Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az amúgy is hátrányos helyzetű kistérségben, az Ormánságban a jelenlegi kormánykoalíció vidékpolitikai intézkedései révén napjainkra a katasztrófa sújtotta területekre jellemző viszonyok alakultak ki.

Mivel kormányintézkedések tucatjai irányultak az aprófalvas települések életlehetőségeinek korlátozására, ezért az Ormánságban, ahol az átlagos népességszám településenként 372 fő, három év alatt sikerült ellehetetleníteni az emberek életét. Hiszen ahol nemcsak a munkahelyek, hanem a tömegközlekedés, a posta, az iskola, a polgármesteri hivatal, de még a benzinkút is megszűnt, ott valóban katasztrófaállapotok uralkodnak. Az ormánsági lakosság nagy része immár tartósan éhezik, és az idei kemény telet sok helyütt fűtetlen lakásokban vészelték át. Ezek az események nem pár ezer, hanem csupán néhány száz kilométerre történnek a magas kormányhivataloktól. Ezt az állapotot nem lehet PR-takarókkal letudni, viszont a kormánynak kötelessége lenne a katasztrófaelhárítási intézkedéseket végre meghoznia.

Mivel a világ ismert, szomorú tragédiáihoz hasonló állapotok uralkodnak az Ormánságban is, ezért semmi túlzás nincs abban, ha ugyanúgy kataklizmának nevezzük a beállt helyzetet. Ráadásul a Magyar Értelmező Kéziszótár a kataklizma szónak a második jelentését így definiálja: “pusztító erejű társadalmi fordulatö. Igen, valóban, pusztító erejű társadalmi fordulatra került sor 2002-ben, akkor, amikor már az Ormánságban is beindult a fejlődés. A 2002-ben megkezdett katasztrófapolitika mára a végkifejlethez érkezett.

A térség egyik polgármesterének a leveléből idézek: “Az infrastrukturális hiányokon túlmenően iparral, komolyabb gazdasági bázissal nem rendelkezünk. A jelenlegi intézményrendszer fejlesztésre, további bővítésre szorul, sőt a szociális ellátórendszerünk teljes egészében hiányzik.ö Pedig erre a már nem létező szociális ellátórendszerre most lenne a legnagyobb szükség, hiszen a 40 százalékot meghaladó munkanélküliség okozta fizikai nyomor miatt mára már a kisgyermekeknek is kijut a napi szenvedésből. Ide mégsem érkezik segély, pedig itt ugyanolyan elemi szükséget szenvednek: ugyanúgy hiányzik az élelem, a ruházat, a fűtőanyag.

És ilyen szükségállapotok mellett ez a kormányzat még ettől a térségtől is jelentősen elvett. A 2002-ben sietve meghozott földtörvény-módosítással ugyanis a helyben lakóktól tudatosan elvették a földhasználatot, ráadásul az EU-ra történő hivatkozással. Azóta néhány kormány közeli, messzi városban lakó földbirtokos és vadászcimbora kezébe került a termőterület, mely a helybeliek számára a család betevő falatját jelentette ez idáig, pedig a családi önellátást biztosító termelők az Unióban a mai napig is komoly megbecsülésnek örvendenek. Erre a földtörvény-módosításra is igaz Dag Hammarskjöld egykori ENSZ-főtitkárnak az 1956-os szovjet beavatkozás kapcsán tett, ugyancsak magyar vonatkozású kijelentése: “A jogtalanság sohasem jog! Jog révén soha jogtalanságot!ö

Tudom, a városi földesurakat mások megélhetése, mások lételemi joga nemigen érdekli. Ahogyan a kormányt sem, hiszen ez a kormány idézte elő a katasztrófaállapotot: a tartós éhezést, a szegénység okán nem kezelt betegségeket és az idő előtti tömeges elhalálozásokat. De ha már a katasztrófát előidézték, akkor hirdessék is meg a katasztrófaállapotot, és nyissák meg a katasztrófaalapokat. Az Ormánságban bekövetkezett katasztrófaállapot ugyanis nyilvánvalóvá tette: egy tehetetlen, önző kormány minden természeti katasztrófánál nagyobb károkat okozhat. 2004. május 1-je óta az ormánságiak ugyanúgy az Európai Unió állampolgárai is, mint a magas kormánytagok.

Köszönöm a figyelmet.