Felszólalás adatai

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Megkérdezem, emlékszünk-e még arra, amikor a szocializmus évtizedeiben a "húzd és ereszd meg!" politika volt a divat.

Emlékszünk-e arra, amikor időről időre rendbe akarták tenni a gazdaságot, s mindig megnövekedő adakozó kedv követte ezt? S emlékszünk-e azoknak a nadrágszíj-meghúzásoknak és hangulatjavításoknak a folyamatos váltakozására?

Emlékszünk-e arra, amikor egy unalmas váltakozás végleg megszakadt, összeomlott, és felsejlett a felszín mögött a gazdasági és szociális rendszer teljes tarthatatlansága? Ritkán szoktunk beszélni róla, de ma már talán mindenki számára egyértelmű, hogy a politikai rendszerváltozást a gazdasági szerkezet mély válsága tette lehetővé, és a változás felszínre hozta a társadalmi kohézió gyengeségeit. Emlékezhetünk a '80-as évek társadalmi rétegződésvizsgálataira, s emlékezhetünk arra, hogy e tanulmányokból kirajzolódó kép a társadalmi különbségek növekedéséről szólt, az esélyek kiegyenlítésének csökkenő lehetőségeiről.

Tehát nem a rendszerváltással és nem az elmúlt kormányokkal kezdődött a társadalom szétválása, szétszakadása; a rendszerváltozással és a gazdasági átalakulással szükségképpen együtt járó folyamatok láthatóvá tették, felgyorsították azokat, amelyek korábban elindultak. Én most nem kívánok szólni arról, hogy a magyar társadalom még fel sem ocsúdott a meglepetéséből, s alighogy hozzákezdett a közjogi, gazdasági intézményei átalakításához, s ezzel párhuzamosan haladéktalanul elkezdte felépíteni a kiegyenlítő, kiegyensúlyozó intézményeit, létrehozta a szociális és foglalkoztatáspolitikai hálózatait, amikor nyolc hónap tétlenség után az akkori felébredő kormány - volt már róla szó - Bokros-csomag néven elhíresült intézkedései megroppantották ezt a folyamatot, megroppantották a kezdődő szociális építkezés lassan induló folyamatait. (Bauer Tamás: Micsoda?)

(12.40)

Amikor 1998-ban a Fidesz-Magyar Polgári Párt arról beszélt, hogy egyszerre kívánunk gazdasági növekedést, 200 ezer új munkahelyet, csökkenő inflációt és értékőrző nyugdíjakat, kiterjedő családpolitikai támogatási rendszert, amikor javuló feltételeket ígértünk az oktatásban, és új lehetőségeket a fogyatékosoknak, önök azt mondták, hogy mindez képtelenség, ezt nem lehet egyszerre megvalósítani, ezek csak választási ígéretek, üres szavak.

Ma stabil gazdasági növekedés van, folyamatosan jönnek létre új munkahelyek, csökken az infláció, nem csökkenek, hanem őrzik értéküket, reálértékben is nőnek a nyugdíjak, a szemünk előtt bővül folyamatosan a családtámogatási rendszer, s látjuk a megkezdődött fejlődést az oktatásban, továbbá mindinkább és egyre inkább előtérbe kerül az egyes rétegek, sajátos helyzetű csoportok problémáinak a kezelése, legyen szó fogyatékosokról, pályakezdőkről vagy éppenséggel a negyven éven felüli munkavállalók problémájáról.

Zárójelben jegyezném meg, hogy ellenzéki képviselőtársaim cselédtörvényként csúfolják azokat a szociális biztonság szempontjából is kiemelkedő új rendelkezéseket (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is!), amelyek előírják az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, kimondják a férfiak és nők azonos bérezését, szabályokat fogalmaznak meg a fiatal munkavállalók védelmére, s tiltják a közvetlen diszkriminációt a munkahelyen. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

A Fidesz a "húzd meg, ereszd meg!" politikája helyett a gazdaságot, a társadalompolitikát, az egyes rétegek sajátos gondjainak orvoslására irányuló erőfeszítéseket összehangoló politikát, összehangoló építkezést választotta. Láthatjuk, hogy ezen a módon sikerül kitörni az önmagába visszatérő hibás körök láncolatából, így kezdődhet el a társadalmi különbségek mérséklése.

Nem utalnék most a tényekre, hiszen képviselőtársaim, Harrach miniszter úr is, Selmeczi Gabriella is és a többi kormánypárti képviselőtársam is bőven és folyamatosan idézi önöknek a számokat, nem szeretném ismételni ezeket. Önök ezekre a tényekre azt válaszolják, hogy na jó, tényleg vannak és lehetnek előremutató változások, de ezek nem értek el mindenkihez, ezeknek nem érzékeli mindenki az előnyeit.

Ha önök ezt mondanák, akkor még egyet is érthetünk ezzel, de azt ne várják, hogy elfogadjuk azt az elfogult értékelést, amely minden eredményt viszonylagossá tesz, amely lebecsüli a magyar embereknek a kormányzatban, önkormányzatokban tett erőfeszítéseit, amely az önök által sugallt képben nem létezőnek tekinti azokat az eredményeket, amelyeket nem mi politikusok, hanem a gazdaságban a kormányzati és önkormányzati szervezetekben, a szociális intézményekben, a civil szervezetekben tevékenykedő magyar állampolgárok értek és érnek el folyamatosan.

Meggyőződésem tehát, hogy nem a kormány társadalompolitikájának elutasítására, valami pontosan meg sem fogalmazott fordulatra van szükség, hanem a megkezdett, arányos és kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlesztések folytatására.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)