Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most sürgős tárgyalásba vételi kérelemről határozunk. A kormány T/4128. számon benyújtotta az uzsorával összefüggő egyes törvények (Csenget.) módosításáról szóló törvényjavaslatát, és kérte ennek sürgős megtárgyalását. Megkérdezem, hogy a kormány részéről Navracsics miniszter úr nekünk is kívánja-e indokolni a választ. (Dr. Navracsics Tibor: Nem.) Nem, csak a képviselő úrnak. Köszönöm.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy sürgős tárgyalásba veszi-e a T/4128. számú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 274 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül sürgős tárgyalásba vette.

Tisztelt Országgyűlés! Most részletes vitára bocsátások következnek.

Indítványom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az innovációs és fejlesztési eseti bizottság létrehozásáról szóló H/1486. számú országgyűlési határozati javaslatot, Pokorni Zoltán és Pósán László képviselő urak előterjesztését.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 299 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/3998. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 235 igen szavazattal, 75 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a genetikailag módosított szervezetektől mentes Alpok-Adria-kezdeményezéshez való csatlakozásról szóló H/2327. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 319 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az egyes országgyűlési határozatok deregulációs célú felülvizsgálatáról szóló H/3845. számú országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 325 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló 106/2007. (XII. 6.) OGY-határozat módosításáról szóló H/3837. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 277 igen szavazattal, 52 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Nemzeti Energiastratégiáról szóló H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 291 igen szavazattal, 39 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

A részletes vitákra ma este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Az előterjesztést T/3499. számon, az egységes javaslatot T/3499/31. számon kapták kézhez. Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat érkezett, záróvitára is sor kerül. Az ezekről készült ajánlást T/3499/33. számon megkapták.

Kezdeményezem, hogy az előterjesztő által benyújtott javaslatokat összevontan tárgyaljuk meg. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Így megnyitom a záróvitát a T/3499/33. számú ajánlás 1-7. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a záróvitát lezárom. Ennek megfelelően feltételezem, hogy Tállai András államtitkár úr sem kíván szavakat intézni most az Országgyűléshez. (Tállai András: Nem.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Arra figyelemmel, hogy az ajánlás 4. pontjában szereplő indítvány elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges, a támogatott indítványokról két részletben döntünk.

(17.30)

Kérdezem önöket, elfogadják-e az előterjesztő minősített többséget igénylő módosító javaslatát a 4. pont szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 277 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta.

Most az egyszerű többséget igénylő előterjesztői módosító javaslatokról döntünk az ajánlás 1., 2., 3., valamint 5., 6. és 7. pontjai szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: a Országgyűlés a módosító javaslatokat 279 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Az egységes javaslat 44-72. §-ainak, továbbá a 90-97. §-ok, valamint a 174. § (1) bekezdésének elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Erre figyelemmel a zárószavazásra két részletben kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3499. számú törvényjavaslat minősített többséget igénylő részét az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat minősített többséget igénylő részét 281 igen szavazattal, 56 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3499. számú törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő részét az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő részét 281 igen szavazattal, 54 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést H/3413. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig H/3413/8. és 10. számokon kapták kézhez. Az előterjesztői zárszó már elhangzott, most a határozathozatalok következnek.

Az ajánlás 1., 2., 5. és 6. pontjai nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, de a frakciók kérték a határozathozatalt. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztő az ajánlás 3., 4. és 7. pontjait, valamint a kiegészítő ajánlás 1. pontját támogatja.

Kérdezem a Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 298 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 40 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Frakciókérésnek megfelelően további javaslatokról is döntenünk kell.

Az ajánlás 1. pontjában Novák Előd a határozati javaslat 1. pontját az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezésére történő utalással egészíti ki. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 41 igen szavazattal, 298 nem ellenében, tartózkodás nélkül elutasította.

A 2. pontban Mile Lajos a határozati javaslat 1. pontjának nyelvtani módosítását javasolja. Az LMP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 54 igen szavazattal, 244 nem ellenében, 40 tartózkodás mellett elutasította.

Az 5. pontban Mile Lajos a határozati javaslat 3. pontjában további résztvevőket kíván bevonni a nyelvhasználat helyzetének vizsgálatába. Az LMP kérésére szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 51 igen szavazattal, 243 nem ellenében, 44 tartózkodás mellett elutasította.

A 6. pontban Novák Előd a határozati javaslatot új ponttal egészíti ki, amelyben az önkormányzati jegyzőknek ír elő feladatot. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 36 igen szavazattal, 289 nem ellenében, 13 tartózkodás mellett elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. A zárószavazásra a jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/4049. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/4049/7. és 9. számokon kapták kézhez. Most a határozathozatalok következnek.

Az ajánlás 1. és 8. pontjai nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, de az 1. pontról az MSZP-, a 8. pontról pedig a Jobbik-frakció szavazást kért. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztő az ajánlás 2., 3., 4. és 5. pontjait, valamint a kiegészítő ajánlás 1. pontját támogatja.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 290 igen szavazattal, 53 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Frakciókérésre és bizottsági állásfoglalásra figyelemmel még további javaslatokról is döntenünk kell.

Az ajánlás 1. pontjában Gőgös Zoltán és mások a 4. § (1) bekezdésében a jövedéki törvény 64. § (2) bekezdésében az adó mértékére vonatkozó szabályt változtatják meg. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 62 igen szavazattal, 277 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elutasította.

(17.40)

Az ajánlás 7. pontjában Hörcsik Richárd a 13. §-ban a jövedéki törvény módosításával dohánygyártmány értékesítésével kapcsolatos rendelkezést terjeszt elő. A javaslat összefügg a 9. ponttal, így ezekről együtt döntünk, ugyanakkor ezek kizárják a 6. és a 8. pontban szereplő indítványt. A költségvetési bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 15 igen szavazattal, 331 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 6. pontjában Hörcsik Richárd javaslatáról szavazunk. A költségvetési bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 17 igen szavazattal, 326 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 8. pontjában Gyenes Géza és Kiss Sándor a 13. §-ban a jövedékiadó-törvény 98/A. § (2) bekezdésében határidőt módosítana. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 53 igen szavazattal, 293 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat együttes, összevont általános és részletes vitája, valamint a határozathozatalok. Rogán Antal képviselő, Fidesz, önálló indítványát T/4144. és T/4145. számon kapták kézhez. A benyújtott módosító javaslatokról a bizottságok elkészítették ajánlásukat, amelyek T/4144/7. és T/4145/3. számon a hálózaton elérhetők.

Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az első kérdés, ami felmerül az emberben, hogy milyen szükség van ezekre a törvényjavaslatokra. Szerintem a válasz evidens és egyértelmű: azokat az embereket, akik annak idején a devizahitel felvételének a lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag megtévesztették és becsapták; megtévesztették és becsapták abban az értelemben, hogy messze nem voltak tisztában a devizahitelek felvételének minden kockázatával. De még ha azzal tisztában is lettek volna, minden valószínűség szerint senki nem hívta fel a figyelmüket arra, hogy azok a szerződéses konstrukciók, amelyeket aláírhattak akkoriban - és nem volt más választásuk mást aláírni -, gyakorlatilag minden egyes kockázatot kivétel nélkül az ügyfélre hárítanak.

Valószínűleg arra sem hívta fel senki külön egyébként a hitelfelvevők figyelmét, hogy mindezeken túlmenően nem elegendő az, hogy a devizahiteleknek magukban óriási árfolyamkockázatuk van, nem elegendő az, hogy minden kockázatot a hitelt nyújtók, tehát a bankok és a pénzintézetek a hitelfelvevők, azaz a magyar családok számára hárítanak át, ezenkívül ráadásul az akkoriban aláírt szerződésekkel ezt egyoldalú szerződésmódosítás keretében is megtehették a magyar bankok. Tisztelt képviselőtársaim, ez bizonyos értelemben Európában is egyedülálló. Ily módon, ekkora kockázatot egyoldalú szerződésmódosítással, minden kockázati elem áthárításával, azt gondolom, nincs olyan európai uniós tagállam, ahol ezt a hitelezési gyakorlatot folytatni lehetett volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően szükség van arra, hogy ezt a helyzetet kezelni lehessen, az ezzel kapcsolatos problémát feloldani lehessen. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés az elmúlt egy évben e téren egyáltalán nem volt tétlen. Gondoljunk bele abba, hogy alig több mint egy évvel ezelőtt, amikor szembesültünk a problémával, az Országgyűlés máris elkezdett foglalkozni azzal, hogy az Országgyűlés elé került - pontosan tavaly szeptemberben - az a törvényjavaslat, amely magával hozta az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát; az Országgyűlés elé került az a törvényjavaslat, amely a középárfolyam kötelező alkalmazását írta elő a devizahitelek esetében. És szintén az Országgyűlés előtt volt az a törvényjavaslat, amely egyébként a kamatemelés tilalmát hozta magával.

Mindezeken túlmenően természetesen további lépésekre is szükség van. Ezek közül a lépések közül talán a következő az az árfolyamgátról szóló törvényjavaslat volt, amely a szabályozott törlesztőrészleteket tudja elhozni a legtöbb devizahiteles család számára. Kiszűri azt a kockázatot, amit az elmúlt években oly gyakran tapasztalhattak, hogy nem elegendő, hogy az árfolyam tartós növekedéséből törlesztőrészlet-növekedés származik, ráadásul még az árfolyam hektikus mozgása éven belül is kiszámíthatatlanná teszi a törlesztőrészleteket. Azok, akik élnek az árfolyamgát lehetőségével, kiszámítható törlesztőrészletet kapnak, pontosan kiszámíthatják, hogy egyébként mennyit kell fizetni januárban, mennyit decemberben, hogyan alakul éven belül és a következő három évben a törlesztőrészlet nagysága. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pontosan azért, mert a hitelt felvevők túlnyomó részét megtévesztették és becsapták, ne kellene megnyitni a lehetőséget az előtt, hogy ebből az előnytelen szerződésből, ebből az előnytelen konstrukcióból a hitelfelvevő kiléphessen; természetesen úgy, hogy a kockázat egy részét önnönmaga vállalja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, pontosan erről szól. A kedvezményes végtörlesztés lehetősége biztosítja azt, hogy a kockázat egy részét a hitelfelvevő vállalja, más részét a bank vállalja, és ezzel egyébként ki tud lépni a szerződő fél ebből a konstrukcióból 180 forintos svájcifrank-árfolyam, 250 forintos euróárfolyam, illetve 2 forintos jenárfolyam mellett. Az a törvényjavaslat, ami elénk került, pontosan ezt írja körbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, hogy mielőtt arról beszélnénk, hogy ezt hogyan is teszi meg a törvényjavaslat, azelőtt talán azt is érintenénk, hogy egészen pontosan milyen körről beszélünk. Ugye azokról beszélünk, akik devizahitelt vettek fel, akármilyen felhasználásra, lévén, hogy ez lehetett lakáscélú vagy akár szabad felhasználású devizahitel is, viszont annak fedezetét lakóingatlanon telepített jelzálog biztosítja; ez több mint egymillió család, több mint egymillió ember Magyarországon. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez a kör élhet az előbbiekben említett végtörlesztés lehetőségével. Azt is tudnunk kell, hogy ezen belül több mint 80 százaléka ezeknek a hiteleknek alapvetően 10 millió forint alatti hitel. Azt is tudnunk kell, hogy a maradék 20 százalék nagy része is egyébként a 10 és 30 millió forint közötti kategóriába esik, és 30 millió fölött gyakorlatilag körülbelül 38-40 ezer magyar családnak van egyébként devizaalapú jelzáloghitele.

Tudniuk kell, hogy az elmúlt hetekben - természetesen a bejelentés óta és a miniszterelnök úr által megerősített bejelentés óta - több olyan orgánum is volt, amelyik elvégzett ezzel kapcsolatban spontán közvélemény-kutatásokat az érintett hitelfelvevők között. Ebből egyértelműen az derül ki, hogy a hitelfelvevők jelentős részben megpróbálnak élni a végtörlesztés lehetőségével, és ugyanezekből a számokból - akár ha a portfolio.hu-ra utalok - az is egyértelműen kiderül, hogy itt nincs különbség aközött, hogy valaki mekkora összegű hitelt vett fel. Aki kis összegű hitelt vett fel, az is megpróbálja mozgósítani a családi erőforrásokat, vagy megpróbál forinthitelhez jutni annak érdekében, hogy ebből a számára kétségkívül nagy kockázatot jelentő és rendkívül előnytelen szerződésből ki tudjon lépni.

(17.50)

Azt gondolom, hogy ezek között éppúgy lesznek kisemberek, mint nem kisemberek. Minden kétséget kizáróan a magyar társadalom előbb említett széles rétegéből, tehát az egymillió családból sokan próbálnak meg majd élni a végtörlesztés lehetőségével. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy hányan, de ezek számát a legpesszimistább előrejelzések is legalább 150 ezer emberre vagy 150 ezer családra teszik, és ebből a szempontból még a más típusú megközelítések is azt mondják, hogy akár ennek a két-háromszorosa is lehet azon magyar családok száma, ahol a végtörlesztés lehetőségével élni kívánnak.

Ebből én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat Magyarországon minden család számára nyit egy lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel ők élhetnek, ők dönthetik el, hogy megfelelő-e számukra ez a konstrukció, a forinthitelre való áttérés, vagy éppen a családi erőforrások mozgósításával a végtörlesztés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell néznünk, hogy erre milyen módon nyitunk lehetőséget ebben a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat gyakorlatilag egyértelműen egy időponti határhoz köti a végtörlesztésre irányuló kérelem benyújtását. Ez a kérelmi határidő ez év december 30-a. Azért december 30-a, mert december 31-e már egy szombati nap, és mint tudjuk, arra vonatkozóan külön beadási kérelmet nem írhatnánk elő, mert az akkor már átkerülne a következő évre. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy a törvény elfogadásától kezdve több mint három hónapon keresztül gyakorlatilag megnyílik az ilyen kérelem beadásának lehetősége.

És amennyiben a gazdasági bizottság ma benyújtott módosítóját elfogadja a tisztelt Ház, amit én előterjesztőként támogatok, akkor az is egyértelműen szabályozva lesz, hogy mennyi idő alatt lehet mindezt teljesíteni. Tehát a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül mind a bank köteles a végtörlesztést előkészíteni, illetve a hitelt felvevő, a végtörleszteni szándékozó is 60 napon belül köteles a hitel törlesztését elvégezni.

Ez egy tiszta helyzetet jelent a magyar bankrendszer számára is, mert ez azt jelenti, hogy mire májusban az ez évi mérlegek lezárásra kerülnek, teljesen egyértelmű lesz, hogy hányan éltek a végtörlesztés lehetőségével, és annak a bankrendszer számára milyen költsége van. A másik oldalról egyértelmű helyzetet jelent abból a szempontból is, hogy a hitelfelvevő pontosan tudja, mennyi idő alatt kell az esetleg ehhez kapcsolódó forrásokat mozgósítani, hogyan és milyen körülmények között lehet a végtörlesztés lehetőségével élni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezen túlmenően más korlátot ebbe a törvényjavaslatba beiktatni nem érdemes, eltekintve attól, hogy spekulációs célra mindezt ne lehessen felhasználni. Ezért mondtuk azt ki, hogy a törvényjavaslat célja, hogy azokat célozza meg a kedvezményes végtörlesztéssel, akik egyébként 180 forintos frankárfolyam, 250 forintos euróárfolyam, illetve 2 forintos japánjen-árfolyam alatt vették fel a devizahitelüket. Akik mindezt efölött tették meg, azokat nemcsak azért nem érdemes, mert akkor ők most itt kicsit vagy többet nyernének rajta, hanem már csak azért sem, mert mikorra az árfolyam ezek fölé az értékek fölé mozdult, addigra már egy olyan időszakról lehetett beszélni, amikor a hitelfelvevők tisztában voltak a lehetséges kockázattal. Akkor már mindenki tudta, 2009-ben például, hogy egyébként devizában felvenni hitelt komoly kockázatot hordoz magában. Ez, én azt gondolom, 2008. szeptember 30-a, az egyértelműen kirobbanó devizaválság előtt a magyar családok széles köre számára egyáltalán nem volt ismert.

Külön parlamenti vizsgálatnak kell azt tisztáznia, hogy kik és milyen felelősséggel rendelkeznek azért, hogy Magyarországon nem léptették életbe azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, de akár még Horvátországban is léteztek és működtek. Ezt a felelősséget nem itt és most kell tisztázni, erre van külön fórum, én azt gondolom. Érinthetjük ezt természetesen a vitában, de a felelősség tisztázása szerintem a későbbiekben egyértelműen szükséges és fontos. Ma már azok a korlátozó feltételek, amelyekkel akkor lehetett volna élni, a magyar jogszabályokban rögzítve vannak, és azt gondolom, biztosítják azt, hogy még egyszer ez így Magyarországon ne tudjon elharapózni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Maga a törvényjavaslat azt is biztosítja, hogy aki a végtörlesztéssel élni kíván, az ezt mindenféle költség nélkül tehesse meg, tehát számára a bankok semmilyen pluszköltséget, törlesztési díjat, egyebet ne tudjanak felszámítani. Amennyiben, és itt megint csak visszatérnék a gazdasági bizottság módosító indítványára, ha azt támogatni fogja a tisztelt Országgyűlés, akkor még ügynöki jutalékot sem lehet fölszámítani az esetleg így megkeresett és a hitel kiváltására szolgáló forinthitelek után. Erre még a hozzánk beérkezett észrevételek alapján külön gondoltunk, erre vonatkozó külön módosító indítványt előkészítettünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik oldalról fontos ez a törvényjavaslat abban a tekintetben is, hogy rögzíti azt, hogy egyébként forintban felmerülő költségeket csak forintban lehessen az ügyfél számára kiszámlázni. Ez az elmúlt évek gyakorlatában egyáltalán nem volt egyértelmű. Az elmúlt évek gyakorlatában a magas kamatokhoz sokszor olyan kezelési költségek társultak, amelyeket egyébként a bankok a magas árfolyamhoz kapcsolódóan már egy jóval nagyobb tőkerészlet után számítottak fel, indokolatlan, és mindenféle szempontból indokolatlan költségeket hárítva át a hitelfelvevőkre, a magyar családok túlnyomó többségére.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, ugyanezen törvényjavaslat-csomaghoz tartozó, de már egy másik törvényjavaslat keretében foglalkozunk a hitelinformációs rendszer felállításával, vagyis gyakorlatilag a pozitív adóslista kérdésével. A negatív adóslista, az úgynevezett BAR-lista eddig is létezett.

Arról, hogy oda valaki fölkerül vagy sem, különösebben nem kérdezték meg a véleményét. Én azt gondolom, szükség van arra, hogy összeálljon egy olyan pozitív adóslista is, illetve egy olyan teljes körű hitelinformációs rendszer, amely tisztázza, hogy valakinek hitelfelvétel szempontjából milyen előélete van.

Ez az előélet természetesen, én azt gondolom, innentől kezdve következményekhez is köthető. Eddig a bankok csak a BAR-listán szereplőkkel szemben érvényesítettek negatív következményeket. Ha létezik pozitív adóslista, akkor azt gondolom, csak az Országgyűlés szándékán múlik, hogy akár a következő év tavaszán olyan szabályozást alkosson, amelyik lehetővé teszi, hogy a pozitív adósok viszont kedvezményeket kaphassanak a saját hitelükből, amire eddig az elmúlt két-három-négy esztendőben Magyarországon példa soha nem volt. A magyar bank mindig büntette azt az ügyfelét, aki akár csak egy hónapot csúszott a törlesztéssel, kockázatosabb ügyfél lett, de soha nem kapott jutalmat senki, aki egyébként mindig precízen, pontosan fizette vissza hitelének kamatait, illetve törlesztőrészleteit.

Azt gondolom, hogy a központi hitelinformációs rendszer felállítása, a pozitív adóslista kérdése ezt tisztázza, és innentől kezdve ez már csak a törvényalkotó szándéka, hogy fűzünk-e pozitív jogkövetkezményeket a későbbiekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslatok mindegyike értékes és fontos is, mielőbbi elfogadásuk a magyar családok túlnyomó többségének érdeke. Ennek megfelelően kérem a tisztelt képviselőház, illetve a tisztelt parlamenti képviselők, mindegyik frakció támogatását, hogy ez a javaslat, ha lehet, akkor még ma a tisztelt Házban elfogadásra kerüljön. Értelemszerűen az általam előbbiekben jegyzett módosító indítványok támogatását is kérném.

Itt jelzem, hogy a Koszorús képviselő úr által beadott azon módosító indítványt is előterjesztőként tudom támogatni, amelyik arról szól, hogy ha már központi hitelinformációs rendszerről beszélünk, akkor gyakorlatilag egy álljon fel, és az ehhez kapcsolódó technikai módosításokról, tehát hogy ne lehessen a későbbiekben különféle hitelminősítők versenyéről beszélni, ez legyen egy egyértelmű, mindenki számára egy bázisból kikerülő pozitív, illetve negatív adóslista.

A másik oldalról pedig azt is szeretném jelezni, hogy szintén előterjesztőként tudom támogatni azt a módosító indítványt, amelyet a KDNP képviselőcsoportja részéről Aradszki László és Seszták Miklós képviselőtársaim jegyeztek, amely gyakorlatilag arról szól, hogy az elmúlt... (Tóbiás József: Aradszki András.) Aradszki András, elnézést kérek. (Tóbiás József: Nem csak a húszéveseké a világ. - Derültség.) Tóbiás képviselőtársam értékes megjegyzéseit figyelemmel kísérem. Majd én is ilyeneket fogok tenni akkor, amikor ő szól hozzá.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez a módosítás szintén fontos abban az értelemben, hogy megnyitja a végtörlesztés lehetőségét azok számára, akiknek a hitelét gyakorlatilag az elmúlt másfél-két hónapban mondták fel a bankok, azaz lehetővé teszi azt, hogy ezek közül, aki akar a végtörlesztés lehetőségével élni, tudjon a következő öt hónapban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Figyelemmel fogom követni a hozzászólásokat, és természetesen a végén majd reagálni is kívánok, elnök úr, a hozzászólások során elhangzottakra. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány természetesen támogatja az előterjesztést. Támogatja azért is, mert ez az előterjesztés illeszkedik azon javaslatok közé, amennyiben egy bizonyos tekintetben korszakváltáshoz értünk, a tekintetben, hogy sajnos az elmúlt nyolc évben Magyarország polgárai megszokták azt, hogy ha válság van, akkor a válság árát mindig a kisemberek, mindig a magyar családok fizették meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van ez most is.)

Ez a javaslat pont arról szól, hogy egy válságot úgy is lehet kezelni, hogy a felelősség megoszlik azok között, akik ezt a válságot előidézték.

(18.00)

Azt gondolom, ez a javaslat természetesen minden egyes, devizában eladósodott háztartáson nem fog segíteni, de azt gondolom, minden olyan javaslatot, amely akár egy családon is segít, támogatni kell.

Ez a javaslat, ahogy a képviselő úr is elmondta, több tízezer, akár több százezer magyar családot is kisegíthet abból az ördögi körből, amelybe az előző kormány és kormányzati szervek felelőtlen pénzügypolitikája belekergette őket.

Azt gondolom, hogy a javaslat támogathatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen javaslat ellen bizonyos körök részéről igen heves támadások, igen heves reakciók érkeztek. Ez pontosan azt jelzi, hogy ez a javaslat sért bizonyos érdekeket. Sért olyan érdekeket, amelyek az előző időszakban extraprofitra tettek szert a magyar háztartásokkal, a magyar családokkal szemben.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat azért is támogatandó, mert vannak ennek a javaslatnak nyertesei, és vannak vesztesei. Ennek a javaslatnak egyértelműen nyertese lehet az a több tízezer, több százezer magyar család, amelyik ki tud kerülni ezáltal a devizában való eladósodottság és a törlesztőrészletek csapdájából. Ezért is, ahogy képviselőtársunk mondta, kérjük a parlamentet, hogy támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Sági István úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

SÁGI ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén tárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatokat, és az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot 22 igennel, 4 tartózkodással, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja. A részleteket Rogán elnök úr ismertette, és megfogadva a tanácsát, rövidre fogom a mondandómat, hogy önök minél hamarabb megszavazhassák.

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportja és képviselői nem vitatták, hogy a kialakult helyzetben egy ilyen jogszabályra, előterjesztésre szükség van, sőt elmondtuk, hogy szerencsésebb lett volna, hogyha ez a javaslat hamarabb megszületik, és kiterjedtebb is lehetett volna.

Vitattuk ugyanakkor, és ezt most is hangsúlyozni szeretném, azt a magyarázatot és indokláscsomagot, amit Rogán elnök úr is hozzáfűzött a javaslathoz, mert úgy gondoljuk, hogy ezek az indoklások és állítások, amelyeket megfogalmazott most is az elnök úr, nem állják meg a helyüket.

Vitatjuk azt az állítását, hogy a pénzintézetek annak idején tudatosan és előre megfontolt szándékkal vezették volna félre az állampolgárokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugyanolyan hazug és félrevezető állítás, mint annak idején Selmeczi Gabriella állítása volt, amikor a magánnyugdíjpénztárakról azt mondta, hogy ők eltőzsdézték az állampolgárok vagyonát, és ezért van szükség az államosításra. Most is erről szól a történet. A képviselő úr azt próbálja beállítani, minthogyha tudatosan történt volna ez a cselekvés. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor számos képviselő, Rogán képviselő úr és számos más képviselő sem vette volna föl annak idején olyan nagy összegben ezeket a hiteleket, hogyha valóban komolyan gondolták volna, és akkor is ugyanez lett volna a véleményük, amikor ezeket a hiteleket ők maguk is felvették.

Sőt, azt kell mondjam önöknek, hogy most persze utólag nagyon-nagyon okosak, és mindenféle dolgot mondanak, hogy az akkori kormányzatnak mi mindent kellett volna előre látnia, és előre megvédenie a magyar állampolgárokat ettől a veszélytől. Azt kell mondjam önöknek, hogy gyakorlatilag a világ számos országában okozott ez a pénzügyi válság szinte kezelhetetlen szituációt, és bizony minden kormányzat és minden pénzügyi intézmény kereste azokat a lehetőségeket, amelyekkel a helyzet kezelhető és orvosolható, anélkül, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása egyébként valamilyen módon veszélyeztetve lett volna.

Tehát hogyha igaz lenne mindaz az állítás, hogy hazug módon becsapták az állampolgárokat, akkor nagy valószínűséggel a Fidesz frakciója az előző ciklusokban tett volna olyan javaslatokat, amelyekben felszólítja a kormányt, vagy törvényjavaslat formájában kezdeményezte volna azt, hogy ezektől a veszélyektől mentesíteni kell az állampolgárokat. De hát ilyen javaslatokat a Fidesz akkor sem fogalmazott meg, sőt számos alkalommal megtehette volna, hogy felhívja erre a figyelmet.

De nekem van egy érzésem, tisztelt képviselőtársaim. Hogyha annak idején az MSZP kormánya valamilyen korlátozó lépést tett volna a devizahitel-felvétel csökkentésére, akkor önök itt a parlamentben tobzódtak volna, hogy látható módon a magyar kormány tönkre akarja tenni a magyar állampolgárokat, az olcsó hitelfelvételi lehetőségeket is el akarja lehetetleníteni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt hallhattuk volna önöktől, fideszes képviselőktől, hogyha egy ilyen javaslattal annak idején előállt volna a kormány.

Jó lenne, hogyha őszintén beszélnének arról is, hogy ez az árfolyam-növekedés, ami a svájci frank esetében bekövetkezett, mikor is indult el - 2009 közepén -, és mikor lett olyan kezelhetetlen a szituáció, amikor már valóban nagyon sürgős és nagyon drákói lépéseket kellett tennie a kormánynak.

Az előző kormányzat is megtette az akkori információk és tudása alapján szükséges és lehetséges lépéseket, hogy megvédje az állampolgárokat. De hát az árfolyamváltozáshoz és a svájci frank erősödéséhez jelentősen hozzájárult az új kormánypárti képviselők azon bejelentése, ami a nyár folyamán mintegy 15-20 százalékkal nyomta föl a svájci frank árfolyamát. Ekkor már valóban azonnali intézkedésekre lett volna szükség. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy egy mindenki által elfogadott és támogatott javaslat kerüljön a Ház elé, ahhoz őszintén kellene beszélnie mindegyik oldalnak a kialakult helyzetről és a lehetséges megoldásokról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/4144. számú törvényjavaslatot Rogán Antal képviselőtársunk terjesztette elő, a rögzített árfolyamon való végtörlesztés reményében, amely költségtérítés nélkül hajtható végre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány támogatta az előterjesztést. Kérdés volt a bizottság ülésén, hogy a kormány számolt-e kockázattal. Igen, számolt, és vállalta a kormány a kockázatot az emberek érdekében és képviseletében, a bankokkal szemben, amelyek rossz és hibás terméket értékesítettek irányukba. Megszokott volt, és ez a bizottsági ülésen is előjött, hogy akik előidézték, és nem cselekedtek, nem védték meg az embereket, azok nem vállalták, nem ismerték el a saját hibájukat és a felelősségüket sem. Éppen ezért a bizottság 17 igen mellett, 4 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Azokat az érveket, amelyeket az előterjesztő Rogán képviselőtársam elmondott, és a felelősség kérdésében pedig Lázár János úr mondott el, nem kívánom megemlíteni és megismételni, mert az idő sürget.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Veres János képviselő úrnak.

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság mai két ülésén foglalkozott az adott előterjesztéssel, és elég sajátos körülmények között került sor az előterjesztések tárgyalására.

Amikor az alapjavaslatról volt szó, akkor az előterjesztő helyett a kormány képviselője ült az asztalhoz, és a kormány képviselője ismertette a javaslatot magát, és a kormány képviselője érvelt amellett, hogy miért is jó ez a javaslat.

Arra a képviselői kérdésre, hogy vajon akkor milyen összefüggés is van az előterjesztő személye és a kormány között, természetesen a kormány képviselője nem titkolta azt, hogy a javaslat megfogalmazásában jelentős kormányzati segítségre került sor.

(18.10)

A kormányzat részéről minden szakmai, fogalmazási és számítási segítséget megadtak Rogán képviselő úrnak, hogy megfogalmazhassa Országgyűlés elé terjesztett javaslatát.

Majd ezt követően élénk vita bontakozott ki arról, hogy ha ez így történt, akkor vajon miért nem ismerjük azokat a számításokat, amelyeket nyilvánvalóan az elmúlt 10 napban a kormányzat részéről elvégeztek, mérlegelve a kockázatot, mérlegelve azt, hogy ha ilyen döntés születik Magyarországon, akkor az vélhetőleg, a kormánynál készült szakmai anyag szerint ellentétes a magyar alkotmányossággal, ellentétes az európai joggal, ebből következően vagy a magyar Alkotmánybíróságon, vagy pedig nemzetközi bíróságon ezzel kapcsolatban Magyarországot elmarasztaló döntés előre is borítékolható, és ebből következően illett volna számításokat végezni arról, hogy vajon ennek összege mekkora lehet, azaz milyen összeggel fogja terhelni a későbbiek során a magyar költségvetést egy ilyen módon elbukott jogi eljárás. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Nem kaptunk erre nézve választ a bizottság ülésén sem a kormány képviselőjétől, sem a kormánypárti képviselők nem osztották meg velünk ezzel kapcsolatos információikat, amit csak sajnálni tudtunk, tekintettel arra, hogy nyilvánvalóan, miután ismert 10 napja a magyar nyilvánosságban, hogy ez a szakmai vélemény rendelkezésre állt a kormánypárti frakcióknak, azaz mérlegelhették és számolhatták ezt a bizonyos kockázatot.

Igen élénk vita bontakozott ki a bizottság ülésén azzal a módosító indítvánnyal kapcsolatban, amelyről a többiek nem szóltak, de benyújtásra került az a módosító indítvány, amelyet az elmúlt héten az MSZP frakcióvezetője a nyilvánosságban megszellőztetett, nevezetesen az az indítvány, amely az országgyűlési képviselőket és az állami vezetőket mentesítette volna az ezen törvényjavaslat elfogadása esetén fönnálló lehetőség alól, azaz ők nem élhetnének az előterjesztés lehetőségével.

Az indítvánnyal kapcsolatos ellenérzésekről hallottunk a bizottság ülésén, érdemi ellenvéleményt ugyanakkor nem hallottunk. Lényegében a kormánypárti képviselők a még kompromisszumosként megfogalmazott javaslatra is azt mondták a bizottság ülésén, hogy számukra elképzelhetetlen és elfogadhatatlan az, hogy a törvényalkotó országgyűlési képviselők, az állami vezetők ki legyenek zárva abból a körből, akik ezzel a lehetőséggel élhetnek.

Ezt azért is furcsa volt a bizottsági ülésen hallani, mert itt még nem esett szó arról a plenáris vitában, hogy ez a javaslat nemcsak azt tartalmazza, hogy meghatározott, kötött árfolyamon élhetnek az előtörlesztés lehetőségével a hitelfelvevők, hanem tartalmaz egy adókedvezményt is, azaz mentesíti a személyi jövedelemadó-fizetés alól azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen itt egy elengedett követelésről van szó, és az elengedett követelés az szja-törvény jelenlegi szabályai szerint adókötelesnek minősül, ebből következően fizetni kellene utána személyi jövedelemadót. Itt tehát egy dupla ajándékról van szó, egy olyan dupla ajándékról, amelynek a második része mindenképpen a központi költségvetés bevételének az elmaradását eredményezi, még ha az első részének teljes teherviselője a bankrendszer is, ez a bizonyos második rész mindenképpen a központi költségvetésből fog hiányozni. És azok a becslések, amelyek itt elhangzottak kormánypárti képviselők és kormánytisztviselők részéről, hogy mennyi ember fog élni ezzel a lehetőséggel, mindenképpen megalapozzák azt, hogy itt bizonyosan tízmilliárd forintos elmaradt adóbevételről beszélhetünk ebben az esetben, ami meg van fogalmazva a javaslatban.

Éppen ezért alakult ki az a vita a bizottság ülésén, hogy kormányoldali képviselők támogatták a benyújtott javaslatot, illetve a benyújtott javaslatok módosító indítványait, majd ezt a bizonyos módosító indítványt, amelyre nézve a múlt héten még a Fidesz frakcióvezetője támogató véleményét tolmácsolta, nem támogatták a bizottságban a kormánypárti képviselők, így nem kapott többséget. Ezt mindeddig csak sajnálni tudjuk, és reméljük, hogy a vitában ezzel kapcsolatban még módosíthatják álláspontjukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ennek során frakciónként 30-30 perces, a független képviselőknek összesen 10 perces időkeret áll rendelkezésükre.

Először megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, köztük elsőként Koszorús Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az otthonvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslat átmeneti időre lehetővé fogja tenni, hogy az ingatlanfedezetű, fogyasztóval kötött devizaalapú hitelek rögzített árfolyamon teljes előtörlesztésre, azaz végtörlesztésre kerüljenek a jövőben. A javaslat a devizahitellel rendelkező adósok megsegítésére kidolgozott programban részt vevők, valamint a szociálisan rászoruló természetes személyek megsegítése érdekében meghatározott körben adó- és illetékmentességet ír elő, mint ahogy azt az imént hallhattuk.

Úgy gondolom, hogy az MSZP-s kormánnyal szemben, ahol sikerült egy etikai kódexet elfogadtatni, ami vagy kötelező volt a bankokra, vagy sem, ezt nyilván egyenként kellett különböző esetekben elbírálni, hiszen semmiféle megrovást, illetve bírságot nem tartalmazott, a Fidesz az elmúlt egy évben betiltotta az egyoldalú szerződésmódosítást, bevezette a devizahitelek középárfolyamon történő átváltását, illetve elszámolását, meghosszabbította a moratóriumot, bevezette a kamatemelési tilalmat, illetve a parlament elé tette ezt a mostani javaslatot. Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy minden egyes problémát nem tudunk megoldani, de úgy gondolom, hogy elindultunk azon az úton, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie a tisztelt Háznak.

Továbbá kifejezetten örülök annak, hogy a jövőben nemcsak egy BAR-lista fog létezni, hanem ha elfogadják és támogatják a javaslatot, egyfajta pozitív adóslista is fog létezni, aminek köszönhetően már láttunk példákat Nyugaton is arra, hogy aki pontosan fizeti a tartozását, egy idő után még kedvezményeket is kaphat a hitelintézettől, ahol egyébként fölvette a hitelét. Bízom abban, hogy a bankok is eljutnak arra a szintre, hogy nem állandóan lehúzni kell az ügyfeleket, hanem honorálni is azokat, akik egyébként túlnyomó többségében mind a mai napig pontosan, nagy erőfeszítések mellett fizetni tudják a hitelüket.

Úgy gondolom, hogy elnök úr szavait kiegészíteni nem kell, hiszen tartalmazta mindazokat a lényeges pontokat, amelyek egyébként bizottsági ülésen is elhangoztak. Én bízom abban, hogy ezen következő állomásnál is a parlament támogatni fogja azokat, hiszen nem politikai kérdésről van szó, akik súlyos bajban vannak amiatt, hogy nem tudják törleszteni a hitelüket, és veszély fenyegeti a fejük fölött levő ingatlant, illetve a biztos otthont.

Kérem, támogassák a javaslatot, hiszen nem politikai kérdésről van szó. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság a jelenleg tárgyalt előterjesztést a szünetben tudta megtárgyalni, ezért nem érkezett ide az ülésvezetéshez előzetesen, időben az a javaslat, amely alapján világos, hogy ott megfogalmazódott többségi és kisebbségi vélemény is. Erre való tekintettel akceptálom és fontosabbnak tartom ezek elhangzását, mint adott esetben azt, hogy most a képviselői felszólalások közepette kerül erre sor. Ennek megfelelően megadom a szót a többségi vélemény előadójának, Szabó Zsoltnak.

SZABÓ ZSOLT, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. A bizottság megtárgyalta mind a két törvényjavaslatot, és azokat támogatja. A bizottság külön kitért arra, hogy sürgős és gyors intézkedésre van szükség, hiszen a devizahitelesek bajban vannak, ez már a harmadik törvénycsomag, ami a tisztelt Ház előtt van. Azonban néhány dologban nem értünk egyet. Ezek a következők:

Egyrészről a devizagazdálkodás állami, kormányfeladat. Szeretnék utalni a 2002 nyara és 2003 ősze közötti dollárárfolyam-mozgásra, ami az akkori magyar exportot teljesen leültette. A másik oldalon egy lehetőséget teremtünk ezzel a törvénymódosítással a családok részére, hogy összefogjanak, és együttesen ki tudják fizetni a felhalmozódott hitelt. És szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy 1990 és '94 között már volt erre lehetőség, és a lakosság nagymértékben élt ezzel a lehetőséggel.

Azt is külön szeretném elmondani, hogy a BAR-lista helyett egy átlátható, jogszabályilag szabályozott, központi hitelinformációs rendszert állítunk föl, ami megint csak az ezen szereplőknek - akár pozitív, akár negatív - a jogait és a kötelességeit rögzíti.

Mindezeknek megfelelően kérem a tisztelt Házat, hogy mindkét törvényjavaslatot fogadja el és támogassa. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(18.20)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Simon Gábornak, aki a fogyasztóvédelmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm elnök úr méltányosságát e tekintetben. A bizottságunk tehát megtárgyalta és a bizottságunk érdemi szakmai vitát folytatott le az előterjesztéssel kapcsolatban.

Igen, volt kisebbségi álláspont. A kisebbségi álláspontot képviselők elmondták azt, hogy több dologgal nem értenek egyet. Nem értenek egyet az előterjesztés módjával, ahogy az bekerült a Házhoz, ahogy ez a bekerülési mód nélkülözte azt, hogy egy megfelelő szakmai-társadalmi vita le tudjon ez ügyben zajlódni, és az az anomália, amit már több képviselőtársam említett, hogy miközben kvázi kormányzati előterjesztés volt, aközben képviselői egyéni előterjesztésként került ide a Házhoz.

Volt vita a bizottságban azon, hogy kik is az érintettjei ennek az előterjesztésnek. És szeretném azt mondani, hogy itt senki nem azt hozta szóba és senki nem azt akarta éreztetni, hogy nincs szükség arra, hogy a devizahiteleseknek különböző csoportjait érintő kedvező lépések történjenek. A probléma inkább abban volt, hogy míg úgy van eladva ez az előterjesztés, hogy ez a devizahitelesek széles körét támogatja, mi úgy véljük, hogy ez korántsem így van. Reméljük, hogy ebben a kérdésben nem nekünk lesz igazunk. Legyen önöknek igazuk, hogy az egymillió magyar család kedvezően fogja ezt a lehetőséget megélni, de úgy látom, hogy akkor az elmúlt hetek minden elemzése, minden szakmai megszólalása kikerül az ablakba, mert nem ezt vélték, nem ezt találták meg ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban. Mi azt mondjuk, hogy 3-10 százalék körülbelül az az érintettségi kör - és mi van a többiekkel?

Kérdések hangoztak el, amiket a vita hevében nem nagyon sikerült megválaszolni, csak néhány, a már említetten kívül: ki is a célcsoport, ki az érintetti kör? Kérdés volt az is, hogy azokkal mi lesz, akik ebbe a lehetőségbe nem férnek bele. Mi lesz azokkal, akik egyébként már túl vannak a hitelük fizetésében egy határon, azaz késedelemben vannak, nincs meg az a családi önerő, hogy akár a meglévő devizahitelüket forinthitellé tudják átváltani? Az ő esetükben van-e arra gondolkodás, hogy mi fog történni?

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során biztosan lehetőség lesz rá, hogy ezen túlnyúlóan véleményt fogalmazzunk, de szeretném önöknek mondani, hogy mi az elmúlt hetekben folyamatosan és újra és újra javaslatokat tettünk. Szeretnénk, ha azon javaslatok közül, ami nemcsak a törlesztésben áldozatot vállalni tudó, anyagilag jobb lehetőséget magáénak tudó családokon próbál segíteni, hanem azon a több százezres körön is gondolkodnának, akik egyébként ezzel a lehetőséggel nem tudnak érdemben élni. Szeretnénk, ha az ebbe az irányba tett javaslatainkat is figyelembe vennék. Gondolok itt a magáncsőd intézményére, gondolok a nemzeti eszközkezelő mihamarabbi felállítására, vagy gondolok arra, amit az illetéktörvény módosítása kapcsán tettünk, és hadd ne soroljam tovább ezeket a pontokat.

Ezekről önök hallgatnak, ezekre nincsen reagálás, helyette vannak ezek a javaslatok, amiket a közgazdászok, szakemberek erősen ambivalensnek, kétlelkűnek ítélnek. Reméljük, hogy a gyakorlat majd mást mutat. Mi egyelőre azt tudjuk értékelni, ami előttünk van, azt pedig úgy látjuk, hogy vajmi kevés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk a képviselői felszólalásokhoz. Megadom a szót Tóbiás Józsefnek, az MSZP képviselőjének.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kora délután volt már alkalmunk a Házszabálytól való eltérés kapcsán megfogalmazni álláspontunkat. Meghallgatva Rogán képviselőtársam vitaindítóját, ha úgy tetszik; lehet expozénak is nevezni, de inkább vitaindítónak nevezném, mert vitát generál, azért, merthogy használunk fogalmakat, használunk kifejezéseket egy adott helyzetre, amelyeket merőben másképpen látunk. Vagy megpróbáljuk annak egy elemét kidomborítani, és nem akarunk néhány más, úgymond objektív tényről tudomást szerezni.

Az első ilyen, amit itt fontos lenne és ma már elhangzott, hogy megint elkezdhetjük azt a vitát, hogy honnan indul ez a probléma. Ki kezdte el, hogyan alakult Magyarországon a devizahitelezés? Szeretném, ha ez a jogi felelősségrevonás megállapításával foglalkozó bizottság foglalkozna azzal is, hogy 2001-ben miért volt olyan jegybankelnöke Magyarországnak, aki még abban az álomban ringatta magát, hogy erős forintot csinál, és ezáltal már 2004 környékén mi majd az Európai Unió tagállamai között tudjuk magunkat az eurózónát, tehát mint fizetővalutát tekintve is. Ezáltal sem megtévesztésnek, sem pedig becsapásnak nem tekintem azt, hogy józan paraszti ésszel az ember ha kap egy hitelkonstrukciót, és megnézi, akkor láthatja, hogy abban a helyzetben, akkor és ott melyiknek mennyi volt a havi törlesztése. Ezért felelősségre vonni a hitelfelvevőket, hogy ők így döntöttek, meggyőződésem, hogy eléggé leegyszerűsített válasz lenne.

De folytassuk tovább a felvetést, hiszen az is kulcskérdés, hogy miért vesznek föl az emberek hitelt. Lázár képviselő úr, frakcióvezető úr nagyon világosan megfogalmazta - és egyetértek vele -, hogy az a ma 30-40 éves korosztálya Magyarországnak, amely hitt abban az elmúlt tíz évben, hogy számára megnyílik egy olyan lehetőség, amelyet azt megelőzően a saját fiatalkorában elképzelhetetlennek tartott, hogy saját családot alapíthat, még ha hitelből is, de lakást tud vásárolni, és el tudja indítani a közös életüket.

Magyarán volt egy remény a jövőben, hogy ők képesek ezért megtenni mindent. Ez a remény foszlott 2008 szeptember-októberében semmivé: beköszöntött a válság. Ebben persze bizonyos értelemben meg lehet majd vitatni, hogy kinek mekkora felelőssége van, mennyire védte meg vagy nem védte meg. Meggyőződésem, hogy az előző kormányok a pénzügyi tárgyú törvényeknél, az etikai kódexnél és azoknál a gazdasági döntéseknél pontosan azt vették figyelembe, hogy egyszerre, egyidejűleg a magyar állam, a hitelfelvevő és a pénzügyi rendszer stabilitása is megmaradjon. Tudom, hogy ez hihetetlen nehéz. Nehéz összerakni, hogy egy ilyen háromoldalú rendszer ellentétes érdekeit hogyan és miképpen lehet összehangolni, de világossá kell tenni, hogy ez az igazi kihívása egy előterjesztésnek, ez az igazi kihívása a kormányzatnak.

Kettő. Ha jól emlékszem, egyetlenegy becsapott fideszes polgármester sincs itt a parlamentben. Egyetlenegy olyan fideszes polgármester sincs, aki ne lett volna a birtokában annak, hogy ő milyen várost vezet, milyen hiteleket vesz föl, hogyan adósítja el a városát, még akkor is, ha ez a fránya kormány az előző - nem a jelenlegire gondolok - éppen a normatívát így vagy úgy szabja. Miért nem tetszettek forinthitelt fölvenni? Miért nem tetszettek euróban felvenni a hitelt? Miért kellett svájci frankban fölvenni? Ha most azt mondják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, és ezt mind az elmúlt 8 év okozta?!

Elnézést kérek önöktől, de azért ha már oda akarják rakni azt, hogy mivel kellene foglalkozni, akkor föl kellene tenni azt a kérdést is - már többször föltettük az Országgyűlésben -, hogy meg akarják-e vizsgálni, hogy hogyan és miképpen alakult az önkormányzatok kötvénykibocsátása és hitelállománya. Mert csodákat lehetne látni, hogy ez hogyan és miképpen alakult az elmúlt négy évben.

Na, de térjünk vissza arra, hogy hogyan és miképpen néz ki ez a harmadik mentőcsomag. Tudják, ha már két mentőcsomag elsüllyedt, akkor jöhet a harmadik. Tehát az a probléma, hogy az első kettő is ott van még a levegőben, csak senki nem tudja, hogy mire való. Épp azt kérdeztem a folyosón a kollégáktól, hogy valaki látta-e azt az 50 millió forintból elindított kampányt, ami eredetileg arról szól, hogy gyűjtőszámla... (Néhány mobiltelefon megcsörren.)

ELNÖK: Képviselő úr, engedje meg, hogy kis türelmét kérjem! Már nem először tapasztalom. Én nagyon régi telefonnal rendelkezem, de lehet némára állítani. Az okostelefonokkal, nem tudom, mit lehet tenni. Mind az államtitkári sornak, mind a képviselő uraknak mondom: tegyék lehetővé, hogy adott esetben ne csengjen a telefon. Köszönöm.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. A legegyszerűbb módja, ha az okostelefont kikapcsolják. Köszönöm szépen. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Igen, egyszerű szoci megoldás: ki kell kapcsolni, és nem probléma.

Szóval. Azt szerettem volna még mondani önöknek, hogy itt a mentőcsomagok tekintetében éppen a gyűjtőszámla és az ahhoz kötődő rögzített árfolyamról kérdeztem a kollégákat, hogy ebből az 50 millióból hová került. Melyik hirdetéset látták önök, hallották, amely abban kampányolt volna, hogy ezt érdemes felvenni, és mondjuk, jó lenne, ha a mentőcsomagok eredményéről tájékoztatást is kapna a Ház, mint ahogy tudjuk, hogy mind Rogán képviselő úr, mind pedig Lázár frakcióvezető úr rendelkezik hatástanulmányokkal, amelyeket nem mellékeltek a törvénytervezet mellé, hogy lám-lám, ezek igazolják a mi állításainkat.

Végezetül - még a képviselőtársaim is kívánnak hozzászólni - a KHR-ről szeretnék beszélni.

(18.30)

Szóval, az szépen hangzik, amit Rogán Antal képviselőtársam elmondott, nevezetesen, hogy meg lesz különböztetve a pozitív és a negatív adós. A negatív adós majd büntiben van, a pozitív adós meg kedvezményeket kap. Hát, azért ennél ez egy kicsit bonyolultabb! Ha érdemben akar beszélni a Ház a központi hitelinformációs rendszerről, akkor azt kell mondani, hogy egy - amit elmondtam a délután folyamán -: ha ez önkéntes alapú, akkor az diszkriminatív; az azt jelenti, hogy aki igénybe veszi, az majd kap kedvezményt, aki nem veszi igénybe, az nem kap kedvezményt.

Kettő: nem teszi lehetővé jelen pillanatban ez a rendszer, hogy a bankok ne csak a saját belső prudenciális átláthatósági szabályaikban, hanem a hitelezésben is az átláthatóságot meg tudják teremteni, nevezetesen az ügyfélnek milyen típusú tartozásai, milyen típusú jövedelme van ahhoz a hitelösszeghez, amit föl kíván venni. Tehát e tekintetben vagy az van, hogy a hitelfelvevőt és a bankot egyidejűleg kötelezi ennek a rendszernek a működtetésére, de lássák be - mi is voltunk így -, a lehető legjóhiszeműbb szándékkal vezérelt kódexek is, megállapodások is fölrúgódnak. Olyan szabály kell, amelyet mind a két fél be tud tartani.

Végezetül azon érdemes lenne elgondolkodni, és talán ezért is volt hiba egy ilyen rövid időkeretben megtárgyalni ezt a törvényjavaslatot, hiszen ha valaki fölkerül egy negatív listára, önhibáján kívül, mert megváltozott a helyzete, mondjuk, indoklás nélkül ki lehet rúgni, nem tudták befagyasztani a hatósági árakat, és elrepültek a gázárak, és nem tudja fizetni; majd aztán összeszedi magát, meg igyekszik új munkahelyet találni, akkor ennek ellenére, hogy rákerült a listára, nem tud lekerülni róla, öt évig rajta marad a passzív negatív listán. Szeretném megkérdezni: nem gondolták azt végig, tisztelt képviselőtársaim, hogy érdemes lenne olyan ösztönzőket beépíteni, hogy az, aki rendezi saját erejéből a negatív adóslistáról való kikerülést, azt ne büntessék még három és fél vagy négy évig azért, mert egyszer önhibáján kívül abba a csapdába került, hogy rákerült erre az istenáldotta listára? Akkor legalább ismerjék a viccet, tudják, ez a le lehet kerülni róla? Le. És akkor húzzák le róla.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Vejkey Imre, a KDNP képviselője.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen napirendi pont alatt a tisztelt Országgyűlés kettő törvényjavaslatot tárgyal. Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/4144. számú törvényjavaslatot a kereszténydemokrata frakció támogatja, különös tekintettel arra, mert a törvényjavaslat a magyar családokat támogatja, továbbá mert a törvényjavaslat egyrészt lehetővé teszi, hogy az ingatlannal fedezett devizaalapú hitelek rögzített árfolyamon végtörlesztésre kerüljenek, valamint azért is, mert a devizahitellel rendelkező adósok javára és a szociálisan rászoruló természetes személyek megsegítése érdekében meghatározott körben adó- és illetékmentességet biztosít.

A központi hitelinformációs rendszerről szóló T/4145. számú törvényjavaslatot a kereszténydemokrata frakció szintúgy támogatja, mivel álláspontja szerint a hitel és a hitel jellegű pénzügyi szolgáltatások szabályozása során kiemelt jelentősége van a hiteligénylések objektív elbírálásához ma már nélkülözhetetlen hitel- és személyes adatok központi nyilvántartásának, amelynek egyik legfontosabb eszköze a pozitív adóslista hitelinformációs rendszerének a bevezetése.

Mindezek, továbbá a vitában már elhangzottak alapján kérem, támogassák a fenti törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Simon Gábor, az MSZP képviselője.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen sok minden szóba került, kérdések is felvetődtek. Ezek a kérdések vagy a kérdésre adott válaszok ott az előterjesztő és a kormány összhangjában valahol elvesztek, és ha megengedik, néhány olyan kérdést szeretnék teljesen jó szándékúan az előterjesztők figyelmébe ajánlani, amit majd a későbbiek során minden bizonnyal így vagy úgy meg fognak válaszolni, vagy önök, vagy az a környezet, gazdasági, pénzügyi környezet, amely ezt a választ önökre rá fogja kényszeríteni.

Az első kérdést már föltettük, és ebben egy polémia ki is alakult, hogy vajon mekkora az a kör, amin ez az előterjesztés segíteni fog. A bizottsági ülésen is és az elmúlt napokban is és itt is elég változó számokat hallottunk önöktől az 1 milliótól a 300 ezerig terjedően. Legyen így, csak hát a kondíciók nem teljesen erre utalnak, hogy ez egy reális elképzelés.

Aztán nem kaptunk választ arra, hogy van-e arra elképzelés, hogy a bankok által elengedett költségek mekkora nagyságrendűek; mit fog ez jelenteni nagyságrendben, mekkora lesz ez a teher? A gazdasági elemzések azt mondják, hogy nem szeretnénk ezzel úgy járni, mint ahogy a válságadóval is jártunk, amely nagyságrendjében 100-120 milliárd forintban szinte megegyezik azzal az összeggel, amit az elmúlt időszakban a bankok például a devizahitelesekre kamatfelárként áthárítottak.

Aztán kérdésként felvetődött az is, hogy milyen társadalmi egyeztetéseken mentek át ezek a javaslatok. Megtörtént-e az, hogy mondjuk, a devizahiteleseket képviselő civil szakmai szervezetekkel önök valamilyen egyeztetést lefolytassanak? Vagy ők ezt pont így gondolták? Vagy van erről esetleg véleményük, hogy az előterjesztésben esetleg néhány szakmai észrevételt tettek volna?

Aztán ugyancsak felvetődött, de Rogán úr megnyugtatott bennünket, hogy számtalan hatástanulmány készült - hogy vajon készült-e, és ha igen, megismerhetők-e bárki által ezek a hatástanulmányok?

Aztán fölvetődött kérdésként az is, és szeretném, ha figyelembe vennék, hogy azokkal a bajba jutott devizahitelesekkel, akik nem tudnak végtörleszteni, mi lesz. Mi fog velük történni? Nekik hogyan kívánnak segíteni? Hogyan fognak azoknak a családoknak támogatást nyújtani, akik az anyagi kondíciójukon, anyagi erejükön alapulva nem tudják ezt a támogatást igénybe venni?

Aztán mi történik azokkal a hitelesekkel, akiknek a hitele ma már nagyobb értéket képvisel, mint amennyi az ellenértékben meglévő ingatlan értéke? Ők mit fognak tenni, ők hogyan fognak tudni ilyen kormányzati javaslatokkal élni, ezekből a kedvezményekből részesülni?

Mi van azokkal, akik mondjuk, összeszorított foggal az elmúlt időszakban megpróbálták a magas árfolyam mellett is a törlesztéseiket fizetni? Esetleg eljutottak a célba, és kifizették. Ők ezt a különbözetet visszakapják? Tehát például van az önök fejében arra elképzelés, hogy mondjuk, a visszamenő törvénykezés jegyében, amit itt a Házban elég gyakran láttunk az elmúlt időszakban, mondjuk, egy adott időre visszamenőleg aki rendes, becsületes törlesztő volt, annak visszaadják a különbözetet? Mert ez aztán egy nagyon elegáns javaslat volna az önök részéről, bátor és elegáns!

Aztán mi van azokkal, akik, tegyük fel, át akarják váltani a devizahitelüket forinthitellé, de nem találnak olyan bankot, ami egyébként ezt számukra biztosítani akarja? Velük mi fog történni? Hogyan nyújtanak számukra támogatást? Biztosan ismerik az idevágó számokat, hogy 300 ezer olyan család van, ami az elmúlt időszakban, az elmúlt egy évben fizetésképtelenné vált. Ennek közel a fele ma már 90 napon túli tartozást halmozott fel. Ezeknek a családoknak nincsen annyi anyagi ereje, nincsen olyan megtakarítása sem a családnak, sem a család környezetében élő ismerősöknek, barátoknak vagy távolabbi rokonoknak - mert elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ezt így kell megoldani -, hogy ezt a végtörlesztést megtegyék. Velük mi fog történni?

Mi fog történni azokkal, akik egyébként nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, és bennmaradnak a devizahitelezés folyamatában? Ők majd magasabb árfolyamot vagy magasabb költségeket fognak fizetni? Merthogy a bank valahol vissza fogja szedni azt, hogy itt kiengedett embereket ebből a rendszerből! Velük mi fog történni?

Szóval, hölgyeim és uraim, ez egy olyan előterjesztés, ami erősen ambivalens, tele van kérdéssel, ha úgy tetszik, akkor kétlelkű az előterjesztés módját tekintve, mert kapkodó. Szeretném azt kérni önöktől, hogy helyes volna, ha ezeket az előterjesztéseket kellő megfontoltsággal, kellő szakmai alátámasztottsággal hoznák ide, és ezeket az előterjesztéseket ne csak úgy fogadnák el vagy úgy terjesztenék ide, hogy az az érzet alakulhasson ki, hogy ez, azon túl, hogy megvédi a devizahiteleseket, sokszor inkább úgy tűnik, hogy ez egy önvédelem, a döntéshozók önvédelme.

(18.40)

Miért nem támogatják azt a javaslatot, amit egyébként a mi frakcióvezetőnk a hétvégi nyilvánosságban is megtett, sőt az önök frakcióvezetője rendkívül kedvezően reagált erre, hogy igen, egyetért vele, támogatja? Miért nem támogatják ezt a javaslatot? Miért van az az érzet, hogy önök most egy olyan törvénykezdeményezést fogadnak el, amelynek a leginkább kedvezményezettjei itt ülnek a Házban? Olvassanak újságot, nézzék meg a javaslatokat, itt ülnek a kedvezményezettek a Házban! Miért akarják, hogy ez a kép alakuljon ki erről az előterjesztésről, hölgyeim és uraim?

Tegyék be azt az egyszerű módosítást, amelyet mi parlamenti képviselőként betettünk, amit egyébként a bizottságban már leszavaztak, tegyék be azt a módosítást, és ez a kép nem fog kialakulni önökről, hogy hoztak egy olyan védelmet, ami önvédelem, saját maguk megvédése a devizahiteles károsultság alól.

Azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt hetekben nagyon sok szakember, közgazdász tollából, elemzéséből megjelent, hogy ennek milyen következményei lehetnek a gazdaság működőképességére, a hitelezésre, a vállalkozások vagy a családok későbbi hitelhez jutásához, úgy látom, erre pedig időt és energiát nem vesztegetnek, hogy ezen gondolkodjanak, pedig kellene!

Ismételten szeretném az önök figyelmébe ajánlani, talán úgy is, hogy az előterjesztő és a kormány képviselője egymás közti diskurzusába is befér ez a javaslat: ha már ennyit egyeztetnek, akkor legyenek kedvesek az egyeztetésben figyelembe venni azt is, hogy többször az ellenzéki pártok az MSZP kezdeményezésével az élen, aztán külön-külön mindenki már legalább egyszer a természetes személyek magáncsődintézményét betette. Miért nem olyan bátrak, hogy ezt javaslatként visszahozzák ebbe a Házba? Hozzák ide, és mi meg fogjuk szavazni, támogatni fogjuk.

Azután mi van a Nemzeti Eszközkezelővel? Mi van a Nemzeti Eszközkezelővel? Szeretném önöket megkérdezni. A miniszterelnök úr egy éve bejelentette, néhány hónapja láttuk már ennek a jogszabály-előterjesztését, de magát a Nemzeti Eszközkezelőt nem láttuk még. Nem lenne elegáns, hölgyeim és uraim, hogy az önök önvédelmi, a jogszabály előterjesztésén túl egyébként a devizahiteleseket is megpróbálnák megvédeni? Nemcsak azokat, akik még törlesztőképesek, hanem azokat is, akik már rendkívül nehéz helyzetben vannak.

A bizottsági ülésen több képviselő elmondta, ő látja a szegényebb családoknál, hogy mennyire örülnek ennek a javaslatnak, mennyire úgy érzik, hogy ez az ő életüket meg fogja változtatni. Biztosak ebben, hogy ez így lesz? Biztosan úgy gondolják, hogy a magyar családok többsége, az az egymillió család mind-mind rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy éljen ezzel az előterjesztéssel? Legyen néhány tízezer, aki ezzel élni tud majd. És a többiekkel mi lesz? A többi 900 ezerrel, 800 ezerrel, vagy amennyit akarnak, azokkal mi lesz?

Azt szeretném önöktől kérni, hogy legyenek belátóak és méltányosak azok iránt is, akik nem a felső középosztályhoz tartoznak, hanem itt élő szegényebb sorsú családok. Tessék rajtuk is segíteni! Tessék ezen előterjesztések mellett olyan javaslatokat is behozni, ami segít a devizahitelesek más csoportjain is!

Hölgyeim és Uraim! Ha ezt megteszik, egész biztosan az önök ebbéli szakmai munkája nem fog sérelmet szenvedni, de úgy látom, jelen pillanatban önök magukkal és a saját maguk megvédésével vannak elfoglalva.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Tóth Csaba, az MSZP képviselője.

Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A devizában eladósodott emberek megsegítésére szükség van jó javaslatokra, azonban ez a javaslat nem nyújt átfogó segítséget a devizahitelesek problémáinak megoldására, csak azoknak segítség, akik egyébként is tudják fizetni a részleteiket, azok a családok vissza tudják fizetni a rögzített árfolyamon a tartozásukat, ők valóban jól járnak. Ezzel a legjobb, a leginkább fizetőképes adósok kerülnek ki a rendszerből.

De mi lesz azzal a mintegy 300 ezer családdal, aki fizetésképtelenné vált az utóbbi egy évben? Ezek fele már több mint 90 napon túl nem fizető adós, másik részüknek 1-2 hónap elmaradása van, nekik nincs megtakarításuk, hogy abból előtörlesszenek, ha lenne, fizetnék a havi részleteket is. Vagy nem tudnak majd hitelt felvenni, hiszen megváltoztak a jövedelmi viszonyaik, vagy az ingatlan fedezetértéke már nem nyújt kellő fedezetet a hitelfelvételhez, már nem éri el a fennálló tőketartozást, és valószínű, hogy a bankok alacsonyabb fedezetértéket állapítanak meg, mint ami a devizahitel volt.

Számukra egyetlen módja van, hogy igénybe vegyék ezt a lehetőséget, hogy kiszállnak a hitellel terhelt ingatlanból, s az eladásból finanszírozzák a végtörlesztést. Ebben a helyzetben kérdés, hogy a bank partner lesz-e ebben, hiszen egy késedelembe esett adós csak a bankkal együttműködve tud értékesítésbe kezdeni, ettől kezdve pedig csak a bank hozzáállásán múlik, hogy az árfolyam-különbözetből adódó veszteséget választja, hogy csökkentse a nem fizető adósoknál jelentkező kockázatot, vagy hagyja bedőlni, így az ingatlant később már önállóan értékesítheti.

A bank a késedelmes hitelek esetén viszont az árverési kvóta miatt csak korlátozott mennyiségben indíthat meg kényszerértékesítéseket. Abban az esetben viszont, ha a hitelintézet vállalja az árfolyamveszteséget, s az adóssal karöltve értékesíti az ingatlant, akkor megkerülheti a kvótarendszert. Nagy kérdés, hogy a bankok miként vélekednek e kérdésről.

Így tehát ez a javaslat nem oldja meg ezeknek az adósoknak a problémáját, ez csak ismét a jómódúakat támogatja, míg az óriási gondokkal küzdő családokra további terheket ró. Ez a javaslat a szegényeket még rosszabb helyzetbe hozza, ez méltánytalan és nem támogatható. Mi azt tartjuk fontosnak, hogy érdemi megoldás szülessen a bajba került hitelesek problémáira.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Különös, hogy ilyen alapvető kérdést, amit több mint egy éve megígértek, hogy megoldják sürgősséggel, telt ház előtt kell a Háznak tárgyalnia, ami persze nem azt jelenti, hogy engem bántana, hogy önöknek most itt kell ülni, az viszont bánt, hogy nem egy évvel ezelőtt került sor ilyen vagy ehhez hasonló napirend tárgyalására.

Azt hiszem, önök most azért emlegetik a felelősség kérdését, hogy eltereljék a figyelmet a saját felelősségükről, hogy egy év alatt, noha listaszerűen fel tudják sorolni, mi mindent tettek ez ügyben, igazából a megoldáshoz nagyon kevéssé kerültek közelebb. Több mint egy éve, hogy a miniszterelnökük megígérte a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását, de ez a mai napig nem működik, és ha megnézzük az alapítása feltételeit, hogy mindössze - mondjam így - bruttó 2 milliárd forintot szántak erre, amiből 100 millió forint a működés, 1,9 milliárd forint pedig arra szolgál, hogy a bajba jutott családoktól megvásárolják az ingatlant, hogy azután ők ezt visszabérelhessék, tehát szó lehessen arról, amit nagy betűvel felírtak a táblára, hogy "otthonvédelmi program", persze nagyon helyesen, akkor a magasztos cél mellé hasonlóan magasztos eszközöket is kellene rendelni. Ez az 1,9 milliárd egyszerűen nevetséges ehhez a célkitűzéshez.

Azért kezdtem ezzel, mert mi úgy látjuk, hogy ez az a terület, ahol a leginkább bajba jutottaknak segíteni tudna az állam, és mint megtudtuk szintén a miniszterelnökük beszámolójából, a magyar lakosság 64,3 százaléka támogatná azt - közvélemény-kutatás a szociális konzultációjuk keretében -, hogy az állam nyújtson segítséget a bajba jutott devizahiteleseknek.

Önök most egy olyan lehetőséget nyitnak ki, amelynek a felhasználhatósága azért eléggé behatárolt. Tehát csak azok tudnak élni ezzel, akik vagy maguk rendelkeznek a kedvezményes végtörlesztéshez szükséges pénzeszközzel, vagy a családból össze tudják szedni. Ismerve a magyar családok szolidaritását, azt hiszem, ebben a helyzetben lesznek tartalékok, tehát sok család megmozdul azért, hogy mondjuk, a fiatalok devizahitel-kölcsönét egy összegben visszafizethessék; vagy pedig olyanok, akiknek - szintén a helyzetükből adódóan - lehetőségük van forinthitelt felvenni.

Tehát én nem azt mondom, hogy a gazdagok vásárolhatnak ki, de azért valami anyagi konszolidáltságra szükség van ahhoz, hogy élni lehessen ezzel a lehetőséggel, és a hozzászólásaink lényege alapvetően az, hogy tessenek már elolvasni és érdemben értékelni az MSZP több mint egy hónappal ezelőtt közzétett 9 pontos javaslatát, ahol szépen sorba szedtük, hogyan lehet olyan metodikát alkalmazni, amely mentén nem egy személyben Rogán Antal gazdasági bizottsági elnök küzd, hogy valami szakmai megoldást hozzon össze. Nem akarom azt mondani, hogy magára hagyták Rogán Antalt ebben az ügyben, de ehhez egy nagyon jól szervezett szakmai munkára lenne szükség.

(18.50)

Arra lenne szükség, hogy egy team dolgozza ki a bérlakásprogramot, mérje föl, hogy milyen lehetőségek vannak a devizahitel-probléma megoldása kapcsán a bérlakásprogram megvalósítására, dolgozza ki a bérlakástörvényt, hogy ez a jelenleg szabályozatlan terület... (Dr. Szekeres Imre: Így igaz!.) - így igaz; a főnököm azt mondja, hogy így igaz.

Rögtön át is térek a magáncsődvédelem intézményére, ami szintén nagyon sokaknak jelenthetne támaszt, de ami a törvényi szabályozás körébe tartozik, és valamiért önök nem akarnak ezzel foglalkozni, az a szabad elvonulás lehetősége. Ez szintén a bankok számára jelent áldozatvállalást, mert azt jelenti, hogy ha valakinek bedőlt a hitele, akkor törvény írja elő, hogy kénytelen legyen a bank megelégedni azzal, hogy a fedezetként a szerződésben szereplő vagyontárgyak a birtokába jutnak, és további követelése ne lehessen a hitelfelvevővel szemben. Ez végül is egy kockázatmegosztást jelent a bank és a hitelfelvevő között, mert aki nem tudja fizetni, az végül is a fedezetét elbukja, de a szabad elvonulás törvényi garanciája révén - amit, mondom, meg kellene alkotnia ezt a jogszabályt a magyar parlamentnek - a későbbi törlesztési terhektől legalább mentesülhetne, nem kellene élete végéig vagy még az unokáinak is a hitelt törlesztenie.

Én azt hiszem, amikor ezt tárgyaljuk, akkor szólni kell arról, hogy az elmúlt egy év elhibázott gazdaságpolitikájának tükröződése is látszik a probléma súlyosságában. Önök felelősek abban, hogy az árfolyam, a forint árfolyama ilyen szinten áll, hogy ennyire elszállt már a tavaly nyári akciójuk óta, illetve azóta is. Tehát mi azt kérjük, hogy térjenek vissza az alapokhoz, ne újabb adóemelésben gondolkodjanak, hanem abban, hogy egy konszolidált költségvetési szituációban működtessék az ország gazdaságát. Nagyon félő, hogy a probléma rendezetlensége miatt egy olyan beszűkülő banki finanszírozási spirálba kerül a magyar gazdaság, aminek messze negatív hatásai lesznek a konkrét devizahitel-problémán túlmenően.

Tehát azt kérem önöktől, hogy ezt vonják vissza, és hozzanak ide egy olyan komplex javaslatot, amiből nemcsak az látszik, hogy önök a saját klientúrájuknak, lehet, hogy saját maguknak meg akarják oldani ezt a problémát, hanem az látszik, hogy az érintettek széles köre számára nyújt majd megoldást a javaslatuk; ebben mi partnerek leszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig elképedve hallom azt, amikor a szocialisták a felelősség kérdésköréről beszélnek. Azért hallgatom elképedve, mert igen, érdemes azt a folyamatábrát felrajzolni, hogy honnan indult ez az egész dolog és hova vezetett. Valóban, 2001-ben vált lehetségessé az, hogy egyoldalú szerződésmódosításokkal belenyúljanak az álnok módon viselkedő bankok ebbe a rendszerbe, de aztán 2004 volt az a fordulópont, amikor a devizahitel-állomány már annyira felszaporodott, hogy kezelhetetlenné vált; a bankok tömeges visszaélései is ekkor kezdődtek el.

2007-ben, 2008-ban, tehát az önök regnálása idején történt meg az, hogy a hitelállomány felszaporodása elérte szinte a csúcsát, már a 98 százalékáig elért, és a bankok ekkor foganatosították az egyoldalú szerződésmódosítások többségét, az áthárításokat, és a néha 30 százalékra rúgó késedelmi kamatokat is ekkor vetették ki. Továbbmenvén azt is meg kell állapítani, hogy 2006-ban a GVH észrevételezte, hogy mekkora a probléma, jelezte önök felé, hogy törvénymódosításokkal kellene élni, csakhogy önök azzal voltak elfoglalva, hogy szemeket lövessenek ki. És ahogy 2006-ban szemeket lövöldöztek ki, most homokot próbálnak beleszórni azáltal, hogy másokat tesznek meg felelőssé (Taps a Jobbik soraiban.), hiszen az a javaslat, amelyik előttünk fekszik, nem nyújt megoldást egyáltalán, de az, hogy ezért önök kérjék ki a felelősséget, enyhén szólva megmosolyogtató, kedves képviselőtársaim.

Most arról kellene beszélnünk, hogy a Fidesz-KDNP-kormányzat hogyan tud eljutni egy olyan előterjesztésig, amely hozzányúl a bankok luxusprofitjához, és a Jobbik álláspontja szerint erre csak és kizárólag a forintosítás adna lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Szabó Csaba, a Fidesz képviselője. (Szabó Csaba: Nem jelentkeztem.) Képviselő úr, én abból tudok kiindulni, ha ön bejelentkezett kétpercesre, akkor próbálja meg... (Szabó Csaba: Nem jelentkeztem.) Talán tudnék segítséget adni, de én nem tudok most lemenni, kérje meg egy képviselőtársát. Be van jelentkezve rendes felszólalásra is. (Szabó Csaba: Nem kívánok szólni.) Rendben van. Köszönöm.

Így Puch László MSZP-s képviselőnek adom meg kétperces reagálásra a szót.

PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt a vitát abba kéne hagyni, hogy ki miért felelős, mert azt most már tudjuk, hogy mindenért... (Zaj, közbeszólások a kormánypártok oldaláról.) Urak! Nyugodtan! Azt gondolom, egy év múlva is érdemes ugyanilyen hangosan majd reklamálni, amikor megint nem oldódnak meg a problémák. Tehát én azt gondolom, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a probléma megoldódjon.

A mai beterjesztés - azt gondolom, ebben nagyjából egyetértésben vagyunk - nem oldja meg a problémát, ráadásul szeretném azt mondani még önöknek, hogy a miniszterelnök úr bejelentése, amely arról a pulpitusról szólt (Az emelvény felé mutatva.), az egy sokkal bővebb lehetőséget adott, mint amit önök most ide leírnak. Nem volna baj, ha ezt végiggondolnánk. Én értem, hogy mekkora a bankok teherbíró képessége, azt is értem, hogy ennek vannak jogi kockázatai is, hiszen az Igazságügyi Minisztérium szakértői leírták, hogy milyen komoly jogi kockázatai vannak. Ezért azt gondolom, hogy nem arról kéne beszélni, hogy ki miért felelős, hanem hogy hogyan fogjuk ezt a problémát megoldani. Mert természetesen én nagyon örülök, ha a Jobbik azt gondolja, hogy mindenért mi vagyunk a felelősek, és mi ezt el is fogadjuk, mert nincs olyan, amiért mi nem lehetünk felelősek.

Csak egyetlen dolgot szeretnék még mondani, hogy amikor a Magyar Szocialista Párt kormánya abbahagyta a tevékenységét, akkor 174 forint volt a svájci frank, ma ez 240 forint körül van. És nemcsak azért, mert a világgazdaság így alakult, uraim! Azért, mert nagyon sok okosságot hallottunk, és nagyon sok olyan gazdaságpolitikai lépést tettünk, aminek a következményei itt vannak az asztalon. (Közbeszólások a Fidesz oldaláról.) Nem maradunk! Semmi nem történt! Az elmúlt egy héten, a bejelentéseket követően nézzük meg a forint árfolyamát, hogy kúszik fölfelé, percek alatt az euró már 290 forint körül van!

Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezen érdemes elgondolkodni. Lehet lelkesedni, lehet mindent, csak erről egyszer el kell számolni. Én úgy gondolom, hogy ez volna a jó, ha végiggondolnánk, hogy mit teszünk azért, hogy tényleg megoldjuk ezt a problémát, mert ez egy valódi probléma.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Farkas Zoltán, a Fidesz képviselője. (Farkas Zoltán: Nem.) Felhívom a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy a könyökléssel itt a parlamentben is jó vigyázni. Köszönöm szépen.

Megkérdezem: Vágó Gábor úr igaziból jelentkezett? (Vágó Gábor: Igen.) Igen, köszönöm szépen. Megadom a szót Vágó Gábornak két percben.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Csak szeretném egy példáját adni annak a gyönyörű kettős beszédnek, amit a Fidesz-kormány már ellenzékben is művelt, hogy mást mondtak a külföldi diplomaták számára, és mást mondtak a hazai nyilvánosság számára. Ez kezdődött azzal, hogy Orbán Viktor azt mondta, a szavai nem érdekesek, csak a tettei lényegesek. Folytatódott azzal, hogy a Széll Kálmán-terv angol fordítása, hogy úgy mondjam, több bejelentést tartalmazott, mint a magyar bejelentés. Ma csúcsosodott ki ez a folyamat, és konkrétan ez a törvényjavaslat tárgyához is tartozik, amikor Matolcsy miniszter úr dr. Reinhold Mitterlehnernek, azaz az osztrák szövetségi gazdasági miniszternek írt levelében azt állította, hogy egymillió ember vett föl devizahiteleket, s ennek a tömegnek csupán a 10 százaléka lesz képes vagy hajlandó arra, hogy ezt a végtörlesztéses javaslatot igénybe vegye.

(19.00)

Tehát Matolcsy úr kifelé az osztrák miniszternek 100 ezer emberről beszél, önök itt 300 ezer emberről, legalábbis a soha nem látott Rogán-Lázár-féle hatástanulmányok 300 ezer emberről szólnak, miközben a múlt héten Lázár János 1 millió emberről beszélt.

Önök annyira veszik komolyan a magyar nyilvánosságot, hogy szembehazudják a magyar embereket. Kifelé azért csöpögtetnek az igazságtartalmakból is pár-pár cseppet. Kérem szépen, ha önök valóban komolyan gondolják ezt a javaslatot, akkor mondják el, hogy mit gondolnak, és ugyanazt mondják az magyar átlagpolgárnak, a magyar hitelesnek, mint az osztrák pénzügyminiszternek.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Volner János, a Jobbik képviselője.

Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, képviselőtársaim, néhány szóban szólnék arról, hogy miért is olyan fontos ez a probléma, és mekkora mértékű. A magyar bankszektor devizaalapú lakossági jelzáloghitel-állománya július végén 236 forintos frank és 270 forintos euróárfolyam mellett 20 milliárd forint híján 7000 milliárd forintos volt, tehát egy rendkívül nagy összegről van szó. Ha megengedik, a politikai felelősség egy más kérdés; arra is ki fogok térni néhány szóban. Szeretném megvilágítani, hogy a Fidesz végtörlesztésre vonatkozó törvényjavaslatát miért tartjuk elégtelennek, miért tartjuk erélytelennek, mi a kifogásunk ellene, és mit javasolunk ehhez képest alternatívaként.

Először is le kell szögezni, az, hogy végtörlesztési lehetőséget kínálnak, amely lehetőséget a kormány csak rövid időre nyit meg a hitelfelvevők előtt, csupán a leggazdagabb embereknek segít, azoknak, akiknek van annyi pénzük, hogy egy összegben ki tudják fizetni a tartozásuk teljes összegét. Az átlagos anyagi helyzetű embereken, de főleg azokon, akik a legnagyobb bajban vannak, akiknek a legnagyobb problémát a havi törlesztőrészletek befizetése okozza, ez a javaslat egy jottányit sem javít a helyzetükön, semmilyen megoldást nem kínálnak az ő részükre, marad továbbra is számukra a kilátástalanság. Nincs tehát másról szó, mint hogy a kormány folytatja a szokásos gazdaságpolitikai logikáját, ennek megfelelően továbbra is létre szeretne hozni egy nyertes választói réteget, ezeket aztán kedvezményezi, s hogy, hogy nem, ezek pont a magas jövedelmű emberek, számukra juttat ismét pluszpénzeket ilyen módon is.

Amikor megkérdezték Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét, hogy vajon hány embert érinthet kedvező módon ez a javaslat, akkor frakcióvezető úr úgy fogalmazott, hogy van 1,3 millió devizahiteles, és a kormány számításai, becslései szerint ez a javaslat csupán 200-300 ezer hiteles számára nyújthat alternatívát. Rogán elnök úr ma a gazdasági bizottság ülésén úgy gondolta, hogy az 1,3 millió devizahiteles közül valahol 15-50 százalék között van azok aránya, akik ezt a kedvezményt majd igénybe tudják venni. Mi ennél sokkal pesszimistábbak vagyunk, és úgy gondoljuk, körülbelül 100 ezer embernek lesz lehetősége arra, hogy egy összegben kifizesse a tartozását. Mindössze 100 ezerre becsüljük ezeknek az embereknek a számát! Legalábbis a jelenleg publikált kormányzati elképzelések alapján 100 ezerre becsüljük ezek számát.

A javaslattal az a másik problémánk, hogy húsz adós közül tizenkilenc 180 forint alatti frankárfolyamon - mert most elsősorban svájci frankról beszélünk - jutott hitelhez, tehát nem történik egyéb, mint hogy részükre mégiscsak el kell hogy könyveljenek egy jelentős árfolyamveszteséget. Ezt a kormány bebetonozta a rendszerbe, és ezzel nem foglalkozik.

A törvényjavaslat azzal sem foglalkozik, hogy az előbb említett, szociálisan éppen a devizahitelek miatt leszakadó rétegek kérdését megoldja. Ezeknek a problémájára meg sem próbál megoldási javaslatot találni a kormány. Elmondtuk már, s most újólag megint elmondjuk - csak hogy tudatosuljon minden fideszes képviselőben itt a teremben -, hogy a központi hitelinformációs rendszer adatai szerint amióta önök átvették a kormányzást, amióta az önök miniszterei kormányoznak, 124 ezerrel több azoknak a száma, akiknek legalább a minimálbér kétszeresét elérő, 90 napot meghaladó tartozásuk van. Ebben még nincsenek benne azok az emberek, akik nem kis részben a megemelkedett törlesztőrészletek, az elvadult devizahitelezés miatt kerültek csávába, és nem tudják rendezni a közüzemi költségeiket és egyéb tartozásaikat. Tehát látható, hogy van itt egy jelentős szociális válsághelyzet, amely szociálisan megöli az országot, megöli morálisan, és fenyegeti az ország társadalmi-gazdasági kilábalását, aláássa annak esélyeit. A kormány azonban ezzel érdemben nem kíván semmit tenni.

Érdekes volt, hölgyeim és uraim, az is, amikor a Magyar Nemzeti Bank megvizsgálta a devizahitelezés kérdését, megvizsgálta a kockázati árak, a kamatszintek alakulását, és megállapította, hogy, hogy nem, az azonos időszakban felvett hitelek után másfél-két százalékkal több kamatot fizetnek a magyarországi svájcifrank-hiteles adósok, mint amit ugyanezek az emberek lengyel állampolgárként Lengyelországban fizetnek. Kérdés, hogy mi ennek az oka. Semmi egyéb, mint hogy a kormány - megint csak a profitérdekeket képviselve - a multinacionális tőke oldalára állt, és olyan módon kedvezményezi a bankokat, hogy azt az ágazati adót, amit a pénzintézeti szektorra kivetett, engedi átterhelni a lakosságra. Semmi egyébről nincs szó, mint hogy a szerencsétlen, pórul járt devizahitelesek vérét szívják a bankok. Ezeknek az embereknek emelkedik meg a törlesztőrészletük, rájuk terhelik át ezeket a költségeket, a bankok pedig gyakorlatilag nullszaldósan működnek. A kormány elégedetten dörzsöli a kezét, hiszen ő nem az embereket adóztatja meg, hanem a bankokat, igaz, hogy aztán hagyja, hogy a bankok beszedjék az emberektől ezt a pénzt ilyen etikátlan eszközökkel is.

Meg kell állapítanunk azt is, hogy ez egy háromszereplős játék, amely játéknak az egyik szereplője hatósági oldalon a kormány, a másik szereplője a Magyar Nemzeti Bank, a harmadik pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Mit kellett volna tenni? A kormánynak a már oly sokszor beígért és mind a mai napig nem teljesített kormányzati intézkedések meghozatalával szembe kellett volna szállnia ezzel a devizahiteles problémával, de ebben az ügyben semmi nem történt. Én már nem is tartom számon, hány alkalommal ígérték be önök a nemzeti eszközkezelőt. Még a választások előtt szó volt róla, hogy amikor majd megnyerik a választást, azonnal létrehozzák, de ez ténylegesen a mai napig sem állt fel, és nem kezdte el a működését.

Hibásnak tartjuk az MNB-t és azt a monetáris politikát, amelyet az elmúlt húsz év folyamán, a rendszerváltás óta folytatott a Magyar Nemzeti Bank. Nem történt meg az, aminek meg kellett volna történnie - már csak a tankönyvek alapján is -: az MNB látva azt, hogy a magyar devizahitelezés milyen devizanemek felé tolódik el, nem tett meg mindent azért, hogy ő maga ebben halmozza föl a jegybanki tartalékot. Csak emlékeztetőül, tisztelt képviselőtársaim: 35 milliárd eurós jegybanki tartalékról beszélünk. Nem tette meg az MNB azt, hogy ennek a szerkezetét oly módon változtassa meg, ahogy a devizahitelesek eladósodtak, és ilyen módon csökkentse a kockázatokat.

De hibásnak tartjuk a PSZÁF-et is ugyanúgy, mint a kormányt és az MNB-t, ugyanis azokat a prudenciális felügyeleti eszközöket, amelyeket a törvény garantált számára, nem használta ki. Egyszerűen eltűrte, hogy a bankok azt csináljanak az emberekkel, amit akarnak, eltűrte, hogy egyoldalúan szerződést módosítsanak, és eltűrte, hogy ne tájékoztassák megfelelően az embereket.

Egyébként ma a gazdasági bizottság ülésén kormánypárti védekezésként elhangzott az az egészen szánalmas mondat, hogy, még egyszer mondom, a 7000 milliárd forintos probléma orvoslására létrehozott, 1,9 milliárd forinttal megalapított nemzeti eszközkezelő törvényi feltételei adottak; nem értik, miért reklamál az ellenzék, hiszen a törvényi feltételek adottak. Kérem, azért, mert üres zsebbel, letolt gatyával nem lehet megoldani ezeket a kérdéseket. Arra biztatjuk önöket, hogy nyúljanak hozzá ehhez a kérdéshez, s a nemzeti eszközkezelőnek legyen eszköze, amivel képes fellépni a probléma rendezése érdekében.

Mint ismeretes, képviselőtársaim, amikor a Jobbik látta ezt a tartós kormányzati tehetetlenséget, akkor elhatározta, hogy változtat ezen, lépéskényszerbe hozza a kormányt, kikényszeríti azt, hogy oly sok idő után legalább valamilyen módon foglalkozzon a devizahitelesek helyzetével, hogy valami történjen ezen a fronton.

(19.10)

Elindítottunk egy aláírásgyűjtést, amit amolyan fideszes konzultáció mintájára véleménynyilvánító, nyomásgyakorló népszavazásnak szánunk. Kíváncsiak vagyunk a magyar emberek véleményére, hogy a kormánynak adnak-e igazat, a kormánynak, amely a bankok oldalára áll; úgy gondolják-e a magyar emberek, mint ahogy a kétharmados parlamenti felhatalmazással rendelkező kormány véli, hogy ezért a magyar emberek a felelősek, a bankok tulajdonképpen nem vagy alig. A felelősség mértékének a megoszlását pedig az mutatja, hogy kire mennyit terhelnek a mostani megemelkedett törlesztőrészletekből.

Fontos megmagyaráznunk azt, hogy amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom az aláírásgyűjtését elindította ebben a témában, miért várja el a bankoktól, hogy a hitelfelvételkor érvényes devizaárfolyamokon történjen meg a forintosítás. Fontos tisztáznunk azt, hogy ezek az úgynevezett devizahitelek olyan hitelezési formák voltak, amelyekben devizát ténylegesen senki nem látott. A hiteleket forintban folyósították a bankok, a törlesztőrészleteket a bankok részére az adósok forintban törlesztik. A deviza összesen a bankok kimutatásain jelent meg, azokon a számlaleveleken, ahol az adósok évről évre növekvő tartozását és emelkedő törlesztőrészleteit tartják nyilván. Még egyszer mondom: devizát ténylegesen ezekben az ügyletekben senki nem látott, ezekben az ügyletekben nem fordult elő.

Fontosnak tartom azt elmondani, hogy a hitelintézeti törvény lehetőséget ad arra, hogy a bankok a kockázatkezelésüket olyan pénznemben oldják meg, ahogy ők szeretnék. Egy a lényeg: forintalapú elszámolásnál megfelelő szavatolótőkének, megfelelő kockázati céltartaléknak kell rendelkezésre állnia. Ezt azért tartom nagyon fontosnak elmondani, mert a bankok védekezése ebben a helyzetben az, hogy ők úgynevezett carry trade hitelt közvetítettek az adósok felé, azaz olyan hitelfajtákat, amelyeket felvettek egy alacsony kamatozású országban, Svájcban, majd egy magas kamatozású célországban, Magyarországon történt meg ezeknek a hiteleknek a kihelyezése.

Ha megnézzük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének részletes kimutatásait, akkor láthatjuk, hogy ez a banki vélekedés nem állja meg a helyét, egészen egyszerűen hazugság. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kimutatásai szerint ugyanis a bankok forrásoldalról felvettek egyéb devizában - nem euróban, egyéb devizában - 1626 milliárd forint hitelt, ehhez képest kihelyeztek 7617 milliárd forint hitelt, tehát teljesen egyértelműen megállapítható, hogy a bankoknak az az állítása, hogy őnekik azért kell ezeket a jelentősen megemelt törlesztőrészleteket jelenleg besöpörniük akár vér árán is az adósoktól, mert ők maguk is el vannak adósodva svájci frankban, ez egészen egyszerűen nem igaz, ez hazugság, ezt arra használják fel, hogy átverjék az embereket.

Megállapíthatjuk azt is, hogy az előbb emlegetett carry trade hitelek már csak tankönyvi alapon is - bár tudom, hogy a tankönyvektől, főleg a közgazdaságiaktól a mostani gazdasági kormányzat irtózik, és éppen ezért nem is köszönnek vissza a tankönyvi tételek a politikájában, megállapíthatjuk azt is, hogy ezek a hitelek - alapvetően a befektetési és vállalati piacon jellemzőek, olyan piacokon, ahol más céltartalék képzésével, más források átcsoportosításával az esetleges árfolyamveszteség miatt megemelkedő törlesztőrészletek fedezete biztosítható. Ez a hiteltípus ilyen módon teljesen alkalmatlan a lakosság jelzálogalapú lakáshitelezésére. Mégis hagyták, mégis engedték, megtörtént a kormányváltás, megvan a kétharmad, és ugyanúgy nem tesznek ellene semmit, nem történt ebben az ügyben gyakorlatilag semmi.

Megállapíthatjuk azt is, hogy akkor, amikor megtörtént a hitelezés folyamata, nem tájékoztatták egyrészt megfelelően az embereket arról, hogy milyen típusú és mekkora kockázatokat vállalnak. Az adósoknak az úgynevezett diszkrecionális jövedelmét, tehát azt a jövedelmet, amit a megélhetési költségen felül keresnek meg, nem modellezték a várható árfolyamváltozások hatásait tekintve, nem modellezték a kockázati árak hatásait tekintve. A bank mit csinált? Azt, amit engedtek neki: az adósokra hárított minden terhet, és azt mondta az adósoknak, amikor megemelkedtek az árfolyamok, hogy előtörlesztést kér tőlük, mert rosszul mérték föl korábban az ingatlanok értékét, rosszul mérték föl korábban az adós fizetőképességét, éppen ezért ő nem vár el egyebet, csak azt, hogy az adós vonjon be új jelzálogingatlant a hitelbe, vagy hajtson végre - ki tudja, milyen forrásból - előtörlesztést.

Tehát itt nincs egyébről szó, mint hogy a bankok az emberekre terhelik minden terhét ezeknek a lépéseknek, és a kormány jelenleg ezekhez a lépésekhez adja a nevét, ezekhez a lépésekhez asszisztál, eltűri azt, hogy ezt az irdatlanul magas árfolyamnyereséget, amiket ezeken a hitelügyleteken realizáltak a bankok, átháríthassák az emberekre. Ez, kérem, gyalázat!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Vágó Gábor, az LMP képviselője.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt jó volna látni valóban azokat a hatástanulmányokat, amelyekre hivatkoznak a kormányzati politikusok, hiszen akkor végre tisztán látnám - de itt akkor kérdezném az előterjesztő Rogán Antalt is -, hogy számításaik szerint a magyar sajtóban megjelentetett 200-300 ezer emberrel számolnak, vagy az osztrák gazdasági miniszternek elküldött levélben álló 100 ezer emberrel számolnak, akik ezt a végtörlesztést igénybe veszik, hiszen nagymértékben különböző a hatása a törvényjavaslatnak.

A másik kérdés: tényleg tisztelem azt az emberfeletti munkát, amit Rogán képviselő úr itt el tud végezni. De ha a kormányfő a múlt héten bejelenti onnan a pulpitusról ezt a javaslatot, akkor miért nem a kormány nyújtja be ezt a törvényjavaslatot? Ez egy olyan kérdés, ami fölött - habár harmincadszorra jön be ide a tisztelt Házba elénk - nem tudunk elsiklani, hiszen pont ez az, amikor a kormány nyújt be egy törvényjavaslatot. Ez adja legalábbis a garancia látszatát, hogy egyeztetve volt, megbeszélték valakivel.

Ami látszódik ebből a törvényjavaslatból, az az, hogy amit Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentetett itt múlt hétfőn, annak csak a töredékét akarják, hajlandóak, képesek megvalósítani. Hiszen miről volt szó még a végtörlesztés mellett? Szó volt még a kamatplafonról, szó volt még arról, hogy a költségeiket a bankok csupán forintban tudják elszámolni. Habár Nemzeti Eszközkezelőről valóban így nem volt szó, hiszen már-már lassan mitológiai homályba vész, hiszen nem tudni, hogy valójában mit is takar az a szó, amit egy éve hónapokig szajkóztak itt a tisztelt Házban, amikor ezeket a kérdéseket feszegettük, de akkor valamilyen szintű adósmentő csomagról még szó volt. Hol vannak ezek a javaslatok most? Azokat miért nem lehet soron kívül tárgyalásba venni? Hiszen pont ezek azok a javaslatok, amelyek megakadályoznák azt, hogy a bankok azt a többletterhelést, amit ez a végtörlesztési törvényjavaslat jelent, áthárítsák azokra a hitelesekre, akik képtelenek végtörleszteni.

Az LMP-nek van egy javaslata, konkrétan itt a hitelkamatok futamidőn belüli megváltoztatásának egyes szempontjairól szóló törvényjavaslat, amit a holnapi napon a tisztelt Ház elé is fogunk terjeszteni. Nagyon jó volna, ha azt az ígéretet, amit Nátrán Roland államtitkár úr tett a mai költségvetési bizottságban, miszerint minden egyes javaslatot, ami segít a devizahitelesek helyzetén, támogat a kormány, valóban betartanák, hiszen eddig azt tapasztaltuk - jómagam és ugyanúgy LMP-s és más ellenzéki képviselőtársaink is -, hogy benyújtottunk már több törvényjavaslatot, már több határozati javaslatot benyújtottunk, de hogy, hogy nem, a kormányzat eddig mindegyiket lesöpörte az asztalról. Már múlt ősszel és idén tavasszal is komplex átfogó csomagot nyújtottunk be, de mégis valamiért a kormány nem akart foglalkozni a devizahitelesek problémáival, hiszen úgy gondolta, hogy ez valójában nem is probléma, a szocialisták a bűnösök, majd ők elviszik az egésznek a szennyesét. Nem akartak vele érdemben foglalkozni, mert érdemi megoldást nem adtak. Befagyasztás volt a moratóriumra, de semmiféle érdemi előrelépés nem történt.

(19.20)

Na már most, amikor az ellenzéki javaslatokat folyamatosan lesöprik az asztalról, akkor nem értem, hogy mire ez a cinizmus, mire ez a nagy fennkölt odamondogatás, mondjuk, egy frakcióvezető részéről, aki meri azt megkockáztatni, hogy ellenzéki pártok a bankok oldalán állnak vagy az emberek oldalán, amikor nyilvánvaló, hogy eddig csupán az ellenzéki pártok gondolkodtak érdemi megoldásokon itt, a tisztelt Házban, mivel a kormánypártiaktól eddig nem jött semmi. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

De hogy lássuk, hogy miről is szól pontosan ez a végtörlesztési javaslat: azok számára, akiknek a pillanatnyi tőketartozásukhoz szükséges összeg a megtakarításaikból rendelkezésre áll, azaz képesek zsebből kipengetni a tartozásukat, esetleg képesek annak forintra váltására egy új forinthitelt felvenni, számukra kedvező egyedül ez a végtörlesztési javaslat. Ismételten kérdem akkor nem csupán az előterjesztőket, hanem azokat a nagy hangú képviselőtársaimat is, akik leülésre biztatnak, hogy önök szerint hány embernek ad ez kiutat, hány embernek ad ez a javaslat megoldást. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tudjuk, hogy a lakossági megtakarítások aránya olyan csekély, hogy tömeges végtörlesztés nem lesz. 100 ezer emberről, 300 ezer emberről vagy 1 millió emberről beszélünk? - kérdezem ismét.

A végtörlesztési akció bő három hónapot fog élni. Ezen szűk időkeret azt valószínűsíti, hogy tömegek nem fognak tudni élni a lehetőséggel. (Gulyás Dénes közbeszól.) Aki forinthitelben gondolkodna, ott az is a probléma, hogy három hónap alatt túl sok forinthitel-konstrukció nem tud a piacra kerülni, a hitelbírálatok, az effektív tranzakció nem tud megtörténni. Erre tett finom utalást Matolcsy György az osztrák gazdasági miniszternek írott levelében is.

Forinthitelhez jutni nem egyszerű, a tömegek számára ez nem opció. Akiknek van annyi megtakarításuk, vagyonuk, amivel az adósságot rendezni lehet, ők tudnak élni a végtörlesztés lehetőségével. Ők most is a legjobb adósok közé tartoznak (Babák Mihály közbeszól.), nem azok, akik elmaradoznak a részletekkel, nem azok, akik hónapról hónapra izzadják ki akár csak pár százalékával lemaradva a törlesztőrészletnek, de azért mégis bepengetnek valamennyit, amennyit tudnak. Ők azok, akik esetleg el tudják érni a forinthiteleket, és most is hitelképesek.

Úgy tűnik, hogy a Fidesz-kormány a költségvetési törvényekhez csatolt adótörvény koncepciójához hűen a társadalom végleges kettészakadása mellett tette le a voksot. Azért mondom, hogy végleges kettészakadása, mert az egykulcsos adó és a mostani adójóváírás-kivezetés után azok, akik nem tudnak élni hitelesként a végtörlesztéssel, megemelkedett kamatokra számíthatnak. Miért számíthatnak megemelkedett kamatokra? Hiszen a forintárfolyam gyengülni fog, hiszen a végtörlesztés rövid távon devizakereslettel jár. A forintárfolyam gyengülni fog, hiszen minél többen élnek a végtörlesztéssel, annál nagyobb lesz a banki veszteség, annál nagyobb a pofon a pénzügyi stabilitásnak, annál nagyobb az országkockázat.

Úgy tűnik, az állam most a terheket a bankokra hárítja. Ez nagyon szépen jön ki a kormányzati kommunikációban, de ha utánanézünk, ha meggondoljuk, ha van fülünk meghallani a sorok között azt, amit Orbán Viktor mondott, hogy az OTP és az FHB mögött ott van a magyar állam, akkor ez azt jelenti, hogy számít arra a kormány, hogy ez egy olyan megingást hozhat az egész bankrendszerben, hogy esetlegesen állami konszolidációra is szükség lehet. (Babák Mihály közbeszól.) Ezt a kockázatot ugyanúgy bevállalja a Fidesz-frakció, ha ma az igen gombot nyomja, tehát az esetleges bankkonszolidáció árát a központi költségvetésen keresztül fizetik ki. Tehát minden egyes adófizető fizet azért, hogy a jómódú felső középosztály még jobban járjon nem csupán az egykulcsos adó bevezetésével, nem csupán a félszuperbruttó kivezetésével, hanem még a devizahitelének a forintosításával is, és ezt minden egyes magyar állampolgár fizeti meg.

Vagy menjünk egy kicsit tovább! A felelősségmegosztás kérdésében a lakáspolitikai vitanapon, amit az LMP kezdeményezett, úgy tűnt, hogy ebben a kérdésben összpárti konszenzus van, tehát hogy mind a bankok, mind az állam, mind a hitelesek felelősek, és a közös felelősségre közös megoldást kell találni. Úgy tűnt, hogy ezen az úton indul el a kormány is egy időben. Viszont ez a javaslat egyértelműen a kommunikációban a felelősséget a bankokra hárítja, viszont a mögöttes kockázatokat az állam vállalja, hiszen van annyira kockázatos ez a javaslat, hogy ha esetlegesen bankkonszolidációra lesz szükség, vagy esetlegesen azt a kockázatot most be merik vállalni, hogy nemzetközi szerződésekbe ütközik, tehát beteszünk egy csontvázat a szekrénybe, amit majd évek múlva az Európai Bíróság döntése után egy következő kormánynak kell elővenni, mint ahogy látjuk ezt most az áfajavaslatnál is, ott is egy előző kormány rossz döntésének a csontváza dőlt ki, és a mostani költségvetést terheli. Ugyanúgy teszünk be most a végtörlesztéses javaslattal egy csontvázat a szekrénybe, amiről nem tudni, hogy kidől-e, nem tudni, hogy mikor fog kidőlni, de az biztos, hogy a magyar adófizetők fogják meginni a levét.

A felelősségmegosztásra az LMP szerint egyetlenegy igazságos változat van, ez pedig a nemzeti ingatlanalap koncepciója. Ezt a javaslatot a holnapi napon szintén be fogja nyújtani a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja a tisztelt Háznak, amely a mitológiai homályba vesző, és csak papíron, illetve kommunikációs lózungokban létező Nemzeti Eszközkezelő helyett azt mondja, hogy minden egyes adósnak legyen lehetősége beszállni egy olyan konstrukcióba, ahol a bankok a követeléseikkel, az adósok a saját tulajdonhányadukkal, az állam a bankadó mértékével megfelelő pénzösszeggel, illetve az önkormányzatok a saját lakásállományukkal létrehoznak egy olyan ingatlanalapot, amely hosszú távon oldaná meg a lakhatási problémát, ezzel megteremtené a közösségi bérlakásszektor alapjait. Ezáltal azoknak is lehetőséget nyújt, akik még most nincsenek is benne ebben az egész hitelválságban, viszont lakhatási problémákkal küzdenek. Pályakezdő fiatalként én is pontosan tudom, hogy akkor mekkora teher volt nekem, hogy 40 százalékát a fizetésemnek lakhatásra kellet költeni, hiszen nem volt érdemi bérlakásszektor, és most is, ahogy látjuk, az önkormányzatok alulfinanszírozottsága miatt folyamatosan szűkül a közösségi lakásszektor aránya. Épp ezért van szükség egy ilyen ingatlanalap-koncepcióra, amellyel mindenki jól jár.

Ne felejtsük el, hogy a bankok jelenleg a különböző követeléskezelő cégeken keresztül a követelésállományukat alacsonyabb áron adják el, és akkor lépnek be a játékba azok a piaci szereplők - követeléskezelők, faktoringcégek, felszámolók (Gulyás Dénes: Jaj, istenem, istenem!) -, akik kihasználják a végrehajtási törvényben lévő lyukakat, és ezeket a lehetőségeket kihasználva még inkább megsarcolják és még inkább lehúzzák azokat a családokat, akiket a bankok már sokszorosan kizsigereltek, és fizetőképességük végéhez értek. Őbeléjük rúg még egyet a jelenlegi törvényi szabályozás hiányossága miatt ez a kör.

És nem is látom, hogy hol van az a végrehajtásitörvény-módosítási javaslat, amihez a civil véleményeket a lakhatási albizottság elnökeként továbbítottam a KIM minisztériumba, hiszen pont arról van szó, hogy a legelesettebbeknek van most a legnagyobb szükségük segítségre. Önök megint kiknek adnak segítséget? Akiknek a legkevésbé van szükségük a segítségre. Végre döntsék el, hogy most azoknak segítenek, akiknek nem kell segítség, vagy próbálják megakadályozni azt, ami a saját kormányprogramjukban benne van, hogy egyetlen család sem élhet az utcán. A jelenlegi helyzetben sajnos nem ez valósul meg.

Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy még egyszer gondolja át ezt a javaslatot, mert olyan durva kockázati tényezők vannak benne, hogy legvégül - bárhogyan lehet itt szidni a bankrendszert, okkal lehet szidni a bankrendszert, de - valójában az egész kockázatát a magyar állam, így közvetve a magyar adófizetők állják. Én tényleg bízom, még bízom abban a felelősségben, amit önök képviselőként viselnek, és bízom abban, hogy képesek azt belátni, hogy nem lehet ilyen hazárdjátékot játszani a magyar adófizetők pénzével.

(19.30)

És lehet a bankokra mutogatni, de nem mutogatni kell a bankokra, hanem törvényi szabályozásokban megszigorítani a bankok garázdálkodását, megszigorítani azt a lehetőséget, hogy áthárítsák az esetlegesen a végtörlesztésből fakadó veszteségüket a többi adósra. Hiszen ahogy Matolcsy György is megmondta, van 100 ezer ember számításaik szerint - de akkor várom a pontos számot, tényleg nyitott vagyok akkor erre a vitára, hogy van 100 ezer ember -, aki igénybe fogja ezt venni, és a maradék 900 ezer család fogja meginni ennek a levét. A maradék 900 ezer ember fogja az áttételes terheken keresztül megfizetni ezt az egész végtörlesztéses javaslatot.

Önök megint a felső 10 százalékot hozzák helyzetbe, és ezt a lenti 90 százalékkal fizettetik meg. Hogyha van egy kis jóérzés önökben, ha van egy kis számítás önökben - (Babák Mihály közbeszólása.) -, ha van Babák úrnak érdemi javaslata, akkor azt nyújtsa be írásban -, akkor kérem szépen, hogy ne fogadják el ezt a javaslatot. (Derültség, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Pősze Lajos, független képviselő. Öné a szó.

PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném aláhúzni, hogy a devizahitelesek problémája lényegében Európa majdnem minden országában előjött kisebb-nagyobb mértékben. Tény, hogy Magyarországon különösen nagy probléma lett, aminek számos oka van. Részben az, hogy Magyarországon volt a legnehezebb forinthitelhez, belső hitelhez hozzájutni, részben az a mérhetetlen felelőtlenség, amivel a bankok és a kormány ehhez a kérdéshez viszonyult.

De szeretném elmondani azt is, hogy bárhol foglalkoznak a devizahitelesek problémájával - legyen az Horvátország vagy Lengyelország -, mindenütt világos, hogy lépésről lépésre, a különböző érintett célcsoportokat különböző módon segítve, és figyelembe véve az adott gazdaság és a költségvetés teherbíró képességét, tudnak előrehaladni. (Babák Mihály: Úgy van.) Hasonló javaslatot nyújtottak be például Horvátországban is nemrég, ahol szintén körülbelül 20 százalékban limitálták azt a pluszprofitot, amit a bankok a korábban adott hitelekkel kapcsolatban felvehetnek.

Tehát én, amikor ezt a javaslatot megítélem, értékelem, akkor ezt nem úgy fogom fel, és senki se fogja úgy fel, hogy ez a devizahitelesek problémájának a megoldása, mert erről szó sincs. Ez egy fontos állomás ezen az úton. Előttünk van egy javaslat, és ezzel a javaslattal véleményem szerint nincs semmi probléma. Hát miért volna az gond, hogy lehetővé tesszük az összes adós körülbelül 10 százalékának, hogy ha van pénze, akkor fizesse ki limitált, korlátozott banki profit mellett a hitelt? (Babák Mihály: Így van. - Taps a kormánypártok soraiban.) Vagy miért volna probléma az, hogy az adósok egy másik 10 százaléka meg megpróbáljon forinthitelt felvenni, és úgy próbálja törleszteni a devizahitelt, úgy próbáljon menekülni abból a fojtó szorításból, ami nap mint nap ott van rajta a bankok lejárt hitele miatt? És ez már 20 százalék, kérem! És miért volna probléma az, hogy megint egy másik 10 százaléknak lehetővé tesszük azt, hogy ha lement a limit miatt a hitel nagysága a lakás értéke alá, akkor esetleg eladja a piacon, és így kezdjen a családja vagy maga számára új életet? És akkor már 30 százaléknál vagyunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

És megyek tovább, kérem! Még nem beszéltünk arról, hogy akik valamilyen módon nem jutnak be ebbe a körbe, azok még mindig számíthatnak a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységére és segítségére, hiszen nyilvánvaló, hogy lesz Nemzeti Eszközkezelő, nyilvánvaló, hogy a tevékenysége fel fog futni, és nyilvánvaló, hogy markáns szerepet fog játszani az egész folyamatban.

És még valamiről nem beszéltünk. Nem beszéltünk arról, hogy az egész folyamat milyen lakáscserehullámot, akciót indíthat be a lakáspiacon. (Babák Mihály: Úgy van.) Hiszen megnyílt a mozgástér, lehet sakkozni. Eladom, hitelt veszek fel, elcserélem kisebbre. Beláthatatlan, előnyös fejlemények lehetnek.

Tehát most nem kívánok számháborúba menni, de hát nyilvánvaló, hogy nevetséges az itt elhangzott 30 ezer fő. Azt kell elmondanunk, hogy több százezer főt érinthet ez kedvező módon, és akkor, hogyha ez megtörténik, egy óriási lépést tettünk a probléma megoldására, és szinte a felére csökkentettük a devizakitettséget vagy ennek az egész problémának a kockázatát.

Szeretném ismételten elmondani - mert úgy látszik, nem volt elég délután - azt, hogy a svájci frank árfolyamához semmi köze nincs Magyarországnak. Itt három képviselő is elmondta az elmúlt egy órában, hogy mennyi volt tavaly meg mennyi most a svájci frank árfolyama. Nincs hozzá közünk. Az euróval lehetne példálózni, mert az euróhoz van kötve a forint, ebben az értelemben mérvadó lehet. De kérem szépen, most 290 forint az euró, és minden évben volt 290 forint, és szeretném elmondani, hogy 2009-ben pedig hónapokon keresztül 300 forint felett volt. (Többen a Fidesz padsoraiból: Úgy van.) Tehát óvatosan kell bánni ezekkel a számokkal; természetesen nem jó, sosem jó az, ha gyenge a forint, akkor sem volt jó, most sem jó, de demagógiának nincs helye. (Derültség, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Még egy aspektusról szeretnék beszélni, nevezetesen arról, hogy ez az akció ahhoz is hozzájárulhat, hogy a még gyenge magyar bankrendszer megpróbáljon benyomulni abba a pénzügyi térbe, abba a hiteltérbe, amely ezáltal felszabadul. Biztos, hogy bizonyos súlypontáthelyezéseket kénytelenek majd végrehajtani a Magyarországon lévő külföldi tulajdonú bankok, és a konstrukció lényege miatt megnyílik a forinthitelezés jelentősége, szerepe, és ez a magyar bankoknak kedvezhet, és elindulhatunk azon az úton, amelyet mindenki akar, minden frakció ebben a parlamentben, hogy a magyar bankrendszer erősödjön, és az kerüljön előtérbe.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy ez az akció, ez az előterjesztés nem rossz, kimondottan jó, egy nagyon fontos lépés a problémák megoldása útján. Célzott rá Rogán képviselőtársam, csak szerényen nem mondta a számot: a Portfolio által megkérdezettek 80 százaléka támogatta már az első napon, az első este az akciót, és nem is kis mintáról van szó, sok ezer fős mintáról. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van.)

Tehát azt tudom mondani önöknek, hogy jó javaslat, de tovább kell menni az úton. Meg kell csinálni a Nemzeti Eszközkezelőt, rendesen ki kell építeni, és kétségtelen, hogy minden társadalmi rétegnek specifikusan meg kell találni a segítési módot; és akkor még utána jönnek majd a kisvállalkozások, az önkormányzatok és más olyan rétegek, amelyeknek szintén ott van a teher a nyakukon, a devizahitelezés. Ezért mondtam én azt délután, hogy ez egy sokéves folyamat, úgy álljunk hozzá, akkor meg tudjuk oldani. Ha valaki azt akarja, hogy most legyen világosság - fiat lux! -, akkor, kérem, nem lesz megoldás. Azzal csak zavaros, bolond ötleteket lehet előadni. Óvnék attól, hogy valaki forintra leváltsa a mintegy 1500-1700 milliárd forintos különbözetet, amiről vita van, mert ez egyik oldalról a magyar költségvetésnek az alapok nélkül számolt körülbelül 15-17 százaléka. Ha ez rászakad az országra, és államcsőd következik be, akkor nem csak azoknak kell fizetni, akik most nem is rendelkeznek hitellel, hanem azok is elvesztik az állásaikat, akiknek ugyan most van hitelük, és nagyon nehezen tudják fizetni, és az ő érdekükben menne az egész akció.

Tehát óvatosan - vannak vágyak, és vannak lehetőségek. Nekünk nem azt lehet csinálni, amit szeretnénk, hanem elsősorban azt, amit lehet, de azt meg kell tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra megadom a szót Vágó Gábornak, az LMP képviselőjének. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Felhívom a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy 28 perc áll rendelkezésre a házszabályszerű reagálásokra.

Köszönöm szépen.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm elnök úrnak ezt a hozzászólását, hiszen pont ugyanerre hívtam volna föl Babák úr figyelmét is, hiszen úgy tűnik, most már Pősze képviselő úr a Fidesz-frakció magyar hangja lett itt a parlamentben, hiszen a Fidesz-frakcióból - ahogy ezt megszoktuk - nem jelentkezik senki sem fölszólalásra, most már úgy tűnik, hogy függetlennek álcázott szócsövekkel akarják a mondanivalójukat alátámasztani. (Taps az LMP soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Azt kell látni - ebben viszont egyetértünk Pősze Lajossal -, hogy ennek a javaslatnak beláthatatlanok lesznek a következményei. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Orvost!) Egyrészt beláthatatlanok azért, mert oly nagy kockázatot rejt magában az, hogy ha Európai Bíróságra mennek esetleg a bankok, az majd kötelezettséget ró Magyarország költségvetésére, tehát a magyar adófizetők fogják kifizetni a bankoknak ezt az összeget.

(19.40)

Másrészről beláthatatlan az a kockázat, hogy ha a parlament nem hoz mellé még pluszszabályozásokat, hogy nehogy továbbterheljék a bankok ezt a pluszterhet a többi adósra, akkor beláthatatlan annak a következménye, hogy annak az árát, hogy most százezer ember jól jár, akkor a másik 900 ember fizeti meg. Jó volna már tisztán látni, és ezért várom Babák úrnak a megszólalását is - mert hallom, ahogy kiabál - azzal kapcsolatban, hogy 100 ezer emberről vagy 300 ezer emberről van szó, ahogy a múlt héten beszéltek, vagy 1 millió emberről van szó, mint ahogy két hete beszéltek.

Most már jó volna világosan látni, és jó volna ugyanazt mondani a magyar választóknak is a magyar parlamentben, mint a külföldieknek. Jó volna abbahagyni a kettős beszédet, és tisztán látni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Orvost!)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Ertsey Katalin, az LMP képviselője. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Jaj, ne!)

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A változatosság kedvéért egy olyan részéhez szólnék hozzá az előttünk fekvő javaslatoknak, amit támogatunk. Nemcsak hogy támogatjuk a központi hitelinformációs rendszer létrehozását, hanem örülünk annak, hogy az LMP 2011. március 11-én benyújtott javaslatát átvette, és saját néven benyújtotta a kormánytöbbség.

Szeretnénk hasonló módon látni azokat a javaslatokat, amelyeket az LMP is, de akár a KDNP is benyújtott a Háznak, és önök elutasították. Például ilyen javaslat, amit a figyelmükbe ajánlok, az, hogy védett számlával azokat a családokat védjük meg, akik a jelen javaslat által nem érintettek, viszont folyamatosan emelik le a számlájukról azokat az összegeket, amelyeket elvileg törvény véd. Ilyenek a gyes, a táppénz, a tartásdíj, különböző segélyek. És ez ügyben felhívom a figyelmüket arra, hogy 72 ezer olyan család van a KSH kimutatása szerint, ahol egyáltalán nincsen kereső. Tehát ezeknek a családoknak ahhoz, hogy a gyerekeknek naponta tudjanak enni adni, egy védett számlát kellene létrehozni.

De szintén figyelmükbe szeretném ajánlani a KDNP javaslatát a családi csődvédelemről, ami szintén ezekkel az emberekkel foglalkozott, eltérően attól a javaslattól, ami most a Ház előtt fekszik.

További javaslatainkat is szeretném, ha átvennék, és saját néven benyújtanák, hiszen ez ma már az LMP számára siker. Az elmúlt 15 hónapban újradefiniáltuk azt, hogy mi a siker. Az, hogy leszavazzák a javaslatainkat és saját néven benyújtják, mi azt gondoljuk, hogy az ügy szempontjából fontos és előremutató.

A kamatplafon-javaslatunkat is szeretném az önök figyelmébe ajánlani.

És végül, ahogy Lázár János is felhívta a figyelmet a szegedi ítélet nyomán, azt a javaslatunkat is kérem figyelembe venni, hogy a hitelintézeti törvényben kell szabályozni azt, hogy egyoldalú szerződésmódosításra ne lehessen lehetőségük a bankoknak, mert jelen pillanatban ezt ma még megteszik, egy kormányrendelet nem elég ahhoz, hogy ezt abbahagyják.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképedve állunk azon násztánc után, amit Pősze Lajos független képviselő adott elő, ez már-már a "Héja-nász az avaron"-t idézte, hiszen komoly felkészültség kellett ahhoz, hogy ennyire a Fidesz retorikáját és ennyire a Fidesz-KDNP látszólagos megoldási hajlamait, de pusztán retorikai túlkapásait kommunikálja.

Látható az is, hogy ami itt ma folyik vita címszó alatt, az kabaré. Önök időkeretbe szorítanak egy ennyire fontos kérdést, ami önmagában nem is lenne baj, ha hajlandóak lennének nemcsak hogy vitatkozni erről a problémakörről, de egyáltalán odafigyelni. Tehát az, hogy hátul röhögcsélnek a képviselő úr notebookja mögött négyen-öten (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), az, hogy poénkodnak, az, hogy beszólogatnak, az egy dolog, de hogy négy és fél percet voltak képesek eddig hozzászólni ehhez a kérdéskörhöz, az mindent elmond önökről. Szegénységi bizonyítvány arról a kormányzatról, amely saját magát takarítja ki Magyarország kormányzati székéből (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), és járul hozzá ahhoz, hogy visszajöjjenek azok, akik a problémakör nagyját előidézték, és akik a baj nagy részét ránk hozták. (Dr. Józsa István tapsol.) Ezen gondolkozhatnának el, kedves képviselőtársaim.

És hogy miről beszélünk, milyen kérdéskörről? Újra fontos lenne tisztázni azt, hogy csak a magyar lakosság, csak devizában, csak az itteni bankoknak mintegy 5000 milliárddal tartozik. Tartozik ezen felül a magyar állam is, hiszen az államadósság egy jelentékeny része, nem egészen a fele, kicsit kevesebb, de szintén devizában él. Tartoznak a magyar vállalkozások is és a magyar önkormányzatok 1000 milliárdos adósságállományának is egy jelentős része devizában került felvételre. Tehát mindenféle játszadozás, amit önök tanúsítanak, a bankokkal való összejátszás is egyébként, hiszen retorikailag támadják őket, de a gyakorlatban nem terhelik őket teljes egészében, ez mind-mind a magyar állampolgárok zsebén csapódik le. Ezért van az, hogy az önkormányzatoknak programokat kell megszüntetniük, ezért van az, hogy a vállalkozásoknak dolgozókat kell elbocsátaniuk, pusztán azért, mert a kormányzat gyáva a probléma megoldásához.

Még egyszer mondom, négy és fél percet voltak képesek reagálni bármilyen felvetésre is ebben a vitában. Ez önökről nyújt be szegénységi bizonyítványt (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), miközben bizottsági üléseken egymásra kontrázva, egymásra erősítve önmagukat győzködik, hogy mennyire jó, amit csinálnak, mekkora oroszlánlépésekkel haladnak előre, miközben kétharmados felhatalmazással nem képesek az ország bajain segíteni.

Látható egyébként a Jobbik aláírásgyűjtő kampányán is, ahova özönlenek az emberek, ott is látható volt, hogy egyedül vagyunk a probléma megoldásának szándékával. De az is látható itt a parlamentben, hogy egyedüli párt vagyunk, a bankárok és a multik pártjai között egyedüli pártként próbáljuk a magyarok érdekeit képviselni önökkel szemben. Nehéz feladat, és akkor is végig fogom mondani a mondandómat, ha ez egyeseknek nem tetszik.

Látható az is, hogy a Fidesz-kormány nagyon büszke arra, hogy részben kivezette az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét. Azért mondhatom, hogy részben, mert teljeskörűen ezt nem tudta elérni, a kamatszintekkel való játszadozással ugyanis ez a mai napig lehetséges. Csakhogy 2001-ben történt az a ficak, amiről önök elfeledkeznek, saját törvénykezési hibáiknak hála vált lehetségessé egyáltalán a szerződések egyoldalú módosítása.

Aztán a 2004-es fordulópont után 2007-2008-ra szaporodott föl a devizahitel-állomány akkorára, hogy már tömegessé váltak a bankok elleni visszaélések, az egyoldalú szerződésmódosítások, később a különadók, különterhelések áthárítása. Most pedig ott tartunk, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén a kormány jelenléte nélkül kellett hogy hallgassuk az egymás mellett ülő bankszövetségi képviselőt és a PSZÁF vezetőjét, ahogy arról papolnak nekünk, hogy mennyire fontos a szerződések biztonsága, és Úristen, nehogy beavatkozzunk, mert szegény pici bankokat ez mennyire fogja bántani. Ehhez képest a szerződések biztonságáért az utóbbi tíz évben kizárólag a magyar állampolgárok aggódhattak, akikre áthárították a terheléseket, akikre adott esetben 30 százalékig haladó büntető jellegű késedelmi kamatokat súlyoztak, és akikre áthárították az önök által kivetett ágazati különadót is.

Ez kétszer is bebizonyosodott, egyszer a tavalyi évben, amikor szeptember-október hónapban a tranzakciós díjak, számlavezetési díjak érdekes módon pont olyan mértékben emelkedtek, mint amennyi a kivetett különadó volt, másodszor pedig akkor - és ezen is lehet röhögcsélni, de önök fölött fog ítélkezni a történelem miatta -, amikor is a kivetett ágazati különadó úgy került áthárításra, hogy a magyarországi ügyfél véletlenül másfél-két százalékkal többet fizet, mint Lengyelországban egy hasonló szerződéssel rendelkező állampolgár. Egyértelműen duplán kerül tehát áthárításra a különadó, ami ellen önök nem tettek semmit.

Amire önöktől tellett, az folyamatosan a gazdagoknak történő kedvezés. A gazdagok kormányától mást nem is vártunk. Jelen esetben is a bankok extraprofitját érintetlenül hagyva kísérelnek meg megoldási csomagként eladni valamit, egy olyan kényszerintézkedést, amire a társadalom felhajtó ereje kényszerítette önöket. De továbbra sem mernek szembeszállni a kereskedelmi bankok rendszerével, hanem egy olyan 180 forintos rögzítést jelölnek ki, amelyhez képest az adósok 94 százaléka alacsonyabb árfolyamon vette fel a hitelét. Ez a 94 százalék olyan helyzetbe került, hogy a bankok által róluk lesarcolt extraprofit majdnem hogy érintetlenül marad, nem kéri ezt vissza senki a bankoktól, mint ahogy nem számoltatja el őket senki az egyoldalú szerződésmódosításokért és az áthárításokért sem.

Pedig lennének lehetőségek e tekintetben, a többször említett családi csődvédelem pont azon KDNP-nek a javaslata volt, amely kevesebb mint kettő percet áldozott a drága idejéből erre a vitára. Az ő javaslatuk természetesen egy finomított, továbbfejlesztett formában kerülhetett most a Ház elé. Érdekes módon reagálni sem hajlandóak vagy nem képesek rá, most sem figyelnek oda arra, amiről beszélünk, hiszen teljesen természetszerű, nem kapták meg azt az engedélyt vagy felhatalmazást az anyatesttől, az anyapártjuktól, aminek köszönhetően bármit is reagálhatnának erre a kérdéskörre. Pedig az öncsőd intézménye, a családi csődgondnokság segíthetne abban, hogy az akár társadalmi munkában kinevezett, kihelyezett csődgondnok segíthetne jogi segítségnyújtással, közvetíthetne a bankok irányába, segíthetne akár a szerződések átkonstruálásában is. Önök azonban erre nem nyitottak.

Kimondható, kormányzati pozícióból a saját korábbi javaslatukra sem nyitottak, ennyire Janus-arcú a jelenlegi kormányzati szektor, és ennek köszönhetően fogja elérni, hogy pár év múlva nem fog ott ülni azon a helyen, ahol most megtalálható.

(19.50)

Mert ki kéne mondja azt, hogy bűnösök a bankok azért, mert egymásra licitálva a lehető legmagasabb arányban finanszírozták meg hitelekkel az ingatlanokat, sokszor az ingatlan értékének 110-115 százalékával. Magatartásuk etikátlan volt továbbá azért is, mert nem volt ritka a 30 százalékot elérő késedelmi kamat felszámítása, ahogy a korábbiakban már említettem. Bedőlt hitelek során olyan hiteleket is felmondtak, amelyeket az adósok rendesen fizettek. Ez is visszatérő fogyasztóvédelmi probléma volt.

Ahogy az előző kormány nem rendezte ezt a területet, sajnálatos módon önök sem rendezték. Továbbá hibás a bankrendszer, mert nem végezte el azokat az úgynevezett stresszteszteket, szcenárióanalíziseket, amelyek arra lettek volna jók, hogy egy negatív forgatókönyv esetére megvizsgálják azt, hogy mi lesz az adósok hitelképességével, mi lesz a törlesztőképességükkel. Nem, ők nemes egyszerűséggel mindent átterheltek az adósokra, végül pedig olyan közvetítő cégeken keresztül is devizahitelezésre kényszerítették a magyar lakosságot, amely közvetítő cégek alkalmazottainak a szükséges képesítése sem volt meg ehhez sok esetben, mert ez eleve törvénybe ütköző cselekedet volt. Másrészt külön jutalékokat és díjszabásokat szabtak ki azon ügyintézők számára, akik devizahitelekre beszélték rá azt a magyar állampolgárt is, aki esetleg még ingadozott vagy nem szerette volna ezt felvenni.

Végül pedig hibásak a bankok azért, mert 2008-ig a náluk elhelyezett betétállomány meghaladta a hitelállományt, tehát papíron és elvileg elképzelhető volt az, hogy a náluk lévő betétekből finanszírozták a devizahitelezést, miközben az árfolyam-különbözetet lefölözték luxusprofitra, saját zsebre dolgozva, és tehették mindezt következmények nélkül, a kormány és a PSZÁF asszisztálása mellett.

Elmondható az is, hogy lenne megoldás is. A Jobbik benyújtott megoldási javaslatainak csomagját önök rendszeresen nemhogy leszavazták, tárgysorozatba sem vették. Emlékezzünk csak vissza, javasoltuk a behajtási jutalék 2 százalékban való maximalizálását, a kirívóan etikátlan bankok működési engedélyeinek ideiglenes felfüggesztését, a szociális ügyvédi hálózat megerősítését, lakásvesztés esetére azt, hogy további tartozásokat az ingatlan elvesztésekor már ne lehessen számon kérni az ügyfélen.

És a legaljasabb, legundorítóbb dolog az, hogy valakinek a kilakoltatása után még mindig milliókat követeljenek a családjától, a rokonaitól, és ne tudja folytatni az életét még egy úgynevezett csökkentett üzemmódban sem. Végül pedig az egyetlen, számunkra elképzelhető megoldás az lenne, hogy a felvételkori forintárfolyamon az összes hitelt konstruáljuk át, legyenek a devizaalapú hitelek forinthitelek, mentesítsük őket a luxusadóktól, extraprofitoktól, az átterhelésektől, a különadó átterhelésétől, ezt követően pedig lássanak csodát: a magyar emberek nagyon nagy többsége szabadulhatna fel, juthatna levegőhöz, és az is egészen bizonyos lenne, hogy a kereskedelmi bankok folytatólagos visszaéléseinek sodra megszűnne, hiszen végre egyszer megtanulhatnák azt, hogy Magyarország nem szabad gazdatest, amivel mindent el lehet követni. Magyarország szabad és szuverén állam kellene hogy legyen. Önök tehetnének ezért, de látványosan nem tesznek.

Látható az is, hogy van egy olyan társadalmi felhajtóerő, ami ki fogja kényszeríteni a cselekvést, ha kell, akkor közérdekű perek sokaságát követően mind a 20 magyarországi nagybank összes ügyfelére érvényesek lesznek azok a bírósági döntések és határozatok, amelyek meg fogják állapítani, hogy semmisek ezek a szerződések. Hibásak, spekulatív konstrukciókról van szó, amelyek mellett önök még most is asszisztálnak, még most sem hajlandóak kimondani azt, hogy szabad rablás folyt Magyarországon, amelyet a nemzetközi bankrendszer itteni leányvállalatai támogattak, önök pedig semmit nem tettek ez ellen.

Egyértelműen látható az is, és még egyszer, sokadszor el fogjuk mondani: a második Orbán-kormány hatalomra lépése óta 124 ezerrel, mintegy 806 ezerre nőtt a minimálbér kétszeresével legalább 90 napja tartozók számaránya. Ez mutatja az önök hatékonyságát. Ez nem nagy nulla, ez mínusz, kérem szépen. Három ilyen magvas és nagyon kemény cselekvési lépés után, amiről önök beszélnek, sikerült ezt a több mint százezres csökkenést elérni, gratulálunk hozzá! (Folyamatos zaj.)

Mi kell még a kétharmados felhatalmazáson túl, hogy rendezhető legyen ez a kérdéskör? Mert ha önöknek kétharmaddal nem megy, akkor talán át kéne értékelni, hogy a megfelelő székekben a megfelelő emberek ülnek-e. Példának okáért a gazdasági miniszter alkalmas-e feladatának ellátására (Közbekiáltások a Jobbik padsoraiból: Nem!), vagy a témával megbízott képviselőik egyáltalán azon alapvető gazdasági ismeretek birtokában vannak-e, amelyek ezen helyzetnek legalább a megítéléshez szükségesek lennének?

Eközben a magyar médiát az járja át, hogy az osztrák bankok mit és miért sírnak, önök a nemzetközi pénzvilág elvárásai miatt aggódnak, nem merik, nem hajlandóak kimondani azt, hogy a kereskedelmi bankok kirívóan etikátlan magatartása felelős a kialakult helyzetért, és csak egy szűk rétegnek próbálnak látszólag segíteni. A devizahitelesek óriási tömegét, több mint 90 százalékát hagyják a híd alá menni, és nyugodt lelkiismerettel röhögcsélnek a parlamentben.

Gratulálni szeretnék ehhez önöknek! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Vágó Gábor, az LMP képviselője.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon ebben a vitában hatodszorra teszem föl a kérdést, de ha kell - még van 8 percünk -, többször is föl fogom tenni: mégis, hány emberre számítanak azokban a titkos hatástanulmányokban, amelyekről beszélnek? Hogy hány ember fogja igénybe venni ezt a végtörlesztéses javaslatot? Ha sem az előterjesztő, sem a Fidesz-frakcióból senki, akkor majd a Fidesz-frakció független magyar hangja tud választ adni, de jó volna tisztán látni ebben a kérdésben, hogy akkor mégis mi történik.

Másrészt szeretnék reflektálni: legalább akkor mi, ellenzéki pártok vitatkozzunk, ha a kormányzat nem is veszi a fáradságot erre, hogy azért álljunk meg egy szóra. A Lehet Más a Politika nemegyszer tette le nemcsak a garast, hanem ugyanúgy a törvényjavaslatokat is amellett, hogy a bankrendszert szabályozni kell.

Na már most, amíg a bankrendszert nem szabályozzuk, hanem csak terheljük, a bankok óhatatlanul ezt a terhet tovább fogják a betétesekre, a hitelesekre áthárítani. Tehát akkor van értelme egy ilyen végtörlesztéses javaslatnak, ha mellette ugyanazzal a svunggal - pedig volt rá egy hetük - akár ezt a javaslatot is benyújthatták volna, benyújtják a parlament elé, mondjuk azt, hogy a költségeket csupán forintban lehessen elszámolni, mondjuk, a kamatplafon javaslatát. Ezeket a javaslatokat ugyanúgy Orbán Viktor mondta el a múlt héten. Akkor teljesen más hozzáállásunk lehetett volna ehhez, mert akkor nem látnánk biztosítva azt, hogy 100 ezer ember pluszpénzét 900 ezer emberrel fizettetik meg, végső soron az egész magyar költségvetéssel.

Nagyon várnám ezekre a felvetésekre a válaszokat, és még csak annyit a gazdasági miniszterünk hozzáértéséhez, hogy valószínűleg azért akarják leszűkíteni a felsőoktatásban a közgazdászképzést, hogy mindenki annyit értsen a gazdasághoz, mint Matolcsy György.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Reagálásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Az LMP és közöttünk lévő mintegy kontinensnyi távolságot kell hogy megvilágítsam azáltal, hogy ők a bankok szabályozásáról beszélnek, attól rettegve, hogy az áthárítás a fogyasztókon csapódik le.

Mi erre azt tudjuk mondani: mi vagyunk itthon! Nehogy már az ő játékszabályaik szerint kelljen folyamatosan játszanunk! Nehogy már mi, akik itthon vagyunk, ne mondhassuk meg az itt működő bankrendszernek, hogy milyen tehertételeket kire háríthatnak át! Vegyük már észre, hogy milyen helyzetben vagyunk! Nincs jegybank Magyarországon! Van egy Magyar Nemzeti Bank, ami sem nem magyar, sem nem nemzeti, még az önök kormányával is ellentétesen működik folyamatosan.

Nehogy már mi keresgéljük az útjait annak, hogy szegény bankokat hogy lehet megterhelni, és hogy nem! (Taps és közbekiáltás a Jobbik padsoraiban: Így van!) Jussunk el végre oda, hogy az egyértelmű játékszabályokat kimondjuk, betartatjuk őket, akinek pedig nem tetszik, az eltakarodhat a magyar piacról, és töltsük fel olyan szereplőkkel, olyan hatékony szereplőkkel, akik valóban tisztességes gazdálkodásra, tisztességes profitot előállítva képesek a magyar gazdaság hitelezését ellátni, hiszen ez a bankrendszer alapvető feladata, nem pedig az, hogy luxusprofitot fölözzön le. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Vágó Gábor, az LMP képviselője, kétperces időkeretben reagál.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Z. Kárpát képviselő úrral mindig öröm vitatkozni, legalább valaki válaszol a feltett kérdéseinkre.

Azt kell látni, hogy az LMP... - nem arról van szó, hogy jaj, de sajnálja a bankokat, mi lesz velük, hanem arról van szó, hogy olyan szabályozást kellene végre a magyar bankrendszerben megtenni, amely működőképes hitelintézeteket teremt, és ezek a hitelintézetek nem tudják kizsigerelni, nem tudják pluszterhekkel megnyomorítani a magyar hitelfelvevők és betétesek életét.

Ezt kellene elérni, de úgy tűnik, a kormányzatnak semmiféle szándéka nincs erre vonatkozóan hiszen másfél éve, amióta mi ketten Z. Kárpát képviselő úrral voltunk a legaktívabbak ebben a témában másfél éve, szinte hétről-hétre fölszólaltunk, és most jönnek önök egyáltalán valamiféle félmegoldással, de kérem szépen, ez így nem megoldás, hiszen 900 ezer ember fogja viselni azt a terhet, amit most kedvezményként odaadnak a leggazdagabb 100 ezernek.

Ez ugyanaz az igazságtalanság, amit az orbáni és matolcsysta gazdaságpolitika jelent az adórendszerben. Köszönjük a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)

(20.00)

ELNÖK: 28 másodpercben következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel annyi felvetés hangzott el, hogy azt egy papírra össze sem lehetett írni, megkérném a kormányzat képviselőit, hogy szedjék össze magukat, s a négy és fél perc lebeszélt idejükhöz képest az időkeret legalább részleges felhasználásával kíséreljék meg azt, hogy legalább reagálnak érdemben néhány észrevételre. Igen szánalmas az, hogy erre képtelenek, s ráadásul még visszabeszélnek közben, és beszólongatnak. Annyira szánalmas a teljesítményük, hogy igazából osztályzatot sem lehetne adni rá.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem: kíván-e még valaki felszólalni a rendelkezésre álló időkereten belül? (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Így megkérdezem Rogán Antal képviselő úr előterjesztőt, hogy él-e a zárszó jogával. (Rogán Antal bólint.) Igen, képviselő úr, 15 perces időkeret áll rendelkezésre, öné a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy itt sokat hallottam a biztatást ellenzéki képviselőtársaim részéről, hogy miért nem szólunk hozzá a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjából ehhez a vitához kicsit aktívabban vagy nagyobb időkeretben.

Azt tudom mondani önöknek, hogy én inkább egy másik szempontot vennék elő. Ez a javaslat, amit benyújtottunk a Ház elé, péntek óta ismert szöveges formájában is. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, nagyon sok volt itt a beszéd, de az LMP és a Jobbik képviselőcsoportjából egyetlenegy módosító indítványra sem futotta. Az MSZP képviselőcsoportja pedig azzal volt elfoglalva, hogy képviselőkre és polgármesterekre semmiképpen ne terjedjen ki a végtörlesztési lehetőség. Egyébként a hitelesekkel, a hitelfelvevőkkel, külön módosító indítvánnyal vagy a javaslat kiegészítésével senki egyetlenegy ellenzéki képviselőcsoportból nem foglalkozott. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt tudom mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy beszélni mindig lehet, de igazán a tettek beszélnek, és ami azt illeti, a tettekből futhatta volna többre is legalább módosító indítvány formájában ezekhez a törvényjavaslatokhoz. Úgy látom, hogy ez nem sikeredett önöknek az elmúlt három napban. Ez azért önmagában sok mindent elmond a hozzáállásról. Természetesen Kánaánt ígérni szavakban mindenki tud. Az a kérdés, hogy ehhez képest, mondjuk, itt a konkrét javaslatokat mivel próbálták kiegészíteni, melyek voltak azok a módosító indítványok, amelyeket nekünk lehetőségünk lett volna esetleg itt érdemben megvitatni és azokról dönteni. Azt kérem azoktól a választóktól, akik követték ezt a vitát a rádión vagy a televízión keresztül, azok ennek alapján ítéljenek.

Aztán természetesen az itt elhangzó szavakat is nagyon egyszerűen tudom csoportosítani, mert ami a szavakat illeti, és még egyszer hangsúlyoznám: nem a tetteket, a szavakat, szavak tekintetében ami itt kibontakozott, az nagyjából úgy ítélhető meg, hogy vannak természetesen azok, akik mindent ígérnek a hitelfelvevőknek, és a régi árfolyamon forintosítanák a hiteleket. Én azt gondolom, hogy ez nem járható út. Kockázatot közösen mindenkinek vállalni kell. Ezt szerintem pontosan azok is tudják, akik annak idején a hitelt felvették. Ebből a szempontból az a javaslat, amit mi itt letettünk az asztalra, sokkal inkább járható, sokkal inkább reális, sokkal inkább célszerű, és azt is meg merném kockáztatni, hogy egyébként igazságosabb is.

Ami azokat a felvetéseket illeti, mert ellenzéki képviselőcsoportok egy részéről, főleg a mondjuk így, hogy tőlünk balra álló ellenzéki képviselőcsoportok részéről természetesen a hitelfelvevők iránti aggodalom mögött kisütött azért a bankrendszer iránti aggódás is, a működőképes bankrendszer iránti aggódás, ami elég egyértelmű volt, és sok hozzászólásban elhangzott. Szeretném megnyugtatni a képviselőtársaimat, hogy végiggondoltuk ezt a javaslatot, és azért tettük, mert azt gondoljuk, hogy egyébként erre a kockázatmegosztásra, amit ez a javaslat tükröz, szükség van, és természetesen van elképzelésünk arra, hogy ha ez problémákat okoz a magyar bankrendszerben, akkor ezt hogyan és milyen formában kezeljük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Külön szeretnék szólni arról a módosító indítványról, amit az MSZP képviselőcsoportja tett. Erre azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt gondolom, ennyi erővel az MSZP képviselőcsoportjából azt is mondhatták volna, hogy egyébként a gyerekek után járó adókedvezménnyel a képviselők ne éljenek. Azt is mondhatták volna, hogy a családi pótlékkal ne éljenek. Azt is mondhatták volna egyébként, és itt visszakérdeznék, az önök által olyan sokat szidott arányos adórendszer adókulcsával hányan nem éltek egyébként a tisztelt MSZP-képviselőcsoportból. Hányan voltak azok, akik a progresszív adórendszer szerint a többletet befizették az államkasszába, tisztelt képviselőtársaim?

Azt gondolom, hogy a képmutatásnak és a kétszínűségnek is vannak határai. Az a javaslat, amit önök előterjesztettek, az képmutató volt és kétszínű. Ennek megfelelően természetesen nem fogjuk támogatni, nem is szólva arról, hogy további jogi problémákat és alkotmányossági gondokat is fölvet, amelyekre önök ki sem tértek egyébként a javaslat megfogalmazása során.

Ennek megfelelően tekintettel arra, hogy itt érdemi módosító indítvány a mai nap folyamán gyakorlatilag csak a kormánypárti képviselőcsoportok oldaláról született, azzal tudok érdemben foglalkozni, és arra tudom azt mondani, hogy azok valóban javították, az általunk letett törvényjavaslatok kiterjesztésével lehetővé teszik azt, hogy többen tudjanak élni ezzel a javaslattal, illetve pontosították az abban foglalt szabályokat. Úgyhogy tisztelt képviselőtársaim, arra kérem önöket, hogy a benyújtott kormánypárti módosító indítványokat, illetve a bizottsági módosítókat támogassák, az egyetlenegy darab ellenzéki módosítót, amit sikerült elkészíteni a három nap alatt, azt viszont tekintettel arra, hogy témája és tárgya szerintem köszönő viszonyban nincs egyébként a hitelfelvevők valódi érdekeivel, ha kérhetem, akkor ne.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A végszavazásnál pedig tekintettel arra, hogy úgy látom, érdemi javító szándék nem született a képviselőcsoportok részéről, remélem, ez azt is jelenti, hogy ennek megfelelően eredeti javaslatunk tartalmát és formáját elfogadják, és itt a parlamentben igen szavazatukkal is támogatni fogják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az együttes összevont vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Most külön-külön döntünk a két előterjesztéshez benyújtott módosító javaslatokról. Elsőként a T/4144. sorszámú törvényjavaslathoz érkezett javaslatokról határozunk, majd sor kerül a zárószavazásra. Az ajánlás négy pontot tartalmaz, amelyek közül a 3. pontot benyújtója visszavonta. Az előterjesztő az 1. és a 2. pontokat támogatja. A 4. pont nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de az MSZP kérte a szavazást.

Először tehát a támogatott 1. és 2. pontokról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezeket a javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 285 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 29 tartózkodással a támogatott módosító javaslatot elfogadta.

Az ajánlás 4. pontjában Simon Gábor és mások a 4. § (4) bekezdésében a törvény 234/G. paragrafusát kizárási okokkal egészítik ki.

Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 77 igen szavazattal, 235 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4144. sorszámú törvényjavaslatot a megszavazott módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 277 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 30 tartózkodás mellett elfogadta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő indítványozta, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 274 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 29 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a T/4145. sorszámú törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala és zárószavazása következik.

(20.10)

Az indítványokról készült T/4145/3. sorszámú ajánlás 14 összefüggő pontot tartalmaz, amelyek mindegyikét támogatja az előterjesztő. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezeket az indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 285 igen szavazattal, 28 nem ellenében, tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatot elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4145. sorszámú törvényjavaslatot a megszavazott módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 286 igen szavazattal, 29 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő indítványozta, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 284 igen szavazattal, 28 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája, valamint a határozathozatalok. Az előterjesztést T/4124. sorszámon kapták kézhez a képviselők. A benyújtott módosító javaslatokról a számvevőszéki bizottság elkészítette ajánlását, amely T/4124/3. sorszámon a hálózaton elérhető.

Megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 5 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   205   205-263   263      Ülésnap adatai