Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a hozzászólásom lényegére rátérnék, azért szeretnék reagálni arra, amit a világvége hangulatot gerjesztő hozzászólásában Pósán képviselő úr produkált.

Kinek tetszik ez a felsőoktatási törvény? - tette fel a kérdést. A miniszter úr részben válaszolt rá. Számomra rendkívüli jelentőségű volt, hogy hét olyan tekintélyes, a felsőoktatásban érdekelteket képviselő testület, mint a Rektori Konferencia, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a doktoranduszok szervezete, képviselete, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája a beterjesztett törvényjavaslatot támogatásáról biztosította. Sőt egy közös levélben fordultak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz, amelyben azt kezdeményezték, hogy a szükséges módosítások végrehajtásával, lehetőleg nagyobb változtatások nélkül fogadja el az Országgyűlés a beterjesztett törvényjavaslatot. Tehát nem mindenki osztozik az ön véleményén az egyetemi szféráról.

A másik megjegyzésem a nemzetközi összehasonlításokra vonatkozik. Természetesen mindenre lehet példát és ellenpéldát is találni. Meggyőződésem, hogy akkor lesz a magyar felsőoktatás korszerű és hatékony, és akkor tudja elérni azokat a célokat, amelyeket el kell érjen, ha a magyar hagyományokra építve alakítja ki a működési rendjét, és meggyőződésem szerint így nem fog sem az osztrákra, sem az amerikai irányítási modellre, sem az angolra tökéletesen hasonlítani. Nekünk egy magyar felsőoktatási intézményrendszerre van szükségünk.

A harmadik megjegyzésem sokkal rövidebb. Mint már említettem, a rendkívül sok pontatlanságot és nagy-nagy indulatot tartalmazó hozzászólása, különösen, amikor az egyetemi színvonal emelkedésének a szükségességét ecsetelte, engem meggyőzött arról, lévén ön is korábban egyetemi oktató (Dr. Pósán László: Most is!), hogy bizony nagy szükség van a magyar egyetemeken a színvonal emelkedésére.

Hozzászólásom érdemi részében először arról szeretnék egy-két gondolatot elmondani, hogy az én meglátásom szerint mi a felsőoktatás alapvető célja.

(13.10)

A felsőoktatás alapvető célja az, hogy a magyar ifjúságot, a leendő magyar értelmiséget megfelelő európai színvonalon vagy akár világszínvonalon felkészítse arra a pályára, amelyre a gyermekeink lépni kívánnak. Összefoglalóan nevezhetjük ezeket a pályákat értelmiségi pályáknak. Tehát minden változtatásnak, minden törvénymódosításnak az én szememben az a mércéje, hogy ezt a célt szolgálja-e, jobban meg tudnak-e felelni a változtatások nyomán a gyermekeink azoknak a követelményeknek, amelyek elé az élet állítja őket.

Ehhez tudom mérni az új törvény megalkotásának célját is, hiszen megváltozott körülöttünk a világ, és azt gondolom, mint ahogy annyi más területen, így a felsőoktatásban is figyelembe kell venni a megváltozott világ által támasztott új követelményeket is. Ahhoz, hogy egy változtatást értékelni tudjak, korábbi munkahelyem, a tatai Eötvös József Gimnázium névadójának a gondolatából indultam ki, aki azt vallotta, hogy minden előrehaladásnak az a feltétele, hogy egyik lábunkkal a talajon maradjunk, hiszen ha ezt nem tesszük, akkor nincs mód a haladásra sem. Számomra ez az üzenet azt jelentette, amiről már az imént szóltam, hogy a megújulásnak mindenekelőtt a meglévő felsőoktatási rendszerre, a felsőoktatási rendszerünk által képviselt értékekre, a magyar hagyományokra kell épülnie. Ez az egyik feltétele annak, hogy eredményes reformot tudjunk végrehajtani. A másik feltétele pedig az, hogy képesek legyünk a hagyományőrzés mellett az új gondolatok befogadására is, tehát az előrelépést is végre tudjuk hajtani.

Kérdés, hogy a beterjesztett törvényjavaslat képes-e e kettős cél megvalósítására, képes-e a magyar felsőoktatási rendszerünkben meglévő rendkívül sok érték megtartására, és képes-e mindazoknak a problémáknak az orvoslására, amelyek az eredmények ellenére jelentkeznek a magyar felsőoktatásban.

Pósán képviselő úr sokat beszélt az irányító testület és a szenátus kérdéseiről. Ebben a felfogásban a szenátus a letéteményese az egyetemi értékek, a felsőoktatás által képviselt értékek megőrzésének, hiszen minden emberi értéket az emberi közösségek őriznek meg. Tehát én hiszek abban, hogy a magyar felsőoktatásban dolgozó professzoraink, egyetemi oktatóink legjava képes arra, hogy mindazt az értéket, amelyet létrehozott a magyar tudomány és a magyar felsőoktatás, személyükben is képviseljék, és meggyőződésem az, hogy csak akkor támogatnak egy reformot, csak akkor támogatnak egy megújítási kezdeményezést, ha az a kezdeményezés a magyar felsőoktatás jövőjét szolgálja abban a felfogásban, amiről az imént beszéltem, hogy az a gyermekeink érdekét, a gyermekeink jól felfogott valóságos érdekét szolgálja.

A szenátus lesz tehát az a testület az egyetemeinken, amelyben az egyetemi közösségek, a hallgatók, az oktatók, a dolgozók megfelelő képviselet útján meg fogják tudni hozni mindazokat a döntéseket, amelyek az egyetemi életben a tudomány ápolására, gondozására és az oktatásra, a képzésre vonatkoznak, és az új testület, az irányító testület lesz az, amely ehhez a munkához köteles lesz a megfelelő feltételeket biztosítani. Természetesen az új testület, az irányító testület hatáskörei között lehet találni néhányat, amelyet korábban valóban az egyetemi autonómia részeként az egyetemi közösségek, egyetemi tanács, főiskolai tanács gyakorolt, de ugyanakkor egyetértek Magyar Bálint miniszter úrral abban, hogy az irányító testület hatásköreinek a túlnyomó többségét korábban az Oktatási Minisztérium, a kormányzat gyakorolta. Tehát ha az eddig az állam képviseletében eljáró kormány, Oktatási Minisztérium által gyakorolt jogkörök jelentős elemei az irányító testülethez kerülnek, mely irányító testület elnökének feladatait az egyetem rektora látja el, az irányító testület tagjainak a többségét az egyetemi közösségek javaslata alapján a szenátus delegálja, így én az irányító testületet nem az egyetemtől, a főiskolától elkülönülő szervezetnek látom, hanem szerves részének tekintem a felsőoktatási intézménynek. Tehát mindazon jogkörök, amelyeket az irányító testület gyakorol, az egyetemi autonómia részét képezik.

A másik hatásköre az irányító testületnek, hatáskörének másik csoportja merőben új. Olyan gazdálkodási szabályzatokat, olyan lehetőségeket vezet be az új felsőoktatási törvényjavaslat, amivel korábban sem az egyetemek, sem az egyetemi testületek, sem a minisztérium nem rendelkezett. Tehát ezeknek az új hatásköröknek az irányító testülethez való telepítése új lehetőségeket nyit meg az egyetem számára, és valóban a harmadik eleme a hatásköröknek a korábban is az egyetemek által gyakorolt hatáskörök körébe tartozik.

A törvény előkészítése során rendkívül nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy az irányító testület és a szenátus között ne hatalmi rivalizálás, elsősorban ne alá- és fölérendeltségi viszony, hanem együttműködés legyen, hiszen meggyőződésem, hogy csak úgy képzelhető el, hogy a főiskoláinkon, egyetemeinken olyan képzés, olyan tudományos élet, olyan kutatómunka folyik, amely a rendeltetésükhöz, az alapfeladatukhoz tartozik, ha az ebben közreműködő felnőttek, egyetemi közösségek, szenátus, irányító testület e célért összefogva dolgozik; és nem lesz eredményes ez a munka, ha a hatásköri viták, az alá-, fölérendeltség kérdései kötik le az ott dolgozók figyelmét.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy a nagyon hosszú előkészület nyomán kialakított és beterjesztett törvényjavaslat... - amelyhez szép számmal készítettünk még mi magunk is, tehát azok, akik az előkészítés folyamatában is részt vettek, módosító javaslatokat azért, hogy a szöveg még inkább szolgálja, majd a később elfogadandó törvény még inkább szolgálja azt az alapvető célt, amiért ezt az új törvényt beterjesztettük. Vállaltuk azt, hogy még módosító indítványokkal bizonyos technikai kérdéseket és néhány esetben pedig hatásköröket érintő kérdéseket is újraszabályozunk, illetve módosító javaslatokkal kezdeményezünk néhány ilyen változtatást még a beterjesztett törvényjavaslaton, aminek megvitatására a részletes vita során még lesz lehetőségünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)