Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma délelőtt, amikor ez a politikai vitanap elkezdődött, az egyik szocialista képviselő úr azt mondta, hogy ne forduljunk mindig a múltba, ne bolygassuk a múltat, mert az már történelem. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok az emberek, akik a rendszerváltást követően kerültek olyan helyzetbe, amely indokolttá és szükségessé tette ezt a mai vitanapot, feltehetően nem tudják ezt ilyen elegáns távolságtartással nézni, hogy az ő életük az csak puszta történelem, kezeljük ezt így, és ne is foglalkozzunk vele.

A 90-es évek elején, amikor a rendszerváltoztatás bekövetkezett az országban, mélyreható társadalmi és gazdasági változásoknak voltunk szemtanúi. Ekkor történt az, hogy összeomlott az a szocialista nagyipar, amelyet negyven éven keresztül oly lelkesen építettünk - már aki -, és a szocialista nagyipar összeomlásával több mint egymillió, 1 millió 174 ezer munkahely szűnt meg. Ezzel együtt természetesen csökkent a foglalkoztatottak száma, és a társadalom megismerkedett a munkanélküliséggel, mely tömeges méreteket öltött. A gazdaság a piacgazdaságra való átmenet során hatékonyabbá, versenyképesebbé és fejlettebbé vált, ez igaz, de ezt az átalakulást nem kísérte a társadalmi jólétnek a növekedése.

(13.40)

Ez az időszak a súlyos gazdasági visszaesés, a magas infláció, az életszínvonal csökkenésének kora volt. A gazdaság átalakulásával a társadalom összetétele is radikálisan megváltozott. Új társadalmi csoportok jelentek meg, mint a hajléktalanok vagy mint a munkanélküliek. Növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, melyek következményeként új társadalmi gondokkal kellett szembenéznünk. Az előző kormány megszorító intézkedéseinek hatására, melynek bevezetése Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter nevéhez fűződik, jelentősen csökkentek a reálkeresetek, és a foglalkoztatottak aránya is ekkor érte el a legalacsonyabb mértéket. Több tízezer család került kiszolgáltatott helyzetbe, vált szegénnyé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szegénység visszaszorítására a nemzetért felelősséget érző polgári kormány minden rendelkezésére álló eszközt igénybe kell hogy vegyen, és igénybe is vesz. Ezek az eszközök számosak, de én talán az egyik legfontosabb eszköznek a munkahelyteremtést, a foglalkoztatás bővítését tartom, hogy minél több munkaképes korú ember találhasson magának munkát.

A polgári kormány következetes gazdaságpolitikájának köszönhetően 1998 óta napjainkig mintegy 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, és ezzel együtt csökkent a regisztrált munkanélküliség 7,8 százalékról 6-6,2 százalékra. A legfrissebb ez évi márciusi adatok szerint ez a tendencia az ország valamennyi földrajzi régiójában érvényesül. De ahhoz, hogy tisztes megélhetést biztosítsunk minden család és minden munkaképes korú ember számára, természetesen nemcsak munkahelyre van szükség, de a tisztes megélhetést biztosító keresetre is.

A foglalkoztatás bővülésével egyidejűleg nőttek a megélhetés alapjául szolgáló kerestek is. Az átlagkeresetek az 1998. évi 67 ezer forintról ez évben várhatóan 100 ezer forint fölé emelkednek. A minimálbér ez évben az 1998. évinek több mint duplájára emelkedett, s ma már az európai arányokhoz közelítve az átlagkereset 40 százalékát teszi ki.

Az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeivel kívánjuk érvényre juttatni a "segély helyett munkát" elv érvényesülését. De természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a munkanélküliség jellege mára jelentősen megváltozott. A tömeges méretű elbocsátások, a több ezer embert foglalkoztató üzemek felszámolásának időszaka, úgy tűnik, lezárult. A munkanélküliség mellett már jelentős munkaerő-kereslet is megjelent. Ez év márciusában például a bejelentett és betöltetlen álláshelyek száma több mint 80 ezer.

A gazdasági növekedés fenntartásának egyik fontos feltétele a megfelelő számú és minőségű munkaerő megléte. A gyorsan átalakuló, modernizálódó gazdaság igényeit az iskolarendszer csak némi késéssel tudja követni, illetve a tanulók szakmaválasztása sem igazodik a piac igényeihez. A szakképzettség nélkül elhelyezkedni akarók helyzete a legnehezebb. A regisztrált munkanélküliek felének nincs semmilyen szakképesítése, ezért van különösen nagy jelentősége a képzési, átképzési, foglalkoztatási támogatásoknak, amelyeknek segítségével évente 100-150 ezer fő részére nyílik meg a lehetőség a munkába állásra.

Nemrégen szavaztunk a foglalkoztatási törvény módosító javaslatairól. A foglalkoztatási törvény jelenlegi módosításának egyik célja, hogy államilag finanszírozott képzést biztosítson a munkanélküli pályakezdő fiataloknak. A másik cél a kisgyermeket nevelő szülők képzésének támogatása, ami elsősorban a nőket, édesanyákat segíti abban, hogy korszerű tudás birtokában találjanak munkát a gyermeknevelés évei után. Ez az intézkedés mintegy 300 ezer embert érint. Az alacsony iskolai képzettséggel rendelkező, ráadásul az öt leghátrányosabb helyzetű megyében élők számára közhasznú és közmunkák szervezésére kerül sor. Ezzel a foglalkoztatási formával becslések szerint havonta 30-35 ezer ember számára biztosíthatunk munkát és jövedelmet.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági növekedés és a jólét megteremtésének feltétele az ország polgárainak és a kormánynak az együttes munkája. A szegénység felszámolásának első számú feltétele pedig a munkahelyteremtés. E cél érdekében kell a polgári kormánynak azt a következetes gazdaságpolitikát tovább folytatnia, amelyet 1998-ban elkezdett. Ezzel reményeink szerint nemcsak megőrizhetjük eddigi eredményeinket, hanem azokat túl is szárnyalhatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)