Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Meghatódva hallgattam a felszólalásokat. Meg kell mondjam, hogy nagyon letört a közelmúltbeli tragédia, Benedek Tibor halálhíre. Én nyilvánvalóan nem azon a szinten, de ifi vízilabdázóként a 8-as számot választottam magamnak akkor, amikor elkezdtünk az ifibajnokságban játszani, nyilvánvalóan nem véletlenül. A Komjádi uszodában is számtalan alkalommal néztünk az olimpiai válogatott csapat tagjaira egyfajta félelemmel vegyes tisztelettel, és igen, rajongással. Azt gondolom, hogy én a gyászt úgy próbáltam feldolgozni, hogy a három olimpiai döntő utolsó negyedét megnéztem, mindegyiknek az utolsó negyedét megnéztem a múlt héten, és meg is könnyeztem, azt kell hogy mondjam. Mint ahogy most is jólesett hallani ezeket a felszólalásokat, az emlékező felszólalásokat, és persze azt is, hogy miért van értelme küzdeni, miért van értelme segíteni a magyar sportot, miért van értelme kimenni szurkolni, miért van értelme újra és újra, a kudarcok után is nekilendülni, és a sikereknek pedig együtt örülni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon szép pillanata, nagyon szép fél órája vagy háromnegyed órája volt a magyar Országgyűlés nyári ülésszakának. És hogy miért nem merülhetett ez föl 2004-ben, a sporttörvény elfogadásakor vagy akkor, erre nekem is az a válaszom, hogy belül mi mindig abban reménykedünk, hogy nem lesz szükség ilyen törvénymódosításra. Belül mindig abban reménykedik mindenki, hogy nem kerül sor arra, nem kerül sor olyan tragédiára, ami szükségessé tesz egy ilyen módosítást, és valahogy belül az ember mindig tiltakozik az ellen, ha egy ilyen dolog megtörténik, egy tragédia megtörténik, és valahogy mindig úgy érezzük, hogy ez nem helyes. És mindig megpróbálunk haragudni valakire vagy dühösnek lenni valakire emiatt, és talán ezért azt gondoljuk, hogy nem erre kell számolni, és nem ezt kell kezelnie egy törvényjavaslatnak, mert az élet rendje, normális rendjeként tovább kellene haladnia az életnek. A hitünk segíthet abban, hogy tudjuk, nincs vége egy életnek a halállal, a hitünk segíthet abban, hogy feldolgozzuk ezeket az értelmetlen kérdéseket, hogy miért.

Azt gondolom, hogy az elmúlt években  talán képviselőtársam picit utalt is erre  igyekeztünk, és a legtöbbször szerintem konszenzusosan, a parlamentben igyekeztünk megtenni mindent az életjáradékkal kapcsolatos döntésekben, amikor megtörténtek az emelések, a többi érmes felzárkóztatása, az edzők teljes életjáradékra való jogosultságának a megállapítása, a paralimpiai érmesek bevonása. Azt gondolom, ez egy nagyon-nagyon jó irány volt, amikor mindig alkalom volt arra, hogy a sportsikereinkről, sportolóinkról, a magyar nemzeti büszkeségről egy kicsit beszéljünk itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hiszen ezeken a mérkőzéseken, de akár a helyszínen, akár a televízió előtt azért mégsem ebben a kicsit lenyugodott vagy modorosabb stílusban, nem öltönyben, nem magázódva szoktunk erről beszélni, hanem ott a Mesterházy képviselő úr által is elmondott jelszót kiabáljuk, mindenki teljes erejéből és torkából. Azt gondolom, hogy ez helyesen van így, de ilyenkor alkalom nyílik, hogy ezekről beszéljünk, és ilyenkor alkalom nyílik arra, hogy a nemzeti hősökről, büszkeségről, a nemzeti érzésről egy kicsit megemlékezzünk, egy kicsit beszéljünk, és ennek van helye itt az Országgyűlésben, ettől nem kell félni itt az Országgyűlésben.

Én nagyon örülök, hogy mindenki a támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot. Számunkra a parlamenti egység azt jelenti, megelőlegezve a bizalmat, hogy én azt remélem, hogy holnap Latorcai János elnök úr azt fogja elmondani, hogy a törvényjavaslatot 199 igen szavazattal, nulla nem és nulla tartózkodás mellett, egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés.

(10.10)

Ez a parlamenti egység ebben a kérdésben, ez a politikai pártok fölött álló ügynek a kifejezése. Lehet, hogy majd szükség lesz  amire Tapolczai Gergő képviselőtársam is utalt  további lépésekre, de most történt egy tragédia, és válaszlépés kellett, hiszen mindannyian éreztük azt a hiátust, ami itt keletkezett, vagy amilyen űrt hagyott maga mögött Benedek Tibor, és ahogy ezt érdemes kezelni.

Azt gondolom, az előttem szólók elmondtak mindent a törvényjavaslat technikai részleteivel kapcsolatban, hogy hogyan is valósul meg. Szerintem ez jóval többről szól annál a két-három paragrafusnál, és jóval többről szól, mint arról, hogy megkapják ezt az életjáradékot, ami viszont fontos, hogy megkapják. Ez arról szól, hogy a magyar nemzet szakít a „merjünk kicsik lenni” gondolattal, és a magyar nemzet büszke tud lenni a teljesítményre, büszke tud lenni a sportolókra, büszke tud lenni a sportsikerekre és bármilyen sikerre, és ha tragédia történik, akkor is vállvetve együtt sírunk, de tovább tudunk lépni, és az emlékeinkben szeretettel, hősként gondolva rá meg tudjuk őrizni itt mindannyian Benedek Tibort. Köszönöm a támogatást. (Taps.)