Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Elsőként csatlakoznék Tállai András államtitkár úrhoz, ahhoz a megállapításához, miszerint a nyugdíjalapok, a nyugdíjasok, a leendő nyugdíjasok pénze az államnál van a legjobb helyen.

Itt korábban többször is elhangzott ellenzéki képviselők részéről, hogy a piaci alapon működő magánnyugdíjpénztárak nagyobb hatékonysággal működtek volna, nagyobb eredménnyel, kisebb költséggel, mint ahogy ezt az állami alapok teszik.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány példát hadd hozzak fel, ami éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja, és alátámasztja azt, amiről mi államtitkár úrral beszélünk, hogy az államnál vannak a legjobb helyen a nyugdíj-megtakarítások.

A működési költségek tekintetében a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap az elmúlt időszakban összességében mintegy 600 millió forintot költött a saját működésére. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy évente kevesebb, mint 200 millió forintba került az alap működése, szemben a magán-nyugdíjbiztosító társaságokkal, amelyek 1998-2011 között - kapaszkodjanak meg, tisztelt hölgyeim és uraim - 150 milliárd forintot költöttek el a saját működésükre, 150 milliárdot. Ez azt jelenti, hogy éppen a százszorosát költötte évente annak, mint amit az állami alap költ. Tehát a 200 millió forinttal szemben 17 milliárd forintot látunk. Azt gon­dolom, hogy ezt mindennek nevezhetjük, csak nem épp a magyar állampolgárok érdekében tanúsított felelős magatartásnak.

De nézzük meg a hozamokat! Ha már nem tudtak olcsón működni, akkor talán magasabb hozamokat hoztak, mint amit képes lett volna, mondjuk, egy állami nyugdíjbiztosító. Csak azt az esetet vizsgálom, amikor a leggarantáltabb módba, tehát állampapírokba, a legjobban garantált megtakarításokba, állampapírokba fektették volna a pénzt.

Kérem szépen, tisztelt képviselőtársaim, 1998 januárja és 2010 decembere között egy átlagos magyar munkavállaló közel 1,7 millió forintot fizetett be a magánnyugdíjpénztárakba. Ez 2010 végére mintegy 2,3 millió forintra gyarapodott. Ezzel szemben, hogyha állampapírokba fektették volna a megtakarításaikat, akkor 30 százalékkal magasabb hozammal 2,5 millió forintot jelenthetett volna minden egyes magyar átlagos munkavállalónak. Tehát azt gondolom, hogy az átlaghozamot tekintve a működésben egy százszoros drágaságot tapasztalunk, a hozam tekintetében meg egy 30 százalékkal kisebb eredményt, mint amit az állami nyugdíjalap tudott volna garantálni. Tehát nem mondhatnám, hogy jobb lett volna bármilyen szempontból egy magán-bizto­sítótársaság.

Volner János képviselőtársam szerint eltűnt a pénz. Hadd mondjak erre egy példát, tisztelt képvi­selő úr. Az állam az általa átvett mintegy 3000 milliárd forint összegű készpénz, állampapír, illetve más értékpapír felhasználásával több mint 2000 milliárd forinttal csökkentette az államadósságot. Képviselő úr a 2011-es és a 2015-ös számokat hasonlítja össze, de rövid távon kellett volna megnézni a különbséget, amikor a tényleges államadósság-csökkentés megtörtént. A 2000 milliárd forinton felül további 500 milliárd forintot fizetett be az alap költségvetésébe, és mindemellett még 283 milliárd forintnyi kamat­megtakarítást is elért ezzel együtt az állam számára. Tehát nem azt gondolom, hogy eltűnt a pénz, hanem gyarapodott a pénz, tisztelt képviselő úr.

Hadd reagáljak a vitában elhangzott még egy megjegyzésére, miszerint az állam ellopta a magánnyugdíjpénztár-tagok megtakarításait. Tisztelt Képviselőtársam! Ezt ön is nyilvánvalóan tudja, hogy a magánnyugdíjpénztárba belépő tagok nem az adózott jövedelmükből fizették a tagdíjukat, hanem a tagok annak egy részét nem az állami nyugdíjalapba fizették, hanem párhuzamosan a kétpilléres biztosítási rendszerben a magánnyugdíjpénztárakba fizették be. De miután az állam az alapnak kiegészítette az e módon keletkező hiányát, ezért évről évre egyre nagyobb költségvetési hiány keletkezett a kétpilléres nyugdíjrendszerből kifolyólag. Ez pedig azt jelentette, hogy az 1998-ban még csak 28 milliárd forintos pótlólagos költségvetési befizetés 2011-re 360 milliárd forintra nőtt, 2014-re pedig már 460 milliárd forintot tett volna ki, tisztelt képviselőtársam.

Tehát olyan adósságterhet rótt volna a költségvetésre ez a kétpilléres rendszer, amely teljesen értelmetlen lett volna. Nemhogy az emberek pénzét tüntette volna el a kormány, hanem éppen az emberek pénzéből takarított meg egy ilyen irtózatos összeget, hiszen, mint ahogy mondtam önöknek, százszorosa lett volna a működési költsége ezeknek a magánnyugdíjpénztáraknak, és 30 százalékkal kisebb hozamot értek volna el. És akkor még arról nem beszélünk, hogy a 2008 és a 2012-13 közötti időszakban, amit tapasztalhattunk is visszaéléseket, azok a magánnyugdíjpénztárban továbbra is meglettek volna.

Tehát azt gondolom, hogy semmi akadálya, hogy ezeket a beszámolókat a parlament elfogadja. Én azt gondolom, hogy az alap kellő alapossággal és tisztázott jogi körülmények között működött. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(19.20)