Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Arra azért szeretném Pósán képviselő úr figyelmét felhívni, ha az éves támogatás indexálását úgy végezzük el, hogy a növekményt nem az inflációhoz mérjük, hanem ahhoz, hogy mennyire lenne szükség azon az egyetemen, akkor elég furcsa következtetésekre fogunk jutni. Ha egyszer a törvényjavaslat az indexálást az átlagkereset növekedéséhez köti, akkor bízva abban, hogy a reálkeresetek Magyarországon távlatilag is nőni fognak, ezzel a felsőoktatás nem fog rosszul járni, ezzel a felsőoktatásból nem történik forráskivonás. Azt gondolom, képviselő úr, hogy a rektorokban és főigazgatókban legalább annyira megbízhatunk, hogy ezt kiszámolták, mielőtt vadul nekiálltak volna támogatni a törvényjavaslatot.

A másik kérdés ez a bizonyos 170 milliárdos beruházás, amiről ismét és már száznegyvenkilencedszer kell elmondani, hogy igen, önöknek van valami igazságuk. A lízing mindig drágább, mint a hitel, és a hitel mindig drágább, mint ha egy összegben, készpénzben ki tudom fizetni. Azért találták őket ki, mert nem tudjuk megtenni. Azért találták ki az operatív lízing fogalmát, mert ehhez nem kell a kormánynak hitelt felvennie, ez nem terheli a kormány sokat emlegetett maastrichti kritériumait, amit önök annyira szeretnek az Eurostat jelentésétől eltérően aposztrofálni. Ez bizony arról szól, hogy az operatív lízing keretében a magántőke megépíti és működteti húsz éven keresztül a szóban forgó létesítményeket. Ezeknek a létesítményeknek a könyv szerinti értéke évről évre 5 százalékkal csökken - ez ugye azt jelenti, hogy harminc-egynéhány százalékos beállás van a huszadik év végére -, és ezen a harminc-egynéhány százalékos értéken végül egy összegben megvásárolhatja a költségvetés vagy az egyetem majd húsz év múlva.

Nincs itt semmi stikli, képviselő úr, arról van szó, hogy egy pénzügyi konstrukciót, ami valamivel több pénzbe kerül, viszont megoldhatóvá teszi a fejlesztést, alkalmaz a kormány.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)