Készült: 2024.04.27.08:36:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

106. ülésnap (2015.10.19.), 346. felszólalás
Felszólaló Ander Balázs (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:59


Felszólalások:  Előző  346  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol vannak már azok az idők, amelyekről Csokonai Vitéz Mihály még így írt Somogyi kázus című művében? „Tegnap Csököl és Hedrehely csaknem üstökbe kapott, / Egy sem akarván engedni a másiknak a papot.” Szedte rímekbe a Kis Bálint nevű papon összeugró két somogyi község háborúskodásának történetét a költő. Akkor még ismerték annak igazságát, amit később Reményik Sándor úgy fogalmazott meg, hogy: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” És ezért akár harcolni is képesek voltak.

Aztán más idők jöttek. Az MSZMP vidékrom­boló, 1971-es országos településhálózat-fejlesztési koncepciója olyan halálos pályára állította a szerepkör nélkülinek nyilvánított, a lakosság majd’ egyötödének otthont adó mintegy kétezer községet, amely halálos pályát a rendszerváltás utáni szélsőliberális felfogás - miszerint a magyar falu középkori csökevény - végképp megpecsételni látszik.

Somogy településeinek több mint felében, szám szerint 132-ben több mint tizedével csökkent a lakosság száma egy évtized alatt - szólnak a legfrissebb híradások. Vészjósló jövő komorlik, ősi településeink demográfiai haláltusája sötét évtizedeket vetít elénk: elöregedés és rohamos fogyás vagy elgettósodás és kilátástalan szociokulturális nyomor. Annak a falunak, ahol megszűnik a kisiskola, nem sok reménye ma­rad a továbbélésre, a továbblépésre. Az iskola-köz­­pon­tosítás pusztító társadalmi, társadalom­föld­rajzi következményei egyértelműek.

Nikláról, a 700 lelkes kicsiny somogyi településről, illetve annak most bezárt iskolájáról szeretnék beszélni, arról a faluról, amelyből a Rózsadombról vagy Bel-Pestről nézvést tizenkettő egy tucat, de ahol 1804 és 1836 között nem más élt és alkotott, mint egyik legnagyobb költőóriásunk, Berzsenyi Dániel. A település mögött már 683 évnyi írásos történelem áll, de nem kell pesszimistának, elég csak realistának lenni ahhoz, hogy belássuk, ha minden így megy tovább, már tizedennyije sincs hátra.

A falu iskoláját egy pályázatnak köszönhetően 2006-ban 40 millió forintból felújították, de a fenntartás igen megterhelte a település kasszáját. Ezért 2011-ben átadták az üzemeltetést a Bodrogban már szép sikereket felmutató „Jó az Úr” Baptista Gyülekezetnek, akik aztán itt is kisebb csodát tettek az elcigányosodó település rossz hírű iskolájában. A csőd közeli helyzetben jól jött a keresztény szellemiség meghonosítása mellett a kiváló szakmai, pedagógiai munkával is párosuló segítség.

2014 végén viszont - sokak számára máig érthetetlen módon - az önkormányzat elvette a katolikusokkal is nagyon jó viszonyt ápoló baptistáktól az iskolát, és a 2015/16-os tanévtől átadta a KLIK-nek, amelyik ahelyett, hogy vállalta volna a további fenntartást, rögvest be is zárta azt. Az okok közt sok minden tolerálható elem szerepel.

Igaz, hogy már a helyi óvoda ballagóinak nagyobbik része sem a helyi iskolát választotta, és igaz, hogy a pusztakovácsi iskolaközpontban jobb a szakos ellátottság, de a helyi iskola halálával járó lépés végső megítélése azért ennél ellentmondásosabb kell hogy legyen minden, a vidék sorsáért aggódó ember számára. Valóban fel kellett volna újítani az iskola kazánjához tartozó kéményt, amelynek költsége a 3 millió forintot, horribile dictu, pár Louis Vuitton vagy Gucci ridikül árát is elérhette volna. Ehelyett inkább bezárták az iskolát, félszáz gyermeket pedig iskolabusszal fuvaroznak a szomszédos település központi intézményébe.

Hogy a vidék népességmegtartó erejét mennyire biztosító, mennyire logikus lépésről van szó, ahhoz azért erős kételyeket fűznék: Klebelsberg iskolát vitt a legnyomorúságosabb helyekre, a KLIK viszont inkább központosít. Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versében Csokonai ezt írta: Óh, szomorú sorsa / Egy szép megyének! / Hol a magyar lelkek / Megvetve heverének. / Óh, nem fáj-é a szíve / Minden magyarnak, / Hogy a magyar fiakkal / Gondolni nem akarnak? / De tán jő / Oly idő, / Melyben nékünk / A vidékünk / Új Hélikon lesz.

A vidéki Magyarország és ezzel szoros összefüggésben a cigányintegráció kérdésében a 24. óra utolsó percében vagyunk. Ébresztő! Mert különben Somogy nemhogy új Hélikon nem lesz, de süllyedő Atlantiszként felszámolja magát, akárcsak Magyarország többi régiója. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  346  Következő    Ülésnap adatai