Felszólalás adatai

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Már régen szót kértem volna abban a tárgyban, hogy jó lenne élőláncot alkotni az épületes részletes vita érdekében. Általános vitát folytatunk tulajdonképpen a közoktatás-finanszírozás kérdéseiről, és persze sok mindenben sok mindenkinek igaza van, de úgy látom, hogy körbe- és körbejárjuk a problémát, mintha nem olyan viszonyok között élnénk, mint amilyenbe jutott ez az ország. Szerintem azon kellene elgondolkodni, hogy az alapkérdésekre hogyan adunk jó választ.

Vissza lehet menni a történelemben 1990-ig, az akkori önkormányzati rendszer működésének az értékelésébe, vagy lehet újra foglalkozni a 2002-es közalkalmazotti béremeléssel, csak az az alapprobléma, hogy nem akarunk szembenézni azzal, hogy hová jutottunk. Tehát miközben az önkormányzati rendszer reformja kapcsán a kilencvenes évek második fele óta valamennyi önkormányzati szereplő, amikor egymás között leül, önkormányzati vezetők, polgármesterek világosan látják, hogy ez így, ebben a formában nem igazán jó, majd ahogy teltek-múltak az évek, egyre kritikusabban és keményebben megfogalmazták, hogy hozzá kéne nyúlni, eközben itt a parlament falai között nem tudott létrejönni az az egyetértés, ami szükséges ahhoz, hogy változtassunk.

Igenis hozzá kellett volna nyúlni az önkormányzati rendszer egészéhez, mert egyszerűen ebben a formában a magyar önkormányzati rendszer finanszírozhatatlan. Nem engedheti magának az ország azt, hogy ilyen módon finanszírozza az önkormányzati rendszerét.

Igazuk van persze fideszes képviselőtársaimnak abban, amikor azt mondják, hogy ha elindulunk egy irányba - és ez nem a kötelező társulások iránya volt, hanem ösztönző elemekkel a kistérségi társulások és a társulásban ellátott feladatoknak a finanszírozása, és ennek a folyamatnak az ösztönzése -, ha egy ilyen folyamatot megakasztunk, az valóban a reformszándékokkal ellentétes. Tehát akkor, amikor a kormány hozzányúl vagy újragondolja a kiadási szinteket és felülvizsgálja, akkor valószínűleg ez az a pont, ahol legkevésbé kéne hozzányúlni a feladatellátáshoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert ha egyszer elindultunk valamilyen irányba, ami egy reformirány, ami támogatható, akkor azt komolyan kéne venni, és nem kéne megakasztani. (Az elnök ismét csenget.)

Csak egyetlenegy kérdést akarok szóba hozni, mert nagyon fontos, hogy erre választ kapjunk, amiről Pettkó képviselőtársam is beszélt - itt az államtitkár urat szólítom meg -: annak a 13. havi bérnek a fedezete, amiről tegnap értesültünk, pontosan hol is van a költségvetésben, milyen sorokon?