Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a szocialista kormány ifjúságpolitikáját kívánja elemezni, akkor talán érdemes abból kiindulnia, hogy miket is mondtak, miket is ígértek a jelenleg kormányzó pártok a fiataloknak. Aztán persze érdemes áttekinteni azt is, hogyan faroltak ki ezekből az ígéretekből, hiszen mára már csak a duma marad, pedig az elején volt itt minden, akárcsak úgy, mint a búcsúban. Ha pedig arra keressük a választ, hogy a jelenlegi kormány mennyire kezelte komolyan a fiatalokkal való törődést, akkor bizony az a történet juthat az eszünkbe, amikor egy edző panaszkodik a kollégájának, hogy nagyon nem megy a játék, nagyon nem jönnek az eredmények. Mire mondja a másik, hogy ha már ilyen tanácstalan vagy, talán próbáljátok meg a taktikai elemeket gyakorolni, mondjuk, bójákkal. Néhány hét múlva jön az izgatott telefon, hogy megy-e már a játék, jönnek-e már az eredmények, mire szól a válasz: igen, már kicsit jobbak vagyunk, de a színes bóják még mindig 4:1-re vezetnek.

Nos, az ifjúsági kormányzat már háromszor cserélt edzőt ebben a kormányzati ciklusban, az első nagy lendülettel még a szertárost is elküldték a csapattól, de az eredmények nem nagyon jönnek, és ma már sajnos oda jutottunk, hogy annak is örülni kell, ha az ifjúsági kormányzat csapata gólt rúg a színes bójáknak.

De nézzük, hogyan is kezdődött mindez: ingyenes jogosítvány, ingyenes utazás, tízezer új kollégiumi férőhely, kiszélesített otthonteremtés vagy a diákhitel kamatainak csökkentése. Mára ezek mind-mind ködbe vésztek, mára ezeket az ígéreteket mind-mind elfelejtették, a fiatalok jogosan érezhetik becsapva magukat. Aztán persze az sem volt elég, hogy ezeket az ígéreteket nem tartották be, hiszen amikor évről évre újabb és újabb költségvetési megszorító csomagokkal álltak elő, akkor valahogy mindig úgy alakult, hogy a fiatalok húzták a legrövidebbet, mindig, az élet minden területén a fiatalokat büntette a kormány. Talán ezért alakult ki joggal az az érzés a fiatalokban, hogy ez a kormány egy teljes nemzedéknek üzent hadat.

Nos, lássuk, hogyan is váltak egytől egyig köddé ezek az ígéretek. Persze tudom én azt, államtitkár úr, hogy számos vitánk volt már a „ mennyi is az a bizonyos annyiö című témakörben, de az egészen biztossá vált mára, hogy a minisztérium megszüntetésével, átalakításával párhuzamosan mintegy 60 százalékkal csökkent három költségvetési esztendő alatt az ifjúságra fordított támogatások összege. Mára minden hatodik friss diplomásnak szembe kell néznie a munkanélküliség rémével, hiszen a diplomások 16 százaléka kezdi munkanélküliként a karrierjét, ami különösen súlyos adat akkor, hogyha tudjuk, hogy a sikeres életkezdésnek más kritériumai sincsenek biztosítva. Hiszen az otthonteremtési program kiszélesítése helyett inkább szétverték azt, és mára egészen bizonyossá vált, hogy az a bizonyos kakukkfészekrakás egyáltalán nem tudja helyettesíteni a korábbi támogatási rendszert.

Az ígéretekkel ellentétben, márpedig a volt pártelnökük ezt személyesen ígérte meg, nem csökkentek a diákhitel kamatai, mára 12 százalékkal kell számolniuk az egyetemistáknak, főiskolásoknak. Az ingyenes utazásról szóló ígéret is már a múlté vált, hiszen több mint 20 százalékkal emelkedtek a kormányváltás óta az utazási költségek a diákok számára, a 26 év alattiak pedig 60 százalékkal utaznak drágábban, mint tehették azt korábban. A játszóterek biztonságossá tétele helyett az idei évi költségvetésből kivettek minden olyan forrást, ami erre a célra vonatkozott, így tehát a szülők tovább aggódhatnak gyermekeik testi épségéért.

Az előbb frakcióvezetőhelyettes-társam szólt már arról, hogy a kábítószer-politikát hogyan folytatja a jelenlegi kormány vagy hogyan kellene. Az egészen biztos, hogy az út nem jó, mert szerintem nem helyes út az, ha 40 százalékkal csökkentik egyik évről a másikra a költségvetésben a drogprevencióra szánt összegeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is nyilván emlékszik, minden esztendő elején eddig ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányzat be fogja nyújtani az ifjúsági törvényt. 2002-ben a választások után megígérték, 2003 elején megígérték, 2004 elején megígérték. Ma 2005-öt írunk, három esztendő eltelt a választások óta - talán most remény lehet arra, hogy a kormány teljesíti ezt az évről évre ígért vállalását?

Persze feltehetjük azt a kérdést is, hogy mit is várunk mi, mit is várhatnánk mi, fiatalok egy olyan kormánytól, amelynek első vezetője azt mondta, hogy a fiataloknak a whiskytől és a bulitól lesz jó, meg attól, hogyha a gyermekek elérik a múzeumban a villanykapcsolót. A cserecsatárként pályára lépő duma-kormányfő programjában pedig egyetlenegyszer sem lehetett megtalálni az „ ifjúságö szót. A jópofáskodás, a nagyotmondás, az állandó ígérgetések, ez mára már nem elég a fiataloknak, tisztelt államtitkár úr. Mi azt gondoljuk, hogy az országnak egy olyan kormányra van szüksége, amely kormány fontosnak tartja azt, hogy a fiataloknak segítsen megtalálni a válaszokat az előttük álló kihívásokra. Éppen ezért a Fidelitas elkezdte az Új nemzedék 2006 című ifjúságpolitikai program kidolgozását. Reméljük, hogy ez a program alapját képezheti majd egy olyan kormány döntéseinek, amelyik valóban figyel a fiatalokra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)