó", míg másokat munkaviszonyból sorolnak át. Ez sok dolgozót megtéveszt, hiszen vállalkozóként több pénzt kap kézhez, ám valójában a járulékok becsületes befizetése után kevesebb marad neki. Sokan csak akkor döbbennek rá a vállalkozói lét buktatóira, amikor megbetegszenek, netán baleset éri őket.

Tudjuk - s ez a vitában is elhangzott -, a munkáltatók is kényszerekre hivatkoznak, amikor kiváltatják dolgozóikkal a vállalkozói igazolványt. A munkáltatók a versenyképességre, az alkalmazkodóképességre, a rugalmasság szükségességére, a magas bérköltségekre, de a munkanélküliség elkerülésére is hivatkoznak, amiben kétségtelenül van igazság - mondanám Őry Csaba képviselő úrnak, ha tudott volna még maradni. De csak részigazság, mert a probléma megoldása nem történhet a munkavállalók egyoldalú és aránytalan kárára. Márpedig a színlelt vállalkozási szerződés, a munkaviszony helyett létesített vállalkozói jogviszony megítélésem szerint az esetek döntő többségében a kiszolgáltatott helyzetben lévő, valójában egyszerű munkavállaló alvállalkozó számára aránytalanul és egyoldalúan hátrányos.

Álságos dolog a vállalkozás szabadságáról, a szerződő felek szabad akaratáról beszélni akkor, amikor a dolgozó vagy elfogadja az ajánlatot, vagy elveszíti munkahelyét, vagy nem talál más munkát magának. Álságos dolog a magasabb díjazás, az így elérhető nagyobb keresetek említése is, hiszen a kialakult gyakorlat szerint ugyanabban a munkakörben valóban lehet jobban keresni egy cégnél vállalkozási vagy megbízási szerződéssel az alkalmazottakhoz képest, de többnyire csak jelentős, szinte korlátozás nélküli többletmunkával, a túlmunka mértékénél mégis kevesebb díjért. A vállalkozó dolgozónak nem jár műszakpótlék, túlóra, nem jár évi rendes szabadság, munkaruha, étkezési hozzájárulás, nincs betegszabadság - és folytathatnám tovább.

Kétségtelen, hogy az Európai Unióban ösztönzik az úgynevezett önfoglalkoztatást, elsősorban a munkanélküliség csökkentése miatt. Önfoglalkoztatónak általában azokat az egyéni vállalkozókat tekintik, akik maguk szervezik saját foglalkozásuk feltételeit, de másokét nem, tehát nincsenek alkalmazottaik. Ugyanakkor az EU fontos célja az is, hogy az érintett személyek ne maradjanak jogi védelem és különösen szociális biztonsági ellátások nélkül. Ennek egyik eszköze, hogy szigorúan fellépnek a színlelt önfoglalkoztatással szemben, szigorúan előírják, ha az önfoglalkoztató vállalkozók valójában munkavállalók, akkor munkavállalóként is kell kezelni őket, annak minden jogi következményével együtt.

A munka törvénykönyve és az ezzel összefüggésben lévő további törvények szóban forgó módosítása ezt a fontos célkitűzést szolgálja. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása, vagyis az, hogy a felek polgári jogi vagy munkaviszonyt létesítenek, nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.

(11.10)

A felek vállalkozási, szerződéskötési szabadságát tehát a javaslat nem érinti, de garantálja, hogy azzal nem lehet visszaélni a munkát vállaló személy hátrányára.

A tervezet azt is rögzíti, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés elnevezésétől függetlenül munkaviszonynak kell tekinteni a jogviszonyt, ha az eset tényleges körülményei arra utalnak, hogy a felek között valójában munkaviszony jött létre. Itt a tényleges körülményeken van a hangsúly, és a jelentős előrelépés valóban az, hogy a munkaügyi ellenőrök nemcsak alakilag vizsgálhatják a szerződéseket. A módosítási javaslat ugyanis világosan kimondja, hogy a szerződő felek között létrejött jogviszonyt tartalmilag kell minősíteni, és e minősítés során milyen szempontokat kell figyelembe venni.

Mint ahogy már említettem, a munkaviszonyt leplező színlelt szerződések tekintetében az európai uniós normarendszer egyértelműen munkavállaló-barát. A javasolt hazai szabályozás is elsősorban a munkavállalók védelmét, kiszolgáltatottságuk enyhítését szolgálja. Ezt nem csorbíthatja a gazdasági, részben ugyancsak foglalkoztatási érdek, amely a hagyományos munkaviszonyos foglalkoztatás mellett a nem hagyományos formák elterjedését, elterjesztését is valóban indokolja. Erre szolgál az Unióban már elterjedt önfoglalkoztatói státus bevezetése, amely amellett, hogy a munkavállalók jogainak védelmét biztosítja, egyúttal lehetőséget teremt a foglalkoztatók közterheinek mérséklésére is.

Mindezek alapján magam is javaslom a törvényjavaslat elfogadását önöknek is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megbízható kormányzás, biztonságos jövő. Ez az, amitől ellenzéki képviselőtársaink tartanak, ez az, ami miatt sodródásról, bizonytalanságról beszélnek, amint a mai napon ez kiderült.

(15.30)

Engedjék meg, hogy néhány példával ezt illusztráljam én is így a vita végén, már csak röviden.

A Medgyessy-kormány elkötelezetten vallja: erős civil társadalom, jól szervezett, a részvétel és a beleszólás jogával élni tudó civil szféra nélkül nincs igazi demokrácia. Ezért növekszik a civil szervezetek költségvetési támogatása, ezt szolgálja a civil szervezetek működését érintő jogszabályok felülvizsgálata, ezért indult el újra a valóságos partnerségre épülő társadalmi párbeszéd, ezért szélesedik a jogalkotás társadalmi bázisa, ezért erősödik a közhatalom civil kontrollja. Egy kicsinységnek tűnő példa: mindenki emlékszik talán, hogy a közalkalmazottaknak ígért 50 százalékos béremelést az alapítványi, az egyházi és más nem állami vagy önkormányzati intézményekben dolgozó emberek is megkapták. Nem gesztus volt ez, hanem a civil szféra tevékenységének elismerése a kormányprogramban foglalt célkitűzéseink szerint. Mi komolyan gondoljuk, hogy az állami, önkormányzati feladatokat átvállaló civil szervezetek megfelelő költségvetési támogatásban kell hogy részesüljenek, hiszen ők azok, akik a közpénzekhez további jelentős forrásokat teremtenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány programjának és az elfogadás előtt álló kormányzati civil stratégiának egyik fontos vállalása, hogy a szektor összbevételében a jelenlegi alig 30 százalékos részarányról a költségvetési források hányada 40 százalékra emelkedjen. Ezzel érhetjük el az európai uniós országok támogatási gyakorlatának alsó határát. Már a közeljövőben parlament elé kerül az úgynevezett nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat, amely az első igazán nagy lépés lesz az ígért forrásbővítéshez. A civil alap létrehozása az állampolgárok személyi jövedelemadója egy százalékának fel nem ajánlott részéből, valamint más bevételekből a szervezetek számára érdemi, nagyságrenddel történő támogatásnövelést jelent. A most kalkulálható évi 5-6 milliárd forint végre a társadalmi szervezetek valóban széles körének javíthatja működési feltételeit, nagyokét is, kicsikét is, olyanokét is, amelyek eddig egy fillért sem kaptak. Hozzáteszem, a civil alapprogram ugyancsak lényeges, mondhatom, korszakot váltó eleme, hogy a támogatást odaítélő testületekben többséget biztosít a civil szektor képviselőinek.

Tisztelt Ház! Meggyőződésünk, hogy a civil társadalomnak a közhatalom gyakorlásának minden területén lehetőséget kell kapnia az ellenőrzésre, a beleszólásra. A most készülő új jogalkotási törvény valódi újdonsága, hogy hangsúlyt helyez az érintettek helyzetének pontos feltárására, és ebben fontos szerepet szán jogszabályban rögzítetten a civil szervezeteknek. Az úgynevezett nyitott jogalkotás szellemében olyan jogi környezetet teremt, amely biztosítja, hogy bárki, persze elsősorban az érintettek érdemben mondhassák el véleményüket. Ennek érdekében kötelezően nyilvánosak lesznek a jogszabálytervezetek, s az előterjesztőik kötelesek lesznek mérlegelni a véleményezők észrevételeit. Hozzáteszem, mi kíváncsiak is vagyunk a civilek véleményére, nemcsak azért, mert ezt számunkra kötelezően előírják.

Tisztelt Ház! Az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam: ez az alapelvünk, amit tudatosan, elhatározott módon, nem sodródva követünk. Úgy vélem, ez is a jövő biztonságát szolgálja majd.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! ÁSZ-elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék 2002. évi tevékenységéről szóló jelentést az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága is megtárgyalta, és egyhangúlag általános vitára ajánlotta.

Bizottságunk természetszerűleg elsősorban a civil szervezeteket érintő vizsgálatok tapasztalataival foglalkozott, ami a Számvevőszék szerteágazó tevékenységének csak egy szűk szelete. Ez a szűk szelet azonban számunkra rendkívül fontos, és nagyon sok hasznos információt tartalmaz. Mint a jelentés is írja, a civil szervezetek megváltozott társadalmi jelentőségére, gazdasági súlyára jellemző, hogy a működő szervezetek száma eléri az 50 ezret, és a költségvetési támogatásuk dinamikusan nő: 2001-ben közel 200 milliárd forint volt. Erre is figyelemmel ellenőrizte az ÁSZ a közalapítványoknak és az alapítványoknak, valamint a társadalmi szervezeteknek és köztestületeknek 1998 és 2001 között juttatott, nem normatív központi költségvetési támogatás felhasználását. Arra a kérdésre, hogy a közel 200 milliárd forint támogatás sok-e vagy kevés, és hogy miként hasznosul valójában, ezek az ellenőrzések nagymértékben segítik a válaszadást.

A bizottsági vitában megfogalmazódott, hogy az elszámolási kötelezettség és az ellenőrzések a civilek számára is hasznosak, hiszen növelik a közbizalmat, és az átláthatóság reményeink szerint előbb-utóbb nemcsak a közpénzek felhasználására, hanem az adományozási kultúránkra is jótékony hatással lesz. Bizottság és előterjesztő egyaránt egyetértettünk abban, hogy a társadalmi szervezetek finanszírozásának egyik fontos problémája a különböző támogatási formákon keresztül nyújtott források egységes nyilvántartásának hiánya. Ez az előbb említett fő kérdések megválaszolásának egyébként egyik fő akadálya.

Ugyanakkor amit megtudtunk, amit az ellenőrzések is megerősítettek: aránytalanságokat és további hiányosságokat is jeleznek. Nem jó, hogy a civileknek juttatott állami pénzeknek mindössze egynegyedét pályáztatják, és az sem jó, hogy maguk a támogatás döntő hányadát odaítélő minisztériumok a pénzek felhasználásának ellenőrzésére a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak. Az Állami Számvevőszék nem helyettesítheti ezt a feladatukat.

Másrészről felvetődött a bizottságban, hogy szerencsés-e vajon a költségvetési támogatás odaítélését nulla köztartozáshoz kötni. Lehetne olyan szabály, hogy akkor kap támogatást egy társadalmi szervezet, ha azt a köztartozás rendezésére fordítja.

Felmerült több szempontból is, hogy a közalapítványokat külön kategóriaként kellene kezelni. A közalapítvány ugyanis mint szervezeti forma a közpénzek felhasználásának, odaítélésének demokratizmusát tekintve hasznos és fontos, de nem tartozik a klasszikusan vett civil szférába. Így a statisztika a civilek költségvetési támogatásának mértékét és megítélését jelentősen torzítja.

(10.50)

Csak egy adat: a közalapítványok élvezik az alapítványoknak juttatott összes költségvetési forrás 80 százalékát. Ha ezt a számot tovább árnyaljuk, akkor is oda jutunk, hogy a civil szektorba áramló pénzeknek csak egy nagyon kis hányada a valóban harmadik szektorként működő civil szervezetek forrása. Az a bizonyos sok tehát máris kevés. Nagyon indokolt bizottságunk szerint is a tervezett civil alap létrehozása.

Tisztelt Ház! Talán e néhány példa is jól alátámasztja, hogy számunkra is mennyire fontos az Állami Számvevőszék vizsgálódása és minden szakmai tanácsa. A jelentést a társadalmi szervezetek bizottsága elismeréssel elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat benyújtását már várta, úgy is mondhatom, hogy elvárta. A törvényjavaslatot örömmel üdvözli, és elfogadását támogatja. Nagy jelentőségűnek tartjuk a törvény megalkotását, aminek az értékéből nem von le semmit, hogy magunk is javasolunk a szövegben kisebb-nagyobb pontosításokat, és érdeklődéssel várjuk a vitát, képviselőtársaink javító szándékú javaslatait is.

A Magyar Szocialista Párt választási programja és a kormányprogram egyaránt kötelezettséget vállalt a civil szervezetek növekvő költségvetési támogatására. Kötelezettséget vállaltunk a civil szervezetek társadalmi szerepének elismerésére, e fontos szerep betöltésének elősegítésére, támogatására. Meggyőződésünk ugyanis, hogy társadalmi párbeszéd, működő érdek-képviseleti rendszer és erős civil társadalom nélkül nincs demokrácia, és tudjuk, hogy a civil társadalom erejének egyik legfontosabb fokmérője a civil szervezetek ereje. Frakciónk úgy látja, hogy a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat e felfogásnak megfelel, s a kormányzati civil stratégiában is megfogalmazott célkitűzések megvalósításának első nagy horderejű lépése. Korszakos jelentőségű lépés, mert a civil szervezetek támogatásának olyan mechanizmusát alakítja ki, amely új szakaszt nyit meg a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony, valamint a civil társadalmon belüli partneri viszony megteremtésében.

Tisztelt Ház! A rendszerváltozás után a civil szektort érintő finanszírozási jogalkotásban ez a második legjelentősebb lépés. Az első volt a személyi jövedelemadó 1 százalékának az állampolgárok által történő felajánlásának lehetősége. A második pedig ez a mostani, amely még egyszer annyi pénzt juttat az állami költségvetés adóbevételeiből a civil szervezeteknek.

(10.30)

Első viszont ez a törvény abból a szempontból, hogy soha nem volt még a civil szektornak kormányoktól, politikától, országgyűlési bizottságtól függetlenül létező, garantált költségvetési forrásautomatizmusa. A nemzeti civil alapprogrammal új történelmet kezd írni az Országgyűlés. A civil szektort úgy ismeri el, és úgy támogatja, hogy függetlenségét tiszteletben tartja a mindenkori parlamentektől, kormányoktól, hivataloktól. Sem az alapprogram forráshoz jutási mechanizmusa, sem szervezetének kialakulása, sem döntéshozatalának eljárási szabályai nem tükröznek alárendeltséget, kiszolgáltatottságot, szervilizmust.

A törvényjavaslat azt mondja, hogy az adózók rendelkezése alapján kiutalt jövedelemadóval megegyező összeget kell az alapba helyezni. Ez azt jelenti, hogy a civil szervezetek támogatására fordítható személyi jövedelemadó-hányad a felajánlások és az alapprogram útján együttesen nemcsak elérheti, de meg is haladhatja az szja 1 százalékát. A törvényjavaslatnak ezt, a beterjesztést közvetlenül megelőzően történt változtatását mi a magunk részéről támogatjuk, helyesnek tartjuk. Helyesnek tartjuk még akkor is, ha tudjuk, hogy az első években az eredeti verzióhoz képest valamivel kevesebb pénzt jelent. A felajánlások ugyanis eddig még nem érték el, bár megközelítik az szja fél százalékát, de növekszenek, és jó propagandával tovább növelhetőek. És kétségtelen, hogy az eredeti elképzelés nem volt igazán az állampolgárok aktivitásának növelésére ösztönző hatású, míg ez a változat feltétlenül az.

Az alapprogramba így garantáltan bekerülő pénz nagyságát többféle összefüggésben ítélhetjük meg. Ha úgy számolunk, hogy a nonprofit szervezetek központi költségvetési támogatása ez idő szerint éves szinten körülbelül 200 milliárd forint, akkor a körülbelül 5 milliárd voltaképpen kevés. De ha a civil alapprogram kedvezményezettjeinek körével számolunk csak, vagyis a 200 milliárdból levonjuk azt a pénzt, amit nem a klasszikus értelemben vett civilek kapnak, és ahhoz viszonyítunk, akkor az összeg már bizony sok. És különösen sok ez a pénz arra tekintettel, hogy azt a 400 millió forintot váltja ki tízszeresen, ami eddig az Országgyűlés, utóbb a Miniszterelnökség rovatán szerepelt, s amiből az idén mindössze alig 1200 szervezetnek jutott 200 ezer, illetőleg 1 millió 100 ezer forint közötti működési támogatás. A pluszforrás tehát jelentős, a civil szervezetek költségvetési támogatásában érdemi, érzékelhető növekedést jelent. És még csak az szja-ról beszéltem, miközben a törvényjavaslat helyesen az alapprogram további állami és nem állami bevételeire is megnyitja a lehetőséget.

Egyetértünk azzal is, hogy a törvény szabályozott keretek között, de lényegében az érintetteknek adja át az alapprogram rendelkezésére bocsátott források feletti rendelkezés jogát. Helyesnek tartjuk, hogy a törvény csupán a támogatások céljait, a támogatásra jogosultak körét és a forrásokat rögzíti, illetőleg az alapprogram szervezetét, valamint a civil jelöltállítás rendszerét szabályozza. Ezáltal elegendően tág keretet biztosít arra, hogy a döntéshozatalra felruházott testületek a civil szervezetek számára a leginkább és valóban szükséges támogatásokról határozzanak. A keretek pontosítására vonatkozó módosító javaslataink, amelyekről a vita későbbi szakaszában még beszélünk, ezen a felfogáson nem változtatnak.

Fontos üzenete van a nemzeti civil alapprogram hatálya alá tartozó szervezetek körének, amit ugyancsak alapvetően jónak tartunk. Azt nevezetesen, hogy mint az szja 1 százaléka esetében, itt sem támogatáshoz jutási feltétel a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítés. A többi szakmai pályázati rendszerben ugyanis szinte kizárólag a valamelyik közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek indulhatnak el programjaik költségvetési támogatásáért. Az elsősorban működést támogató civil alap viszont a legszélesebb értelemben vett civil szektort kívánja támogatni, kifejezve ezzel azt a társadalompolitikai alapelvet, hogy az állam számára minden, törvényes keretek között működő állampolgári önszerveződés érték.

Itt még egyszer szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak azt a szerintünk nagyon tisztességes rendelkezését, amely a közalapítványokat és a köztestületeket kizárja a nemzeti civil alapprogram alanyi köréből. E program esetében tehát nem állhat elő az az ismert gyakorlat, amely szerint a minisztériumoktól vagy önkormányzatoktól a civil szervezetekhez áramló különböző források igen nagy részben a saját maguk által alapított nonprofit szervezetekhez kerülnek. A nemzeti civil alapprogram tehát még részben sem önfinanszírozás, nem csupán államháztartási trükk egy másik költségvetési rovatba kerülés érdekében. Ez a pénz tisztán és teljes mértékben a valódi civil, nonprofit szektorba kerül.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a nemzeti civil alapprogramról szóló törvénytervezet kiegészíteni kívánja, nem pedig kiváltani az ágazati civil támogatásokat. A minisztériumok és önkormányzatok civil programjait az alapprogram nem helyettesíti. Éppen fordítva: nagyon is kedvezőtlen fordulat lenne a civil szektor helyzetében az, ha az eddigi, szinte kizárólagos ágazati szakmai programtámogatás helyébe a jövőben kizárólag működési támogatás lépne.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvénytervezet példamutatóan hosszú és részletes társadalmi vita eredményeként alakult ki. Tízhez közelít azoknak a tervezeteknek a száma, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatal civil kapcsolatok főosztálya a legkülönbözőbb civil fórumokon a múlt év ősze óta megmerített és véleményeztetett. A nyitott jogalkotás szellemében az érintett civil szektor képviselői és szakértői egészen az Országgyűléshez történő benyújtásig megtehették észrevételeiket és javaslataikat az előterjesztőhöz. Az Országgyűlés civil irodája külön levélben küldte meg a tervezetet közel háromezer civil szervezetnek. A beérkezett vélemények összegzését mindannyian olvashattuk a parlamenti honlapon, s a benyújtott módosító indítványaink között lesznek olyanok, amelyek e vélemények alapján készültek el. A tervezet társadalmi vitájában alig volt olyan hang, amely az alapprogram létrehozását ellenezte volna. A civil szektor tehát a törvényjavaslat mellett áll, azt szeretné minél korábban létrehozni és működtetni.

Abban is széles körű az egyetértés, hogy az alapprogram fórumaiban, az elvi irányító tanácsban és az egyedi döntéshozó kollégiumokban a civil képviselők legyenek meghatározó többségben az állami delegáltakhoz képest.

(10.40)

Vita szinte csak és kizárólag az alapprogram forrásairól és a civil képviselők kiválasztási rendszeréről volt. A forrás kérdésében véleményem szerint jó megoldás született, ahogy azt már említettem is. Kikerült a szövegből a korábbi tervezeteknek az a része, amely a jövőben kialakuló országos civil érdekképviseletre vonatkozott. Ez is jó megoldásnak tűnik, mert a civil társadalom még nem egységes az érdekképviseleti rendszer kialakítása kérdésében, s az alapprogram döntéshozó fórumaiba való delegálás csak növelte volna az e téren amúgy is fennálló feszültségeket.

A civil jelöltállítási rendszer ugyanakkor már bebizonyította életképességét a társadalmi szervezetek és alapítványok ez évi működési támogatását elosztó kuratórium létrehozása során. Feltehető tehát, hogy a regionális és országos választófórumok betöltik funkciójukat, és megfelelő személyeket delegálnak az alapprogram tanácsába és kollégiumaiba. A civil érdekképviseleti rendszer pedig a közpénzelosztásban való részvétel terhe nélkül épülhet fel a helyi, a megyei, a regionális és az országos civil együttműködésekből.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságában sajnálatos módon e nagy jelentőségű törvénytervezet általános vitára bocsátását a Fidesz képviselői valóban nem támogatták. Indoklásuk szerint azért nem - mint ahogy itt is hallhattuk -, mert a tervezet előkészítése nem volt kellően nyitott és a civil szervezetek széles körével egyeztetett. Én azt kívánom a Magyar Országgyűlésnek, hogy minden következő törvényjavaslata csak legalább feleannyi társadalmi vita, egyeztetés, fórum nyomán nyerje el végleges tartalmát, mint ahogyan ez a nemzeti civil alapprogrammal történt. A Fidesz képviselőinek meg azt kívánom, hogy más törvényjavaslatban se találjon ennél súlyosabb és megalapozottabb szakmai kivetnivalót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot ugyancsak megtárgyalta, és többségi döntéssel általános vitára alkalmasnak tartotta, általános vitára ajánlotta.

A bizottság kormánypárti többsége támogató szavazatával elismerte mindenekelőtt azt, hogy indokolt egy olyan törvény megalkotása, amely az egészségügyi ágazatban dolgozókra vonatkozó alapvető szabályokat egységes szerkezetben, szektorsemlegesen meghatározza. Számos tapasztalat, mondhatni anomália igazolja ugyanis, mennyire ellentmondásos az a helyzet, hogy nincs a különböző szervezeti formákban működő egészségügyi szolgáltatóknál dolgozókra vonatkozó egységes szabályozás. Hiszen jelenleg, ahogy az előterjesztés is mondja, elsősorban az határozza meg az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony tartalmát, hogy a szolgáltató milyen formában működik, és ezek a tartalmak jelentősen különbözőek. Különbözőek attól függően, hogy az egészségügyi szolgáltató például költségvetési szervként, gazdasági társasági formában vagy egyéni vállalkozásként látja el feladatát.

A törvényjavaslat erénye önmagában, hogy az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló különféle jogviszonyokat sorba veszi, nevesíti, definiálja. Fontos, hogy meghatározza egyfelől azokat az alapfeltételeket, amelyek az egyes jogviszonyok létesítésének alapjául szolgálnak, másfelől rögzíti a rájuk vonatkozó speciális rendelkezéseket. Fontos, hogy az egyéni egészségügyi vállalkozóként, a társas vállalkozás tagjaként, a közalkalmazotti jogviszonyban, a munkaviszonyban, a közszolgálati és a szolgálati jogviszonyban történő munkavégzés szabályainak meghatározása mellett - amit felsoroltam, az már hat változat - megnevezi, értelmezi az úgynevezett szabadfoglalkozás keretében, illetőleg az úgynevezett önkéntes segítőként történő munkavégzést, mert ezek szabályozása, különösen az utóbbié, eddig teljesen hiányzott.

A civil szféra, a nonprofit szektor iránti elkötelezettség is mondatja velem, hogy örömmel üdvözlöm e munkavégzési forma törvényben való megjelenését, mert az önkéntes munka általában és különösen az egészségügyben, úgy gondolom, nagyon komoly forrás. Az önkéntes munkát ösztönözni kellene, miközben a jelenlegi jogszabályi környezet sajnos inkább korlátozza azt.

Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban a törvényjavaslatról nagy vita nem volt. A többség nem osztotta az ellenzéki képviselőtársaink által felvetett aggályokat, s mint ahogy az elején mondtam, támogattuk az előterjesztést. Kérem, hogy a törvényjavaslatot - az ezt még jobbá tevő módosító javaslatokkal együtt - támogassák önök is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék szigorúan a vita első szakaszában érintett paragrafusoknál, illetve ajánlási pontoknál maradni azzal együtt, hogy az ebédszünet előtti vitában képviselőtársaink ettől gyakorlatilag folyamatosan eltértek. Nem igazán tudom, nincs-e eszköze a Ház elnökének, illetve az aktuális levezető elnöknek, hogy ebben rendet tegyen - ha szabad ezt a kifejezést használnom.

Tehát én is ahhoz a négy kérdéskörhöz szeretnék röviden szólni, amit már többen említettek. Az egyik annak a bizonyos működési támogatás arányának a kérdése, a második az alapprogram pénzügyi forrása, a harmadik pedig a kedvezményezettek köre. A működési támogatás arányához kétféle módosító javaslat érkezett: egyfelől voltak képviselőtársaink, akik növelni, másfelől voltak képviselőtársaink, akik csökkenteni szerették volna ezt. Erre egy kézenfekvő válasz lehetne, hogy ezek szerint vélhetőleg az előterjesztő jól számolta ki azt az arányt, amit a civil szervezetek működési támogatására kell ebből a pénzösszegből minimum fordítani. De nem tudnám le csupán ennyivel, hanem arra szeretnék emlékeztetni, amit mi az alapprogram két fő elemének mondtunk. Az egyik az, hogy döntően működési támogatásra fordítódik, a másik pedig az, hogy a döntési szabadságot minél nagyobb arányban átadja a civil szervezetek által létrehozott testületeknek. Azt hiszem, hogy a 60 százalék az, ami leginkább megfelel ennek a célkitűzésnek, a 60 százalék több mint a fele, tehát több pénz adható működésre. Legalább 60 százalékról van szó, tehát lehet akár 80-90 százalék is, amiről a civil szervezetek többségével bíró testületek dönthetnek. Tehát azt javaslom, hogy maradjunk az eredeti indítványnál, és ez a 60 százalék is megfelel annak a kívánalomnak, amit ugyancsak rendre hangsúlyoztunk, hogy nagyságrenddel nagyobb támogatás jut a civileknek, hiszen ha csak a minimum 60 százalékot számoljuk, ez 3,12 milliárd forint, ami a 400 milliónál valóban nagyságrenddel több.

A másik az alapprogram pénzügyi forrása, ebben Lénárt László képviselőtársam már megelőzött. Többen is említették, egyetértünk azzal, hogy az állampolgárok által felajánlott 1 százalék számítási alap legyen, és ennek megfelelő összeggel duplázza meg kvázi a költségvetés a civil szervezetnek nyújtható támogatást, azzal együtt is, hogy ez kezdetben kevesebb pénz, mint az szja fél százaléka. Viszont mi is támogattuk, a kormány is támogatta azt a módosító indítványt, amely szerint mindaddig, amíg nem éri el ezt az összeget, ezt az arányt a felajánlott szja, addig egészítse ki a költségvetés a támogatást.

A harmadik pedig egészen röviden Halász János képviselő úr módosító indítványához, ami arról szólt, hogy ne kelljen, ne legyen szükséges már legalább egyéves működés a civil szervezetek, társadalmi szervezetek és alapítványok esetében ahhoz, hogy támogatáshoz juthassanak. Itt is két érvet szeretnék mondani. Az egyik tekinthető talán kicsit rosszhiszeműnek - ne vegyék ezt tőlem ilyennek, de szeretnénk megakadályozni, megelőzni azt, hogy csupán a pénz reményében jöjjenek létre civil szervezetek. A másik érv ennél lényegesen érdemibb, ugyanis szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az a bizonyos passzus nemcsak azt mondja ki, hogy olyan civil szervezetek juthatnak támogatáshoz, amelyek legalább már egy éve működnek - mondom leegyszerűsítve -, hanem azt is kimondja, hogy amelyek a létesítő okiratuknak megfelelő tevékenységüket ténylegesen folytatják. Ezt a feltételt egy tegnap megalakult szervezetnél nem lehet érdemben vizsgálni, nem lehet megítélni. Márpedig ha ettől egy tegnap alakult szervezetnél el lehet tekinteni, akkor milyen alapon nem lehet eltekinteni a többinél? Azt hiszem, hogy ez egy komoly ellentmondása volna a törvénynek, amit mindenképpen el kell kerülnünk.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy én valóban a vita első szakaszában érintett pontokhoz kértem szót. Köszönöm szépen.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága is megtárgyalta, és 6 igen, 1 nem szavazattal, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta és támogatta.

Mint ahogyan a vitában már elhangzott, a törvénytervezet lényege, hogy a peren kívüli eljárások és jogi jellegű szolgáltatások területére is kiterjeszti az eddigi perjogi kedvezményeket és mentességeket. Központi állami forrást biztosít a rászorultaknak a jogkeresésre, a joghoz jutásra, a jogérvényesítésre és jogvédelemre, az információtól kezdve a tanácsadáson és okiratkészítésen át egészen a pervitelig. Ebben áll a törvényjavaslat jelentősége, és ezt a társadalmi szervezetek bizottsága is nagyra értékelte.

Felmerült ugyanakkor, hogy még a szükségesnél talán több a korlátozás a törvényjavaslatban. Aggályosnak tartjuk például azt, hogy az egyébként egyenként nagy valószínűséggel rászorultnak minősülő tagok érdekvédelmi, jogvédelmi szervezetei sem kaphatnak segítséget az alanyi körből való kizárásuk miatt. Ilyenek például a hajléktalanok, a létminimum alatt élők, a gyermekek, a fogyatékkal élők szervezetei, a gyermekjogvédelmi és munkanélküliek érdekképviseletét ellátó szervezetek, és sorolhatnám tovább.

Nehézkesnek látjuk az olyan szervezést, amelyben - ha jól értjük - a szolgáltatásra irányuló szerződéskötésnek feltétlenül meg kell előznie a jogi információ nyújtását vagy éppen a tanácsadást egy konkrét ügyben. A per előtti szakaszban vagy például a közigazgatási ügyekben általában nincsen idő arra, hogy a tényleges jogi segítség helyett először az ügyfél jogosultságát bizonyító szerződéskötési eljárást folytassák le.

(16.00)

Addigra maga az alapügy, amelyre a segítségnyújtás irányulna, válhat meghaladottá, ily módon a segítség fogadására alkalmatlanná; miközben a tervezet indoklása szerint éppen a permegelőző, a perelkerülő hatások erősítése az egyik legfőbb erény és cél.

Dicséretes vonása a tervezetnek, hogy a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek számára is biztosítja a polgári peres eljárásokban a költségfeljegyzési jogot. A többi eljárásban viszont nem, így a közigazgatásban sem lehet támogatandó fél a civil szervezet. Örülnénk egy olyan módosításnak, amely legalább a rászorultak érdekvédelmi, jogvédelmi szervezetei számára lehetővé tenné a jogi segítségnyújtás igénybevételét.

A tervezet szerint nem lehet támogatást nyújtani a társadalmi szervezet létrehozásával és működésével kapcsolatos ügyben. Kérdésként merült fel, hogy miért éppen az egyesülési jog tényleges gyakorlását zárja ki a törvény a támogatandó jogügyletek köréből, miközben a jogalkalmazási gyakorlat éppen azt bizonyítja, hogy rengeteg a jogi probléma az egyesületalapítás, a közhasznú szervezetté minősítés körül. Úgy gondoljuk, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem sorolható a támogatásból joggal kizárt, haszonszerzésre, vagyongyarapodásra utaló olyan jogügyletek körébe, mint például a vállalkozás, a vámügyek vagy a hitel.

Tisztelt Ház! Végezetül szeretném megemlíteni, hogy bizottságunk nagyra értékelte az előterjesztőnek a törvényjavaslat előkészítése során a civil szervezetek körében folytatott konzultációit. Mint megtudtuk, közel száz civil szervezetnek volt alkalma és lehetősége javaslatait, észrevételeit kifejteni. Ez feltétlenül dicséretes dolog.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A jogalkotásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága is megtárgyalta, és 6 igen szavazattal, 1 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte.

Bizottságunk, feladatköréből következően, természetszerűleg elsősorban a jogalkotási folyamat nyilvánosságát, a jogszabálytervezetek megismerhetőségét, a véleménynyilvánítás lehetőségét, illetőleg a véleményeknek a döntéshozók általi érdemi mérlegelésének lehetőségét érintő kérdésekkel foglalkozott. Hiszen az úgynevezett nyitott jogalkotás legfontosabb szereplői a társadalom oldaláról azok a civil szervezetek, amelyek a jogszabályokban érintett társadalmi csoportokat valamilyen módon tömörítik, helyzetüket és érdekeiket a legjobban ismerik és képviselik.

Bizottságunk véleménye szerint a benyújtott törvényjavaslat a jogszabálytervezetek véleményezésére vonatkozó rendelkezéseket valóban jelentősen korszerűsíti, mindenekelőtt azzal, hogy kötelezővé teszi a jogszabálytervezetek szövegének internetes közzétételét, és előírja, hogy az ezt szolgáló minisztériumi honlapokat a vélemények, javaslatok fogadására alkalmassá kell tenni, a határidő megjelölésével együtt természetesen, amivel egyetértünk, és azzal is, hogy a véleménynyilvánításra biztosított idő a törvényben rögzítettnél nem lehet kevesebb. Ez, ha a mértéket valóban jól választjuk meg, az érdemi hozzászólás lehetősége szempontjából valóságos garanciát jelent.

A törvényjavaslat tehát nyitottá teszi a jogalkotást abban, hogy bárki, aki érintettnek és érdekeltnek tekinti magát, véleményt nyilváníthat, és ehhez meg is teremti a feltételeket.

(15.10)

A beérkezett vélemények figyelembevételének módja, az érdemi mérlegelés kötelezettségének előírása és lehetőségének biztosítása szempontjából is tartalmaz előrelépést, garanciális elemeket a törvényjavaslat. Ilyen, hogy a véleményezésre jogosultaknak a törvényben meghatározott körétől érkezett, a szakminiszter által el nem fogadott véleményekről kötelezően egyeztetni kell. Ilyen, hogy a jogszabály előkészítőjének a véleményező észrevételeit mérlegelnie kell, és az elfogadott észrevételekről a honlapon tájékoztatást kell adjon. És ilyen, hogy a beérkezett észrevételekről és azok hasznosításáról a jogalkotót tájékoztatni kell. Mindez helyes.

Bizottságunkban felmerült ugyanakkor, hogy ezen a téren szükséges és lehetséges még szövegpontosítás. A bürokrácia túlzott leterhelése nélkül és a kezelhetőség határain belül, amelyek kétségtelenül fontos szempontok, elképzelhetőnek tartunk olyan megoldást, amely elősegítené főként a jogalkotó részletesebb tájékoztatását, és ezáltal azt, hogy az érdemi mérlegelés lehetősége ne csak az előterjesztőnél, hanem a döntéshozónál is legyen meg.

Tisztelt Ház! A nyitott jogalkotás gyakorlata nem ismeretlen a parlamentben, hogy a magunk szakterületénél maradjak: legutóbb a nemzeti civil alapprogramról szóló törvény előkészítése során már alkalmaztuk a jogalkotási törvény szerint hamarosan - reményeink szerint - általánossá váló szabályokat. A gyakorlat bevált, érdemes kiterjesztenünk, érdemes komolyan vennünk, mert a törvényjavaslatokhoz hozzászólók minket segítenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A múlt héten a kormány elfogadta az Országgyűlés által idén júniusban alkotott nemzeti civil alapprogram törvény végrehajtási rendeletét. Ezzel megindulhat az a szerveződési folyamat, amelynek eredményeként a magyarországi egyesületek és alapítványok számottevő összegű, rendszeres működési támogatásban részesülhetnek a központi költségvetésből.

Ismeretes, hogy a Horn-kormány a civil szervezetek számára az állampolgárok által felajánlható személyi jövedelemadó 1 százalékával 1996-ban, a Medgyessy-kormány pedig most a nemzeti civil alapprogrammal bővítette jelentősen - a jelszavakon messze túlérő módon - az egyesületi és alapítványi szféra működési mozgásterét.

A korábbi években megszokott országgyűlési támogatás, ami 350-400 millió forint volt, a jövő évben közel húszszorosára nő. Nem tévedés, a nemzeti civil alapprogram 2004-ben durván 7 milliárd forinttal indulhat el. Méltán nevezhető történelmi jelentőségűnek ez a változás, és nem pusztán a támogatás összegének nagyságrendje miatt. Azzal, hogy a törvény a civil alapprogramnak átengedett pénz nagyságát az szja felajánlott 1 százalékához köti, egy úgynevezett - csúnya szóval - forrásautomatizmust állít fel. Magyarán: ez az összeg a civileknek jár, függetlenül a mindenkori költségvetési vitáktól.

Változik a támogatás elosztási rendje is. A nemzeti civil alapprogram szervezete és működési mechanizmusa új szemléletű, a közvetlen pártpolitikai befolyást kizáró, a kormányzati akarat önmérséklését kifejező megoldásokra épül. Megyei, regionális és országos szintű választási eljárást ír elő a törvény, amelynek eredményeként az alapprogram elvi irányító testületének - ez a tanács - és konkrét döntéshozó szerveinek is - ezek a kollégiumok - meghatározó többsége civil delegált lesz.

A következő negyedév nagy kihívása a civil alapprogram szervezetének felállításához szükséges jelöltállítási rendszer működtetése lesz. Első lépésben a civil ügyekért felelős miniszter napokon belül egy felhívást fog közzétenni, majd a bejelentkezett regionális vagy országos hatókörű szervezetek képviselőiből álló, úgynevezett elektori gyűlések először megválasztják a tanács 12 civil tagját, és néhány héttel később, a megválasztott tanács kollégiumokra vonatkozó döntése után a kollégiumok civil tagjait. Fontos tudni, hogy a regionális vagy országos szintű működés csak a választási eljárásban követelmény, a támogatáshoz nem feltétel. Bármilyen kicsi, bármennyire helyi, és bármennyire speciális egy egyesület vagy alapítvány, részesülhet az alapprogram működési támogatásából; mint ahogy a közhasznúság sem feltétel, működésre az ilyen jogállással nem rendelkező szervezetek is pályázhatnak.

Tisztelt Ház! E helyről is szeretném buzdítani a legalább egy megyére kiterjedő hatókörrel működő civil szervezeteket, hogy vegyenek részt a jelöltállításban és a választásban, és olyan jelölteket állítsanak, akik képesek lesznek saját szervezetük, megyéjük, ágazatuk szűkebb szempontjain egy kicsit felülemelkedve, egy kicsit szektorszinten is gondolkodva részt venni a munkában.

E demokratikus, önkormányzati jellegű kereteket ugyanis konkrét személyeknek, civileknek kell tartalommal megtölteni ahhoz, hogy a nemzeti civil alapprogram még véletlenül se újabb konfliktusok színtere legyen, hanem a civil szektor egészének fejlődését elősegítő, tisztességes szolgálaté.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több pénzt a civil szervezeteknek, több pénzt az egyesületeknek, az alapítványoknak és ezáltal is az embereknek, az önkormányzatoknak! - ez a célkitűzés a rendszerváltás óta majd' minden párt programjában valamilyen módon szerepel, majd a pártok egy része, ha kormányra kerül, hajlamos elfelejteni ezt a célkitűzést, a pártok egy része ellenzékben szereti csak igazán a civileket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök pontosan tudják, hogy a rendszerváltás óta két alkalommal, két ciklusban történt mindössze érdemi változtatás a civil szervezetek költségvetési támogatásában. Először a szocialista-szabad demokrata Horn-kormány idején, az állampolgárok által felajánlható személyi jövedelemadó 1 százalékával 1996-ban, és másodszor most, az ugyancsak szocialista-szabad demokrata Medgyessy-kormány idején, a nemzeti civil alapprogram létrehozásával.

A legfrissebb számok szerint az állampolgárok az idén a tavalyi adójukból 6,1 milliárd forintot ajánlottak fel 22 ezer civil szervezetnek. Ez az összeg pontosan 1 milliárd forinttal több az egy évvel korábbinál, és ez a szám azt jelzi, hogy a nemzeti civil alapprogram jövőre nagy valószínűséggel további, inkább 7, mint 6 milliárd forinttal indulhat. Ennyi lesz a plusz, ennyi lesz a több pénz a civil szervezeteknek.

Igen, önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, akik most elszántan bírálnak minket, kormányzásuk előző négy évében ugyancsak elszántan mindössze szinten bírták tartani, magyarán, csökkentették azt a 350-400 millió forintot, amit a civil szervezetek működési támogatására a Magyar Országgyűléstől kaptak. Ez az összeg lesz most ennél közel hússzor több.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)