Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fenntarthatóság szempontjának a kereskedelmi központok működésében történő érvényre juttatásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Szabó Rebeka, Schiffer András, Vágó Gábor, Scheiring Gábor, Ertsey Katalin LMP-képviselők önálló indítványát T/2601. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2601/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szabó Rebeka képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő asszony, öné a szó.

SZABÓ REBEKA (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ilyen szép számmal jelen vagyunk itt a teremben. Igyekszem a délutáni időpontra való tekintettel nem túlzottan bő lére ereszteni, de azért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat van annyira fontos, hogy beszéljünk róla, akár tágabb körben is. Tudjuk, hogy a magyar parlament mostanában úgy működik, hogy meglehetősen kis számban vannak jelen a kormánypárt képviselői a vitákon.

Rátérve a törvényjavaslatunkra, ennek az a célja, hogy szerettük volna helyreállítani valamilyen módon a helyi termelés és a közvetlen kiskereskedelem versenyképességét, és elősegíteni azt, hogy megóvjuk épített és természeti környezetünket. A lényeg az, hogy valamiféle új szabályozást tartunk szükségesnek létrehozni az úgynevezett kereskedelmi központokra. Ez alatt érthetjük a hipermarketeket, illetve a plazákat is, mert azt láthattuk, hogy az elmúlt 20 évben, a rendszerváltás óta ezek meglehetősen szabályozatlanul, gombamód elszaporodtak az országban, és nagyon gyakran ezek káros következményekkel jártak, akár a környezetre, akár az adott városra, a városképre. Láthatunk kihalt utcákat, bezárt üzleteket az egykor virágzó városközpontokban. Számos esetben termelők, helyi piacok mentek tönkre, illetve kiskereskedők mentek tönkre ezek miatt a kereskedelmi központok miatt. Tehát mindenképpen azt gondoltuk, hogy egy új szabályozásra volna szükség.

Azonban a törvényjavaslatunkban egy moratórium szerepel, tehát egy építési engedélyezési moratóriumot javasolunk ezeknek a kereskedelmi központoknak az építésére. Méghozzá azért, mert azt szerettük volna elérni, hogy a kormányzat, az ellenzékkel együttműködve dolgozzon ki egy olyan átgondolt javaslatot, aminek része az, hogy egyeztet a különböző ágazati szereplőkkel, a civil szervezetekkel, az önkormányzatokkal, az érintettekkel, és emiatt egy alapos, átgondolt, konszenzuson alapuló szabályozás születhet meg ebben a kérdésben, ami nagyon sok szereplőt és tulajdonképpen minden állampolgárt érint.

A törvényjavaslatunk konkrétan egy fél évre felfüggeszti a hipermarketek és a plazák építését, illetve ezek bővítését. Ezt a határt úgy szabtuk meg, hogy tízezer fő alatti településeken már 400 négyzetméter fölötti kereskedelmi központok építési engedélyezését megszüntetnénk fél évre. Tehát konkrétan egy féléves időtartamról lenne szó, és eddig kéne kidolgozni ezt az újfajta részletes szabályozást. Természetesen tudjuk azt, hogy ez nem az egyetlen eszköze annak, hogy fejlesztjük a helyi gazdaságot, és a helyi termelőket, kistermelőket helyzetbe hozzuk, de ez egy nagyon fontos elem. Ezenkívül szükséges még a kereskedelmi központok működésének, beszállítói gyakorlatának jobb szabályozása, a helyi piacok fejlesztése, a helyi termelés támogatása is. Láthattuk, hogy ezeken a területeken már történtek kisebb-nagyobb lépések, és nekünk is lesznek még javaslataink, de mindenesetre azt gondoljuk, hogy az építési engedélyezés újraszabályozása mindenképpen nagyon fontos mérföldkő lenne a helyi gazdaság és helyi piacok megerősítésében.

Konkrétan a törvényjavaslatunk, amellett, hogy egy moratóriumot hirdet, egyben felkéri a kormányt, hogy dolgozzon ki egy rendes társadalmi egyeztetéssel, az érintettek bevonásával egy szabályozást, ami kiterjed az alábbi kérdésekre. Itt felvázolnám a főbb pontokat, amiket szerintünk mindenképpen bele kéne foglalni ebbe a szabályozásba. Egyrészt fontos lenne, hogy a kereskedelmi központ létesítését megelőzően készüljön egy hatásvizsgálat, és ennek szempontjaira és eljárási rendjére ki kéne dolgozni egy részletes szabályozást. Ahogy arra vonatkozólag is, hogy a kereskedelmi központokra vonatkozó részletes városképi és épületenergetikai követelmények milyenek legyenek, illetve a közösségi közlekedéssel való elérhetőségre, a parkolóhelyek létesítésével kapcsolatos követelményekre, a már meglévő, más kereskedelmi központoktól vagy piacoktól való kötelező távolság mértékére, a kereskedelmi központok hulladékkezelésével összefüggő speciális korlátozásokra, továbbá arról, hogy a kereskedelmi központoknak a megyei területrendezési tervekben is fel kelljen ezeket tüntetni, vagy arról, hogy a kereskedelmi központ üzemeltetői által megfizetett iparűzési adót meg kellene osztani a hatásterületi települések között.

(17.30)

Ezek a szempontok természetesen bővülhetnek vagy akár változhatnak is, ez függhet attól, hogy az ágazati szereplőkkel való egyeztetés során milyen tanulságokat vonhat le a kormány.

Fontosnak tartanám elmondani azt, hogy ilyen szabályozás Európa több országában van, tehát vannak nagyon jó külföldi példák, amelyekből meríthetünk, és amelyek ötleteket adhatnak arra, hogyan lehet elérni az előbb vázolt célokat. Ezeknek a külföldi szabályozásoknak egyébként közös elemük az, hogy kiemelik a helyi önkormányzat hatásköréből az építési engedélyezést, és ebben a hatósági kérdésben az e célra létrehozott, a különféle érdekeket megfelelő arányban mérlegelő testületek döntenek. Van olyan is, ahol ez kettős engedélyezési eljárás formáját ölti, többfordulós, részletes és számos szereplőt bevonó részvételi eljárással; illetve olyan is van számos helyen, hogy ez az engedélyezés egyfajta méretkorláthoz kötött; és még olyan is van, ahol abszolút méretkorlát van, tehát az egész országban nem lehet bizonyos méretű kereskedelmi központnál nagyobbat építeni.

Néhány konkrét példát említenék. Például Finnországban idén áprilistól bizonyos mérethatár felett már a regionális tervekben kell megtervezni a kereskedelmi egységeket, tehát ezeket kiveszik a szigorúan helyi hatáskörből. És ezek a regionális tervek pedig hosszú időn keresztül sok egyeztetéssel és teljes társadalmi részvétellel készülnek. Tehát egy hosszú részvételi folyamat során, valós beleszólással készülnek el ezek a tervek.

Mindezt azért találták ki, mert azt tapasztalták, hogy az önkormányzatok a helyi adóbevételek miatt a tervezés és az engedélyezés lazításával versenyeztek a helyi közösségen túlmutató vonzáskörzetű, nagyobb boltokért, és ezt a helyzetet akarták megszüntetni. Dániában láthatjuk azt, hogy fő szabályként általánosságban nem épülhet 1000 négyzetméternél nagyobb üzlet, illetve kijelölt városközpontokban 3000 négyzetméter ez a felső határ, és ennél nagyobb áruházat csak akkor lehet építeni, hogyha az áru mérete ezt megkívánja, mert mondjuk, rönkfát vagy kertészeti termékeket árulnak, és ezt is csak városon belül lehet felépíteni.

Az angliai szabályozás is nagyon érdekes. Van egy úgynevezett szükségletteszt, amit minden olyan engedélyezési eljárás során el kell végezni, ami egy hagyományos, városközponton kívüli boltról szól. Itt tulajdonképpen meg kell nézni, hogy a helyi vásárlóerő és az ellátottság alapján valóban szükség van-e arra a boltra.

A másik fő eleme az angol szabályozásnak egy úgynevezett fokozatos megközelítés, ami azt jelenti, hogy ha valaki kiskereskedelmi egységet akar létesíteni, akkor az engedélyezési eljárásnál nem veszik adottnak, hogy hol és milyen méretű boltot szeretne, hanem a kereskedelmi tevékenység jellege és a tervezett volumene alapján a helyi építési hatóság felajánl neki helyszíneket, akár többet is, mégpedig úgy, hogy először mindig a városközpontban kell helyszínt keresni, és utána fokozatosan egyre kijjebb.

Egyébként egy új elem az Egyesült Királyságban, amit még nem alkalmaztak, de már a kormány asztalán van, az, hogy az 1000 négyzetméter feletti egységek engedélyezése során meg kell vizsgálni, hogy ha megvan az engedély, akkor egy adott érdekkör nem válna-e túlzottan dominánssá egy adott termékcsoport helyi kiskereskedelmi piacán. Tehát mérlegelik a helyi kiskereskedelemre gyakorolt hatást.

Említeném még a svájci példát, ami azért érdekes, mert Svájcban a legfontosabb probléma a forgalom generálása és a parkolóhelyek száma, tehát a szabályozás erről az oldalról közelít. Például Bernben kereskedelmi központ csak meghatározott, maximált parkolóhellyel épülhet, tehát a parkolóhelyek összes száma limitált egy településen. Ezt meg kell vásárolniuk a kereskedelmi egységeknek, pályázni kell bizonyos számú parkolóhelyre, és hogy ha a városban elfogyott az adott kiosztható parkolóhelykvóta, akkor egyszerűen nem is épülhet több. És hogy ha egy bolt túllépi a számára előirányzott parkolóhely-kvótát, akkor különböző szankciók jönnek: csökkentenie kell a parkoló méretét, vagy korlátoznia kell akár a nyitva tartást, emelni kell a parkolási díjat annak érdekében, hogy a forgalomszámlálási adatok megint a kvótán belülre kerüljenek. De például Ausztriában is azt tapasztaltuk, hogy a kis üzletek védelme érdekében átfogó, részletes vizsgálat alapján döntenek az új értékesítőhelyek építésének engedélyezéséről. Illetve Belgiumban is azt láthatjuk, hogy aki kiskereskedelmi üzletet akar létesíteni vagy átalakítani, akkor az ottani kérvényt egy külön bizottság bírálja el, tehát nem a helyi önkormányzat kezében van ez a döntés.

Összességében azért soroltam fel ezeket, mert ezek azt mutatják, hogy nem elég korlátozásokat bevezetni, ezeket nagyon körültekintően az adott ország és az adott kereskedelmi rendszer viszonyaihoz kell igazítani.

Éppen ezért azt gondoljuk, hogy minden országban a helyi sajátosságoknak megfelelően, a helyi problémákra fókuszálva kell megszabni a létesítés feltételeit. Azt látjuk, hogy itt Magyarországon az egyik legfontosabb gond az, hogy az engedélyezés pusztán az önkormányzatok kezében van, amelyek ugyan a sajnálatos súlyos forráshiány miatt, a helyi adóbevételek növelése érdekében aránytalan vagy hosszabb távon jelentkező negatív hatásokat is felvállalnak. Ezek a negatív hatások a következők lehetnek: egyrészt a kereskedelmi központok ugyanilyen forgalom mellett kevesebb embert foglalkoztatnak, mint a kisebb kereskedelmi egységek - erre vonatkozó tanulmányok is vannak -; növelhetik az egyéni közlekedés volumenét, tehát a forgalmat; eltorzíthatják a település hagyományos képét; olyan városkörnyéki területekre települhetnek, amelyek korábban a várost ellátó mezőgazdasági termelés színterei voltak, tehát csökken a helyi termelés lehetősége. Budapest körül például, mondhatjuk, hogy bezárult egyfajta hipermarketgyűrű, miközben a belvárosban azt láthatjuk, hogy egyes gigantikus méretű plázák konganak az ürességtől.

Mindenképpen negatív hatás az is, hogy a nagy koncentrációs központi beszerzés miatt megnő az igény a nagy volumenű és a standard, bizonyos szabványnak megfelelő áruk és mezőgazdasági termékek termelése iránt, és ez eltolja a mezőgazdasági termelést, ami ellentétes a fenntartható mezőgazdaság kialakításának szükségességével. Illetve azt is meg kell említenünk, hogy a hatalmas árukészlet egyfajta túlfogyasztásra ösztönöz, ami szintén ellentmond a fenntarthatóságnak. És természetesen azt is láthatjuk, hogy a konkurens kisebb egységek, itt gondolhatunk akár a termelői piacokra, tönkremennek vagy a forgalmuk jelentősen visszaszorul. Persze vannak pozitív hatásaik a kereskedelmi központoknak is, ezt mi sem tagadjuk, bizonyos előnyök, tehát mindezek tekintetében, ezek összességét figyelembe véve kell a szabályozást megalkotni.

Tehát mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon egy olyan szabályozásnak kellene megszületnie, amelyik a részvételre épít. Alapvetően az lenne a legjobb, ha már a hatályos területrendezési terv megalkotásakor be lehetne építeni egy nagyon fontos részvételi elemet. Itt ugye említhetjük példaként Skóciát, ahol többkörös és korrekt tájékoztatáson alapuló konzultáció előzi meg a rendezési tervek létrehozását; minden évben előre közlik, hogy milyen fejlesztéseket terveznek az adott önkormányzatok, és ezt mindenki szabadon véleményezheti. Tehát hosszabb távon mi is ezt tartanánk a leghatékonyabbnak. De ahhoz, hogy már rövid távon, akár már jövőre változás következhessen be a szabályozásban, azt tudnánk javasolni, hogy bizonyos mérethatár feletti kereskedelmi egységeknél, lehetne ez, mondjuk, a 400 négyzetméter, legyen kötelező részvételi eljárásban dönteni az építési engedélykérelem elbírálásáról. Tehát legyen egyfajta helyi kerekasztal, amibe be kell vonni minden érintett szereplőt, az önkormányzatokat, a szomszédos önkormányzatot, természetesen a beruházót, a helyi kereskedők képviselőit, a fogyasztóvédelmi, illetve környezetvédelmi civil szervezetek képviselőit és természetesen az illetékes főépítészt.

Ami szintén fontos lenne, hogy bizonyos mérethatár fölött a megyei, illetve az országos területrendezési tervbe is kerüljenek bele ezek a kereskedelmi központok, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ha egy kistelepülés határában megépül egy gigantikus hipermarket, akkor az nemcsak arra a kistelepülésre van hatással, hanem a környékbeli településekre is, és egészen meg tudja változtatni a kereskedelem viszonyait, akár azt, hogy hol akarnak majd esetleg az emberek új lakóparkokat felhúzni, a forgalom viszonyait, tehát nagyon sok mindenre regionális szinten hatással van.

Nagyon fontos, hogy ezek megépítésének feltételeiről részletes hatástanulmány legyen, aminek tartalmaznia kell a környezeti, a közlekedési, a táj- és településképi és a kereskedelmi hatások vizsgálatát is, mégpedig a hatásterület minden településére. Az angol példa alapján, amit már említettem, tartalmazhatná ezt a fajta szükségletvizsgálatot is, hogy valóban szükség van-e egy új kereskedelmi központra, illetve a versenyhelyzetre vonatkozó vizsgálatot is.

Azt is nagyon fontosnak tartanánk, hogy csak akkor létesülhessen zöldmezős területen bevásárlóközpont, hogyha egy településen nincsen erre a célra használható, alulhasznosított terület, úgynevezett barnamezős terület.

(17.40)

Azt is fontosnak tartanánk, hogy a negatív közlekedési környezeti hatásokat csökkentsék, akár a parkolóhelyek korlátozásával vagy a parkolóhelyek kialakításával csak az épület alatt vagy a tetején, tehát hogy a parkolóhely ne vegyen el - (Köhög.) bocsánat - hatalmas területeket és főleg ne természeti területeket. Ugye, arra is láthatunk sajnálatos példákat, amikor egy-egy bevásárlóközpont a környező természetvédelmi területen, akár lápon akar terjeszkedni; mindenképpen már a szabályozás megalkotásakor nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek kivédhetőek legyenek.

Azt is említettem már, hogy hasznos az iparűzési adó megosztása a hatásterületi települések között. (Ismét köhög.) Most még egy kicsit meg vagyok fázva, és úgy tűnik, hogy el is ment a hangom, itt nagyjából be is fejezném.

Lezárásként azt szeretném elmondani, hogy mindenképpen fontosnak tartjuk egy új szabályozás létrejöttét, és azért javasoltuk a moratóriumot, hogy ez az idő lehetőséget adjon arra, hogy egy kicsit megálljunk az új építési engedélyek kiadásával, és végiggondoljuk azt, hogy milyen átfogó, akár több törvény módosítását igénylő szabályozásra lenne szükség. Nagyon remélem, hogy a kormány majd partner lesz ennek a szabályozásnak a kialakításában.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony expozéját, és jobbulást kívánok az előre bejelentett felszólalásáig.

Most megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni.

Igen, megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak, tízperces időkeretben.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy egy igen fontos és a magyar kereskedelem, a magyar településfejlesztés szempontjából lényeges kérdéshez, lényeges ügyhöz érkeztünk, és ezért is van ez a javaslat itt ma a parlament előtt. Lévén, hogy ez egy ellenzéki frakció, ellenzéki képviselő javaslata, de a kormány - pontosan érezve az ebben a javaslatban megfogalmazott célok szükségességét - úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találja. A kormány nevében is tudom mondani, hogy valóban az a cél, amit ez a törvényjavaslat megcéloz, vagyis ahhoz, hogy a magyar kereskedelem elmúlt húsz évében bekövetkezett változásokat valami módon kezelni tudja a kormányzat, a korábbi intézkedések, a korábbi eszköztár, ami a kormányzat kezében volt, nem elégséges.

Valóban fogalmazhatnék úgy is, hogy az elmúlt húsz év egyik legnagyobb bűne a magyar kereskedelemnek és a magyar kereskedelmi infrastruktúrának a teljes átalakulása, az ebben való, alapvetően külföldi dominancia megjelenése, amely nagyon-nagyon súlyos hatással van mind a magyar mezőgazdasági termelésre, mind a különböző területfejlesztési, városfejlesztési elképzelésekre. A képviselő asszony is említett olyan példákat, amelyek jól mutatják azt, hogy a bizonyos kontroll, bizonyos koncepció nélküli kereskedelemfejlesztés - ami Budapest esetében jól nyomon követhető sajnos az elmúlt húsz évben - odavezetett, hogy az egykor híres "bevásárolóutcák" vagy üzletekkel teli utcák ma egymás utáni üres üzlethelyiségeket mutathatnak azért, mert valóban, az elmúlt húsz évben senki nem volt elég erős például a fővárosban, aki meg tudta volna akadályozni azt, hogy ezek a koncepció és elképzelés híján gombamódra szaporodó bevásárlóközpontok elszívják a vásárlóerőt a hagyományos kiskereskedelmi egységektől.

Van ennek a folyamatnak más problémája is, ezt is említette a képviselő asszony: ez a magyar kereskedelem szerkezetére gyakorolt hatás is igen negatív. Jól tudjuk azt, hogy abban a helyzetben, amikor a foglalkoztatottság növelése egy kiemelt szempontja egy gazdaságpolitikának, akkor látni kell azt is, hogy persze egy üzemméreti hatékonyság bizonyos szempontból egy vállalkozás számára előny, de lehet, hogy nemzetgazdasági szinten hátrány. Gondolok itt arra, hogy jól tudjuk, hogy bizonyos nagy négyzetméter feletti bevásárlóközpontoknál jóval kevesebb, drasztikusan kevesebb foglalkoztatott kell, mint a belvárosi kisebb üzlethelyiségek esetében. De ez probléma egyébként a közlekedéstől leszámítva nagyon sok területen, hogy azok a hagyományos közeli boltelérhetőségek egy egészen más vásárlói kultúrával a város szélére települt, nagy alapterületű bevásárlóközpontokkal mozgásnak indultak, növelve az amúgy sem túl jó közlekedési infrastruktúrát.

Hosszan lehetne sorolni a problémákat, ezért is gondolja úgy a kormányzat, hogy valami módon meg kell próbálni ebbe az elmúlt húsz évben szabályozatlan területbe beleavatkoznia. Persze, az ügy nem egyszerű, és ezért is - lényegében három-négy hónapja már a képviselő asszonnyal is egyeztetve - próbáljuk megtalálni a megfelelő megoldást erre vonatkozóan. Ahogy említette a képviselő asszony, valóban vannak nemzetközi példák, vannak jó nemzetközi példák, amelyeket meg kell próbálni átvenni. Az ügy annyiból komplexebb, hogy ugye, a jogrend teljesen más Angliában is, Spanyolországban, Belgiumban - példákat említek -, mint Magyarországon. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy a kormányzat elkötelezett a bürokrácia leépítésében is, tehát amikor mi új eljárásokat, új egyeztetéseket akarunk előírni a vállalkozások számára, a célt ismerve is, lehetőleg olyan megoldást kell azért találni, hogy általánosságban a vállalkozók adminisztrációs terhét ne növeljük.

Még a nemzetközi példáknál: valóban sok nemzetközi példa van, de azt is kell látni, hogy itt a nemzetközi példáknál is szűk keresztmetszetet adnak a brüsszeli, vagyis uniós versenyjogi szabályok. Talán a képviselő asszony is ismeri, hogy jó néhány, egyébként külföldi példát, talán legutoljára a katalán példát az Unió megfelelő bizottsága helyre is tette, tehát nem találta helyénvalónak, módosításokat írt elő. Meg kell próbálnunk - ha lehet így fogalmazni - olyan szabályt hozni, ami a saját érdekeinket, nemzeti érdekeinket maximálisan szolgálja, ugyanakkor lehetőség szerint, hogy mondjam, a brüsszeli rosszallást próbálja minimalizálni - és akkor próbáltam ezt ilyen szépen megfogalmazni, de azt gondolom, a célt mindenképpen értjük.

Valóban lehet különbség aközött - és ez is egy koncepcionális különbség -, hogy milyen szinten, milyen erősséggel próbáljuk ezt a szervezetet elhelyezni az államigazgatási vagy az engedélyezési rendszerben; ugye, lehetne példa egyébként valamilyen módon a tervtanácsok rendszere. Ismerjük, aki az önkormányzati világban dolgozik, valamifajta olyan módon, hogy véleményez egy-egy ilyen nagyobb bevásárlóközpontot, és az alapján az adott hatóság eldönti, hogy ezt figyelembe veszi vagy nem. Ennél van egy drasztikusabb megoldás is, amikor konkrétan hatósági, szakhatósági szintre emeljük ezt az ügyet, és valóban behelyezünk az építési engedélyezési eljárásba egy olyan szereplőt, aki azt tudja mondani bizonyos hatástanulmányok alapján, bizonyos szintterületi mutatók alapján - értem itt ez alatt például az egy adott településre eső kereskedelmi helyek, a település lélekszámához viszonyított arány alapján -, hogy egyszerűen nem épülhet, és akkor nincs helye mérlegelésnek, egy bizonyos építési engedélyt vissza kell utasítani.

Azt gondolom, azok a javaslatok egyébként, amelyek itt elhangzottak parkolóhelyekre és egyebekre, ezek mind-mind jó ötletek és meg kell vizsgálni, aztán esetleg kérdés, hogy ezt törvényi szinten kell-e kezelni, lehet-e törvényi szinten már az egyes hatástanulmányi paramétereket beemelni, vagy csak utalni kell rá, és alacsonyabb szintű jogszabályokban kell ezt rögzíteni.

Valóban kérdés az is a javaslat kapcsán - és ebben is lehet egy közös gondolkodás -, hogy azok a négyzetméterek, amelyek a javaslatban szerepelnek, megfelelőek-e vagy sem. Amennyire meg tudtuk vizsgálni, itt a 400 négyzetméterhez közeli vagy talán még annál alacsonyabb négyzetméternél szükséges meghúzni ezt a határt, hiszen a mai kereskedelmi struktúrákat, folyamatokat figyelembe véve a hipermarketek építése szinte leállt vagy nagyon alacsony. Ami nagyon rossz hatással van jelen pillanatban a kereskedelem struktúrájára, az az, hogy bizonyos, egyébként alapvetően nagy alapterületű bevásárlóközpontokat üzemeltető kereskedelmi egységek próbálnak lefelé menni négyzetméterben, és azokban a struktúrákban is megjelenni, ahol egyébként korábban nem vettek részt. Emiatt egy külön kérdés az, hogy valóban a 800-400 négyzetméternél vagy ennél esetleg még alacsonyabb szinten érdemes ezt meghúzni.

Azt gondolom, hogy sok kérdés van, és ebben közös gondolkodást kérnék a parlament pártjaitól, képviselőitől. Ezért is a mai nap nem zárul le az általános vita, a jövő héten folytatódik, tehát az esetleges módosító indítványok benyújtására lesz még idő, úgy gondolom, hogy a kormánypártok is ehhez a megfelelő módosító indítványt be fogják nyújtani.

(17.50)

Összességében azt tudom mondani, örülök, hogy ez a kérdés végre idekerült a parlament elé. Azt gondolom, hogy a céljaiban talán mindenki egyetért, nem akarom az elkövetkező felszólalásokat, csak a korábbi folyosói beszélgetéseket tudom tolmácsolni, nagyjából mindenki egyetért. A megvalósítás módjában nagyon óvatosnak kell lenni, nagyon komplex módon kell megközelíteni, persze a nemzeti érdekek alapvető figyelembevételével, és a lehető legjobb megoldást kell megtalálnunk mind a kereskedelem, mind az önkormányzat, mind a területfejlesztés és nem utolsósorban a fenntarthatóság szempontjából. Én ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a kormányzat támogatja a célokat, és a konkrét módosító indítványok remélhetőleg egy komplex anyagot fognak a végén eredményezni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr felszólalását. Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretekben. Elsőként megadom a szót Fülöp Istvánnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.

FÜLÖP ISTVÁN, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságának június 27-ei ülésén a bizottság tagjai egy tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találták a kereskedelmi központokat a fenntarthatóság elvével összeegyeztetni hivatott előterjesztést. A bizottsági többségi véleményünk szerint fontosnak tartjuk, hogy a korábbi évek szabályozatlanságai és az így kialakult torzulások, anomáliák után végre a kereskedelmi érdekeknél fontosabb szempontokat is figyelembe véve jelöljünk ki a területnek új fejlődési keretet.

A külföldi tulajdonú nagy áruházláncok nemcsak a fővárosban, hanem a megyeszékhelyeken és nagyobb vidéki városokban is a helyi kiskereskedelem nagyarányú leépülését hozták magukkal. Ezt a folyamatot mindenki nyomon követheti a régi patinás városközpontok üres kirakatait, megszűnő szolgáltatóegységeit nézve. A kereskedelmi központok létesítése lökésszerű hatást gyakorolt társadalmi, gazdasági és természeti környezetükre. Nemcsak üzletek, munkahelyek, de egyúttal közösségi terek tűntek el. A tőkeerős külföldi láncok megjelenése a városok addigi természetes szövetében hagyott mély nyomokat, és a kisebb versenytársakat is lehengerli. A közvetlen hatások mellett a közvetett hatások is jelentősek, így az érintett településen az életminőséget alapjaiban befolyásoló változások történnek.

Tisztelt Ház! Ezt az előterjesztést azért tartjuk általános vitára alkalmasnak, mert egyezik a kisvállalkozókat védő és támogató gazdasági és társadalompolitikai elképzelésünkkel, ugyanakkor az előterjesztésben szereplő, az új szabályozásig érvénybe lépő moratórium felvet jogi kérdéseket, amit a vitában mindenképpen tisztázni kell. Ennek ellenére az előterjesztés kitűzött céljaival és alapgondolatával egyetértünk.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Földesi Gyulának, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó öt percben.

FÖLDESI GYULA, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fenntarthatóság szempontjának a kereskedelmi központok működésében történő érvényre jutásához szükséges törvénymódosításokról szóló T/2601. sorszámú javaslatot a fogyasztóvédelmi bizottság a hétfői napon megtárgyalta, és 12 igen, 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta; általános vitára alkalmasnak találta abban a hitében, hogy a céllal egyetértünk, azonban a megvalósításhoz vezető úthoz még további konzultációkra, párbeszédre van szükség a viták során.

Mivel maga az előterjesztés a helyi piacok védelméről is szól, azokat is megcélozza, ezzel kapcsolatosan egy helyi példát szeretnék elmondani. Budapest XX. kerületéből érkeztem, és 2008-ban a helyi Fidesz javaslatára egy rendeletet fogadtunk el, amelynek az volt a lényege, hogy a Tátra téri piachoz légvonalban 250 méterre az egyik kereskedelmi lánc üzletet szeretett volna létesíteni, azonban a helyi piacoknak nemcsak az a fontos, hogy jó minőségű hazai árukat lehet megvásárolni, hanem közösségépítő ereje is igen komoly. Ennek érdekében egy olyan rendeletet fogadtunk el, hogy a rendelet hatálya alá tartozó területen nettó 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű élelmiszer-napicikk áruház nem létesíthető. Tehát ez a folyamat már helyi szinten elindult, úgyhogy ez az előterjesztés is e célt is szolgálja, ezért ezt tudjuk támogatni, azonban a konzultációk során, a módosításokat figyelembe véve a megvalósítás tekintetében még további párbeszédre van szükség.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Szabó Imrének, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

SZABÓ IMRE, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes fejlődéstörténeten ment keresztül ez a javaslat, hiszen márciusban már egyszer foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel. Változatlan tartalommal került most ide, ugyanakkor márciusban ezzel a változatlan tartalommal nem tudott idekerülni a Ház elé, hiszen sem a kormány, sem a kormányzó pártok nem tartották általános vitára alkalmasnak. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi történt március óta, mi az a megvilágosodási pont, amely akár bizottsági szinten, akár frakciószinten, akár pedig a kormányzat szintjén is megnyitotta az utat a javaslat előtt. Erre a kérdésre sajnos a bizottsági ülésen sem került egyértelmű választ kapnunk, ezért aztán az embernek, amikor átolvassa azokat az újságcikkeket, azokat a sajtóanyagokat, amelyek a téma kapcsán fellelhetők, akkor mindenkinek, aki találgatásokba kezdett, érdekes módon az jutott az eszébe, hogy jelentős mértékben rájöhettek az érintettek és az érdekeltek, hogy mégiscsak van ebben a törvényjavaslatban valami, ami egyes kereskedelmi csoportoknak, vállalatcsoportoknak jó lehet, és ha ez a törvényjavaslat majd kellő módosításokat követően elfogadásra kerül, akkor bizony kedvező helyzetet fog teremteni elsősorban a CBA- és a Coop-üzletlánc tulajdonosi körének, ennek a csoportnak. Ennek a moratóriumnak a nyerteseiként, ahogy az újságcikk is megnevezi ezeket a cégeket, nagy valószínűséggel az ő lobbierejük volt az, ahogy a tegnapi napon is szóba került a lobbierő, a söröslobbi, úgy látszik, hogy ezek a lobbierők képesek ma frakciókon és kormányon át is hatni.

Ezzel együtt az a furcsa helyzet állt elő, hogy amit ma a képviselő hölgy elmondott a szóbeli előterjesztésében, azzal a bizottsági ülésen is és most is maradéktalanul egyet lehet érteni. A céllal, a szándékkal nincs vitánk. Képviselő úr is, én magam is hozok egy személyes példát. A faluban, ahol élek, elég széles választék van, van útközben áruházlánc is, van a faluban az előbb említett cégcsoport egyik új és nagyon minőségi árukkal rendelkező boltja is, ennek ellenére én magam a sarki, családi vállalkozásban működő kisboltban vásárolok, ha csak tehetem, hiszen mindig minőségi árut kapok, ismerem az eladókat, ismerem a családi vállalkozás tulajdonosait, és nagyon jókat szoktunk még időnként beszélgetni is a vásárlás közben. Teljes mértékben elkötelezett vagyok, hiszen akár miniszterként, akár régiófejlesztési elnökként számtalan projekt keretében adtam át olyan kis, helyi terméket áruló helyi bolt nyitásánál helyiségeket, amelyek mind-mind azt szolgálták, amiről itt szó van. Ugyanakkor egy felelős előterjesztés mentén a kormányzat meggyőződésem szerint nem hozhatja olyan helyzetbe Magyarországot, hogy nem a Bizottság, államtitkár úr, hanem az Európai Bíróság példája kell hogy előttünk lebegjen, amely ebben az esetben elmarasztalta Spanyolországot.

(18.00)

Meggyőződésünk szerint, ha ez a törvényjavaslat változatlan formában alaplényegét tekintve kerül a Ház elé, és megy végig a vitán, akkor Magyarország is erre a sorsa fog jutni. Ezt nem szeretnénk, ezért is tettünk javaslatot arra, hogy a törvényjavaslat 2. és 3. §-ának az elhagyását tartjuk szükségesnek ahhoz, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogatni lehessen. Ezért azt javasoltuk, hogy vonja vissza az előterjesztő a mostani beadványát. Azokat a hatástanulmányokat és minden mást egyébként, amit a kormánynak feladatul adott, szerintem helyesen, valóban el kell végezni, és az ezt követő benyújtással ismételje meg a javaslatot.

Egy aggodalom azonban megfogalmazódott most itt bennem. Az államtitkár úr olyan sokszor mondta: a kérdések sorát veti fel, meg kell vizsgálni, meg kell próbálnunk olyan szabályozást hozni - megpróbálom szó szerint idézni -, ami az érdekeinket szolgálja, de Brüsszel is jóváhagyja. Ha mindez megvalósul, és mindezt a kormánypárti képviselők fogják a módosítóikkal megvalósítani, akkor azt hiszem, kedves képviselő úr, ön nem fog ráismerni (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) a saját előterjesztésére. Én ettől tartok.

A frakciónk nem tudta támogatni a bizottsági ülésen az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Igen, köszönöm, képviselő úr. Egy kicsit összekeverte a szerepeket, mert feltehetőleg a bizottsági ülésen elhangzottakat kellett most tolmácsolnia, és ott nem valószínű, hogy tudta azt, hogy Szatmáry államtitkár úr mit fog itt mondani, de természetesen tekintsük ezt egy apró formai hibának. Egyúttal megadom a szót Szatmáry államtitkár úrnak kétperces reagálásra.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden: Szabó képviselőtársam, miniszter úr felszólalását én azért tartom... - legalábbis kérném tőle, hogy óvatosan fogalmazzunk, mert még az a képzet alakul ki, hogy az ellenzéki kritikánál a nemzeti érdekek kritikája fogalmazódik meg, amit nem szeretnék még az MSZP-s képviselőtársaimnak sem javasolni, hogy a kettőt összekeverjék.

Én mindig abból indulok ki, ha bizonyos újságcikkekben valakik egy javaslatot nevesítetten bizonyos körülhatárolt csoportok lobbiérdekének állítanak be, az valószínűleg azért inspirálódott, mert egy másik csoportnak más az érdeke, és ez azt vetné fel, hogy aki ezeket az érveket itt egy parlamenti vitában felhozza, az egy másik lobbicsoport érdekeit képviseli, amit nem gondolok egyébként Szabó képviselőtársamról, de azt kérném még, szocialista képviselőtársaim, hogy vigyázzunk azzal, hogy miket mondunk. Egy törvényjavaslatot, amivel, úgy gondolom, mindenki egyetért, hogy ilyen irányba mozduljunk el, azt úgy dedikálni, úgy idehozni, és abba a vájatba vinni, hogy ez egy kifejezett cégekre lebontott csoport érdeke, nagyon veszélyesnek tartom, mert ez szembemegy mindazzal, amit itt, azt hiszem, közösen próbálunk összerakni, még akkor is, hogyha nehéz.

Én pontosan ezért utaltam erre nagyon finoman a felszólalásban, hogy ez egy nemzeti ügy. A Belvárosban üresen álló üzlethelyiségektől kezdve a magyar kereskedelem problémájáig nemzeti ügy, nem kettő, három, négy cég problémája, ha csak az lenne, az egyszerű lenne, de ez egy sokkal fontosabb ügy, és mindenkit kérek arra, hogy ezt ne próbálja beállítani valamifajta ilyen szembenállássá, mert ezzel a közös ügy megvalósítását nehezíti meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban előre bejelentett felszólalóknak adom meg a szót, elsőként Bödecs Barnának, a Jobbik képviselőjének.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik álláspontját szeretném ismertetni önöknek a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hadd kezdjem azzal, hogy valóban érdekes fejlődésen ment át ennek a javaslatnak a kormányzati fogadása, ugyanis az LMP képviselőcsoportja által előterjesztett javaslatban egy féléves moratórium szerepel. Ha annak idején, január-februárban ez a javaslat bekerülhetett volna, akkor már éppen a moratórium végén járnánk, éppen véget is érne október 1-jén, de nem így történt. Mindenesetre örvendetes az, hogy legalább mostanra idekerült.

Mennyire lennénk előbbre azzal, ha már korábban bekerült volna? Nyilván előrébb lennénk azzal, hogy időközben lefolytak volna azok az egyeztetések, konzultációk, amelyek az itt felvetett területek újraszabályozását lehetővé tették volna, és talán már most arról lehetne tárgyalni. Nyilvánvalóan ez a fél esztendő nem segített volna azon a torz kereskedelmi szerkezeten, ami már az elmúlt 20 évben Magyarországon kialakult.

Ezzel együtt úgy érzem, azok a kritikák, amelyek még a tavasszal megfogalmazódtak, miszerint ez az egész javaslat egy eső után köpönyeg, ezért nem is érdemes általános vitára engedni, ez nem volt igaz, hiszen ahhoz, hogy egy ország el tudjon indulni egy új úton a kiskereskedelmi szerkezetek kialakításában, gyökeres váltásra van szükség. Ez a moratórium pont ezt a váltás-előkészítést tenné lehetővé, amennyiben az Országgyűlés ezt elfogadná. Nyilvánvalóan körültekintően kell eljárni abban a tekintetben, hogy milyen területeket kívánunk újraszabályozni, és adott esetben itt a javaslatban felsorolt eszközrendszer még akár változhat és bővülhet is, viszont ezt akkor végre is kell hajtani. Ahhoz, hogy ez végrehajtható legyen, ahhoz, hogy a megfelelő egyeztetések, a megfelelő jogszabályi szint megtalálása végbemenjen, ahhoz, hogy a jogalkotási törvényt ne kerüljük meg, ahhoz lehet, hogy nem is féléves, hanem ennél hosszabb moratóriumra lenne szükség. Szerintem ezt is érdemes ebben a vitában megfontolni.

Miért kell ez a törvényjavaslat? Magyarországon ez a torz kereskedelmi szerkezet nem pusztán spontaneitásból jött létre, hanem ennek volt egy olyan ösztönző feltételrendszere, ami ebbe az irányba vitte a magyarországi kiskereskedelmi hálózatot. Gondoljunk csak azokra az előnyökre, amelyeket ezek az áruházak az olcsó külterületi telkek belterületbe vonásával létrehozhattak, tehát gyakorlatilag jóval olcsóbb kereskedelmi ellátóegységek jöhettek létre koncentrált formában, mint az belterületen bárhol is, bármikor is lehetséges volna. Értékes mezőgazdasági területeket vesztettünk, olyan területek kerültek beépítésre, amelyek Magyarország gazdasági fejlődését, jövőjét korábbi állapotukban minden bizonnyal jobban szolgálták. A torz adózási szerkezet is ösztönözte ezt a folyamatot, hiszen a forráshiányos önkormányzatok egymás elől játszották ki a lehetőséget, és versenyeztek azért, hogy hová települjenek ilyen egységek, annak érdekében, hogy ők legyenek a haszonélvezői annak az iparűzési adónak, ami ebből befolyik, ezáltal gyakorlatilag közvetett módon ugyanettől az adótól megfosztották a hatásterületen lévő azon társaikat, ahol pedig a kisebb kereskedelmi egységek ellehetetlenültek.

Meg kell tehát fordítani a fejlődés irányát és az ösztönzés irányát, ezért nemcsak a létesítést, bővítést, hanem gyakorlatilag a jövőben minden építésiengedély-köteles eljárást az új szabályrendszer alapján kellene majd végrehajtani. Ez szolgálná a piaci semlegesség elvét is, hiszen hogyha van egy kialakult túlkínálat ezen a piacon, ahol új versenytárs gyakorlatilag csak úgy tud megjelenni, hogy az új feltételeknek eleget téve egy jóval drágább, jóval költségesebb, sokkal - hogy is mondjam - beruházás-igényesebb módon tud megtelepülni, akkor lehetséges, hogy egy pusztán az új létesítésre vonatkozó szabályozás gyakorlatilag a verseny kizárásához vezet, ahelyett, hogy a meglévő egységek hátrányos hatásait is csökkenteni tudjuk.

(18.10)

Tehát ha van egy új szabályrendszer, akkor annak bizony minden építésiengedély-köteles eljárásra vonatkoznia kell.

Mire gondolunk a meglévők esetében? Ez nem feltétlenül csak bővítést, de átalakítást is jelenthet. Hiszen, ha mondjuk, teszem azt, a Keselyű jelű áruház tönkremegy, és egységeit átveszi, mondjuk, a Tacskó emblémájú áruház, akkor ezt az áruházat át kell ahhoz alakítani, hogy megfelelő homlokzattal, megfelelő színvilággal, megfelelő portálokkal álljon a vásárlók rendelkezésére. Egy ilyen, a piaci versenyből, piaci helyzetből következő üzleti élethelyzet rögtön lehetőséget kell adjon arra, hogy Magyarország a nemzeti érdekeit érvényesítse, azaz a Keselyű helyett betelepülő Tacskó kénytelen legyen az új eljárásrend szerint az összes olyan körülményt és feltételt teljesíteni, amit az új nemzeti szabályrendszer tartalmaz.

A javaslat, különösen annak 4. §-a meghatározza azokat a szempontokat, amit javasol az előterjesztő az Országgyűlésnek, illetve a kormányzatnak újraszabályozásra. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint ezt a szempontrendszert adott esetben változtatni, bővíteni is szükséges lehet. Nagyon fontos lenne, hogy az átalakítás útiránya semmiképpen se vesse fel a piackorlátozásnak bármely esélyét, lehetőségét is, hanem ehelyett olyan területekre koncentráljon, ami a kereskedelmi ellátás haszna és a kereskedelmi ellátás célja Magyarországon.

Magyarán szólva: nem a piaci versenyt akarjuk kizárni, hanem olyan irányú szabályozási fejlődést valósítsunk meg, ami a hatásterületen élő lakosság jobb ellátását biztosítja a jövőben. Akkor, ha ebben az irányban változtatjuk a szabályozást, és minden egyes engedélyezési eljárásban azt vizsgáljuk meg, hogy milyen ott a kereskedelmi hálózat területi lefedettsége, milyen az egy főre eső kereskedelmi négyzetméter, ennek milyen a területi elhelyezkedése, milyen a megközelíthetősége, azaz ehhez egy minőségi szempontrendszert rendelünk, akkor abban a pillanatban nem vetődhet föl az a vád, hogy Magyarország a szabad kereskedelmet és a kiskereskedelemben meglévő piaci versenyt korlátozni kívánja, hanem ehelyett egyértelmű, hogy a magyar lakosság jó ellátása és ennek az ellátásnak a szempontrendszere az engedélyezés tárgya.

Nagyon fontosnak tartja a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt is, hogy a meglévő egységek - hogy is mondjam - externális versenyelőnyeit is figyelembe vegye Magyarország. Magyarán szólva: azok az egységek, amelyek kihasználták a koncentrációban és a területfelhasználásban lévő olcsóságot, és ezáltal komoly externális költségeket okoztak Magyarországnak - legyen az például a forgalomgenerálás területén, a területfelhasználás területén, a zöldfelületek, mezőgazdasági termelésre alkalmas területek eltüntetése területén -, és ennek előnyeit élvezik, hiszen ezeken a helyeken gyakorlatilag a lakosság van rákényszerítve arra, hogy egyéni autóhasználattal maga menjen el és szerezze be az élelmiszer-szükségletét nagy távolságról, vagy elszenvedője annak a kibocsátásnak, zajhatásnak, amit az ott generált forgalom okoz, hogy ezt a különbséget, ami a helyi kiskereskedelem és az ilyen koncentrált kiskereskedelem között megvan, és ami ennek helyzeti előnyét hozza, Magyarország akár adóztatással is, külön adóztatással is figyelembe vegye. Hiszen ezeknek az egységeknek az általuk okozott károkhoz, externális költségekhez hozzá kell járulni.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, ami a javaslatban megjelenik, hogy azok a silány kivitelezési, energetikai és környezeti feltételek, amik ennél a kereskedelemkoncentrációnál létrejöttek, a jövőben valamilyen módon ellensúlyozásra kerüljenek, azaz az átalakítások engedélyezésénél nagyon fontos az energetikai jellemzők feljavítása, figyelembevétele. Nagyon fontos az alternatív közlekedési módok előírása és ennek biztosítása, és itt nemcsak feltétlenül az odalátogatók egy-két százalékát szállítani képes ingyenes autóbuszjárat biztosítására gondolunk, hanem mindenütt, ahol a hatásterület nagysága ezt megköveteli, ott bizony utólagosan megfelelő, adott esetben kötöttpályás közlekedési kapcsolat kiépítését kell megkövetelni. A közösségi közlekedés folyamatos üzemeltetésében való anyagi részvételt kell megkövetelni, valamint a hiányzó gyalogjárdák vagy kerékpárutak kiépítésére is gondolni kell.

Az áruházak egy jelentékeny része, különösen itt a külterületeken tipikus autósáruháznak épült, amely az esélyegyenlőséget a lehető legnagyobb mértékben sérti, hiszen az életkor okán vagy szociális helyzetből fakadóan vagy alternatív életszemléletből következően gépkocsival nem rendelkezők gyakorlatilag kiszorulnak az adott területen a kereskedelmi ellátásból, hiszen meg sem tudják közelíteni ezt az egységet. Ez is az engedélyezési hibák sorozatának az eredménye.

Úgy gondoljuk, hogy az a silány megjelenés és az a költségtakarékosság, ami ezen egységek helyzeti előnyét hozza, az a környezetük alakításában is megjelenik. Éppen a napokban volt szerencsém megszemlélni egy ilyen külterületi bevásárlóközpont területét, ahol nagyon szép példáját láttam a tökéletes rombolásnak és puritanizmusnak. Gyakorlatilag az egész be nem épített terület egy degradált, építési törmelékre, mondjuk, tíz centiméter silány minőségű talajtakarással létesített gyep, miáltal az óriási bevásárlóközpont egy nagyon súlyos környezeti veszélyeztetést is jelent a környezetére nézve. Egyrészt ez egy ökológiai sivatag, másrészt pedig megváltoztatja még a környék mikroklímáját is, azaz azok az emberek, akik ennek környezetében élnek, emiatt hőmérséklet-növekedést kell elszenvedjenek az itt meglévő fény- vagy zajhatásokon túlmenően, és ilyen szempontból ez káros Magyarország környezetére.

Igenis, adott... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tizenöt percem volt? Bocsánat.

ELNÖK: Képviselő úr, ha gondolja, egy perccel meghosszabbíthatom.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Igen, köszön szépen, akkor élek a lehetőséggel. Igazából, azt hiszem, elég részletesen elmondtam a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontját ebben. Támogattuk az általános vitára való alkalmasságát, módosító indítványainkkal szeretnénk a javaslat lehetőségeit kiterjeszteni, és szeretnénk, ha ezáltal az adott szakterület újraszabályozása oly módon történne meg, hogy ez a helyi kereskedelmet, a lakosság jobb ellátását és egy új kereskedelmi struktúra kialakítását fokozatosan eredményezné.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.20)

ELNÖK: A következő felszólaló Varga Géza, a Jobbik képviselője.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy adott általános vitában a negyedik-ötödik felszólalónak már talán kötelessége is az, hogy ne ismételje meg azokat a tényeket, amiket az előtte szólók már elmondtak, úgyhogy ehhez tartanám magam, és nem tenném ezt. Az államtitkár úr megelőlegezte valamennyiünknek, hogy a javaslat irányával egyetértünk. Ezt okkal tette, hiszen a bizottságokban a Jobbik is általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvény.

Ahhoz, hogy ne ismételjem, ami már elhangzott, én alulnézetből szeretném ezt a kérdést egy kicsit megvilágítani, hogy vajon helyes-e ebben a 400, illetve 800 négyzetméteres határban, illetve afeletti építményeknél húzni meg azt a határt, amit szabályozni szeretnénk. Én azt gondolom, hogy fel kell tennünk a kérdést, hogy mi is a célja ennek a javaslatnak. A címéből arra gondolhatnánk, hogy a fenntarthatóságnak jobban feleltessük meg ezeket a nagy kereskedelmi központokat, hipermarketeket, azonban a fenntarthatóságnak a gazdasági pillérére hívnám én fel a figyelmet.

Az eredeti javaslatban, amik az a), b), c) s a többi pontokban a 4. §-ban fel vannak sorolva, azok nekem nem fedik le a fenntarthatóságot, azokat inkább a környezetvédelmi szempontokhoz sorolnám, tehát amikor azt próbáljuk szabályozni, hogy egy nagyszabású beruházásnál a környezetvédelmi szempontoknak hogy feleltessük meg az adott építési engedélyt. Ez nekem még nem fedi le teljes mértékben a fenntarthatóság kérdését, mert ha a fenntarthatóság gazdasági pillérére gondolok, akkor bizony föl kell tennünk a kérdést, hogy mi történik az e területhatár alatti hálózatok terjeszkedésével.

Az államtitkár úr rávilágított arra, hogy nem helyes, ha valaki bizonyos lobbiérdekeket emleget a parlamentben, hiszen azt mindig csak egy másik lobbicsoport érdekeivel ellentétesen tudja megfogalmazni. Én mégis azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy nevesítenék lobbicsoportokat - mint ahogy Szabó Imre MSZP-s képviselőtársam tette -, én azt gondolom, hogy azt a tendenciát nem veszi figyelembe ez a javaslat kellőképpen, hogy Európában Magyarország élen jár a nagy kereskedelmi láncok lefedése tekintetében. Tehát igazán, amit most szabályozni akar ez a javaslat, azt nem fogja szabályozni, tehát az a levegőben árnyékbokszol.

Árnyékbokszol azért, mert a multinacionális cégek pontosan rájöttek már egyrészt a telítettség kérdésére és tényére, másrészt pedig ők tudják, hogy mi a mozgó célpont fenntarthatósági szempontból. A mozgó célpont pedig az, hogy az emberek egyre kevésbé lesznek mobilisak, egyszerűen az üzemanyagok fogyásával. Ha az emberek egyre kevésbé lesznek mobilisak, akkor kitalálta - hogy csak egy céget említsünk - a Tesco, hogy akkor az úgynevezett Tesco Express hálózatokkal a legkisebb faluban is a sarki fűszeressel kell hogy versenyezzenek. Ez a tendencia az, ami megfigyelhető, nem pedig a 400, illetve 800 négyzetméter feletti - ki-ki a maga településkategóriájában - megvalósuló beruházások.

Tehát én azt gondolom, hogy ezt a szempontját a fenntarthatóságnak ez nem kezeli, ugyanis ezeket a kisebb vállalkozásokat, amik mindannyiunknak a szíve csücske - az előterjesztőnek, az LMP-nek, a kormánypártoknak -, a kis családi gazdaságokat, a kis- és közepes magyar vállalkozásokat egyáltalán nem védi. Én azt a veszélyt látom, hogy ha ezt a törvényt elfogadjuk - ugye, mi az általános vitára való alkalmasságát szavaztuk meg idáig, és hogy végül hogyan fogunk szavazni, azt gondolom, a módosító javaslatoktól és a végső formától fog függeni, de ha ezt így ebben a formában elfogadjuk, még ha a módosító javaslatokat is átfutottam -, akkor, azt gondolom, fönnáll a veszélye annak, nem állítom, hogy csak ez az egy kimenetele lehet a dolognak, de fennáll a veszélye annak, hogy zöldmosdatjuk a meglévő nagy bevásárlóközpontokat. Mert ezután az lesz, hogy na, akkor most már semmi baj nincs a nagy multinacionális vagy az adott léptéknél nagyobb kereskedelmi központokkal, hiszen most már megfelelnek a korszerű, a parlament által naprakészen elfogadott környezetvédelmi szempontoknak. Hangsúlyoznám, hogy ezek csak a környezetvédelmi szempontok lesznek. A fenntarthatóság gazdasági lábának ezek a legkevésbé sem fognak megfelelni.

A gazdasági láb azt jelenti, hogy egyáltalán itt mindenki fél, akik előttem is szóltak ebben a témában is és másban is. Ez jellemző, hogy félünk, hogy akkor a kereskedelemtorzító intézkedések, meg hogy Brüsszel mit szól hozzá, vagy talán a WTO, vagy nem tudom, kitől félünk, amikor itt kereskedelemtorzító intézkedésekről beszélünk, de most torz a kereskedelem. Torz az a kereskedelem, ahol a sarki fűszerest szeretnénk helyzetbe hozni, hogy azt ne mondjam, hangyaboltszerűen, ahogy a nemzeti vidékstratégia is megfogalmazza, miközben lehetetlen ezeknek a kis boltoknak versenyezniük azokkal a cégekkel, amelyeknek hálózataik vannak, és az egyes üzleteik is megaméretűek. Most nem akarom ebben a törvényben, bár akár ide is tartozhatna, a méretgazdaságosság kérdését felhozni. Tehát ezt a fátylat le kellene végre vetnünk, félre kellene tennünk, mert amíg a méretgazdaságosság egy korlátlanul megvalósítható szempont, addig nem beszélhetünk esélyegyenlőségről, addig torz a kereskedelmünk.

És amikor arra hivatkoznak, hogy ha ezt korlátoznánk, és ne adj' isten, pozitívan diszkriminálnánk a kisebbeket, a kis- és közepes vállalkozásokat, akkor az lenne kereskedelemtorzító, hát nem igaz. Meg kellene ezt fordítani. Ez a paradigmaváltás -, ami sokszor elhangzott, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről mindenképpen - ezt a szemléletváltást is igényelné.

Alulnézetből egy konkrét példát hadd mondjak, azt mondtam, hogy én alulnézetből próbálom megvilágítani ezt az egész kérdéskört. Galgahévízen élek, ahol kettő évvel ezelőtt egy szövetkezet, a Hangya-szövetkezet - nem akarom a cég nevét mondani, mert nem akarom reklámozni - beadott egy Hangya-bolt létesítésére építési engedélyt. Ez a Hangya-boltocska a falu közepén vagy a falu egyharmadánál, a széléhez viszonyítva, két éve nem kap engedélyt. Miért nem kap engedélyt? Mert az a telek, ami korábban egy bikaistálló volt egyébként, de falun ez már csak így van, hogy a bikaistállóra, mivel inszeminálják a teheneket, nincs szükség, ezért ezek mutálódnak, így egy volt bikaistálló épületét akarják hasznosítani erre a célra, egy négyzetméterrel a beépítettség túlmegy azon, mint amit a mostani építési szabályok megkívánnak. Nem kapják meg az építési engedélyt.

És a parkolást említjük, mintha ebben a javaslatban, amiről tárgyalunk, valami új dolog lenne. Azért nem kapja meg, mert nincs a bikaistállónak, amit Hangya-bolttá akarnak alakítani, elegendő parkolóhelye. Egyszerűen a mai építéshatóság, azok, amik fel vannak sorolva ebben a törvényjavaslatban, annak, mondjuk a 60 százaléka, azt mondom, hogy szabályozva van. Tehát megint csak azt tudom mondani, hogy árnyékbokszolás az, amit ez a javaslat ebben a formájában tesz.

Ha azt akarjuk, az államtitkár úr is említette, és nagyon helyesen, hogy miközben a bevásárlóutcáink elhaltak, és a bevásárlóutcáinkat jó lenne revitalizálni - ezt megint csak alulnézetből mondom -, ha a Tesco Express fog odaköltözni a közelbe, akkor esélye nem lesz a bevásárlóutcákban, ne adj' isten, különösen, ha élelmiszerről beszélek, de a Tescóban nem csak élelmiszer kapható, tehát esélyük nem lesz.

Én attól félek a törvényjavaslat kapcsán - még egyszer csak összefoglalva mondanám -, hogy miközben ezt most úgy csináljuk, hogy hú, de nagy dolgot csinálunk, és most korlátozzuk a plázák tevékenységét, eközben nem teszünk mást, mint zöldre mosdatjuk őket, és onnan még sokkal nehezebb lesz visszabontani. Én azt gondolom, hogy ezzel egy időben feltétlenül a 400 négyzetméter alatti üzletláncok terjeszkedésével is valamit kellene tenni, és itt a méretet én nem négyzetméterhez kötném, ugyanis ha egy családi vállalkozás vagy egy települési Hangya-összefogás akar egy boltocskát nyitni, akkor az más elbírálás alá kell hogy essen, mint egy 400 négyzetméter alatti, egyébként a korlátozásból kimaradó, de mondjuk, egy nagy multinacionális üzletlánchoz tartozó bolt. Egyszerűen azért, mert az a kis bolt megint csak nem lesz versenyképes, mert az egyik is, mondjuk, 100 négyzetméteres üzletet akar nyitni, meg a másik is, csak az egyik mögött egy hatalmas logisztikai rendszer van, a másik mögött meg van egy család vagy öt helyi gazdának az összefogása.

Én ezeket a szempontokat javasolnám megfontolásra, és köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zakó László, a Jobbik képviselője.

(18.30)

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a pláza- vagy hipermarket-szindrómához a magam részéről annyiban szeretnék hozzászólni, hogy én sokkal nagyobb ívű változtatást kezdeményeznék, mint amit tettek önök ebben a nyakatekert című előterjesztésben, amire a jegyzők adtak be módosítót, és gondolom, majd támogatni fogják.

Ott kezdeném, hogy sajnálom, hogy e plázák - az egész előterjesztésből két szó - "beszerzési gyakorlatával" is kell hogy foglalkozzon az a törvény, amelynek az előkészítésére felkérik a kormányt, holott ezt tekinteném én súlyponti kérdésnek. Nem tartom normálisnak, hogy élelmiszert a tengerentúlról, más földrészről hozzunk, több hónapon át hajón utaztassuk, különböző tartósító eljárásoknak vessük alá, amelynek jelentős része még mérgező hatású is, és utána ezekben a multikban árulják számunkra.

De azért vegyük észre, hogy a kormány, ha akarna, egyéb módon is tehetne a kistermelők érdekében, miután nézzünk szembe a tényekkel: miért járnak az emberek a hipermarketekbe? Először is azért, mert ingyen tudnak parkolni. A belvárosban, gyakorlatilag minden kisebb-nagyobb városban már fizetős a parkolás. Nyilvános vécéket építettek oda, és ez egy külön misét megint megér, hogy ma Magyarországon az áruházakon kívül egy földi halandó hol tudná napközben folyóügyeit elintézni. S hogy 50 kilométernél messzebb régen nem hoztak élelmiszert, nem kellett tartósítani, munkát adtunk a helybélieknek, erről már nem is beszélek ebben a két percben.

Sokkal átfogóbb javaslattal lennék megelégedve, ezt tekintsük az első apró kakaslépésnek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy van-e még valaki, aki fel akar szólalni most a vitában. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Szabó Rebeka képviselő asszonynak.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Csak nagyon röviden szeretnék néhány dologra reagálni - mert ugye még folytatjuk a vitát -, csak egy-két félreértés eloszlatása végett, illetve kiemelni egy-két apróságot. Elsősorban is nagyon örülök és köszönöm, hogy többen elmondták, a célokkal egyetértenek, és hogy ezt egy viszonylag jó javaslatnak vagy jó kiindulási alapnak tartják, különböző megfogalmazásban, de azért azt hiszem, mindenképpen pozitív és jó közös munkának nézhetünk elébe még a továbbiakban.

Azt is elmondták, hogy további konzultációra lehet szükség, vagy hogy a módszerekkel nem teljesen értenek egyet. Szeretném jelezni, hogy örömmel várom majd a módosító indítványok záporát, amelyekből aztán majd megnézhetjük, mi az, amivel tényleg tudunk javítani jelentősen ezen a törvényjavaslaton.

Elhangzott konkrétan Szabó Imre részéről - aki sajnos már nincs itt, de azért mindenképpen szeretném elmondani - ez a spanyol példa. Spanyolországot valóban elmarasztalta az Európai Unió Bírósága egy szabályozásért. De fontos kiemelnem - én megnéztem ezt az ítéletet -, hogy ők tulajdonképpen szigorúan szinte csak a kiskereskedelemre alkottak szabályozást, és lényegében azt mondták, hogy ha egy bevásárlóközpont vagy egy hipermarket káros hatással van a helyi kiskereskedelemre, akkor az nem épülhet meg; ennél picit cizelláltabban fogalmaztak, de ez volt az üzenet. A miáltalunk javasolt szabályozás egészen más. Mi konkrét tartalmi elemeket szeretnénk beépíteni. Valóban, a környezeti fenntarthatóság szempontjaira is szeretnénk kitérni, amit itt kifogásolt ez az ítélet, hogy ők erre nem tértek ki. Tehát én azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem reménytelen, és azt gondolom, tudunk olyan szabályozást alkotni, amely nem fog ütközni az európai uniós jogba. Persze fontosak ezek az aggodalmak, erre oda kell figyelni, de szerintem ezt meg lehet oldani.

Ami nagyon fontos, hogy itt Szabó Imre emlegette még a CBA-t, és hogy egyes konkrét láncoknak kedveznénk. Erre azért szeretnék reagálni, mert ez kicsit kapcsolódik ahhoz is, amit az előbb Varga Géza elmondott. Azon, hogy hány négyzetméternél húzzuk meg a határt, lehet vitatkozni. Én ugyan megnéztem, hogy mekkorák ezek a mostani kisebb méretű hipermarketek - vagy nem is tudom, minek nevezzük őket -, ez alapján találtuk ki a 400 négyzetmétert, de lehet, hogy 300 vagy 350 jobb lenne, de mindenképpen ragaszkodnék a négyzetméter alapú szabályozáshoz, pontosan a pártatlanság miatt. Ugyanis a mi javaslatunk lényegi eleme a helyi részvétel, tehát ez a helyi kerekasztal, hogy amikor egy új úgynevezett kereskedelmi egységet akarnak építeni, akkor a helyi szereplőket bevonjuk a döntésbe. Tehát én remélem, hogy a helyi szereplők el tudják dönteni azt, hogy ők szeretnének-e, mondjuk, egy Hangya-szövetkezeti boltot, vagy szeretnének ehelyett egy akármilyen multinacionális hipermarketet, és mindenképpen egy bizonyos négyzetméter fölött rendelném ezt a kereskedelmi egységet a részvételi grémium elé.

Tehát én azt gondolom, hogy a pártatlanságot akkor tudjuk megőrizni, és akkor nem ütközünk ilyen mindenféle kereskedelmi és egyéb versenyjogba, ha egy ilyen pártatlan, négyzetméter alapú szabályozást húzunk, és természetesen benne van a javaslatunkban a hatástanulmány elkészítése is, ami szerintem szintén ilyen nagyon fontos támpont lenne ehhez a döntéshez a jelenlegi gyakorlattal ellentétben. Úgyhogy én itt szeretném azt mondani, hogy véleményem szerint a mi javaslatunkban nagyon sok olyan dolog van, ami most nincsen szabályozva vagy nem így van szabályozva, tehát én ezt semmiképpen nem érzem árnyékbokszolásnak. Egyébként a gazdasági fenntarthatóságra is kitértünk olyan szempontból, hogy beleírtuk azt, hogy például a meglévő piacoktól való távolságot is tekintetbe kell venni, illetve a hatásvizsgálatok elvégzése szerintem nagyon fontos ebből a szempontból is.

Igen, és persze a multinacionális kereskedelmi láncok beszerzési gyakorlata egy rendkívül fontos kérdés. Azt gondolom, hogy nem tudunk mindig mindent egy javaslatba belezsúfolni. Ez itt most konkrétan az építési engedélyezési eljárásokról és ezek kiadásáról szól. Természetesen a beszerzési gyakorlat is fontos kérdés, de szerintem ezt egy másik alkalommal, egy másik törvény keretében kell szabályozni.

Röviden ennyit szerettem volna most reagálni, és akkor mondom, várjuk majd a módosító javaslatokat a tisztelt képviselőtársaimtól.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony előterjesztői válaszait.

Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a "Civitas Invicta" - Szigetvár, a leghősiesebb városról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Bánki Erik, Lezsák Sándor, Pichler Imre László, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/4046. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Pichler Imre László úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó.

Felszólalások:   179-185   185-207   207-233      Ülésnap adatai